Könyvmolyképző, 2022
400 oldal
Fordította: Gergely-Péch Éva
Goodreads: 4,23
Besorolás: történelmi fikció, romantikus
Egy asszony magával ragadó, szívfacsaró története szeretetről,
veszteségről és megváltásról.
Egyszerre epikus szerelmi történet, amely a második világháborús
Szovjetunióban játszódik, ugyanakkor bensőséges portré jelenkori anyákról és
lányokról, éppen életük keresztútjánál. Feltárja a háború okozta
szívfájdalmakat, a túlélés árát és az emberi szellem végső győzelmét. Ez a
regény még hosszú idővel azután is kísérteni fogja
az olvasóját, hogy az túljutott az utolsó lapon.
1941. Leningrád, az egykor oly varázslatos város háborús ostrom alá került,
elvágták a segítségtől, és betemette a hó. A város teli van kétségbeesett
asszonyokkal, akik meg akarják menteni gyermekeiket, a családjukat és
magukat…
2000. A veszteség és a kor szörnyű vámot szedett Ánya Withsontól. Végül
felveszi a kapcsolatot elidegenedett lányaival. Akadozó, bizonytalan hangon
kezdi meg szőni meséjét egy szépséges orosz lányról, aki egy emberöltővel
korábban Leningrádban élt…
Nina és Meredith lenyűgözve ülnek édesanyjuk ágyánál, hallgatva a
történetet, amely több mint hatvan évet ível át, és az ostromzár alatt álló,
háború dúlta Leningrád szörnyűségeitől napjaink Alaszkájáig vezet.
A történet mögötti valóságot felfedő nyomozás során Nina és Meredith olyan
megrendítő, annyira hihetetlennek tűnő titkot tár fel, ami alapjaiban rázza
meg a családjukat, és megváltoztatja mindazt, amit önmagukról hittek.
Kristin Hannahtól nem ez az első regény, amit olvasok, de mivel az annyira, de annyira tetszett, így nem volt kétséges, hogy ezt a történetét is szeretném megismerni.
A történet egy családról szól - orosz származású anyukáról, amerikai apukáról és a két kislányukról, de persze nem a megszokott felállásban, hiszen bár az apuka a csillagokat is lehozza a lányainak, de az édesanyjuk rettentő rideg velük szemben. Talán ez még túl könnyű szó a viselkedésére, hiszen rájuk se néz, hozzájuk se szól, illetve, ha szól, abban sincs köszönet.
A két lány ettől függetlenül felnő, az egyikükből híres fotóriporter lesz, aki a világot beutazza egy-egy jó fotótémáért, a másikuk viszont bár férjhez megy, de az otthoni családi gazdaságban dolgozik.
Egy napon azonban az édesapjuk rosszul lesz és a halálos ágyán azt kéri a lányoktól, hogy vigyázzanak az édesanyjukra és ragaszkodik ahhoz, hogy az anya által sokszor elmesélt orosz mesét hallgassák meg újra, sőt kérjék meg az édesanyjukat, hogy az EGÉSZ mesét mondja el nekik, ne csak a rövidített változatot.
Az édesapa meghal és ott marad a két lány a "mufurc" anyjukkal, aki egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetüket, hiszen továbbra is ugyanilyen hideg a lányokkal, akik pedig (főleg az idősebbik) szinte mindent felad, hogy az édesanyját tudja pátyolgatni.
Azonban egy idő után enyhül a helyzet és rá tudják venni az anyát, hogy mesélje el újra az apjuk által emlegetett mesét. A történet alapján pedig kiderül a hosszú évtizedeken át titokban tartott történet és az, hogy az édesanyjuk miért is ilyen a lányokkal...
Ahogy "öregszem", egyre többször ejtenek rabul a történelmi regények. Amennyiben igaz történeten alapulnak, akkor abszolút le tudnak venni a lábamról, de ha jól megírt fikció, akkor az is magával tud ragadni.
Kristin Hannahtól pedig ez a második ilyen típusú regény, amit olvasok és nyugodtan merem állítani, hogy ez is volt majdnem olyan jó, mint az előző, amit olvastam tőle.
Hogy miért is nem adtam meg neki a maximimális pillangót? Igazából sokáig gondolkodtam rajta, de el kell, hogy mondjam, hogy a regény eleje (számomra) nagyon lassú volt. Persze, be kell mutatni a családot, hogy jobban bele tudjuk élni magunkat a helyzetbe, de nekem ez a bemutatás egy picit hosszúra sikeredett. Nem is értettem, hogy hol és mikor fog végre bejönni a II. világháború, Leningrád és egy tragikus szerelmi történet, így csak olvastam és olvastam, vártam és vártam. Addig persze teljes mértékben megismertem a családot és tudtam zsigerből utálni az édesanyát. Az írónő sikeresen úgy megírta ezt a karaktert, hogy szerintem nem lesz olyan olvasó, aki ne rühellné a regény közepéig. Először a gyerekekkel volt rettentő rideg, azok meg hiába próbálták mindennel elérni az anyjuk szeretetét, de csak a leszúrást, a kiabálást vagy a még rosszabbat, a teljes közönyt kapták tőle. Aztán, amikor meghalt az édesapa és a lányok már felnőttek voltak, még akkor is tudott úgy viselkedni, hogy a lányok, akik már egyáltalán nem vártak semmit az anyjuktól, még mindig ki tudtak akadni a viselkedésén. A két lány közül igazából Meredith került hozzám közelebb, őt tudtam jobban sajnálni, hiszen a húga folyamatosan a világot járta, évente egyszer-kétszer utazott haza, így a nővérére, Meredithre maradt az anyjuk felügyelete és gondozása. Az asszony pedig mindent, de mindent megtett, hogy megnehezítse / megkereserítse a lánya életét. Meredithet pedig eleinte becsültem azért, amit megtett az anyjáért, aztán persze legszívesebben jól megráztam volna - ahogy a többiek is próbálták, hogy HAHOOOO, ha így folytatod, akkor mindent elveszítesz.. a hugodat, a férjedet és az életedet is... Iszonyú volt még kívülállóként is látni, ahogy Meredith, még így is, hogy az anyjától akár egy perc szeretetet kapott volna, ennyire kitartott mellette és képes volt mindenét szinte elveszíteni, csak hogy az apjának tett ígéretét betartsa...
Persze, végre eljött az, amit annyira vártam és a "kedves mama" végre hajlandó volt elmesélni a nagyon várt történetet. És igazán ez lett ütős része a regénynek. Legalábbis számomra ez volt az, ami meghozta azt, amit annyira vártam az írónőtől. Voltak persze jelek, már a regény elején is, apró morzsák, tettek az édesanya részéről, ami már betekintést adott, hogy mi is várható a háborús részben, de a konkrét elmesélés elképesztő volt.
Mai szemmel szinte elképzelni nem tudjuk, hogy milyen lehetett, amikor egy rossz megszólalásért jött érted a "fekete autó" és elvitt oda, ahonnan kevesen tértek vissza. Hogy milyen rettegésben élni a bombázások miatt, hogy mivel a férfiakat elvitték, nőként mész segíteni árkot ásni, védelmi vonalat létrehozni, hogy a németek ne jussanak el Leningrádig. Hogy milyen egy bőrövet / tapétát megfőzni, hogy valami jusson a gyomrodba, ahogyan látod, hogy a szeretteid sorra halnak meg melletted, kit egy bomba visz el "gyorsan", kit pedig a lassú éhhalál. Ezt még elolvasni is borzalmas volt, nemhogy átélni. A szerző pedig rettentően képszerűen írta meg ezeket a részeket, ott izgultam, fáztam, éheztem a főhőseinkkel és reménykedtem, hogy valaki, valahogyan ezt túléli.
Az édesanya elképesztő dolgokon ment keresztül és elmondhatatlan tragédiákat élt meg. Így már valamennyire én is, (ahogyan a lányok is), megértettük / megértették, hogy miért is ilyen az anyjuk. (mondjuk azt azért nem tudtam megérteni, hogy ha ilyen fájdalmak vannak a szívében, akkor miért kellett szülnie? vagy, ha egyet szült is és érezte, hogy ez csak fájdalmas sebeket tép fel, akkor miért kellett még egy gyerek? de ez már egy másik történet...)
Aztán szinte levezetésként kaptunk egy túrát Alaszkába, ahol azért jó sok minden a helyére került. Számomra picit TÚL sok minden. Itt éreztem először azt, hogy az írónő szeretné valahogyan jóvá tenni azt a sok borzalmat, amin az édesanya keresztülment, de ez volt a másik rész, amiért nem adtam maximális pillangót a történetre. Ez nekem már túlságosan meseszerű lett, túl sok volt a véletlen és a csodás véletlen.
A picike csalódásomtól függetlenül a regény vége megríkatott, szóval bárki, aki picit érzékenyebb lelkületű, az készítsen be egy jó adag papírzsepit:).
Összességében, az apróbb hibáitól eltekintve egy nagyon jó történetet olvashattam, az írónő továbbra is professzionálisan képes játszani az érzelmeinkkel. A történetet ajánlom mindenkinek, aki elég erőt érez magában ahhoz, hogy egy megrendítő családtörténetet megismerjen.
Borító: Nem rossz, de valahogy nekem az eredeti angol kiadásé jobban tetszik.
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: ahogyan az írónő képes az érzelemek húrjain játszani
Mélyrepülés: ami Leningrádban történt...
Érzelmi mérce: pici romantika is van a történetben, de inkább mindent a fájdalom, a gyász jár át
Értékelés: 
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték:
A regény egy része a II. világháborús Szovjetunióban játszódik, így a mostani
játékunk is ehhez a történelmi eseményhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson
találtok egy idézetet, egy olyan kötetből, ahol szintén hangsúlyos szerepet kap
a világháború, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő
sorába beírni, hogy mi az adott írás címe. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“– Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség,
mint megtagadni valakitől a törődést.”
A blogturné további állomásai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése