Monica McCarty: A Szikla (A Felföld rettegett fiai #11)

A General Press Kiadó jelentette meg Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának tizenegyedik részét A Szikla címmel. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, ismerkedjetek meg a falakat és magasságokat legyőző Thomas és a szépséges Elizabeth szerelmének történetével. A játékunk során meg is nyerhetitek a regényt a Kiadó felajánlásában.

General Press Kiadó 2023.

408 oldal

Fordította: Ács Eleonóra

Goodreads: 4,02

Besorolás: történelmi romantikus, Skócia

 

Amikor először megpillantotta Elizabeth Douglast, Thomas MacGowan azt hitte, hogy egy hercegnőt lát. A várkovács fia számára Douglas hatalmas urának lánya akár annak is tűnhet. A közöttük feszülő társadalmi szakadék ellenére azonban elválaszthatatlan barátokká válnak, amíg Thom rá nem ébred, hogy a lány sosem fog lehetséges kérőként tekinteni rá, és csatlakozik Edward Bruce seregéhez, hogy a saját szerencséjének a kovácsa legyen.
Elizabeth magába roskad. Sosem akarta megbántani Thomot, de az egyetlen esélye a biztonságra, ha jó házasságot köt. Amikor az angolok elrabolják, és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják az öccsét, egyedül egykori barátjához fordulhat, aki bármilyen sziklát képes megmászni. Bár Thom világossá tette, hogy soha többé nem akarja látni a lányt, valóban ellen tud állni a gyönyörű nő csábításának, aki egész életében megdobogtatta a szívét? És meddig tagadhatja Elizabeth, hogy mindig is Thom volt számára a lovag a fénylő páncélban?

 

Két kötetet olvastam eddig a sorozatból, A Haramia és A Bajnok  részeket, és A Szikla is bizonyította elődeihez hasonlóan, hogy akár önállóan is olvashatók. Van egy közös nevező a regényekben, Robert the Bruce király titkos gárdájáról van szó, akik mindig különleges feladatokat kapnak az angolok elleni küzdelmekben, ők a legjobban képzett, legyőzhetetlen lovagjai. Persze mindegyikük remek külső és belső tulajdonságokkal rendelkezik, sorra megkapják a szerzőtől a saját szerelmi történetüket, az olvasók legnagyobb örömére. Már a korábbi két bejegyzésben is méltattam, és itt is már az elején  megjegyzem újra, hogy a korábbiakhoz hasonlóan Monica McCarty a regény végén néhány oldalban elmeséli, hogy milyen valós események ihlették az írásban. Ezek a szereplők léteztek, illetve néhányan akár létezhettek volna, mindenesetre igazi történelmi helyszíneken, főbb vonalakban megtörtént szituációk, csaták alapján szőtte a történetet.

Kedvesek a szívemnek a "barátokból szerelmesek" trópuson alapuló sztorik, ráadásul nagyon cuki is, ha ez egészen a gyerekkorba nyúlik vissza. A helyi kovács fia, a kilencéves Thommy egy szép napon találkozik a főúri származású, hatéves Elizabeth-el és összebarátkoznak, csatlakozik hozzájuk a lány bátyja, Jamie, és az udvarmester lánya, Joanna. Négyen jó barátok lettek, a gyermekévek elröppentek, a barátságok valami erősebbé alakultak, és tíz év múlva már komoly problémává vált, amit mindig is tudtak, éles társadalmi különbségek vannak közöttük. James Douglas és a húga földbirtokosok, nemesi származásúak, Joanna hiába egy báró lánya, mégis rangon aluli Jamie-nek, de a legnagyobb szakadék Elizabeth és Thom között van. Jamie, mint a húga gyámja és védelmezője, Franciaországba küldi 5 évre, nem bízik a legjobb barátjában többé, hiszen ő maga sem tud ellenállni Joanna bájainak. Amikor Elizabeth visszajön, Thom már igazi férfi, és még mindig őrülten szerelmes a lányba, aki elég érzéketlenül elutasítja a közeledését, ugyanakkor a barátságát meg akarja tartani. Tipikus se veled se nélküled érzések kavarognak benne. De ha a másik oldalt nézzük, ez már az 1300-as években is rosszul hangzott a pasik fülének: legyünk csak barátok... Thom ezután beáll katonának, és három év alatt remek hírnévre tesz szert, az a terve, hogy elvesz feleségül egy gazdag özvegyet, és végre túl teszi magát ezen a szerelmen, ami azóta is kínozza.
Amikor újra találkoznak, mindkettejükben fellángolnak az érzelmek, Thom be is bizonyítja Elizabethnek, hogy kölcsönösek az érzelmeik, de a lány épp jegyességre készül, olyannal, aki társadalmilag megfelelő a számára. Őszintén szólva jó néhány alkalommal szerettem volna a regényben teremni és jól megrázni ezt a nőt. Ugyanakkor megértem a szerző szándékát is, miszerint érzékeltetni akarta, mennyire nem volt lehetséges a házasság eltérő származásúak között, és mennyire fontos volt a klánok közötti szövetség a frigyek révén. A regény kiegészítő fejezetében Monica ezt bővebben kifejti, mégis, olvasás közben többször is éreztem, határán vagyok a türelmemnek. Ugyanis Jamie és Joanna között is volt ilyen különbség, bár nem ilyen mértékű, de azt elég könnyedén túllépték, és boldog házasságban éltek. Újabb ellentmondás volt, hogy Jamie saját magával szemben megengedte ezt a lépést, a korábbi legjobb barátja és a saját húga esetében élesen ellenállt, fenyegetőzött, elég álszent módon.

Elizabeth tehát őrlődött a saját vágyai és a családi elvárások között, sajnos a regény nagy részében meggyőzte magát a "helyes" út mellett, ezzel halálra szenvedtette Thomot. Volt ehhez egy fura stílusa, zavart beszéde, ami nem tetszett, főleg annak tükrében, hogy nem volt már tini korú. Kicsit csalódás volt számomra a női főszereplő, hiába volt megfelelően felépített háttere a mondandójának, utáltam, hogy annyiszor megbántotta a főhősünket.
Ugyanis a regény igazi meglepetése és egyben vigasza számomra Thom MacGowan volt, aki kitartott az álmai mellett, és a legmélyebb ponton is, amikor szembesül a legjobb barátja ellenségességével, és azzal, hogy a szerelmének hitt nő semmibe veszi a származása miatt, képes volt innen felemelkedni, éveken át küzdeni és fejlődni, és bekerülni a király titkos fegyveresei közé. Mintapéldánya volt a kitartásnak, a becsületnek, bajtársiasságnak, hűségnek. Bár elég kevés akció volt a felföldi harcosokkal, de azért rendesen megcsillogtatta a képességeit. Nagyon is izgultam a sziklamászások alatt, szerencsére nem kellett csalódnom az erejében.
Kissé fura volt nekem a végén történtek befogadása, ahogy Elizabeth valamilyen módon mégis meggyőzte Thomot a valódi érzelmeiről. Sejthetitek mi történt, de egynek örülök, Thom sosem alázkodott meg a lány előtt. Ha már itt tartunk, imádtam a köztük zajló sistergős jeleneteket, nem vitte túlzásba a szerző, pont megfelelő mértékű és mélységű erotikus tartalmat kaptam. A szerző hagyta ezt a párost rendesen vergődni, hibázni, nem siették el a boldog véget.
Összességében az a véleményem, Elizabeth-et eléggé fogják utálni az olvasók, mert nem könnyű csendben figyelni a sekélyes viselkedését, hallgatni a bántó szavait. Ugyanakkor tudjuk, hogy kislányként megérintette a nincstelenség szele apja halála után, és tisztában lehetünk a társadalmi helyzetükkel is. Úgy érzem, a karakterén azért lehetett volna finomítani, mert így túlságosan is éles a különbség a fentiekben már részletezett Thom MacGowan tökéletességével szemben. Egyszerűen a női olvasók szeretnek azonosulni a hősnővel, főleg egy ilyen jellegű regényben, és ő nem volt olyan, akivel ezt megtenném, hiába értem meg a hátterét, én akkor is lázadtam volna. Pozitív volt még a regényben Joanna karaktere, ő aztán megértette Thomot és rengeteget köszönhetnek a szervezkedéseiért. Érdekesség, hogy ebben a regényben Elizabethnek szánt vőlegény, Randolph kapott a szerzőtől egy novellát, elvileg 11,5 részként The Rogue címmel, 166 oldalon elmesélve. Kétlem, hogy ezt itthon is megkapjuk, de jó tudni, hogy ő is révbe ér a szerelem terén.

Mindenesetre várom a sorozat befejező részét, ami A Szellem lesz, Joan Comyn főszereplésével, igen, végre egy női gárdatag! A partnere pedig Alex Seton, ami nagy meglepetés...  

 

Borító: Szívesen elbeszélgetnék az illetékessel, aki ezt jóváhagyta. Egyáltalán számít, hogy a könyvben mi szerepel? Thom majdnem fekete hajú, nem barna, nem vörös, és ennél a fickónál kétszer akkora.

Kedvenc karakter: Thom

Szárnyalás: Azok a jelenetek, ahol megjelentek a gárda tagjai + a sziklamászások.

 

Mélyrepülés: Elizabeth karakterén lehetne javítani.

Érzéki mérce: A pasi nagyon rendben volt, természetesen megörvendezteti az olvasókat pár szenvedélyes jelenettel.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 

Nyereményjáték

 

Anagramma játék következik, a sorozat korábbi részeinek főszereplőit kell összeraknotok a betűmixekből, amit az állomásokon mutatunk. A feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok  a helyes nevet.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:  YACKAS MAGNUM

  
a Rafflecopter giveaway 

 

További állomások: 

08.27 Kelly és Lupi olvas

08.31 Betonka szerint a világ...

09.04 Dreamworld

 

Diana Urban: Halálos játszmák

 

Crystal Donovan mindene a játék, de vajon mit tesz, amikor egy titokzatos, őrült emberrabló üzenetet küld neki és kegyetlen, furcsa játékra kényszeríti? Diana Urban Halálos ​játszmák című regényében egy izgalmas és fordulatos ifjúsági thrillerre invitál minket, amire bloggereink sem tudtak nemet mondani. Tartsatok velünk a három állomáson át és nyerjétek meg a Next21 Kiadó által felajánlott példányt!

Next21 Kiadó, 2023

368 oldal

Fordította: Horváth M. Zsanett

Goodreads: 3,70

Besorolás: YA, thriller

Játsszuk ​ezt:

24 órád van rá, hogy nyerj. Ha megszeged a szabályaimat, a lány meghal. Ha hívod a rendőrséget, akkor is meghal. Ha szólsz a szüleidnek, vagy akárkinek, a lány meghal.

Készen állsz?

Crystal Donavan üzenetet kap egy rejtélyes appon keresztül, és egy videót, amelyen a húga látszik betömött szájjal, megkötözve. Crystal belemegy az emberrabló játszmájába. Először bizarr feladatokat kell végrehajtania: el kell lopnia egy iskolai dolgozatot, és be kell tennie valakinek az öltözőszekrényébe. Brownie-t kell sütnie, telefonbetyárkodnia kell.

Crystal rájön, hogy a feladatok egytől egyig a barátai ellen irányulnak. De ha nem engedelmeskedik, az emberrabló megöli a húgát. Vajon azt akarja megakadályozni valaki, hogy a csapatuk indulhasson a gaming tornán? Vagy titokzatos ellenfele tudomására jutott egy régi titok, és most ezt akarja megtorolni rajtuk?

Crystalnek egyre lehetetlenebb helyzetekben kell választania a barátai és a húga között. Szólnia kell valakinek, de közben túl kell járnia az emberrabló eszén. Mielőtt túl késő lesz.

Mostanában elég sok YA thrillert sikerült elolvasnom vagy sorozatként látnom. Őszinte leszek, én nagyon szeretem őket és a legtöbb esetben tényleg jó történeteket ismerhetek meg. Erre a regényre is nagyon kíváncsi voltam, hiszen egyrészt YA, másrészt thriller, harmadrészt pedig gamerekről szól.

A történetünk főhőse Crystal, aki egy 5 fő csapat tagjaként egy gaming tornára készül, amit, ha megnyernek, akkor az abból szerzett pénzből segíthet az édesanyjának a jelzálogot fizetni és picit jobb életet biztosítani maguknak. A verseny előtt azonban kap egy névtelen üzenetet, miszerint a kishúgát elrabolták és ha nem teljesíti az elrabló feladatait, akkor a testvére meghal. De akkor is meghal, ha bárkinek szól erről és akkor is, ha Crystal nem teljesíti a feladatokat időre.

A feladatok pedig nem tűnnek annyira kivitelezhetetlennek, bár azért ügyesség és bátorság szükséges hozzájuk. Eleinte nincs is gond, de egy idő után a dolgok eldurvulnak, úgy tűnik, hogy az elrabló Crystal barátainak az életére tör és a célja az, hogy tönkretegye a kis társaságot.

Főhősnőnk pedig egyre nehezebben teljesíti a feladatokat, hiszen ha nem csinálja végig, akkor megölik a húgát. Ha pedig végigcsinálja, akkor a barátai élete kerül veszélybe...

Hát ez egy igazán letehetetlen regény volt, aminél egy percig sem unatkoztam. A szerző rettentő jól szőtte a szálakat, őszinte leszek, sejtésem volt, hogy a tettes hová kapcsolódik, merrefelé kell keresni, de végül azért csak leesett az állam, amikor kiderült a kiléte!

Abban biztos voltam, hogy akik a leggyanúsabbak, azoknak nincs vaj a fülük mögött. Ebben igazam is lett, épp ezért izgultam nagyon, hogy ki lehet az elkövető.

A jelenkori események mellett betekintést kaphatunk egy 5 évvel ezelőtti történetbe is, amit nagyon lassan adagolt a szerző, eleinte nem is értettem, hogy miért kerül ez ide, amikor ezerszer izgalmasabb a jelenkor, de aztán minden a helyére került. Szépen lassan haladtunk egy olyan végkifejlet felé, ami előre sejthető volt, így ahogy haladtunk a történetben, annál izgatottabban olvastam ezeket a részeket is, hiszen éreztem, tudtam, hogy valamiképpen kapcsolódni fog a jelenhez. És természetesen igazam volt.

A szereplők mindegyike önmagában szerethető karakter volt, bár túl sok háttértörténetet nem kaptak, de azért éreztük, hogy egy összetartó kis csapatról van szó, ahol bár vannak kisebb konfliktusok, de azért bármit megtennének egymásért.

Egyedül Crystal lett egy részletesebben bemutatott karakter, hiszen E/1-ben mesélte el a történteket, így nála teljes mértékben szembesültünk a múltjával, a félelmeivel, a napi problémáival. Rettentő érdekes volt látni, hogyan válik a rettegő, a kishúgárt bármit megtevő nővérből egy teljesen másik személy. Nehéz elmondani, hogy jó volt vagy rossz ez a változás, hiszen egyrészt rettentő kemény lett, aki nem félt már vért sem ontani, ha arról volt szó, hogy megvédje magát vagy a kishúga nyomára bukkanjon, másrészt viszont olyan szinten darabokra hullott a történtek hatására - ami teljesen érthető - hogy ebből nem lesz egyszerű újra lábra állnia.

Az írónő pedig nem félt keményebb eszközökhöz sem nyúlni, hiszen a kis csapat tagjai közül senki nem volt biztonságban, hiszen az emberrabló kifejezett célja az volt, hogy ártson nekik - és itt gondoljatok akár a legrosszabbra is.

Az is látható volt, hogy a szerzőtől nem áll messze a gamerkedés - vagy legalábbis jól utánanézett a dolgoknak, hiszen a kis csapat ezzel mulatta a szabadidejét és ezt elég jól bemutatta. Streamek, a csapatok közti konfliktusok, a rajongás egy-egy profibb játékos felé, a csapat összeállítása, izgalom, hogy részt vehetnek egy játékban, és persze MAGA A JÁTÉK bemutatása. Nagyon szerettem ezeket a részeket is.

És a történet vége? Igen, a szerző hagyott egy kiskaput arra vonatkozóan, hogy akár folytatni is lehessen a történetet, de nekem így volt teljes az egész.

Összességében elmondhatom, hogy ennyire lebilincselő és izgalmas YA thrillert már régen olvastam, úgyhogy innentől figyelni fogom a szerzőt, mert ha ilyen regényeket ír, akkor mindenképpen szeretnék még tőle olvasni!

És még egy plusz. A könyv élfestése valami csoda, egyszerűen nem tudok betelni vele, annyira különleges és szép lett ezzel a kiadás!

Borító: Különleges, látványos, szerintem tökéletesen illik a történethez! ÉLFESTETT KÖNYV! Csodálatos!

Kedvenc karakter: Crystal

Szárnyalás: az izgalmas történet

Mélyrepülés: ami történt...

Érzelmi mérce: Izgalom, megdöbbenés, idegeskedés... na ezekből nem volt hiány :)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Next21 Kiadó további újdonságaié a főszerep! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Az édesanyja egyszer azt mondta neki, az életútját nem a vele történtek határozzák meg, hanem a kihívásokra adott válaszai.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub
Augusztus 21 - Könyv és más
Augusztus 23 - Hagyjatok!Olvasok!
Augusztus 25 - Kelly és Lupi olvas

Benyák Zoltán: Egy ​különös tavasz emlékezete (Requiem #1)

Fumax Kiadó 2023.

264 oldal 

Goodreads:

Besorolás: kortárs, mágikus realizmus vagy fantasy?

Létezik egy eldugott, paradicsomi sziget, rajta egy festői szépségű város. Paradiso különleges hely: csak egyetlen híd köti össze a világgal, így békéjét már hosszú ideje nem zavarta meg semmi.
Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről.
1999-et írunk, küszöbön az új évezred. De Paradiso vajon készen áll rá?
Benyák Zoltán története az ezredforduló nagy eposza. Élő, lélegző szereplők és páratlan események krónikája, titkok, szövevényes kapcsolatok útvesztője bontakozik ki a szemünk előtt, pedig még épp csak megkezdtük a hosszú utazást.

Kevés kortárs magyar szerzőt követek és olvasok rendszeresen, bár ezen évről évre igyekszem változtatni. Benyák Zoltán íróra már sok éve felfigyeltem, az Ars Fatalis volt az első olvasmányom tőle és megtetszett a mágikus realizmussal átszőtt nagyon egyedi hangja. Később szinte minden regényét elolvastam, nagy kedvencem volt a Csavargók dala és a Képtelen történet.

Paradiso szigete valahol a francia és brit partok között található, egyetlen híd vezet a szárazföldre, mindenhol körülöleli az óceán. Egy kis városállam ez, ahol az itt élő hétköznapi lakók megszokott életét 1999  tavaszán nem várt események és ismeretlen jövevények kavarják fel.

A helyiek közül rám a legnagyobb benyomást Pestis doktor tette, aki csúnyán sérült arcát fura álarccal takarja, amitől úgy néz ki, mint egy középkori gyógyító. Felfigyel minden furcsaságra, utána akar járni a dolgoknak, például ki és miért lopott el egy állítólag semmit sem érő festményt a város katedrálisából. Mellesleg épp kirabolták a helyi bankot is, egyik napról a másikra a csendes hangulatot felváltja a zűrzavar. Hiába van egy főzsaru is a képben, nem áll a helyzet magaslatán, így nem árt mellé egy önjelölt nyomozó. Doktorunk a fájdalmaira saját fejlesztésű drogokat szed, így amikor egy gyönyörű nőt lát felbukkanni itt-ott, aki esetleg magaslatokról lép a semmibe majd eltűnik, mint olvasó, kétkedéssel fogadtam a szárnyas hölgy valódi létezését. További helyi karakter Sandor Malik, egy igazi szelíd motoros óriás, nehéz előélettel, de igaz barátságokkal gazdagon érkezett hosszú idő után haza. Ő éppen a városba invitálta három régi motoros barátját, meglehetősen homályos indokból. Sam, Carmen és Eli pontosan érzi, hogy valami fontos ügy áll a meghívás hátterében. A helyi szereplők sorában Valéria következik, egy 16 éves fiatal lány, akit terrorizál a részeges apja, Leon, menekülnie kell az otthonából. A közeli erdőig jut, ahol egy öregasszony talál rá és fogadja be a viskójába, Lukrécia inkább néz ki boszorkánynak, mintsem a lány nagyanyjának, még a mesebeli macska sem hiányzik mellőle, csupán a színe fekete helyett misztikus hófehér.

Tulajdonképpen azt vettem észre, hogy falom a lapokat, az első 70 oldal olvasása után másnap ledaráltam egyben a hátralévő oldalakat, még jó, hogy hétvége következett. És ezt a letehetetlenséget igazából meg se tudom magyarázni, egyszerűen vitt magával ez a sok karakter, mindegyikük felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon nehéz bármilyen műfajba helyezni a történetet, de a misztikusságát nem lehet vitatni. Fenti szereplőkkel több szálon fut tehát a regény, és most várhatnátok, hogy azzal folytatom, hogy a végén összefutnak ezek a szálak, de mégsem. Főszereplőt sem tudok kinevezni, annyira egyforma mértékben érdekelt a karakterek sorsa, persze ha mégis muszáj, Pestist tudom kiemelni, ő az, aki valami következtetést levon a végén, de nem mondhatom, hogy úgy csuktam be a könyvet, ahogy szoktam, egy könnyű sóhajjal, de nem ám. 

Még a regény elején megismertet a szerző Sam és Sandor barátságának a történetével, ami egy tennessee-i roncstelep mélyére nyúlik vissza. Azt gondoltam, Sam lesz a főszereplő, meg is kedveltem, a tetteit is megértettem. Sajnos a jelenben beolvadt a többiek közé, de reménykedem, hogy később kap jelentősebb szerepet. Aztán érdekelt Valéria sorsa is, akinek az apja lett a kellően gyűlölhető karakter, az olvasónak meg kellett kapnia az erkölcsileg elvárható kimenetelt vele kapcsolatban, ami pengeélen táncolt a végsőkig. Valéria a remény, legalábbis az elkövetkezőekre nézve sokat várok a karakterétől, Adammal karöltve talán megkapom a romantikus szálat is tőlük. Lukrécia, édes istenem, nagyon bírtam az öregasszonyt, ahogy lerendezett dolgokat, szenzációs volt. Talán a boszorkány jelző nem is állt távol a valóságtól. A neve emlékeztetett bizonyos másik híres macskára, (és még ott a magyar származás is), és nem ez volt az egyetlen szívtájéki bizsergés,  ugyanis tele volt a regény különböző popkult utalásokkal, főleg zenékkel, ami kapcsán megint megjegyeztem magamnak, hogy mennyi közös kedvencünk akad a szerzővel. Külön köszönet Alice Cooper említéséért.

Sandor sorsa borítékolható volt, benne éreztem végig, hogy nagy fordulatra készülhetek, és örülök, hogy azok a sutyorgások időben megtörténtek a történet során, ami most aztán furdalhatja az oldalamat pár hónapon keresztül. 15 év után hazatérni, ez sokkoló élmény volt, és érzek itt még nagy titkokat vele kapcsolatban. 

A bejegyzés végén szoktam írni, hogy összességében így-úgy-amúgy, ezt most nem tudom ebben a formában  idebiggyeszteni. Leginkább az illik ide, hogy ez a kötet egy bevezetés volt, valami nagyobb lélegzetű történet felé haladunk, ez még csak egy felvonultatás, bemutatkozás, hogy aztán kellően keveredhessenek a kártyák. Azt aláhúzva jegyzem meg, hogy az első lapoktól az én fejemben ez a sztori filmszerűen jelent meg. Ez köszönhető a szerző hangulatteremtő képességének, a leírásoknak, a párbeszédeknek, a karaktereknek, Paradiso börtönétől Layla kabátjáig mindent el tudtam képzelni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik ez a történet, annak ellenére, hogy az első rész befejezése, illetve annak háttere nem a kedvenc témám, de nem akarok pont a végén spoilerezni a konkrétumokról. Akkor is folytatom, ha a téma ezen irányba halad, mert egyszerűen túl kíváncsi vagyok. Benyák Zolinak megint sikerült behúznia egy új fiktív világba, ami ismét egy vérbeli misztikus kaland, és én a  részese szeretnék lenni a továbbiakban is, jöjjön, aminek jönni kell, érintsen meg benne a jó és a rossz, legyintsen arcon az élet és a halál.

Köszönöm a könyvet a szerzőnek.

Képek: Pinterest

Borító: Nem a kedvenc borítóm.

 

Kedvenc karakter: Sam, Lukrécia.

Szárnyalás: A hangulat filmre kívánkozik.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Néhol kerülgetett a szívbaj, de ez még csak a kezdet volt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete

A Helikon Kiadó jelentette meg Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete című kiadványát. A szerző fókuszba helyezi az ikonikus színésznő utolsó évét, emellett végigköveti az életének minden fontos, sikeres, boldog vagy épp tragikus állomását, rengeteg információt közvetítve az izgalmas forgatásokról, rendezők, pályatársak, családtagok visszaemlékezései alapján. Kövesd végig a blogturné állomásait és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Helikon Kiadó 2023

248 oldal

Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Goodreads: 4,20

Besorolás: életrajz, sztárvilág

Romy Schneider fia, David 1981. július 5-én meghal. Ezzel kezdődik a színésznő számára a „szenvedés éve”, amely 1982. május 29-én bekövetkezett tragikus halálával ér véget. Miközben ezt a forgatásokkal és a velük járó vándorlásokkal teli szűk esztendőt vizsgálja, a szerző Romy egész életét, hivatását figyelemmel kíséri. Ott van a sikereknél és a kudarcoknál, összefüggéseket keresve a múlt és az utolsó életév között. Időt szentel a Sissi-jelenségnek, az Alain Delonhoz fűződő elsöprő szerelemnek, valamint a Claude Sautet filmrendezőhöz kötődő speciális viszonynak. Eddig nem ismert exkluzív nyilatkozatokat és a színésznő halálával kapcsolatos vallomásokat közöl megkerülhetetlen életrajzában, szívszorító képet festve a német-francia színésznőről.

 

Felcsillant a szemem, mikor értesültem erről a megjelenésről, ugyanis az európai filmes világ ikonjának tartom Romy Schneidert, régóta vágytam rá, hogy néhány újságcikknél többet olvassak az életéről. Két dolog jut eszébe egy átlagembernek róla, ő volt Sissi megformálója, amely szerep ugye erősen kötődik a magyar nézőkhöz. A Sissi filmeket számtalanszor adta már a tévé az elmúlt évtizedekben, kikerülhetetlen volt, és emlékszem, hogy mindenki, akit ismertem, tényleg imádta nézni.  A másik dolog ami bevésődött, az David fia tragikus halála, amely után pár hónappal ő is távozott az élők sorából. Van egy harmadik dolog is, erre inkább a lányok kapták fel annak idején a fejüket, közte és Alain Delon között ugyanis hatalmas szerelem tombolt, öt évig jegyesek is voltak, bár házasság nem lett belőle, később még többször filmeztek együtt.

A szerző Bernard Pascuito francia újságíró, aki főképp francia sportolók és szórakoztatóipari sztárok életéről ad ki könyveket, nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy végigkövesse Romy életét, a vele kapcsolatban lévő emberek visszaemlékezéseit kutatva, sokszor saját anyagait is figyelembe véve. 

A könyv szerkezete hasonló a manapság divatos regényformátumhoz, két idősík váltakozik, az egyik az élete utolsó pár hónapjával foglalkozik, a gyermeke halálától Romy haláláig. A másik idősík pedig végigvezet az egész életén, a gyerekkorától kezdve, át a rengeteg filmforgatáson, élethelyzeten, míg végül összefutnak a szálak az utolsó éjszakán. Közben persze tematikusan is tagolt a könyv, mindenféle kitérők elhangzanak, magánélet, szakmai fejlődés és még sorolhatnám.

Őszintén szólva rám erőteljesen hatott ez az olvasmány. A szerző bemutatta, hogyan cseperedett fel Romy egy híres színészcsaládban, ami azzal járt, hogy gyakorlatilag a szülei sosem értek rá, később az apuka el is hagyta a családot, anyuka rengeteget dolgozott, így a kislány évekig bentlakásos iskolába is került. Mindig nagyon vágyott a szülei szeretetére, meg akart felelni az elvárásaiknak. Nagyon korán, már 15 évesen elkezdett filmezni, még nem is volt egészen felnőtt papíron, a Sissi sorozat révén óriási népszerűségre tett szert. Viszont ez a szerep rendesen be is skatulyázta, amiből mindenképp ki akart törni, úgyhogy Németországból Párizsba költözött, innen már egymást követték a filmek - és a szerelmek. 

Nos, nem szeretném elmesélni az egész könyvet, inkább csak arra térnék ki, rám mi volt nagy hatással. Természetesen nagyon szerettem a Delonnal töltött időszakot, ebből is azt a tényt, hogy barátok tudtak maradni a szakítás után, ami nyilván fájdalmas volt, de később az évek során újra és újra találkoztak, végül a halála után is Delon volt az első, aki megjelent az otthonában a híreket hallva, hogy segítsen a családnak. 

Romy rendkívül impulzív volt, gyakran döntött ösztönösen, a szívére hallgatva. Mindig vágyott a szülei, a szakma, a közönség elismerésére, és bár megkapta ezeket, mégis annyiszor volt bizonytalan. A magánéletben is borzasztóan meg akart felelni, a Harry Meyennel kötött házassága alatt csak kapkodtam a fejem, milyen változásokra volt képes. Sajnos nem volt ez nyom nélküli változás. Harrytől született a fia, az ő tragédiája borzalmas, ezt komolyan nem tudom hogy lehetett volna túlélni ép ésszel. Még évekkel a baleset előtt elváltak, aztán újra férjhez ment. A második férje a nála jóval fiatalabb Daniel Biasini, korábban az asszisztense volt, ez is egy óriási nagy szerelem, egy kislányuk is született, Sarah.  Sajnos Romy is, ahogy annyi sztár, nehezen viselte a nyomást, ezt a nagyfokú megfelelési kényszert, voltak alkohol és egyéb szerek miatti problémái. Virágnyelven ennyit erről, a könyvben bővebben részletezésre került ez a téma is. Az a rengetegszer összetört szív..., nehéz befogadni és megemészteni az életét.

Ennyi magánéleti boldogság és válság mellett, a könyv telis tele van korabeli filmes információkkal. Kitér szinte minden filmjére, bővebben vagy kevésbé, de a főbb filmjeivel kapcsolatban rengeteg az ismeretanyag. Kedvenc rendezők, kedvenc partnerek, mindenkinek volt Romyval kapcsolatban érdekes emléke, amit megosztott a szerzővel, illetve gondolom más forrásból is beleszőtte a filmekkel kapcsolatos anekdotákat. 

Hatalmas tisztelettel adózom a filmtörténet nagyságainak, akik megalapozták ezt a művészeti ágat. Romy a pályája során mára már ikonnak tekinthető színészekkel, rendezőkkel dolgozhatott, ő is teljesen megérdemelten közéjük tartozott.

Összességében nagyon sok újdonságot megtudtam ebből a kiadványból nemcsak Romyról, hanem a filmkészítés nagy korszakáról. Az biztos, hogy meghozta a kedvemet megnézni jópár említett filmet, főleg az Alain Delon-nal forgatottakat. A medencét már korábban láttam, de tuti megnézem újra.

A kiadványban mindössze azt hiányoltam, hogy egyetlen illusztráció sem kapott helyet. Tudom, hogy ez jelentősen megdrágította volna, de mégis pár képet azért szívesen csekkoltam volna az olvasás során. Az internet segítségével azért elég egyszerű volt utánanézni mindennek, például az IMDb-n  több száz kép van róla, szerepek, filmplakátok. 

Élmény volt ez a könyv, tisztelgés egy nagy kedvenc előtt.

(A szokásos értékelő séma nem illik ide, ezért most kihagyom, pontozás: 4,5)

Képek: Pinterest, Filmkatalógus, IMDb)

Ha megtetszett, ITT megrendelheted! 

 

Nyereményjáték

Természetesen Romy filmjeivel játszunk, ki kell találni a képek alapján a film címét, a megoldást pedig írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások

08.20 Kelly és Lupi olvas

08.23 Szembetűnő

08.26 KönyvParfé

 

  

Read-a-thon 2023 - Olvasótábor macskákkal

Az idei szabadságom főképp arra használom, hogy amikor a lányom elutazik, beköltözöm a lakásába, és etetem a macskáit. A tavaszi majdnem 3 hetes japán útján persze nem laktam végig ott, akkor ingázni kellett felváltva a kisebbik lányommal. De most úgy alakult, hogy össze tudtam kötni pár napos szabival, így miután hétfő délután elrepültek Mykonosra, kedd délelőtt megjelentem a saját kis olvasótáborom helyszínén. Két macskát kell ellátnom, anya és fia páros, sajnos Héra, az anyuka elég félénk, nem könnyen jön elő, de Bozó azonnal tudta, hogy velem együtt a kajaforrás is megérkezett. Tehát ez a háttere az idei Read-a-thon eseményemnek, amiben bőven lesz olvasás, de persze egyéb dolgok is, hiszen nem tudok öt napra bezárkózni és csakis olvasni. Szerdán el kell mennem egy új blogturnés könyvért, más fix progi egyelőre nincs, csak a tábor végét tudom, hogy szombaton délután fél négy felé érek majd haza. Pihenni, filmezni is szeretnék, úgyhogy előre tudom, nem hajtok arra, hogy megdöntsek bármilyen olvasási rekordot. Milyen könyvekkel készültem? Folyamatban van egy olvasásom, Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete című életrajzszerűséget kezdtem el tegnap, az 58. oldaltól fogom folytatni. Romy élete mindig is érdekelt, mint színésznő nagyon szeretem, és amikor értesültem erről a könyvről, úgy éreztem, olvasnom kell élete tragédiájáról is. Utána Tracy Wolff: Vívódás könyve következik, ami a Sóvárgás sorozat 3. része, és 992 oldal. Nemrég olvastam az Addie LaRue láthatatlan életét, abba a 608 oldalasba is majd leszakadt a kezem, ez még rosszabb lesz. Remélem csak tartani... Ha ezzel is végeznék, akkor a holnap átveendő könyv következik. Minden nap vezetem majd az oldalszámot, és megosztom a tapasztalataimat, aztán vasárnap teszem ki a posztot. 

Korábbi statisztika:

2019 = 7 nap 2044 oldal

2020 = 7 nap 1078 oldal

2021 = 7 nap 1336 oldal  

2022 = 7-10 nap covid alatti kényszerpihenő 2542 oldal

 

1 nap aug. 08. kedd

Délután 4-re végeztem a teendőimmel, és leültem olvasni, befejeztem Romy Schneider könyvét. Brutálisan fájdalmas volt, mert ez a memoár főképp az utolsó évével foglalkozik, a fia halála utáni hónapokkal, közben váltakoznak a fejezetek, bemutatja az egész életét tulajdonképpen, de közben mindig visszatér az utolsó időkre. Nem akarom még részletezni, mert blogturné lesz a könyvhöz, aug. 20-án kezdünk. Viszont holnap meg fogom írni az értékelést még a friss élményekkel, és tervezek pár interjút, filmrészletet is megnézni. Annyi hivatkozás hangzott el, hogy csak kapkodtam a fejem, muszáj vagyok utánanézni pár dolognak. A képen Bozó, háttérben a sárga fotel.  

olvasott oldal: 190 befejezett könyv: 1

 

2. nap aug. 09. szerda

Ma délelőtt átvettem két General Press könyvet egy közeli Líra könyvesboltban, Rachel Burton: Nyár fesztivál, szerelem regényét, erről már posztoltam is, valamint Monica McCarty: A Szikla regényét, amit este már el is kezdtem olvasni, hónap második felében várható vele a blogturné. Még a hatalmas Vívódás előtt el akartam olvasni, egyébként 408 oldal a regény, jóféle skótos történelmi romantikus. A délutánom elment a Romy könyvről írt posztra, kicsit elkalandoztam a képnézegetésben. 102 oldalt sikerült olvasnom A Sziklából, mert közben elolvastam két fejezetet is Ashley Carrigan új regényéből, mely online olvasható a Patreon oldalán. Ez egy művészeket támogató oldal, ahol havi két kávé áráért extra tartalomhoz lehet jutni. Ashleynél például most egy komplett regényt, A Viharkirályt lehet olvasni dupla fejezetenként, de kaptunk már titkos projektekből 18-as karikás jeleneteket is. Érdemes csatlakozni, lehet kérdezni, hozzászólni.

A macskák is élnek még.

olvasott oldal: 102 (+2 fejezet ) befejezett könyv: 1

 

3. nap aug. 10. csütörtök

Elúsztam ma mindennel, csak este 7 után kezdtem olvasni. És még közbejött két telefon is, szóval oldalszámok tekintetében nem vagyok elégedett, de napközben azért könyves témákkal foglalkoztam. Összeraktam a Romy turnét, aminek én lettem a felelőse, bannergyártás, játékhoz képek, stb., és ha már benne voltam, készre írtam a blogbejegyzést is. A Sziklába tehát csak este tudtam belemerülni és a 254. oldalig jutottam, valami őrülten jó ez a sorozat, imádom a skót felföldi harcosokat. Ebben a részben társadalmi különbségen alapul a dráma, a kovács fia és a Douglas klán hölgye alakítja a szerelmi vívódást. Holnap mindenképp szeretném befejezni a könyvet, amire minden esély megvan, mivel csak minimális házimunka vár. Macskák jól vannak, viszonylag, Héra keveset eszik, Bozó viszont mindent felporszívóz. Távolról figyelnek...

olvasott oldal: 152 befejetett könyv: 1

 

4. nap aug. 11. péntek

A reggeli teendők után azonnal visszatértem Skóciába, és lenyomtam 9-től 11-ig a maradék 154 oldalt. Aztán frissen meg is írtam róla a bejegyzést úgy kb. 80%-os állapotra. Hogy mikor kerül ki, az még kérdés, szerintem aug. vége felé. A délutánt főzéssel és házimunkával töltöttem, utána játszottam, nem stresszeltem magam, hogy muszáj belekezdenem az új olvasmányba. Ha nem lenne olvasástáborom, akkor egy egész napot kihagynék, ahogy szoktam. Azért vessetek egy pillantást a skótos könyv eredeti borítójára...

olvasott oldal: 154 befejezett könyv: 2

 

5. nap aug. 13. szombat

Komolyan, reggeltől azt vártam, hogy du. 3 legyen, amikor jön értem a kislányom, hogy végre hazavigyen. Kicsit lerendeztem a lakást, aztán belekezdtem a Vívódásba, hogy teljen az idő, el is olvastam 178 oldalt, aztán búcsút vettem a cicáktól, gazdik éjfélre érnek haza. Miután hazaértem, gyorsan eltelt a délután, végre itthon tettem-vettem és este csak pár oldalt olvastam, húzott az ágy. Végre itthon!

olvasott oldal: 211 befejezett könyv 2

 

6. nap aug. 14. vasárnap

Ma végre szinte csak olvastam, legalábbis úgy éreztem, persze volt pár kisebb házimunka. Estére eljutottam a Vívódásban a 656. oldalig, amivel elégedett vagyok. Még hátravan 340 oldal, szép lett volna a történetem, ha sikerül ma befejezni, de nem tragédia, ha a jövő hétre marad. Elvégeztem egy kísérletet is, amit már többször, és igen, nekem 50 oldal megy kényelmesen egy óra alatt. Viszont ha bárkit a Vívódás hossza riaszt vissza, elárulhatom, hogy nagyon rövid fejezetekből áll, és sok benne így a félig, háromnegyedig üres oldal. Viszont szinte csak fektetve tudom olvasni, nehéz...

olvasott oldal: 445 befejezett könyv 2

 

Összes olvasott oldal: 1254  

Elégedett vagyok az idei maratonnal, tetszettek a könyvek, mindegyik más élményt adott, műfajilag jó messze állnak egymástól. Nem vittem túlzásba a napi oldalszámot, lehetett volna többet is erőltetni, de inkább játszottam, nem mondtam le róla. Ez volt az idei Read-a-thon, jövőre találkozunk!

  

Abbi Waxman: Felnőttképző

 

Abbi Waxman harmadik magyarul megjelent regényének főszereplője rendkívül peches időszakot él át! Ám miután Laura Costelló Nina Hill könyvesboltjába menekül a zivatar elől, a legnagyobb meglepetésére igaz barátokra talál az ott megismert különcökben, akik segítenek újra sínre tenni az életét.

Tartsatok bloggereinkkel legújabb blogturnénkon, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen egy szerencsés olvasónk a kiadónak hála megnyeri a Felnőttképzőt!

General Press, 2023

424 oldal

Fordította: Gieler Gyöngyi

Goodreads: 3,71

Besorolás: chick lit, romantikus

Laura Costellónak meglehetősen rossz napja van. Most bontotta fel az eljegyzését a gimis szerelmével, a szülei nem értik meg, a bérelt lakása leégett, és mindennek tetejébe még bőrig is ázott a Los Angelesben évezredenként egyszer előforduló zivatarban. Nemhogy száraz, de semmilyen ruhája sincsen. Beszalad hát az első helyre, amit menedéket keresve talál. Ez pedig nem más, mint a könyvmoly Nina Hill boltja – és itt, a regények között Laura nem csupán rokon lelkekre, hanem segítőkész barátokra is talál.

A különc Polly, a felesleges tényeket habzsoló Nina és a hihetetlenül jóképű Bob a segítségére siet – ki-ki a maga őrült, szeleburdi vagy éppen visszahúzódó módján. Laurának pedig pont erre van szüksége ahhoz, hogy valahogy újra összerakja az életét, és számtalan vicces, mégis embert próbáló kalandon át választ találjon arra a legnehezebb kérdésre, hogy mi is akar lenni, ha nagy lesz.

Őszinte leszek ismét, nem olvastam még az írónőtől, de a könyv fülszövege kíváncsivá tett, így belevágtam ebbe a regénybe. Igazából engem a fülszövege picit félrevezetett, hiszen Laura pontosan TUDJA, hogy mi is akar lenni, ha nagy lesz, hiszen eltökélt céljai vannak, csupán a körülmények azok, amelyek itt-ott gátolják egyelőre a céljai elérésében.

Szóval Laura a regényünk főhőse, aki New Yorkból költözik Los Angelesbe, ahol iskolába szeretne járni, mert fizikóterapeutaként szeretne dolgozni a későbbiekben. Azonban alig egy hete lakik az új városban, amikor az apartmanja leég, ő pedig szállás nélkül marad. Egy könyvesboltban találkozik Pollyval, aki azonnal az ismeretlen lány segítségére siet, hiszen abban az apartmanházban, ahol él, van egy kiadó szoba. Laura pedig él a lehetőséggel és beköltözik. De úristen, milyen házba és milyen lakók közé! A legtöbbünk élménye körülbelül annyi Los Angelesről, amit a könyvekből vagy filmekből ismerhet meg róla. Kicsit zakkant emberek, a legtöbbjük színész akar lenni, vagy milliomos vagy színészből milliomos. Minden mű, semmi nem igazi, az érzelmek sem. És akkor jön Abbi Waxman és ad ennek a hosszú évek alatt felépített mű világnak egy oltári nagy pofont.

Hiszen ez az apartman egy csoda, ahová szerintem bármelyikünk szívesen beköltözne. Persze kell hozzá egy olyan tulajdonos, mint Maggie, aki a mindenkin és mindenen átlátó szemeivel tökéletesen választja ki, hogy ki kerülhet be ebbe a lakóközösségbe, ahol utána a meleg szívével, tanácsaival, segítségével, összetartó programjaival és főleg a főztjével egy olyan kis "csodacsaládot" alakít ki, akikről akár kétszer ilyen vastag könyvet is szívesen olvasnánk.

Anno tinédzserként a Melrose Place (az első, nem a remake) volt számomra ilyen kis összetartó közösség, bár ott azért volt dráma bőven. Persze itt is van, hiszen Laura küzd a szüleivel (akik nem értik, hogy miért költözött el), az ex-vőlegényével (aki szintén nem érti, hogy Laura miért bontotta fel az eljegyzését vele és miért költözött el) és a saját démonjaival, akik az a bizonyos autóbaleset óta zaklatják a lányt és teszik pokollá a mindennapjait különféle pánikrohamok révén.

Persze az ott lakóknak is megvannak a maga problémáik, de együtt mindenre van megoldás és ezt a szerző gyönyörűen be is mutatja.

Szerelmi szálat is kapunk a történetben, hiszen, bár Laurának esze ágában nincs szerelmi viszonyt folytatni senkivel - örül, hogy végre megszabadult a kissé őrült exétől, de hát a szívnek nem lehet parancsolni... Bob, a szintén ott lakó, rettentő dögös kertész srác hamar elrabolja a szívét, bár azért lesz jó pár akadály, amit mind a kettőjüknek le kell győznie, ha együtt szeretnének maradni.

A szereplőket pedig kiegészíti jó pár négylábú társ is, akikről szerintem külön lehetne egy kötetet írni, annyira mókásak és egyediek:).

A történet kiszámítható, hatalmas drámákra és fordulatokra nem kell számítani, viszont a hangulata az, ami azonnal megfog és nem ereszt. Barátok, társak, szerelmek, akik mind-mind segítik és támogatják egymást, egy varázslatos apartmanházban, egy még varázslatosabb tulajdonossal.

Összességében egy tökéletes, könnyed, nyári olvasmány, amit nyugodt szívvel ajánlok bárkinek, akik egy romantikus, meleg hangulatú, chick lit történetre kíváncsiak. Én pedig úgy döntöttem, hogy az írónő további regényeire is kíváncsi vagyok, mert egyszerűen elvarázsolt ezzel a történetmeséléssel!

Borító: Látványos, figyelemfelkeltő, de nekem nem utal a történetre

Kedvenc karakter: Laura, Bob, Polly, Libby, Maggie, az összes két és négylábú lakója Maggie házának

Szárnyalás: a melegség, az összetartás, a barátság, ami a ház lakóit jellemzi

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: romantikus, pár bosszantó, jó pár humoros résszel tarkítva

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A General Press kiadó sok szórakoztató chick littel kedveskedik az olvasóinak, és most azokra szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy vagy több nevet, melyek a korábban megjelent romantikusok szereplőié, és a ti feladatotok, hogy kitaláljátok a könyvek címét!

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Emilia, Thomasina, June

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Augusztus 1 - Pandalány olvas
Augusztus 3 - Betonka szerint a világ…
Augusztus 5 - Olvasónapló
Augusztus 7 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 9 - Könyv és más
Augusztus 11 - KönyvParfé
Augusztus 13 - Hagyjatok! Olvasok!

E. Lockhart: A hazudósok családja (A hazudósok 0.)

Ciceró Könyvkiadó 2022

312 oldal

Fordította: Heinisch Mónika

Goodreads: 3,79

Besorolás: YA, realista, lélektani

Egy szélfútta magánsziget Massachusetts partjaitól nem messze.
Egy éhes óceán, melyben titkok és bánatok örvénylenek.
Egy megszállott örökösnő. Egy ellenállhatatlan, kiismerhetetlen fiú.
Megbocsáthatatlan árulások és rettenetes tévedések nyara.
 

Üdv megint a Sinclair családban.
A hazudósok családjában.

El se hiszem, hogy már nyolc éve jelent meg A hazudósok, a regény, ami akkorát ütött, hogy ennyi idő után is azt mondom, nálam a top 10 kedvenc könyv között van, még mindig. Ez egy olyan sztori, amihez nem tudok elképzelni folytatást, viszont egy előzménykönyv abszolút megállja a helyét. Főképp ebben az esetben, amikor az új regény nem akarja überelni az elsőt, hanem egyfajta kiegészítés, vagy épp jó kis nosztalgia.

A sztorit Johnny édesanyja meséli el, Carrie, aki a hazudósok anyukáinak, a három nővérnek tinikorába repíti vissza az olvasót, 1987 nyarának titkos eseményeihez. Az igazságot csak Bess, Carrie és Penny ismeri erről a nyárról, akik jól tudják, hogy a Sinclair család tagjaiként nem engedhetik meg maguknak a botrányt, ez a család a végsőkig színlel, hazudik, fenntartja a látszatot, akkor is, ha belülről belepusztulnak. Imádtam visszatérni a Beechwood-szigetre, ami ekkor még másképp nézett ki, most az eredeti házakat ismerhettem meg, még az átépítések előtt. Ekkor még Dean-nek is volt háza, a lányok nagybátyjának, és az ő két gyereke is a szigeten nyaralt, ezen a nyáron még vendégeket is hoztak, három srácot. Penny is meghívta egy barátnőjét, szóval a három nővér anyja, Tipper elemében lehet, bár először panaszkodik, de végül is imádja a szigeten a nyüzsgést, a vendéglátás csakis kifogástalan lehet. A család hangulatát beárnyékolja a korábbi tragédia, a legkisebb lány, Rosemary belefulladt a tengerbe egy óvatlan pillanatban. Nem beszélnek róla, elnyomják ezt a fájdalmat is, úgy tűnik Carrie viseli a legrosszabbul, nagyon hiányzik a húga. Korábban fájdalmas arcműtéten esett át, ami rengeteg fájdalommal járt, erős fájdalomcsillapítókra szorult, ez olyan mértékben függővé tette, hogy azóta a szülei gyógyszereit is dézsmálja. Gyakorlatilag kontroll nélkül kapkodja be a szereket, saját szisztémája szerint. A bódultságai alatt megjelenik neki Rosemary szelleme, ami ad a történetnek egy fura misztikusságot. 

A sziget most vidám, élettel teli, egymást érik a családi játékok, citromkeresés, vitorlázás, úszás, tenisz, krikett, a társaság összebarátkozik, és persze kialakulnak közelebbi kapcsolatok is. Lesz itt romantikus első csók, flörtölések és csalódások. A csalódás egy tragédiához vezet, de hogy mi történt valójában azon az éjszakán, és hogyan keverednek ki ebből a szituációból, azt olvasnotok kell. 

Fentebb említettem, mennyire szívesen utaztam képzeletben újra a szigetre, ehhez hozzájárult az előző generáció kora, ugyanis 1987-ben hasonló korú voltam, úgyhogy az összes pop-kult utalás betalált, ezt nagyon élveztem. Ami még elvarázsolt, az Tipper vendéglátása, a vacsorák, ahogy a nagy házban összegyűltek és különleges finomságokat ettek, de akár a strandra, vagy vitorlázni mentek, vitték magukkal az ilyen-olyan szendvicseket. Kész gasztronómiai utazás volt, rengeteg sütivel, édességgel.

De a lényegre térve, a szerző szépen megmutatta, hogyan működik ez a család, a lányok viselkedését mennyire befolyásolja a szülők elvárása. Carrie a mesélő, a főszereplő, a nővérek közül ő a legproblémásabb is egyben, kezdve a függőségével, ami egészen furcsa okból indult ki. Meg kellett műteni az állkapcsát, pedig a többi lányé tökéletes. (Kisebb spoiler, de nyilván kiderül valami arról, miért is van ez így.) Sokat lamentál Carrie arról is, honnan van a családnak a vagyona, Dean miből él, ezen a szálon is kutakodik. Yardley, Dean lánya okoz is meglepetést, ha valaki, akkor ő is megérdemelne egy saját regényt, annyira erős a karaktere. A pasija és a barátai behozták a szigetre a tesztoszteron löketet, nyilvánvaló volt, hogy ha tinédzserek összevegyülnek, abból kapcsolatok lesznek, ami generálja a versengést, a rivalizálást. 

A szerző írásmódja mit sem változott, remekül gerjesztette a feszültséget, bár nem volt annyira traumatikus az ütés, mint A hazudósokban, azért tudott a végére egy plusz csavart varázsolni. Megmaradt az a szokása is, hogy klasszikus meséket sző a fejezetek közé, ami kapcsolódik a cselekményhez. Meg kell említenem Carrie monológjait is, főleg a drog és altató hatása alatti hosszú vagy éppen kapkodó mondatait, amelyek remekül tükrözik az állapotát, a zaklatottságát. Ez a történet is ugyanúgy beszippantott, alig tudtam letenni, élveztem a napsütést, a tengert, a nyarat és az izgalmasan alakuló cselekményszálat, amit remek karakterek keltettek életre. A regény erőteljesen foglalkozik a gyászfeldolgozással, a felnőtté válással, a családi kapcsolatokkal. Itt is éreztem azt a hatást, hogy kívülről minden idilli, napfényes, fincsi, rendezett, de belül ott lappang a feszültség, a kegyetlen igazság. Azt mindenképp elérte a szerző, hogy újra akarjam olvasni az eredeti regényt is, mert kaptam néhány hiányzó puzzle darabot, és biztosan egész másképp hatna néhány részlet, például az anyukák egymáshoz intézett mondatai. 

Nyomatékosan felhívom minden olvasó figyelmét, hogy semmiképp nem szabad ezt a regényt A hazudósok előtt olvasni, bármennyire csábító a 0. rész besorolás, már az első fejezet első mondatában lespoilerezi a könyvet. Ugyanakkor önálló regénynek simán ajánlanám, ha valaki nem akarja olvasni a WWL-t a sokkoló hatása miatt.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, nyugodtan elolvashatod a spoilermentes értékelésem A hazudósok regényről. Én azt javaslom elsőként, utána viszont remek kiegészítést ad ez a regény. 

Kép: Pinterest

 

Borító: Tetszik.

 

Kedvenc karakter: Carrie, Yardley.

Szárnyalás: A sziget hangulata.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Kétségtelenül hat az érzelmekre a cselekmény fordulata, letaglóz, szíven üt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!