Lora Beth Johnson: Istennő a gépezetben

Maxim Könyvkiadó 2023 - Dream válogatás

416 oldal

Fordította: Németh Anikó

Goodreads: 3,71

Besorolás: YA, sci-fi

Amikor ​Andra felébred, fuldoklik.
Egy forró, mocskos barlangban találja magát 3102-ben, és Istennőnek szólítják. Száz évre hibernálták, hogy átutazhasson a galaxison, de ezer év múlva ébredt. A többi telepes, köztük a családja és a barátai is, már évszázadokkal ezelőtt meghaltak, az utódaik pedig valamiért istennőnek hiszik Andrát. A lány tudja, hogy nem különleges, de játssza a szerepét, hogy megtudhassa, miért hagyták sztázisban, és hogyan juthat vissza a Földre.
Zhade-nek, Eerensed száműzött fattyú hercegének azonban más tervei vannak. Abban reménykedik, hogy Andra lesz a kulcsfigura ahhoz, hogy elfoglalhassa jogos helyét a trónon ‒ ha Andra hajlandó eljátszani a szerepét. Mert ha a nép rájön, hogy nem tudja megmenteni haldokló bolygójukat, végeznek vele.
A város pedig szétesőben, egy gonosz uralkodó ül a trónon. Zhade és Andra talán sohasem tudja megfejteni a lány sorsának rejtélyét, vagy tudja leváltani a királyt, ráadásul Zhade titkokat rejteget. Vajon Andra ezer évnyi távolságra az otthonától azt fogja tapasztalni, hogy a bolygó, ahol felébredt, jobb a Földnél?

Őszinte leszek, kissé elrontottam magamnak az olvasásélményt, ugyanis ahogy elkezdtem a könyvet, néhány oldal után rájöttem a csavarra. Sajnos van egy rossz szokásom, ha ilyesmit gyanítok, akkor megnézem a könyv végét. Igazam lett, szóval gyakorlatilag úgy folytattam az olvasást, hogy az egyik nagy meglepetést már lelőttem, de szerencsére nem ez volt az egyetlen fordulat. Nem kevés sci-fi-t olvastam már, főleg, ha beleveszem a disztópiákat is. Nem véletlenül jutott eszembe ez a műfaj erről a könyvről, ugyanis inkább éreztem azt, hogy egy világégés utáni környezetben vagyunk, mintsem ezer évvel később a mai világunktól. De kezdjük az elején!

Andra arra számított, hogy egy új bolygó telepeseként ébred a sztázis után, az utolsó emléke szerint sok ezer társával együtt elhagyni készültek a Földet, az évszázados űrutazásra készülve speciális berendezésekbe zárva. Azonban amikor felébred, idegen arcokat lát, a környezet kellemetlenül meleg és koszos, ráadásul Istennőnek szólítják. A közeli város, Eerensed egy speciális kupola alatt vészeli át az éghajlat szélsőségeit, de a szerkezet veszélyben van. Kiderül, hogy a két korábbi Istennőtől is azt várták el a helyiek, hogy különleges képességeikkel "varázsoljanak" megoldást a kupola hibáira. A fiatal férfi, aki megtalálta és felébresztette, Zhade, már négy éve kereste őt, ennyi időt töltve száműzetésben, ugyanis ő az előző király elsőszülött fia, viszont házasságon kívül született, így nem lehet igazi herceg. Jelenleg a politikai házasságból született fiú uralkodik, Maret, aki  anyja erős befolyásoltsága alatt áll. Miután Andra a városba kerül, sőt, a palotában kap helyet, innentől gyorsan pörögnek az események, amelyek sokkolóak a lány számára. Hétköznapinak számítanak a kivégzések, és úgy tűnik, az ifjú trónörökös a fején hordott implantátum segítségével a levegőben lévő nanorészecskék irányításával könnyedén és gátlástalanul gyilkol - mások számára láthatatlanul. Andra elfogadja a szerepét, megpróbálja megjavítani a kupolát, és Istennőként viselkedik, ugyanakkor versenyt fut az idővel, hogy kiderítse, ki volt az előző két Istennő, és hogyan tudna visszajutni a Földre.
Zhade a lány kísérőjeként sikeresen visszajut a palotába, ahol felbukkannak a régi barátok, és lassan körvonalazódik egy lázadás, melynek célja az uralkodó megbuktatása. Zhade-nek szüksége van a látszat fenntartására, ezért kiképzi Andrát az Istennői szerepre, közben valami szövetségféle alakul ki közöttük, amiből akár több is lehet.

 

Itthon nagyon kevés sci-fi jelenik meg a young adult zsáneren belül, de a legutóbbi kedvencem, az Aurora Rising miatt kapva kaptam az alkalmon, hogy valami hasonlót olvashassak. A felütés is szinte egyező, hiszen Aurora (Auri) is az időben elveszve ébred fel a jövőben, ahogy itt Andromeda (Andra), a cselekmény azonban teljesen más. Hatalmas sokk volt Andra számára, hogy száz év alvás helyett ezer év múlva ébred 3102-ben, és mindenki akit ismert és szeretett immár halott. Én azon jobban csodálkoztam, hogy ahelyett, hogy valamiféle szupertechnológia lenne jellemző ebben az érában, inkább olyan, mintha ezer évet visszafelé mentünk volna. Az emberek leharcoltak, rossz ruhákban, kétségbeejtő állapotban léteznek, valamire való élet csak a kupola alatt van. A technológia jelen van, de varázslatnak, mágiának tartják az emberek, pedig robotok, nanorészecskék vannak jelen. Az egész világ kulturálatlannak, műveletlennek tűnik, és sajnos semmi magyarázat nem hangzik el erre az egész helyzetre. Andra egyáltalán nem tájékozódik a tágabb környezetről, pedig lenne alkalma rá, sokszor éreztem, hogy erőltetetten beszűkíti az írónő a lehetőségeit. Azt viszont feltétlenül szükségesnek érezte a szerző, hogy valami nyelvi problémát vigyen a kommunikációba, értik egymást ugyan a szereplők, de valami szlenges változata ez az angolnak, ami nem nyerte el a tetszésem, nem tartottam jó ötletnek, egyszóval idegesítő volt. Ez a világfelépítés számomra tele volt fekete lyukakkal, viszont nagyon könnyű volt beleélni magam a hősnő helyzetébe. Tetszett, hogy felismerte, csak úgy van esélye túlélni, ha kiismeri magát a politikai intrikákban, és titokban megpróbálja megszerezni a mesterséges intelligenciát, ami a mozgatórugója a hatalomnak. Úsznia kell az árral, hiszen sosem sült ki jó abból, ha valakit Istennőnek hittek, miközben köze nincs hozzá a valóságban, igazából nem tud csodát tenni. Érzékletesek voltak a leírások, könnyen el tudtam képzelni a környezetet, a hangulatot, a többi szereplőt. A váltott nézőpont Andrán kívül Zhade karakterét hozta közelebb, de nem mondanám, hogy túlságosan megkedveltem őt, folyamatosan éreztem rajta, hogy valamire készül, azon kívül is, amit felfedett. Hogy van valami mélyebb titka, rejtegetni valója, és ez be is igazolódott. Nagyon kiakadtam egy-egy brutális jeleneten a regényben, azt hiszem, ezekre nem ártana egy-két előzetes figyelmeztetés. Nem gondoltam az elején, hogy ennyi gyilkosság, kivégzés, halál részese leszek. A szerző nem kíméli a szereplőket, sőt, kifejezetten durva időnként, ez meglepett, szóval nem egy lányregénybe illő a vérmennyiség.
Muszáj beszélni a romantikáról, bárcsak ne kéne megemlíteni, hiszen teljesen felesleges, nem ad hozzá semmit a történethez, nem fejlődik olyan szintre, hogy számítson, így inkább zavaró ez pár csók.
Na de a regény utolsó száz oldala az, ami megmentette számomra az olvasásélményt. Leesett az állam egy olyan fordulat miatt, amit sosem találtam volna ki. Egyébként is érzelmileg kimerítő a végső összecsapás, ami több váratlan helyzetet is produkál, de még ezek után is képes volt a szerző egy atombombát dobni az olvasókra. Sajnos semmi bővebbet nem lehet erről megemlíteni a spoiler veszély miatt.
Összességében izgalmas volt a regény, de voltak hullámvölgyek, amit a vége sem tudott elfeledtetni. Sokszor belassult, és sajnos a világfelépítés hiányosságait sem tudom figyelmen kívül hagyni. Debütáló regényként ritkán szokott tökéletes lenni a végeredmény, jelen esetben is ez a helyzet, de ott vannak az ütős részletek, ami miatt emlékezetes és nagyon aktuális ez az olvasmány. A kulcsszó a Mesterséges Intelligencia, amit lehet csodálni vagy utálni, mindenesetre már a mai világunkban sem mehetünk el mellette szó nélkül.    

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak.

Borító: Figyelemfelkeltő

 

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A másik két Istennő személye.

 

Mélyrepülés: Hiányos világfelépítés.

Érzelmi mérce: Véres, erőszakos jeleneteket is tartalmaz, 15 éven felül ajánlom.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ