Alix E. Harrow: A Starling-ház

 

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre!

A Tízezer ​ajtó után Alix E. Harrow írónő újabb regénnyel örvendeztetett meg minket, melyet az Agave Kiadó gondozásában olvashatunk magyarul. A Starling-házban egy álmos és hátborzongató kisvárosban, a nevével igencsak kontrasztos Edenben járunk, melyet két épület határoz meg: a Gravely Szénerőmű, illetve a Starlingok rezidenciája. Utóbbi sokkal inkább hasonlít kísértetházra, mint lakóépületre, még annak ellenére is, hogy (elvileg) van állandó lakója.

Tarts velünk a turnén, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről. A turné végén pedig majd egy szerencsés nyertes velünk együtt borzonghat.

Agave, 2024

400 oldal

Fordította: Ballai Mária

Goodreads: 3,85

Besorolás: thriller, fantasy, romantikus

Néha ​egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

Őszinte leszek, csak második nekifutásra keltette fel a figyelmemet a fülszöveg (és a csodálatos borító), de kíváncsian vetettem bele magam a történetbe.

Eden. Ebben a csodálatos nevű, de annál baljósabb, istenhátamögötti kisvárosban él az elárvult Opál és a kisöccse Jasper. A városról sok jót nem lehet elmondani, állandóan köd lengi körül, nincs semmi szép benne, van pár szénbányája, egy zagytározója, itt élt a XIX. századi híres író és illusztrátor, E. Starling, aki csak egy könyvet írt, egy rémisztő gyermekkönyvet, Az alvilág címmel és persze maga a Starling-ház, amiről mindenki tud valami történetet, de egyik sem vidám, sőt az évek során annyi változat kelt útra, hogy lassan már megközelíteni se meri senki.

Opal egyik napról a másikra próbál túlélni, minden munkát elvállal azért, hogy az öccsének jobb életet biztosítson, de egy ilyen kisvárosban ez szinte semmit se jelent. Se normális munka, se normális fizetés nincs. Viszont egyre gyakrabban álmodik a Starling-házról és a hozzá kapcsolódó furcsaságokról. Végül egy szép napon munkából hazafelé sétálva az erdőben megpillant egy kivilágított ablakot. Közelebb menve, a Starling birtok kapujában találja magát és a kapu túloldalán pedig ott áll valaki. Az a valaki pedig Arthur, a Starling-ház fiatal, de annál mogorvább és mufurcabb örököse. A furcsa találkozásnak az lesz a vége, hogy Opal munkát kap a házban, olyan fizetéssel, amit nem tud visszautasítani és így akármennyire is ódzkodik tőle, de a sok rémtörténet főszereplőjének kikiáltott Starling házban tölti a napjai nagy részét. Amit pedig ott tapasztal...

Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog ez a regény. Egyszerűen imádtam minden sorát. A szerző annyira ügyesen kelti a hangulatot, hogy szinte éreztem azt a hideget, ködöt, ami az egész várost átjárta. Azt a rettegést, amit a ház okozott és azt a reménytelenséget, amit mind Opal, mind Arthur érzett. Annyira életszagúan írta le a várost, hogy komolyan mondom, a Google-n utánanéztem, hogy tényleg létezik-e hasonló nevű városka Kentucky államban. (tudom, tudom.. nem kell erre mondanotok semmit :).

A külföldön megjelent illusztrált kiadás 

A szereplőkben imádtam, hogy a szerző nem szép, bájos, jóképű, kedves, imádnivaló szereplőket alkotott meg, hanem a városkához idomultak a karakterek is. Opal minden, csak nem szép, a ferde fogaival, a vörös hajával, a beszólogatásaival pont olyan, mint egy olyan személy, aki tényleg napról-napra él, huszonévesen már szinte mindent megtapasztalt, nem gondolja, hogy bármi jó is történhet vele.

Arthur ehhez tökéletes társa, ő más miatt (amit nem árulok el persze, hogy ne lőjjem le a poént) lett megkeseredett, koravén, de akiben még maradt valamennyi jóság.

Nem mondom, hogy azonnal megkedveltem volna bármelyiküket is, de mégis, az írónő szépen lassan csak megszerettette a főhőseinket, akikért végig szurkoltam, hogy történjen már velük valami jó is a sok borzalom után. Ami egyedül nekem picit "sok" volt és fura, az a romantika. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy kialakul valami a két főszereplő között. De nekem valahogy jobban illett volna az egész történethez, ha ez a "valami" inkább barátság, mint szerelem...

Persze nem hagyhatom ki a házat és az azt körülvevő borzongató rejtélyt sem, hiszen az is főszerepet játszott a történetben. Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne lőjjem le a csattanót, így csak annyit mondok el, hogy imádtam. Imádtam a külsejét, a belsejét, ahogy viszonyult a kedvelt és kevésbé kedvelt látogatóihoz. Szívesen kóboroltam volna abban a fura kertben, jártam volna végig (bár rettegve:D) azt a rengeteg szobát, folyosót és a KÖNYVTÁRAT.

A történet pedig bár lassan indul be, de ahogy bejutunk a Starling-házba, onnantól nincs megállás. Sokszor azt vettem észre, hogy már iszonyú késő van és én még mindig tovább és tovább olvasok, mert egyszerűen nem hagyott nyugodni, hogy még mindig nem tudom, hogy mi is van azon a baljóslatú birtokon.

És a regény vége? Persze anélkül, hogy elárulnék bármit is, szerintem tökéletes vége lett. Pont olyan, amilyennek az ember várja egy ilyen hajmeresztő történet után.

Összességében imádtam ezt a regényt, amit ajánlok mindenkinek, aki kedveli a hátborzongató, de még nem horror történeteket, a sötét fantasy regényeket, a nem megszokott, de szerethető szereplőket és persze azoknak is, akik már olvasták az írónő előző regényét is.

Borító: Gyönyörű, különleges, utal a történetre is

Kedvenc karakter: Opal, Arthur és a Pokolmacska

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom, hogy mi is történik pontosan.. kevés romantika a főhőseink között és megdöbbenés, amikor kiderül, hogy mi is történt

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Játékunkban borzongjatok velünk együtt! Minden állomás könyvértékelésében elrejtettünk egy borzongató képet az egyik szó alatt. A feladatotok, hogy megtaláljátok ezt a fotót és megírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére, hogy mit láttok rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Április 23 - Readinspo
Április 24 - Kelly és Lupi olvas
Április 26 - KönyvParfé
Április 28 - Utószó
Április 30 - Booktastic Boglinc

Május 02 - Könyv és más
Május 04 - Milyen könyvet olvassak?
Május 06 - Csak olvass!
Május 08 - This is my (book) universe
Május 10 - Spirit Bliss Sárga könyves út