Arianna Davis: Élj merészen! - Mit tanít nekünk Frida Kahlo

A Jaffa Kiadó jelentette meg Arianna Davis: Élj merészen! című kiadványát. Mit tanít nekünk Frida Kahlo? Az újságíró szerző nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a legendás Frida Kahlo élete és munkássága alapján válaszokat találjon a mai embereket foglalkoztató problémákra. Ha szívesen olvasnád a  kiadványt, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

Jaffa Kiadó 2022.

240 oldal

Fordította: Hessky Eszter

Goodreads: 3,32

Besorolás: életrajz, festészet, ismeretterjesztő

Mit ​tanulhatunk Frida Kahlótól az életről, a szerelemről és a boldogságról?
A kivételes művészt, Frida Kahlót, aki mára a merészség és a kreativitás jelképévé vált, nemcsak a művészete, hanem a szellemisége miatt is csodálat övezi. Mindenben megelőzte a korát, és művei révén generációk lettek rajongójává az egész világon. De legnagyobb műalkotása a saját élete volt.
A könyv bemutatja a feminista ikonná vált festő jellegzetes stílusát, politikai nézeteit, merészségét, amellyel a szerelmet és a művészetet is megélte, de nem titkolja azt sem, hogy Frida sokat szenvedett élete során, és sokszor törték össze a szívét. Megismerjük végtelenül izgalmas személyiségét, a nőt, aki szenvedélyesen szeretett és ambiciózusan élt, és nem elégedett meg azzal, hogy a férje árnyékában létezzen. Minden fejezet tartogat egy-egy kevéssé ismert történetet, meghitt epizódot Frida életéből, és bemutatja, hogyan küzdötte le az elé tornyosuló akadályokat úgy, hogy vállalta az ideáljait.
Az Élj merészen! arra biztatja a nőket, hogy Fridáról példát véve mindig tartsanak ki, alkossanak bátran, és álljanak ki az igazuk mellett.

 

Hogyan is kerültem ennek a könyvnek a közelébe? Korábban nem igazán találkoztam a Frida Kahlo jelenséggel, egészen az utóbbi évekig, amikor is hirtelen tele lett vele az internet, mindenhová nyomtatták a sziluettjét, egyre inkább divatba jött. Legjellemzőbben a virágokkal tűzdelt haja, az összenőtt szemöldöke vésődött be nálam. A festményei felismerhetők, jellegzetesen színesek, és az sem elhanyagolható, hogy többnyire ő is szerepel a képein. Ennyit tudtam róla: mexikói festőnő, akit most a feminizmus és az LMBTQ kapcsán előszeretettel idéznek meg, ikonná tették őt. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy többet tudjak meg róla és az életéről. 

Miután végigolvastam ezt a kiadványt, Frida életéről szinte mindent megtudtam, pedig az elején a szerző felhívta a figyelmet, hogy ez nem önéletrajz akar lenni, vagy a művei elemzése. Sokkal inkább az őt ismerők elbeszélései, a fennmaradt levelezések, és a festményei alapján keresi a válaszokat az élet különböző területein arra, vajon a mai világban mi lenne Frida véleménye, hogyan oldaná meg a mai problémákat. Ezek alapján önsegítőnek titulálja a szerző a könyv műfaját. Az feltűnt azonnal, hogy a könyv nem tartalmaz képeket, sem a művészről (kivéve a címlapon szereplő grafika), sem a műveiről, viszont a vizuális hatás nélkül nem lehet élvezettel olvasni, egyszerűen olyan mennyiségű a rájuk való hivatkozás. Úgyhogy a nálam bevált módszert javaslom az olvasóknak, legyen a közelben a laptop vagy más internetes eszköz és rákeresve a képekre, eseményekre, rögtön élvezetesebb lesz az olvasás és nem érzed úgy, hogy a szerző a levegőbe beszél.

Úgy gondolom, Frida Kahlo egy rendkívül erős nő volt, akit brutálisan megviselt az élet, hiszen hatévesen gyermekbénulása volt, aztán tizennyolc évesen súlyos buszbaleset érte, amibe majdnem belehalt. Ezek következtében később még számtalan fájdalmas műtéten esett át, fel sem foghatom, honnan volt annyi ereje, hogy így is teljes életre törekedett, egy életen át tartó fizikai megpróbáltatás és fájdalom mellett. Ez a kitartás óriási tiszteletet érdemel, mindenképp hozzájárult az ikonná válásához. A szerző elismerést érdemlően alapos kutatómunkát végzett Fridával kapcsolatban. Ez nem merült ki annyiban, hogy megnézte a róla szóló filmeket és elolvasott pár életrajzot. Arianna felkereste Frida  életének helyszíneit, és személyesen szerzett tapasztalatokat, információkat, részt vett számos kiállításon stb.

Többnyire a valós tényeken alapulnak az elbeszélései, de időnként elhangzanak a valószínűleg, és talán így történt részek is. Sokszor ámulva olvastam Fridáról, mennyire merész volt, gond nélkül ment a saját feje után, nem érdekelték a fizikai korlátok, nem kívánt megfelelni a felé támasztott elvárásoknak sem.

A szerző tíz fejezetre osztotta fel a történetmesélést, mégpedig olyan fontos témakörök köré, mint a kreativitás, szerelem, identitás, barátság, szex, Vida la Vida, stb. Minden fejezetben bőven vannak idézetek, mind igazán érdekes, jellemző és erős hatású. Abban egészen biztos vagyok, hogy Frida megelőzte a korát, egészen elképesztő életet élt, megmutatta, hogy akarattal és szívvel mindent el lehet érni. Egy gondolat erejéig kitérnék a Diego Rivérával való házasságára. Ez egy viharos, sőt tornádós kapcsolat volt, a folyamatos megcsalások miatt nagyon hullámzó, ami egy idő után kölcsönös lett. Ez a se veled, se nélküled kapcsolat nyilván óriási hatással volt rá, a művészetére nemkülönben. Ez olyan folyamat az életében, amivel nem minden ponton értettem egyet, hogy finoman fogalmazzak, de nem is tudom elítélni, mivel nem ez az első eset a világon, hogy valaki annyira szeretni valakit, hogy képes csukott szemmel a szakadék szélén sétálni miatta. Egyáltalán nem csodálkoztam, hogy csak Diego halála után kerültek nyilvánosságra bizonyos részletek a naplóiból, levelezésekből, Frida szerelmi életéről. Elmondhatjuk, hogy megélte az érzékiségének minden szintjét. Itt is volt pár olyan részlet, amit nem igazán akartam megtudni, és sokkal inkább volt bulváros hangzása, mintsem értékes információ.

A könyvben volt azért néhány zavaró tényező számomra, például elég sok az ismétlés, mintha helykitöltésre törekedett volna a szerző. A másik sajnos a könyv egyik lényeges eleme, a különböző témák lezárására épített Mit tenne Frida? ebben vagy abban a helyzetben, vagy éppen mit tanácsolna a maiaknak. Ezek a részek érzésem szerint erőltetettek, és engem nem győztek meg arról, hogy ha valaki Fridát akarja utánozni, akkor így vagy úgy kell cselekednie, ahogy a szerző azt elképzeli.

Összességében azonban rendkívül inspiráló ez az olvasmány, Frida úttörőként, szenvedélyesen, bölcsen élte az életét, a legreménytelenebb helyzetekből is felállt.  példát mutatott az utókornak. Szerintem remek összeállítás azoknak, akik meg akarják ismerni élményekben gazdag életét, ami rövid volt, de ő megtöltötte értékes, maradandó tartalommal.

Képek: Pinterest

 

Borító: Kimberly Glyder grafikus munkája.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

Nyereményjáték

 

Minden állomáson egy-egy kérdést kaptok Frida Kahlo-ról, nincs más dolgotok, mint a megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány:  Ki volt Frida szintén festőművész férje?

 

 a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

02.19 Kelly és Lupi olvas
02.26 Csak olvass!
03.05 Spirit Bliss - Sárga könyves út

 

Rachel Van Dyken: Risky Play - Veszélyes játék (Red Card #1)

Könyvmolyképző Kiadó - 2022. Rubin pöttyös

Fordította: Kádár Pál

336 oldal

Goodreads: 4,19

Besorolás: felnőtt, romantikus, sportoló

Mit ​tehet egy szűz lány, miután otthagyják az oltárnál?
A seattle-i örökösnő, Mackenzie Dupont magányos nászútra indul Mexikóba. Azt tervezi, hogy egy felejthetetlen egyéjszakás kaland során végre elveszíti szüzességét. Álnevek, igazi gyönyör. De miután egyedül ébred, Mackenzie rádöbben, hogy mennyi harag gyűlt fel összetört szívében.
Tragikus vesztesége után Slade Rodriguez profi futballistának is megvan az oka arra, hogy köszönés nélkül lépjen le. Helyes vagy helytelen, a gyönyörű és őrjítő idegent hibáztatja, akit soha többé nem akar látni.
Később mindketten megdöbbennek, amikor kiderül, hogy Mackenzie lesz Slade új személyi asszisztense. És mindkettőjüknek sokat kell tanulnia a másiktól. Mert több bennük a közös, mint sejtenék, például egy közös ellenség, aki a saját játszmáit játssza, és nem fél bemocskolni a kezét.
Mackenzie és Slade csak egy módon győzhet: el kell kezdeniük bízni egymásban, többé nem rejtegethetik hazugságaikat, titkaikat, elkövetett hibáikat és a vonzalmat, amit egymás iránt éreznek.

Ismertem már a szerzőt, ez a negyedik regényem tőle, és az eddigiek alapján egy kicsit kellemesebb élményre számítottam. Sajnálom, hogy épp egy negatívummal kell kezdenem, de a fülszöveg is ezzel nyit, miszerint a főszereplő hölgy szűz, ám nagyon el akarja veszíteni, méghozzá dühből, miután a vőlegénye otthagyta az oltárnál, több száz vendég előtt. Csak azt felejti el a fülszöveg megemlíteni, hogy már 30 éves, és a vőlegényével gyerek koruk óta együtt vannak, és várni akartak az esküvőig. MI VAN?  Borászcég-birodalom, a lány az örökös, gazdagok, szépek, stb, és az apuka NEM rúgta ki ezek után a vőlegényt a cégtől, mert az üzlet az nem a magánélet. Nekem ez már itt az elején komoly fejtörést okozott, milyen apa az, aki nem áll a lánya mellé ilyen esetben? Egész életükben erre a frigyre készültek, bár nem derült ki miért vártak eddig, ahhoz képest elég lazán túllépett apuka a dolgon. A lány viszont nyalogatván a sebeit, mégiscsak elutazik a meglepetés nászútra - egyedül. Persze, hogy már a repülőn összemelegedik egy remek pasival, akinek álnéven mutatkozik be, a pasas sem tesz másként, mert ő meg egy briliáns sztárfocista Európából, és boldog, hogy végre valaki nem ismeri fel. Nos, szépen mennek a dolgok a kitalálható forgatókönyv szerint, aztán a pasi hirtelen lelép, el a szállodából, de még az országból is. Nem kell megijedni, hamar újra találkoznak, mert ugye nem tök elképzelhetetlen, hogy Mack, miután nem akar visszamenni az exével egy helyen dolgozni, inkább személyi asszisztensnek áll egy ismeretlen sportolóhoz, aki persze igazából Slade. A Nexus SUV-jével megy kutyát sétáltatni meg bevásárolni, alig vicces. Őszintén, ez egy személyi asszisztensi állás? Nekem inkább házvezetőnőnek tűnik. Slade egy lelkileg összezuhant karakter, meghalt az apja, pont akkor, amikor Mexicóban együtt voltak, és nem tudott utoljára még beszélni az apjával. Az egész helyzetért a lányt okolja. Na jó, itt már keresgéltem a gyógyszereimet, és komolyan azt fontolgattam, hogy leteszem a regényt. De mégiscsak RVD a szerző, olvassuk csak tovább. Tulajdonképpen az volt jó az egész hátralévő pár fejezetben, hogy minden de minden a megszokott toposzok szerint zajlik, nem ért meglepetés, se jó, se rossz irányban. A karakterek tették a dolgukat, mutattak némi fejlődést, főleg ugye Slade, és még a cuki francia buldogon is lehetett nevetni, mivel elég sokszor csinált galibát, de inkább ezt nem részletezem. Megjelenik a terhes ex, és persze, hogy kiderül, hogy valójában ki mozgatja a lejáratós szálakat, ki is a főgonosz, aki jól megbűnhődik végül, és azért közben is kapja amit érdemel. 

Nem értettem, mi az, ami miatt ez a könyv másoknak csúcs ötcsillagos, nekem miért nem jön be. Talán kevésbé hiszem el, hogy a mai világban egy pár képes 15 éven át járni szex nélkül? (orálist leszámítva) És kissé irreális fél év után tervezni a nászutat? Hatszázszor lemondtam volna a helyében...  Vagy hihetetlen számomra, hogy egy felső kategóriás,  55 millió dolláros szerződéses focista körül csupán egy darab ügynök tevékenykedik, az is inkább barát, és minden második szava: aláírta már a nő a titoktartási szerződést? Az sem volt logikus, hogy ez a sztársportoló nem tart külön szakácsot, hanem random étkezik, sőt Mack főz neki esténként mindenféle kaját, hát ez minden csak nem egy profi focista étrendje, vagy Amerikában nem veszik ezt olyan komolyan? Az apa meg ahogy már fentebb írtam, képtelenség, hogy a lányáért ne tenne legalább annyit, hogy áthelyezi az exet egy másik részlegbe, mondjuk Alaszkába. Ez csak pár téma, de úgy éreztem, tele a könyv ilyenekkel, mintha a könnyebb cselekményvezetés érdekében teljesen valószínűtlen dolgokat pakolgatna egymás után a szerző. Slade ugyebár nem tudott elbúcsúzni az apjától, ez belülről felőrli őt, és az a rész eléggé tetszett a regényben, amikor ő vigasztal egy kissrácot a nagyapja elvesztése miatt, ez végül őt is megnyugtatja. Itt képes volt a szerző a gyászfeldolgozással némi érzelmet kiváltani, ezt már a kezdetektől nagyon vártam, bár én inkább a romantikus száltól vártam el.

A lány szimpatikus volt emberileg, megértettem és együtt éreztem vele a korábbiakért, de ennyi, különösebben nem kedveltem meg. Slade viszont erőltetetten bunkó volt jó ideig, később ahogy alakult a kapcsolatuk, már lehetett élvezni az évődéseiket. Magának való pasas, pedig elvileg csapatjátékos lenne, hát nem tűnt annak. Jagger elég jó mellékszereplővé nőtte ki magát, bár a farok összeméregetést eléggé untam köztük, sokkal inkább a barátságukat kellett volna fejleszteni. Matt a manager szerepében szinte minden sarkon ott volt, és hát szó szerint, egyszer még szinte a zuhanyzóba is követte a párt. A sorozat következő része az ő története lesz.

Sajnos nem váltotta be a reményeimet ez a regény, én jóval romantikusabbra vágytam, talán ezért vagyok csalódottabb. Szórakoztató a regény, viccesek a pengeváltások a szereplők között, bár hangos nevetést nem váltott ki nálam, azért ki tudott kapcsolni a hétköznapokból.  Most mondanám azt, hogy egy pohár bor mellett elmegy, de én nem szeretem a bort, bocsi! Egyébként aki  szereti, annak nagy élmény lesz az olvasás, mert sokszor kerül elő a borospalack, és nagy szeretettel beszélnek róla, élvezettel isszák.

Köszönöm a kiadónak az olvasás lehetőségét.

Kép: Eredeti borító

 

Borító: A végeredmény...

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: A sokadik bizalmatlanság.

Érzéki mérce: Nem lehet erotikusnak nevezni a regényt, távol áll a grafikus ábrázolástól, pedig lehet, hogy jót tett volna neki.

Értékelés: 

 

  Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!! 

 BELEOLVASÓ

 

 

 

 

Debbie Harry: Ez van (Face it)

A Jaffa Kiadó jelentette meg Debbie Harry, a legendás Blondie együttes énekesének önéletrajzi kötetét Ez van címmel. A szerző őszintén, sztárallűrök nélkül tárja az olvasók elé karrierjének emlékezetes állomásait, a 70-es évek New Yorkjának klubjaiból indulva a világsikerig. Ha szívesen olvasnád a képekkel gazdagon illusztrált kiadványt, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Jaffa Kiadó 2022.

360 oldal

Fordította: Pritz Péter

Goodreads: 3,60

Besorolás: memoár, punk, popkultúra

Bátor, gyönyörű és punk
Az Ez van az őszinte, lélekkel teli történetmesélés és a lenyűgöző látványvilág keveréke. Soha nem látott fényképekkel, egyedi illusztrációkkal és rajongók által készített művészeti installációkkal tarkítva tárja elénk egy lázadó sokszínű portréját. A ragyogásban, mocsokban és dicsőségben gazdag részletekkel teli könyv újrateremti az 1970-es évek New Yorkjának belvárosát, ahol a Blondie a Ramones-zal, a Televisionnel, a Talking Heads-zel, Iggy Poppal és David Bowie-val szerepelt együtt. Végigjárhatjuk Debbie-vel az utat a kereskedelmi sikerektől a heroinfüggőségig, partnere, Chris Stein súlyos betegségétől a szívszorító csődön és a Blondie felbomlásán át a több mint harminc filmet magába foglaló, sokrétű színészi karrierjéig, a lenyűgöző szólókarrierig és a zenekar diadalmas visszatéréséig, valamint a környezetvédelem és az LMBTQ-jogok melletti fáradhatatlan kiállásáig. Az Ez van mozivászonra kívánkozó történet egy nőről, aki saját útját választotta, és mércét állított a nyomdokaiba lépő művésznemzedék számára.
A könyv mámorító keveréke a szórakoztató, sokkoló, megindító, humoros és revelatív részleteknek, amelyeket tovább színesít jó néhány különleges személyiség beszámolója, akikkel Debbie az évek során együttműködött – Andy Warholtól Jean-Michel Basquiaton át David Cronenbergig és John Watersig.
Debbie Harry zenész, színész, aktivista, a New York-i menőség megtestesítője. A Blondie frontembereként zenésztársaival olyan új hangzást alakított ki, amely egyesítette a rock, a punk, a disco, a reggae és a hiphop világát, megalkotva minden idők legkedveltebb popdalait. Múzsaként az elmúlt négy évtized legmerészebb művészeivel dolgozott együtt. Kultúránkra gyakorolt hatásának mértéke csak ahhoz mérhető, amilyen elszántan óvta a nyilvánosságtól magánéletét – egészen mostanáig.

Amikor megláttam tavaly, hogy megjelenik nálunk Debbie Harry könyve, azonnal elfogott a nosztalgia, nagyon szeretem ugyanis a Blondie-t, ez a zenekar olyan slágereket adott a világnak, mint a Heart of Glass, Dreaming, Atomic, Call Me, nem fogom most felsorolni az összeset, ezek olyan alapművek, amit mindenki ismer, mindenki hallott már. Mivel leginkább funky zenés szórakozóhelyekre jártam, nem a diszkókban ismertem meg a zenéjüket. Fiatal koromban lakótelepen laktam, aminek nagy előnye volt a kábeltévé. Már nem emlékszem pontosan az évszámokra, de a nyolcvanas évek végétől voltak zenecsatornák, nálunk először a Sky és a Super, majd később az MTV, VH1, és imádtuk, állandóan mentek a klipek, köztük persze Blondie számok is.

Nem mondom, hogy a Blondie volt valaha is a legnagyobb favoritom, de nagyon sok kedvencem nevezte meg őket példaképnek, főleg az énekesnők adhattak hálát Debbie-nek, ő az, akire felnéznek a mai sztárok is, Billie Eilish, Miley Syrus, stb.

Mennyire ismerem én Debbie-t? A hátteréről semmit, a személyes szimpátiámat a látott klipek, koncertfelvételek és később interjúk alapozták meg. Magabiztos volt a felvételeken, tökéletes hanggal, kreatív megjelenéssel, összhangban a zenésztársakkal, és volt benne egy jó adag pimaszság, ami mindig ott bujkált a szája sarkában. Igazából a hatalmas sikerű No Exit lemezükkel való visszatérésük kapcsán kerültek nálam újra fókuszba 1999-ben. Leginkább a Maria című dallal. Hihetetlen, hogy azóta is már több mint húsz év eltelt.

De visszatérve a könyvre, engem teljesen elvarázsolt ez a nő. Elkezdte a történetét egészen a gyerekkorától, közvetlen, természetes hangon mesélt, nem hagyva ki a szorongásait, nem volt olyan érzésem, hogy bármire is szelektíven emlékezne. Ragaszkodott az álmaihoz, aminek egyik alappillére volt, hogy New Yorkban akart szerencsét próbálni. A művészetek vonzották, és rövidesen ott is találta magát némi kitérő és normálisnak mondható időszak után a Stillettos formációban. A nagy fordulópontot Chris Stein gitárossal való találkozása hozta meg, akivel közösen akartak együttest alapítani. Egyszerűen bámulatos volt végigolvasni azt az élménymennyiséget, ami ebben az időszakban megtörtént Debbie-vel. Tombolt a kreativitás, hihetetlenül tehetséges emberek bukkantak fel és dugták össze a fejüket és nagyszerű újdonságok születtek. Igazából kapkodtam a fejem, milyen nevekkel dobálózott a szerző, akik vele együtt, ugyanabban az időszakban élték az alkotó valójuk fénykorát, korszakalkotó dolgokat valósítottak meg, sokszor nagyon kevés pénzből. Ebben az időben (és gondolom azóta sincs másképp) a művészvilágban bevett dolog volt a füvezés, kokózás és még komolyabb drogok fogyasztása. Ezzel kapcsolatban egy fűszál sincs letagadva, olyannyira, hogy időnként még a könyvből is fűszagot éreztem kiáradni.. 

Összességében csak egy dolog volt, ami meglepett a sztorizgatások során, az David Bowie-val kapcsolatos, amit szerintem csak azért írt bele, mert poén, és már nem tudott az illető reagálni. Nem biztos, hogy akartam tudni ezt a részletet róla. Miután a lemezek egyre sikeresebbek lettek, beindult a turnézás is, ami hihetetlen energiákat emésztett fel, ahhoz, hogy teljesíteni tudjanak, mindenki valamilyen szerrel élt a zenekarban. Nem tagadta a szerző azt sem, hogy gyakran volt pénzügyi gondjuk, nem volt szerencséjük a menedzserekkel, később adózási problémák is akadtak, sokára tudtak igazi otthont teremteni maguknak. Engem meglepett, hogy összességében sokkal sikeresebben voltak Európában, főleg a UK listákon, ezt nem tudtam.

Debbie igazából a magánéletébe most sem engedett mélyebben bepillantani. Chris és ő sokáig egy párt alkottak, jóban rosszban kitartottak egymás mellett, és később is barátok maradtak. Olyan közeli barátok, akiknek nem volt gond együtt dolgozni, hiszen a zenekar visszatéréséig is zenéket szereztek együtt, filmekhez például. Apropó filmek! Nem is gondoltam volna, hogy Debbie ilyen sok filmben szerepelt. Egyedül a Hajlakkot láttam, de csak Divine-ra emlékszem belőle. Szóval a könyvben végig azt éreztem, hogy Chris a legfontosabb ember az életében, akkor is, ha a szerelem elmúlt, egy nagyon intenzív kapocs köti őket össze, és a pasi véleménye is ez, elég elolvasni a bevezetőt, amit természetesen ő írt.

A nagy visszatérésük utáni években már nem voltak annyira sikeresek zeneileg, de a könyv kapcsán rájuk kerestem, és Debbie még mindig nem ment nyugdíjba! Vannak fellépéseik a mai napig, ez a nő nyughatatlan, ha nem hiszed, keress rá, interjúk, show műsorok, sosem áll meg, lessétek meg a híreket a https://www.blondie.net oldalon.

A könyv természetesen rengeteg képet tartalmaz, olyanokat is, amik sajátok, nem annyira ismert fotók, de ami még jobban meglepett, hogy Debbie mennyi rajongói képet őrzött meg az idők során. Ezeket is beválogatta a fejezetek közé, a gyerekrajz szintűektől a komoly művészinek is beillő alkotásokig. A könyvet egyébként is öröm kézbe venni, a kemény borítás tökéletes, egyébként Chris Stein Debbie-ről készült fotója van a borítón, de belül is nagyon igényes, a lapok a szokásosnál vastagabbak, remekül szerkesztett a képek elrendezése is. 

Nagyon sok izgalmas, érdekes részletet megtudtam Debbie Harry életéről. Meglepő mennyi mindenre emlékszik, tudom, sokan segítettek felidézni a múltat, de akkor is, az a névmennyiség, és eseményözön, amin végigvezetett, egyszerűen lenyűgöző. Megmutatta mennyire kitartó, a befektetett munka beérik, idővel megjön a siker. Mindig kiállt az egyenlőség mellett, akár nőként, akár bármilyen kisebbség védelmében. Úttörő és formabontó volt, társaival új műfajt hoztak létre, amiben egyedi volt a zenekaruk. Rengeteg későbbi feltörekvő tehetségnek mutattak utat, akik merítettek ebből a termékeny életműből. Többször megemlíti a könyvben, mennyire férfiközpontú a zenei világ, még a mai napig is, pedig már jóval több a női szereplő, ő maga nagyon sokat tett hozzá, hogy ez így alakuljon. Mindenesetre nagyon örülök, hogy olvashattam a könyvét, egy intelligens, karizmatikus egyéniséget ismertem meg, aki mérföldköveket rakott le a pályája során. Egy IKON vagy Debbie!

Képek: Pinterest, blondie.net

Borító: Chris Stein fotója.

 

Kedvenc karakter:  -

Szárnyalás: A 70-es évek csóró new yorki zenészeinek boldog élete.....

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

 

A Blondie együttes albumaival játszunk! Mi megadjuk a megjelenés évét és a lemez címének kezdőbetűjét, ezek alapján írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtést, az album címét.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

FELADVÁNY:  1978 P________________

 

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

02.08 Kelly és Lupi olvas
02.12 Spirit Bliss - Sárga könyves út
02.16 Könyv és más

Cassandra Clare: Vaslánc (Az utolsó órák #2)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Az utolsó órák sorozat második részét Cassandra Clare tollából: Vaslánc címmel. A rajongók és persze bloggereink is alig várták már, hogy újra elmerülhessenek az Árnyvadász Univerzumban, a kedvenceinknek sikerül-e kézre keríteni a pengés gyilkost Londonban, és vajon a szerelmi szálak miként bonyolódnak tovább. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022

624 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Goodreads: 4,46

Besorolás: YA, fantasy, paranormális, szellemek, démonok

 

Az ​árnyvadászoknak el kell kapniuk egy gyilkost az Edward korabeli Londonban.
Cordelia Carstairsnek mintha mindene meglenne, amire valaha is vágyott. Hamarosan feleségül megy James Herondale-hez, a fiúhoz, akibe kislánykora óta szerelmes. Új élete van Londonban a legjobb barátnőjével, Lucie Herondale-lel és James elbűvölő társaival, a Vidám Zsiványokkal. Nemsokára visszatér hozzá az imádott apja. És ő a Cortana, az ősi kard kiválasztottja.
Az igazság viszont sokkal kegyetlenebb. James és Cordelia házassága egy hazugság, Cordelia hírnevének megmentéséért kerül rá sor. James a rejtélyes Grace Blackthornba szerelmes, akinek bátyja, Jesse évekkel ezelőtt meghalt egy tragikus balesetben. A Cortana égeti Cordelia kezét, amikor hozzáér, az apja pedig megkeseredett és dühös. És egy sorozatgyilkos kezdi tizedelni London árnyvadászait, aki a sötétség leple alatt öl, hogy aztán nyomtalanul eltűnjön.
A Vidám Zsiványokkal együtt Cordeliának, Jamesnek és Lucie-nek a pengés gyilkos nyomába kell erednie a város legveszélyesebb utcáin. Mindeközben mindannyiuknak megvan a saját súlyos titka. 

Elég nehéz kivárnom minden évben, de csak-csak eljön az a nap, amikor kézhez kapom az aktuális Árnyvadász Univerzumos regényemet, hogy aztán pár nap alatt boldogan elfogyasszam. Nekem ez egy különleges fénypontja az évnek, és kicsit szorongok is attól, hogy mi lesz, ha vége lesz Cassandra Clare összes sorozatának, mondjuk akkor gondolom kezdhetem elölről az egészet. A 2021 novemberi megjelenésű Aranylánc után ismételten nagyon vártam a folytatást, hiszen szokás szerint voltak nagy meglepetések a regény végén. A Vasláncot végül tavaly december elején olvastam, de a blogturnés torlódás miatt a bejegyzésre csak most került sor. Már az Aranyláncnál is kifejtettem, szerintem CC nagyon sokat fejlődött az évek során, és talán az eddigi legjobb könyvét írta meg. Most a Vaslánc után ugyanez a véleményem, a 600+ oldalon végig éreztem, hogy a szerző legjobb sorozatát tartom a kezemben, és nyomokban sem tapasztalható benne a középső rész szindróma. Ugyanolyan fordulatos és izgalmas volt, mint az első rész, meglepetésekkel, csavarokkal, harcokkal és rengeteg érzelemmel. Számomra tökéletes volt a cselekményben a rejtély, a feszültség, a küzdelmek aránya a különböző kapcsolati drámákkal szemben, nem változtatnék semmin. Újra az éreztem, hogy Cassie tökéletesen el tud engem teleportálni ebbe a világba, a részletgazdag leírásaival, a hangulatkeltő eszköztárával, ott vagyok velük 1903-ban. Cordelia kapcsán a perzsa vonatkozások különösen elbűvöltek.

Nagyon nehéz szavakkal kifejezni, mennyire szeretem Az utolsó órák karaktereit, bőven részleteztem őket az Aranylánc bejegyzésben, végre újra találkozhattam mindenkivel. Nekem ez a sorozat abszolút karaktervezérelt, imádom a szereplők interakcióit, és végre a romantika sokkal hangsúlyosabbá vált, amit külön köszönök a szerzőnek. Aki abszolút spoilermentes bejegyzéseket akar olvasni, sajnos ez nem az ő terepe, nézzétek el nekem, ha lelkesedésemben nem vagyok eléggé körültekintő.

Kezdem Cordeliával, aki a Vasláncban is folytatta a példás hősnői tevékenységét, váratlan ellenséggel kellett szembesülnie, aki alaposan megvezette, nemcsak őt, az egész társaságot. Cordelia a legbátrabb mindannyiuk közül, erőnek sincs híján, de most adódtak gondok a kardjával, a Cortana  most is fontos szerepet kap. De ne csak a harcot nézzük, mégis hogyan viselné bármelyikünk, hogy látszatházasságban éljen valakivel, akibe szerelmes? Maga elé helyezi Jamest, semmi önsajnálat nem hangzik el, kedves és gondoskodó. Egyébként Cordeliával magasra tette a lécet a szerző, nehéz dolga lesz az elkövetkező hősnőknek felülmúlni őt.

Minden őrületes cselekményfordulat ellenére a legmélyebben a szereplők érzelmi élete érintett meg. Csodálatosak voltak Cordelia és James közös pillanatai, amikor valódi házastársakra emlékeztető jeleneteiket olvashattam, a békés olvasgatástól kezdve a beszélgetéseken át néhány izgalmasabb pillanatig. Nagyon reménykedtem, hogy James rájön, milyen sötét manipuláció áldozata és végre lekerül a szemellenzője. Annyira várom a pillanatot, amikor Grace megfizet minden ármánykodásáért. Ez még várat magára, mert olyan függővéget kap Cordelia és James kapcsolata, amire senki a világon nem számított. Bárcsak jobb lenne a kommunikáció közöttük, ez sok mindent megoldhatna. 

Grace hiába tűnik áldozatnak, hiszen az anyjának akar megfelelni, nekem ez nem elég, én sosem fogom megbocsátani amit tett. Hogy is tehetném, mikor éveken keresztül manipulálta Jamest, belemászott a fejébe, az emlékeibe, az érzéseibe. Szegény James, nem kissé befolyásolta ez a zavartság abban, hogy sorozatgyilkosnak hitte magát. És akkor nem véletlenül folytatom Matthew-val a kedvenc karaktereim sorát. Imádtam őt ebben a részben, megtört, mégis annyira szeretni való szereplő, végre lekerülhet valamennyi teher a válláról. Ettől függetlenül az alkoholproblémája engem kikészít, jó lenne ennek véget vetni, és szerintem Cordelia jó hatással lehet rá. Egy lefelé tartó spirálban él, és nagyon megérdemelné, hogy kikerüljön ebből. Thomas volt a másik titkos favoritom, a magánakcióira majdnem nagyon ráfizetett, mégis ennek köszönhetem vele együtt, hogy Alastair végre kimondott ezt-azt. Amilyen zárkózott volt korábban, végre némileg megnyílt. Remek jeleneteik voltak, és nagyon sajnáltam a végén, hogy nem minden alakulhat a reményeim szerint közöttük, de nem temetném ezt a kapcsolatot. Alastair szerintem sokat fejlődött, testvérként és barátként is próbál jobbá válni és sikerül is neki.

Ahhoz képest, hogy Lucie van a borítón, nem volt abszolút főszereplője ennek a résznek, vagy csak én nem akartam annak látni? Nagyon féltem, hogy Jesse feltámasztásáért való küzdelem miatt nagyon rossz útra tér, ennek megvoltak a jelei, és a cselekményszálak is úgy kavarogtak, hogy a képessége erősödésével akár sikerülhet. De erről sem lehet bővebben beszélni, mindenesetre megkaptam a választ, miért van Jesse teste ilyen jó állapotban. Aztán meg lehet aggódni is érte, mi fog itt még történni a végéig, mert nyitott maradt ez a szál. Lucie hazudozásai és titkolózásai miatt visszafelé fejlődik a kapcsolata Cordeliával és ez nagyon rossz felé vezet. És könyörgöm, mikor volt jó ötlet Malcolm Fade-hez fordulni segítségért?

Annát továbbra is csodálom, odavagyok érte, remek pillanatai voltak, bepillantást engedett a szerző a sebezhető oldalába is, nem múlt el az a szerelem Adriana iránt. Nagyon szerettem a gondolatait, olyan jó lenne, ha még több szerepet kapna.

Christopher az okostojás, megépítette az árnyvadászok új fegyverét, igaz, hogy csak James tudja működtetni, de ezzel nagyon jó pontot szerzett. És volt egy jelenete Grace-el, ami egész bizarr volt. Tény, hogy elég megnézni Cassie családfáját és tudhat az olvasó dolgokat, de nem tudjuk még mindig mi a hiba benne. Ha nem akarsz spoilert, ne nézd meg A hercegnő végén a családfát!!!

Fájdalmasan keveset láttam Magnus Bane-ből, amit kaptam, arról is kiderült utólag egy s más. Will és Tessából sem elég sosem, de kaptunk morzsákat a régi Pokoli szerkezetes szereplőkről, akik itt már mint szülők szerepelnek.
Nem is tudom, annyira sokfelé kavarognak a gondolataim, pedig valamiféle teóriát fel akartam állítani, merre tarthat a történet. Először is bízom benne, hogy Cordelia kitart James mellett, elég lesz csak egyszer beszélniük, és tisztázódnak a félreértések. Matthew a szívem csücske, de nem ússza meg ezt szívfájdalom nélkül. Lucie sajnos hajlamos rá, hogy Jesse miatt átálljon a sötét oldalra, nagyon félek, hogy antihősnő lesz belőle. (Az a fránya családfa itt is a sírba visz.) Az is látszik, hogy mindennél előbbre helyezi Jesse-t és teljesen eltávolodik a barátaitól. Hogyan talál így vissza Cordeliához, hiszen még hátra van a parabatai esküjük. Ez is kétségessé vált. Nem tudok boldogságtengert jósolni, mert CC megmondta, hogy ez a sorozat fájdalmasabb végkifejletet hozhat, mint amit tőle elvárnánk.      

Tehát hosszú várakozás lesz kivárni a Tövislánc magyar megjelenését. Sajnos nem fogom kibírni, hogy a január 31-es külföldi megjelenés után ne spoilerezzem le magamnak, ezt a Pokoli szerkezeteknél sem bírtam ki, most sem lesz másként. Tuti, hogy nem vagyok egyedül ezzel, igaz, árnyvadász barátaim?

Képek: Pinterest

Borító: Lucie, gyönyörű.

Kedvenc karakter:  James, Cordelia, Matthew.

Szárnyalás: A pengés gyilkos személyének kettős ötlete.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Erősen hatott az érzelmeimre a regény, sok volt a romantikus rész is, de talán még több szívszorító jelenet.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A játékunk során minden állomáson idézeteket olvashattok az első részből, a feladat kitalálni a szereplőt, akitől az idézet elhangzik. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be a karakter nevét.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány:    “– Herondale vagyok. Mi csak egyszer szeretünk.”

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások

Blogturné Klub
02.06 Kelly és Lupi olvas
02.08 Hagyjatok! Olvasok! fanart
02.10 Sorok között idézetek
02.12 Könyv és más
02.14 Hagyjatok! Olvasok!

Ashley Carrigan: Sebzett vad (Két lépésre a mennyországtól folytatása)

New Line Kiadó 2022.

250 oldal

Besorolás: felnőtt, romantikus, újrakezdés

Tönkrement házassága után Mesmira Hampton, az angol írónő, a Közel-Keletről haza költözik sebeit nyalogatni, önmagát megtalálni és írói karrierjét feléleszteni. Volt férje túlságosan is mély sebeket ejtett ahhoz, hogy az új élethez egy esetleges szerelem is szóba jöhessen. A magányos öngyógyulásában azonban megzavarja a jóképű orvos, Jason Wescott, aki nemcsak új főnöke, hanem a főbérlője is egyben. A férfi mindent bevet, hogy Mesmira közelébe férkőzhessen, a nő pedig azért, hogy távol tartsa őt magától.
Elragadó, szenvedéllyel és érzelmekkel átszőtt játszma kezdődik kettejük között. A férfi feledtetni akarja a volt férj okozta fájdalmakat, de akadnak a környezetükben olyan személyek, akik nem nézik ezt jó szemmel. A múlt pedig túl erős marokkal kapaszkodik Mesmirába, hogy visszaédesgesse a régi boldogságba.
El lehet-e felejteni egy világrengető szerelmet? Begyógyulhatnak a sebek, hogy egy új szerelem virágozhasson fel a régi romjain?

Amikor megtudtam, hogy Ashley Carrigan folytatást írt a Két lépésre a mennyországtól regényhez, őszintén szólva fogalmam sem volt, vajon merre viszi tovább a történetet, hiszen hosszas érzelmi viharok és bizalmi vívódás után mégiscsak egy boldog befejezéssel zárult a regény.

Mesmira az egyik kedvenc hősnőm a szerző palettájáról, nagyon tetszett benne, hogy iszonyú erős és kitartó nő, nem könnyen bocsátott meg Sayidnak, aki a saját érdekei szerint cselekedett egész életében. A férfi ahhoz volt szokva, hogy bármit megszerezhet, a kénye-kedve szerint áll rendelkezésére minden és mindenki, hisz ő egy gazdag arab sejk. Mesmira iránti szerelme azonban jócskán változtatott a jellemén, megbecsülte azt a csodát, ami kialakult közöttük, és egy kölcsönösen izzó szerelemmel ért véget a történet, nem kisebb ígérettel: történjen bármi, ő marad az egyetlen felesége. Ezek után hidegzuhanyként éri az olvasót a folytatás, Mesmira a két évvel későbbi jelenben éppen egy angliai kisvárosban próbál új életet kezdeni, kibérel egy kis házat, és a közeli klinikán vállal könyvelő állást, visszatérve az eredeti szakmájához. Igen, ezt teszi, mert az írás sem megy, olyan érzelmi válságban van, ami hosszas gyógyulást igényel, távol az ismerősöktől, barátoktól is, teljes nyugalomra van szüksége. Hát én letaglózva olvastam ezeket az első fejezeteket, hiszen csak a kész tények világosak, a konkrét okokra később derül fény, hogy miért is jött el Mesmira Sayidtól. Elég nehéz erről írni, hiszen nem akarok lespoilerezni mindent, de ez olyan dolog, amit meg kell magyarázni. Sayid az első részben egy gyönyörű ívű jellemfejlődésen ment keresztül, ahogy fentebb is írtam. Láttuk ennek a lépéseit, hosszú folyamat volt, megingásokkal, de végül mindent figyelembe véve azért mégis a szívembe zártam őt, bár teljes feloldozást részemről nem kapott volna soha. De megvolt az összhang végre, és elég nagy arculcsapás volt elviselni, amit ezek után tett. Két év házasság után nem jött össze az utódlás, ezért Sayid második feleséget akart, akinek majd sikerül teherbe esnie, és teljesíti a tradíciós elvárásokat, Mesmira pedig ettől még első feleség marad. Álmaidban, Sayid. Nyilván ebbe a helyzetbe nem ment bele, ez elfogadhatatlan, így Sayidnak el kellett engednie, gyors válással teljesen le is zárták jogilag a kapcsolatukat. Mesmira úgy érzi, megfelelő távolság megtartásával, egy teljesen új élet kialakításával és kellő idő elteltével talán enyhül majd a benne tomboló fájdalom, és talán majd újra tud szeretni valakit. 

Igazából elég hamar képbe kerül a szőke herceg, és tényleg majdnem az, szőkének szőke és még nemes is. Ő a bérbeadója, továbbá a főnöke is, hiszen Jason a klinika vezetője, szemorvos és még jól is néz ki, ellenpólusnak tűnt Sayiddal szemben, a kinézete mindenképp. Egyébként viszont elég önteltnek láttam, azt hitte legalábbis, hogy ellenállhatatlan a nők szemében, na de nem ismerte eddig Mesmirát. Ráhajt, és innentől nem is ért különösebb meglepetés, a szokásos fordulatok szerint halad a kapcsolat, érzelmi huzavonával. Nyilván nem gondolta komolyan Mesmira, hogy nem derül ki a múltja, mindig vannak "jóakarók" akik pletykálnak. Őszintén nem értettem miért pont annak mondta el a történetét, akit alig ismert? Nagy magányomban előbb beszélnék ennyire mély magánügyről az anyámmal, mint egy szomszéddal. Beismerem, hogy tetszett Jason karaktere, sőt, szurkoltam ennek a bimbózó kapcsolatnak, izgultam végig, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és megértse végre, min megy keresztül Mesmira. De nem tudom tagadni, mennyire vártam, hogy felbukkanjon Sayid és megkísértse a nőt, mert igaz, hogy megvan a kémia Jasonnel, de az a zsigeri vonzódás, amit Sayid ért el korábban, azt nem múlta felül. 

Végül akár elégtételt is érezhetne Mesmira, hiszen Sayid "megbűnhődött", de nekem mégis keserű szájízt hagyott maga után az ő szálának alakulása. Mert széttört egy álom, lezárult végleg a múlt, és hiába lett helyette cukormázas folytatás, bennem maradt egy kis hiányérzet. Nehezen engedem el Sayidot, ő az egyetlen arab világbeli karakter, akiről szívesen olvastam, és mivel amúgy kerülöm ezeket a könyveket, nem valószínű, hogy lesz másik. Rátérve a regény egyéb jellemzőire, hát az csak a szokásos, Ashley Carrigan-es, letehetetlen írásmód, amit megszokhattam nála. Tényleg nem akarom ismételni magam, nekem az ő hangja jellegzetes, egyedi, imádom a karaktereit, mindent filmszerűen el tudok képzelni a leírásai segítségével. 

Ami ebben a regényben különösen tetszett, az egy pici mese, amit Ashley beleszőtt a történetbe, ez egy gyöngyszem volt. A másik különlegesség a regény címe, ami utalhat egyaránt Mesmirára és Sayidra is. Nagyon találó mindkettejükre, Mesmira testileg-lelkileg megtört nőként jött vissza Angliába, és jó ideig sebzett vadként szenvedett. Sayid gondolataiba ugyan nem láthattam bele, de nyilván összetörte a felesége távozása, még ha nem mutathatta ki teljes valójában, de a végjáték sebzett vaddá tette őt is. Ezzel a "nem kereslek soha többé" mondattal az én szívembe is tőrt szúrt Ashley. Kérlek, a következő regényedben engesztelj ki egy brutál jó pasival, aki legalább ennyire szívszaggató jeleneteket produkál, de nehogy "megöld" pls. 

Összességében azt mondhatom, ugyan Sayid kapcsán mást vártam, de a regény így is nagyon élvezetes, örömmel olvastam. Ha valaki önálló kötetként kezeli, elég információt kap a múltról, nem feltétlenül szükséges hozzá az első rész ismerete, de úgy abszolút elveszik Sayid varázsa, mert az igazi énje itt nem jelenik meg teljes egészében. Ha javasolhatom, kezdd az olvasást a  Két lépésre a mennyországtól regénnyel.   

Kép: Pinterest

Borító: Nekem tetszik, bár inkább göndör Mesmira haja. Azért kicsit dögösebbet is el tudnék képzelni.

Kedvenc karakter: Mesmira

Szárnyalás: Amandán és Reginán jól szórakoztam, remek karakterek.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  A regénnyel végigélheted az érzelmek széles skáláját, de túl sok erotikára ne számíts.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!