A Jaffa Kiadó jelentette meg Debbie Harry, a legendás Blondie együttes énekesének önéletrajzi kötetét Ez van címmel. A szerző őszintén, sztárallűrök nélkül tárja az olvasók elé karrierjének emlékezetes állomásait, a 70-es évek New Yorkjának klubjaiból indulva a világsikerig. Ha szívesen olvasnád a képekkel gazdagon illusztrált kiadványt, kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
360 oldal
Fordította: Pritz Péter
Goodreads: 3,60
Besorolás: memoár, punk, popkultúra
Bátor, gyönyörű és punk
Az Ez van az őszinte, lélekkel teli történetmesélés és a lenyűgöző látványvilág keveréke. Soha nem látott fényképekkel, egyedi illusztrációkkal és rajongók által készített művészeti installációkkal tarkítva tárja elénk egy lázadó sokszínű portréját. A ragyogásban, mocsokban és dicsőségben gazdag részletekkel teli könyv újrateremti az 1970-es évek New Yorkjának belvárosát, ahol a Blondie a Ramones-zal, a Televisionnel, a Talking Heads-zel, Iggy Poppal és David Bowie-val szerepelt együtt. Végigjárhatjuk Debbie-vel az utat a kereskedelmi sikerektől a heroinfüggőségig, partnere, Chris Stein súlyos betegségétől a szívszorító csődön és a Blondie felbomlásán át a több mint harminc filmet magába foglaló, sokrétű színészi karrierjéig, a lenyűgöző szólókarrierig és a zenekar diadalmas visszatéréséig, valamint a környezetvédelem és az LMBTQ-jogok melletti fáradhatatlan kiállásáig. Az Ez van mozivászonra kívánkozó történet egy nőről, aki saját útját választotta, és mércét állított a nyomdokaiba lépő művésznemzedék számára.
A könyv mámorító keveréke a szórakoztató, sokkoló, megindító, humoros és revelatív részleteknek, amelyeket tovább színesít jó néhány különleges személyiség beszámolója, akikkel Debbie az évek során együttműködött – Andy Warholtól Jean-Michel Basquiaton át David Cronenbergig és John Watersig.
Debbie Harry zenész, színész, aktivista, a New York-i menőség megtestesítője. A Blondie frontembereként zenésztársaival olyan új hangzást alakított ki, amely egyesítette a rock, a punk, a disco, a reggae és a hiphop világát, megalkotva minden idők legkedveltebb popdalait. Múzsaként az elmúlt négy évtized legmerészebb művészeivel dolgozott együtt. Kultúránkra gyakorolt hatásának mértéke csak ahhoz mérhető, amilyen elszántan óvta a nyilvánosságtól magánéletét – egészen mostanáig.
Az Ez van az őszinte, lélekkel teli történetmesélés és a lenyűgöző látványvilág keveréke. Soha nem látott fényképekkel, egyedi illusztrációkkal és rajongók által készített művészeti installációkkal tarkítva tárja elénk egy lázadó sokszínű portréját. A ragyogásban, mocsokban és dicsőségben gazdag részletekkel teli könyv újrateremti az 1970-es évek New Yorkjának belvárosát, ahol a Blondie a Ramones-zal, a Televisionnel, a Talking Heads-zel, Iggy Poppal és David Bowie-val szerepelt együtt. Végigjárhatjuk Debbie-vel az utat a kereskedelmi sikerektől a heroinfüggőségig, partnere, Chris Stein súlyos betegségétől a szívszorító csődön és a Blondie felbomlásán át a több mint harminc filmet magába foglaló, sokrétű színészi karrierjéig, a lenyűgöző szólókarrierig és a zenekar diadalmas visszatéréséig, valamint a környezetvédelem és az LMBTQ-jogok melletti fáradhatatlan kiállásáig. Az Ez van mozivászonra kívánkozó történet egy nőről, aki saját útját választotta, és mércét állított a nyomdokaiba lépő művésznemzedék számára.
A könyv mámorító keveréke a szórakoztató, sokkoló, megindító, humoros és revelatív részleteknek, amelyeket tovább színesít jó néhány különleges személyiség beszámolója, akikkel Debbie az évek során együttműködött – Andy Warholtól Jean-Michel Basquiaton át David Cronenbergig és John Watersig.
Debbie Harry zenész, színész, aktivista, a New York-i menőség megtestesítője. A Blondie frontembereként zenésztársaival olyan új hangzást alakított ki, amely egyesítette a rock, a punk, a disco, a reggae és a hiphop világát, megalkotva minden idők legkedveltebb popdalait. Múzsaként az elmúlt négy évtized legmerészebb művészeivel dolgozott együtt. Kultúránkra gyakorolt hatásának mértéke csak ahhoz mérhető, amilyen elszántan óvta a nyilvánosságtól magánéletét – egészen mostanáig.
Amikor megláttam tavaly, hogy megjelenik nálunk Debbie Harry könyve, azonnal elfogott a nosztalgia, nagyon szeretem ugyanis a Blondie-t, ez a zenekar olyan slágereket adott a világnak, mint a Heart of Glass, Dreaming, Atomic, Call Me, nem fogom most felsorolni az összeset, ezek olyan alapművek, amit mindenki ismer, mindenki hallott már. Mivel leginkább funky zenés szórakozóhelyekre jártam, nem a diszkókban ismertem meg a zenéjüket. Fiatal koromban lakótelepen laktam, aminek nagy előnye volt a kábeltévé. Már nem emlékszem pontosan az évszámokra, de a nyolcvanas évek végétől voltak zenecsatornák, nálunk először a Sky és a Super, majd később az MTV, VH1, és imádtuk, állandóan mentek a klipek, köztük persze Blondie számok is.
Nem mondom, hogy a Blondie volt valaha is a legnagyobb favoritom, de nagyon sok kedvencem nevezte meg őket példaképnek, főleg az énekesnők adhattak hálát Debbie-nek, ő az, akire felnéznek a mai sztárok is, Billie Eilish, Miley Syrus, stb.
Mennyire ismerem én Debbie-t? A hátteréről semmit, a személyes szimpátiámat a látott klipek, koncertfelvételek és később interjúk alapozták meg. Magabiztos volt a felvételeken, tökéletes hanggal, kreatív megjelenéssel, összhangban a zenésztársakkal, és volt benne egy jó adag pimaszság, ami mindig ott bujkált a szája sarkában. Igazából a hatalmas sikerű No Exit lemezükkel való visszatérésük kapcsán kerültek nálam újra fókuszba 1999-ben. Leginkább a Maria című dallal. Hihetetlen, hogy azóta is már több mint húsz év eltelt. 
De visszatérve a könyvre, engem teljesen elvarázsolt ez a nő. Elkezdte a történetét egészen a gyerekkorától, közvetlen, természetes hangon mesélt, nem hagyva ki a szorongásait, nem volt olyan érzésem, hogy bármire is szelektíven emlékezne. Ragaszkodott az álmaihoz, aminek egyik alappillére volt, hogy New Yorkban akart szerencsét próbálni. A művészetek vonzották, és rövidesen ott is találta magát némi kitérő és normálisnak mondható időszak után a Stillettos formációban. A nagy fordulópontot Chris Stein gitárossal való találkozása hozta meg, akivel közösen akartak együttest alapítani. Egyszerűen bámulatos volt végigolvasni azt az élménymennyiséget, ami ebben az időszakban megtörtént Debbie-vel. Tombolt a kreativitás, hihetetlenül tehetséges emberek bukkantak fel és dugták össze a fejüket és nagyszerű újdonságok születtek. Igazából kapkodtam a fejem, milyen nevekkel dobálózott a szerző, akik vele együtt, ugyanabban az időszakban élték az alkotó valójuk fénykorát, korszakalkotó dolgokat valósítottak meg, sokszor nagyon kevés pénzből. Ebben az időben (és gondolom azóta sincs másképp) a művészvilágban bevett dolog volt a füvezés, kokózás és még komolyabb drogok fogyasztása. Ezzel kapcsolatban egy fűszál sincs letagadva, olyannyira, hogy időnként még a könyvből is fűszagot éreztem kiáradni.. 
Összességében csak egy dolog volt, ami meglepett a sztorizgatások során, az David Bowie-val kapcsolatos, amit szerintem csak azért írt bele, mert poén, és már nem tudott az illető reagálni. Nem biztos, hogy akartam tudni ezt a részletet róla. Miután a lemezek egyre sikeresebbek lettek, beindult a turnézás is, ami hihetetlen energiákat emésztett fel, ahhoz, hogy teljesíteni tudjanak, mindenki valamilyen szerrel élt a zenekarban. Nem tagadta a szerző azt sem, hogy gyakran volt pénzügyi gondjuk, nem volt szerencséjük a menedzserekkel, később adózási problémák is akadtak, sokára tudtak igazi otthont teremteni maguknak. Engem meglepett, hogy összességében sokkal sikeresebben voltak Európában, főleg a UK listákon, ezt nem tudtam.
Debbie igazából a magánéletébe most sem engedett mélyebben bepillantani. Chris és ő sokáig egy párt alkottak, jóban rosszban kitartottak egymás mellett, és később is barátok maradtak. Olyan közeli barátok, akiknek nem volt gond együtt dolgozni, hiszen a zenekar visszatéréséig is zenéket szereztek együtt, filmekhez például. Apropó filmek! Nem is gondoltam volna, hogy Debbie ilyen sok filmben szerepelt. Egyedül a Hajlakkot láttam, de csak Divine-ra emlékszem belőle. Szóval a könyvben végig azt éreztem, hogy Chris a legfontosabb ember az életében, akkor is, ha a szerelem elmúlt, egy nagyon intenzív kapocs köti őket össze, és a pasi véleménye is ez, elég elolvasni a bevezetőt, amit természetesen ő írt.
A nagy visszatérésük utáni években már nem voltak annyira sikeresek zeneileg, de a könyv kapcsán rájuk kerestem, és Debbie még mindig nem ment nyugdíjba! Vannak fellépéseik a mai napig, ez a nő nyughatatlan, ha nem hiszed, keress rá, interjúk, show műsorok, sosem áll meg, lessétek meg a híreket a https://www.blondie.net oldalon.
A könyv természetesen rengeteg képet tartalmaz, olyanokat is, amik sajátok, nem annyira ismert fotók, de ami még jobban meglepett, hogy Debbie mennyi rajongói képet őrzött meg az idők során. Ezeket is beválogatta a fejezetek közé, a gyerekrajz szintűektől a komoly művészinek is beillő alkotásokig. A könyvet egyébként is öröm kézbe venni, a kemény borítás tökéletes, egyébként Chris Stein Debbie-ről készült fotója van a borítón, de belül is nagyon igényes, a lapok a szokásosnál vastagabbak, remekül szerkesztett a képek elrendezése is. 
Nagyon sok izgalmas, érdekes részletet megtudtam Debbie Harry életéről. Meglepő mennyi mindenre emlékszik, tudom, sokan segítettek felidézni a múltat, de akkor is, az a névmennyiség, és eseményözön, amin végigvezetett, egyszerűen lenyűgöző. Megmutatta mennyire kitartó, a befektetett munka beérik, idővel megjön a siker. Mindig kiállt az egyenlőség mellett, akár nőként, akár bármilyen kisebbség védelmében. Úttörő és formabontó volt, társaival új műfajt hoztak létre, amiben egyedi volt a zenekaruk. Rengeteg későbbi feltörekvő tehetségnek mutattak utat, akik merítettek ebből a termékeny életműből. Többször megemlíti a könyvben, mennyire férfiközpontú a zenei világ, még a mai napig is, pedig már jóval több a női szereplő, ő maga nagyon sokat tett hozzá, hogy ez így alakuljon. Mindenesetre nagyon örülök, hogy olvashattam a könyvét, egy intelligens, karizmatikus egyéniséget ismertem meg, aki mérföldköveket rakott le a pályája során. Egy IKON vagy Debbie!
Képek: Pinterest, blondie.net
Borító: Chris Stein fotója.
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: A 70-es évek csóró new yorki zenészeinek boldog élete.....
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: -
Értékelés:
Nyereményjáték
A Blondie együttes albumaival játszunk! Mi megadjuk a megjelenés évét és a lemez címének kezdőbetűjét, ezek alapján írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtést, az album címét.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
FELADVÁNY: 1978 P________________
További állomások:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése