Oldalak

2023. október 23., hétfő

Claire Daverley: Éjszakákon át


A General Press Kiadó jelentette meg Claire Daverley: Éjszakákon át című regényét, melyben Rosie és Will szívfájdító szerelmének történetéről olvashattok. A blogturné állomásait követve, akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.
 
General Press 2023.
400 oldal
Fordította: Fügedi Tímea
Goodreads: 4,11
Besorolás: felnőtt, realista, romantikus, mentális betegség

Ismered azt az érzést, amikor valaki, akire addig fel sem figyeltél, hirtelen igazán rád néz, és rádöbbensz, hogy az egész világon ő az egyetlen, aki a lelked mélyére lát? Majd belekezdtek, és innentől nincs megállás: éjszakákon át csak beszélgettek és beszélgettek, mert ő az egyetlen, aki megért, és onnantól a szíveteket örökre láthatatlan kötelék fűzi össze.
Egy fiú és egy lány egymásra talál. Ez történik itt is.
A tizenhét éves Rosie és a két évvel idősebb Will egy hűvös angliai estén a tengerparti tábortűz mellett melegszenek, beszélgetnek, és csodálkoznak rá egymásra először. Ugyan egy gimnáziumba járnak, és mindketten az érettségijükre készülnek, eddig még sosem szóltak egymáshoz. Hiszen a lány eminens tanuló, a fiú pedig a gimi fekete báránya. Csakhogy a sors most egymás mellé sodorta őket. Ám a sors ugyanígy közbe is szólhat...

Olvasom a könyveket, egyiket a másik után. Nagyobbik részét jónak tartom, írok róla négyes, ötös értékeléseket, aztán év végén kapargatni kell az emlékezetemet, egyáltalán miről is volt szó bennük. De van ezek között a jó könyvek között néhány egészen kiemelkedő, amin biztosan nem kell majd év végén gondolkodnom, miért is annyira emlékezetes. Az ilyen történetek bemásznak a bőröm alá, és az olvasás után hetekkel sem tudom elengedni őket. Mert betalál a szívembe, reakciót vált ki, mélyen hat az érzéseimre, és végem van, ezen kattogok jó ideig. 
Az Éjszakákon át regénytől teljesen mást vártam, mint amit végül kaptam. A fülszöveg egy vérbeli young adult sztorit ígért, adva van egy nagyon jó tanuló, csendes lány, akinek fontos, hogy teljesítse a szülei elvárásait, be kell jutnia egy jó nevű egyetemre. Rosie minden idejét beosztja, a tanulásra koncentrál, még barátnőzésre is alig marad idő, párkapcsolatra nem is gondol, randikat sehova sem tudna besuvasztani a beosztásába. És ez a lány egy tábortüzes, iskolatársakkal rendezett összejövetelen beszélgetni kezd Will-el, aki az ikertestvére egyik barátja, ő korrepetálja emelt matekból. Josh, az ikertesó nagyon közel áll Rosie-hez, félszavakból is megértik egymást, ráéreznek, ha valami gondja van a "másik felüknek". Willről mindenki tudja, hogy voltak korábban zűrös ügyei, ami miatt halasztott is évet, ő már 19, és egyáltalán nem akar tovább tanulni, miután a szülei évekkel ezelőtt külön-külön leléptek, a húgával együtt a nagymama neveli őket. Dolgozni akar autószerelőként és sokat utazni. Ahogy beszélgetnek, rájönnek, hogy igenis vannak közös pontjaik, hiába a sok ellenük szóló tényező, van miről vitatkozni, elmélkedni, vagy jólesően hallgatni. Mindketten rosszul alszanak, hát beszélgessenek, mi baj lehet? A világítótoronynál találkozgatnak esténként, pár alkalom ez, de mindketten érzik, hogy valami elkezdődik közöttük. Aztán bekövetkezik egy tragikus baleset Will születésnapi buliján. Ez mindent megváltoztat, fájdalom, gyötrelem, befelé fordulás következik, és Rosie nem akar mást, csak baráti kapcsolatot Will-el. De ez nem olyan dolog, amit csak úgy el lehet dönteni. Az élet folytatódik, Rosie egyetemre megy, Will dolgozik, mégis mindig keresztezik egymást az útjaik, és egyikükben sem hamvad el a kettejük összetartozásának vágya. Évek telnek el, életesemények zajlanak, házasság és újrakezdés, de külön, egymástól távol. Mikor jönnek már rá, hogy ők ketten az igazi lelki társai egymásnak, és távol egymástól csak boldogtalanság vár rájuk?
Borzasztó nehéz erről a könyvről véleményt írni, mert biztosan tudom, hogy nem adja ugyanazt az élményt mindenkinek. Sőt. Az egésznek van egy melankolikus hangulata, ami eleve nem valami népszerű a fiatal olvasóknál, lassan haladnak az események, és általában mindent szomorúság övez, nem egy happy regény. Én is elsőre lassan tudtam haladni, de a második este, illetve éjjel egészen hajnalig olvastam, mert nem tudtam letenni, annyira furdalt, hogy hova halad ez az egész, szerencsére másnap reggel be tudtam fejezni a maradék 100 oldalt. A szerzőnek ez a debütáló regénye, és elég különös stílussal kezdte a pályafutását. Szembeötlő, hogy nincsenek elkülönítve a párbeszédek, egybefolyik a szöveggel, de ez simán megszokható. Ami személy szerint kissé zavart, hogy a harmadik személyben mesélés, hiába váltott nézőpontú, tőlem távol tartotta a szereplőket, mintha mindig meglenne velük a két lépés távolság. Ami viszont elvarázsolt, az Will karaktere, aki nagyon emlékeztetett egy valós személyre az életemből, szóval ez végig emelte a szimpátiámat, nagyon izgultam érte. Mélyen gyökeredző lelki sebekkel él, ép ésszel fel nem fogható, hogyan tudta az anyja elhagyni a családot, két gyereket, lelépett, miután korábban az apa már megtette ugyanezt. Utálok ilyen szülőkről olvasni, és ennek az egésznek a hatása leírhatatlan sebeket okoz. Willnek hosszú éveken át szembe kellett néznie a következményekkel. Will nagyon a szívemhez nőtt, és ez nem tett jót arra vonatkozóan, hogyan viszonyultam Rosie-hoz. Róla nagyon nehéz jót vagy rosszat kijelenteni, mert nagyon összetett a személyisége, nyilván tudatosan lett ilyennek megírva. Az számomra nem derült ki, hogy honnan eredt ez a kényszeressége (OCD), a megfelelésnek az ilyen fokú igénye, de engem ez rettenetesen frusztrált. Én is szabálykövető vagyok és semmi bajom, ha valaki eltervezi az életét, de azt a saját szempontjai szerint tegye, ne az anyjának akarjon megfelelni. A pokolban akartam látni az anyját, annyira irritált. Talán volt némi oka a zavartságának még az ikerségből is, ahol végig kellett versengeni a gyerekkorát a figyelem feléért? Aztán később Josh miatt kétszeresen is meg akart felelni a szüleinek? Utáltam a határozatlanságát, a szemellenzőit, és a választásait. Hogy tudott évekre lemondani a zenéről például? Jesszusom. Persze fontos része regénynek a barátság, a családi kapcsolatok vagy pont ezeknek a hiánya mindkét félnél.
Azt írtam, hogy lassú a könyv, de azért rengeteg minden történik benne, és engem az is meglepett, hogy milyen hosszú időt ölel fel, hiszen jóval harminc fölöttiek a szereplők, mire a történet végére érünk. Van ebben olyan időszak, amit egymás közelében töltenek, vagy épp nagyon távol, vagy spontán nyaralás (ami az egyik kedvenc részem), de mindig ott lóg a levegőben az egymás iránti érzések kimondatlansága, inkább legyenek elhallgatva az igazi érzések, mert az kényelmes. De ott a család, az elköteleződés, az önbizalomhiány és a mentális problémák, és inkább választjuk a biztosat, a biztonságot. Mindez valóságos volt, tényleg ilyenek az emberek, de én egy pillanatig nem értettem egyet azzal, hogy ebbe bele kéne nyugodni, és hallgassunk csak az eszünkre, mert az a helyes. Egy frászt, azt vártam, mikor tör már fel a szív szava, és mikor repülnek egymás felé a szereplők. A szerző azonban a végletekig húzta ezt, amivel az idegeimen táncolt.
Ez a regény határozottan nem egy ifjúsági könyv, nem is mondanám kifejezetten romantikusnak. Mindkettőből van benne, de inkább érzem szépirodalmi alkotásnak, amiben a jellemfejlődés a lényeg, nem a cselekmény. Én mindenesetre végig azt vártam, hogy beteljesüljön a "mindig is te voltál az igazi" érzés, és Will kapja meg az ő Rosie-ját, és szeressék egymást. Volt a regényben egy pont, ahol majdnem megtörtént ez a kívánságom, és végképp pipa voltam, hogy a szerző ezek után még rákavart, és kavartatta a szereplőket is. Azt már nem kellett volna, még ha valóságos is az a Bécsi kitérő. Tény, hogy HEA nélkül nem ilyen hangnemben írnám ezt a bejegyzést. Lehet, hogy nem mondhatom kimondottam romantikusnak a regényt, de annyi, de annyi érzelmet közvetít, hogy azt alig lehet befogadni.
Vannak regények, amik nem kapnak ugyan maximális pontszámot tőlem, mégis garantáltan emlékezetesek számomra, és az Éjszakákon át egy ilyen történet. Will White, te úgy tudsz szeretni, mint az én első igaz szerelmem. Köszönöm, Claire Daverley, hogy emlékeztettél rá.
Kép: Pinterest   

Borító: Nagyon tetszik a borító, jobb, mint bármelyik külföldi.

Kedvenc karakter: Will

Szárnyalás: A nyaralás Montenegróban.
 
Mélyrepülés: Rosie anyja.

Érzéki mérce: Nem az érzékiségen van a hangsúly, de kap az olvasó ilyen jellegű jeleneteket is, visszafogottan, ízlésesen.

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!


Nyereményjáték

Rosie és Will egy tábortűz mellett ismerkedtek össze, ezért a játékunk is ezzel kapcsolatos. Népszerű filmes jeleneteket válogattunk, mely épp tábortűz mellett játszódik. Ismerjétek fel a képekről a filmet vagy sorozatot, és a címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Állomások:
10.23 Kelly és Lupi olvas
10.25.Könyv és más
10.29 Pandalány olvas




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése