Richelle Mead: Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia #2) - Blogturné extra

 

Rose és Lissa kalandja egy újabb izgalmas történetben folytatódik! Egy brutális támadást követően a Szent Vlagyimir Akadémia falai között is fokozzák a tanulók védelmét, így felbukkan Rose anyja, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway is.

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak a Vámpírakadémia második részéről, és ne felejtsetek el játszani se! Egy szerencsés olvasónk megnyeri a Dermesztő ölelést az Agave Könyvek kiadónak hála.

AGAVE Kiadó, 2010, 2023

306 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,26

Besorolás: YA, fantasy, romantikus, urban fantasy

Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit damfír testőrtanoncként kell átélnie, de még oktatója, a vonzó Dmitrij is valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.

Közben a vérszomjas strigák lemészárolnak egy patinás mora családot, a váratlan és brutális támadás pedig készenlétre ösztönzi a Szent Vlagyimir Akadémia vezetőit. Hogy megvédjék a tanulókat, a legjobb damfír testőröket hívják segítségül, többek közt Rose anyját, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-t is, ráadásul az idei sítáborban a veszély miatt kötelező a részvétel. Idaho hótól csillogó lankái azonban csupán látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, így Rose-nak cselekednie kell. A hősiesség ugyanakkor mindig nagy árat követel.

BLOGTURNÉ EXTRA - IDÉZETEK

A blogturné extra keretében egy pár kedvcsináló idézetet hoztam Nektek - egyik-másik spoileres lehet az első részre nézve, úgyhogy ennek tudatában olvassátok el őket!

"A szerelmet nem lehet erőltetni, döbbentem rá. Az vagy megvan, vagy nincs. Ha nincs, akkor tudni kell beismerni. Ha megvan, akkor mindent meg kell tennünk, hogy megvédjük szeretteinket."

"Minden elpusztul egyszer. De nem minden marad halott."

"Hahó, kicsi damfír!"

"-Az izzadság nem rossz dolog - döntötte a fejét a falnak, és elgondolkozva felnézett. - A legjobb dolgok némelyike közben eléggé megizzad az ember. Igen, ha túl sok van belőle, és megposhad, akkor elég gusztustalan lesz. De egy gyönyörű nőn? Ellenállhatatlan."

"-Rose csak pasikkal és pszichopatákkal barátkozik- fűzte hozzá Mia. 

...

- Nos - válaszolta a srác vidáman -, mivel én pszichopata is vagyok, meg pasi is, ez megmagyarázza, hogy miért vagyunk mi ilyen jóban."

"-Fiatal lányokkal? Fiatal lányokkal? Persze. Egyszerre vének és fiatalok. Alig jutott még ki nekik az életből, de már most túl sokat láttak. Az egyiken az élet jegye van, a másikon a halálé... és te értük aggódsz? Aggódj magadért, damfír! Aggódj magadért és értem! Mi vagyunk a fiatalok."

"- Hová mész? - kérdezte.

- Összetörni egy szívet - válaszoltam."

"Nincs annál rosszabb, mint várni, anélkül, hogy tudná az ember, mi fog történni. A képzelőerőnk kegyetlenebb bármely rabtartónál."

"– Az a te apád?
– Legalábbis az anyám szerint."

"– A való világban az ember valóra válthatja a saját csodáit."

"Egyébként Rose Hathawaynek hívnak. Tizenhét éves vagyok, testőrködést és vámpírölést tanulok, szerelmes vagyok egy nem nekem való fickóba, és a legjobb barátnőm a bizzar mágikus képességeitől bármelyik pillanatban megőrülhet.

Hát, senki nem állította, hogy a középiskola könnyű lesz."

"Életem másik problémás tényezője Dmitrij. Ő ölte meg Natalját. Elképesztően vagány. Ráadásul állati jól néz ki. Nagyon szexi - az a típus, akit meglátván megállsz az út közepén, akkol is, ha elcsap egy kocsi."

"Mindenkit fény vesz körül, téged kivéve. Téged árnyékok."

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

NYEREMÉNYJÁTÉK

A mostani játékunkban olvasnotok kell! A kiadó oldalán találtok egy röpke beleolvasót a Dermesztő ölelésbe, aminek az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Kihez utaznak Rose alapvizsgája miatt?

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

[Blogturné Klub]

Október 9 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra

Október 12 - Kelly és Lupi olvas

Október 15 - Függővég

Október 18 - Insane Life

Október 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Október 24 - Kelly és Lupi olvas ~ Kedvcsináló idézetek

Október 27 - Sorok között

Október 29 - Hagyjatok! Olvasok!

Claire Daverley: Éjszakákon át

A General Press Kiadó jelentette meg Claire Daverley: Éjszakákon át című regényét, melyben Rosie és Will szívfájdító szerelmének történetéről olvashattok. A blogturné állomásait követve, akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

 

General Press 2023.

400 oldal

Fordította: Fügedi Tímea

Goodreads: 4,11

Besorolás: felnőtt, realista, romantikus, mentális betegség

Ismered azt az érzést, amikor valaki, akire addig fel sem figyeltél, hirtelen igazán rád néz, és rádöbbensz, hogy az egész világon ő az egyetlen, aki a lelked mélyére lát? Majd belekezdtek, és innentől nincs megállás: éjszakákon át csak beszélgettek és beszélgettek, mert ő az egyetlen, aki megért, és onnantól a szíveteket örökre láthatatlan kötelék fűzi össze.
Egy fiú és egy lány egymásra talál. Ez történik itt is.
A tizenhét éves Rosie és a két évvel idősebb Will egy hűvös angliai estén a tengerparti tábortűz mellett melegszenek, beszélgetnek, és csodálkoznak rá egymásra először. Ugyan egy gimnáziumba járnak, és mindketten az érettségijükre készülnek, eddig még sosem szóltak egymáshoz. Hiszen a lány eminens tanuló, a fiú pedig a gimi fekete báránya. Csakhogy a sors most egymás mellé sodorta őket. Ám a sors ugyanígy közbe is szólhat...

Olvasom a könyveket, egyiket a másik után. Nagyobbik részét jónak tartom, írok róla négyes, ötös értékeléseket, aztán év végén kapargatni kell az emlékezetemet, egyáltalán miről is volt szó bennük. De van ezek között a jó könyvek között néhány egészen kiemelkedő, amin biztosan nem kell majd év végén gondolkodnom, miért is annyira emlékezetes. Az ilyen történetek bemásznak a bőröm alá, és az olvasás után hetekkel sem tudom elengedni őket. Mert betalál a szívembe, reakciót vált ki, mélyen hat az érzéseimre, és végem van, ezen kattogok jó ideig. 

Az Éjszakákon át regénytől teljesen mást vártam, mint amit végül kaptam. A fülszöveg egy vérbeli young adult sztorit ígért, adva van egy nagyon jó tanuló, csendes lány, akinek fontos, hogy teljesítse a szülei elvárásait, be kell jutnia egy jó nevű egyetemre. Rosie minden idejét beosztja, a tanulásra koncentrál, még barátnőzésre is alig marad idő, párkapcsolatra nem is gondol, randikat sehova sem tudna besuvasztani a beosztásába. És ez a lány egy tábortüzes, iskolatársakkal rendezett összejövetelen beszélgetni kezd Will-el, aki az ikertestvére egyik barátja, ő korrepetálja emelt matekból. Josh, az ikertesó nagyon közel áll Rosie-hez, félszavakból is megértik egymást, ráéreznek, ha valami gondja van a "másik felüknek". Willről mindenki tudja, hogy voltak korábban zűrös ügyei, ami miatt halasztott is évet, ő már 19, és egyáltalán nem akar tovább tanulni, miután a szülei évekkel ezelőtt külön-külön leléptek, a húgával együtt a nagymama neveli őket. Dolgozni akar autószerelőként és sokat utazni. Ahogy beszélgetnek, rájönnek, hogy igenis vannak közös pontjaik, hiába a sok ellenük szóló tényező, van miről vitatkozni, elmélkedni, vagy jólesően hallgatni. Mindketten rosszul alszanak, hát beszélgessenek, mi baj lehet? A világítótoronynál találkozgatnak esténként, pár alkalom ez, de mindketten érzik, hogy valami elkezdődik közöttük. Aztán bekövetkezik egy tragikus baleset Will születésnapi buliján. Ez mindent megváltoztat, fájdalom, gyötrelem, befelé fordulás következik, és Rosie nem akar mást, csak baráti kapcsolatot Will-el. De ez nem olyan dolog, amit csak úgy el lehet dönteni. Az élet folytatódik, Rosie egyetemre megy, Will dolgozik, mégis mindig keresztezik egymást az útjaik, és egyikükben sem hamvad el a kettejük összetartozásának vágya. Évek telnek el, életesemények zajlanak, házasság és újrakezdés, de külön, egymástól távol. Mikor jönnek már rá, hogy ők ketten az igazi lelki társai egymásnak, és távol egymástól csak boldogtalanság vár rájuk?

Borzasztó nehéz erről a könyvről véleményt írni, mert biztosan tudom, hogy nem adja ugyanazt az élményt mindenkinek. Sőt. Az egésznek van egy melankolikus hangulata, ami eleve nem valami népszerű a fiatal olvasóknál, lassan haladnak az események, és általában mindent szomorúság övez, nem egy happy regény. Én is elsőre lassan tudtam haladni, de a második este, illetve éjjel egészen hajnalig olvastam, mert nem tudtam letenni, annyira furdalt, hogy hova halad ez az egész, szerencsére másnap reggel be tudtam fejezni a maradék 100 oldalt. A szerzőnek ez a debütáló regénye, és elég különös stílussal kezdte a pályafutását. Szembeötlő, hogy nincsenek elkülönítve a párbeszédek, egybefolyik a szöveggel, de ez simán megszokható. Ami személy szerint kissé zavart, hogy a harmadik személyben mesélés, hiába váltott nézőpontú, tőlem távol tartotta a szereplőket, mintha mindig meglenne velük a két lépés távolság. Ami viszont elvarázsolt, az Will karaktere, aki nagyon emlékeztetett egy valós személyre az életemből, szóval ez végig emelte a szimpátiámat, nagyon izgultam érte. Mélyen gyökeredző lelki sebekkel él, ép ésszel fel nem fogható, hogyan tudta az anyja elhagyni a családot, két gyereket, lelépett, miután korábban az apa már megtette ugyanezt. Utálok ilyen szülőkről olvasni, és ennek az egésznek a hatása leírhatatlan sebeket okoz. Willnek hosszú éveken át szembe kellett néznie a következményekkel. Will nagyon a szívemhez nőtt, és ez nem tett jót arra vonatkozóan, hogyan viszonyultam Rosie-hoz. Róla nagyon nehéz jót vagy rosszat kijelenteni, mert nagyon összetett a személyisége, nyilván tudatosan lett ilyennek megírva. Az számomra nem derült ki, hogy honnan eredt ez a kényszeressége (OCD), a megfelelésnek az ilyen fokú igénye, de engem ez rettenetesen frusztrált. Én is szabálykövető vagyok és semmi bajom, ha valaki eltervezi az életét, de azt a saját szempontjai szerint tegye, ne az anyjának akarjon megfelelni. A pokolban akartam látni az anyját, annyira irritált. Talán volt némi oka a zavartságának még az ikerségből is, ahol végig kellett versengeni a gyerekkorát a figyelem feléért? Aztán később Josh miatt kétszeresen is meg akart felelni a szüleinek? Utáltam a határozatlanságát, a szemellenzőit, és a választásait. Hogy tudott évekre lemondani a zenéről például? Jesszusom. Persze fontos része regénynek a barátság, a családi kapcsolatok vagy pont ezeknek a hiánya mindkét félnél.

Azt írtam, hogy lassú a könyv, de azért rengeteg minden történik benne, és engem az is meglepett, hogy milyen hosszú időt ölel fel, hiszen jóval harminc fölöttiek a szereplők, mire a történet végére érünk. Van ebben olyan időszak, amit egymás közelében töltenek, vagy épp nagyon távol, vagy spontán nyaralás (ami az egyik kedvenc részem), de mindig ott lóg a levegőben az egymás iránti érzések kimondatlansága, inkább legyenek elhallgatva az igazi érzések, mert az kényelmes. De ott a család, az elköteleződés, az önbizalomhiány és a mentális problémák, és inkább választjuk a biztosat, a biztonságot. Mindez valóságos volt, tényleg ilyenek az emberek, de én egy pillanatig nem értettem egyet azzal, hogy ebbe bele kéne nyugodni, és hallgassunk csak az eszünkre, mert az a helyes. Egy frászt, azt vártam, mikor tör már fel a szív szava, és mikor repülnek egymás felé a szereplők. A szerző azonban a végletekig húzta ezt, amivel az idegeimen táncolt.
Ez a regény határozottan nem egy ifjúsági könyv, nem is mondanám kifejezetten romantikusnak. Mindkettőből van benne, de inkább érzem szépirodalmi alkotásnak, amiben a jellemfejlődés a lényeg, nem a cselekmény. Én mindenesetre végig azt vártam, hogy beteljesüljön a "mindig is te voltál az igazi" érzés, és Will kapja meg az ő Rosie-ját, és szeressék egymást. Volt a regényben egy pont, ahol majdnem megtörtént ez a kívánságom, és végképp pipa voltam, hogy a szerző ezek után még rákavart, és kavartatta a szereplőket is. Azt már nem kellett volna, még ha valóságos is az a Bécsi kitérő. Tény, hogy HEA nélkül nem ilyen hangnemben írnám ezt a bejegyzést. Lehet, hogy nem mondhatom kimondottam romantikusnak a regényt, de annyi, de annyi érzelmet közvetít, hogy azt alig lehet befogadni.
Vannak regények, amik nem kapnak ugyan maximális pontszámot tőlem, mégis garantáltan emlékezetesek számomra, és az Éjszakákon át egy ilyen történet. Will White, te úgy tudsz szeretni, mint az én első igaz szerelmem. Köszönöm, Claire Daverley, hogy emlékeztettél rá.

Kép: Pinterest   

Borító: Nagyon tetszik a borító, jobb, mint bármelyik külföldi.

Kedvenc karakter: Will

Szárnyalás: A nyaralás Montenegróban.

 

Mélyrepülés: Rosie anyja.

Érzéki mérce: Nem az érzékiségen van a hangsúly, de kap az olvasó ilyen jellegű jeleneteket is, visszafogottan, ízlésesen.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték

Rosie és Will egy tábortűz mellett ismerkedtek össze, ezért a játékunk is ezzel kapcsolatos. Népszerű filmes jeleneteket válogattunk, mely épp tábortűz mellett játszódik. Ismerjétek fel a képekről a filmet vagy sorozatot, és a címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

10.23 Kelly és Lupi olvas
10.25.Könyv és más
10.29 Pandalány olvas

10.31 KönyvParfé

Colleen Hoover: Reminders of Him - Emlékek róla

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Colleen Hoover: Reminders of Him - Emlékek róla regényét, melyben egy tragikus kimenetelű baleset okozójának, Kennának a történetét meséli el a népszerű szerző. Vajon börtönbüntetése után szabadulva láthatja-e még ez a fiatal nő a nevelőszülőknél élő kislányát? Sikerül megbocsátást és bizalmat nyernie azoktól, akik öt éve gyűlölettel gondolnak rá? Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Rubin pöttyös

392 oldal

Fordította: Sereg Judit

Goodreads: 4,42

Besorolás: újrakezdés, romantikus, börtön

Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négyéves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől,
bármennyire keményen dolgozik is azon, hogy bizonyítson.
Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához.
Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.
A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.
Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?

A legutóbbi CoHo olvasmányom a Maybe Someday sorozat volt, amely megtörte az addigi sikerszériát, és nem kapta meg az elismerésemet, ide a blogra nem is írtam róla. Kíváncsi lettem, a megcsalós sztori volt az ok, vagy én fáradtam bele a szerző regényeibe, úgyhogy alig vártam, hogy olvashassam a Reminders of Him regényt... És megnyugodtam, Colleen visszaszerezte méltó helyét a lelkem kényeztetői között, nem kellett csalódnom ebben a történetben, de azt nem garantálom, hogy ez mindenkinél így lesz, ugyanis tartalmaz olyan elemeket, ami bekapcsolhatja azt a bizonyos vészjelzőt. (Az ex legjobb barátjával kavarni nem mindenkinél nyerő, akkor sem, ha már évek óta nem él.)

Kenna öt évet töltött börtönben, egy súlyos baleset okozójaként, amely során meghalt az akkori barátja, szerelme, társa. Egyikük sem tudta a baleset pillanatában, hogy Kenna terhes, így a büntetési ideje alatt kellett megszülnie a kislányát, és nevelőszülőkhöz adnia a kicsit, akik az elhunyt Scotty szülei lettek. Kenna minden szülői jogáról lemondott, mert abban a helyzetben nem volt más választása, és megnyugvással töltötte el, hogy Diem szeretetben fog felnőni a nagyszüleivel. Most, hogy szabad lett, mégis a legfeszítőbb vágy az életében az, hogy megismerhesse a lányát. Mindenekelőtt tudni kell, hogy nincs senkije, a szülei rég elváltak és nem tartja velük a kapcsolatot, teljesen egyedül van a világban. Korábban Scotty jelentett neki mindent, szerelmesek voltak, komoly tervekkel, aminek egy szempillantás alatt lett vége. Kenna visszatér tehát a kisvárosba, ahol szerez egy csóró albérletet, és beül az egyik helyi kocsmába, átgondolni a lehetőségeit. Közben szorgalmasan jegyzetel, mert szinte folyamatosan írja a leveleit a halott szerelmének, így tartva fenn az emlékét. Felfigyel rá Ledger, a kocsma tulaja, aki történetesen Scotty legjobb barátja volt, és jelenleg az ötéves Diem szomszédja, sőt, amolyan majdnem apafigura az életében. A találkozásukkor persze erről mit sem sejt egyikük sem, Kenna álnéven mutatkozik be, de azt mindketten érzik, hogy szikrázik közöttük a levegő, sőt egész közel kerülnek egy váratlan kalandhoz. Nem kell hozzá sok idő, hogy kiderüljön, ki is valójában a lány, és a kérdés az, hogy az a zsigeri gyűlölet, ami felé árad az érintettektől, megváltozhat-e valaha is, vagy végleg el kell tűnnie a lánya közeléből?

Megkaptam mindent a regényben, ami összetöri aztán összeragasztja az olvasók szívét, egy szívszorítóan fájdalmas sztorit, amely sokrétű, szól a szerelemről, a gyászról, a megbocsátásról, az újrakezdésről, de legfőképpen a családról.
Az első benyomásom az volt, hogy hihetetlenül együtt tudtam érezni Kennával, talán a saját anyaságom miatt, vagy amiatt, hogy éreztem a kezdetektől, hogy nem egy egyszerű balesetről van itt szó. Az elítélésének a körülményei elég zavarosak voltak, illetve ő maga volt nagyon zavart, de ezt nem akarta észrevenni senki, így kényelmesebb volt elítélni őt. Bár az igazság az, ő sem tiltakozott, örült a büntetésnek. A Scottynak írt levelekből azonban lassan rájön az olvasó, hogy milyen volt Kenna élete korábban, főképp a gyerekkora, milyen volt a kapcsolata az anyjával. Sok rossz anyás történetet olvastam már, de még mindig megdöbbent, hogy emberek hogyan képesek viselkedni anyaként. Nem csoda, hogy Scotty egy valódi fénysugár volt Kenna életében, remény a normális életre. De fiatalok voltak, mindketten hibáztak azon az éjszakán. Alig vártam, hogy Kenna végre leírja az egyik levélben, hogyan is történt pontosan a baleset, és teljes mértékben át tudtam érezni azt a pánikot, amit ő. Egyszer rég egy éjjel megszólalt a házunk riasztója, a pincében jelzett mozgást, és én akkor pont ilyen zsigeri bénultságot éreztem, abszolút sokkot, a regény ezen része teljesen felidézte ezt. Könnyek között olvastam arról is, ahogy a lány minden nap megfogalmazza, mennyire szeretné látni a lányát. El se tudom képzelni, milyen lehetett megszülni a gyerekét úgy, hogy egy pillanatra sem ölelhette magához. Az, hogy lemondott a szülői jogairól, az nem egy hibás döntés volt, hiszen akkor egyszerűen nem volt más választása, tudta, hogy Scotty szülei szeretni fogják a kicsit, másuk nem is maradt a fiuk után. Mégsem normális, hogy ez örökre szóljon, bár 18 évesen megkeresheti a gyerek a valódi szülőt, de ennyi év, az kibírhatatlan. Közben megismertem Kennát, és nincs kétség, megérdemli, hogy Diem életének része legyen. Annyira drukkoltam neki, hogy azt el nem tudom mondani. Hihetetlenül nagy bátorság és erő kellett az elhatározáshoz, hogy ezt végigcsinálja.

Ledger karaktere szépen beleilleszkedik a képbe, amit elképzeltem CoHo eddigi férfi karakterei alapján, de a kiszámíthatóságát egyáltalán nem negatívumként említem, egyszerűen csak jól működött, hozta amit vártam tőle. Vonzalom, kételkedés, még nagyobb vonzalom és kételkedés, de ő érezte, tudat alatt is, hogy Kenna megérdemli először is az emberi bánásmódot, és hogy elmondhassa a saját verzióját. Ledger egy igazi úriember, morcos, de gondoskodó, együttérző, és ami a legjobban betalál az olvasók szívébe az az, ahogy a kislánnyal bánik. Része akar lenni az életének, ez Scottytól független már, ez egy örök szerelem. Azon is elgondolkodtam, mennyire volt hangsúlyos a romantika a regényben, kellett volna esetleg erősíteni, vagy halványítani rajta. Nem ezen van a hangsúly, és ez tökéletesen megfelelt így, nem túl spicy, de azért ott van.

Nagyon fontos téma volt a regényben az előítélet kérdése, hogyan viszonyulunk egy börtönviselt emberhez, ezen érdemes elgondolkodni. Nem minden büntetés egyformán megérdemelt, nem tudhatjuk az előzményeket, mégis azonnal ítélkezünk. Én sem vagyok kivétel. És pont az ilyen könyvek kellenek hozzá, hogy változzon a véleményünk, már csak ezért is megérte elolvasni.
Érdekelt volna, akár csak elméleti síkon is, hogy nem lehetett volna esetleg újratárgyalni az ügyet? Ez valahogy fel sem merült Kennában, bár pénz nélkül lehet, hogy ez is kilátástalan. De ez csak egy zárójeles megjegyzés.
És végül a galambok. Ez egy belsős poén volt Scotty és Ledger között: ha valami olyasmit láttak, aminek semmi értelme, akkor ezt mondták: "Az egy kibaszott galamb?" Ez egy valós jeleneten alapult, még a múltból,  a többi meg történelem. Ez azért szúrt szíven, mert a mi családunkban is van egy galambos szólás, miszerint "A galamb a világ leghülyébb állata." És ez igaz is.

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, megérintettek a témák, megszerettem a szereplőket, és teljesen megnyugodtam, hogy CoHo újra le tudott nyűgözni. Megint átérezhettem, hogy alig tudom letenni a könyvet, míg el nem érkezem az epilógusig. Mások mondani fogják, hogy a vége túl szirupos lett, de nekem most nincs erre egy szavam sem. Olvassátok, érdemes.

Borító: Eredeti, a galambok értelmet nyernek, amúgy nagyon tetszik.

 

Kedvenc karakter:  Kenna.

Szárnyalás: Kb minden.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Számomra egy valódi érzelmi hullámvasút volt a könyv, sikerült a fájó jeleneteknél a könnyeimet is kicsikarnia, emellett kellemes volt a romantikus rész is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A regény beleolvasóját feltétlenül olvassátok el, ez alapján meg tudjátok válaszolni az állomásokon feltett  kérdéseket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

FELADVÁNY:  MIT RENDELT KENNA ELŐSZÖR A KOCSMÁBAN?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

10.22 Kelly és Lupi olvas

10.24 Readinspo

10.26 Pandalány olvas

10.28 Sorok között
10.30 Fanni’s Library

11.01 Readinspo - extra
11.03 Csak olvass! extra
11.05 Csak olvass!

Lynn Painter: Jobb mint a filmeken (Jobb mint a filmeken #1)

A Kossuth Kiadó jelentette meg Lynn Painter: Jobb mint a filmeken című regényét, melyben a végzős Liz romantikus filmekkel és érzelmes zenékkel átszőtt szerelmi életébe nyerünk bepillantást. Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Kossuth Kiadó 2023.

416 oldal

Fordította: Nimila Ágnes

Goodreads: 4,30

Besorolás: YA, kortárs, romantikus

 

Az ​örök álmodozó Liz Buxbaum szíve már gyerekkora óta Michaelért dobog. Azonban szerelme mindig hűvös és távolságtartó volt vele, idővel pedig elköltözött egy másik városba. Amikor a fiú visszatér, Liz mindent megtesz, hogy az áhított szerelem végre beteljesüljön, és Michael legyen a partnere a szalagavató bálon. Célja elérése érdekében még a szomszéd sráccal, Wesszel is összehaverkodik, akivel pedig gyerekkoruk óta folyton csak borsot törnek egymás orra alá. Liz abban bízik, hogy Wes jóbarátja Michaelnek, és majd segít összehozni vele a régóta vágyott, romantikus randevút.
Miközben mindent elkövetnek, hogy Michael felfigyeljen Lizre, a lány azon kapja magát, hogy egyre jobban megkedveli West, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz a fiúval. Bár Liz azt hiszi, mindent tud a tökéletes randiról és a romantikus szerelemről – hiszen nincs olyan romantikus film, amelyet ne látott volna legalább százszor –, egy idő után úgy érzi, át kell értékelnie mindent, amit korábban gondolt a boldogságról. Mert hiába Bridget Jones minden jótanácsa, hiába a 10 dolog, amit utálok benned humoros pillanatai vagy a Kate és Leopold tündérmesébe illő története, a valóság mindig sokkal fordulatosabb és emlékezetesebb, mint a filmek. És persze igazabb is.

 

Januárban lesz 13 éve, hogy elkezdtem a blogolást, és teljesen világos volt számomra, hogy az itt ajánlott könyvek túlnyomó része a young adult zsánerből kerül majd ki, mert ez a kedvenc műfajom, szeretek fiatalokról olvasni, a legmélyebb problémáiktól a legboldogabb első szerelem érzésig. Mindig is kerestem a "legjobb" ya regényeket, és ha rábukkantam egy-egy kincsre, jöhetett a hype-olás. Persze nem minden történet tetszik mindenkinek egyformán, mégis vannak kivételek, a Jobb mint a filmeken pontosan ilyen regény. Sok remek fantasy van a piacon fiatal szereplőkkel, ezekből sosincs hiányérzetem, de a mai világunkban játszódó sztorikból alig-alig találok olyat, amit beválogatnék az all-time-fav polcomra. Kevés könyv kerül ide fel, idén eddig egy felnőtt fantasy, de most bővül a polc, méghozzá a Jobb mint a filmeken regénnyel. 

Liz Buxbaum egy reménytelenül romantikus lány, most kezdi a végzős évét a gimiben, és a romantikusságát egészen komolyan kell érteni. Az öltözködésétől kezdve, ami jellemzően virágos, zsebes, fodros ruhákból áll, egészen a napi rendszerességű romantikus filmnézésig, az egész élete arról szól, hogy álmodozik a tökéletes szerelemről egy tökéletes pasi oldalán. Néhány éve meghalt az anyukája, akivel nagyon szoros kapcsolata volt, bár apukája nemrég újranősült, Helena nem pótolhatja őt. A végzős év ráadásul tele van anyukás tevékenységgel, mint pl. a báli ruha kiválasztása, amihez Liznek az igazi anyjára lenne szüksége, emiatt halogatja a vásárlást a végtelenségig. Egyre többször hazudik a barátnőjének, veszélybe sodorva a barátságukat. Az életét alaposan felkavarja gyerekkori szerelmének visszaköltözése a városba, Michael jobban néz ki, mint valaha, és Liznek csakis az a cél lebeg a szeme előtt, hogy felhívja magára a figyelmét, és összejöjjenek, ő lett az álompasi a szemében. Ehhez a feladathoz Wes segítségét veszi igénybe, aki az idegesítő szomszéd srác, gyerekkoruk óta borsot törnek egymás orra alá, oda-vissza. Ez a titkos szövetség kiterjed az új ruhák vásárlásától egészen egy kapcsolat színleléséig a cél érdekében, és persze az átélt élmények, katasztrófák és vicces helyzetek során Lizben megkérdőjeleződik, érdemes-e Michael után vágyódnia, hiszen Wes-ben sokkal több van, mint amit valaha gondolt.

A szerző Liz szemszögéből meséli el a történetet, érdekesség, hogy minden fejezet elején egy-egy idézetet is kapunk azokból a romantikus filmekből, amiket nap mint nap újranéz, akár századszor is. Nagy részét én is láttam már, sőt bevallom nem is egyszer, amit meg nem, azokat felvettem a megnézendők listájára. Sokan furának tartják a lányt a romantika őrülete miatt, de számomra Liz viselkedése nem volt szokatlan, a gyászfeldolgozás része volt ez, az anyukája hiányát próbálta ezzel pótolni, rá akart hasonlítani több dologban is. Együtt rajongtak a romantikáért, ez töltötte ki a szabadidejüket, egyszerűen a lány tovább akarta vinni az emlékeket. Teljesen természetes, hogy nem fogadja el egykönnyen Helenát, akinek mostohaanyaként nagyon nehéz a helyzete, hiszen tudatosan nem akarja az anyja helyét elfoglalni, de legalább jó barátja szeretne lenni, mégis nagyon nehéz ez a folyamat, főképp egy felnőttkor küszöbén álló lánnyal. A magába fordulás majdnem elrontotta a legjobb barátságát is Joss-al, akinek többször is inkább hazudott, nem volt kész megnyílni és beszélni a problémáiról. Nagyszerű volt ebben a történetben Liz fejlődését végigkísérni, alapjában véve is egy kedves, együttérző lány, óriási kreatív szellemiséggel, jó volt látni, hogy megtalálja az útját az élete minden területén.
A komoly témák után végre rátérek a regény lényegére, hiszen ez egy vérbeli romantikus szerelmi történet. Mondhatnám azt is, hogy az első pillanattól tudtam, hogy Wes lesz az igazi, de szerintem ezt minden olvasó érzi, azért sem spoileres ez, mert a fülszöveg is sugallja, szóval ne szidjatok. Michael egy aranyos srác meg minden, de itt a Wes van a főszerepben. Imádom a szerzőt, amiért kitalálta ezt a szomszéd-rosszfiú karaktert, akiről elég hamar kiderül, hogy igazából egy gondoskodó, védelmező, okos, hűséges és rendkívül jóképű srác, aki játssza a szerepét, csakis azért, hogy Liz közelében lehessen, és lépésről lépésre elérje, hogy ez a lány végre felnyissa a szemét. Annyit viccelődtek egymással, rég nem nevettem ennyit együtt a szereplőkkel. A köztük növekvő feszültséget imádtam, voltak persze szomorúbb pillanatok is, de ez is része kellett legyen a kapcsolatuknak. Szerettem Wes-ben, hogy az ugratások mellett tudott bocsánatot is kérni, tudott hazudni is érte, ha arra volt szükség, mindezt azért, hogy megvédje. Ő elfogadta a lányt, olyannak, amilyen, jaj és imádtam a szarkazmusát ugyanúgy, mint ahogy a cuki becézéseit.
A fejezetek előtti filmes utalásokat már említettem, de ez semmi ahhoz képest, amennyi magában a történetben van, szó szerint megszámlálhatatlan filmes és zenei utalás. Liz az összes élethelyzetére képes lejátszási listát készíteni, a technika pedig rendelkezésre áll a mai világban, a Spotify-on meg is hallgathatod például a kapcsolódó közös Wes-Liz listájukat.
Ez a regény megmozgatott bennem rengeteg érzelmet, a gyásszal kapcsolatban ugyanúgy, mint a barátsággal kapcsolatban, persze leginkább a Liz-Wes párosért való izgalmak terén. Az érzékiség teljesen arányos volt a korukkal, néhány izzóan vágyódós csókjelenetnél több nem történik, és nem is hiányzott. (2024 második felére érkezik majd angolul a történet második része, a Nothing Like the Movies, ami már váltott szemszögű lesz.) Tökéletes volt a feszültség adagolása, a humorral való ellensúlyozás, és a HEA sem maradt el. Hogy ez abszolút kiszámítható volt, kit érdekel? Egyszerűen varázslatosan jó volt az első oldaltól az utolsóig, végtelenül szórakoztató. A szerző felkerült a radaromra, be fogom szerezni a többi könyvét is.
Gondoltatok arra, mekkora poén, ha valaha hozzámegy Liz Wes-hez, akkor Elizabeth Bennett lesz a neve?
Érdemes ellátogatni a szerző oldalára, ahol fincsi csemegéket találhattok, például jó pár Wes POV jelenetet: https://lynnpainter.com/misc-content (Update: elolvastam a novellákat, cuki mind, legjobban a Wes and Liz's College Road Trip tetszett, ami hosszabb is volt a többinél és váltott szemszögű. A többi Wes POV novella sokat hozzátett a srác családi hátterének megismeréséhez, és természetesen imádtam újraolvasni az ikonikus jeleneteket Wes tolmácsolásában.)

Képek: saját

Borító: Eredeti, nagyon cuki, imádtam hogy tartozik könyvjelző is a regényhez.

 

Kedvenc karakter:  Wes, Liz.

Szárnyalás: A csillagnézés a titkos helyen, és az autós jelenet.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Abszolút a young adult határain belül marad, cukin imádni való a szerelmi szál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

NYEREMÉNYJÁTÉK

Liz imádja a romantikus filmeket, így a játékunk is ehhez a témához kapcsolódik. Ismerjétek fel a képek alapján a könyvben is szereplő ikonikus filmeket, és a helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

 a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

10.15 Kelly és Lupi olvas
10.17 Fanni’s Library
10.19 KönyvParfé
10.21 Hagyjatok! Olvasok!
10.24 Sorok között 

 

 
 

Richelle Mead: Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia #2)

 

Rose és Lissa kalandja egy újabb izgalmas történetben folytatódik! Egy brutális támadást követően a Szent Vlagyimir Akadémia falai között is fokozzák a tanulók védelmét, így felbukkan Rose anyja, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway is.

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak a Vámpírakadémia második részéről, és ne felejtsetek el játszani se! Egy szerencsés olvasónk megnyeri a Dermesztő ölelést az Agave Könyvek kiadónak hála.

Agave Kiadó, 2008

306 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,26

Besorolás: YA, fantasy, romantikus, urban fantasy

Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit damfír testőrtanoncként kell átélnie, de még oktatója, a vonzó Dmitrij is valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.

Közben a vérszomjas strigák lemészárolnak egy patinás mora családot, a váratlan és brutális támadás pedig készenlétre ösztönzi a Szent Vlagyimir Akadémia vezetőit. Hogy megvédjék a tanulókat, a legjobb damfír testőröket hívják segítségül, többek közt Rose anyját, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-t is, ráadásul az idei sítáborban a veszély miatt kötelező a részvétel. Idaho hótól csillogó lankái azonban csupán látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, így Rose-nak cselekednie kell. A hősiesség ugyanakkor mindig nagy árat követel.

Nem hittem volna, hogy újra beköltözik az életembe Richelle Mead és a Vámpírakadémia kis csipet-csapata, de soha ne mondd, hogy soha. Az AGAVE újranyomja a sorozatot, csodálatos, különleges borítóval és ennek kapcsán a Blogturné felkarolta ezt a rettentően jó kis történetet. Nem is tudom, hogy hány éve már (illetve tudom, de nem merem leírni:), hogy a kolléganőm a kezembe nyomta az első négy részt, hogy ők már kiolvasták a könyveket és rám gondoltak, hogy nekem is tetszene. Én pedig kíváncsian beleolvastam az első részbe és kész. Végem lett. Nem bírtam abbahagyni és szó szerint tűkön ülve vártam, hogy a kiadó elhozza nekünk az utolsó két részt is. Örök szerelem lett ez a sorozat. De annyira, hogy a Facebookon még rajongói csoportot is alakítottunk, szerveztünk összejöveteleket, játékokat, készítettünk trailert a spin-off sorozathoz, nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a kiadóval és még Farkas Veronikával, a sorozat fordítójával is szerveztünk egy összejövetelt. Nagy volt akkoriban az élet a Vámpírakadémia körül:).

Na de térjünk vissza erre a részre, hiszen most a második rész van reflektorfényben. Ebben a részben picit tovább bonyolódnak a dolgok, hiszen a strígák egyre merészebbek és egyre kegytelenebb  és véresebb gyilkosságokat követnek el. A legutóbbi mészárlás után pedig az iskola össze tanulója, a testőrtanoncokat is beleértve kötelezően részt kell vegyen a téli sítáborban, ahol egy újabb szereplő csatlakozik a kis kompániához: ADRIAN IVASHKOV. Szerény személyem mindig is a rosszfiúkért volt oda a regényekben, így szinte azonnal felfigyeltem a zöld szemű álomjáróra. Richelle Mead egy zseni volt, ahogy megalkotta ezt a karaktert. Bár itt még csak apró szerepet kap Adrian, de már  most megmutatkozik az a hol humoros, hol szexi, hol kicsit ijesztő stílusa, ami miatt annyian beleszerettünk. Gyimka pedig joggal lehet féltékeny a srácra, mert szerintem elég erős konkurenciát kapott Adrian személyében. 

Természetesen nem csak a gyilkosságok miatti félelem járja át a társaságot, hanem van itt bőven érzelmi vihar is. 

Rose egyre inkább odavan a mentoráért, Gyimkáért, aki persze próbálja továbbra is fenntartani a tanár-diák kapcsolatot.

Lissa egyre több időt tölt Christiannal, amit Rose nem néz jó szemmel, ha pontos akarnék lenni, akkor rettenetesen féltékeny a mora fiúra. De, hogy még bonyolultabb legyen az érzelmi rész, megjelenik Rose anyja, a nagyon híres testőr és persze sem Rose, sem az anyja, Janine nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Rose pedig szerelmi sokszögbe kerül, hiszen ő Gyimkáért van oda, érte pedig Mason rajong és persze Adrian is egyre több időt tölt a testőrlánnyal.

Az én álomcastom: Adrian, Rose és Dmitrij

Rose még mindig óriási kedvencem, egyszerűen imádom a karakterét. Richelle Mead alkotta meg azt a YA főhősnőt (pedig mire ez a sorozatot megismertem, már megfordult jó pár regény a kezem között), akit először mertem "badass" főhősnőnek nevezni. Bátor, önfejű, a barátaiért bármit megtevő testőrlány, akinél azért a zűrösebb helyzetekben egyelőre még megmutatkozik az, hogy mennyire fiatal. Követ el hibákat, nem is keveset, de melyikünk volt tökéletes ebben a korban? A fiúk között is teljesen jól helytáll, megmutatva, hogy egy lány is ér annyit, mint bármelyik fiú testőr. 

Dmitrij pedig.... nekem ő túlságosan tökéletes. Jóképű, kedves, segítőkész, de a rizikós helyzetekben egy nagyon kemény harcos. Tökéletes mentora (és álompasija) Rose-nak. Én már tudom, hogy mi lesz a végkifejlet kettőjük között, így inkább csendben maradok:), de annyit azért elárulok, hogy kettőjük között forr a levegő, olyan kémiájuk van, hogy még a lapok is ízzanak. 

Richelle Mead pedig most kezdi a történetet igazán beizzítani, egyszerűen csak szuperlatívuszokban tudok beszélni arról, amilyen odafigyeléssel és odaadással építi fel a történetet, a világot, amiben játszódik és a szereplőit! (igen, ezt anno a molyra írtam, az írónő jellemzéseként, de minden egyes szavával még ma is egyetértek!). Képes a feszültséget szépen lassan adagolni egészen addig, hogy szinte képtelen leszel letenni a könyvet, míg a végéig nem jutsz el.

Sőt, a YA regényeknél ritkán látott módon képes volt arra is, hogy a főbb szereplők közül "kiiktasson" valakit, akit szerintem sokan kedveltünk. Őszinte leszek, engem nagyon felkavart ennek a szereplőnek a halála :(.

Összességében így jó pár év után újraolvasva is meghozta ez a rész azt az élményt, ami miatt annyira szerettem ezt a sorozatot. Senkit ne riasszon el, hogy vámpírokról van szó, mert az írónő egy igazán JÓ vámpíros YA történetet alkotott, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Ha másért nem, akkor Adrian Ivashkovért (vagy a másik tábor miatt - Dmitrijért:D) érdemes belekezdeni a sorozatba.

Borító: Bár én a régi kiadás borítóit is kedveltem nagyon, de ez valami gyönyörűséges. És nekem, mint, akinek nagyon fontos egy könyv borítója... muszáj beszereznem az új kiadás összes részét, mert ez egyszerűen KELL!

Kedvenc karakter: ADRIAN... és ADRIAN... és ADRIAN... és persze Rose, Mason, Lissa, Christian és Dmitrij

Szárnyalás: az izgalmas történet és a kémia a szereplők között

Mélyrepülés: az egyik kedvenc szereplőm halála (direkt nem írom le, hogy ki, de őt nagyon megkönnyeztem)

Érzelmi mérce: vannak humoros részek, vannak forróbb részek, de olyan is, aminél egy picit összetörik a szíved

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban olvasnotok kell! A kiadó oldalán találtok egy röpke beleolvasót a Dermesztő ölelésbe, aminek az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Milyen hosszú az út, amire Dmitrij és Rose indul?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Október 9 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra
Október 12 - Kelly és Lupi olvas
Október 15 - Függővég
Október 18 - Insane Life
Október 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Október 24 - Kelly és Lupi olvas ~ Kedvcsináló idézetek
Október 27 - Sorok között
Október 29 - Hagyjatok! Olvasok!

Stephanie Garber: A soha többé balladája (Volt egyszer egy összetört szív #2)

Stephanie Garber  Volt egyszer egy összetört szív című regénye világszerte elrabolta az olvasók szívét. A Kolibri Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvashatjuk a sorozat második részét, A soha többé balladáját, melyben Jacks és Evangeline kalandjai tovább folytatódnak a Fenséges Északon. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt a Valorok titkát és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

 

Kolibri Kiadó 2023.

380 oldal

Fordította: Sepsi László 

Goodreads: 4,56

Besorolás: fantasy, ya, mágia

 

Amikor nem tudod, miért küzdesz. A szerelemért vagy éppen az ellen?
Miután Jacks, a Szívek Hercege elárulta, Evangeline Fox megfogadta, hogy soha többé nem bízik meg benne. Frissen felfedezett varázserejével azért harcol, hogy visszanyerje esélyét a boldogságra, amitől Jacks megfosztotta.
Csakhogy az útjaik megint keresztezik egymást.
A VOLT EGYSZER EGY ÖSSZETÖRT SZÍV folytatásában Evangeline-t gyilkos átok sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől legjobb lenne óvakodnia. Régi barátokkal kerülnek szembe, új ellenségekkel veszik fel a harcot, és próbálnak megküzdeni a gonosz intrikákkal és a rontásokkal, amik fejekkel és szívekkel játszanak.
Evangeline mindig is bízott a szívében, de ezúttal nem biztos, hogy érdemes hallgatnia rá…

 

Nagyon vártam már a megjelenést, számítottam rá, hogy végre egy olyan könyvet vehetek a kezembe, ami garantáltan elvarázsol, ahogy Stephanie Garber eddigi összes könyve. A külvilág megszűnik ilyenkor körülöttem, és boldogan merülök bele a varázslatba, és próbálok lassan olvasni, hogy még tovább tartson. 

Az első rész vége meglehetősen váratlan volt, Evangeline csalódott Jacksben, kiderült, hogy ő mérgezte meg Apollót, aki végül is nem halt meg, de öntudatlan állapotban van. A fátum azt akarja, hogy a lány kinyissa a Valorok Kapuját, ami mögött pontosan nem tudni mi is rejtőzik. Jacks egyértelművé tette, Evangeline kizárólag azért van még életben, mert ő a kulcs, és szüksége van rá. A kapu kinyitásához azonban meg kell szerezniük a négy követ, amiből csak egy van meg jelenleg, Káosz tulajdonában. Káoszról is csak a kapunyitás után kerülhet le a sisakja, így ő is ezt akarja. Néhány mondatban képtelenség leírni, mennyi minden történik ebben a részben, lehetetlen vállalkozás, annál is inkább, mivel a lehető legszövevényesebb a cselekmény. Ha minden apró részletre oda akarsz figyelni, akkor kénytelen vagy lassan olvasni, pedig inkább arra késztet a regény, hogy gyorsan lapozz, mert egyszerűen megöl a kíváncsiság, mit tartogat a következő oldal. Meglepetéseket, lépten nyomon újabb fordulatot. Apollo él, de nem önmaga, ráadásul tükörátok köti össze Evangeline-el, tehát ha egyiknek baja esik, a másik is érzi, ez különösen rossz abban az esetben, ha a férj épp üldözi a feleségét. A legkétségbeejtőbb pillanatokból is létezik kiút, és nekem ebben a részben ez volt a kedvencem, amikor Jacks biztonságos helyre, a Pagonyba viszi a sérült lányt, ahol felépülhet, viszont ez a hely megváltoztat korábbi elméleteket, és valami egészen fantasztikus meglepetést is tartogat. Nekem nagy kedvencem Jacks a kezdetektől, azt várom, hogy végre megkapja ő is a maga boldogságát, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a sorozat végén nem csalódunk a szerzőben. Stephanie azonban a boldog végkimenetel előtt alaposan megtáncoltatja az olvasók idegeit. A kapunyitáshoz szükséges köveknek varázserejű hatásuk is van, mint például az igazmondás. Jacks rejtekhelyén mindkettejük részéről elhangzanak olyan mondatok, gondolatok, amik létezéséről még ők maguk sem tudtak, mélyen eltitkolták eddig. Számomra viszont ez reménykeltő volt, szívmelengető és nagyon-nagyon romantikus, igazolta a titkos elméleteimet. Amikor a rengeteg baljós esemény után végre felcsillant valami boldogságmorzsa, a szerző újra egy nagyon durva fordulatot hoz, amire tényleg senki nem számított, és én ott ültem a könyvvel a kezemben a vége feliratnál és azt hittem ott halok meg. Persze az utolsó utáni oldalon is van meglepetés, mert a VÉGE után is van valami, amit a szerző zseniális történetvezetésének köszönhetünk. Áldozat és remény.

Az a véleményem, hogy erről a történetről tényleg nem érdemes részletesen beszélni, mert minden egyes cselekményelem spoileres, és csak akkor nyújt teljes élményt a sztori, ha az olvasó maga fedezi fel az összefüggéseket. De azt elmondhatom, hogy mi nyűgözött le engem. Az első részben talán a kriptajelenet volt az, ami érzelmileg a legnagyobb kilengéseket okozta. Most több ilyen érzelmileg meghatározó jelenet is volt, főleg a Pagony varázslattal átszőtt szobáiban, termeiben, ahol sok-sok igaz, eddig ki nem mondott szó hangzott el. Imádtam ezeket a jeleneteket, amikor igazán önmaguk a szereplők, főleg Jacks. A másik lenyűgöző elem maga az Ijász és a Róka mese, ami annyi találgatásra ad okot, miközben átszövi az egész regényt. Evangeline a róka, ez mondjuk nem meglepetés már csak a nevéből fakadóan sem, de az Ijász személye az kérdéses, legalábbis eljátszhatunk a gondolattal és a lehetőségekkel.
A karakterek nekem most sem okoztak csalódást. Evangeline persze hoz megkérdőjelezhető döntéseket, de hát ha nem tenné, akkor nem lehetne mit helyre hozni. Ennek ellenére szeretem őt. Csodás, hogy a hite a szerelemben nem rendült meg, a csalódások ellenére sem. Naivnak tartható, pedig lehet, hogy arra vezethető ez vissza, hogy mindenkiről a jót feltételezi, alapból együttérző és kedves. Jacksről rengeteg információ kiderült a múltjával kapcsolatban, le voltam nyűgözve, ahogy a kirakós darabjai a helyükre kerültek. Amit a végén tett, arra pedig nincsenek szavak. Nem tudtam, hogy talán jobban fogom kedvelni a karakterét Legendnél, de ezek után esélyes rá. Sokkal több van benne, mint amit a hideg külső látni enged. Méghogy képtelen a szerelemre! Majd meglátjuk, mennyire nem igaz ez, legalábbis remélem! Az almaevés még mindig hatalmas kérdőjel, mikor és milyen színűt eszik? Ha a végén ez kiderül, kénytelen leszek újraolvasni, mert szétvet a kíváncsiság, mi is a rendszer. A mellékszereplők egészen megleptek, főleg Luc, akiről nem feltételeztem, hogy tud barátként viselkedni. Apollo mindenkit meg fog lepni, de ne felejtsük el, hogy átok alatt áll, szóval nem lehet véglegesen elítélni, - gondoltam ezt egészen a végéig -, de aztán nagyot fordul a világ vele kapcsolatban is. Káosz is hatalmas gyomorszájon vágást okoz, egyetlen szót sem mondhatok róla, annyira spoileres lenne. Mindenkinek van valami titka, múltbéli sebek, amelyek nem hegednek be könnyedén, ennyi idő elteltével sem. Lala is határozottan ebbe a kategóriába tartozik, csak kapkodtam a fejem vele kapcsolatban is.

Összességében egy gyönyörűen megírt folytatást olvastam, ami egy pillanatra sem hagyott nyugton, minden fejezet meglepett és újabb bonyodalmak felé vitt. Lenyűgözően izgalmas, szívszorító, keserédes, de mégis reményteli olvasásélmény volt számomra, olyan véggel, ami megölt, aztán újraélesztett, hogy tudjak kínlódni még lassan haldokolva, míg meg nem kapom a befejező részt. Az angol nyelvű megjelenésre október 24-ig kell várni, szerintem az elsők között leszek, akik lenyomozzák, mi lesz a vége. Óriási kedvenc ez a sorozat!      

1.kép Pinterest, 2.kép saját

  

Borító: Eredeti, nagyon tetszik.

 

Kedvenc karakter:  Jacks, Evangeline.

Szárnyalás: A Pagonyban törött napok.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Kettejük között egy csók sem csattanhat el, mégis végig ezt várod.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték

 

Mostani játékunk során a sorozat első részére fogunk koncentrálni. Minden állomáson találtok egy szereplőt aki valamilyen formában megjelent a regényben, de a nevek betűi sajnos összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni hogy kinek a nevét ismertétek fel a feladványban. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

FELADVÁNY:    ALOPOL SITTU DIACANA

 a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

10.10 Csak olvass!

10.12 Kelly & Lupi olvas

10.14 Hagyjatok! Olvasok! extra

10.16 Fanni's Library

10.18 Dreamworld

10.20 Hagyjatok! Olvasok!

Penelope Douglas: Punk 57

Könyvmolyképző Kiadó 2023.

336 oldal

Fordította: Szabó Csilla

Goodreads: 3,79

Besorolás: YA, erotikus, bullying, realista, romantikus

Tökéletesen ​illettünk egymáshoz. Amíg nem találkoztunk.
MISHA • Ötödikben a tanárunk levelezőtársakat keresett nekünk egy másik suliból. A nevem miatt lánynak hittek ott, és egy Ryen nevű diákkal párosítottak össze. Az én tanárom azt hitte, Ryen fiú, ezért beleegyezett. Nem tartott sokáig, hogy rájöjjünk a hibára. Aztán egyszer csak már mindenen vitatkoztunk Ryennel. Melyik a legjobb pizza? Android vagy iPhone? Eminem a világ legjobb rappere, vagy sem?
És ez csak a kezdet volt. A következő hét évben ezek voltunk mi. A levelei mindig fekete papíron, ezüst tintával írva érkeznek. Néha hetente egy, néha egy nap alatt három, de szükségem van rájuk. Ő az egyetlen, aki motivál, megnyugtat, aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
Csak három szabályunk van. Semmi közösségi média, nincs telefonálás, nincsenek képek. Jó ez így, ahogy van. Minek rontsuk el? Egészen addig, amíg szembe nem jön velem egy kép online. Egy lányról. A neve Ryen. A Gallo’s a kedvenc pizzériája, és imádja az iPhone-ját. Véletlen?
Basszus! Találkoznom kell vele! De arra nem számítottam, hogy utálni fogom, amit találok.
RYEN • Már három hónapja nem ír. Valami baj van. Talán meghalt? Vagy lecsukták? Mishát ismerve egyik sem kizárt. Nélküle megőrülök. Kell, hogy valaki meghallgasson. Az én hibám. El kellett volna kérnem a számát, vagy legalább egy képet róla. Lehet, hogy örökre eltűnt. De lehet, hogy itt van az orrom előtt, és nem is tudok róla.

Saját tévedésem áldozata lettem, hihetetlenül banális, de én egy Penelope Ward könyvet akartam olvasni, csak összekevertem a szerzőket. Azért is baj ez, mert kifejezetten utáltam a szerző Szívatás című regényét, amely romantizálta a bullyinget, a bántalmazó főhősből ideált csinált. Az a könyv egy nagyon nagy nem volt a részemről. Mikor ebbe beleolvastam, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, mert a téma még mindig időszerű és fontos.

Tulajdonképpen az alapötlet nagyon megtetszett, miszerint a két főszereplő személyesen nem ismeri egymást egy jó darabig, egy iskolai levelezős feladat miatt kerülnek kapcsolatba. Hiába ér véget a projekt, nekik annyira megtetszik egymás ilyen jellegű megismerése, hogy évekig folytatják a levelezést,  mindkettejüknek nagyon sokat jelent ez a különleges kapcsolat. A leveleikben lehetnek egészen őszinték, a legszemélyesebb titkaikat is elárulhatják, nem fenyegeti őket leleplezés, hiszen megállapodtak, hogy nem keresik személyesen a másikat. Csakhogy az élet produkál olyan változásokat, amikor nagy szükség van az ember legjobb barátjára. Ryen a női főszereplő, aki kisiskolás kora óta küzd az elvárásokkal, folyton mellőzöttnek érezte magát, és vágyott a menők közé tartozni. Ennek érdekében még a saját magához hasonló "láthatatlan" barátnőjétől is megszabadult, hogy aztán csatlakozzon a népszerű lányokhoz. Az évek során ez azzal járt, hogy ő maga is bántalmazó lett, mert menő dolog piszkálni a gyengébbet, kifigurázni az átlagtól eltérőket. Közben belülről bántja ez, igazából nem ilyen akar lenni, és csakis a leveleiben mondhatja ki, amit valójában gondol, tehát a levelezőpartnere egyáltalán nem sejti, hogy az iskolában milyen szerepet alakít. Nem csoda, hogy alig várja a középiskola végét, mert az egyetemen majd végre önmaga lehet. Misha zenész, dalszerző, aki nagyon sokat köszönhet Ryen barátságának, hiszen a lány különleges mondatai, szavai gyakran megihletik őt a szövegírásban. Aztán történik egy családi tragédia, és Misha teljesen magába fordul. Három hónapon át nem válaszol a lány leveleire, aztán úgy hozza a sors, hogy átjelentkezik az ő iskolájába, mert ki akar deríteni egy-két dolgot a testvérével kapcsolatban. Ryen persze nem tudja, hogy ki ő, Misha álnéven lesz ott az új tanuló, és meglehetősen ledöbben, hogy a lány egyáltalán nem olyan, mint amit elképzelt róla.
Nagyon szuper történet lehetett volna ebből, szépen ível, ahogy a sok hazugság és félrevezetés után összejön ez a két fiatal, persze idővel kiderül egymás felé is, hogy kik ők valójában, de addig is tényleg tetszett olvasóként, hogy én a háttérben tudom az igazság nagy részét. Tetszettek a helyszínek is, az elhagyott vidámpark főleg. Jó volt a történetvezetésben az a folyamat, ahogy Ryenben tudatosul, hogy ő egy zaklató, és akar is ez ellen tenni. Tetszett, amit kitalált, nagyon a helyén voltak azok a bizonyos titkos cselekedetei. Mishával kapcsolatban már árnyaltabb volt a háttértörténet, de tulajdonképpen részben őt is meg tudtam érteni, mit miért tett. Csak kettejük interakciói ne lettek volna ennyire borzalmasak. Viszont a zene és a dalszövegek fontosságát kiválóan építette be a történetbe a szerző. 

Más fontos dolgokat viszont nagyon elcseszett Penelope, fogalmam sincs miért alakította így a részleteket, de ezek olyan módon elrontották az olvasásélményt, ami nálam lepontozáshoz vezetett. Ebben a regényben a lányok úgy vannak beállítva és úgy is kezelik őket, mintha a srácok szexuális játékszerei lennének, sőt ezt ők tulajdonképpen el is fogadják, ez már csak így van, ezt kell megszokni.... A szerző lemaradt arról, hogy esetleg ki is állhatnának magukért, úgy is gondolkodhatnának, mint egy normális ember, még csak feminizmus sem kell hozzá. A lányok között nem találtam egy normális baráti kapcsolatot, folyton hazudnak egymás szemébe, jóformán gyűlölik egymást. Ryen egy zaklató, és Misha utálja őt ezért, ugyanakkor ő maga is zaklató lesz, amikor zaklatni kezdi a zsarnokokat. Vagy ez így rendben van? Ne már. De térjünk rá a romantikára. Ez a regény minden, csak nem igazán romantikus. Nekem ilyen romantika nem kéne, akkor sem, ha Misha lenne az utolsó pasi a földön. Számtalanszor megsérti a lányt, de aljadék módon, már bocsánat, de szerintem a szerelemnek a kölcsönös tiszteleten (is) kellene alapulnia. Az ollós jelenet egy életre traumát okozott nekem. Amúgy itt szinte az összes pasi elvár a lányoktól egy beleegyező viselkedést, ha nemet mond, akkor ribanc. Mi van? Azt hiszem a szerzőnek rengeteg alkalma lett volna finomítani ezeken a dolgokon, de nem, ez az egész stílus úgy jelenik meg, mintha ez lenne a menő, követendő példa, ám ez már 2016-ban sem volt az. Utoljára hagytam, pedig a legdurvább a regényben, a szex ábrázolása. Itt a 17-18 évesek úgy szexelnek, mintha a szürke 50 árnyalatát tanulták volna be, lépten nyomon gyakorolva, otthon az anyukája melletti szobában vagy szinte nyilvánosan egy parkoló autóban a tömeg közepén. Olyan szintű szexuális kalandozások vannak a regényben, mint egy felnőtt erotikus történetben, abszolút grafikus leírásokkal, amivel egy olyan regényben nem is lenne problémám. Komolyan Penelope, ezt tartod valóságosnak, vagy követendőnek? Mindenesetre az eladott példányszámot megdobja.
Az a probléma ezzel az egésszel, hogy ezt a könyvet ugyan rubin pöttyösbe sorolta a kiadó, de ez egy középiskolás sztori, a young adult korosztály fogja olvasni és "tanulni" belőle. A történet nagyrészt rendben van, de emiatt a körítés miatt nagyot csalódtam. Több regénnyel biztosan nem próbálkozom a szerzőtől. A könyv olvasásának lehetőségét köszönöm a kiadónak.   

Kép: Pinterest

Borító:  A borító tetszik. 

 

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Nem tudok ilyet felmutatni.

Mélyrepülés:  "– Te ribanc – suttogja. – Te gyökér."

Érzéki mérce: Kifejezetten erotikus témájú, "felnőtt" könyvekbe illő jelenetekkel találkozhatsz egy középiskolás regényben.

Értékelés: