Végre megjelent Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk regénye a Pioneer Books Kiadó gondozásában. Az érzéki romantikát, szívszorító drámát és humort elegyítő
Knockemout-sorozat harmadik részéből kiderül, hogy még egy rosszfiú is
megtalálhatja a boldogságot a megfelelő nő mellett. Tartsatok bloggereinkkel, és a játék megfejtéséért cserébe megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt.
696 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Goodreads: 4,44
Besorolás: felnőtt, romantikus, erotikus, kisváros
Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…
Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian - csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer - ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.
Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.
Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian - csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer - ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.
Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.
A Knockemout sorozat első két részét is nagyon szerettem, az Amin sosem leszünk túl és az Amit sosem fedünk fel egyaránt 4,5 csillagot kapott, de a harmadik rész bekerült a kedvenceim közé kerek öt csillagosan, akkor is, ha volt néhány apró szemöldökráncolásom az olvasás során. Ezeket teljesen ellensúlyozta az a nagyszerű szórakozás, ami az első laptól az utolsóig végigkísért. Maga a szerző is kitért arra tényre a regény végén, hogy mennyire hálás ennek a sorozatnak, hiszen ennyi oldalszámon keresztül nyilván fejlődött az írása, és ez teljesen igaz.
A korábbi részekben sokszor megvillantotta már a szerző Lucian karakterét, minden egyes alkalommal, amikor megjelent a színen, leuralta azt, és olyan lenyűgözően tette, hogy már hatalmas várakozással tekintettem a Sloane-Lucian regényre. Tudni lehetett, hogy kettejüknek kapcsolata a régmúltba nyúlik, egy-két elejtett mondat már részletezte, hogy fiatalon közel álltak egymáshoz. Végre kiderültek a részletek, szép lassan, a fejezetek közé illesztve, mindkét szemszögből olvashattam a múltról. Nekem különösen tetszett a regényben ez a 22 évvel korábbi idővonal, hiszen akkor 16-18 évesek voltak a főszereplők, így sikerült egy kis young adult zsánert is belecsempészni ebbe az amúgy sistergős jelenetekkel alaposan megtűzdelt felnőtt románcba. Azzal, hogy megismertem őket ilyen fiatalon is, sokkal közelebb hozta hozzám a karakterüket, egyébként is imádom a beszökést az ablakon, a nagy beszélgetéseket, a titkos barátságokat, még a közös tanulást is.
Sloane könyvtáros lett Knockemoutban, különböző társasági és kulturális eseményeket szervez, élvezi a munkáját, igazi könyvmoly. Csakhogy kissé elszaladtak az évek, mostanában döbbent rá, hogy ketyeg az óra, és mielőbb szeretne családot alapítani, hiányzik az életéből egy szerető társ, aki egyben jó apja is lehetne egy gyerekseregnek. Sloane elkezd randizgatni és ezzel lavinát indít el, emlékezzünk vissza Lucian reakcióira, amikor korábban próbált pasizni, ez most hatványozódik. Végül Lucian köt ki az egyéjszakás kalandra foglalt szállodai szobájában, és megnyílnak a mennyek kapui. Amit itt elkezdtek, azt bizony nehéz abbahagyni, mert túl jól illenek egymáshoz, de Luciannek esze ágában sincs tartós kapcsolatba kerülni, így borítékolható az újabb összeveszés. Közben a háttérben tovább folyik a nyomozás a sorozaton átívelő bűncselekmény felgöngyölítése érdekében, itt is vannak fejlemények, amik aggodalomra adnak okot. Végül Lucian úgy dönt, el kell távolodnia Sloane-tól mert csak így tudja megvédeni, Anthony Hugo kifejezetten az ő szeretteire vadászik.
Lucian bizony hosszú és nehéz úton kell, hogy keresztülmenjen, mire eljut a teljesen nyilvánvalóig, Sloane az egyetlen nő a számára. Hiába tudom én olvasóként, mi lesz a vége, attól még nagyon klasszul végigizgultam minden fordulatot. Értékeltem, hogy Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat. A leglényegesebb következtetésekre azonban nagyon későn jött rá, abban is, hogy Sloane nem volt hibás, kizárólag jót akart, és abban is, hogy milyenek is valójában a saját érzései. Mennyi elpazarolt év, fáj erre gondolni, mégsem tudok teljesen haragudni rá, mert olyan fordult elő ebben a regényben, ami nem túl sűrűn, 100x jobban tudtam azonosulni a férfi főhőssel, mint a nővel. Ez nem Sloane hibája, ez Lucian érdeme. Ha pasi lennék, tudnék ilyen lenni szíves örömest, mindig kimondva amit gondolok, szeretek szarkasztikusan szurkálódni is, és soha nem kéne kedvesnek lennem, ha nem akarok, még a haragtartás is stimmel. Imádtam a karakterét, nagyszerűen szórakoztam rajta, álompasi is egyben, de inkább egy álomkarakter. Olyan, aki kívül belül maximálisan eltalált, és pont jó így, ahogy van.
Sloane-ra visszatérve hozzáteszem, nagyon valós volt a karaktere, az érzései, a reakciói egy két lábbal a földön járó nőre utaltak, aki erős és független, okos és gondoskodó, és akit kétszer is mélyen megbántott Lucifer. (Ha pipa vagyok rá, én is így hívom magamban.) Sok közös pontot találtam vele ízlés terén, én is nagy rajongója vagyok Shania Twain-nek, minden említett dal kedvencem volt. És a megemlített könyvek, édes istenem, leesett az állam, mikor kiderült, mi volt a 16 éves Sloane kedvenc regénye, amit az anyjától vett kölcsön: Kathleen E. Woodiwiss: Shanna regénye. Imádom azt a történetet, de a többi említett könyvet is részben ismerem, illetve felírtam magamnak, hogy minél előbb elolvashassam, élükön az Éjfél Könyvtárral. Imádtam, hogy valódi könyvek kerültek a történetbe. (Sajnos végig Éjféli Könyvtárként volt említve.)
A szerelmi szál - ki ne tudná merre halad ez a cselekményszál - mégis megdobogtatta a szívemet, izgultam értük, és közben csodáltam a spicy jeleneteket, amik szerintem ebben a részben voltak a legjobbak a sorozatból. Talán a viccelődés, a beszólogatás miatt, de felülmúlta az előzőeket. Ezek ketten olyan szellemes, vicces szócsatákat vívtak, amin dőltem a nevetéstől. A humor egyébként az egész sorozat egyik fő erőssége, amit imádnak az olvasók.
Szerintem nem is kell megemlítenem, mennyire jó volt találkozni a korábbi szereplőkkel, zajlik az élet tovább a kisvárosban, ott a nyomozás is, na meg a sok szerelmespár, Steph és Jeremiah párosából egészen sokat kaptam. Meg kell említenem a bromance hármas tökéletességét, amihez Nolan is csatlakozott immár, és külön öröm volt nézni, ahogy a Morgan testvérek védték Sloane-t, a verekedős rész haláli volt, én is kifeküdtem a végére - a röhögéstől. Knox és Nash, menő álompasik vagytok, de Lucian rátok vert.
Én nem tudok panaszkodni a könyv dinamikájára sem, elfogadtam a történések ütemét, egyszerűen imádtam olvasni, pont jó volt, ahogy a szerző megírta. Olyan érzelmeket mozgatott meg bennem és olyan sokrétűeket, egyszerűen nincs már hely hogy részletezzem. Nekem alig három éve halt meg apukám, úgyhogy a gyászfeldolgozás friss és ismerős volt. Aztán ott volt a kapcsolat Sloane szülei és Lucian között, az erre vonatkozó Simon idézet szerintem mindent elmond: "Ha választhattam volna egy fiúgyermeket, az te lettél volna. Vigyázz a lányaimra."
A lelke összetört a valódi szülei miatt, de Sloane szüleiben újakra talált, amit igyekezett meghálálni.
Az epilógusban természetesen mindenki úszik a cukorszirupban, de kit érdekel, örömmel láttam a tíz évvel későbbi énjüket. Igazából még arról is szívesen olvastam volna, hogy az elmúlt húsz évben hogy alakult az életük részletesebben, bár akkor ezer oldalig meg sem állt volna a szerző.
Ami komolyabb homlokráncolást okozott, az az utolsó fordulat, ami erőszakosan hangzott, komoly támadás tulajdonképpen, mégis szinte komikus volt az egész. Részletekbe nem mennék bele, hamar vége lett, és megoldódott a helyzet. Emellett volt pár szófordulat, ami magyarul nyilván nem úgy jött át, ahogy eredetiben, de erről igazából senki sem tehet.
Sloane-ra visszatérve hozzáteszem, nagyon valós volt a karaktere, az érzései, a reakciói egy két lábbal a földön járó nőre utaltak, aki erős és független, okos és gondoskodó, és akit kétszer is mélyen megbántott Lucifer. (Ha pipa vagyok rá, én is így hívom magamban.) Sok közös pontot találtam vele ízlés terén, én is nagy rajongója vagyok Shania Twain-nek, minden említett dal kedvencem volt. És a megemlített könyvek, édes istenem, leesett az állam, mikor kiderült, mi volt a 16 éves Sloane kedvenc regénye, amit az anyjától vett kölcsön: Kathleen E. Woodiwiss: Shanna regénye. Imádom azt a történetet, de a többi említett könyvet is részben ismerem, illetve felírtam magamnak, hogy minél előbb elolvashassam, élükön az Éjfél Könyvtárral. Imádtam, hogy valódi könyvek kerültek a történetbe. (Sajnos végig Éjféli Könyvtárként volt említve.)
A szerelmi szál - ki ne tudná merre halad ez a cselekményszál - mégis megdobogtatta a szívemet, izgultam értük, és közben csodáltam a spicy jeleneteket, amik szerintem ebben a részben voltak a legjobbak a sorozatból. Talán a viccelődés, a beszólogatás miatt, de felülmúlta az előzőeket. Ezek ketten olyan szellemes, vicces szócsatákat vívtak, amin dőltem a nevetéstől. A humor egyébként az egész sorozat egyik fő erőssége, amit imádnak az olvasók.
Szerintem nem is kell megemlítenem, mennyire jó volt találkozni a korábbi szereplőkkel, zajlik az élet tovább a kisvárosban, ott a nyomozás is, na meg a sok szerelmespár, Steph és Jeremiah párosából egészen sokat kaptam. Meg kell említenem a bromance hármas tökéletességét, amihez Nolan is csatlakozott immár, és külön öröm volt nézni, ahogy a Morgan testvérek védték Sloane-t, a verekedős rész haláli volt, én is kifeküdtem a végére - a röhögéstől. Knox és Nash, menő álompasik vagytok, de Lucian rátok vert.
Én nem tudok panaszkodni a könyv dinamikájára sem, elfogadtam a történések ütemét, egyszerűen imádtam olvasni, pont jó volt, ahogy a szerző megírta. Olyan érzelmeket mozgatott meg bennem és olyan sokrétűeket, egyszerűen nincs már hely hogy részletezzem. Nekem alig három éve halt meg apukám, úgyhogy a gyászfeldolgozás friss és ismerős volt. Aztán ott volt a kapcsolat Sloane szülei és Lucian között, az erre vonatkozó Simon idézet szerintem mindent elmond: "Ha választhattam volna egy fiúgyermeket, az te lettél volna. Vigyázz a lányaimra."
A lelke összetört a valódi szülei miatt, de Sloane szüleiben újakra talált, amit igyekezett meghálálni.
Az epilógusban természetesen mindenki úszik a cukorszirupban, de kit érdekel, örömmel láttam a tíz évvel későbbi énjüket. Igazából még arról is szívesen olvastam volna, hogy az elmúlt húsz évben hogy alakult az életük részletesebben, bár akkor ezer oldalig meg sem állt volna a szerző.
Ami komolyabb homlokráncolást okozott, az az utolsó fordulat, ami erőszakosan hangzott, komoly támadás tulajdonképpen, mégis szinte komikus volt az egész. Részletekbe nem mennék bele, hamar vége lett, és megoldódott a helyzet. Emellett volt pár szófordulat, ami magyarul nyilván nem úgy jött át, ahogy eredetiben, de erről igazából senki sem tehet.
A szerző ezzel a könyvével, sorozatával beírta magát a kedvenceim közé, szívesen fogom olvasni a következő regényeit és szívből ajánlom minden romantika rajongónak.
Képek: Pinterest
Borító: A borító gyönyörű, a cseresznyevirág jelentése is értelmet nyer.
Kedvenc karakter: Lucian, Sloane
Szárnyalás: A visszaemlékezős részek.
Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: Kb 50% után felizzanak a lapok, szerintem a sorozatban itt a legminőségibb az erotika, és persze minden részletében vállalható.
Értékelés:
Nyereményjáték:
Mostani blogturnénk minden állomásán a Knockemout sorozat valamely főszereplőjének családnevét kell összeállítanotok a közreadott, megkevert betűkből, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, méghozzá a keresztnévvel kiegészítve. A ráadás kérdés megválaszolásával pedig még tovább növelhetitek a nyerési esélyeteket!
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány: OILLRNS
Állomáslista:
04.02. – Angelika blogja
04.05. – Fanni’s Library
04.08. – Kelly & Lupi olvas
04.11. – Pandalány olvas
04.02. – Angelika blogja
04.05. – Fanni’s Library
04.08. – Kelly & Lupi olvas
04.11. – Pandalány olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése