A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozatának második részét Hús és tűz királysága
címmel. Tovább folytatódik Poppy és Casteel története Atlantia felé
haladó útjukon, árulások, véres harcok és érzéki kalandok közepette.
Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz
megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
658 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 4,43
Besorolás: fantasy, romantikus, vámpír, vérfarkas
Erősebb a szerelem a bosszúnál?
EGY ÁRULÁS…
Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.
EGY DÖNTÉS…
Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.
EGY TITOK…
Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.
EGY ÁRULÁS…
Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.
EGY DÖNTÉS…
Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.
EGY TITOK…
Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.
Itt találhattok róla karakter információt, én néhány fanartot, és a nekem legjobban tetsző, vele kapcsolatos idézeteket szeretném megosztani veletek. Az idézetek kronológiai sorrendben vannak, Poppy szemszögéből íródott részletekből szépen kirajzolódik, hogy mennyit változott a kapcsolatuk, egyre barátságosabb, személyesebb lett a viszonyuk. A regényről szóló 5 pillangós értékelésemet itt találod.
"Fogalmam sem volt, mennyi ideig aludtam, percekig vagy órákig, de amikor kinyitottam a csipás szemem, egy foltvarrásos takarót fedeztem fel a lábamra terítve, és láttam, hogy nem vagyok egyedül. Az ággyal szemben ott ült Kieran, ugyanazon a széken, mint előző este, gyakorlatilag ugyanabban a testhelyzetben – egyik csizmás lába a behajlított térdén pihent.
– Kellemes délutánt! – szólalt meg, én meg lustán pislogtam, egyszer őt néztem, egyszer meg a takarót. – A takaró nem én voltam. Cas tette oda.
Ő is járt itt? Amíg aludtam? Az a roha…
– Viszont örülök, hogy végre felébredtél. Még öt percet kaptál volna, mielőtt az életemet kockáztatva megpróbáltalak volna felébreszteni. Casszel ellentétben engem nem különösebben szórakoztat, hogy nézem, ahogy alszol."
– Kellemes délutánt! – szólalt meg, én meg lustán pislogtam, egyszer őt néztem, egyszer meg a takarót. – A takaró nem én voltam. Cas tette oda.
Ő is járt itt? Amíg aludtam? Az a roha…
– Viszont örülök, hogy végre felébredtél. Még öt percet kaptál volna, mielőtt az életemet kockáztatva megpróbáltalak volna felébreszteni. Casszel ellentétben engem nem különösebben szórakoztat, hogy nézem, ahogy alszol."
"– Miért hívsz Penellaphénak?
– Miért kérdezel annyit?
Hunyorogva néztem rá.
– Miért nem tudsz válaszolni a kérdésre?
Kieran felém hajolt, és leszegte az állát.
– A becenevek a barátoknak vannak. Szerintem mi nem vagyunk barátok."
– Miért kérdezel annyit?
Hunyorogva néztem rá.
– Miért nem tudsz válaszolni a kérdésre?
Kieran felém hajolt, és leszegte az állát.
– A becenevek a barátoknak vannak. Szerintem mi nem vagyunk barátok."
"Szembefordultam Kierannel, és halkan megkérdeztem.
– Lehetséges, hogy valahogy érzékeli, hogy… mit érzek? Nem úgy, ahogy én, hanem valahogy másképp?
Kieran felém döntötte a fejét, sötét szemöldökét összevonta, majd kisimultak az arcvonásai, és kedélyesen elmosolyodott.
Jaj, ne.
Megdermedtem, és ösztönösen tudtam, hogy valószínűleg nem fog tetszeni a válasz.
– Az elementális vonalból származó atlantiaiaknak tényleg nagyon élesek az érzékei – magyarázta. – Sokkal jobb a látásuk, mint amit egy halandó elképzelhet, és még a legsötétebb éjszakán is képesek teljesen tisztán látni mindent.
– Lehetséges, hogy valahogy érzékeli, hogy… mit érzek? Nem úgy, ahogy én, hanem valahogy másképp?
Kieran felém döntötte a fejét, sötét szemöldökét összevonta, majd kisimultak az arcvonásai, és kedélyesen elmosolyodott.
Jaj, ne.
Megdermedtem, és ösztönösen tudtam, hogy valószínűleg nem fog tetszeni a válasz.
– Az elementális vonalból származó atlantiaiaknak tényleg nagyon élesek az érzékei – magyarázta. – Sokkal jobb a látásuk, mint amit egy halandó elképzelhet, és még a legsötétebb éjszakán is képesek teljesen tisztán látni mindent.
Ezt eddig is tudtam.
– Az ízérzékelésük is nagyon erőteljes, meg a szaglásuk is – folytatta egyre nagyobb vigyorral. – Képesek kiszagolni egy ember saját illatát, és ez sokat elárul valakiről meg a testéről; hogy merre van az a személy, mit evett utoljára, vagy kinek a közelében tartózkodott.
Kezdett elönteni a megkönnyebbülés. Ez nem is hangzott olyan rosszul…
– Bizonyos helyzetekben egyesek képesek megmondani, ha valaki nincs jól, megsérült, vagy épp az ellenkezője a helyzet. Például, ha valaki… – kis szünetet tartott –, izgalmi állapotban van.
És tessék, pont ettől féltem.
Casteel képes érzékelni a felajzottságot?"
– Az ízérzékelésük is nagyon erőteljes, meg a szaglásuk is – folytatta egyre nagyobb vigyorral. – Képesek kiszagolni egy ember saját illatát, és ez sokat elárul valakiről meg a testéről; hogy merre van az a személy, mit evett utoljára, vagy kinek a közelében tartózkodott.
Kezdett elönteni a megkönnyebbülés. Ez nem is hangzott olyan rosszul…
– Bizonyos helyzetekben egyesek képesek megmondani, ha valaki nincs jól, megsérült, vagy épp az ellenkezője a helyzet. Például, ha valaki… – kis szünetet tartott –, izgalmi állapotban van.
És tessék, pont ettől féltem.
Casteel képes érzékelni a felajzottságot?"
"– Ha még mindig fontos nekem, az csak össze fogja törni a szívem – suttogtam, mert tudtam abban a pillanatban, hogy ez az igazság. Fontos volt nekem. Mindig is az volt. És olyan érzés volt ezt beismerni, mintha a fekete víz alá merültem volna.
– Nem feltétlenül – mondta Kieran. – De ha mégis, a szívünk összetörése néha a velejárója annak, hogy szeretünk valakit, aki méltó rá, még akkor is, ha a szeretetünk iránta azt jelenti, hogy végül búcsút kell mondanunk neki.
A hangja érdessége többet elárult, mint a szavai.
– Ez úgy hangzott, mintha lenne tapasztalatod ebben.
– Van."
"– Casteel egyszer azt mondta, hogy már akkor úgy érezte, mintha ismerne téged, miután csak néhány alkalommal beszéltetek.
Újból megmozgattam a lábujjaimat a homokban.
– Erre én is rákérdeztem.
– Ez most a meglepett arcom – mormogta Kieran, és amikor ránéztem az arckifejezése pont olyan volt, mint mindig. Unott, némi derültséggel.
Megrándult az ajkam a beszélgetésünk képtelensége ellenére, ahogy ismét a ragyogó, napsütötte éjfél színű víz felé fordultam.
– Azt mondta, hogy szerinte a benne lévő atlantiai vér felismerte az enyémet.
– És te is ezt érezted?
Bólintottam.
– Lehetséges ez?
– Elképzelhető – felelte egy pillanattal később. – De én nem hinném, hogy ez a helyzet. Szerintem valami mélyebb. Valami megfoghatatlan, ritkább és erőteljesebb, mint a vérvonalak vagy akár az istenek. Valami, ami olyan nagy hatalommal bír, hogy hatalmas változásokat indított el a múltban.
Megmerevedtem, és volt egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni, hogy mire gondol. Hogy bármi is az, az sokkal jobban megrendít majd, mint amit eddig elárult. Hogy olyasmit keltenének életre a szavai, amit nem lennék képes uralni.
– Szerintem szívtársak vagytok."
"– Egyébként – indult el felém Kieran –, remélem nem vagy zavarban a reggel miatt.
Újból megmozgattam a lábujjaimat a homokban.
– Erre én is rákérdeztem.
– Ez most a meglepett arcom – mormogta Kieran, és amikor ránéztem az arckifejezése pont olyan volt, mint mindig. Unott, némi derültséggel.
Megrándult az ajkam a beszélgetésünk képtelensége ellenére, ahogy ismét a ragyogó, napsütötte éjfél színű víz felé fordultam.
– Azt mondta, hogy szerinte a benne lévő atlantiai vér felismerte az enyémet.
– És te is ezt érezted?
Bólintottam.
– Lehetséges ez?
– Elképzelhető – felelte egy pillanattal később. – De én nem hinném, hogy ez a helyzet. Szerintem valami mélyebb. Valami megfoghatatlan, ritkább és erőteljesebb, mint a vérvonalak vagy akár az istenek. Valami, ami olyan nagy hatalommal bír, hogy hatalmas változásokat indított el a múltban.
Megmerevedtem, és volt egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni, hogy mire gondol. Hogy bármi is az, az sokkal jobban megrendít majd, mint amit eddig elárult. Hogy olyasmit keltenének életre a szavai, amit nem lennék képes uralni.
– Szerintem szívtársak vagytok."
"– Egyébként – indult el felém Kieran –, remélem nem vagy zavarban a reggel miatt.
– Nem? – Kétkedő volt a hangja. – Rám se nézel!
– Pár pillanattal ezelőtt épp rád néztem.
– Csak azért, mert erőszakos és rettenetes dolgokat akartál tenni velem.
Elmosolyodtam, mert ez tényleg így volt.
– Úgy festesz, mintha most is megtennéd.
Felvont szemöldökkel ránéztem.
– Örülsz? Most rád nézek.
Megjelent egy félmosoly.
– Igen, de vörös az arcod, mint a cékla.
– Mindegy – motyogtam.
– És még mindig úgy nézel ki, mintha meg akarnál ölni.
Felsóhajtottam.
Megigazította Molly kötőfékét, és így szólt.
– Tudod, amit a táplálkozás közben éreztél, és ami azután történt, az természetes.
– Köszönöm, de nem kell ezt mondanod.
– Akkor esetleg szeretnél egy jó tanácsot?
– Nem igazán.
– Attól még megkapod.
– Nyilván.
– Ha azt szeretnéd, hogy a következő táplálkozások – és gondolom, tudod, hogy lesznek még ilyenek a jövőben – kevésbé legyenek intim jellegűek, odanyújthatnád neki a csuklódat.
Megigazította Molly kötőfékét, és így szólt.
– Tudod, amit a táplálkozás közben éreztél, és ami azután történt, az természetes.
– Köszönöm, de nem kell ezt mondanod.
– Akkor esetleg szeretnél egy jó tanácsot?
– Nem igazán.
– Attól még megkapod.
– Nyilván.
– Ha azt szeretnéd, hogy a következő táplálkozások – és gondolom, tudod, hogy lesznek még ilyenek a jövőben – kevésbé legyenek intim jellegűek, odanyújthatnád neki a csuklódat.
– Nos, ez az információ rettentő nagy segítség.
Kieran felnevetett, és meg sem kísérelt kitérni az útból, amikor a karjába bokszoltam."
Kieran felnevetett, és meg sem kísérelt kitérni az útból, amikor a karjába bokszoltam."
"– Kieran…
Rám nézett.
– Kérlek… Próbálj óvatos lenni! – mondtam.
Felvonta a szemöldökét.
– Te aggódsz miattam?
Keresztbe tettem a karom, és bólintottam.
– Ne legyél velem kedves! – mondta, és vidámságot érzékeltem benne. – Kikészítesz.
– Bocsánat.
Erre elmosolyodott, és odasétált hozzám.
– Egy cseppet sem tűnik úgy, mintha sajnálnád.
Rávigyorogtam.
– Tegyél meg egy szívességet! – kérte, ahogy rám nézett. – Védd meg a királyfid, Poppy!"
Rám nézett.
– Kérlek… Próbálj óvatos lenni! – mondtam.
Felvonta a szemöldökét.
– Te aggódsz miattam?
Keresztbe tettem a karom, és bólintottam.
– Ne legyél velem kedves! – mondta, és vidámságot érzékeltem benne. – Kikészítesz.
– Bocsánat.
Erre elmosolyodott, és odasétált hozzám.
– Egy cseppet sem tűnik úgy, mintha sajnálnád.
Rávigyorogtam.
– Tegyél meg egy szívességet! – kérte, ahogy rám nézett. – Védd meg a királyfid, Poppy!"
Nyereményjáték
Jennifer
L. Armentrout nagyon népszerű szerző a magyar olvasók körében, érdemes
beszereznetek a többi sorozatát is, Kedvcsináló ehhez a játékunk:
idézeteket olvashattok az állomásokon, a feladat felismerni a könyvet és
a címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Feladvány: "Te tényleg azt hiszed, hogy nem akarlak? – A hangja mély volt, szinte már morgás. – Nincsen a lényednek egyetlen része sem, amit ne akarnék, érted?"
További állomások:
Blogturné Klub
10.09 Kelly és Lupi olvas
10.13 Könyvvilág
10.17 Fanni’s Library extra
10.21 Kelly és Lupi olvas extra
10.25 Könyv és Más
Blogturné Klub
10.09 Kelly és Lupi olvas
10.13 Könyvvilág
10.17 Fanni’s Library extra
10.21 Kelly és Lupi olvas extra
10.25 Könyv és Más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése