A Kossuth Kiadó jelentette meg Lynn Painter: Újra meg újra című regényét, melyben Emilie különös időhurokba kerül, pont Valentin napon, amit pedig olyan szépen, pontosan eltervezett. Lássuk hogyan keveredik ki ez a lány ebből a rémálomból! Kövesd a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
348 oldal
Fordította: Nimila Ágnes
Goodreads: 3,97
Besorolás: YA, romantikus
Emilie Hornby, a tizenhét éves gimnazista mottója: „A sors a balekoknak való. A szerelmet meg kell tervezni.” A tinilány ennek jegyében, szerelemtől ittasan, kicsinosítva indul iskolába az év legromantikusabb napján, február 14-én. Bár mindent előre lejátszott a fejében, és gondosan rögzített is a heti tervezőjében, Emilie élete legrosszabb Valentin-napját éli át. Egyik baj és csalódás jön a másik után, semmi sem úgy alakul, ahogyan megálmodta. Miután túljut az első sokkon, a nagymamájához menekül egy kis vigasztalásért, és ott hajtja álomra a fejét. Másnap reggel hatkor megszólal a telefonja ébresztője, és – ó, te jó ég! – újra Valentin-nap van. Az utána következő nap pedig…? Ismét egy rémes Valentin-nap!
Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből nem tud kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az „első” Valentin-nap rémségeit.
Vajon meddig kell még szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban?
Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből nem tud kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az „első” Valentin-nap rémségeit.
Vajon meddig kell még szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban?
A szerzőtől tavaly olvasott Jobb mint a filmeken regény után - ami nekem a 2023-as év young adult könyve lett - már alig vártam, hogy friss megjelenést tarthassak a kezemben, vajon tényleg kedvenc írómmá válik Lynn Painter? A Kossuth Kiadó szerencsére nem váratott sokáig, az Újra meg újra hasonló cuki rajzos borítóval jelent meg nemrég, persze hogy azonnal belevetettem magam.
A történet alapötlete az Idétlen időkig filmre emlékeztetett, fura érzés lehet időhurokba kerülni és mindig ugyanarra a napra ébredni, még eddig ifjúsági könyvben nem találkoztam ezzel az ötlettel. Emilie-vel ráadásul ez a gondosan eltervezett Valentin napon történik meg: koccan az autójával, közös szerelmi vallomás helyett az excsajával látja csókolózni a pasiját, pont ma közlik, hogy nem veszik fel az áhított nyári táborba és még sorolhatnám. A várva várt szerelmesek napja egy rémálommá változik, amiben a papírforma helyett minden rosszra fordul. Aztán a következő reggel megint február 14.-re ébred, a saját ágyában, pedig előző este a nagyijánál aludt el, és a reggeli események hajszálra ugyanúgy indulnak. Hiába próbál odafigyelni, még az ütközés Nick autójával is megismétlődik. Ez a srác amúgy kémián jó ideje mellette ül, alig szóltak eddig egymáshoz, de most gyakorlatilag behúzza magával Emilie ebbe az őrületbe. Három katasztrofális Valentin nap után a negyedik újrainduló napon Emilie arra jut, hogy a kezébe veszi az irányítást, és azt teszi amit valójában szeretne - jócskán Nick sugallata is benne van a döntésben -, így lesz ez egy KNN (Következmények Nélküli Nap) napjuk. Akármit megtehet, hiszen holnap úgyis elölről kezdődik minden.... Ellógnak a suliból és bejárják a kedvenc helyeiket, őrültségekre vetemednek, közben titkokat fedeznek fel a környezetükről és egymásról.
Emilie karaktere nekem nagyon bejött, mert a tervezgetés és jegyzetelés, naplózás gondolata közel áll hozzám, én is szeretem ezeket a tevékenységeket. Neki egyszerűen szüksége is volt erre a fajta rendezettségre, miután az élete elég kaotikus az elvált szülők közötti megosztottságban. Kétlaki életet él, két otthona van, két nagyon elfoglalt szülővel, akikre nagyon haragudtam, mert baromira nem vették észre a lányuk problémáit, nem vonták bele a döntéseikbe. Emilie pedig igyekszik "láthatatlan" lenni, belesimulni az életükbe, megfelelni mindenkinek, otthon és a suliban is. A tökéletesen eltervezett és kudarcba fulladt Valentin napok mutatják meg neki, hogy minden megváltozhat egy pillanat alatt, az elvárásokat el lehet engedni, és meg kell élni az igazi valóságot, mert bőven tartogathat váratlan meglepetéseket.Nick egy morcosnak tűnő srác, aki egy ideje nem nagyon barátkozik senkivel, de olvasóként sejtjük egy-két apróságból, hogy azért nem teljesen közömbös Emilie irányában. Amúgy könyvmoly, aki inkább teázik, mintsem kávézna, nem mellesleg igazi gondoskodó típus. A KNN napon aztán alaposan megismerhetjük, többek között a magánya okait is, és nem lesz olvasó, aki ne szeretne bele ebbe a srácba. Ez a nap mindkettejüket megváltoztatja, rengeteg kalandot élnek át és mélyreható beszélgetésekben vesznek részt. Egyszerűen csodás volt ez a nap, varázslatos kibontakozása az érzelmeiknek, amin az olvasó nem csodálkozik annyira, mint ők maguk.
A mellékszereplőkről nem tudok kiemelkedően jót vagy rosszat mondani, a szülők elsőre rettenetesek, de szerencsére a cselekmény során ők is változnak, a barátok kellemesek, persze hogy van kötelező meleg barát is, és Em leköszönő pasija Josh sem válik ellenséggé, sikerül vele is barátságban lerendezni a dolgokat. A nagyi belevaló volt, bár pár részletet így utólag nem akartam volna megtudni vele kapcsolatban. Súrolta a vicces és a nevetséges határát.
Ami talán jobban érdekli szerintem a leendő olvasókat, az a rengeteg rejtett vagy nagyon is nyílt popkult utalás, leginkább Taylor Swift kapcsán! Hiszen a könyvhöz tartozó 24-es zenelistából 9 dal az övé, nem mellesleg a többi is telitalálat, mindenképp hallgassátok olvasás közben, a Spotify link megtalálható a könyv végén. Nekem a tetoválás szövege is nagyon tetszett: "Csodás érzés volt mindent elrontani" (the last great american dynasty-ből). De persze az egész könyv folyamán kapunk egy-egy utalást arra, hogy Emilie is gyakran dúdol, hallgat Taylor dalokat.
Nagyon szerettem ezt a történetet, a KNN nap utáni fordulattal együtt is, a főszereplőknek nyilván szembe kellett nézniük az őrületes nap következményeivel, volt ott még némi bonyodalom. Szerencsére boldog mosollyal csukhattam be a könyvet, és sietve felkerestem a szerző weboldalát, ahol már várt pár fejezet Nick szemszögéből, ami még hozzátett néhány rózsaszín szívecskét az olvasásélményhez. Itt találjátok! (Ugyanitt egy kimaradt jelenet is olvasható Emilie szemszögéből, őszintén szólva nem is bánom, hogy nem került bele, mert vicces ugyan, de mégsem illett volna a történetbe.) Szívből ajánlom ezt a könyvet minden romantikus young adult rajongónak, kortól függetlenül, és hajrá Swiftie-k!
A történet alapötlete az Idétlen időkig filmre emlékeztetett, fura érzés lehet időhurokba kerülni és mindig ugyanarra a napra ébredni, még eddig ifjúsági könyvben nem találkoztam ezzel az ötlettel. Emilie-vel ráadásul ez a gondosan eltervezett Valentin napon történik meg: koccan az autójával, közös szerelmi vallomás helyett az excsajával látja csókolózni a pasiját, pont ma közlik, hogy nem veszik fel az áhított nyári táborba és még sorolhatnám. A várva várt szerelmesek napja egy rémálommá változik, amiben a papírforma helyett minden rosszra fordul. Aztán a következő reggel megint február 14.-re ébred, a saját ágyában, pedig előző este a nagyijánál aludt el, és a reggeli események hajszálra ugyanúgy indulnak. Hiába próbál odafigyelni, még az ütközés Nick autójával is megismétlődik. Ez a srác amúgy kémián jó ideje mellette ül, alig szóltak eddig egymáshoz, de most gyakorlatilag behúzza magával Emilie ebbe az őrületbe. Három katasztrofális Valentin nap után a negyedik újrainduló napon Emilie arra jut, hogy a kezébe veszi az irányítást, és azt teszi amit valójában szeretne - jócskán Nick sugallata is benne van a döntésben -, így lesz ez egy KNN (Következmények Nélküli Nap) napjuk. Akármit megtehet, hiszen holnap úgyis elölről kezdődik minden.... Ellógnak a suliból és bejárják a kedvenc helyeiket, őrültségekre vetemednek, közben titkokat fedeznek fel a környezetükről és egymásról.
Emilie karaktere nekem nagyon bejött, mert a tervezgetés és jegyzetelés, naplózás gondolata közel áll hozzám, én is szeretem ezeket a tevékenységeket. Neki egyszerűen szüksége is volt erre a fajta rendezettségre, miután az élete elég kaotikus az elvált szülők közötti megosztottságban. Kétlaki életet él, két otthona van, két nagyon elfoglalt szülővel, akikre nagyon haragudtam, mert baromira nem vették észre a lányuk problémáit, nem vonták bele a döntéseikbe. Emilie pedig igyekszik "láthatatlan" lenni, belesimulni az életükbe, megfelelni mindenkinek, otthon és a suliban is. A tökéletesen eltervezett és kudarcba fulladt Valentin napok mutatják meg neki, hogy minden megváltozhat egy pillanat alatt, az elvárásokat el lehet engedni, és meg kell élni az igazi valóságot, mert bőven tartogathat váratlan meglepetéseket.Nick egy morcosnak tűnő srác, aki egy ideje nem nagyon barátkozik senkivel, de olvasóként sejtjük egy-két apróságból, hogy azért nem teljesen közömbös Emilie irányában. Amúgy könyvmoly, aki inkább teázik, mintsem kávézna, nem mellesleg igazi gondoskodó típus. A KNN napon aztán alaposan megismerhetjük, többek között a magánya okait is, és nem lesz olvasó, aki ne szeretne bele ebbe a srácba. Ez a nap mindkettejüket megváltoztatja, rengeteg kalandot élnek át és mélyreható beszélgetésekben vesznek részt. Egyszerűen csodás volt ez a nap, varázslatos kibontakozása az érzelmeiknek, amin az olvasó nem csodálkozik annyira, mint ők maguk.
A mellékszereplőkről nem tudok kiemelkedően jót vagy rosszat mondani, a szülők elsőre rettenetesek, de szerencsére a cselekmény során ők is változnak, a barátok kellemesek, persze hogy van kötelező meleg barát is, és Em leköszönő pasija Josh sem válik ellenséggé, sikerül vele is barátságban lerendezni a dolgokat. A nagyi belevaló volt, bár pár részletet így utólag nem akartam volna megtudni vele kapcsolatban. Súrolta a vicces és a nevetséges határát.
Ami talán jobban érdekli szerintem a leendő olvasókat, az a rengeteg rejtett vagy nagyon is nyílt popkult utalás, leginkább Taylor Swift kapcsán! Hiszen a könyvhöz tartozó 24-es zenelistából 9 dal az övé, nem mellesleg a többi is telitalálat, mindenképp hallgassátok olvasás közben, a Spotify link megtalálható a könyv végén. Nekem a tetoválás szövege is nagyon tetszett: "Csodás érzés volt mindent elrontani" (the last great american dynasty-ből). De persze az egész könyv folyamán kapunk egy-egy utalást arra, hogy Emilie is gyakran dúdol, hallgat Taylor dalokat.
Nagyon szerettem ezt a történetet, a KNN nap utáni fordulattal együtt is, a főszereplőknek nyilván szembe kellett nézniük az őrületes nap következményeivel, volt ott még némi bonyodalom. Szerencsére boldog mosollyal csukhattam be a könyvet, és sietve felkerestem a szerző weboldalát, ahol már várt pár fejezet Nick szemszögéből, ami még hozzátett néhány rózsaszín szívecskét az olvasásélményhez. Itt találjátok! (Ugyanitt egy kimaradt jelenet is olvasható Emilie szemszögéből, őszintén szólva nem is bánom, hogy nem került bele, mert vicces ugyan, de mégsem illett volna a történetbe.) Szívből ajánlom ezt a könyvet minden romantikus young adult rajongónak, kortól függetlenül, és hajrá Swiftie-k!
Kép: Pinterest
Borító: Az előző regényhez illő rajzos borító, nekem tetszik.
Kedvenc karakter: Emilie, Nick
Szárnyalás: Természetesen a KNN nap, és a végén a lila unikornis torta.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Abszolút a zsáner határain belül marad, cuki, édes szerelmi szállal.
Értékelés:
A szerző nagyon szereti Taylor Swift dalait, a regényhez ajánlott playlistben több is megtalálható az énekesnőtől. A játékunkban ezek közül válogattunk, reméljük könnyedén felismeritek és beírjátok a helyes válaszokat a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Ki az a népszerű énekes, akivel közösen énekli a “Lover” remix-ét Taylor Swift?
További állomások:
03.14 Kelly és Lupi olvas
03.16 This is my (book) universe
03.18 Hagyjatok! Olvasok!
03.14 Kelly és Lupi olvas
03.16 This is my (book) universe
03.18 Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése