A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Amanda Joy duológiájának első részét Vörös viadal
címmel, mely a címéhez méltóan egy mágiával átszőtt, izgalmas fantasy
történet. Gyere velünk, kísérjük el Evalina hercegnőt a trónért való
harcában, a játékunk során meg is nyerheted a kiadó által felajánlott
nyereménykönyvet!
384 oldal
Fordította: Szujer Orsolya
Goodreads: 3,83
Besorolás: YA, fantasy, mágia, tündér, vámpír, kiméra
Két
nővér vív halálos küzdelmet a trónért ebben a lebilincselő és akciódús
könyvben, melynek mágikus világát az észak-afrikai ősi mítoszok
ihlették.
A tizenhat éves Eva igazi hercegnő, aki a vér és a velő mágiájával született – egy sötét és borzalmas hatalommal, amely sok generáció óta nem bukkant fel Myre színpompás, de már darabjaira hullott országában. Utolsó használója Raina királynő volt, aki nyolc generációval korábban megdöntötte az őslakosok uralmát, és aki több ezer életet oltott ki, köztük saját nővéréét is. Raina sötét árnyékában élve Evára halálig tartó összecsapás vár nővére, Isa ellen, ha meg akarja kaparintani az Elefántcsont Trónt – mivel Myre királynők uralta birodalmában csakis a legerősebb és legkönyörtelenebb uralkodók maradhatnak életben.
A tizenhat éves Eva igazi hercegnő, aki a vér és a velő mágiájával született – egy sötét és borzalmas hatalommal, amely sok generáció óta nem bukkant fel Myre színpompás, de már darabjaira hullott országában. Utolsó használója Raina királynő volt, aki nyolc generációval korábban megdöntötte az őslakosok uralmát, és aki több ezer életet oltott ki, köztük saját nővéréét is. Raina sötét árnyékában élve Evára halálig tartó összecsapás vár nővére, Isa ellen, ha meg akarja kaparintani az Elefántcsont Trónt – mivel Myre királynők uralta birodalmában csakis a legerősebb és legkönyörtelenebb uralkodók maradhatnak életben.
A Vörös viadal blogturné ezen állomásán kedvcsináló idézetekkel várunk benneteket!
"A bérgyilkos a hóhér kötelét érdemelte volna, nem pedig azt, hogy a mágiám kitépje a vért a nyakából.
– Miért?
– Te is ismered a történeteket, Anali. Tudod, hogy mire képes ez a mágia.
Komoran bólintott.
– Tudod, hogy én miben hiszek. – A khimaerek hite szerint a mágia se nem jó, se nem rossz. A mágia a föld ajándéka, amiből mindenkinek kijutott a Királynő Birodalmában. – Mi döntjük el, mire használjuk eme ajándékunkat. Nem számít, hogy milyen vad vagy hatalmas a mágiád, nem lenne szabad amiatt szégyenkezned, hogy arra használtad, hogy megvédd magadat.
– Képtelen vagyok ilyen egyszerűen megálljt parancsolni egy érzésnek, Anali.
– Tudom, de el kell döntened, hogy mitől félsz jobban: a mágiádtól vagy attól, hogy végeznek veled? – szólt, majd kisétált az öltözőszobámból.
Pár nappal korábban nehezemre esett volna megválaszolnom ezt a kérdést, de miután belenéztem a bérgyilkos szemébe, és a saját halálom nézett vissza rám, tudtam, hogy nincs az a mágia, amitől annyira rettegnék, mint a haláltól. Még ha a rémálmaimban élő szörnyeteggé, a velő és vér vad viharává is kell válnom, akkor is meg fogok tenni bármit, hogy életben maradjak."
– Miért?
– Te is ismered a történeteket, Anali. Tudod, hogy mire képes ez a mágia.
Komoran bólintott.
– Tudod, hogy én miben hiszek. – A khimaerek hite szerint a mágia se nem jó, se nem rossz. A mágia a föld ajándéka, amiből mindenkinek kijutott a Királynő Birodalmában. – Mi döntjük el, mire használjuk eme ajándékunkat. Nem számít, hogy milyen vad vagy hatalmas a mágiád, nem lenne szabad amiatt szégyenkezned, hogy arra használtad, hogy megvédd magadat.
– Képtelen vagyok ilyen egyszerűen megálljt parancsolni egy érzésnek, Anali.
– Tudom, de el kell döntened, hogy mitől félsz jobban: a mágiádtól vagy attól, hogy végeznek veled? – szólt, majd kisétált az öltözőszobámból.
Pár nappal korábban nehezemre esett volna megválaszolnom ezt a kérdést, de miután belenéztem a bérgyilkos szemébe, és a saját halálom nézett vissza rám, tudtam, hogy nincs az a mágia, amitől annyira rettegnék, mint a haláltól. Még ha a rémálmaimban élő szörnyeteggé, a velő és vér vad viharává is kell válnom, akkor is meg fogok tenni bármit, hogy életben maradjak."
"– Mintha pezsegne benned az energia? Jobban érezted magadat, mint hetek óta bármikor? – Bólintottam. – Ez a velőmágia. Míg a vérmágiád az ellenséged ellen használod fel, addig a velőmágia a te testedre van hatással. Az az energia az, ami előnyhöz juttat az ellenfeleddel szemben."
"A Jósasszonyok tanításai szerint a Vérhold nagy változások előjele volt. Az Első mágiáját a Vérhold alatt fedték fel, pont úgy, mint az enyémet is. És mikor elvégezték rajtam a Felfedő bűbájt, hogy megtudják, milyen hatalommal rendelkezem, a Boszorkánymesterek a velő és vér mágiáját találták bennem, pont úgy, mint az Első esetében. Még pólyáskoromban fogadások születtek, hogy végül én leszek-e az Igaz Örökös, akiből egy nap majd Királynő lesz. Az anyám soha, egyetlen szóval sem utalt arra, mit láttak a Jósasszonyok a jövőmben, és mostanra, közel tizenhét évvel később, messze nem tettem eleget azoknak a korai elvárásoknak. Isadore volt az, akiből majd Királynő lesz. Én egyszerűen csak Eva Hercegnő voltam, akinek a nevét mindenki csalódottsággal ejtette ki.
Mindez azért, mert nem tudtam, hogyan használjam a mágiámat – ez pedig olyan gyengeségnek számított, amit csak nagyon kevesen lettek volna hajlandók megbocsátani
nekem a Királynő Birodalmában. Nem sokkal azután, hogy hazatértem Asrodeiből, az anyám megkért, hogy mutassam be, milyen varázslatokat tanultam a távollétem alatt. Kénytelen voltam az egész Udvar előtt bevallani, hogy képtelen vagyok használni azt az ajándékot, amivel mindenki rendelkezett, aki csak Myre földjén jött a világra. Ezt követően az alkalmatlanságomról szóló pletykák gyorsan elterjedtek Ternainben.
Ugyanakkor viszont a Jósasszonyok bejelentése mindenkit emlékeztetett arra, hogy már csak alig két hónap volt hátra a mágianapomig – annak a napnak az évfordulójáig, hogy felfedték a mágiámat –, ami a nyárközép utolsó napjára esett, és ennek megfelelően a vérszomjuk egyre hevesebbé vált. A Rivális Örökösök közti halálig tartó küzdelem egyszerre volt remek szórakozás, és esély arra, hogy egy olyan Királynővel tegyék még hatalmasabbá Myre-t, akinek az ereje megfélemlítette az ellenségeinket. Az anyám az előző Királynő egyetlen leánya volt. Számtalan év telt már el az övét megelőző generáció
óta, amiben három nővér, hármasikrek, küzdöttek meg egymással.
Mindez éppen elég indok volt arra, hogy elkerüljem Isadore-t."
Mindez azért, mert nem tudtam, hogyan használjam a mágiámat – ez pedig olyan gyengeségnek számított, amit csak nagyon kevesen lettek volna hajlandók megbocsátani
nekem a Királynő Birodalmában. Nem sokkal azután, hogy hazatértem Asrodeiből, az anyám megkért, hogy mutassam be, milyen varázslatokat tanultam a távollétem alatt. Kénytelen voltam az egész Udvar előtt bevallani, hogy képtelen vagyok használni azt az ajándékot, amivel mindenki rendelkezett, aki csak Myre földjén jött a világra. Ezt követően az alkalmatlanságomról szóló pletykák gyorsan elterjedtek Ternainben.
Ugyanakkor viszont a Jósasszonyok bejelentése mindenkit emlékeztetett arra, hogy már csak alig két hónap volt hátra a mágianapomig – annak a napnak az évfordulójáig, hogy felfedték a mágiámat –, ami a nyárközép utolsó napjára esett, és ennek megfelelően a vérszomjuk egyre hevesebbé vált. A Rivális Örökösök közti halálig tartó küzdelem egyszerre volt remek szórakozás, és esély arra, hogy egy olyan Királynővel tegyék még hatalmasabbá Myre-t, akinek az ereje megfélemlítette az ellenségeinket. Az anyám az előző Királynő egyetlen leánya volt. Számtalan év telt már el az övét megelőző generáció
óta, amiben három nővér, hármasikrek, küzdöttek meg egymással.
Mindez éppen elég indok volt arra, hogy elkerüljem Isadore-t."
"– Mégis ki vagy te?
A férfi felhúzta egyik fakó szemöldökét.
– Miért nem találod ki?
Öreg – Falun így szólította. Volt egy gyanúm, bár alig tűnt lehetségesnek. És mégis,
mikor Falunnal összetalálkozott a tekintetünk, biztos voltam benne, hogy ugyanarra gondolunk. Az agyam vadul pörgött, próbálva valami más magyarázattal előállni.
– Ha azt akarod, hogy találgassak, akkor adj egy kis segítséget.
– Hát legyen – vigyorodott el a szőke tündér.
Viharos, meleg szél csapott keresztül a helyiségen, leborogatva a könyveket a polcokról. Ahogy a tündér hátravetette a fejét és felüvöltött, a bőre úgy ragyogott fel, mintha csak
lenyelt volna egy kanálnyi napfényt. Mellettem Falun megdermedt, és elakadt a lélegzete.
A szél vérszagot hozott magával, alvadt és friss vérét, és farkasok hangját, ahogy a mancsuk alatt ropog az erdő talaja, és ahogy fogukat az áldozataik bokájába mélyesztik. Ám leginkább mégis a rettegést lehetett érezni benne. Próbáltam szólni a tündérnek, hogy fejezze be – a fejem sajgott a mágiája által kiváltott nyomástól –, ám ekkor hirtelen hatalmas káprázat-farkasok jelentek meg az asztal körül. Egy ezüstös bundájú, sebhelyes pofájú és fakó, szürke szemű hegyi farkas a karomra hajtotta a fejét. Megsimogattam a kobakját és beletúrtam a füle mögötti, dús bundába, mire elégedett morgás tört fel a torkából. A szoba túlsó felében egy másik farkas, ami olyan fekete volt, hogy szinte magába szívta az összes fényt, felemelte a fejét és vonyítani kezdett. Az összes többi fenevad visszhangozta énekét. Halkan dalolni kezdtem.
– Baccha, Baccha, a Vadászat Ura, markában a halál, gyilkol, ha kell.
– Baccha, Baccha, a Halál Vérebe, mosolyogva metszi le fejedet – felelte Falun, befejezve a rigmust.
Kirázott a hideg. Egy régi rigmus egy régi legendának, egy régi mítosznak. Hát tényleg ő volt az. De mégis hogyan volt ez lehetséges? Az összes Istenfi – az ősi tündérek és khimaerek, akiknek mágiája olyan hatalmas volt, hogy évszázadokig eléltek – már rég meghalt. Az olyan vad mágia, mint az övé, nem sokkal a Nagy Háború után kiveszett.
Még a khimaer Királynők idejében, Lord Baccha egy csapat bűbájos tündér és khimaer zsoldos vezére volt, akik a Nagy Vadászatnak nevezték magukat. A legenda szerint
egész Akhimar-szerte gyilkoltak, tivornyáztak, és követtek el számtalan más atrocitást, mígnem a Királynő megszelídítette a vezetőjüket, és el nem érte, hogy az ő parancsainak engedelmeskedjen. A történet szerint a Királynő Lord Baccha saját vérével láncolta az akaratát az övéhez. Ezután a Lord és a Nagy Vadászat tartatta be a Királynő törvényeit, az egész birodalomban üldözve a bűnözőket, és gyakran ki is végezve őket.
Baccha ismét csettintett egyet az ujjával, mire a farkasoknak és az őt körülvevő fényfellegnek mind nyoma veszett."
A férfi felhúzta egyik fakó szemöldökét.
– Miért nem találod ki?
Öreg – Falun így szólította. Volt egy gyanúm, bár alig tűnt lehetségesnek. És mégis,
mikor Falunnal összetalálkozott a tekintetünk, biztos voltam benne, hogy ugyanarra gondolunk. Az agyam vadul pörgött, próbálva valami más magyarázattal előállni.
– Ha azt akarod, hogy találgassak, akkor adj egy kis segítséget.
– Hát legyen – vigyorodott el a szőke tündér.
Viharos, meleg szél csapott keresztül a helyiségen, leborogatva a könyveket a polcokról. Ahogy a tündér hátravetette a fejét és felüvöltött, a bőre úgy ragyogott fel, mintha csak
lenyelt volna egy kanálnyi napfényt. Mellettem Falun megdermedt, és elakadt a lélegzete.
A szél vérszagot hozott magával, alvadt és friss vérét, és farkasok hangját, ahogy a mancsuk alatt ropog az erdő talaja, és ahogy fogukat az áldozataik bokájába mélyesztik. Ám leginkább mégis a rettegést lehetett érezni benne. Próbáltam szólni a tündérnek, hogy fejezze be – a fejem sajgott a mágiája által kiváltott nyomástól –, ám ekkor hirtelen hatalmas káprázat-farkasok jelentek meg az asztal körül. Egy ezüstös bundájú, sebhelyes pofájú és fakó, szürke szemű hegyi farkas a karomra hajtotta a fejét. Megsimogattam a kobakját és beletúrtam a füle mögötti, dús bundába, mire elégedett morgás tört fel a torkából. A szoba túlsó felében egy másik farkas, ami olyan fekete volt, hogy szinte magába szívta az összes fényt, felemelte a fejét és vonyítani kezdett. Az összes többi fenevad visszhangozta énekét. Halkan dalolni kezdtem.
– Baccha, Baccha, a Vadászat Ura, markában a halál, gyilkol, ha kell.
– Baccha, Baccha, a Halál Vérebe, mosolyogva metszi le fejedet – felelte Falun, befejezve a rigmust.
Kirázott a hideg. Egy régi rigmus egy régi legendának, egy régi mítosznak. Hát tényleg ő volt az. De mégis hogyan volt ez lehetséges? Az összes Istenfi – az ősi tündérek és khimaerek, akiknek mágiája olyan hatalmas volt, hogy évszázadokig eléltek – már rég meghalt. Az olyan vad mágia, mint az övé, nem sokkal a Nagy Háború után kiveszett.
Még a khimaer Királynők idejében, Lord Baccha egy csapat bűbájos tündér és khimaer zsoldos vezére volt, akik a Nagy Vadászatnak nevezték magukat. A legenda szerint
egész Akhimar-szerte gyilkoltak, tivornyáztak, és követtek el számtalan más atrocitást, mígnem a Királynő megszelídítette a vezetőjüket, és el nem érte, hogy az ő parancsainak engedelmeskedjen. A történet szerint a Királynő Lord Baccha saját vérével láncolta az akaratát az övéhez. Ezután a Lord és a Nagy Vadászat tartatta be a Királynő törvényeit, az egész birodalomban üldözve a bűnözőket, és gyakran ki is végezve őket.
Baccha ismét csettintett egyet az ujjával, mire a farkasoknak és az őt körülvevő fényfellegnek mind nyoma veszett."
"Aketo megfordult, és egyenesen rám nézett, mire az arcán megjelent a mostanra már olyan ismerős félmosoly.
– Jobb, ha tudod, Eva, hogy érezlek.
Eltátottam a számat.
Ahogy bámultam őt, Aketo köhintett egyet és elpirult. – Mármint a jelenlétedet. Mindenkinek képes vagyok érzékelni az érzéseit, ha elég közel vannak hozzám. Minél közelebb van valaki, annál intenzívebbek és annál pontosabbak az érzései. Gondoltam, jobb, ha szólok. Nem akartam megzavarni a csodálatodat, de egy csomó minden mást is érezhettél volna, miközben ott állsz…
Ismét az ajkába harapott, mire azon kezdtem elmélkedni, vajon azért sikerült-e tökéletesre csiszolnia ezt a gesztust, mert érezte, milyen hatással van a körülötte lévő emberekre.
Egy nagyon is jól kivehető kapcsolat húzódott eme gesztus és az aközötti vágyam közt, hogy vagy megfojtsam Aketót, vagy addig csókoljam, amíg abba nem hagyja – ami egy végtelenül idegesítő és teljes mértékben felesleges reakció volt a részemről."
– Jobb, ha tudod, Eva, hogy érezlek.
Eltátottam a számat.
Ahogy bámultam őt, Aketo köhintett egyet és elpirult. – Mármint a jelenlétedet. Mindenkinek képes vagyok érzékelni az érzéseit, ha elég közel vannak hozzám. Minél közelebb van valaki, annál intenzívebbek és annál pontosabbak az érzései. Gondoltam, jobb, ha szólok. Nem akartam megzavarni a csodálatodat, de egy csomó minden mást is érezhettél volna, miközben ott állsz…
Ismét az ajkába harapott, mire azon kezdtem elmélkedni, vajon azért sikerült-e tökéletesre csiszolnia ezt a gesztust, mert érezte, milyen hatással van a körülötte lévő emberekre.
Egy nagyon is jól kivehető kapcsolat húzódott eme gesztus és az aközötti vágyam közt, hogy vagy megfojtsam Aketót, vagy addig csókoljam, amíg abba nem hagyja – ami egy végtelenül idegesítő és teljes mértékben felesleges reakció volt a részemről."
Kép:Pinterest, térkép= a könyvből
Nyereményjáték
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
10.24 - Kelly&Lupi olvas
10.26 - Hagyjatok! Olvasok! extra fanart
10.28 - Kelly&Lupi olvas extra idézetek
10.30 - Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése