A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Leylah Attar: 53 szerelmes levél című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a három évtizedet átölelő, érzelmekben gazdag, tabudöntögető regényt, melynek középpontjában a tiltott szerelem áll.
Tarts velünk, ismerd meg a történetet és annak szereplőit, és vidd haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!
Tarts velünk, ismerd meg a történetet és annak szereplőit, és vidd haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!
352 oldal
Fordította: Boros Csilla Andrea
Goodreads: 4,26
Besorolás: Felnőtt, romantikus, betegség, bántalmazás
Szexi, merész, tabudöngető regény, mely költőien meséli el egy három évtizeden átívelő tiltott szerelem történetét.
Shayda Hijazi a tökéletes feleség, anya és gyerek. Harminchárom éven át él az elvárások szerint, elrejti a titkait, eltemeti az álmait, és mindent megtesz azért, hogy a családjának biztos támasza legyen. Shayda Hijazi jó úton jár afelé, hogy saját maga legnagyobb ellenségévé váljon.
Troy Heathgate vad, mámorító, veszélyes: olyan férfi, aki mindig azt teszi, amihez kedve van. Az élet pedig engedelmesen hajlik meg az akarata előtt. Amíg az útjába nem kerül
az egyetlen dolog, amiért mindent feladna, de sohasem lehet az övé.
A világ két külön sarkán születtek, ugyanazon a napon. Életük szőttese összeér, és minden megváltozik.
Az 53 szerelmes levél három évtizedet ölel át: szerelem, hűség, szenvedély, remény, boldogság és megváltás.
Shayda Hijazi a tökéletes feleség, anya és gyerek. Harminchárom éven át él az elvárások szerint, elrejti a titkait, eltemeti az álmait, és mindent megtesz azért, hogy a családjának biztos támasza legyen. Shayda Hijazi jó úton jár afelé, hogy saját maga legnagyobb ellenségévé váljon.
Troy Heathgate vad, mámorító, veszélyes: olyan férfi, aki mindig azt teszi, amihez kedve van. Az élet pedig engedelmesen hajlik meg az akarata előtt. Amíg az útjába nem kerül
az egyetlen dolog, amiért mindent feladna, de sohasem lehet az övé.
A világ két külön sarkán születtek, ugyanazon a napon. Életük szőttese összeér, és minden megváltozik.
Az 53 szerelmes levél három évtizedet ölel át: szerelem, hűség, szenvedély, remény, boldogság és megváltás.
Még nem olvastam eddig a szerzőtől, de bloggertársam Lupi már olvasta A Serengeti ködét tőle, értékelte is itt a blogon és többször kiemelten ajánlotta nekem.
Valahogy megfogott a cím, azt gondoltam levélregényt fogok olvasni, de szó sincs erről, E/1 szemszögből mesél a főszereplő Shayda. Más szempontból viszont alaposan meglepett a történet, ugyanis egy hatalmas 18-as karikát kellene a címlapra biggyeszteni, annyira erős a szexuális tartalom, erre egyáltalán nem számítottam. A regény több évtizedet ölel fel az Iránból származó Shayda életéből. A családja jó anyagi körülmények között élt az iráni forradalomig, aztán úgy döntöttek, Torontóban próbálnak új életet kezdeni, és ahogy a keleti világban általános, a család nőtagjai igyekeznek férjhez adni az eladósorban lévő lányokat. Így lesz a húsz éves Shayda férje a szintén iráni származású Hafez, akivel végül is lassacskán összecsiszolódnak, bár mindkettőjük lelke a korábbi és a frissen átélt traumáktól terhelt, ez épp annyira köti őket össze, mint amennyire el is választja. Nem tudja ez a két ember egyformán kezelni az átélt borzalmakat, eltérő a feldolgozás, a túllépés folyamata. Születik a házasságban egy lány és egy fiúcska, de nincs kézzelfogható boldogság, mivel sosem volt meg az a bizonyos szikra, ami fellobbanthatná ezt a kapcsolatot. De mielőtt ennyire előre szaladnék az időben, még meg kell említenem az első találkozást a valódi szikragyújtóval, Troy-al. Shayda ingatlanosként dolgozik Bobnál, a család barátjánál, akinek fiának, Ryan-nek a legjobb barátja Troy Heathgate, ő az a bizonyos Troy. Minden megváltozik, amikor megismerkedik Shayda ezzel a jóképű sráccal, akivel egy évben, egy napon születtek. A babonák szerint az egy napon született emberek egyazon lélek két fele, és ez az ő esetükre nagyon is igaz. 21 évesek ekkor, a találkozás rövid, de egyikük sem tudja elfelejteni. 12 évnek kell eltelnie, mire újra találkoznak. Troy ekkorra már komoly üzletember, aki nem tudott megállapodni egy nő oldalán sem, nem mondhatni ugyan, hogy két végén égeti a gyertyát, de kihasználja az élet napos oldalát, és azt, hogy sármos pasi. Shayda egy igazi keleti szépség, hosszú göndör hajjal, különlegesen finom vonásokkal és bőrszínnel, kettejük újbóli találkozása amolyan villámcsapásszerű élményt vált ki Troy-ból, de igazából a lányból is. Nem is tudom, miért is említem ezt a "villámcsapást", mert talán azt gondolom, ez mentség arra, ami ezután következik. A titkos viszony, a megcsalás, tudom, hogy ezek részei az életnek, nem ringatom magam ábrándokba, hogy ez ritkaságszámba megy a valóságban. Mégis, ha romantikus regényt olvasok, én szeretem, ha tisztán mennek a dolgok, és igazából félre szoktam tenni a durván megcsalós sztorikat, mert pont elég a valóság, a könyvekben nem erről akarok olvasni. De időnként kivételt kell tenni, ha az a kivétel úgy van tálalva, mint az 53 szerelmes levélben. Viszont nem tudtam azonosulni teljes mértékben a főszereplővel sem, sőt, igyekeztem tudatosan kívülállóként maradni, tehát a nagy katarzisok is elmaradtak, de ettől még hatott rám a történet, még ha nem is úthengerként. Ámbár egy személy lehengerlő a történetben, és az Troy. Mondhatnám, hogy ilyen ember nincs is, nem létezik, de a regényben jó volt olvasni arról, ahogyan megélik az ennyi éven át tartó vonzódást, szerelmet, egy olyan helyzetben is, ami áthághatatlan akadályokat jelent. Mit gondolok egy olyan pasiról, aki egy kétgyerekes, házas nő után epekedik? Eltekintve attól, hogy Shayda valójában hogyan érez, a valóságban elítélő lennék, mert azt vallom, előbb mindenki rendezze le a kapcsolatát a partnerével és csak utána kezdjen mással. Paff! *Most épp leszakad rám a plafon.* Ekkora önámítás! Egy nő, ha nem boldog, nem igazán tud gyerekekkel a háta mögött kilépni egy kapcsolatból. Gyerekekkel minden más, egy anya sírig tartó szolgálatot vállal a szüléssel, boldogan, boldogtalanul. Megtanulunk mindent feladni a gyerekek biztonságáért, ez a kőkemény igazság. Visszakanyarodva Troy-hoz, tételezzük fel, hogy nem egy álomképről beszélünk, és ő hús vér ember, szóval ha valaki megérdemli a boldogságot, akkor az ő, végig gondoskodó, odaadó, türelmes volt a szerelmével, és mindent megadott volna ezért a kapcsolatért, mondhatni, nem rajta múlt a történet.
Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a regény egy egész extrém fordulatot vesz a kétharmadánál. Mindenféle lebukáson spekuláltam, rettegtem, mikor jön el a nagy balhé pillanata, mikor fog összeomlani ez a kártyavár. De ennél még rosszabb történik. És addig is, amíg idáig eljutunk, nem tudom nem megemlíteni, mennyire kirántott a komfortzónámból a kendőzetlen szexualitás. Minden egyes lépés, ami egymás felé megnyitotta ezt a párost, testileg, lelkileg, az alapos megjelenítésre került. Ha együtt vannak, lángra gyúlnak a lapok, Troy eléri, hogy Shayda gátlásai felszabaduljanak, mindent akarjon adni és kapni, ami egy kapcsolatba belefér. Nem volt túl komoly felvilágosításban része fiatalon, és a férje sem kényeztette igazán, Troy-al elég mélyről indul, hiába van már két gyereke, semennyire sem meri kimutatni a vágyait.
Valahogy megfogott a cím, azt gondoltam levélregényt fogok olvasni, de szó sincs erről, E/1 szemszögből mesél a főszereplő Shayda. Más szempontból viszont alaposan meglepett a történet, ugyanis egy hatalmas 18-as karikát kellene a címlapra biggyeszteni, annyira erős a szexuális tartalom, erre egyáltalán nem számítottam. A regény több évtizedet ölel fel az Iránból származó Shayda életéből. A családja jó anyagi körülmények között élt az iráni forradalomig, aztán úgy döntöttek, Torontóban próbálnak új életet kezdeni, és ahogy a keleti világban általános, a család nőtagjai igyekeznek férjhez adni az eladósorban lévő lányokat. Így lesz a húsz éves Shayda férje a szintén iráni származású Hafez, akivel végül is lassacskán összecsiszolódnak, bár mindkettőjük lelke a korábbi és a frissen átélt traumáktól terhelt, ez épp annyira köti őket össze, mint amennyire el is választja. Nem tudja ez a két ember egyformán kezelni az átélt borzalmakat, eltérő a feldolgozás, a túllépés folyamata. Születik a házasságban egy lány és egy fiúcska, de nincs kézzelfogható boldogság, mivel sosem volt meg az a bizonyos szikra, ami fellobbanthatná ezt a kapcsolatot. De mielőtt ennyire előre szaladnék az időben, még meg kell említenem az első találkozást a valódi szikragyújtóval, Troy-al. Shayda ingatlanosként dolgozik Bobnál, a család barátjánál, akinek fiának, Ryan-nek a legjobb barátja Troy Heathgate, ő az a bizonyos Troy. Minden megváltozik, amikor megismerkedik Shayda ezzel a jóképű sráccal, akivel egy évben, egy napon születtek. A babonák szerint az egy napon született emberek egyazon lélek két fele, és ez az ő esetükre nagyon is igaz. 21 évesek ekkor, a találkozás rövid, de egyikük sem tudja elfelejteni. 12 évnek kell eltelnie, mire újra találkoznak. Troy ekkorra már komoly üzletember, aki nem tudott megállapodni egy nő oldalán sem, nem mondhatni ugyan, hogy két végén égeti a gyertyát, de kihasználja az élet napos oldalát, és azt, hogy sármos pasi. Shayda egy igazi keleti szépség, hosszú göndör hajjal, különlegesen finom vonásokkal és bőrszínnel, kettejük újbóli találkozása amolyan villámcsapásszerű élményt vált ki Troy-ból, de igazából a lányból is. Nem is tudom, miért is említem ezt a "villámcsapást", mert talán azt gondolom, ez mentség arra, ami ezután következik. A titkos viszony, a megcsalás, tudom, hogy ezek részei az életnek, nem ringatom magam ábrándokba, hogy ez ritkaságszámba megy a valóságban. Mégis, ha romantikus regényt olvasok, én szeretem, ha tisztán mennek a dolgok, és igazából félre szoktam tenni a durván megcsalós sztorikat, mert pont elég a valóság, a könyvekben nem erről akarok olvasni. De időnként kivételt kell tenni, ha az a kivétel úgy van tálalva, mint az 53 szerelmes levélben. Viszont nem tudtam azonosulni teljes mértékben a főszereplővel sem, sőt, igyekeztem tudatosan kívülállóként maradni, tehát a nagy katarzisok is elmaradtak, de ettől még hatott rám a történet, még ha nem is úthengerként. Ámbár egy személy lehengerlő a történetben, és az Troy. Mondhatnám, hogy ilyen ember nincs is, nem létezik, de a regényben jó volt olvasni arról, ahogyan megélik az ennyi éven át tartó vonzódást, szerelmet, egy olyan helyzetben is, ami áthághatatlan akadályokat jelent. Mit gondolok egy olyan pasiról, aki egy kétgyerekes, házas nő után epekedik? Eltekintve attól, hogy Shayda valójában hogyan érez, a valóságban elítélő lennék, mert azt vallom, előbb mindenki rendezze le a kapcsolatát a partnerével és csak utána kezdjen mással. Paff! *Most épp leszakad rám a plafon.* Ekkora önámítás! Egy nő, ha nem boldog, nem igazán tud gyerekekkel a háta mögött kilépni egy kapcsolatból. Gyerekekkel minden más, egy anya sírig tartó szolgálatot vállal a szüléssel, boldogan, boldogtalanul. Megtanulunk mindent feladni a gyerekek biztonságáért, ez a kőkemény igazság. Visszakanyarodva Troy-hoz, tételezzük fel, hogy nem egy álomképről beszélünk, és ő hús vér ember, szóval ha valaki megérdemli a boldogságot, akkor az ő, végig gondoskodó, odaadó, türelmes volt a szerelmével, és mindent megadott volna ezért a kapcsolatért, mondhatni, nem rajta múlt a történet.
Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a regény egy egész extrém fordulatot vesz a kétharmadánál. Mindenféle lebukáson spekuláltam, rettegtem, mikor jön el a nagy balhé pillanata, mikor fog összeomlani ez a kártyavár. De ennél még rosszabb történik. És addig is, amíg idáig eljutunk, nem tudom nem megemlíteni, mennyire kirántott a komfortzónámból a kendőzetlen szexualitás. Minden egyes lépés, ami egymás felé megnyitotta ezt a párost, testileg, lelkileg, az alapos megjelenítésre került. Ha együtt vannak, lángra gyúlnak a lapok, Troy eléri, hogy Shayda gátlásai felszabaduljanak, mindent akarjon adni és kapni, ami egy kapcsolatba belefér. Nem volt túl komoly felvilágosításban része fiatalon, és a férje sem kényeztette igazán, Troy-al elég mélyről indul, hiába van már két gyereke, semennyire sem meri kimutatni a vágyait.
A regényen végigvonuló lepke szimbólum tulajdonképpen maga Shayda, pontosan annyira szembetűnő és kézzel fogható az ő változása, fejlődése, ahogy csak egy pillangó tud kibontakozni a semmitmondó bábjából. Külön örömmel töltött el, hogy olyan könyvet olvashattam, ahol jelentős a keleti kultúra, megjelennek a perzsa szokások, és a szereplők jó része is keleti származású.
Felmerült bennem, hogy Shayda vajon hogyan éli meg azt a bizonyos lehet-e két embert szeretni kérdést. Az világos, hogy egy pillanatig sem volt egyenlő intenzitású a kapcsolata a két férfi felé. Hafez iránt hálás szeretetet érzett, ő egy jó ember, gondoskodott róla és a gyerekekről, de sosem éreztem, hogy szerelemmel szeretné, sosem izzott a kapcsolatuk. Nem volt lángoló vágy, de legalább esélyt akartak adni, hogy ennél magasabb szintre lépjenek. Ám Hafez erre nem volt alkalmas, ő nem tudott túllépni a múltbeli eseményeken. Nehéz dolog ez, mert volt azért remény, de ez édeskevés. Troy iránt egész másként érez. Az évek teltével nemhogy csökkenne a vonzalom, nyílegyenesen felfelé ível. Boldogságra vágyik, megélni a nőiességét, kivirágozni. Amikor ez bekövetkezik, akkor eléggé megrémül, de egyértelmű, hogy akarja ezt, a saját döntése volt akkor Troy után menni, ami mindent elsöprő következményekkel járt.
Felmerült bennem, hogy Shayda vajon hogyan éli meg azt a bizonyos lehet-e két embert szeretni kérdést. Az világos, hogy egy pillanatig sem volt egyenlő intenzitású a kapcsolata a két férfi felé. Hafez iránt hálás szeretetet érzett, ő egy jó ember, gondoskodott róla és a gyerekekről, de sosem éreztem, hogy szerelemmel szeretné, sosem izzott a kapcsolatuk. Nem volt lángoló vágy, de legalább esélyt akartak adni, hogy ennél magasabb szintre lépjenek. Ám Hafez erre nem volt alkalmas, ő nem tudott túllépni a múltbeli eseményeken. Nehéz dolog ez, mert volt azért remény, de ez édeskevés. Troy iránt egész másként érez. Az évek teltével nemhogy csökkenne a vonzalom, nyílegyenesen felfelé ível. Boldogságra vágyik, megélni a nőiességét, kivirágozni. Amikor ez bekövetkezik, akkor eléggé megrémül, de egyértelmű, hogy akarja ezt, a saját döntése volt akkor Troy után menni, ami mindent elsöprő következményekkel járt.
A szerző ezt a regényt szívből írta, szenvedéllyel, nagyon élvezhető stílusban. Gyönyörű gondolatok kaptak helyet a történetben, az időnként szinte túláradó lírai hangulatot rengeteg szexjelenet tűzdeli, minden finomkodást kerülve. Fura volt ez a kettősség, de hamar hozzászoktam. Szerintem ez egy olyan történet, amit mindenkinek a saját habitusa szerint kell kezelnie, itt aztán semmi sem fekete vagy fehér, nagyon fontos szerepe van az árnyalatok elfogadásának. Huh, a szülőkről is lehetne beszélni!
A regény vége nekem annyira már nem tetszett. Felesleges volt az utolsó kör, amit még megfutottak, különösen nem szeretem, ha a nőnek kell lépéseket tennie, szinte erőszakosan kezdeményezve, mégis hová tűnt a büszkeség? Mostanában több könyvben is szembesültem ezzel, hogy ez mennyire nem tetszik nekem. Valahogy az volt az érzésem, mindenáron boldog véget akart a szerző, mindenki - az összes mellékszereplőt is beleértve - legyen happy, akár kissé túlerőltetve is. Aranyos volt a fényképes plusz poén, kicsit rátett az elrendeltetett kapcsolat mérlegére, még költőibbé tette az egészet. Bár, ha igazán cukorszirupot akart volna vonni a szerző a végére, tuti ötletem lenne rá, hogyan kellett volna befejezni. Szerencsére, ha eszébe is jutott ami nekem, végül nem írta bele, pedig az utolsó lapig számítottam rá.
Függetlenül az egyéni érzékenységtől, hogy a témából mennyit fogadunk magunkba, a regény jó volt, több szempontból elgondolkodtatott, feszegette a komfortzónámat, de mindenképpen emlékezetes olvasmány, szívből ajánlom! A szerzőt nyomatékosan megjegyeztem magamnak, és feltétlenül olvasni fogom a többi regényeit is, a Papírhattyú például jó ideje már a polcomon várakozik.
Függetlenül az egyéni érzékenységtől, hogy a témából mennyit fogadunk magunkba, a regény jó volt, több szempontból elgondolkodtatott, feszegette a komfortzónámat, de mindenképpen emlékezetes olvasmány, szívből ajánlom! A szerzőt nyomatékosan megjegyeztem magamnak, és feltétlenül olvasni fogom a többi regényeit is, a Papírhattyú például jó ideje már a polcomon várakozik.
Képek: Pinterest
Borító: Tetszik, hogy megjelenik a lepke motívum.
Kedvenc karakter: Troy
Szárnyalás: Most valahogy élveztem a pop-kult utalásokat, betaláltak, majdnem minden ismerősen csengett.
Mélyrepülés: Voltak megrázó pillanatok, de ez nem mélyrepülés, a történet része.
Érzelmi mérce: 18-as karika, vagy inkább 28-as.
Érzelmi mérce: 18-as karika, vagy inkább 28-as.
Nyereményjáték
Mivel a történetben is fontos szerep jut a lepkéknek, illetve a lepkemotívumnak, mostani játékunk során övéké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, illetve egy összekevert betűhalmazt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakva azokat, megfejteni milyen lepkét láthattok a mellékelt fotón..
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
FELADVÁNY: draxanela nékirlyá kelpe
Állomások listája:
08/12 Kelly és Lupi olvas
08/14 Fanni’s Library extra
08/16 Angelika blogja
08/18 Hagyjatok! Olvasok!
08/24 Veronika's Reader Feeder
08/12 Kelly és Lupi olvas
08/14 Fanni’s Library extra
08/16 Angelika blogja
08/18 Hagyjatok! Olvasok!
08/24 Veronika's Reader Feeder
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése