Tricia Levenseller: Daughter of the Siren Queen - A szirénkirálynő lánya (A kalózkirály lánya #2)

Könyvmolyképző Kiadó 2021.

328 oldal

Fordította: Szabó Krisztina

Goodreads: 4,13

Besorolás: YA, fantasy, kalóz, szirén

Apám hajói ki lesznek szolgáltatva a sziréneknek.
Mi érjük el a szigetet elsőként, és a miénk lesz a kincs.
Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik.
Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset… Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya.

 

Még 2018-ban Lupi értékelte A kalózkirály lánya regényt a blogunkon, mely a sorozat első része volt. Már akkor felvettem a várólistámra, mert egyrészt  a kalózkodás kedvenc téma nálam, másrészt nagyon jó véleményeket olvastam, a Molyos átlaga most is 90% körül van. Végre sort kerítettem az olvasására és egy-két apróságtól eltekintve nagyon tetszett. Persze azonnal kezembe vettem a folytatást is.

Az már az első részben kiderült, hogy Alosa félig szirén, félig ember, és apja a szirén képességét kiaknázva tervezi megszerezni a nagy kincset. A térkép utolsó darabját is sikerült megszerezni, így Alosa jogosan várja apja elismerését. Csakhogy Kalligan rejtekhelyén egészen váratlan fordulatot vesz a történet, egy véletlen folytán Alosa megtalálja és kiszabadítja a 18 éve ott raboskodó szirénkirálynőt, aki az ő édesanyja, Ava-lee. Hiába örülnek meg egymásnak, az anyja nagyon legyengült a tengervíz hiánya miatt, és nem bír ellenállni a késztetésnek, a vízbe veti magát és eltűnik. Alosának menekülnie kell, mivel az apja éktelen haragra gerjed az anyja kiszabadítása miatt, ráadásul nem tudja, hogy már nincs is vele. Mivel megvan a térkép, Alosáék elindulnak megkeresni az A la Carta szigetet, de nyomukban ott a kalózkirály teljes flottája.

Olyan ritkán kerül a kezembe kalózos regény, vagy egyáltalán olyan, ami a tengeren játszódik, pedig imádom a hangulatát, a végtelen tenger látványát, a közelgő viharok izgalmát és a különféle tengeri lények felbukkanásának lehetőségét. Ebben a részben minden áhított vágyam teljesült, bőven volt részem izgalmakban, csatákban, és persze a romantika sem hiányzott. A szerző még feljebb csavarta a lendületet, gyorsabb lett a tempó. Nekem nagyon tetszett, hogy a nők ebben a sorozatban nem a gyengébbik nemet képviselik, teljesen egyenrangúak a férfiakkal, és ha hozzáveszem, hogy a szirének is mind nőneműek ebben a világfelépítésben, ők is rátesznek egy lapáttal, hiszen ellenük erősen védekezniük kell a férfiaknak. Imádtam Alosa képességét, ahogy rá tudja venni bármire az énekével az ellenséget, és azt is látja, hogy mit éreznek valójában. A szirén tehetsége révén remekül úszik, meg tudja szárítani magát a vízből kilépve, és nem érez az emberéhez hasonló szomjúságot. Riden segítségével fejleszteni tudta az erejének irányítását, mert a probléma még mindig fennáll, a vízben felülkerekedik rajta a szirén énje. Most jobban előtérbe került Alosa személyisége, súlyos döntéseket kellett hoznia, sok belső vívódását olvashattam, és számos alkalommal bizonyította mennyire fontos, sőt a legfontosabb számára a legénysége, a biztonságuk, hiszen többet jelentenek egymás számára egy legénységnél, sokaknak a családot jelenti ez a hajó. Becsülendő benne, hogy soha nem adja fel és az utolsó lehetőséget is felhasználva küzd. A személyisége alakulásához hozzátartozik a szüleihez való viszonya, az anyja hiánya, főleg annak tükrében, hogy mikor megtalálja, az szinte nyomban újra elmenekül. Később persze tisztázzák a dolgokat, de ez újabb csalódásként éri, és nagyon letöri. Az apja megbecsülésének elérése iránti vágy meghatározta az egész eddigi életét, és most, hogy újabb mocskos dolgok derültek ki, Alosa már nem reménykedik tovább a normális apa-lánya viszonyban, sőt, egészséges bosszúvágy uralkodik el rajta. Viszont a legénységét félti, és meg is van rá az oka. Bizony kemény veszteségekkel kellett megbirkózniuk, pedig azt gondoltam, az első rész kegyetlenségeit nem lehet fokozni, hát a szerzőnek sikerült párszor megdöbbentenie, és nem csak az őket üldöző kalózsereg révén. Az nagyon tetszett, hogy a legénység több tagját is jobban megismerhettem ebben a részben, hogyan is kerültek a csapatba. Persze a kislány, Roslyn lett a legnagyobb kedvencem. Egy igazi nagy család voltak, akik odafigyeltek egymásra, nem csak parancsot teljesítettek, hanem voltak önálló ötleteik. Tetszett, hogy Alosa kapott a többiektől pár vicces beszólást Ridennel kapcsolatban, csak úgy barátilag, de jól csattantak!

Végre a szirénekkel is találkozhattam, Alosa révén megismerheti az olvasó az életüket, a birodalmukat, és persze megcsodálhattam a felhalmozott kincseiket. A romantikus szál édes volt, de a korábbiakhoz hasonlóan eléggé lassú égésű, mindkét fél bizonytalan, és a másiktól várja, hogy bizonyos dolgokat beismerjen és kimondjon. Eszméletlen jó volt a kémia közöttük, imádtam a közös jeleneteiket, főleg azokat, ahol Alosa szirén énjét próbálták korlátok közé szorítani, és ahogy rájöttek, mitől is működik egyre jobban a párosuk. Nagyon szerettem volna, ha kapok pár Riden szemszögű fejezetet, vagy legalább egy epilógust a végére, volt ezzel kapcsolatban némi hiányérzetem. Szerencsére Rident is jobban megismerhettem ebben a részben, kíváncsi voltam a történetére az apjával, ez igazi közös pont lett Alosával, hasonló problémákat tudtak megbeszélni. Makacsságban vetekedett a lánnyal, de végül csak elfogadta kapitányként is.

Meg voltam elégedve a végső harccal, bár kissé gyorsan lezárult, ahhoz képest, hogy erre vártunk az elejétől. A kalózkirály szerintem nem szenvedett meg eléggé, ahhoz képest, ami kegyetlenséget ő okozott a korábbikban. Továbbá arra számítottam, hogy Draxen valahogy előkerül, mert ahhoz képest, hogy komoly mellékszereplő volt az első részben, a szerző gyakorlatilag kiírta a folytatás elején. De hogy Riden sem hozta szóba többé, legalábbis nem emlékszem, hogy megtörtént volna, ez fura volt. Összességében nagyon tetszett a szerző stílusa, nem akart véresen komoly lenni, volt dráma, izgalom, de volt vidámság és romantika is, egy szóval kifejezve szórakoztató olvasmány, élveztem ezt a remek kalandos duológiát a déltengeri vizeken. Kíváncsi lettem a szerző egyéb műveire is, úgyhogy feltettem a radaromra, szívesen csatlakoznék hozzá újabb utazásra.

Borító: Szinte mindenhol ezzel a borítóval jelent meg, sajnos nem jön be.

Kedvenc karakter: Alosa, Riden, Roslyn

Szárnyalás: Ridennel a vizes jelenetek.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Fura, hogy elég sok a kemény kegyetlenkedés, veszteség, de a szerelmi szál a 15-ös karikát alig éri el.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!