A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jay Kristoff legújabb regényét a Zafír pöttyös könyvek sorában Empire of the Vampire - Vámpírbirodalom címmel, amely egyben a sorozatcím is. Tarts velünk Gabriel de Léon sötéten izgalmas világába, ahol az ezüstszentek küzdenek a vámpírok ellen. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
800 oldal
Fordította: Benkő Ferenc
Illusztrálta: Bon Orthwick
Goodreads: 4,39
Besorolás: dark fantasy, vámpír
Huszonhét éve kelt utoljára a nap, így az éj lényei három évtizede prédálnak a halódó nap derengésében.
Saját örök birodalmuk építésével a miénk egyre satnyul. Immár csupán néhány kihunyó fénypetty küszködik a sötétség növekvő tengerében. Gabriel de León a birodalom és az egyház védelmére felesküdött rend, az ezüstszentek utolsó tagja. De a nap eltűnésével már az Ezüst Rend sem bír az áradattal.
Ősellenségei fogságában az utolsó ezüstszent kénytelen elmesélni a történetét. Legendás csaták és tiltott szerelem, elveszett hit és újjáéledő barátságok, a Vérháborúk és az Örök Király történetét, aminek végcélja az emberiség utolsó reménye:
A Szent Grál.
A Vámpírbirodalom illusztrált, epikus, dark fantasy; az Interjú a vámpírral, Az út és A szél neve törvénytelen gyereke. Az utóbbi évek legegyedibb vámpírregénye.
Saját örök birodalmuk építésével a miénk egyre satnyul. Immár csupán néhány kihunyó fénypetty küszködik a sötétség növekvő tengerében. Gabriel de León a birodalom és az egyház védelmére felesküdött rend, az ezüstszentek utolsó tagja. De a nap eltűnésével már az Ezüst Rend sem bír az áradattal.
Ősellenségei fogságában az utolsó ezüstszent kénytelen elmesélni a történetét. Legendás csaták és tiltott szerelem, elveszett hit és újjáéledő barátságok, a Vérháborúk és az Örök Király történetét, aminek végcélja az emberiség utolsó reménye:
A Szent Grál.
A Vámpírbirodalom illusztrált, epikus, dark fantasy; az Interjú a vámpírral, Az út és A szél neve törvénytelen gyereke. Az utóbbi évek legegyedibb vámpírregénye.
Jay Kristoff neve nem volt ismeretlen számomra, hiszen már kilenc éve ismerem, amikor megjelent nálunk a Lótusz háborúja sorozat első része a Stormdancer - Vihartáncos. Be is került a kedvenc könyveim közé. Egészen friss élmény viszont Amie Kaufmann írónővel közös Aurora-ciklus sorozatának az első része: Aurora Rising - Aurora felemelkedése címmel, amely nekem a tavalyi év legjobb sorozatkezdő regény díjat is elvitte az év végi blogos összesítésben. És repesve várom, hogy a hónapok óta belengetett Nevernight - Öröknappal regénye is megjelenjen végre.
Lehet, hogy korán kimondom, de biztos vagyok benne, hogy a Vámpírbirodalom nekem az idei év egyik legjobb olvasmánya volt, egy héten át alig vártam, hogy este legyen és én újra órákra elmerülhessek Gabriel de Léon világába. Csak felsőfokban tudok beszélni az olvasmányélményről, amit ez a könyv nyújtott, egyetlen sora sem volt felesleges. Ha a 800 oldal bárkit is riasztana, attól ne tartson, hogy egyetlen percre is unatkozni fog, garantáltan nem. De arra erősen figyelmeztetném az olvasókat, hogy ez a regény nem gyerekeknek való, sem a bokáig vérben tocsogó jelenetek miatt, sem az extrémen obszcén nyelvezet révén, amit viszont bevallom, én imádtam, annyira élővé tette a szöveget. Arról nem beszélve, hogy a sok káromkodás egyben többnyire vicces is volt, ez jól kiegészítette a komor hangulatot.
Végre ez a regény nem előolvasás volt, hanem megkaptam a fizikai példányt, kézbe vehettem. Azonnal megragadta a figyelmemet a gyönyörű borító és ahogy belelapoztam a regénybe további illusztrációkat találtam, egy részletgazdag térképet és a fejezeteket elválasztó lélegzetelállító jelenetképeket, igaz mindez nálunk fekete-fehér változatban került a regénybe. Bon Orthwick művei ismerősnek tűntek, utána is néztem a neten a munkáinak, a fantasy rajongók talán már követik is őt instán: https://www.instagram.com/monolimeart/.
Ha lehet ezt mondani, még nagyobb lelkesedéssel láttam neki az olvasásnak, és rögtön belefutottam az egyik kedvenc formámba, a keretes szerkezetbe, ahol a főszereplőnk Gabriel de Léon, az utolsó ezüstszentek egyike miután fogságba esett, a kivégzése előtt kénytelen elmesélni az élete történetét fogva tartója krónikásának, Jean-Francois vámpírnak. Nem ilyen egyszerű ez, ahogyan hangzik, ugyanis a mesélő hajlamos ugrálni az időben, és nem mindig lineárisan halad a kalandokkal. Ez nekem határozottan tetszett, mert szeretem az időbeli ugrásokat, szeretek odafigyelni az apró részletekre, utalásokra. A másik szokatlan dolog ezzel a meséléssel, hogy a krónikás és Gabriel gyakran közbeiktatnak pár mondatot a jelenben, csevegnek, viccelődnek, és ez jóformán sehogy sincs elkülönítve a szövegben. Visszatérve az időbeli ugrásra, tulajdonképpen kétféle korba visz a mesélő, az egyik Gabriel fiatalkora, amelyből kiderül, kik a szülei, milyen a kapcsolata a testvéreivel, milyen volt megélni a naphalál bekövetkeztét, hogyan is került az Ezüst Rend soraiba. A másik idősík a felnőttkori időszakból való hőstettek sora, egészen a jelenig, ám itt már Gabriel egészen más karakter, függőségekkel küzdő, elégedetlen, akivel történt valami nagyon rossz, de bezárkózik, erről nem beszél. Összefut egy régi baráttal és annak csapatával, akik meggyőzik, tartson velük, mert megoldást keresnek a sötétségre, nem kevesebbet akarnak, mint új megváltót találni. El tudom képzelni, hogy valakit zavarhat ez a széttagolódás, hogy menet közben kiderül olyasmi, ami elveheti a feszültség élét, de higgyétek el, hogy nem így van. Minden egyes esemény ugyanolyan körömrágósan izgalmas, mintha lineárisan történne. A világfelépítésben nincs különösebben meglepő, az emberek időtlen idők óta háborúznak a vámpírokkal. Amióta a Nap elhalványodott, a vámpírok esélyei jelentősen megnőttek, egyre terjeszkednek. A leghatásosabban a félvérek, az ezüstszentek tudnak küzdeni ellenük, ők ember anyától és vámpír apától származnak, öröklik apjuk "tehetségét", és vérszomját is, amit egy különleges eljárással porított nemes vér pipálással csillapítanak, ami komoly függőséget okoz. Kevesen vannak ugyan, de a sérüléseik hamar gyógyulnak, gyorsak és erősek, különleges, ezüst tetoválásokkal borított testük taszítja a vámpírokat. És ne feledkezzünk el a hitről, ami óriási jelentőségű ebben a világban. Öt szigorú törvény szerint élnek, a kolostorukban kapják a kiképzést, és az Ezüst nővérek is segítik a felkészülésüket, ők apácákhoz hasonlíthatók leginkább. A vámpírok is rendelkeznek különleges képességekkel, négyféle vérvonal létezik, gondolatolvasók, érzelmi manipulálást elérők, állatokat irányítók, és extra fizikai erővel rendelkezők, ezek azért fontosak, mert a félvérek is öröklik apjuk vérvonalának extráit. Itt is spoileres rész következne, amibe nem szeretnék belemerülni, mi minden derül még ki a vérvonalakkal kapcsolatban.
Én igazán nem szoktam dobálózni a nagy szavakkal, kevés könyv kapja meg a maximális ponton kívül a tökéletes jelzőt is. Ebben a regényben számomra minden az volt. Például a karakterek kivétel nélkül jól felépítettek, erősek, mély érzelmekkel rendelkeznek, persze nem mindenkit ismerhettem meg közelebbről és természetesen akadnak kevésbé szimpatikusak is közöttük, de lényegében egytől egyig remekül megrajzolt szereplők. Gabriel volt a legfőbb kedvencem, imádtam a humorát, az elhivatottságát, a stílusát, a szenvedélyeit, és az érzelmeit. Számos hibával rendelkezik, pont ettől válik élővé és szerethetővé. Általa új jelentést nyert a vérszomj szó, annyiszor kavargott a gondolataiban az egyre növekvő késztetés, hogy komolyan én is megszomjaztam. Képtelenség őt megfelelően jellemezni, ami pontosan visszaadná a róla alkotott képet, meg kell őt ismerni a tettei alapján. Sokat változik a 16 éves énjétől a regény végére, amikor már a harmincas éveit tapossa, hiszen a birodalom védelmezőjéből, kardjából, pajzsából, rettenthetetlen hittel rendelkező harcosból a szent esküje ellenére egészen mássá válik, mert megismeri a szerelmet, a békét és a boldogságot. Azonban a történet úgy alakul, hogy Gabriel újra a gyilkolás és a bosszú útján találja magát, már kevés választja el a pokoltól, amikor csatlakozik az új küldetéshez. Zárójelben megjegyzem, nagyon érdekes volt a hit kérdésköre a regényben, többször is elgondolkoztatott, mennyiben hasonlít, mennyiben más ez a vallás a nem fiktív világunkéhoz. Volt itt Szent Grál, Megváltó, fanatizmus, kiábrándulás Istenből, szóval volt min gondolkodni. Természetesen a többi karakterről is illene beszélni, rengetegen vannak ugyebár, a családtagoktól kezdve a bajtársakon át az ellenségekig számos interakció kapcsán szövődnek a kapcsolatok a regényben, az ellenségből barát fordulattól kezdve az intrikákon, árulásokon keresztül a tiltott szerelmi kapcsolatig élvezhettem a szereplők brillírozását. A kedvencem Arstid Reiner nővér volt, majd meglátod miért, spoilerek nélkül nem mondhatok róla többet. A másik kettő Aaron deCoste, akire érdemes az első pillanattól figyelni, és természetesen Dior LaChance, aki óriási mozgatórugója a történetnek, csodáltam és féltem tőle egyszerre, és rohadtul aggódtam is érte. Jaj a kard! Hamvfalóval telepatikusan társalognak, imádtam, még humora is volt, ragadt rá Gabriel személyiségéből bőven. Jaj a lovak! Nem vagyok egy nagy lórajongó, de a szerző ebben a regényben azzá tett, még rajtuk keresztül is képes volt a szívemig hatolni.
Azt nem lehet mondani, hogy jelentős része lenne a regénynek a romantika, de igenis vannak édes, sőt kissé erotikus jelenetek is, jó volt látni Gabriel szenvedélyességét ebből a szögből is. És annyit elárulhatok, nem csak az ő részéről jelent meg a szerelmi szál, de ez legyen meglepetés.
Véletlenül sem akarok belemenni a történet további mesélésébe, hat lóval kell visszafognom magam, mert ez beláthatatlan végtelenségbe vezetne, inkább megpróbálom megfogalmazni azt, amiért nekem ez a regény az all-time-favorite polcra került. Epikus történet, sötét fenyegetéssel teli összetett világban, ahol az antihőst zárod a szívedbe, aki fényesen ragyogva olvaszt magába, és szurkolsz neki minden egyes összecsapásnál, ahogy minden egyes boldogságmorzsáért is repes a szíved, miközben te a székedhez ragadva tökéletes élvezettel olvasod ezt a sokrétegű történetet, szádban a vérpipa képzelt ízével és azt kívánod, bárcsak soha nem kellene elengedned ezeket a szereplőket. Elképesztő érzelmeket éltem át az olvasás során, az írásmód grafikussága a zsigereimig hatolt, izgultam, féltem, harcoltam, véreztem, vágyódtam, szomjaztam, lerészegedtem, összetörtem, kikapcsolódtam a valóságomból, és a regény utolsó oldalára érve úgy éreztem, na ez volt a szórakoztatás csúcsa. Ez maga a varázslat Mr. Kristoff. Rendkívül izgatottan várom a folytatást, ami baromi soká lesz, kb. 2024-ben, miután még a szerző sem készült el vele, de ha valamire érdemes várni, akkor az Gabriel de Léon további kalandjai. Köszönöm a szerzőnek, hogy visszahozta az olvasmányaimba a "valódi", kegyetlen és vérszomjas vámpírokat, akik kegyetlenül lemészárolnak bárkit. Oké, szeretem én Edward Cullent meg Damon Salvatorét is, de jelen pillanatban semmi sem ér fel a Vámpírbirodalom tökéletességével.
Képek: a regény illusztrációi a külföldi speciális kiadásokból
Borító: Fantasztikusan szép.
Kedvenc karakter: GABRIEL.
Szárnyalás: Lehet morogni, de nekem az obszcén nyelvezet volt az extra, imádtam.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Igenis vannak érzelmek, de még mennyire. Tény, hogy nem része a regénynek a romantika, de vannak fejezetek, ahol kapunk visszaemlékezéseket, lázálmokat, amik megcsillantják a főszereplő érzelmeit.
Értékelés:
Nyereményjáték:
Játékunk során kedvenc vámpírjainkra vadászunk! Persze csak képletesen, hiszen őket nem kiiktatni szeretnénk, olvasni róluk annál inkább! A feladat: minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megadott vámpírunk melyik könyvben szerepel. Mivel ők sorozatokban is szerepelnek, többféle megoldást elfogadunk. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Feladvány: Melyik könyvben szerepelt Damon Salvatore?
További állomások:
03.16 Kelly és Lupi olvas
03.18 Fanni’s Library - idézetek
03.20 Fanni’s Library
03.22 Könyv és más
03.16 Kelly és Lupi olvas
03.18 Fanni’s Library - idézetek
03.20 Fanni’s Library
03.22 Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése