Laura Kneidl: Ne! Érints meg! (Ne! Érints meg! #1)

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Laura Kneidl Ne! Érints meg! sorozatának azonos című első részét. Vajon mi elől menekül Sage az ország legtávolabbi egyetemére? Az új életében új barátokra is lel, de a félelmei leküzdéséhez neki is meg kell nyitnia a szívét. Tarts velünk a blogturné állomásain és a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2022. Dream válogatás

432 oldal

Fordította: Bujdosó István

Goodreads: 4,34

Besorolás: NA, mentális betegség, romantikus

Azt hitte, soha nem fog tudni szeretni. De aztán találkozott vele…
Amikor Sage megérkezik Nevadába a Melview-i Egyetem elsőéves hallgatójaként, semmije sincs: se pénze, se lakása, se barátai. De az elszántsága nem ismer határokat. Új életet akar kezdeni, és minden erejével azon van, hogy elfeledje, ami odahaza, Maine-ben történt vele. Csakhogy ez egyáltalán nem könnyű, ha az ember lányát lépten-nyomon emlékek kísértik, és minduntalan rátör a félelem. Mint például az első munkanapján az egyetemi könyvtárban, amikor meglátja Lucast. A fiú szürke szeme és a tetoválásai pontosan azt idézik fel, amitől Sage a legjobban retteg. Csakhogy Lucas egyáltalán nem olyan, amilyennek első pillanatra látszik, és amikor Sage-nek sikerül a külső mögé is bepillantani, a szíve egyre hevesebben kezd verni…

Nagyon ritka, hogy nem angolszász vagy magyar szerzőtől olvasok, ilyen a ya/na piac, elsősorban ez a terület ontja a zsáner könyveit. Ezért igyekszem lecsapni azokra a megjelenésekre, amik újdonságot jelenthetnek. A német írónő azonban valószínűleg izgalmasabbnak találta az amerikai hátteret, mert végül is egy full tengerentúli környezetben játszódó történetet írt.

Sage amint betöltötte a 18. születésnapját, hajnalban útra kelt a furgonjával és Maine államból Nevadáig autózott a Melview-i Egyetemre, ami úgy 3000 mérföldnyi távolság. Ennyi talán elég lesz, hogy biztonságban érezze magát a nevelőapjától, Alan-től, aki miatt minden felnőtt hímnemű iránt hatalmas félelmet érez. Nincs pénze szállásra, a kocsijában alszik és belóg a kampuszra zuhanyozni. Sikerül a könyvtárban munkát szereznie, így talán lesz pénze a tankönyvekre és olcsó ételekre. A hobbija is hoz némi aprópénzt, saját készítésű ékszereket ad el az Etsy-n, de ez nagyon bizonytalan kereset. Megismerkedik egy szintén frissen beiratkozott lánnyal April-el, aki persze kiszúrja, hogy az autójában lakik a kampusz parkolójában, és hogy segítségre lenne szüksége. Hamarosan megismerkedik fiúkkal is, a tantermekben sem tudja elkerülni őket, és ott van például April bátyja, Lucas és annak legjobb barátja Gavin, aki még csoporttársa is az egyik tárgyból. A testvérpár mindenképpen segíteni akar neki, felajánlják, hogy átmenetileg alhat náluk a kanapén, és hogy ne érezze rosszul magát, cserébe segíthet a háztartásban. Sage nagyon nehezen oldódik fel pasik társaságában, különféle mértékű pánikrohamok gyötrik, de mivel a könyvtárban is együtt dolgoznak Lucas-szal, lassan kezd kialakulni egyfajta bizalom közöttük, ami egyre mélyebb érzelmek felé vezet. De vajon mennyit bír ki Sage törékeny énje, amit éppen csak most építget?

Borzasztó nehéz erről a könyvről beszélni, hiszen a téma szívfájdító, de olyasmi, amit nem szabad a szőnyeg alá seperni, mert egyáltalán nem ritka, viszont nagyon kevesen mernek beszélni róla. A szerző részletes képet ad Sage állapotáról, tűpontosan leírja a félelmeit, a jelenlegi állapotát, de a korábbi eseményekről, a PTSD-t kiváltó okokról nagyon lassan csepegteti az információt. Sage próbálja magában elzárni ezeket az emlékeket, de nyilván nem sikerül, egy-egy esemény vagy érzés kapcsán előtérbe kerülnek, ezekben a pillanatokban kap az olvasó némi támpontot, mi is történhetett közte és a nevelőapja között. Nekem egy kicsit fura volt, hogy Sage mennyire tisztában van a saját helyzetével pszichológiai szempontból. Tudja, hogy segítségre van szüksége, és amint egy hangyányi lehetősége van rá, rögtön keres egy nőnemű pszichológust, aki el is kezdi vele a terápiát. Úgy éreztem a legtöbbet mégis az segített, hogy a lány nem zárkózott be teljesen, hiszen azért jött el ilyen messzire, hogy új életet kezdjen, és ahogy bővültek a tapasztalatai a másik nemmel, napról napra bizonyosodott meg arról, hogy nem egy kaptafáról valók a pasik. A testi kontaktus már nehezebben megy, mint a sima beszélgetés, ezt nagyon is kerüli, ahogy a tömeget is. Nos, nem nehéz kitalálni, hogy Sage és Lucas között alakulgat egy kapcsolat, amihez azért fizikai érintkezés is kapcsolódik. A lány a PTSD miatt rapszodikusan reagál erre, hol szinte ő kezdeményez, hol meg elutasító. Ez a pillanat az, amikor Lucasról érdemes szót ejteni bővebben. Az első benyomások nem voltak túl biztatóak, hiszen a srác az egyéjszakás kalandok híve, sokszor kimaradozik, és gyakran hoz haza alkalmi dugópartnert, amit a lánynak a kanapéról kell végighallgatnia. Zárójelben megjegyzem, utálom, amikor egy történetben erről olvasok, például Abbi Glines regényeiben is többször előfordult ilyen és én legszívesebben kihajítanám ezeket a könyveket az ablakon. Ki is alakít Lucasról egy képet, miszerint nyilván nem akar kötődni senkihez, és ezt a családi háttér szépen alá is támasztja. Aztán változik, és amint történik köztük néhány majdnem csók, meg ilyen-olyan nézések, a srác 180 fokos fordulattal jófiúba megy át. Mintha instant módon beleszeretett volna, és ez elég lenne neki, ez az óvatos közeledés. Közben pár hete még másokkal szexelt, ami abszolút normális 21 évesen, hogy hajtja a csajokat. Annyira viszont nem mutatja ki az érzelmeit, nem nyomul, inkább mintha kísérletezne egy megszelídítendő állattal, szóval az egész túl irreális volt nekem. Azt nem is említettem még, hogy könyvmoly, állandóan olvas, és természetesen könyvtáros szakos, hallom is a sóhajokat az olvasók felől. Sajnos szó szerint kitalálható, hogy merre halad ez a dolog Sage és közte, és az is, hogy milyen fordulattal lesz vége.

A szerzőben nagyon is értékeltem a témaválasztást, továbbá a lányok közti barátságot is szerettem, bár April esetében egy fontos, húsba vágó dolog épp hogy érintésre került, pedig ez is egy hatalmas trauma. Az is elismerésre méltó Sage-ben, hogy célirányosan keresi a segítséget, és bár nem teljesen így működik a rendszer a valóságban (Biztosítástól függ, főleg a szülőkétől, az óradíj meg végképp nem az ő csóróságához mérhető. Akart ő karitatív úton segítséghez jutni, de az nem működött.), ő mindenképp terápián akar részt venni. Azért hangsúlyozom ezt ki, mert bizonyos dolgokban meg totál logikátlanul viselkedett. Befogadta őt két ember a lakásába, bizalmat szavaztak neki, amit ő egyáltalán nem viszonzott. Sőt, inkább mindenfélét hazudott, meg eltitkolt, pedig eljutottak olyan szintig, amikor már elvárható lenne valamit nyújtani is. Nem lehet elvárni a másiktól, hogy mindig adjon, ha mi arra sem vagyunk képesek, hogy néhány részletet elmondjunk magunkról. Egyszerűen nem akartam tudomásul venni a végét, annyira  erőltetett lett. Ez akkor lehetett volna ütős, ha valami traumatikus hangzik el a telefonban, de nem volt az. És Sage képes volt ilyen körülmények között lelépni, ez nekem csalódás. Mintha semmi olyan sem történt volna előtte, ami feltételezné, hogy valamit azért megmagyaráz, mert fontos neki a másik, konkrétan Lucas érzelmei. Értem, vagyis inkább feltételezem, hogy a szerző Sage zavartságát és teljes bezárkózását, vagy a családja iránti aggodalmát akarta így kifejezni, de ez így hiteltelen. Őszintén szólva kíváncsi vagyok a többi olvasó véleményére is, vajon én vagyok ennyire túlkomplikált mostanában, vagy tényleg vannak problémák a karakterfejlesztéssel ebben a könyvben. Amit még nagyon hiányoltam, hogy lényegében semmit sem tudtam meg Sage korábbi életéről, hogyan járt suliba, a középiskolában hogyan viszonyult a pasikhoz.

Óriási dicséret jár a kiadónak a címválasztásért. Tudom, milyen tanakodás, többfordulós vacillálás után születnek meg a magyar címek, volt már szerencsém ötletelni más regényeknél. Itt éppen csak egy kis csavar történt az eredetihez képest, de annyira ütős lett ebben a formában a cím, amit meglátva eleve megakad rajta az olvasó szeme és muszáj újra ránézni. Ehhez párosul ez a káprázatosan szép borító, és olvasva a fülszöveget a könyv már landol is a bevásárlókosárban. 

Jó lenne, ha minél hamarabb kijönne a következő rész, mert ez a borzalmas függővég azonnali folytatást kíván.

Kép: Bujdosó Gabriella munkája. Németországban nagyon népszerű a szerző és ez a regény, az öt éves évfordulóra gyönyörű új borítót kapott, most pedig képregény jelenik meg a történet alapján 2023. januárjában, ebből ollóztam a fenti képet.

 

Borító: Nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Sage céltudatossága tetszett.

Mélyrepülés: Talán a vége lehetett volna átgondoltabb.

Érzéki mérce: Csupán egyetlen 18-as jelenet van a regényben, inkább az érzelmek kavargása jellemző.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

Nyereményjáték

A Maxim Könyvkiadó Dream válogatás sorozatában megjelent komolyabb témájú könyvekkel játszunk. Minden állomáson találtok egy borító részletet, annyi a feladat, hogy találjátok ki, melyik regényhez tartoznak, és írjátok bele a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megoldást.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:

12.13 Kelly & Lupi olvas

12.20 Könyvvilág

12.27 Hagyjatok! Olvasok! borítós extra

01.03 Hagyjatok! Olvasok!

01.10 Fanni's Library