E. Lockhart: A hazudósok családja (A hazudósok 0.)

Ciceró Könyvkiadó 2022

312 oldal

Fordította: Heinisch Mónika

Goodreads: 3,79

Besorolás: YA, realista, lélektani

Egy szélfútta magánsziget Massachusetts partjaitól nem messze.
Egy éhes óceán, melyben titkok és bánatok örvénylenek.
Egy megszállott örökösnő. Egy ellenállhatatlan, kiismerhetetlen fiú.
Megbocsáthatatlan árulások és rettenetes tévedések nyara.
 

Üdv megint a Sinclair családban.
A hazudósok családjában.

El se hiszem, hogy már nyolc éve jelent meg A hazudósok, a regény, ami akkorát ütött, hogy ennyi idő után is azt mondom, nálam a top 10 kedvenc könyv között van, még mindig. Ez egy olyan sztori, amihez nem tudok elképzelni folytatást, viszont egy előzménykönyv abszolút megállja a helyét. Főképp ebben az esetben, amikor az új regény nem akarja überelni az elsőt, hanem egyfajta kiegészítés, vagy épp jó kis nosztalgia.

A sztorit Johnny édesanyja meséli el, Carrie, aki a hazudósok anyukáinak, a három nővérnek tinikorába repíti vissza az olvasót, 1987 nyarának titkos eseményeihez. Az igazságot csak Bess, Carrie és Penny ismeri erről a nyárról, akik jól tudják, hogy a Sinclair család tagjaiként nem engedhetik meg maguknak a botrányt, ez a család a végsőkig színlel, hazudik, fenntartja a látszatot, akkor is, ha belülről belepusztulnak. Imádtam visszatérni a Beechwood-szigetre, ami ekkor még másképp nézett ki, most az eredeti házakat ismerhettem meg, még az átépítések előtt. Ekkor még Dean-nek is volt háza, a lányok nagybátyjának, és az ő két gyereke is a szigeten nyaralt, ezen a nyáron még vendégeket is hoztak, három srácot. Penny is meghívta egy barátnőjét, szóval a három nővér anyja, Tipper elemében lehet, bár először panaszkodik, de végül is imádja a szigeten a nyüzsgést, a vendéglátás csakis kifogástalan lehet. A család hangulatát beárnyékolja a korábbi tragédia, a legkisebb lány, Rosemary belefulladt a tengerbe egy óvatlan pillanatban. Nem beszélnek róla, elnyomják ezt a fájdalmat is, úgy tűnik Carrie viseli a legrosszabbul, nagyon hiányzik a húga. Korábban fájdalmas arcműtéten esett át, ami rengeteg fájdalommal járt, erős fájdalomcsillapítókra szorult, ez olyan mértékben függővé tette, hogy azóta a szülei gyógyszereit is dézsmálja. Gyakorlatilag kontroll nélkül kapkodja be a szereket, saját szisztémája szerint. A bódultságai alatt megjelenik neki Rosemary szelleme, ami ad a történetnek egy fura misztikusságot. 

A sziget most vidám, élettel teli, egymást érik a családi játékok, citromkeresés, vitorlázás, úszás, tenisz, krikett, a társaság összebarátkozik, és persze kialakulnak közelebbi kapcsolatok is. Lesz itt romantikus első csók, flörtölések és csalódások. A csalódás egy tragédiához vezet, de hogy mi történt valójában azon az éjszakán, és hogyan keverednek ki ebből a szituációból, azt olvasnotok kell. 

Fentebb említettem, mennyire szívesen utaztam képzeletben újra a szigetre, ehhez hozzájárult az előző generáció kora, ugyanis 1987-ben hasonló korú voltam, úgyhogy az összes pop-kult utalás betalált, ezt nagyon élveztem. Ami még elvarázsolt, az Tipper vendéglátása, a vacsorák, ahogy a nagy házban összegyűltek és különleges finomságokat ettek, de akár a strandra, vagy vitorlázni mentek, vitték magukkal az ilyen-olyan szendvicseket. Kész gasztronómiai utazás volt, rengeteg sütivel, édességgel.

De a lényegre térve, a szerző szépen megmutatta, hogyan működik ez a család, a lányok viselkedését mennyire befolyásolja a szülők elvárása. Carrie a mesélő, a főszereplő, a nővérek közül ő a legproblémásabb is egyben, kezdve a függőségével, ami egészen furcsa okból indult ki. Meg kellett műteni az állkapcsát, pedig a többi lányé tökéletes. (Kisebb spoiler, de nyilván kiderül valami arról, miért is van ez így.) Sokat lamentál Carrie arról is, honnan van a családnak a vagyona, Dean miből él, ezen a szálon is kutakodik. Yardley, Dean lánya okoz is meglepetést, ha valaki, akkor ő is megérdemelne egy saját regényt, annyira erős a karaktere. A pasija és a barátai behozták a szigetre a tesztoszteron löketet, nyilvánvaló volt, hogy ha tinédzserek összevegyülnek, abból kapcsolatok lesznek, ami generálja a versengést, a rivalizálást. 

A szerző írásmódja mit sem változott, remekül gerjesztette a feszültséget, bár nem volt annyira traumatikus az ütés, mint A hazudósokban, azért tudott a végére egy plusz csavart varázsolni. Megmaradt az a szokása is, hogy klasszikus meséket sző a fejezetek közé, ami kapcsolódik a cselekményhez. Meg kell említenem Carrie monológjait is, főleg a drog és altató hatása alatti hosszú vagy éppen kapkodó mondatait, amelyek remekül tükrözik az állapotát, a zaklatottságát. Ez a történet is ugyanúgy beszippantott, alig tudtam letenni, élveztem a napsütést, a tengert, a nyarat és az izgalmasan alakuló cselekményszálat, amit remek karakterek keltettek életre. A regény erőteljesen foglalkozik a gyászfeldolgozással, a felnőtté válással, a családi kapcsolatokkal. Itt is éreztem azt a hatást, hogy kívülről minden idilli, napfényes, fincsi, rendezett, de belül ott lappang a feszültség, a kegyetlen igazság. Azt mindenképp elérte a szerző, hogy újra akarjam olvasni az eredeti regényt is, mert kaptam néhány hiányzó puzzle darabot, és biztosan egész másképp hatna néhány részlet, például az anyukák egymáshoz intézett mondatai. 

Nyomatékosan felhívom minden olvasó figyelmét, hogy semmiképp nem szabad ezt a regényt A hazudósok előtt olvasni, bármennyire csábító a 0. rész besorolás, már az első fejezet első mondatában lespoilerezi a könyvet. Ugyanakkor önálló regénynek simán ajánlanám, ha valaki nem akarja olvasni a WWL-t a sokkoló hatása miatt.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, nyugodtan elolvashatod a spoilermentes értékelésem A hazudósok regényről. Én azt javaslom elsőként, utána viszont remek kiegészítést ad ez a regény. 

Kép: Pinterest

 

Borító: Tetszik.

 

Kedvenc karakter: Carrie, Yardley.

Szárnyalás: A sziget hangulata.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Kétségtelenül hat az érzelmekre a cselekmény fordulata, letaglóz, szíven üt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!