A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Tabitha Suzuma: A Note of Madness - Az őrület hangjai című regényét, mely a nagy sikert arató Forbidden után a szerző második magyarul megjelent kötete. Újabb tabunak számító témát hoz testközelbe a szerző a 19 éves Flynn Laukonen történetével, aki zongoraművésznek tanul a londoni konzervatóriumban, miközben bipoláris depresszióval kell megküzdenie, ami meglehetősen kiszámíthatatlanná teszi a jövőjét. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
288 oldal
Fordította: Füleki Anna Lili
Goodreads: 3,95
Besorolás: mentális betegség realista
Miért történik ez velem?, kérdezte magától kétségbeesetten. Mi baj van velem?
Flynn-nek jól mennek a dolgai egyetemistaként. A Királyi Konzervatórium egyik legjobb zongoristájaként életre szóló lehetőséget kap, amikor felkérik egy fontos koncerten való szereplésre. A felszín alatt azonban minden kezd megváltozni. A jó napokon Flynn tele van élettel és energiával, de a rossz napokon megváltásnak tűnik a halál. Néha egész éjszaka komponálni és gyakorolni akar, máskor viszont az ágyból se tud kikelni. A lakótársa, Harry igyekszik megérteni, de egyre jobban összezavarják Flynn kiszámíthatatlan hangulatingadozásai. Egy barátja, Jennah is próbál segíteni, de Flynn-nek nehezére esik normálisan viselkedni a lány közelében, mivel nem tudja kordában tartani az érzelmeit. A közelgő koncert nyomása és a családja, valamint barátai növekvő aggodalma hatására vulkánszerűen törnek felszínre az érzések.
Néha minden rosszabb lesz, mielőtt javulásnak indulhatnak a dolgok.
Egy őszinte vallomás a bipoláris zavarról.
Flynn-nek jól mennek a dolgai egyetemistaként. A Királyi Konzervatórium egyik legjobb zongoristájaként életre szóló lehetőséget kap, amikor felkérik egy fontos koncerten való szereplésre. A felszín alatt azonban minden kezd megváltozni. A jó napokon Flynn tele van élettel és energiával, de a rossz napokon megváltásnak tűnik a halál. Néha egész éjszaka komponálni és gyakorolni akar, máskor viszont az ágyból se tud kikelni. A lakótársa, Harry igyekszik megérteni, de egyre jobban összezavarják Flynn kiszámíthatatlan hangulatingadozásai. Egy barátja, Jennah is próbál segíteni, de Flynn-nek nehezére esik normálisan viselkedni a lány közelében, mivel nem tudja kordában tartani az érzelmeit. A közelgő koncert nyomása és a családja, valamint barátai növekvő aggodalma hatására vulkánszerűen törnek felszínre az érzések.
Néha minden rosszabb lesz, mielőtt javulásnak indulhatnak a dolgok.
Egy őszinte vallomás a bipoláris zavarról.
2016. év végén olvastam a szerző első magyar megjelenését, a Forbiddent. Emlékszem, nagyon izgultam, hogy a testvérszerelem téma vajon milyen fogadtatásra talál a hazai olvasóknál. Szerencsére nagy siker volt a könyv, most is magas, 86%-os átlagon áll az értékelése a Moly-on. Azóta is vártam, hogy újabb regénye jelenjen meg a szerzőnek, mert Tabitha Suzuma neve nekem garancia arra, hogy minőségi írást olvashatok - más szerzők által nem preferált, tabunak számító témákban. Nem kellett csalódnom, Az őrület hangjai egy 19 éves egyetemista fiú küzdelmét mutatja be a bipoláris zavarral.
Flynn a londoni konzervatórium zongorista hallgatója, aki világ életében erre a hivatásra készült, hogy zongoraművész legyen. A rengeteg gyakorlás mellett sosem volt problémája a versenyekkel, sőt imádta a megmérettetéseket, és az egészséges lámpalázon kívül semmilyen problémával nem küzdött. Remekül érzi magát a barátai társaságában, Harry csellista, egyben a lakótársa is, és Jennah-val, a fuvolás tehetséggel benne vannak minden buliban, élvezik a tanulást, az egyetemi életet, minden örömével és nehézségével együtt. Aztán elkezdődtek a furcsaságok. Flynn kezdi úgy érezni, hogy talán nem is olyan tehetséges, mint ahogy beállítják őt mások, felkérték ugyanis egy nagyobb koncertre, ahol egy nagyon nehéz darabbal kellene indulnia, rengeteg gyakorlást igényelve. Ilyen lehetőség egyszer adódik, legalábbis nem túl sűrűn, így mindenképp belevág, hiszen ezt elvárják tőle. De a nyomás egyre fokozódik, úgy érzi, szétfeszíti ez az egész. Éjt nappallá téve gyakorol, nagyon keveset alszik, de ahelyett, hogy kikészülne, még inkább energikusnak érzi magát. Szárnyalnak a zeneszerzői ötletei, megállás nélkül komponál, operát ír. Ennek a tetejébe még órákon át tartó távfutásra is indul, szó szerint nem tudja lefárasztani magát. Aztán egyszer csak kipukkan a buborék, és Flynn átesik a másik végletbe, depressziós lesz. Azt gondolja, tehetségtelen, semmi keresnivalója a versenyen, nem érdeklik a társasági események, nem akar menni sehova, lóg az óráiról, csak fekszik, agyal, vagy éppen átalussza a napokat. Ezek az időszakok váltják egymást, a barátai értetlenül állnak a viselkedése előtt, kiszámíthatatlanná válik. A verseny előtti napon újra annyira túlpörgeti magát, hogy már olvasóként én is lerágtam vele együtt a körmeimet, és felkészültem a legrosszabbra. Meg is történt volna, ha a barátai nem állnak mellette és nem hívnak orvost hozzá, mégpedig Ramit, a saját bátyját, aki felismeri a tüneteket, lenyugtatja és pszichiáterhez irányítja. Innentől újabb szakaszába ér Flynn küzdelme, mert belép az életébe a lítium, minden mellékhatásával együtt. 
Azzal kell kezdenem, hogy láttam már hasonló dolgokat a saját környezetemben, és amit tapasztaltam, az abban erősített meg, hogy higgyek a biokémiában. Azonban az igaz, hogy nincs két ember, akik egyformán reagálnának a kezelésre, a gyógyszerekre. Azt én teljes mértékben elfogadom, hogy szükséges a gyógyszeres kezelés ebben az állapotban, minél hamarabb. Az ilyen gyógyszereknél hatványozottan igaz, hogy kell hagyni időt a hozzászokásra, türelmesnek kell lenni. Nagyon nehéz időszakok követik egymást, de látni kell, hogy van fény az alagút végén, és ez nem a közeledő vonat. (Ez a poén szerepel a történetben is.) Flynn is megtapasztalta, hogy milyenek a mellékhatások, letompul a világ, igaz, hogy nincsenek hatalmas extázisok, de nincsenek halálközeli mélypontok sem. Mégis annyira elviselhetetlen ez a katatón állapot, hogy Flynn ezt sem tudja hosszútávon elviselni és másképp dönt, ami újabb katasztrófa felé vezet. A szerző szépen végigvezeti a betegség tünetein a főszereplőt, és számomra teljesen hitelesen ábrázolja az érzéseit. Megmutatja a megmagyarázhatatlan és elmondhatatlan érzéseket, amikkel olvasóként is nagyon nehéz szembesülni, hát még átélni. Nagyon sokszor éreztem, hogy mennyire elviselhetetlen lehet, fájt a szívem, és szó szerint felgyorsult a szívverésem, ahogy erről írt. Nagyon sokan vagyunk, akik átéltek már egy-két pánikrohamot, vagy épp depis időszakot, de azt hiszem ezek eltörpülnek egy ilyen betegség mellett. Nagy szeretettel szeretnék szólni a barátokról, a családról. Nem tudom, hova jutott volna Flynn, ha például egyedül él, nincs mellette Jennah és Harry, akik mindketten nagyon odafigyeltek rá, és nem igyekeztek kívülállók lenni, érezték a megfelelő időben, hogy mekkora a baj. Nagyon szerettem mindkét karaktert, Harry elég őrült volt, Jennah pedig az érzelmi szálakat is megmozgatta.
Szerencsés véletlen, hogy pont orvos Flynn bátyja, aki nem bagatellizálja el a problémát, nem hagyja annyiban az ellenállását, konkrét segítséget nyújt. A feleségével együtt nagyon rendesek voltak vele, magukhoz vették egy időre. A szülők már egy kicsit távolabbról voltak érintettek, és közrejátszott az is Flynn elzárkózásában, hogy úgy érezte, a szülei részéről is hatalmas az elvárás felé, pedig nem volt ez ennyire erőteljes. Mindenki boldog volt, hogy bejutott a fiuk konziba, de nem lenne világvége, ha meggondolná magát. Fontos szereplő még a regényben Flynn tanára, Kaiser professzor. Az elején úgy tűnt, rendesen presszionálja, de később teljesen rugalmassá vált, ebben biztos közrejátszott, hogy őszintén elmondott neki mindent Rami. Nagyon fontos része a regénynek természetesen a zene. Abszolút át lehetett érezni azt a szenvedélyt, ahogy Flynn a zenéhez viszonyul. Nekem a komolyzenéhez kevés ismeretem van, ezért a regényben említett zenéket kikerestem és olvasás közben hallgattam Spotify-on. Rachmaninov darabjai valóban nagyon nehéznek tűnnek, miközben hallgattam belegondoltam, hogy ezek a művészek ezt képesek megtanulni kotta nélkül játszani, ez igazán különleges teljesítmény. Ahogy a zeneszerzés is hasonló felfoghatatlan képesség számomra, minden tiszteletem azoké, akik létre tudják hozni a zenei csodákat. Nagyon szép leírások születtek a zenéről, milyen érzéseket vált ki Flynnben, akár pozitív, akár negatív irányban. Az írásmódról nem tudok mást mondani, tökéletes. Teljes mértékben visszaadja a rengeteg különböző érzelmet, az egyre növekvő bizonytalanságtól a magasságokban való szárnyalásig, a titkolt szerelem kínjától az öngyilkosságra vágyó legmélyebb kétségbeesésig. Az valami fantasztikusan élő leírás volt, amikor a közönség elé kellett állnia, (vagyis ülni a zongoraszékre) és 1000% izgalmi állapotban eljátszani a világ egyik legnehezebb darabját, összehangolódva a karmesterrel és a zenekar tagjaival. Tűpontos, felejthetetlen leírás.
Egyetlen dologgal nem vagyok kibékülve, és az a regény vége. A cselekményszál szépen épül végig, a feszültség egyre nő, időnként robban is, de a végére még vártam volna egy végső, hatalmas robbanást. Nehéz megmagyarázni, de az egész regény alapján más befejezésre számítottam. Ez egy olvasóbarát verzió lett, persze megvolt az őrületes feszültség, de nem ütött akkorát. Főleg a regény elejére tekintettel, ami már egy 10 évvel későbbi időből emlékezik vissza.
Egyetlen dologgal nem vagyok kibékülve, és az a regény vége. A cselekményszál szépen épül végig, a feszültség egyre nő, időnként robban is, de a végére még vártam volna egy végső, hatalmas robbanást. Nehéz megmagyarázni, de az egész regény alapján más befejezésre számítottam. Ez egy olvasóbarát verzió lett, persze megvolt az őrületes feszültség, de nem ütött akkorát. Főleg a regény elejére tekintettel, ami már egy 10 évvel későbbi időből emlékezik vissza.
Mivel ez egy sorozatkezdő rész, nem bírtam ki, hogy ne nézzek bele a folytatás fülszövegébe. Nem mondom el, mindenki olvashatja saját felelősségre. Nekem kár volt!
Ezt a regényt minden fiatalnak ajánlanám elolvasni, nem csak azoknak, akik bármilyen mentális problémával küzdenek, hanem tényleg mindenkinek, mert nagyon jó tanulság arra, hogy vegyük észre a környezetünkben a jeleket, ha valamelyik barátunkkal, hozzátartozónkkal történnek hasonló szituációk, már tudunk mire gondolni, tudunk segíteni.
Képek: Pinterest
Borító: Folytatva a Forbidden hagyományát, fekete a háttér és nagyon kifejező az összegyűrt kottalap.
Kedvenc karakter: Flynn és most itt tényleg mindenki kedvenc!
Szárnyalás: A zavaros érzelmek megjelenítése zsigerig hatolóan valóságos.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Nagyon erős érzelmeket vált ki a regény, a szíved megdobogtatja, de nem romantikus módon, hanem aggódva ezért a fiúért.
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték:
A játékunkban minden állomáson híres zongoraművészeket kell felismernetek a megadott képek alapján, írjátok be a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
További állomások:
Blogturné Klub
05.31 Kelly és Lupi olvas
06.03 Fanni’s Library
06.06 Hagyjatok! Olvasok! extra
06.09 Hagyjatok! Olvasok!
Blogturné Klub
05.31 Kelly és Lupi olvas
06.03 Fanni’s Library
06.06 Hagyjatok! Olvasok! extra
06.09 Hagyjatok! Olvasok!
