KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2024. június 8., szombat

Jochen Gutsch, Maxim Leo: Frankie


A Kossuth Kiadó jelentette meg Jochen Gutsch, Maxim Leo: Frankie című regényét, melyben egy végzetes lépésre készülő férfi és egy otthonra vágyó macska találkozásáról olvashatsz, ami mindkettőjük életét megváltoztatja.  Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Kossuth Kiadó
218 oldal
Fordította: Várnai Péter
Goodreads: 4,20
Besorolás: barátság, macska, depresszió

Egy rendkívüli barátság története
„Az élet értelme nekem smafu. Azt, ugye, először is meg kell találni. Aztán meg vigyázhatunk rá, nehogy elveszítsük.”
Richard Gold mindent előkészített. Ma lesz a napja, hogy végez magával. A kötél már a nyakán van, amikor észreveszi, hogy az ablaka előtt egy vézna kandúr nagy érdeklődéssel bámulja őt. Goldot ez teljesen összezavarja. Aztán a kandúr be is költözik hozzá, merthogy Goldnak nagy tévéje, „irtó” puha ágya van, és az ennivalót mindig hajszálpontosan a megfelelő időben szolgálja fel. Ezzel különös barátság veszi kezdetét két kívülálló között, akiknek legalább az egyike szilárdan hisz abban, hogy az életben van happy end.
Egy férfi meg akar halni. Egy kandúr otthont keres. Megható, ugyanakkor páratlan humorral átszőtt történet egy rendkívüli barátságról, és az útról, amely visszavezet az életbe.

A borító szerelem volt első látásra, nézd meg jól, aztán nézd meg itt jobbra a képet. Ez a magyarázat, hogy miért akartam elolvasni Frankie történetét. Minden tiszteletem a kutyásoké, nekem is volt az életem egy korábbi szakaszában nyolc évig kutyám, egy szibériai husky, tudom milyen kutyásnak lenni. Szóval nem szeretnék különbséget tenni az állatok között, de az én esetemben úgy adódott, hogy egy ivartalanított kandúrral osztjuk meg az otthonunkat, a képen látható Stricikével. A nevét a nagyobbik lányom adta neki, képzelhetitek milyen reakciókat kapunk a barátoktól, vendégektől vagy éppen az állatorvosnál, de mi így szeretjük, nem is illene rá más név. Befogadott cica, egy ismerősnél nem fért össze a többi macskával, így hozzánk költözött kb egy évesen, bájosan, megszeppenve. Kilenc éve vagyunk a kiszolgálói, a háreme, és még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon hálás lenne érte, ez az igazság. Kicsit sarkosan kifejezve "elvisel" minket. De mielőtt a bejegyzésem csakis róla szólna, inkább rátérek a könyvre.
 
Arra nem igazán voltam felkészülve, hogy Frankie szemszögéből olvashatom az eseményeket, sőt, később az is kiderült, hogy tud beszélni az emberek nyelvén. Frankie eléggé szomorúan bandukol a faluban, korábbi gazdáját elvitték fehér ruhás emberek, miután elfeküdt a kertben. (Bocsánat, ez nagyon morbid amúgy, de én már itt nagyon mosolyogtam magamban.) Szegény kis sovány kandúr próbál élelmet találni, szöcskéket fog, ami persze fél fogára sem elég. Így sodródik el az elhagyott házhoz, ami most mégsem üres, az ablakon bekukucskálva látja, hogy egy pasas épp egy szép fonalat tesz a nyakára. Észreveszi Frankie-t, el akarja kergetni, fejen is találja valamivel, ezek után a cicában nem sok élet marad. Szerencsére az emberünk próbál segíteni rajta, állatorvost hív, aki meg is menti. A kapcsolat szikrája kezd kialakulni közöttük, a pasas próbál élelmet találni a házban, nem sok sikerrel. Gyorsan piálni kezd, hogy kiheverje a sokkot, amit Frankie okozott azzal, hogy képes beszélni. Richard Gold azt hiszi megőrült, és erre meg is van az oka, hiszen ki látott már beszélő macskát ugyebár. A férfi gyászolja a feleségét, és meg akar halni... Kezdetben úgy tűnik, hogy ezen Frankie sem tud változtatni, de aztán beindulnak az események.
Természetesen nem akarom elmesélni a teljes történetet, ennyiből bőven látható, hogy merre halad a sztori, nyilvánvaló, hogy azt akarják a szerzők megmutatni, hogy egy állat barátsága, a vele való törődés ki tud szakítani a legnagyobb lelki problémákból is. Mégsem olyan biztos, hogy mindenki számára jól végződik ez a történet, számomra egészen a végéig voltak kétségek, sőt még utána is. Frankie-től nem igazán szabadultam meg azzal, hogy becsuktam a könyvet.
Megszerettem ezt a kandúrt, bennem kialakult könnyedén az a varázs, amivel be tudott hálózni. Nagyon viccesek és tanulságosak voltak a beszélgetései Golddal, aki foglalkozását tekintve író, sok mindent tudományosan, racionálisan közelített meg, miközben Frankie inkább gyakorlatiasan. Aztán kimerészkedtek a házon túlra is, vásárolni mentek, vagy épp a városba egy macskaeledel-reklám castingjára, minden egyes közös élmény egy újabb előrelépés volt a depiből való kilábaláshoz.
Frankie-nek barátai is vannak a faluban, érdemes róluk is szót ejteni, egy cuki mókus és egy öreg kutyi, akikkel szintén jókat beszélgettek a világ dolgairól, miközben az olvasó dől a nevetéstől, annyira vicces a gondolkodásuk. És nem is lenne igazi kandúr Frankie, ha nem lenne egy titkos szerelme is, akinek a meghódítására való ötletelés is elég mókás pillanatokat okozott. A szerzők stílusa tetszett, eddig nem olvastam tőlük, ideje is utána néznem a munkásságuknak. Jók voltak a poénok, a tanulságok, és nem éreztem, hogy a mondanivaló erőltetett vagy túlzó lenne. Kissé megvezettek a vége felé, tökéletesen csavarták a szálakat, hogy izguljak azért, végül pedig kicsit nyitott is maradjon, egyben nagyon megható. Jót játszottak az érzelmeimmel, és ez a lényeg egy olvasásélménynél, legalábbis nálam, hogy érzelmeket váltson ki, ezáltal emlékezetes maradjon. Igazából a fő téma itt a gyászfeldolgozás, az általa okozott depresszióból való kijutás kérdése volt, amit egyedül egy állatka nem old meg. Oda kell figyelnünk egymásra, segítséget kell keresni, nem szabad a gyászolót magára hagyni a problémájával, akkor semmiképp sem, ha befelé fordulva, magában akarja lerendezni.
Szeretem váltogatni a zsánereket az olvasmányaim során, mindig jól jön egy teljesen újszerű könyv, amilyet még nem próbáltam, a Frankie is ilyennek bizonyult. Összességében ez a rövidke regény nekem remek kikapcsolódást nyújtott, igazolta azt, amit már eddig is tudtam, hogy mennyire fontos az életünkben az, hogy törődjünk valakivel, legyen az ember vagy akár egy kisállat. Ez olyan kapcsolat, olyan érzés, ami nélkül ugyan lehet élni, de nem érdemes.      
Képek: saját

Borító: A pálmafás ing? Háh.
 
Kedvenc karakter Frankie

Szárnyalás: A tabu.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Hol sírtam, hol nevettem, kész érzelmi hullámvasút.

Értékelés: 



Nyereményjáték
 
A könyv beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyedén megválaszolhatjátok kérdéseinket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés: Mi volt az első szó, amit Frankie kiejtett embernyelven?

További állomások:
06.08 Kelly és Lupi olvas
06.10 Milyen könyvet olvassak?
06.14 Könyv és más



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók