Kelly és Lupi olvas: Emma Robinson: A férjem lánya

Újabb rejtélyes Arany pöttyös kötet került be a Könyvmolyképző Kiadó repertoárjába, aminek nem tudtunk ellenállni. Tartsatok öt bloggerünkkel, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott példány A férjem lányából!

Könyvmolyképző, 2022

344 oldal

Fordította: Gergely-Péch Éva

Goodreads: 4,24

Besorolás: realista

Egy hideg péntek estén kevéssel tíz után csöngetnek Rebecca és a férje, Jack ajtajánál. Egy nő áll odakint, Cara, aki Jack exbarátnőjeként mutatkozik be. És egy reszkető, kék szemű, négyéves kislány kezét szorongatja. Aki az állítása szerint Jack lánya.

Rebeccát sokkolja a felfedezés, hogy a férjének gyermeke született az előtte való utolsó kapcsolatából – még ha erről a férfi maga sem tudott. Ugyanis a szülővé válás terve nem szerepel az életükben. Szeretik a gyerekeket, de ugyancsak szeretik a szabadságukat és azt, hogy zavartalanul tölthetik el együtt az idejüket; azt az életformát, hogy ha akarnak, egy szempillantás alatt azonnal készen állhatnak beutazni a világot.

Carának viszont szüksége van rájuk. Mert Carának van egy borzalmas titka, amit egyelőre senkivel sem oszthat meg. Még a kislányával sem. Egy olyan titok ez, aminek hatalmában áll megváltoztatni mindannyiuk életét.

Egy olyan titok, aminek következtében Rebeccának végül fel kell tennie a kérdést: rá bírja-e venni magát, hogy befogadja a férje gyermekét az otthonába és a szívébe?

Szívbe markoló regény szerelemről, barátságról és arról, mit jelent valójában szülőnek lenni. Tökéletes választás Jojo Moyes, Jodi Picoult és Kate Hewitt rajongóinak.

Bár hasonló történeteket már olvastam, de a könyv fülszövege mégis berántott és kíváncsi lettem Cara borzalmas titkára.

A történet szerint Rebecca és Jack a mai modern párok egyike, jól szituáltak, a munkájuk és az egzisztenciájuk megteremtése szinte az összes idejüket elveszi. Még a kapcsolatuk elején megállapodtak egy dologban: egyikük sem szeretne gyereket. Ezt tűzön-vízen átviszik, még úgy is, hogy Rebeccának szinte minden nap végig kell hallgatnia, hogy gyerek nélkül nem élet az élet és neki IS szülnie kellene.

Ám egy szép napon csöngetnek, az ajtóban pedig egy fiatal nő áll, Cara egy négy éves kislánnyal, Sophieval. Elmondása szerint ő Jack volt barátnője és a picilány pedig a kettőjük közös gyermeke. Mivel nincs hol lakniuk, ezért szeretnének pár napot itt eltölteni. A pár napból több hét, majd egy hónap lesz, közben kiderül, hogy Cara titkot rejteget és nem véletlenül tüntek épp most fel a házaspárnál...

Nem egy könnyű olvasmány, azt előre elárulom. Aki könnyed, nyári szórakozásra vágyik, az ne ezt a könyvet válassza. Akit viszont megérintenek az emberi sorsok, azoknak nagyon ajánlom ezt a történetet.

Az írónő két szemszögből mesélte el nekünk ezt az egészet. Az egyik szemszög Rebecca szemszöge, egy rettentő sikeres, ambiciózus fiatal nő, aki megteremtett magának mindent, amit szeretne, szép ház, jóképű férj és egy munka, amit nagyon szeret. Egy dolog "hibádzik" nála: sosem akart gyereket és ehhez tartja is magát. Őszinte leszek Veletek, én rettentően együtt tudtam érezni vele. Azon kevés nők közé tartozom, akik nem szültek és nem is fognak szülni. Valahogy hiányzik belőlem valami, sosem vágytam kisgyerekre. Ne értsetek félre, szeretem őket, nagyon jól kijövök velük, ők is szeretnek engem, de sosem éreztem, hogy szeretnék egy sajátot. Ezért anno rengeteg támadást kaptam, nagyon sok vitám volt, néztek őrültnek, sőt nem normálisnak is.

Rebecca pont ilyen. Naponta szembesül azzal, hogy "szülnie kellene", minden barátnőjének már vannak gyerekei, ő viszont nem szeretne. Szereti a függetlenségét és a szabadságát és teljesen jól érzi magát a férjével kettesben. És akkor jön Sophie, a gyönyörű, cserfes, picurka 4 éves kislány, akinek segítségre van szüksége. És Rebeccában pedig - minden ellenkezése és tagadása ellenére is - bekapcsol egy gomb és azonnal felélednek az addig szunnyadó anyai ösztönei és a pici lány segítségére siet. Az írónő rettentő jól mutatta be ezt a változást, hogy Rebecca mennyit őrlődött, gondolkodott, hogy vajon jó-e amit tesz, van-e joga ezt vagy azt tenni, hogy ezzel segít vagy nem Sophienak. Mert itt igazán Rebeccának kellett rengeteget változnia és idomulnia, mert ő az, akinek úgymond "semmi köze a kisgyerekhez". De mégsem tudja csendben, tétlenül nézni ezt a tragédiát, azonnal kiderül, hogy neki sincs kőből a szíve, még akkor sem, ha eddig nem akart saját gyermeket.

A másik szemszög pedig Cara volt, Sophie anyukája. Ő eleinte rettentően idegesített, Emma Robinson tökéletesen úgy alkotta meg, hogy legszívesebben megrángattad volna, hogy mégis mit képzel, hogy így rátör a házaspárra és belerángatja a kislányát és Jacket és Rebeccát a betegnek tűnő játékába... A stílusa is bicskanyitogató volt, nem jöttél rá, hogy vajon pénzt akar szerezni, át akarja verni a házaspárt, vagy megunta a gyereket és csak rájuk akarja sózni. Aztán jött a titok, ami mindent megváltoztatott - őszinte leszek, onnantól az én véleményem is megváltozott, az utálatom csodálatba ment át, hogy képes volt megtenni ezt a lépést, még úgy is, hogy egy szem porcikája sem kívánta...

Aki viszont számomra egy nagy semmi volt, az Jack, a férj. Igen, az írónő elmesélte a könyv végén, hogy ő olyan történeteket szeret elmesélni, amelyben két teljesen különböző női karakter találkozik, így érthető, hogy Jack nem kapott saját szemszöget. Viszont ezáltal a szememben egy annyira századrangú karakterré vált, hogy az már fájt. Jó lett volna azért az ő vívódásait is "meghallgatni", szerintem sokat hozzátett volna a történethez.

És maga a történet? Rettentő nehéz beszélni róla úgy, hogy ne spoilerezzek el semmit. Annyit azért elárulok, hogy nem elég a nagy titok, az írónő még azon felül is tudott egyet csavarni a történeten, ami így egy picit különbözővé teszi a regényét a sok hasonló történettől.

A vége pedig... csomag zsepi legyen kéznél és lehetőleg ne nyilvános helyen olvassátok, mert bőgni fogtok, azt garantálom.

Igazából imádtam ezt a történetet és szinte látom magam előtt megfilmesítve. Amiért nem kapott maximális pontszámot az azért történt, mert számomra túl nagyok voltak az ugrások a regény végén. Persze értem én, hogy nem lehet mindent végigkövetni napi rendszerességgel, mert akkor egy majdnem féltéglát vehettünk volna a kezünkbe, de akkor is.... :)

Az írónő viszont bekerült a kedvenceim közé és alig várom, hogy másik történetet is megismerhessek tőle!

Borító: Szerintem tökéletesen illik a történethez. Gyönyörű!

Kedvenc karakter: Rebecca, Sophie

Szárnyalás: Rebecca változása

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: rengeteg érzelem megfordult bennem, öröm, bánat, idegeskedés...

Értékelés:

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mennyire ismered a kiadó könyveinek borítóját? A mostani játékunk alkalmával tesztelheted! Minden állomáson találni fogtok egy Arany pöttyös könyvből kivágott borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy kitaláljátok, melyik könyv borítójának a részletét látjátok az adott állomáson, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)