Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash - Vérből és hamuból (Vér és hamu #1)

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hozzánk is megérkezett Jennifer L. Armentrout külföldön már hatalmas sikert aratott Vér és Hamu sorozatának első kötete. Ez az írónő első high fantasy regénye, amely egy olyan világba kalauzol el minket, ahol vérszomjas lények szedik áldozataikat, egy különös vallás irányítja a királyság mindennapjait, hazugságok, ármánykodás és viszályok szövik át az udvar légkörét. Tartsatok bloggereinkkel és játsszatok velünk, hogy megnyerjétek a könyv egy példányát!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022. Zafír pöttyös

688 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,31

Besorolás: high fantasy, vámpír, vérfarkas, 

 

EGY SZŰZ…
Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.
EGY KÖTELESSÉG…
Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.
EGY KIRÁLYSÁG…
Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.

 

Tudtam, hogy ez a sorozat JLA-től merőben más lesz, mint az eddigiek, mert ugyan fantasy-ben jártas a szerző, írt ő már más bolygókról származó idegenekről, démonokról, vízköpőkről, tündérekről, de most igazi high-fantasy írásába vágta a fejszéjét. A hat részesre tervezett sorozatból épp most jelent meg Amerikában a negyedik rész óriási viharokat kavarva, de nálunk ez még a jövő zenéje.

A szerzőt nem kell bemutatni a magyar közönségnek, óriási rajongótábora van, akik körmüket rágva várják minden újdonságát, és már rég fenik a fogukat erre a különlegességre is. Akik új szerzőként olvassák majd ezt a regényt, számukra egy fejezet alapján is világossá válik, rutinos szerzőről van szó, aki bámulatos könnyedséggel szövi a történet szálait, olyan feszültséget teremt, ami beszippant és nem enged, olyan karaktereket alkot, akik elismerésre érdemesek.

A műfaj sajátossága, hogy erős világfelépítésre épül, a szokásosnál lényegesen nagyobb terjedelmet igényel, több a leírás, a magyarázat, így a sorozatok első részei általában lassan indulnak be. JLA azonban egészen varázslatos módon engem az első oldalaktól behúzott a történetbe, nem untatott hosszas leírásokkal, azonnal egy erős nyitójelenetbe vitt, álruhás főszereplővel, tiltott helyen, veszélyes szituációba csöppentem, elérte, hogy innen egy pillanatra sem akartam letenni a könyvet.

Poppy a főszereplő, akit már gyerekkorában kiválasztottak az istenek, ő a következő Szűz, akire nagy feladatok várnak a királyságban. A Felemelkedéséig az emberek nem nézhetnek rá, nem élhet társasági életet, nem barátkozhat, nem beszélgethet, nem ünnepelhet, stb. Valamilyen szinten elfogadja, amit várnak tőle, de ahogy közeleg a Felemelkedés konkrét időpontja, amiről nem is igazán tudja, hogy valójában mit fog eredményezni, egyre növekszik benne a vágy megélni bizonyos hétköznapi, emberi dolgokat, amit ha nem él át most, akkor örökre kimarad belőle. Nem kell a legvadabb dolgokra gondolni, de Poppy szerint  joga van például megvédeni magát, ehhez a legnagyobb titokban harci órákat vesz a fő testőrétől, aki félig meddig apjaként bánik vele. De gyakorta szeret álruhában kiruccanni az őrzött szobájából egy titkos ajtón át, és egy álarcos bulit kár lenne kihagyni, itt rutinosan elvegyülhet, neki amúgy is maszkot kell hordania. Csak kártyázni szeretne a többiekkel, kicsit kikapcsolódni, pletykákat hallani, de amikor feltűnik a testőre, aki álruhában is felismerné, menekülnie kell. A Vörös Gyöngy emeletén összefut a vonzó királyi testőrrel, Hawke Flynn-nel, akit korábban párszor már nyálcsorgatva megbámult messziről. Élete első csókja ezé a pasié lesz, olyan mély szenvedélyt ébresztve, amin nem tudja túltenni magát. Innen aztán beindulnak az események, és egy galád támadást követően, Poppynak új testőrre lesz szüksége, és a herceg választása Hawke-ra esik. Folyamatosak a palotán belüli intrikák és cselszövések,  veszélyes külső támadások is érik őket, előbb utóbb a védelme érdekében a Szűznek a királyi palotába kell utaznia, válogatott védelmezői körében. Csakhogy ez az út egészen más problémákat tartogat, mint amire Poppy számít.

 

Ha választanom kell majd év végén, hogy az idei olvasmányaim közül melyik volt a legjobb, nagy bajban leszek, mert ez a történet holtversenyben biztos az élen végez, ezt már most tudom. JLA eddigi könyveiben is számos remek főszereplő párost tettem kedvencemmé, de ebben a regényben Poppy és Hawke karaktere kimagaslóan jól sikerült. Poppy engedelmes, okos, bátor lány, aki elfogadta a kijelölt útját, hiszen gyermekkora óta ezt nevelték belé, de mindig benne volt egy kis egészséges lázadás is. Van egy titkos képessége, amivel segíteni szeretne az embereknek, hasznossá szeretne válni. Mint minden normális fiatal lány, neki is ébredeznek az érzelmei, saját tapasztalatokra vágyik, és egyre többször ellenkezik a hercege és hercegnője parancsaival. Olyan dolgokat fedez fel, amik ellentmondanak a kőbe vésett törvényeknek,  a királyság alapvető értékeit kérdőjelezik meg. Értékeltem benne, hogy a nehéz pillanatokban sem merült önsajnálatba, hanem előre nézett, és a következő lépésen gondolkodott. És hozzátenném azt is, hogy időnként nem állt távol tőle az egészséges bosszúvágy, ami helyenként kegyetlenségnek is tűnhet, én inkább a badass jelzőt adnám neki.

Hawke karaktere fantasztikus, a külsejéről kár is beszélni, azt elképzelhetitek a fanart képek alapján. Titokzatos a személye, és ez értelmet is nyer, érdemes minden apróságra odafigyelni vele kapcsolatban, de még így is alaposan meg fog lepni. Poppy-t több szinten is levette a lábáról, de a legnagyobb érdeme, hogy az első pillanattól emberként kezelte. Mindenki másnak ő volt a Kiválasztott, távoli és elérhetetlen, és akik szerették, azok se tudták 100%-ban megóvni. Hawke mindig megvédte, szavakkal és tettekkel is emlékeztette, hogy senkinek sincs joga bántani őt. Valami csodás volt a kémia közöttük, az aprócska viccelődésektől kezdve az érzéki jeleneteken át igazi lassú égésű szerelem kibontakozásának lehettem tanúja. 

Nagy erőssége a regénynek ez a szerelmi szál, nekem legalábbis sokat hozzátett, hiszen az elején rögtön felcsillant ebből egy szikra, aztán egyre csak lestem minden oldalon, miként bontakozik ki. Nem okozott csalódást, imádtam minden közös jelenetüket, JLA mint tudjuk, mestere a párbeszédeknek és a vágyódás megjelenítésének. A mellékszereplők erősek, emlékezetesek, akit kiemelnék, az Kieran, Hawke legjobb barátja, ő a végén szerepel többet, eléggé megkedveltem őt. Tawny pedig Poppy legjobb barátnőjeként lett szimpatikus karakter, elvileg csak társalkodónőként szánták Poppy mellé, de igaz barátnak bizonyult, mindig lehetett rá számítani.
A világfelépítés egészen egyedi, hiszen vannak itt a paranormális világból ismert vámpírok, vérfarkasok, további misztikus lények, mágia kavarog, ugyanakkor görög-római mitológiai elemekkel is találkoztam, az istenek tekintetében. JLA létrehozott egy vallást is a történet részeként, lépésről lépésre alakul ki az olvasó előtt a teljes kép, miről is van szó valójában. A társadalom felépítése különleges, igazából a másik felet, az ellenségnek tituláltakat is meg kell hallgatni ahhoz, hogy egységében megértsük. Mindez egy középkori környezetben, várakkal, palotákkal jelenik meg, de némi áram azért van, hogy könnyebb legyen az élet a gazdagabbaknál. Ez okozott némi értetlenséget a fejemben, szerintem teljesen elhagyható lett volna. A küzdelemhez kardot, íjat használnak, lóháton közlekednek. A családoknak a harmadik gyermeküket a templomoknak kell adniuk, felajánlva őket az istenek szolgálatához. Ez központi konfliktushoz vezet, és még van jócskán ehhez hasonló borzalom is a regényben. Természetesen sor kerül harcokra, vannak véres és borzasztó jelenetek, amiből Poppy is kiveszi a részét, a sérülések sem kerülik el. JLA egyáltalán nem finomkodik, szó nélkül elteszi láb alól, akit úgy gondol, és ez rendjén is van. Ezért is kell felhívni a figyelmet arra, hogy egyértelműen nem a YA korosztálynak szól a könyv, a brutális jelenetek és a megjelenő erotika miatt én csakis felnőtteknek ajánlanám ezt a sorozatot. 

Sokszor éreztem olvasás közben, hogy a szerző felvillant olyan elgondolkodtató elemet, amik a mai világunk szerves részei, ezek ott vannak a gondolatok hátterében, és a szerelmi szál és egyéb izgalmak mellett nem hagytak nyugodni. Megjelenik a bántalmazás, a nők elleni erőszak, brutális vallási szélsőségek. Mélyen érintett amikor szenvedni láttam valakit, de mások egyszerűen félrenéztek, mintha ezzel kizárhatnák a bántalmazást, nincs is, ha nem látom alapon. Olyan bosszúszomj áradt szét bennem! A feminista énem csakis erősödött, szerettem volna bejutni a könyvbe és kiosztani ezt-azt annak, aki megérdemli, szerencsére a szerző hasonlóképp gondolkodott.
Jennifer L. Armentrout híres arról, hogy szereti a függővégeket, és ezt most is előszeretettel alkalmazta. Csodásan izgalmasak az utolsó mondatok! Nagyon szeretném hamar megkapni a folytatást, valami csoda folytán lehetséges lenne még az idén, kedves kiadó? 

Képek: Pinterest

 

Borító: Nem lehetne ennél gyönyörűbb.

Kedvenc karakter: Poppy, Hawke.

Szárnyalás: Nagyon nehéz választani, de a félelmetessége ellenére imádtam a Vérerdőt és az ott történteket.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  Felnőtteknek szól ez a regény és ez az érzékiségére is igaz,  JLA mesterien írta meg ezeket a vérforraló jeleneteket, amik eljutnak a szikrától a lángba borulásig.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 OLVASS BELE!!!

 

NYEREMÉNYJÁTÉK

 

Minden állomáson egy idézetet találtok, mely egy-egy JLA könyvhöz kötődik. Kíváncsiak vagyunk, felismeritek-e, melyik könyvből származik. Nincs más dolgotok, mint a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

Feladvány: „– Az ott Fúria. A fehér Turbó, a feketét pedig Thornak hívják.
– Micsoda? Ezeket a cukiságokat így nevezted el, bezzeg az óriás kígyódat Bambinak hívod?”

 
a Rafflecopter giveaway

 

ÁLLOMÁSLISTA
03.25. Szaffi polca
03.27. Kelly és Lupi olvas
03.29. Fanni’s Library extra állomás
03.31. Fanni’s Library
04.02. Szaffi polca extra állomás
04.04. Függővég extra állomás
04.06. Sorok között könyves blog extra állomás
04.08. Dreamworld blog extra állomás
04.10. Függővég
04.12. Könyv és más
04.14. Dreamworld blog
04.16. Sorok között könyves blog
 

 

Kel Carpenter: Lucifer lánya (A Kárhozottak királynője #1)

 

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően újabb Zafír pöttyös könyvvel bővíthetjük a gyűjteményünket. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, milyen is Ruby Morningstar élete, hiszen most tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldány a Lucifer lányából!

Könyvmolyképző Kiadó, 2022

176 oldal

Fordította: Margittay

Goodreads: 3,96

Besorolás: urban fantasy, fantasy, paranormal, romantikus

Képzeld el a meglepetésem, amikor rájövök, hogy minden, amit valaha mondtak nekem, hazugság.

De ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük az elején!

Ruby Morningstarnak hívnak. Egy tetoválószalont vezetek a legjobb barátnőmmel Portlandben. Van egy mosómedvém, egy levakarhatatlan, őrült exem, hogy más apróságot már ne is említsek… Nevezetesen azt, hogy démon vagyok. Egy félvér succubus, hogy pontosan fogalmazzak. Életem elmúlt huszonhárom évében legalábbis ezt hittem magamról, de azon a napon, amikor egy szívdöglesztő idegen kiváltott engem a börtönből, fenekestül felfordult az életem, és hirtelen azt sem tudtam, ki vagyok.

Mert nem a Négy Lovas hozza el az Apokalipszist. Hanem én. Szóval mondjuk úgy, hogy megvan a magam baja.

Kirobbanóan sikeres „fordított hárem”-regény, paranormális, romantikus urban fantasy.

Hát ez mi volt? Mármint így elhúzni az ember lánya előtt a mézes madzagot és hirtelen befejezni? Imádtam a könyvvet, minden hibája ellenére, berántott, nem eresztett, nem is akartam letenni, csak még-még olvasni... de ez még novellának is kevés volt nálam :D. Mire épp belelendültünk volna a történetbe, már vége is lett... A mai "féltéglák" mellett ez számomra édeskevés volt...

A történet a 23 éves Rubyról szól, aki succubus, félvér démon. Egy izgága mosómedvével él együtt, tetoválószalont vezet és van egy szintén nem hétköznapi barátnője, Moira, aki egy banshee. Succubus lévén, a férfikat csak úgy vonzza magához, de ehhez képest eléggé önmegtartoztató életet él. Az exe barátnője azonban ahol tud, keresztbe tesz neki és amikor betelik a pohár, Ruby felgyújtja a nő kocsiját, amiért persze mehet "jutalomnyaralni" a rácsok mögé. Innen azonban legnagyobb meglepetésére egy valami elképesztő pasi hozza ki, akinek van három másik, hasonlóan dögös társa. És azt állítják, hogy az életcéljuk, hogy Rubyra vigyázzanak... és, hogy Ruby állítólag Lucifer lánya...

Persze arra a fülszövegből már rájöhettetek, hogy a négy pasi, az Apokalipszis Négy Lovasa... 

De a lényeg az, hogy adott egy vonzó fiatal nő és négy dögös pasi... A nő lételeme a csábítás, a pasik pedig démonok, nem is kispályásak és szinte azonnal reagálnak Rubyra. És kezdődik a macska-egér játék.. és milyen játék! Bár azt előre elmondom, hogy számomra egyelőre egy nagy katyvasz, hogy melyik pasi melyik Lovas, bár többször is említik, de nem érzek túl nagy különbséget köztük, így nem is tudok név szerint senkit se megemlíteni. De az tuti, hogy olyan forró jelenetek vannak Ruby és a pasik között, hogy szükségem volt egy hideg zuhanyra a regény befejezése után :D, sőt közben is :D.

Az alaptörténet is nagyon tetszett, olvastam már ilyen-olyan démonosat, sucubbusokról szólókat is, de itt ez a történet most nagyon megfogott. Kaptunk egy nagyon érdekes kezdést, de SAJNOS CSAK ÍZELÍTŐT! Azt hiszem ez az a regény, aminél a teljes trilógiát (vagy ahány részre tervezte az írónő) végig tudtam volna olvasni egy ültőhelyemben.

Amit (akit) még meg kell említenem a regényben, az Bandita, Ruby kedvenc mosómedvéje. Igazából látszik, hogy az írónőnek nem volt sok dolga házikedvenc mosómedvékkel :D, de így is imádtam ezt a kis maszkos banditát. Sokat hozzátett Rubyhoz és persze a történethez is :).

Ruby pedig számomra rettentő szerethető karakter, aki még amúgy is képes volt fenegyereket játszani, hogy a valódi képességei elő se jöttek. Aztán, amikor előjöttek.. úristen... rettentő kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogja tudni uralni... ugyanolyan "társa" lesz, mint Carltonnak volt Venom?

Amit azért hibának tudnék felróni, az az, hogy mivel ennyire rövid az első rész és az írónő megpróbált elég sok dolgot belesűríteni, hááát, ez csak részben sikerült neki. Ugye fentebb említettem, hogy a Négy Lovas megkülönböztethetetlen. Hiába kaptak külön szemszöget, rettentő egykaptafára készült mind. Egyszerűen lehetetlenség megkülönböztetni egyelőre őket egymástól.

Sokan felhozzák azt is, hogy nagyon "instant love" alakult ki Ruby és a Lovasok között és hogy ez mennyire visszatetsző. Könyörgöm. Ezek démonok. A női szereplő egy csábító démon, a pasik meg ugranak erre. Nem vagyok naprakész a démonokból, de nem hiszem, hogy ott hosszú udvarlás és randik sora előzne meg bármilyen kapcsolatot.

Annak viszont személy szerintem örültem volna mondjuk, ha egy picit nagyobb betekintést kapunk a Pokolba. Ruby is izgul, de én is, hogy mi fogja ott várni a lányt (ha egyáltalán eljut odáig persze). Milyen ott az élet? Milyen lények lakják? Ezekből, ha az írónő adott volna egy kis ízelítőt, akkor picit teljesebbnek érezhettük volna ezt a kezdést. 

És a történet vége? Nem túlzottan körömlerágós a vége, de akit berántott a történet, az így is, úgy is várni fogja a következő részt (ahogy ÉN is :).

Összességében nekem tetszett a történet, akik szeretik a paranormális, izgalmas, az erotikát sem nélkülöző regényeket, azoknak mindenképpen ajánlom. De azt is ajánlom, hogy rögtön a második részt is szerezzétek be, mert egy rész kevés lesz belőle. NAGYON KEVÉS. 

Borító: Nem rossz, tetszik, de valamit hiányolok belőle. láttam a külföldi kiadások borítóit, azok se jobbak

Kedvenc karakter: Ruby, Bandita, Moira és a Négy Lovas

Szárnyalás: a történet maga nagyon tetszett, csak kár, hogy ennyire rövid lett az első rész...

Mélyrepülés: a történet rövidsége...

Érzelmi mérce: elég forró... +18 karikás bőven...

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Tekintve, hogy a Lucifer lánya egy urban fantasy, a mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy idézetek alapján felismeritek-e a Könyvmolyképző Kiadó Zafír pöttyös sorozatában megjelent, hasonló környezetben játszódó köteteit egy-egy idézet alapján. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy melyik könyvből idéztünk, és beírni a könyv címét a Rafflecopter megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„Az emberek olyan álarcot ölthetnek, amilyet csak akarnak, de a bűneik ott vibrálnak a bőrük alatt.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

BLOGTURNÉ KLUB

Március 14 – Fanni’s Library

Március 16 – Könyv és más

Március 18 – Hagyjatok! Olvasok! extra

Március 20 – Hagyjatok! Olvasok!

Március 22 – Kelly és Lupi olvas

Christina Lauren: Nem mézes hetek

Februárban új Christina Laurens regény került a könyvesboltok polcaira, ezúttal a 21. Század Kiadó gondozásában. Az ellenségekből szerelmesek történet egyszerre ígér érzelmes és humoros kikapcsolódás a romantikus regények rajongóinak.

XXI. Század Kiadó, 2022

352 oldal

Fordította: Lévai Márta

Goodreads: 4,01

Besorolás: romantikus, chick-lit

Olive és Ami ikrek. Ami mindent bezsákol, Olive-nak viszont folyton pechje van, és ezt már meg is szokta. Kettejük közt vitathatatlanul Ami a bajnok... még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas.

Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz?

De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

A sok komoly könyv után szükségem volt egy kis könnyedségre, ezért is választottam ezt a regényt a következő olvasmányomnak. Arról persze nem tudtam, hogy a „szerző neve” két írót is takar, ez csak azután derült ki számomra, hogy a regény befejezése után utánanéztem a „szerzőnek” és a műveinek. Őszintén szólva számomra nem tűnt fel, hogy ketten írták, nem voltak „jobb” és „rosszabb” részek; amit problémának láttam, azt a regény egészében láttam, nem részekben.

A történetünk egy ikerpár pechesebbik feléről, Olive-ről szól, aki abban a szerencsében? Vagy pechben? Részesül, hogy ő mehet el nászútra a nővére helyett a gyönyörű Hawaiira. A nővére ugyanis férjhez megy, de az esküvőn szinte az egész násznép – beleértve a vőlegényt és a menyasszonyt is, ételmérgezést kap és, hogy ne vesszen kárba a csodálatos nászút, így Olive utazik el rá. Persze kell hozzá egy „férj” is, aki nem is lehet más – hogy a főhősnőnknek üröm is legyen az örömben, mint a rettentően utált vőfély. Ami még hab a tortán, hogy kénytelenek eljátszani a szerető férjet és feleséget, hiszen nem szabad kiderülnie, hogy nem azok foglalták el a szállást, akik eredetileg kapták…

Eredendően én rettentően imádom az ilyen „utáljuk egymást, de aztán úgyis egymásba szeretünk” történeteket. Meg sem tudom számolni, hogy hány ilyet olvastam, úgyhogy az elvárásaim elég magasak voltak. Főleg, hogy láttam a goodreads pontozását a regénynek, ami egyáltalán nem volt rossz. És mit kaptam? Lássuk…

A regény kezdete nekem egy az egyben a „Bazi nagy görög lagzi” esküvőre készülő jelenete volt. Megvan mindenkinek? Hatalmas család, mindenki készülődik, óriási a káosz. IMÁDTAM! Ahogy azt is, hogy Olive-nak mekkora családja volt. A mi családunk aránylag kislétszámú volt, úgyhogy elképzelni se tudom, milyen, amikor az embernek huszonvalahány unokatestvére van :D. De ez, amellett, hogy sok ajándék kell karácsonykor :D, rettentő pozitív, ami átjött a történeten is. Támaszt nyújtanak (néha túl sokat is:)) és bármi is történik, összetartanak.

A mézeshetekről szóló részek pedig sok pillanatában a „Kellékfeleség” című filmre emlékeztetett. Gyönyörű helyen (Maui szigete), csodálatos szállodában és különleges szolgáltatásokkal kényeztetve pihentek a hőseink. Olyanok voltak a körülmények, hogy szerintem még az ördöggel is összejött volna Olive ilyen feltételek mellett :D. De nem, Ethan nem volt ördög, sőt, kiderült, hogy a sok félreértés miatt van kölcsönös utálat köztük. Amit én viszont itt nagyon hiányoltam – egyrészt a kémiát kevésnek éreztem a két fél között – pedig a női írók nagyon fülledt szerelmi jeleneteket tudnak írni és nagyon pezsgő kémiát, másrészt pedig néha jól jött volna pár Ethan szemszög. Vagy legalábbis több háttérinfó a férfi főhősről. Nem mondhatnám, hogy túl sok minden kiderült róla, nem is tudtam nagyon kötődni hozzá. Ez a nyaralás nekem picit langyosra sikerült, történt ez meg az, voltak vicces pillanatok, de összességében lehetett volna több fülledtség is benne.

Ami az egészet viszont egy új szintre emelte, az számomra a hazatérés utáni rész. Ott végre picit fellendült az egész történet, volt egy kis dráma, izgalom, sok-sok félre és meg nem értés. Ennél a résznél szó szerint nem is tettem le a könyvet, mert annyira kíváncsi voltam a végkifejletre (pedig azért sejthető volt, lévén, hogy ez nem egy dráma :)).

Olive szemszögét viszont szerettem nagyon, sok hasonlóságot fedeztem fel köztünk – nekem is volt olyan peches időszakom, mint neki, amikor képes voltam még a sivatagban is szakadó esőben nézni a naplementét :D. Csinált ő is butaságokat, de azért, amit a testvéréért tett, bár kemény lépés volt és elég rizikós, de nagyon becsültem érte.

A történet vége pedig? VÉÉÉÉÉGRE kaptunk egy kis Ethan szemszöget – már ezért is érdemes volt idáig eljutni :), de akik ismerik ezt a műfajt, azoknak nem nyújt túl nagy meglepetéseket a befejezés.

Összességében szerettem ezt a regényt, egy könnyed nyári olvasmány mindazoknak, akik szeretik a romantikát. Kisebb hibái vannak, de egy délutáni / nyaralós / pihenős kikapcsolódásra tökéletes.

Borító: nagyon tetszik, látványos, figyelemfelkeltő és tökéletesen illik a történet hangulatához

Kedvenc karakter: Olive és Olive családja

Szárnyalás: a miután hazatértek rész

Mélyrepülés: Dane

Érzelmi mérce: romantikus, humoros

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Minden állomáson egy-egy betű halmot találtok. A betűket helyes sorrendbe rendezve Christina Lauren egy-egy, magyarul megjelent regényének címe olvasható össze. A feladat: az adott könyvcím beírása a rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

EEEEÉHKMMNSTZ

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Március 05 – Angelika blogja
Március 07 – Sorok között
Március 09 – Olvasónapló
Március 11 – Kelly & Lupi olvas
Március 13 – Fanni’s Library

J. M. Darhower: Redemption - Jóvátétel (Sempre #2)

Könyvmolyképző Kiadó 2022. 

560 oldal

Fordította: Hetesy Szilvia

Goodreads: 4,34

Besorolás: maffia, kortárs, ya/na

Vajon ​lehetséges a jóvátétel, ha úgy tűnik, minden elveszett?
Carmine DeMarco hűséget esküszik a maffiának, hogy megmentse szerelme, Haven Antonelli életét, és ezzel hatalmas áldozatra kényszerül. Amikor Chicagóba küldik, hogy a Cosa Nostrának dolgozzon, nem viszi magával a lányt, mert nem akarja veszélybe sodorni. De ahogy egyre jobban belemerül a bűn szörnyű világába, rájön, hogy képtelen életben maradni Haven nélkül.
A lány döbbenten és fájó szívvel veszi tudomásul, hogy Carmine elhagyja. Meg kell tanulnia, hogyan boldoguljon nélküle a világban. A szíve sajog a veszteség miatt, de életében először döntéseket hoz, és megvalósítja az álmait, pedig soha nem gondolta, hogy képes lenne értük tenni. A múlt ugyanakkor sem ő, sem Carmine számára nem zárult le. Haven sötét titkokat fedez fel a családról, ahol édesanyjával rabszolgasorban élt, és arra is rájön, hogy miért olyan fontos az ő szerepe a hazugságok hálójában. Ráébred, milyen szörnyű fájdalom vár még rá és szerelmére. A jóvátételhez pedig szenvedniük kell…
A Sempre – Mindörökké izgalmas és erotikus folytatásában a fiatal szerelmesek azért küzdenek, hogy sértetlenül megőrizzék a kapcsolatukat azok után, hogy mélyen belegabalyodnak annak a veszélyes maffiahálózatnak az ügyeibe, amit egyszer már megpróbáltak megbuktatni.

Végre öt év után megjelenik a Sempre folytatása, alig hittem el!   Az első részről ITT olvashatjátok az értékelésem. A Sempre nekem annyira tetszett, hogy nem csak simán öt pontot adtam rá a 2016-os magyar megjelenéskor, hanem beválasztottam az eddig olvasott legjobb könyveim közé. Egyrészt a mai kori rabszolgatartás kérdése miatt, a maffiatéma miatt, és nem utolsósorban a gyönyörű szerelmi szál miatt vált kedvenccé. Viszont eltelt ez a bizonyos öt év, és gondoltam felfrissítem a második rész olvasása előtt az emlékeimet és belelapozok a Sempre kötetembe. Azon kaptam magam, hogy átlapozás helyett újraolvastam az egészet, és ugyanúgy tetszett és élveztem, mint első olvasásra. Tehát úgy kezdtem bele most a Redemption-be, hogy még a fülembe csengett a lövöldözések hangja és a kórházi gépek pittyegése, teljes izgalomban vártam, mi fog történni. 

Az első rész végén ott tartottunk ugyanis, hogy Carmine lemondott a jövőjéről, a szabadságáról, és Salvatore Capozzi rendelkezésére állt, mindezt azért, hogy Haven szabad lehessen és valóra válthassa az álmait. Meghatározó jelenete volt a könyvnek az utolsó együtt töltött éjszaka és maga a gyönyörű búcsúlevél. Esélyt akart teremteni a lánynak, hogy tanulhasson, barátkozhasson, ott élhessen, ahol csak akar, lehetőleg minél távolabb a maffiától. Salvatore természetesen Chicagóban képzeli igénybe venni Carmine szolgálatait, tehát a fiúnak döntenie kell, magával viszi-e Havent, vagy elengedi. Elég csalódott voltam, én azt vártam, hogy együtt mennek Carmine szülővárosába és ebből bontakozik majd ki a cselekmény sok-sok maffiás bonyodalommal. Ezzel szemben alig jutott nekik egy kis együtt töltött idő, és Carmine meghozott egy önálló döntést, elhagyta Havent. Nem akarta belekeverni ebbe az egészbe a lányt. 

Nem gondoltam, hogy ennyire megvisel majd engem olvasóként kettejük szétválása, látni őket külön-külön szenvedni. Oké, gondoltam, ha már így alakult, legalább legyenek titkos találkozások, bujkálás, vagy akármi, de ez, hogy a könyv túl nagy részében egyáltalán nem találkoznak fizikailag, ez kikészített. Haven kis kitérő után New Yorkba kerül és egy művészeti suliba kezd tanulni, Corrado szerez neki lakást közel a sulihoz, ráadásul egy iskolatársa lakik felette, így barátnőt is szerez. Egyre jobban megy a suli  művészkedik, festeni tanul, de kapcsolatok terén nem nyit. Van egy srác, akit véletlenül ismer meg, és kísérgeti ide-oda, de hiába, nincs meg a szikra, és Haven nem is akarja egyáltalán. Csendben szenved és nem tudja túltenni magát Carmine iránti érzelmein. Haven sokat fejlődik ebben az időszakban, igaz, hogy valamiféle felügyelet alatt áll, de önálló döntéseket hoz immár, sokat tanul a függetlenné válásról. De még mindig rettentően sebezhető. A srác életében viszont erőteljesebb változások álltak be. Szembe kell néznie először is a régi házukkal, ahova egyedül költözik be, és magányosan tölti a napjait. Ja nem, lesz legjobb barátja, a vodkásüveg. Szép lassan a masszív alkoholizmus lejtőjére lép, és sajnos még kinyújtja a karját oldalra egyéb dolgokért is. Mindezt azért teszi, mert Salvatore bedobja őt a mélyvízbe, mindennaposak a megbízatások, amikhez a parancsok homályosak, csoda, hogy ép bőrrel megússza. Ép lélekkel viszont nem, úgyhogy még ha túl is tenné magát a bűnözés okozta rossz érzésen, ennél sokkal borzalmasabb az a fájdalom, amit Haven hiánya okoz. Meg kell mondjam, jobban élveztem a különlét alatt a Chicagóban megélt jeleneteket, mert Vincent és Corrado tettek arról, hogy izgalmas fordulatokat éljek meg, mindketten meg tudtak lepni, még a legkilátástalanabb helyzetekben is. Nagyon fura érzés, - bár már máskor is voltak ilyen karaktereim -, hogy olvasóként erősen drukkolok egy bűnözőknek, hiába állnak a rossz oldalon. Tudom jól, miket művelnek ezek az emberek, nem a szeretet és az igazság bajnokai. Mégis, látom bennük a jót is, és ez megmozgat bennem valamit. Van bennük egyfajta becsület, a család iránti mindenek feletti elköteleződés. És a család itt nem kifejezetten a  Cosa Nostra, hanem a saját család. De ott van az is, ha a családból valaki bűnös, azt is könyörtelenül megbüntetik. Nos, azért nem drukkoltam minden bűnözőnek... Salvatore olyan karakter, aki meg tud lepni bizonyos szempontból, de a végére szépen kirajzolódott a valódi énje, egy pillanatra sem sajnáltam. 

 

A hosszas különlétnek egy temetés vet véget, amire Haven is Chicagóba utazik. Természetesen nincs olvasó, aki csodálkozna azon, hogy a két fiatalt innentől nem lehetett elválasztani. Ez nem azt jelenti, hogy egy csapásra minden rendben. Még nagyon sokat kell egymásért tenniük ahhoz, hogy az epilógusban írtak valósággá váljanak. Hozzáteszem, még engem is meglepett, mennyire nehezen halad ez az újbóli egymásra hangolódás, egyikükben sincs kapcsoló, amivel visszaállíthatnák az elválás előtti állapotot. Hosszú volt az eltelt idő, és annyi minden történt....

Az írásmód abszolút lehengerelt, mint az első részben. A cselekmény arányaiban változott, a Sempre kb. 60% romantika és 40 % maffia volt, most ez megfordult, és most aztán elmerülhettem a bűnözés bugyraiban, és abszolút le is hengerelt. Az igazi bűnözők profik, fifikásak, halálosan pontosak, sziklaszilárdak, némely jelenetnél, főleg Corrado esetében csak pislogtam. Mindez olyan leírásokkal, mintha a moziban ülnék egy keresztapa-féle filmen. Az érzelmek széles skálája jelent meg az oldalakon, a szereplők felvonultatták az életükből adódó problémák hatásait fizikai és érzelmi oldalról is. Van súlya a becsületnek, az adott szónak, az árulásnak, hűségnek, sok sok oldalról vizsgálhattam a karakterek fejlődését, tapasztalhattam az ingadozásukat vagy épp a töretlen kitartásukat. Nagyon szeretem, ha ennyire intenzíven kavarognak az érzelmek, felemelően hatnak rám, feltölt érzelmileg a történet, a néhány brutális vagy fájó jelenet ellenére is. Megkaptam a választ pár származással kapcsolatos kérdésre, de megmondom őszintén, egy családfát azért felrajzoltam magamnak, vannak ezen a téren is meglepetések és összeérő szálak. Úgy éreztem a szerző a lehető legjobban oldotta meg a főbb  fordulatokat, megfelelő lezárást adott a cselekménynek, a jóvátétel megtörtént. Csak egy kicsi hiányérzetem mégis van. Egyrészt Carmine karaktere miatt, aki ennél egy hangyányit lehetett volna tökösebb, még akkor is, ha 100x tökösebb, mint amilyen én lettem volna a helyében. Másrészt nekem kevés volt a kontaktus a fiatalok között,  indokolatlanul kevés.  Azért is nem adok maximumot, mert a maximum a Sempre-t illeti. Nekem az volt a csúcs, és azt nem tudta túlszárnyalni. Ennek a résznek Corrado volt az igazi meglepetése. Az övé volt a főszerep bizonyos szempontból, és sokat is tett hozzá, hogy emlékezetes legyen ez a sorozat, ne egy romantikus maffiás sztori legyen, hanem egy vérbeli Cosa Nostra történet.

Köszönet illeti a kiadót, hogy nem kaszálta el az első rész után a történetet és megjelenhetett a duológia második része. Remélem sokan fogják szeretni, nekem méltó helyre került a kedvenceim polcán.

Borító: Az első részhez illeszkedik.

Kedvenc karakter: Carmine, Haven, Corrado

Szárnyalás: Imádtam Carmine búcsúlevelét, és Corrado agytekervényeit.

Mélyrepülés: A hosszú különlét kikészített.

Érzelmi mérce: Az érzelmek valóban keresztül kasul átszövik a történetet, de ellentétben a fülszöveggel ne számítsatok jelentős erotikus tartalomra.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

R. J. Hendon: Gyomláló (Overtoun-trilógia #0,5)

 

R.J. Hendon Korcsok című könyvével már futott egy turnénk, de most a Blogturné 3 bloggere újra ebbe az izgalmas disztópiába veti bele magát. Ráadásul segítünk azoknak is, akiknek szükségük van a történet felelevenítésére, hiszen az egyik bloggerünk által felidézzük az első részt is, a másik két bloggerünk pedig a második részt és az előzménytörténetet véleményezi. Természetesen a játék sem maradhat el, a turné végén Ti is nyerhettek egy példányt az egyik regényből.

Főnix Könyvműhely, 2020

378 oldal

Besorolás: disztópia

A ​22. században járunk. Az emberiség rohamosan halad afelé, hogy új biotechnológiai megoldásokkal választ találjon problémáira, és egyre ellenállóbbá tegye önmagát. Úgy tűnik, a fejlődésnek csupán etikai megfontolások szabhatnak ideig-óráig határt. Csakhogy mindig akad olyan ellenség, amely megtalálja a kiskapukat, és hirtelen, a legváratlanabb módon csap le.

Danyelle Gardens, a londoni egyetemista élete egyik napról a másikra fenekestül felfordul, amikor egy buli után megtámadják. Ráadásul hamarosan rá kell jönnie, hogy az egész világ megváltozik körülötte – a változás pedig gyors és erőszakos. Civilizációnknak nem is egy, de rövidesen több különböző halálos járvánnyal kell szembenéznie, amelyek átformálják viszonyunkat a természettel: az, ami egykor csodálatra késztette az embert, hamarosan félelemmel és utálattal tölti el, az indulatok pedig elszabadulnak. Danyelle akaratán kívül kerül az események középpontjába. A világméretű katasztrófa erejét meghaladó kihívások elé állítja, és mindent fel kell áldoznia, hogy megmentse azokat, akiket szeret.

A Gyomláló egy fiatal lány pokoljárásán keresztül mutatja be, mi történt kétezer évvel a Korcsok két főhőse, Rany és Angyal találkozása előtt. Az önmagában is kerek egészet alkotó történet olyan kérdéseket feszeget, melyek napjainkban aktuálisabbak, mint valaha.

Huh.. csak ennyit tudok mondani így hirtelen a regény befejezése után... Na ez már nem YA disztópia, ez kőkemény felnőtt disztópia, sőt néha nekem kicsit horrorisztikusra is sikerült. Annyira izgultam, hogy szó szerint egy ültőhelyemben kiolvastam az egész regényt, szinte lerakni se tudtam.

A történet Danyről szól, aki fiatal egyetemista és egy este hazafelé tartva egy iszogatós-barátnős találkozó után, megtámadják és megerőszakolják. Az elkövető egy srác, akivel a szórakozóhelyen ismerkedett meg. Mivel a fiú egy elég gazdag család sarja, ezért a tette "természetesen" következmények nélkül marad... Azonban Dany terhes lesz az erőszak következtében, de úgy dönt, hogy megtartja a babát, akiről kiderül, hogy az "apja" révén elég különleges...

De a saját szörnyűségei mellett a világban is történik valami.. furcsa szitakötők jelennek meg itt-ott és ahol megjelennek, ott az állatok megvadulnak és megtámadják az embereket.. Dany is átél egy ilyen támadást, amely révén elveszíti a barátait és még nagyobb traumát él át.

A támadások egyre sűrűbbek, egyre aggresszívabbak, Danynek pedig hiába van ötlete, hogy mi is állhat a háttérben, rendre megfenyegetik, nem hisznek neki... pedig nem ártana...

Kicsit féltem, hogy ez "csak egy előzménytörténet", vajon felér-e majd a regényekkel, amelyek a trilógia részét képezik. Hát nem is kicsit.. sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy számomra még túl is szárnyalták.

A regény elég ütősen indult, bár akkor ez még csak simán egy "kriminek" tetszett, ilyet azért olvasunk nem egy történetben. De aztán jött az a rész, amikor Dany a barátaival elmegy Grungy Hollowba, hogy utánanézzenek valaminek, aminek köze lehet a járványos megbetegedésekhez.. na ott éreztem először azt, hogy ez több, mint egy sima kis előzménytörténet. Komolyan mondom, ott féltem, miközben olvastam. Mintha egy horrorfilmet néztem volna, úgy éreztem magam. Én, aki eddig nem félt semmitől az erdőben (max a vaddisznóktól:D), mostantól ha őzet / szarvast látok, komolyan oda fogok figyelni, hogy hogyan néznek rám :D.

És ez persze csak a kezdet volt. Hiányoltam a kutyákat a Médákban.. na itt kaptam belőlük, nem is keveset.. és nemcsak kutyákat, hanem megvadult lovakat, leopárdokat, madarakat, meg mindent, amit csak végigfertőzött ez a kor. Hitchcock madarai ahhoz képest, amit itt történt, sima kis berzenkedő madárcsapatnak tűntek. Most már teljes mértékben megértettem, hogy Overtoun miért utálta / félte az állatokat. Bár, ami történt az borzalmas volt.. de bele se merek gondolni, hogy én mit tettem volna. Hogy Rafiki, az imádott kutyám megtámadjon.. vagy ha nem is támad meg, de le kelljen adnom "karanténba", hogy "megnézzék, ő is elkapta-e a kort"... egyszerűn végiggondolni sem akarom ezt az egészet. 

És a történet maga.. egy percre se állt le, folyamatosan izgulhattam ezért, azért, jön-e támadás az állatok, az emberek részéről, ha nem, akkor felbukkan-e a pszichopata őrült, aki megerőszakolta Danyt. Hogy sikerül-e kimenekülniük a támadás alatt álló városból, hogy végre hisz-e valaki Danynek és TESZ-E valamit.... A szerző pedig úgy építette fel a világot, hogy csak apró részleteiben tért el attól, amiben ma élünk, így teljesen hihető volt, hogy ez egy bekövetkezhető jövőkép lehet...

Az egész regény úgy, ahogy van filmvászonra való. Ahogy olvastam az oldalakat, úgy elevenedett meg a szemem előtt minden, tökéletes film lehetne belőle.

És a szereplők? Itt megint ugyanabba futottam bele, mint a többi résznél. A történet maga volt izgalmas, lebilincselő, a szereplőkhöz nem igazán tudtam kötődni, pedig mindent megtettek azért, hogy ez így legyen. Dany egy nagyon erős, okos és bátor fiatal nő. Ő testesíti meg azt a hétköznapi hőst, akire felnézhetünk és példaképpé válhat. Nincsenek szuper képességei, csak kitartó, nem hagyja magát és képes józanul gondolkodni a legvadabb helyzetben is.

Kedveltem. De valahogy mégsem került hozzám annyira közel, mint amennyire kellett volna. De itt sem éreztem ez hibának, mert egy egész része volt, ami viszont tökéletesen hozta, amit kellett, egy izgalmas, fordulatos regénnyé állt össze, amelyik lekötött az utolsó lapig.

Most már csak egyetlen problémám akadt.. érdekelne, nem is kevéssé, hogy mi történt eme befejezés és a 2000 évvel későbbi Overtounban játszódó történet között. Valamilyen szinten megmagyarázta a történteket, de nyitva is hagyott pár kaput, ami elgondolkodtat... vagy legalábbis igényt formál arra, hogy legyen még egy "előzménytörténet" :D.

Összességében imádtam, talán meg is kockáztatom, hogy még jobban, mint a fő részeket. Ez a rész akár már felnőtteknek is érdekes lehet, így azoknak is bátran ajánlom, akik esetleg a ódzkodnak a fiataloknak szóló disztópiáktól.

És ami fontos még... nyugodtan lehet olvasni úgy is, hogy nem ismerjük a fő szálat. Anélkül is megállja a helyét a regény. 

Borító: Látványos, találó, beleillik a sorozatba

Kedvenc karakter: Talán Dany... de igazából egyik karakter se került hozzám igazán közel

Szárnyalás: a dinamikus, moziszerű történet

Mélyrepülés: Amin Danynak át kellett mennie...

Érzelmi mérce: Egy szó van rá, izgalom. Végigizgultam az egészet :)

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Korcsok blogturnéjában is a kutyák álltak a középpontban, itt sem lesz ez másként. Most azonban picit szűkítünk a körön és olyan kutyákat mutatunk Nektek, “akik” disztópiákban, poszt-apokaliptikus filmekben / sorozatokban tűntek fel. Annyit segítséget adunk, hogy nem a kutyák nevét kell kitalálni:), hanem a FILM / SOROZAT CÍMÉT kérjük beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (lehet, angolul vagy magyarul is, bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 22 - Könyv és más - Korcsok értékelés
Február 23 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Médák értékelés
Február 25 - Kelly &Lupi olvas - Médák értékelés
Február 27 - Könyv és más - Médák értékelés
Március 01 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Gyomláló értékelés
Március 03 - Kelly & Lupi olvas - Gyomláló értékelés
Március 04 - Spirit Bliss Sárga könyves út - extra interjú