A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Colleen Hoover: Reminders of Him - Emlékek róla regényét, melyben egy tragikus kimenetelű baleset okozójának, Kennának a történetét meséli el a népszerű szerző. Vajon börtönbüntetése után szabadulva láthatja-e még ez a fiatal nő a nevelőszülőknél élő kislányát? Sikerül megbocsátást és bizalmat nyernie azoktól, akik öt éve gyűlölettel gondolnak rá? Kövesd a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
392 oldal
Fordította: Sereg Judit
Goodreads: 4,42
Besorolás: újrakezdés, romantikus, börtön
Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négyéves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől,
bármennyire keményen dolgozik is azon, hogy bizonyítson.
Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához.
Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.
A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.
Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?
A legutóbbi CoHo olvasmányom a Maybe Someday sorozat volt, amely megtörte az addigi sikerszériát, és nem kapta meg az elismerésemet, ide a blogra nem is írtam róla. Kíváncsi lettem, a megcsalós sztori volt az ok, vagy én fáradtam bele a szerző regényeibe, úgyhogy alig vártam, hogy olvashassam a Reminders of Him regényt... És megnyugodtam, Colleen visszaszerezte méltó helyét a lelkem kényeztetői között, nem kellett csalódnom ebben a történetben, de azt nem garantálom, hogy ez mindenkinél így lesz, ugyanis tartalmaz olyan elemeket, ami bekapcsolhatja azt a bizonyos vészjelzőt. (Az ex legjobb barátjával kavarni nem mindenkinél nyerő, akkor sem, ha már évek óta nem él.)
Kenna öt évet töltött börtönben, egy súlyos baleset okozójaként, amely során meghalt az akkori barátja, szerelme, társa. Egyikük sem tudta a baleset pillanatában, hogy Kenna terhes, így a büntetési ideje alatt kellett megszülnie a kislányát, és nevelőszülőkhöz adnia a kicsit, akik az elhunyt Scotty szülei lettek. Kenna minden szülői jogáról lemondott, mert abban a helyzetben nem volt más választása, és megnyugvással töltötte el, hogy Diem szeretetben fog felnőni a nagyszüleivel. Most, hogy szabad lett, mégis a legfeszítőbb vágy az életében az, hogy megismerhesse a lányát. Mindenekelőtt tudni kell, hogy nincs senkije, a szülei rég elváltak és nem tartja velük a kapcsolatot, teljesen egyedül van a világban. Korábban Scotty jelentett neki mindent, szerelmesek voltak, komoly tervekkel, aminek egy szempillantás alatt lett vége. Kenna visszatér tehát a kisvárosba, ahol szerez egy csóró albérletet, és beül az egyik helyi kocsmába, átgondolni a lehetőségeit. Közben szorgalmasan jegyzetel, mert szinte folyamatosan írja a leveleit a halott szerelmének, így tartva fenn az emlékét. Felfigyel rá Ledger, a kocsma tulaja, aki történetesen Scotty legjobb barátja volt, és jelenleg az ötéves Diem szomszédja, sőt, amolyan majdnem apafigura az életében. A találkozásukkor persze erről mit sem sejt egyikük sem, Kenna álnéven mutatkozik be, de azt mindketten érzik, hogy szikrázik közöttük a levegő, sőt egész közel kerülnek egy váratlan kalandhoz. Nem kell hozzá sok idő, hogy kiderüljön, ki is valójában a lány, és a kérdés az, hogy az a zsigeri gyűlölet, ami felé árad az érintettektől, megváltozhat-e valaha is, vagy végleg el kell tűnnie a lánya közeléből?
Megkaptam mindent a regényben, ami összetöri aztán összeragasztja az olvasók szívét, egy szívszorítóan fájdalmas sztorit, amely sokrétű, szól a szerelemről, a gyászról, a megbocsátásról, az újrakezdésről, de legfőképpen a családról.
Az első benyomásom az volt, hogy hihetetlenül együtt tudtam érezni Kennával, talán a saját anyaságom miatt, vagy amiatt, hogy éreztem a kezdetektől, hogy nem egy egyszerű balesetről van itt szó. Az elítélésének a körülményei elég zavarosak voltak, illetve ő maga volt nagyon zavart, de ezt nem akarta észrevenni senki, így kényelmesebb volt elítélni őt. Bár az igazság az, ő sem tiltakozott, örült a büntetésnek. A Scottynak írt levelekből azonban lassan rájön az olvasó, hogy milyen volt Kenna élete korábban, főképp a gyerekkora, milyen volt a kapcsolata az anyjával. Sok rossz anyás történetet olvastam már, de még mindig megdöbbent, hogy emberek hogyan képesek viselkedni anyaként. Nem csoda, hogy Scotty egy valódi fénysugár volt Kenna életében, remény a normális életre. De fiatalok voltak, mindketten hibáztak azon az éjszakán. Alig vártam, hogy Kenna végre leírja az egyik levélben, hogyan is történt pontosan a baleset, és teljes mértékben át tudtam érezni azt a pánikot, amit ő. Egyszer rég egy éjjel megszólalt a házunk riasztója, a pincében jelzett mozgást, és én akkor pont ilyen zsigeri bénultságot éreztem, abszolút sokkot, a regény ezen része teljesen felidézte ezt. Könnyek között olvastam arról is, ahogy a lány minden nap megfogalmazza, mennyire szeretné látni a lányát. El se tudom képzelni, milyen lehetett megszülni a gyerekét úgy, hogy egy pillanatra sem ölelhette magához. Az, hogy lemondott a szülői jogairól, az nem egy hibás döntés volt, hiszen akkor egyszerűen nem volt más választása, tudta, hogy Scotty szülei szeretni fogják a kicsit, másuk nem is maradt a fiuk után. Mégsem normális, hogy ez örökre szóljon, bár 18 évesen megkeresheti a gyerek a valódi szülőt, de ennyi év, az kibírhatatlan. Közben megismertem Kennát, és nincs kétség, megérdemli, hogy Diem életének része legyen. Annyira drukkoltam neki, hogy azt el nem tudom mondani. Hihetetlenül nagy bátorság és erő kellett az elhatározáshoz, hogy ezt végigcsinálja.
Az első benyomásom az volt, hogy hihetetlenül együtt tudtam érezni Kennával, talán a saját anyaságom miatt, vagy amiatt, hogy éreztem a kezdetektől, hogy nem egy egyszerű balesetről van itt szó. Az elítélésének a körülményei elég zavarosak voltak, illetve ő maga volt nagyon zavart, de ezt nem akarta észrevenni senki, így kényelmesebb volt elítélni őt. Bár az igazság az, ő sem tiltakozott, örült a büntetésnek. A Scottynak írt levelekből azonban lassan rájön az olvasó, hogy milyen volt Kenna élete korábban, főképp a gyerekkora, milyen volt a kapcsolata az anyjával. Sok rossz anyás történetet olvastam már, de még mindig megdöbbent, hogy emberek hogyan képesek viselkedni anyaként. Nem csoda, hogy Scotty egy valódi fénysugár volt Kenna életében, remény a normális életre. De fiatalok voltak, mindketten hibáztak azon az éjszakán. Alig vártam, hogy Kenna végre leírja az egyik levélben, hogyan is történt pontosan a baleset, és teljes mértékben át tudtam érezni azt a pánikot, amit ő. Egyszer rég egy éjjel megszólalt a házunk riasztója, a pincében jelzett mozgást, és én akkor pont ilyen zsigeri bénultságot éreztem, abszolút sokkot, a regény ezen része teljesen felidézte ezt. Könnyek között olvastam arról is, ahogy a lány minden nap megfogalmazza, mennyire szeretné látni a lányát. El se tudom képzelni, milyen lehetett megszülni a gyerekét úgy, hogy egy pillanatra sem ölelhette magához. Az, hogy lemondott a szülői jogairól, az nem egy hibás döntés volt, hiszen akkor egyszerűen nem volt más választása, tudta, hogy Scotty szülei szeretni fogják a kicsit, másuk nem is maradt a fiuk után. Mégsem normális, hogy ez örökre szóljon, bár 18 évesen megkeresheti a gyerek a valódi szülőt, de ennyi év, az kibírhatatlan. Közben megismertem Kennát, és nincs kétség, megérdemli, hogy Diem életének része legyen. Annyira drukkoltam neki, hogy azt el nem tudom mondani. Hihetetlenül nagy bátorság és erő kellett az elhatározáshoz, hogy ezt végigcsinálja.
Ledger karaktere szépen beleilleszkedik a képbe, amit elképzeltem CoHo eddigi férfi karakterei alapján, de a kiszámíthatóságát egyáltalán nem negatívumként említem, egyszerűen csak jól működött, hozta amit vártam tőle. Vonzalom, kételkedés, még nagyobb vonzalom és kételkedés, de ő érezte, tudat alatt is, hogy Kenna megérdemli először is az emberi bánásmódot, és hogy elmondhassa a saját verzióját. Ledger egy igazi úriember, morcos, de gondoskodó, együttérző, és ami a legjobban betalál az olvasók szívébe az az, ahogy a kislánnyal bánik. Része akar lenni az életének, ez Scottytól független már, ez egy örök szerelem. Azon is elgondolkodtam, mennyire volt hangsúlyos a romantika a regényben, kellett volna esetleg erősíteni, vagy halványítani rajta. Nem ezen van a hangsúly, és ez tökéletesen megfelelt így, nem túl spicy, de azért ott van.
Nagyon fontos téma volt a regényben az előítélet kérdése, hogyan viszonyulunk egy börtönviselt emberhez, ezen érdemes elgondolkodni. Nem minden büntetés egyformán megérdemelt, nem tudhatjuk az előzményeket, mégis azonnal ítélkezünk. Én sem vagyok kivétel. És pont az ilyen könyvek kellenek hozzá, hogy változzon a véleményünk, már csak ezért is megérte elolvasni.
Érdekelt volna, akár csak elméleti síkon is, hogy nem lehetett volna esetleg újratárgyalni az ügyet? Ez valahogy fel sem merült Kennában, bár pénz nélkül lehet, hogy ez is kilátástalan. De ez csak egy zárójeles megjegyzés.
És végül a galambok. Ez egy belsős poén volt Scotty és Ledger között: ha valami olyasmit láttak, aminek semmi értelme, akkor ezt mondták: "Az egy kibaszott galamb?" Ez egy valós jeleneten alapult, még a múltból, a többi meg történelem. Ez azért szúrt szíven, mert a mi családunkban is van egy galambos szólás, miszerint "A galamb a világ leghülyébb állata." És ez igaz is.
Érdekelt volna, akár csak elméleti síkon is, hogy nem lehetett volna esetleg újratárgyalni az ügyet? Ez valahogy fel sem merült Kennában, bár pénz nélkül lehet, hogy ez is kilátástalan. De ez csak egy zárójeles megjegyzés.
És végül a galambok. Ez egy belsős poén volt Scotty és Ledger között: ha valami olyasmit láttak, aminek semmi értelme, akkor ezt mondták: "Az egy kibaszott galamb?" Ez egy valós jeleneten alapult, még a múltból, a többi meg történelem. Ez azért szúrt szíven, mert a mi családunkban is van egy galambos szólás, miszerint "A galamb a világ leghülyébb állata." És ez igaz is.
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, megérintettek a témák, megszerettem a szereplőket, és teljesen megnyugodtam, hogy CoHo újra le tudott nyűgözni. Megint átérezhettem, hogy alig tudom letenni a könyvet, míg el nem érkezem az epilógusig. Mások mondani fogják, hogy a vége túl szirupos lett, de nekem most nincs erre egy szavam sem. Olvassátok, érdemes.
Borító: Eredeti, a galambok értelmet nyernek, amúgy nagyon tetszik.
Kedvenc karakter: Kenna.
Szárnyalás: Kb minden.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Számomra egy valódi érzelmi hullámvasút volt a könyv, sikerült a fájó jeleneteknél a könnyeimet is kicsikarnia, emellett kellemes volt a romantikus rész is.
Értékelés:
Nyereményjáték
A regény beleolvasóját feltétlenül olvassátok el, ez alapján meg tudjátok válaszolni az állomásokon feltett kérdéseket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
FELADVÁNY: MIT RENDELT KENNA ELŐSZÖR A KOCSMÁBAN?
Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Readinspo
10.26 Pandalány olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése