Ha eddig nem szeretted a polipokat, akkor azért, ha pedig szeretted, akkor azért olvasd el Shelby Van Pelt vadonatúj regényét, mely a General Press Kiadó jóvoltából jelent meg magyarul. A boldogságnak nyolc karja van ugyanis bebizonyítja, hogy a boldogság és a szeretet a legváratlanabb helyről is felbukkanhat! Tarts bloggereinkkel, és ha velünk játszol, megnyerheted a könyv egy példányát is!
384 oldal
Fordította: Gieler Gyöngyi
Goodreads: 4,48
Besorolás: kortárs, realista
Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.
A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.
Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?
Az életemben még soha nem olvastam regényt óriáspolipról (sőt, semmilyen polipról se:), így rettentő kíváncsi voltam, hogy a szerző mit hoz ki ebből a történetből.
A történet szerint a 70 éves Tova Sullivan, miután a férje halála után egyedül maradt, nem akar otthon üldögélni és gyászolni, így munkát vállal a helyi Akváriumban takarítóként. Az akvárium egyik lakója egy óriáspolip, Marcellus, amely az élete nagy részét az akváriumban töltötte, így rettentő sok mindent látott és tapasztalt. Az egyhangú életét és étkezését azzal teszi színesebbé, hogy éjszakánként meglép a tartályából és a többi akvárium lakójából falatozik. Az egyik éjszaka sajnos belegabalyodik egy vezetékbe és Tova menti meg, ezek után barátságot kötnek. Tova nem árulja el Marcellus éjszakai kalandjait, Marcellus pedig finoman, óvatosan bánik az asszonnyal.
Tova duplán gyászol. Egyrészt a férjét is elveszítette rákban, de a közös fiúk, Erik is jó pár évvel ezelőtt eltűnt a tengeren és ezt soha nem heverte ki az asszony - főleg, hogy nem is tudja, hogy pontosan mi történt a fiával.
A történet másik szálán megismerhetjük Cameront, egy a harmincas éveiben járó fiatalembert, aki még ennyi idősen is eléggé szétszórt, sem a magánéletében, se a munkájában nem sikeres, ide-oda teng-leng. Ezt a nem túl boldog családi hátterére fogja, az anyja gyerekkorában elhagyta, a nagynénje nevelte fel, az apját nem is ismerte. Természetesen ez nem ok arra, ahogyan él és viselkedik. Egy szép napon úgy dönt, hogy megpróbálja megkeresni az apját és a sok kutakodás után arra a következtetésre jut, hogy egy híres és gazdag ingatlantulajdonos lesz az, aki Sowell Bayben él, így elindul a városkába abban a reményben, hogy találkozhat vele és esetleg részesül abból a jóból, amiben az "apja" él.
És ez az a Sowell Bay, ahol Tova is él, Cameron pedig itt kap munkát, ugyanabban az Akváriumban, ahol az idős hölgy is takarít. Hogy hogyan kapcsolódik össze a két szál? És mit fog ebben közreműködni Marcellus? Ehhez kell elolvasni ezt a megható és szívhez szóló történetet.
Őszinte leszek, a történet nekem nagyon lassan indult be. Imádtam Marcellus részeit, rengeteg mindent tanultam az óriáspolipokról - azt például tudtátok, hogy csak 4-5 évig élnek és három szívük is van? és Tova visszaemlékezései is nagyon megindítóak voltak. De ott volt Cameron.. ő volt az a szereplő, aki számomra rettentő ellenszenves volt a teszetosza, felelőtlen viselkedése miatt, egyszerűen nem tudtam hová tenni és sokszor csak olvastam-olvastam és reméltem, hogy minél hamarabb vége lesz az ő részeinek és visszatérhetek Tovához és Marcellushoz. Aztán hirtelen beindult a történet és ahogy Cameron odaköltözött Sowell Baybe, már nem érdekelt, hogy melyik szálat olvasom, mind érdekes lett.
Imádtam ezt a kisvárost és a lakóit (nem titkolom, hogy hatalmas álmom egy ilyen tengerparti kisvárosban élni), a szerző rettentően melegszívűen írt róluk, élmény volt köztük lenni.
Megmutatta, hogy azért, mert valaki a 70-s éveiben jár, még nem kell feladni mindent (hogy is mondták a könyvben? "a 70 az új 60" :D), lehet aktív és teljes életet élni.
A történetben szerepelt két szerelmi szál is, de nem ez volt a lényeg. Ez a regény inkább arról szólt, hogyan vagyunk képesek feldolgozni a gyászt, hogyan kezdhetünk új életet vagy megélni még teljesebben a már meglévőt.
A történet szerint a 70 éves Tova Sullivan, miután a férje halála után egyedül maradt, nem akar otthon üldögélni és gyászolni, így munkát vállal a helyi Akváriumban takarítóként. Az akvárium egyik lakója egy óriáspolip, Marcellus, amely az élete nagy részét az akváriumban töltötte, így rettentő sok mindent látott és tapasztalt. Az egyhangú életét és étkezését azzal teszi színesebbé, hogy éjszakánként meglép a tartályából és a többi akvárium lakójából falatozik. Az egyik éjszaka sajnos belegabalyodik egy vezetékbe és Tova menti meg, ezek után barátságot kötnek. Tova nem árulja el Marcellus éjszakai kalandjait, Marcellus pedig finoman, óvatosan bánik az asszonnyal.
Tova duplán gyászol. Egyrészt a férjét is elveszítette rákban, de a közös fiúk, Erik is jó pár évvel ezelőtt eltűnt a tengeren és ezt soha nem heverte ki az asszony - főleg, hogy nem is tudja, hogy pontosan mi történt a fiával.
És ez az a Sowell Bay, ahol Tova is él, Cameron pedig itt kap munkát, ugyanabban az Akváriumban, ahol az idős hölgy is takarít. Hogy hogyan kapcsolódik össze a két szál? És mit fog ebben közreműködni Marcellus? Ehhez kell elolvasni ezt a megható és szívhez szóló történetet.
Őszinte leszek, a történet nekem nagyon lassan indult be. Imádtam Marcellus részeit, rengeteg mindent tanultam az óriáspolipokról - azt például tudtátok, hogy csak 4-5 évig élnek és három szívük is van? és Tova visszaemlékezései is nagyon megindítóak voltak. De ott volt Cameron.. ő volt az a szereplő, aki számomra rettentő ellenszenves volt a teszetosza, felelőtlen viselkedése miatt, egyszerűen nem tudtam hová tenni és sokszor csak olvastam-olvastam és reméltem, hogy minél hamarabb vége lesz az ő részeinek és visszatérhetek Tovához és Marcellushoz. Aztán hirtelen beindult a történet és ahogy Cameron odaköltözött Sowell Baybe, már nem érdekelt, hogy melyik szálat olvasom, mind érdekes lett.
Imádtam ezt a kisvárost és a lakóit (nem titkolom, hogy hatalmas álmom egy ilyen tengerparti kisvárosban élni), a szerző rettentően melegszívűen írt róluk, élmény volt köztük lenni.
Megmutatta, hogy azért, mert valaki a 70-s éveiben jár, még nem kell feladni mindent (hogy is mondták a könyvben? "a 70 az új 60" :D), lehet aktív és teljes életet élni.
A történetben szerepelt két szerelmi szál is, de nem ez volt a lényeg. Ez a regény inkább arról szólt, hogyan vagyunk képesek feldolgozni a gyászt, hogyan kezdhetünk új életet vagy megélni még teljesebben a már meglévőt.
A szálakat pedig gyönyörűen összefésülte a szerző, őszintén szólva gondoltam én mindenre, csak arra nem, ami a csattanó volt.
És a történet vége? Nekem kicsit keserédes volt, őszintén bevallom, hogy meg is könnyeztem - de ez csak a saját érzékenységem, mert összességében gyönyörű volt a befejezés.
A regényt pedig mindenkinek ajánlom, aki egy szívet melengető, érzelmes történetet szeretne megismerni, rettentően különleges szereplőkkel. Én pedig mostantól odafigyelek a szerzőre, mert még-még-még szeretnék ilyen könyveket olvasni!
Az értékelést pedig Marcellus szavaival zárnám (imádtam a bölcs gondolatait):
"Emberek... Többnyire ostobák vagytok, tompaagyúak, és sokat hibáztok. De néha-néha meglepően értelmes teremtmények tudtok lenni."
Borító: Látványos, figyelemfelkeltő, nekem tetszik
Kedvenc karakter: Marcellus és Tova
Szárnyalás: a történet maga
Mélyrepülés: Cameron
Érzelmi mérce: szívet melengető, a végéhez pedig érzékenyebbeknek szükséges lesz pár zsepi is
Kedvenc karakter: Marcellus és Tova
Szárnyalás: a történet maga
Mélyrepülés: Cameron
Érzelmi mérce: szívet melengető, a végéhez pedig érzékenyebbeknek szükséges lesz pár zsepi is
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték:
Bár a polipok kevésbé, más kisállatok gyakran megjelennek a popkultúrában. Mostani játékunkban ezért arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e a híres állatokat! Ahhoz, hogy nyerjetek, nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy hogy hívják a képen látható állatot!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A blogturné további állomásai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése