A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Erin Watt szerzőpáros új regényét: One Small Thing - Egy kis apróság címmel. A magyar rajongók végre kezükbe vehetik Beth és Chase történetét, melyben kiderül, milyen mély sebeket tép fel és micsoda lavinát indít el ennek a két fiatalnak a találkozása. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
360 oldal
Fordította: Farkas János
Goodreads: 3,81
Besorolás: YA, realista, romantikus, veszteségfeldolgozás
Követed a szabályokat, vagy kockára teszed mindazt, ami a legfontosabb a számodra?
Beth élete gyökeresen megváltozott a nővére halála után. Szülei a széltől is óvják, csapdában érzi magát saját otthonában, és szabadságra vágyik. Amikor kiszökik egy buliba, és megismerkedik azzal a sráccal, akiről mindenki beszél, megdöbben azon, milyen gyorsan egymásba habarodnak, és azon is, hogy milyen szerepet játszott Chase a nővére halálában. Mindketten egy tiltott szerelemre vágynak a legkevésbé, de minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyülnek az érzelmeik egymás iránt.
Ám a titkuk mindent tönkretehet…
Beth élete gyökeresen megváltozott a nővére halála után. Szülei a széltől is óvják, csapdában érzi magát saját otthonában, és szabadságra vágyik. Amikor kiszökik egy buliba, és megismerkedik azzal a sráccal, akiről mindenki beszél, megdöbben azon, milyen gyorsan egymásba habarodnak, és azon is, hogy milyen szerepet játszott Chase a nővére halálában. Mindketten egy tiltott szerelemre vágynak a legkevésbé, de minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyülnek az érzelmeik egymás iránt.
Ám a titkuk mindent tönkretehet…
A szerzőpáros Jen Frederick és Elle Kennedy A Royal család első három részével engem nagyon elvarázsolt pár éve, bár a további részek már nem annyira tetszettek, és az utolsóval még meg is kell birkóznom, azért nem tudom elfelejteni, hogy mekkora ájulásban voltam a sorozat első két része kapcsán. Ezután kötelezővé tettem magamnak a szerzők további megjelenéseit, és a When it's Real 2019-ben nagyon tetszett, igaz az inkább a new adult korosztálynak szólt. És most végre olvashattam a legújabb regényüket, mellyel visszatértek a young adult korosztályhoz.
Elég karcsú a fülszöveg, bár már ebből is kitalálható, mi a nagy titka Chase-nek. Ez nagyon korán kiderül a könyvben is, szóval én a bejegyzésemben ezt nem tekintem spoilernek, ha meg akarsz mégis lepődni, akkor ne olvasd tovább!
Beth 17 éves, most kezdi a végzős évét, bulikról, szórakozásról álmodozik, de valójában nem teheti, mert a szülei a széltől is óvják, miután három évvel ezelőtt meghalt a nővére, egy autó elé szaladt, ami túl gyorsan száguldott, és a tragédia megtörtént. Ezt a traumát a család egyetlen tagja sem tudta feldolgozni, hiába teltek el évek a baleset óta. Beth a legfrissebb szobafogsága alatt kilóg otthonról és a legjobb barátnőjével, Scarlett-el furikáznak unaloműzésként. Egy benzinkútnál teljesen random idegen lányok hívják meg bulizni, de a barátnője nem akar menni, ő viszont annyira vágyik kiereszteni a gőzt, mielőtt elkezdődik a sulis mókuskerék, hogy egyedül is elmegy velük. Összeismerkedik egy titokzatos, kedves, helyes sráccal, aki úgy tűnik ugyanúgy egyedül van a buliban, mint ő. Végül egész messzire jutnak az ismerkedésben és ezt vegyétek szó szerint. Beth éjjel hazamegy, aztán nagyon csúnyán lebukik, a szülei elveszik az autóját, telefonját, sőt még a szobája ajtaját is leszerelik. Az egészről úgy szereztek tudomást, hogy lekérték az sms üzeneteit, így kiderült, hol is volt valójában. Ha ez még nem lenne elég csapás, később a suliban újra találkozik Chase-el, aki most iratkozott át ebbe a suliba, kiderül a legrosszabb, ami csak lehetséges, ő volt a nővérét halálra gázoló autó sofőrje.
Elég karcsú a fülszöveg, bár már ebből is kitalálható, mi a nagy titka Chase-nek. Ez nagyon korán kiderül a könyvben is, szóval én a bejegyzésemben ezt nem tekintem spoilernek, ha meg akarsz mégis lepődni, akkor ne olvasd tovább!
Beth 17 éves, most kezdi a végzős évét, bulikról, szórakozásról álmodozik, de valójában nem teheti, mert a szülei a széltől is óvják, miután három évvel ezelőtt meghalt a nővére, egy autó elé szaladt, ami túl gyorsan száguldott, és a tragédia megtörtént. Ezt a traumát a család egyetlen tagja sem tudta feldolgozni, hiába teltek el évek a baleset óta. Beth a legfrissebb szobafogsága alatt kilóg otthonról és a legjobb barátnőjével, Scarlett-el furikáznak unaloműzésként. Egy benzinkútnál teljesen random idegen lányok hívják meg bulizni, de a barátnője nem akar menni, ő viszont annyira vágyik kiereszteni a gőzt, mielőtt elkezdődik a sulis mókuskerék, hogy egyedül is elmegy velük. Összeismerkedik egy titokzatos, kedves, helyes sráccal, aki úgy tűnik ugyanúgy egyedül van a buliban, mint ő. Végül egész messzire jutnak az ismerkedésben és ezt vegyétek szó szerint. Beth éjjel hazamegy, aztán nagyon csúnyán lebukik, a szülei elveszik az autóját, telefonját, sőt még a szobája ajtaját is leszerelik. Az egészről úgy szereztek tudomást, hogy lekérték az sms üzeneteit, így kiderült, hol is volt valójában. Ha ez még nem lenne elég csapás, később a suliban újra találkozik Chase-el, aki most iratkozott át ebbe a suliba, kiderül a legrosszabb, ami csak lehetséges, ő volt a nővérét halálra gázoló autó sofőrje.
Az Erin Watt páros könyveire nagyon igaz, hogy addiktívek, nehezen lehet letenni, ha egyszer elkap a történet, tudni akarod, mi lesz a vége. Erre a történetre ez maximálisan igaz volt, legalábbis az én olvasatomban, mert hiába másztam a falra bizonyos részletek miatt, nem tudtam haragudni ezekért, vagy félretenni miattuk a regényt, annyira jó volt a fő mondanivaló és az érzelmi szál, illetve ezen belül Chase karaktere, hogy eszembe sem jutott letenni.
Vegyük ketté a dolgot, aztán úgyis összeérnek a szálak. Az egyik szál a gyászfeldolgozás, mely érinti az egész várost. Rachel halála összeroppantotta a családot, a szülők közül nagyobb mértékben az apukát taglózta le, aki egy viccelődő mókás apából megkeseredett, gyűlölködő ember lett. Sajnos az anyuka partnere ebben, tulajdonképpen az életben maradt egy szem lányuk büntetését, korlátozását igazságosnak tartják, pedig ezek gyakran nagyon észszerűtlen megoldások. Azt furának találtam, hogy nincsenek is fokozatok, ők végig bicskanyitogatóan szélsőségesen viselkedtek, szülő létemre fogtam a fejem és csak bosszankodtam, hogy ilyen nincs. Úgy éreztem megfojtják a lányukat, aki tulajdonképpen még be is adta magának, ha jó kislány lesz, ez változhat. Hát jókat koppant. Azért hozzá kell tenni, hogy Beth is segítségre szorult volna alapból a gyászfeldolgozással kapcsolatban, a monológjai szerint egyáltalán nem tudta kezelni a testvére elvesztését, akire mindig is felnézett, igazi nagytestvére volt. Ez a lány meglehetősen össze volt zavarodva, rengeteg rossz döntést hozott, és az sem tetszett ahogy időnként viselkedett, hisztis volt, dührohamokkal fűszerezve. Aztán ahogy haladtunk a történetben, szerencsére egyre tisztábban látta a helyzetet és igyekezett helyesen dönteni, valójában nem sok dologra jött saját maga rá, a gondolatterelések nagyrészt Chase személyének köszönhetők. A fiú okos, jól látta helyzetét, minden kínos szituációt próbált menteni.
Az iskolatársak, Beth barátnői, illetve a fiúk, élükön Rachel régi pasijával, mind, kivétel nélkül mind full irritáló, idegesítő karakterek voltak, akik szemellenzősen ítélkeztek, a véleményükön semmi sem változtathatott. Nem értettem, hogy lehetett ezt így összehozni, már komikusba ment át egy egy helyzet. Nem vették észre a saját barátnői, hogy valójában mit érez, milyen támogatásra lenne szüksége, sőt ő még megbocsát nekik a sértésekért. A legjobb barátnője is támadta, és inkább Jeffnek pártjára állt, pedig az többször megalázta. Sajnos még a tanárok, vagy a továbbtanulási tanácsadó részéről sem éreztem, hogy bárki megerőltetné magát, utóbbi akart segíteni, de nem igazán láttam koncepciót. Senki nem gondolja úgy, hogy Chase eléggé megbűnhődött már, lelkileg összetört, megbánt mindent, végigcsinálta a javítóintézetet, megváltozott, és arról sem akarnak tudomást venni, hogy baleset történt, nem gyilkosság, és ebben van némi különbség.
Vegyük ketté a dolgot, aztán úgyis összeérnek a szálak. Az egyik szál a gyászfeldolgozás, mely érinti az egész várost. Rachel halála összeroppantotta a családot, a szülők közül nagyobb mértékben az apukát taglózta le, aki egy viccelődő mókás apából megkeseredett, gyűlölködő ember lett. Sajnos az anyuka partnere ebben, tulajdonképpen az életben maradt egy szem lányuk büntetését, korlátozását igazságosnak tartják, pedig ezek gyakran nagyon észszerűtlen megoldások. Azt furának találtam, hogy nincsenek is fokozatok, ők végig bicskanyitogatóan szélsőségesen viselkedtek, szülő létemre fogtam a fejem és csak bosszankodtam, hogy ilyen nincs. Úgy éreztem megfojtják a lányukat, aki tulajdonképpen még be is adta magának, ha jó kislány lesz, ez változhat. Hát jókat koppant. Azért hozzá kell tenni, hogy Beth is segítségre szorult volna alapból a gyászfeldolgozással kapcsolatban, a monológjai szerint egyáltalán nem tudta kezelni a testvére elvesztését, akire mindig is felnézett, igazi nagytestvére volt. Ez a lány meglehetősen össze volt zavarodva, rengeteg rossz döntést hozott, és az sem tetszett ahogy időnként viselkedett, hisztis volt, dührohamokkal fűszerezve. Aztán ahogy haladtunk a történetben, szerencsére egyre tisztábban látta a helyzetet és igyekezett helyesen dönteni, valójában nem sok dologra jött saját maga rá, a gondolatterelések nagyrészt Chase személyének köszönhetők. A fiú okos, jól látta helyzetét, minden kínos szituációt próbált menteni.
Az iskolatársak, Beth barátnői, illetve a fiúk, élükön Rachel régi pasijával, mind, kivétel nélkül mind full irritáló, idegesítő karakterek voltak, akik szemellenzősen ítélkeztek, a véleményükön semmi sem változtathatott. Nem értettem, hogy lehetett ezt így összehozni, már komikusba ment át egy egy helyzet. Nem vették észre a saját barátnői, hogy valójában mit érez, milyen támogatásra lenne szüksége, sőt ő még megbocsát nekik a sértésekért. A legjobb barátnője is támadta, és inkább Jeffnek pártjára állt, pedig az többször megalázta. Sajnos még a tanárok, vagy a továbbtanulási tanácsadó részéről sem éreztem, hogy bárki megerőltetné magát, utóbbi akart segíteni, de nem igazán láttam koncepciót. Senki nem gondolja úgy, hogy Chase eléggé megbűnhődött már, lelkileg összetört, megbánt mindent, végigcsinálta a javítóintézetet, megváltozott, és arról sem akarnak tudomást venni, hogy baleset történt, nem gyilkosság, és ebben van némi különbség.
A másik fő szál a megbocsátás, egyáltalán lehetséges egy ilyen helyzetben megbocsátani, magunknak, másoknak? Nagyon nehéz kérdés ez, főleg annak tükrében, vajon ha nem ismerik meg egymást azon az éjszakán Beth és Chase, ha nem kerülnek bizalmas kapcsolatba, ha csak a suliban találkoznak később, akkor meg tudott volna bocsátani a fiúnak? Milyen folyamaton mentek volna akkor keresztül? Nekem tetszett ez a verzió, ahogy a szerzők alakították az alaphelyzetet, bár zárójelben megjegyzem, erős lázadás volt Beth részéről belesodródni egy egyéjszakás kalandba. Érdekes és izgalmas volt olvasni kettejük reakcióit, mivel Beth mesél, az ő gondolataiba láthattam bele, vajon megengedheti magának ezt a barátságot, ragaszkodhat ehhez a kapcsolathoz, hiszen mindenki a nővére gyilkosaként tekint a fiúra. Chase volt az, aki elvitte a hátán a történetet, megszakadt a szívem, ahogy olvastam a történetét, az apja elutasító viselkedését, a javítóban töltött évek borzalmát, a küzdelmét a lelkiismeretével. Elárulta Beth-nek az életben maradásának titkát, minden napban próbált találni egy apróságot, ami segített könnyebbé tenni a túlélést, hogy megőrizhesse a józan eszét az őrületben. Szegény srác, amikor rájött, hogy valójában ki is Beth, megpróbált megszakítani vele minden kapcsolatot, de a lány nem hagyta. Őszintén szólva elég idegesítő volt Beth nyomulása, féltem, hogy bajba fog kerülni miatta és még rosszabb vége lesz, valami hatalmas verekedés kerekedik és végleg lesittelik a srácot, mint visszaesőt.
A szerzők tulajdonképpen jó munkát végeztek, úgy alakították a történetet, olyan interakciókkal manipuláltak a karakterek között, ami miatt nem maradhatsz közömbös, tudnod kell, hogyan alakul a sztori, nem teheted le a könyvet. Olvastam valahol, hogy tudatosan vették pl. a szülőket ilyen szélsőségesre, nem véletlen a döbbenet, amit az olvasók éreznek a büntetések kapcsán. De maga az ötlet, hogy egymásba szerethet-e ez a két fiatal, tudván a történteket, ez egy olyan feszült kérdés, amire nem egyértelmű igen vagy nem a válasz. Komoly érzelmeket vált ki csak ez az egyetlen kérdés, és nem egy ilyen van a történetben. Rachelről is kiderülnek fontos információk a végére, sok minden a helyére kerül Jeff-el való kapcsolatáról is. tetszett a végkifejlet, ahogy kicsúcsosodik a feszültség, és végül egy keserédes befejezést kaptam, ami inkább a boldogság felé hajlik, hiszen a fiatalokon múlik, hogyan tovább.
Összességében hiába volt egy csomó bosszantó része a regénynek, az kétségtelen, hogy rengeteg érzelmet váltott ki, lenyűgöző és dühítő volt egyszerre, fájdalmas de reménykeltő, tele vágyakozással és tiltott szerelemmel. Megosztó lesz az olvasók között, vagy imádni vagy utálni fogják, én maradok egy jó kis négyes értékelésnél.
A szerzők tulajdonképpen jó munkát végeztek, úgy alakították a történetet, olyan interakciókkal manipuláltak a karakterek között, ami miatt nem maradhatsz közömbös, tudnod kell, hogyan alakul a sztori, nem teheted le a könyvet. Olvastam valahol, hogy tudatosan vették pl. a szülőket ilyen szélsőségesre, nem véletlen a döbbenet, amit az olvasók éreznek a büntetések kapcsán. De maga az ötlet, hogy egymásba szerethet-e ez a két fiatal, tudván a történteket, ez egy olyan feszült kérdés, amire nem egyértelmű igen vagy nem a válasz. Komoly érzelmeket vált ki csak ez az egyetlen kérdés, és nem egy ilyen van a történetben. Rachelről is kiderülnek fontos információk a végére, sok minden a helyére kerül Jeff-el való kapcsolatáról is. tetszett a végkifejlet, ahogy kicsúcsosodik a feszültség, és végül egy keserédes befejezést kaptam, ami inkább a boldogság felé hajlik, hiszen a fiatalokon múlik, hogyan tovább.
Összességében hiába volt egy csomó bosszantó része a regénynek, az kétségtelen, hogy rengeteg érzelmet váltott ki, lenyűgöző és dühítő volt egyszerre, fájdalmas de reménykeltő, tele vágyakozással és tiltott szerelemmel. Megosztó lesz az olvasók között, vagy imádni vagy utálni fogják, én maradok egy jó kis négyes értékelésnél.
Képek:Pinterest
Borító: Igazából semmi nem utal a könyv tartalmára, de a színvilág nagyon tetszik.
Kedvenc karakter: Chase
Szárnyalás: A minden napra egy apróság gondolatát imádtam, és át is vettem magamnak.
Mélyrepülés: A szülők erőltetettsége.
Érzelmi mérce: Nagyon cuki Chase, de itt a veszteségfeldolgozás több érzelmet mozgat meg, mint a romantikus szál.
Érzelmi mérce: Nagyon cuki Chase, de itt a veszteségfeldolgozás több érzelmet mozgat meg, mint a romantikus szál.
Értékelés:
Nyereményjáték
Erin Watt idézetekkel játszunk! Minden állomáson egy klassz idézet vár rátok, fejtsétek meg melyik könyvükben szerepel, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Feladvány: “Néha még mindig nem tudom elhinni, hogy mindegyikükkel utáltuk egymást, amikor először idekerültem. Reed elhatározta, hogy tönkretesz, a testvérei pedig felváltva gúnyolódtak velem, vagy éppen levegőnek néztek. Napi szinten eszembe jutott, hogy elmeneküljek.
Most pedig már el sem tudnám képzelni a Royal-fiúk nélkül az életemet.”
Most pedig már el sem tudnám képzelni a Royal-fiúk nélkül az életemet.”
06.14 Sorok között
06.17 Sorok között extra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése