Az ainuk és a brazilok világa találkozik, amikor Manuela és Kai útjai összefutnak Japánban. Vajon milyen titkokat őriz a múltjuk? Képesek megküzdeniük az álmaikért a jelenben?
Ha szívesen elolvasnád az Északról fúj a szél című regényt Eszes Rita tollából, akkor kövesd az állomásokat és játssz velünk! Egy szerencsés olvasónk megnyerheti a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott könyvet.
Ha szívesen elolvasnád az Északról fúj a szél című regényt Eszes Rita tollából, akkor kövesd az állomásokat és játssz velünk! Egy szerencsés olvasónk megnyerheti a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott könyvet.
Könyvmolyképző Kiadó 2022 Rubin pöttyös
432 oldal
Goodreads:
Besorolás: New adult, romantikus, Japán, Brazília
Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.
Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.
Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és a lány lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.
Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.
Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.
Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és a lány lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.
Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.
Hihetetlen, hogy már négy évvel ezelőtt olvastam a Rókatündért a szerzőtől, élénken emlékszem, hogy igazi kuriózum volt számomra az a történet. Korábban néhány mangán kívül sosem olvastam Japánban játszódó regényt, nem voltam oda különösebben a japános cuccokért. (Kivéve az Akira című ősrégi animét, ami egyébként mérföldkő a maga műfajában.) Azóta viszont voltak friss élményeim Japánnal, ugyanis a lányom két hetet töltött ott 2019-ben, Oszakában is járt, és hozott nekem egy picike kicunét. Akkor kis híján vele mentem, mert a harmadik útitárs bizonytalan volt, végül sajnos megoldották. Slusszpoén, hogy most márciusban újra nekivág Japánnak, ismét két hétre, szóval gondolhatjátok, hogy most erről szól minden beszélgetésünk, ezáltal megvolt az alaphangulatom a friss regényhez.
Az első amivel szembesültem az olvasásnál, hogy két idősíkon fut a cselekmény, az olvasó azonnal megismerheti azt az ősi szobrocskát a múltból, ami az egyik főszereplője ennek a történetnek. Egy faragott medve szoborról van szó, tátott szájában egy lazaccal, éles fogaival épp átharapva azt. A történet évszázadokkal ezelőttről indul, amikor az üldöztetés, a kilátástalan jövő miatt Imekanu, a feleség elhagyja Harukort, a férjét, és a rokonaival északra indul, mert a helyzetük kilátástalan. A nő kiszakítja a lazacot a medve fogairól és magával viszi, hogy legalább ez a kis darab maradjon vele ebből az életéből. A legtöbb olvasóhoz hasonlóan én sem hallottam arról, hogy Japánban az igazi őslakosok az ainuk, akiket mindig is üldöztek, sőt a történelem során elferdítették az igazságot róluk, sosem ismerték be az ellenük elkövetett bűnök valós mértékét. A szerző igazán mélyen beleásta magát az elérhető információkba, alapos kutatómunkát igényelhetett a háttértörténet megalapozása. A fantáziadús képzeletet hozzáadva egy több emberöltőnyi időszakot felölelő, érzelmekben gazdag és valós történelmi eseményekkel átszőtt történet kerekedett ki a szerző tollából. A medve és a lazac motívum mindig felbukkant ezekben a fejezetekben, a két faragvány iszonyú messze sodródott egymástól, minden egyes új tulajdonos hozzátette a maga történetét, növelve ezzel a múlt jelentőségét. Ezek az emberek nemzedékeken át örökítették az ősi történeteiket, írásos emlékek helyett a meséikben, mítoszaikban éltek tovább. Minden egyes történet megrendítő, fájdalmas, de egyben csodálatosan felemelő is. Úgy érzem, szegényebb lennék, ha nem ismertem volna meg a Japánnak ezt az aspektusát, ezt mindenképp meg kell köszönnöm a szerzőnek. Sőt, mivel a történet Brazíliába is elvezet, az ottani történelem néhány sötét részletébe is belepillanthattam, megázó és tanulságos élmény volt.
Szerintem nem volt célja a történetnek, hogy a jelenben futó cselekményszál köré különösebb rejtélyt szőjön, hiszen elég világos a kezdetektől, hogy a szobor medve része Kaito tulajdona, a lazac pedig egy nyakláncon függ Manuela nyakában, teljesen nyilvánvaló, hogy kettejük kapcsolata borítékolható. Ennek ellenére azért végigizgultam az egymásra találásukat, hiszen számos fordulatban részesített a szerző, ne gondolja senki, hogy csak kéz a kézben sétálgattak a cseresznyevirágzás kellős közepén a naplementében.
Az első amivel szembesültem az olvasásnál, hogy két idősíkon fut a cselekmény, az olvasó azonnal megismerheti azt az ősi szobrocskát a múltból, ami az egyik főszereplője ennek a történetnek. Egy faragott medve szoborról van szó, tátott szájában egy lazaccal, éles fogaival épp átharapva azt. A történet évszázadokkal ezelőttről indul, amikor az üldöztetés, a kilátástalan jövő miatt Imekanu, a feleség elhagyja Harukort, a férjét, és a rokonaival északra indul, mert a helyzetük kilátástalan. A nő kiszakítja a lazacot a medve fogairól és magával viszi, hogy legalább ez a kis darab maradjon vele ebből az életéből. A legtöbb olvasóhoz hasonlóan én sem hallottam arról, hogy Japánban az igazi őslakosok az ainuk, akiket mindig is üldöztek, sőt a történelem során elferdítették az igazságot róluk, sosem ismerték be az ellenük elkövetett bűnök valós mértékét. A szerző igazán mélyen beleásta magát az elérhető információkba, alapos kutatómunkát igényelhetett a háttértörténet megalapozása. A fantáziadús képzeletet hozzáadva egy több emberöltőnyi időszakot felölelő, érzelmekben gazdag és valós történelmi eseményekkel átszőtt történet kerekedett ki a szerző tollából. A medve és a lazac motívum mindig felbukkant ezekben a fejezetekben, a két faragvány iszonyú messze sodródott egymástól, minden egyes új tulajdonos hozzátette a maga történetét, növelve ezzel a múlt jelentőségét. Ezek az emberek nemzedékeken át örökítették az ősi történeteiket, írásos emlékek helyett a meséikben, mítoszaikban éltek tovább. Minden egyes történet megrendítő, fájdalmas, de egyben csodálatosan felemelő is. Úgy érzem, szegényebb lennék, ha nem ismertem volna meg a Japánnak ezt az aspektusát, ezt mindenképp meg kell köszönnöm a szerzőnek. Sőt, mivel a történet Brazíliába is elvezet, az ottani történelem néhány sötét részletébe is belepillanthattam, megázó és tanulságos élmény volt.
Szerintem nem volt célja a történetnek, hogy a jelenben futó cselekményszál köré különösebb rejtélyt szőjön, hiszen elég világos a kezdetektől, hogy a szobor medve része Kaito tulajdona, a lazac pedig egy nyakláncon függ Manuela nyakában, teljesen nyilvánvaló, hogy kettejük kapcsolata borítékolható. Ennek ellenére azért végigizgultam az egymásra találásukat, hiszen számos fordulatban részesített a szerző, ne gondolja senki, hogy csak kéz a kézben sétálgattak a cseresznyevirágzás kellős közepén a naplementében.
Kai-t egyedül nevelte fel az anyukája, sok nehézség közepette, melyek jó részét az ainu származásuk adta, bár külsőségekben ez nem jelentős, de az élet különböző területein még mindig hátrányt jelent. Kai-ban mélyen gyökeredzik az ainu öntudat, egy pillanatra sem hagyja figyelmen kívül, időnként vadászik is mint az ősei, és szabadidejében folytatja a fafaragás hagyományát. Minden álma, hogy visszaszerezze a családja földjeit, de ez a különböző adók és jogszabályok miatt szinte lehetetlen. Épp egy építkezésről érkezik haza váratlanul, amikor összeismerkedik a náluk átmeneti szállást kapó brazil lánnyal, Manuelával, aki a helyi egyetemen fog tanulni. Nem akarok lelőni különböző poénokat a megismerkedésükről, el kell olvasnotok a könyvet, de biztosíthatom az olvasókat, hogy a kölcsönhatások az első pillanattól hatalmas hullámokat vetnek közöttük. Mivel kettős nézőpontból mesél a szerző, mindkettejüket alaposan megismerhettem, és különösen örültem Kai hangjának, ami fantasztikusan eltalált, minden ízében valós, csakis felsőfokban beszélhetek róla. Maga a szereplő is remek karakter, külső-belső tulajdonságaiban is remek felépítésű, a helyes pofi mondjuk nálam mellékes, de a többi, hogy mély érzésű, udvarias, öntudatos, hagyományőrző, tisztelettudó, törődő, ezek a jelzők mindent visznek. Az első pillanattól tetszik neki ez az életszerető, okos és gyönyörű lány, és nem kell sokat várni a komoly érzelmekre sem, minden pillanatát élveztem a szerelemük kibontakozásának.Manuela a nemrég elveszített dadája gyökereit keresi Hokkaido szigetén, és ki akarja élvezni, hogy végre Japán földön lehet, beszéli a nyelvet, a helyi egyetemen akar tanulni, miközben a szállásadója kávézójában is besegít. Pedig élvezhetné az élet sokkal csillogóbb oldalát, mivel a családja nagyon gazdag. Az apja ellenzi ezt a frissen megszerzett önállóságot, pénzmegvonással fenyegetőzik. Nagyon tetszett a lányban, hogy nem tudja megfogni ezzel, képes akár a saját lábára állni és elérni a céljait önállóan. Szerettem a gondolatait, ahogy igyekszik megoldásokat találni. Megvannak a jelen problémái tehát, mielőtt túlzottan belemennék, inkább rövidre zárom, megannyi akadályt kell leküzdenie ennek a párnak, mire eljutnak addig a pontig, amikor összeilleszthetik a szobrocska szétválasztott darabjait. És még akkor nem is értünk a végére...
A mellékszereplők a helyükön voltak, szerettem Manuela barátnőjét, tipikus anyafigura volt mama szan, és a nagyszülők is jelentős szerepet kaptak. A család a legfontosabb, szépen kirajzolódott, miért is érzi itt olyan jól magát Manuela, mert az ő családja egész más, de az ő szívéhez Kai-é sokkal közelebb áll, talán Bruna miatt is.
Egy gondolat erejéig ki kell térnem a szerző hangulatteremtő erejére. A leírásai megtették a hatásukat, az internet segítségével bejártam a megemlített helyeket, és csak bámultam a laptop kijelzőjét, ezek a csodák tényleg léteznek? Van azért valami különleges a japán emberekben, ők azon kevés nép közé tartoznak, akik mindent megtesznek a környezetvédelemért, az értékeik megóvásáért, ösztönösen, alapból is. Lenne mit tanulni tőlük, a természet szeretetét és tiszteletét.
Tényleg muszáj leállítanom magam, mert képes lennék még órákig ömlengeni, mekkora hatással volt rám a regény. Viszont volt néhány apróság, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Az egyik fő mondanivaló volt Manuela vonatkozásában, hogy mennyire zokon veszi az apjától, hogy nem bízik benne, és fenyegeti. Ez tényleg fontos rész, hiszen nem egy 18 éves lányról van szó, jópár éve felnőtt már. Én rettenetesen kíváncsi lettem volna erre a beszélgetésre, amikor próbálnak kibékülni Brazíliában. Csakhogy ez a pár hét át lett ugorva a történetben, pár mondattal elintézve, nekem viszont hiányzott ez a jelenet. A másik apróság, hogy nem minden irodalmi idézet tetszett, egy kissé soknak is találtam, ahhoz képest, hogy a szerzőnek százszor jobb gondolatai vannak, mint pl a PC monogramú írónak.
Összességében nagyon meg vagyok elégedve a szerzővel, mert komoly értéket közvetített a múltbéli történetek meséjével, és bár a jelenben is sok fontos mondanivaló kapott helyet, engem mégis a saját érzéseimre való hatás győzött meg, mert akkor jó egy könyv, ha érzelmeket vált ki az olvasóból és ennek Eszes Rita kiválóan megfelelt.
A mellékszereplők a helyükön voltak, szerettem Manuela barátnőjét, tipikus anyafigura volt mama szan, és a nagyszülők is jelentős szerepet kaptak. A család a legfontosabb, szépen kirajzolódott, miért is érzi itt olyan jól magát Manuela, mert az ő családja egész más, de az ő szívéhez Kai-é sokkal közelebb áll, talán Bruna miatt is.
Egy gondolat erejéig ki kell térnem a szerző hangulatteremtő erejére. A leírásai megtették a hatásukat, az internet segítségével bejártam a megemlített helyeket, és csak bámultam a laptop kijelzőjét, ezek a csodák tényleg léteznek? Van azért valami különleges a japán emberekben, ők azon kevés nép közé tartoznak, akik mindent megtesznek a környezetvédelemért, az értékeik megóvásáért, ösztönösen, alapból is. Lenne mit tanulni tőlük, a természet szeretetét és tiszteletét.
Tényleg muszáj leállítanom magam, mert képes lennék még órákig ömlengeni, mekkora hatással volt rám a regény. Viszont volt néhány apróság, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Az egyik fő mondanivaló volt Manuela vonatkozásában, hogy mennyire zokon veszi az apjától, hogy nem bízik benne, és fenyegeti. Ez tényleg fontos rész, hiszen nem egy 18 éves lányról van szó, jópár éve felnőtt már. Én rettenetesen kíváncsi lettem volna erre a beszélgetésre, amikor próbálnak kibékülni Brazíliában. Csakhogy ez a pár hét át lett ugorva a történetben, pár mondattal elintézve, nekem viszont hiányzott ez a jelenet. A másik apróság, hogy nem minden irodalmi idézet tetszett, egy kissé soknak is találtam, ahhoz képest, hogy a szerzőnek százszor jobb gondolatai vannak, mint pl a PC monogramú írónak.
Összességében nagyon meg vagyok elégedve a szerzővel, mert komoly értéket közvetített a múltbéli történetek meséjével, és bár a jelenben is sok fontos mondanivaló kapott helyet, engem mégis a saját érzéseimre való hatás győzött meg, mert akkor jó egy könyv, ha érzelmeket vált ki az olvasóból és ennek Eszes Rita kiválóan megfelelt.
Kép: Saját
Borító: Kétségtelenül japános, de...
Kedvenc karakter: Kai
Szárnyalás: A betörés a házba.
Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: Egy rubin pöttyöshöz mérten kevés benne az erotika, inkább a történelmi visszaemlékezések kegyetlen valósága miatt korhatáros a regény.
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték
Kai és Manuela mellett Eszes Rita még számos karakter megalkotója, és nektek most az ő neveiket kell kitalálnotok. Mivel bloggereink szokás szerint egész segítőkészek, ezért mind a nevek elején, mind a végén meghagytunk 2-2 betűt! A megoldást, vagyis a karakterek teljes nevét a rafflecopterbe várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
Feladvány: Pa_____ ______an
További állomások
[Blogturné Klub]
10 - Dreamworld ~ Kedvenc borítótervek
13 - Kelly és Lupi olvas
16 - Spirit Bliss Sárga könyves út ~ Interjú az íróval
20 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Kedvenc idézetek
23 - Hagyjatok! Olvasok!
25 - Readinspo
10 - Dreamworld ~ Kedvenc borítótervek
13 - Kelly és Lupi olvas
16 - Spirit Bliss Sárga könyves út ~ Interjú az íróval
20 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Kedvenc idézetek
23 - Hagyjatok! Olvasok!
25 - Readinspo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése