A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Kristen Ciccarelli Iskari trilógiájának második részét A hatalom tőre címmel. Ebben a részben Dax és Roa történetére kerül sor, akik az új sárkánykirály és királyné Firgaard trónján. A Blogturné Klub négy bloggere újabb izgalmas utazásra visz benneteket a sárkányok földjére, tartsatok velünk és egy szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a kiadó felajánlásában.
432 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, fantasy, sárkány, mágia
Egyszer régen született két nővér, olyan erős kötelékkel, mely örökre összekovácsolta őket. Olyan mágia volt ez, melyet nagy becsben tartottak – addig a napig, amikor egy borzalmas baleset következtében Essie elveszítette az életét, ám a lelke rabságban maradt ebben a világban. Dax – Firgaard trónjának örököse – volt a felelős a balesetért. Roa megesküdött, hogy örökké gyűlölni fogja érte. Ám nyolc évvel később a fiú megjelent, és az ő segítségéért esedezett. Elhatározta, hogy megfosztja trónjától kegyetlen apját, kinek elnyomó uralmától Roa népe szenvedett. Roa megegyezett vele: biztosítja számára a hadsereget, ha aztán őt teszi meg királynővé. Ugyanis csak így menthette meg az embereit Firgaard szabályaitól. Azonban lehetőséget kap, hogy mindent jól alakítson – lehetőséget, hogy egyedül megszabaduljon az ellenséges királytól, és megmentse szeretett testvérét. Az alkalomkor, amikor a történetek szerint a holtak lelke visszatér, Roa felfedezi, hogy végleg visszahozhatja az életbe Essie-t. És mindehhez csak a királyt kell megölnie.
Ez a regény nem Asha és Torwin történetének a folytatása, ők egész keveset szerepelnek itt, hanem most Roa és Dax kerülnek a főszerepbe. Kb. három hónappal vagyunk Az utolsó namsara történései után, amikor is megdöntötték a zsarnok sárkánykirály uralmát, és annak fia, Dax került Firgaard trónjára, oldalán a sikeres harcokhoz segítséget nyújtó, Dalok Házából származó Roá-val. A lány segítségének feltétele volt, hogy Dax vegye őt feleségül, csak így látta biztosítottnak, ha a háborúban mellé áll, később az új uralkodó segíteni fog a felesége népének, egyenlőbbé teszi a viszonyokat, csökkenti az adót, megszünteti az éhezést. Ám az ígéretek a levegőben lógnak, úgy tűnik Dax nem igazán törődik ezzel, inkább folyamatosan flörtöl az útjába kerülő nőkkel és látványosan unatkozik a hivatali gyűléseken. Roa még nem tudta rávenni magát a házasság elhálására, hiába történt meg az esküvő, hiszen frissek a sebek, amit Theo-val kötött jegyességének felmondása okozott. Úgy érzi cserben hagyta a fiút, ugyanakkor a népe iránt érzett elköteleződés úgy tűnik fontosabb. Közben Firgaard népének egy része nem nézi jó szemmel az idegen királynét, a nyomában járó testőrség ellenére megtámadják, nem is egyszer kerül rázós helyzetbe, Roa azonban tud vigyázni magára. Ugyanakkor a király ellen is cselszövés zajlik, és ehhez Roa-t is be akarják szervezni. Létezik ugyanis egy mágikus tőr, az Égszövő kés amivel vissza lehet hozni a holtakat az élők közé, ha megölik vele azt az embert, aki az elhunyt halálát okozta. Mindezt az Elengedés éjjelén kell elvégezni, amikor az itt rekedt lelkek eredeti alakjukban jelennek meg egyetlen éjszaka erejéig. Roa minden vágya visszahozni a testvérét, aki nyolc éve halt meg, és egy hófehér sólyom képében vele maradt a mai napig is, nem tudott átkelni a túlvilágra. Essie halálát Dax okozta, most lehetősége lenne megölve őt visszahozni a testvérét az életbe. De meg tudja ezt tenni, árulóvá, gyilkossá válni a férje, a királya ellen? Megéri ezt az árat a testvére élete?
Különleges olvasásélményt nyújtott nekem ez a történet, volt benne rengeteg izgalom, de voltak nyugisabb részek, ahol a stratégia vette át a főszerepet, és rengeteg mély érzelem, ami nem kizárólag a szerelmi kapcsolatra utal, hanem egy csodálatos testvéri szeretetre.
Úgy gondolom ez a történet merőben más, mint az első rész, hiszen Az utolsó namsara Asha önmagára találásáról szólt, sárkányokkal és sok akcióval, végig pörgős izgalmas történetbe foglalva, szép szerelmi szállal. Dax és Roa története ennél rétegesebb, egyrészt egy küzdelmes utat mutat be az intrikákkal és hatalmi harcokkal teli uralkodói életről, a házasságuk kezdetéről, amikor kettejük bizalmának kellene felépülnie. De erre visszatérek később, mert nekem a regény jelentős részben a testvéri szeretetről szólt, erről a különleges kapocsról, amit mindig nagyra értékelek, és amiről szívesen olvasok. Itt összekapcsolódott ez a gyásszal és az elengedés kérdésével, ami szintén erősen foglalkoztat. A testvérpár és Dax története régről indul, gyerekkoruk óta ismerik egymást, hiszen a nehezen tanítható (diszlexiás) Dax sok időt töltött a Bozótföldi palotában, össze is barátkozott a tőle nem sokkal fiatalabb ikerlányokkal, sok kalandban volt együtt részük, egészen addig, amíg meg nem történt a baleset. Dax ügyetlenkedett és majdnem lezuhant a tetőről, Essie ugrott oda, hogy megtartsa, de aztán a lány lezuhant. Innentől gyökeresen megváltozott minden, hiába volt ez baleset, Roa csupán udvarias tudott lenni Dax felé, a belsőséges barátság megszakadt, pedig a fiú itt érezte igazán jól magát, otthon szinte terror alatt tartották.
Roa nem tudta elengedni a testvérét, már kicsi koruk óta mágikus kapocs van közöttük, amit morajnak neveznek, megérezték egymás minden rezdülését és erős érzelmi hatásokra ablakokat tudtak összetörni. Hiába hamvasztották el Essie testét, a lelke egy sólyomba költözött és Roa mellett maradt, de ahogy telnek az évek, érezhetően csökken a kapocs intenzitása, és ez rettegéssel tölti el a lányt, nem tudja elengedni. Ezért válik annyira éles kérdéssé a Dax elleni merénylet, hiszen a testvéri szeretet kerül szembe a becsülettel.
Dax iránt érzett gyűlölet pedig annyira képlékeny, vannak jelek, apróságok, amik megzavarják a lány eltökéltségét, ugyanakkor merülnek fel újabb adalékok, melyek tovább mélyítik az ellenséges érzéseket. Nagyon megszerettem Roa karakterét, drukkoltam neki a testvére miatt, de nem azért, hogy visszahozza, ennek meg voltak az okai, hogy miért nem, hanem azért, hogy végre el tudja engedni. Aztán még jobban izgultam Dax-al való kapcsolatáért, mert őszintén szólva, egy bizonyos megjegyzés után én Theo-t kidobtam a cukros kosaramból. És egyre jobban értékeltem Dax apró jeleit, ami bizonyította, mit is érez valójában és ki iránt. Roa annyi mindent nem vesz észre, dühös és csalódott.
Dax engem megvett magának, egyre jobban megszerettem, a kezdeti furcsaságok után is éreztem, van őbenne valami, amire érdemes várni. Minden jel ellene szólt, de számítottam rá, hogy nagyon is taktikus karakter. Volt amit nem lehet eltitkolni, és ő évek óta remek stratégának bizonyult, nagyon jó megfigyelő, ismeri a környezetét, és mindig egy lépéssel mások előtt jár. Nem is tudom, beszélhetek-e klasszikus karakterfejlődésről, ha azt gondolom, ő eredetileg is már majdnem tökéletes volt, sikeresen palástolta némi ügyetlenkedéssel és ostobasággal.
Különleges olvasásélményt nyújtott nekem ez a történet, volt benne rengeteg izgalom, de voltak nyugisabb részek, ahol a stratégia vette át a főszerepet, és rengeteg mély érzelem, ami nem kizárólag a szerelmi kapcsolatra utal, hanem egy csodálatos testvéri szeretetre.
Úgy gondolom ez a történet merőben más, mint az első rész, hiszen Az utolsó namsara Asha önmagára találásáról szólt, sárkányokkal és sok akcióval, végig pörgős izgalmas történetbe foglalva, szép szerelmi szállal. Dax és Roa története ennél rétegesebb, egyrészt egy küzdelmes utat mutat be az intrikákkal és hatalmi harcokkal teli uralkodói életről, a házasságuk kezdetéről, amikor kettejük bizalmának kellene felépülnie. De erre visszatérek később, mert nekem a regény jelentős részben a testvéri szeretetről szólt, erről a különleges kapocsról, amit mindig nagyra értékelek, és amiről szívesen olvasok. Itt összekapcsolódott ez a gyásszal és az elengedés kérdésével, ami szintén erősen foglalkoztat. A testvérpár és Dax története régről indul, gyerekkoruk óta ismerik egymást, hiszen a nehezen tanítható (diszlexiás) Dax sok időt töltött a Bozótföldi palotában, össze is barátkozott a tőle nem sokkal fiatalabb ikerlányokkal, sok kalandban volt együtt részük, egészen addig, amíg meg nem történt a baleset. Dax ügyetlenkedett és majdnem lezuhant a tetőről, Essie ugrott oda, hogy megtartsa, de aztán a lány lezuhant. Innentől gyökeresen megváltozott minden, hiába volt ez baleset, Roa csupán udvarias tudott lenni Dax felé, a belsőséges barátság megszakadt, pedig a fiú itt érezte igazán jól magát, otthon szinte terror alatt tartották.
Roa nem tudta elengedni a testvérét, már kicsi koruk óta mágikus kapocs van közöttük, amit morajnak neveznek, megérezték egymás minden rezdülését és erős érzelmi hatásokra ablakokat tudtak összetörni. Hiába hamvasztották el Essie testét, a lelke egy sólyomba költözött és Roa mellett maradt, de ahogy telnek az évek, érezhetően csökken a kapocs intenzitása, és ez rettegéssel tölti el a lányt, nem tudja elengedni. Ezért válik annyira éles kérdéssé a Dax elleni merénylet, hiszen a testvéri szeretet kerül szembe a becsülettel.
Dax iránt érzett gyűlölet pedig annyira képlékeny, vannak jelek, apróságok, amik megzavarják a lány eltökéltségét, ugyanakkor merülnek fel újabb adalékok, melyek tovább mélyítik az ellenséges érzéseket. Nagyon megszerettem Roa karakterét, drukkoltam neki a testvére miatt, de nem azért, hogy visszahozza, ennek meg voltak az okai, hogy miért nem, hanem azért, hogy végre el tudja engedni. Aztán még jobban izgultam Dax-al való kapcsolatáért, mert őszintén szólva, egy bizonyos megjegyzés után én Theo-t kidobtam a cukros kosaramból. És egyre jobban értékeltem Dax apró jeleit, ami bizonyította, mit is érez valójában és ki iránt. Roa annyi mindent nem vesz észre, dühös és csalódott.
Dax engem megvett magának, egyre jobban megszerettem, a kezdeti furcsaságok után is éreztem, van őbenne valami, amire érdemes várni. Minden jel ellene szólt, de számítottam rá, hogy nagyon is taktikus karakter. Volt amit nem lehet eltitkolni, és ő évek óta remek stratégának bizonyult, nagyon jó megfigyelő, ismeri a környezetét, és mindig egy lépéssel mások előtt jár. Nem is tudom, beszélhetek-e klasszikus karakterfejlődésről, ha azt gondolom, ő eredetileg is már majdnem tökéletes volt, sikeresen palástolta némi ügyetlenkedéssel és ostobasággal.
A cselekmény érdekesen volt felépítve, az elején meg is vezetett egy kissé, ugyanis egy veszélyes sivatagi viharos résszel indított a szerző, azt hittem az első részhez hasonló kalandok lesznek végig. De mégsem, mert innen jó ideig Firgaard-i palotában maradunk, és utána sem a harc jellemző, bár jó néhány kardozós jelenet azért megörvendeztetett. Itt a cselszövés kap igazi főszerepet, és én imádtam az ehhez kapcsolódó eszközöket, a titkos folyosókat, a pletykákat, a rozsdás kulcsot, a mágikus tőrt, a macska-egér játékot. A fejezetek közötti történetek adagolása az első részhez hasonló, a mondák, legendák mellett most a szereplők múltbéli történetei is helyet kaptak. Ezek nagyon is szükségesek voltak a karakterek motivációinak megismeréséhez. Imádtam a regény hangulatát, hiába egy kitalált világ, nekem kicsit a keleties mesevilágot juttatta eszembe. Egyedi a világfelépítés, sok új részletre derült fény a házakkal kapcsolatban. Valami azért hiányzott, a sárkányok alig-alig szerepeltek, ennél azért többre számítottam. De az érzelmek sokfélesége viszont ellensúlyozta ezt. A szerző stílusát az első résznél már méltattam, nagyon szépen fogalmaz és ebben a részben a szívemhez nagyon közel álló érzelmeket is megpendítette. A gyász és az elengedés előbb utóbb minden ember életében napirendre kerül, szerettem erről olvasni és azt is értékeltem, hogy ebben a regényben nem csak a szerelem fokozatai jelentik az érzelmi szálat, hanem ugyanilyen hangsúlyos a testvéri szeretet is. Az sem mellékes, hogy az ellenségekből szerelmesekké váló toposz mennyire bejön nekem. A szerző a feszültséget több szálon is építi és fenntartja, bár néhány dolog kitalálható volt, azért okozott meglepetéseket is a csavarokkal. Számomra letehetetlen volt ez a regény, messze nem csak egy tucatkönyv a rengeteg fantasy között, hanem igazán mély érzelmekre ható történet, amit bármikor újraolvasnék. Realizáltam is magamban, mennyire hatásos és emlékezetes tud lenni egy karakter-vezérelt regény, ha a szerzője ennyire beletalál az ízlésembe. Az első részhez hasonlóan ezt is nagyon ajánlom.
Borító: Nagyon szépséges.
Kedvenc karakter: Roa, Dax
Szárnyalás: Imádtam a titkos folyosók felfedezését.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Engem mélyen érintett érzelmileg a gyász és az elengedés témája, a romantikus szál gyengéd és a zsánernek megfelelő keretek között marad.
Értékelés: 
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték
Kedvelitek a sárkányokat? A játékunkban nagysikerű sárkányos könyvek borítóit kell felismernetek egy-egy részlet alapján. Minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a felismert könyvcímet. Sok sikert a játékhoz!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben újra sorsolunk!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben újra sorsolunk!
Állomások:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése