Oldalak

2024. február 27., kedd

Szabó Magda: Álarcosbál

 
A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretné megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Álarcosbál blogturné öt állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Móra Könyvkiadó 2022.
216 oldal
Goodreads:4,31
Besorolás: ifjúsági, klasszikus, lányregény

A nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára… Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt.
 
2021-ben kimaradt a blogunk a Szabó Magda blogturnéból, most viszont három regénnyel is jelentkeztem, ez remek alkalom, hogy bővítsem a blogon a "Múlt századi kedvenceim" bejegyzéseket.
A Móra Kiadónál megjelent elegáns küllemű kiadások nagyon megtetszettek, így az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap regényeket újraolvastam, és boldogan mesélek a régi és új olvasásélményeimről.
Fura érzés leírni, hogy több évtized telt el, mióta először olvastam ezt a történetet, kb. 1978-79-ben lehetett, durván húsz évvel később, mint ahogy a szerző először publikálta a regényt. Érdekes ez a visszaemlékezés dolog, mert ahogy olvastam a fejezeteket, sorra jöttek elő az emlékek, a történetbeli fordulatok kapcsán bevillantak érzések az akkori olvasásélményből. Például nagyon tetszett a farsangi ruha, ahogy a nagymama varrta a ruhát, az álarc, hogy tényleg nem ismerte fel senki a lányt, aztán a végén az elhunyt anyuka levele, na az már akkor is megríkatott. Gyerekkoromban is tetszett a regény, de nem tudtam volna megfogalmazni a miérteket, inkább csak annyit, hogy "minden jó, ha jó a vége". Igazából felnőttként érti meg az ember a mélyebb mondanivalókat.
Szabó Magda gyönyörűen ír, a helyén van minden szava, az érzelmek csak úgy áramlanak az olvasó szívébe. A történetnek a keretét az álarcosbál adja, amire Krisztina nagyon készül, hiszen egy hónapok óta folyó eseményláncnak szeretne pontot tenni a végére. Mondhatjuk úgy is, hogy be akar vallani titkokat, és kinyitni egy ajtót valaki előtt, aki talán nem is sejti, hogy ő mennyire vágyik rá, hogy belépjen. Kriszti félárván nőtt fel, apjával és a nagymamával élnek együtt, és Zsuzsa, a szülés utáni bombázáskor elhunyt édesanyja a zongorára kitett fényképről figyeli. A család sosem nevet, nincs zene, nincsenek programok, szomorúság és magány  jellemzi őket. A nagymama hamarosan elköltözik, megkérte a kezét egy szomszéd, és vidékre fog menni, emiatt lelkiismeret furdalás is felüti a fejét, a nagyinak azért mert elmegy, a többiekben meg azért, mert kicsit sajnálják magukat, jobban kéne örülniük a boldogságának. Közben az utóbbi hónapokban az apuka és Krisztina osztályfőnöke, Éva néni gyakran találkozgatnak esténként, a kislány iskolai és jellembéli fejlődése okán, persze mindenki mást is képzel ebbe, illetve szeretné, hogy több legyen. Az álarcosbál lesz a megfelelő helyszín, hogy elbeszélgessenek, a cigánylánynak öltözött Krisztina és az öregdiáknak álcázott Éva néni.
Mai fejemmel már látom, mennyi mély mondanivalót adott át a szerző ezen a történeten keresztül. A gyászfeldolgozás volt az egyik legfontosabb, és sajnos az apuka volt az, aki szerintem a legnagyobbat hibázta ennek kapcsán. Nagyon sokára olvasta el Zsuzsa hátrahagyott levelét, és akkor is szinte hiába, talán azt gondolta, már úgyis túl késő. Persze átérzem a fájdalmát, ahogy a nagymamáét is, hiszen neki a lánya halt meg, de egyikük sem volt elég erős ahhoz, hogy idővel a kislány érdekeit nézze. Neki minél hamarabb valódi anya kellett volna, és sokkal nagyobb nyitottság, beszélgetések, stb. Éva karaktere először túl sok volt, ahogy mindenbe beleavatkozott, akkor is irritált, ha kizárólag a segítő szándék vezette. Szabó Magda maga is hosszú éveken át tanított, megvolt a tapasztalata ebben a szakmában, úgyhogy nagyon hitelesen hozta a pedagógus karaktereket. Szerencsére sok Éva nénivel találkoztam a saját életem során, bár tíz-húsz évvel később jártam suliba, mint a történet ideje, és ez a fajta "világ újjáépítő" lelkesedés már nem sugárzott róluk, de az odafigyelés meg a személyesebb hang sokaknál megvolt. (Háromféle általánosba jártam, rengeteg tanárom volt.) Még Lujza nénit is megkönnyeztem, főleg a végső csavar után, pedig egy alsós tanáromra emlékeztetett, aki 6-7 évesen egy életre traumatizált egy fülrángatással (!). Mai napig nem értem, miért bántott fizikailag, leléptem a betonról a fűmagozott talajra szaladgálás közben, ez volt a vétkem. 
Ami az egyik legnagyobb különbség volt a gyerekkori és a mostani olvasásomban, az pont a karakterek rám való hatásában mérhető, gyerekként természetesen Krisztinával azonosultam, és nehezen értettem meg – vele együtt – a felnőttek világát, most viszont kinyílt a szemem, most már nekik is drukkoltam. De az igazi könnyözön Zsuzsa levelénél ért, annyira sajnáltam őt és persze később a férjét is, amiért nem tudta teljesíteni a kérését. Így Krisztina vesztett a legtöbbet, egy egész gyerekkort, de a regény végén azért ott a remény a boldogabb jövőre és ez nagyon is szívmelengető.
A regény besorolása ifjúsági regény, és nagyon sokan olvasták anno pöttyös vagy csíkos lányregényként, de szerintem sokkal szélesebb olvasóközönséghez szól. Felnőttként sokkal erősebben megérintett, jobban átéltem a karakterek helyzetét, az érzéseiket. Szabó Magda mondatai finoman tanítanak, minden helyzetben meg kell találni az élet apró örömeit és hogy mennyire fontos a szeretet, a tisztelet, az elfogadás. Szívből ajánlom a regényt minden ifjú olvasónak, lássák csak meg, milyen volt nagyanyáik fiatalkora a hatvanas években. 
Kedvenc idézet:
„Most elszomorodtál. De hiszen mondtam, hogy nem halt meg igazán. Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.”
Kép: Pinterest, saját

Borító: Elegáns fehér borító, színjátszó részekkel.
 
Kedvenc karakter Krisztina

Szárnyalás: Ahogy összefonódnak olyan szálak is, amire nem számítottam.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Sok érzelmet megmozgatott, főleg a gyászfeldolgozással kapcsolatban, és nem kevés nosztalgikus iskoláskori élmény merült fel újra bennem.

Értékelés: 


Nyereményjáték
 
Játékunk során a regényből válogatunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, kiről beszélnek vagy kit jellemeznek az idézett résszel, és írd be a nevét/titulusát a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Feladvány:  „Némával nem érdemes tárgyalni” – mondta ................ azon a furcsa, magas hangon, amely nála mindig az ingerültséget jelezte, mikor őt Éva néni hiába faggatta az után az osztályfőnöki óra után.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

02/25 - Hagyjatok! Olvasok!
02/27 - Kelly és Lupi olvas
03/02 - Fanni’s Library
03/03  - Spirit Bliss Sárga könyves út
03/05 - Szembetűnő



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése