Oldalak

2024. július 31., szerda

Júliusi összegzés

A július leírhatatlanul meleg volt, és nálam ez erősen kihatott az olvasási kedvemre, voltak esték, amikor nem voltam képes könyvet venni a kezembe. Van ilyen is, inkább játszottam órákat, végül úgyis győz az olvasás.
Kezdtem a hónapot A vörös fenevad regénnyel, mely a Blood Heir sorozat második része Amélie Wen Zhao-tól. Sajnos kevesen ismerik a sorozatot, pedig nagyon jó, és kimondottan jólesett valamit olvasni ami hűvösebb éghajlaton játszódik. 4,5* lett kerek 400 oldalon, végül is utólag elmondhatom, ez volt a hónap könyve. Ezután a hónap csalódása következett, Bal Khabra: Collide - Ütközőpálya című hokis-románc regénye. Számomra túl klisés volt, végig rángattam a szemöldököm, kettő csillagot adtam azért rá, mert egy műfajban még járatlan olvasónak nem rossz azért. (464 oldal) Ezután a várva vár T.L. Swan regényt vettem kézbe, a Miles fivérek sorozat harmadik részét, A Casanova címmel. Sajnos a drámai pillanatot elrontotta a szerző egy olyan fordulattal, ami nekem nem csúszott, egyébként azért élvezhető volt a 480 oldalas regény, nagyon kíváncsi vagyok a befejezésre, ez most három csillagot ért.
Cuki young adult könyv következett Jennifer E. Smith tollából, a 304 oldalas Feljegyzések a szerelemről. Ritkaságszámba menő roadtrip műfajú, egy vonatút alatt játszódó történetet olvashattam, elgondolkodtató mondanivalóval, helyes szereplőkkel. 4,5* lett végül, és szívesen megnézem majd a filmet, amit mostanában készítenek belőle. Ezután egy régi várólistás könyvecske került elő, Elizabeth Goudge: Holdhercegnő regénye. Sajnos a filmet láttam hamarabb, sőt ráadásul elég sokszor, mert a lányaim szerették, szóval nem tudtam elvonatkoztatni. A regény némely részlete kifejezetten rossz érzést keltett, úgyhogy jó mese volt, de nekem csak 3,5 csillagot ért. A terjedelme 250 oldal. Végül a hónap utolsó teljes olvasmánya egy szintén rövid könyvecske lett: Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó. Sosem olvastam még japán szerzőtől - leszámítva a mangákat - szóval nagy volt a várakozás. Mindössze 180 oldalas a történet, kedves olvasmány volt, cicákkal és asztrológiával szőtte össze a szerző a cselekményszálat, 4 pontot kapott. A hónap végére még belekezdtem Ali Hazelwood: Bride - A menyasszony regényébe, aminek a harmadánál járok és eddig nagyon tetszik. A befejezés átnyúlik majd augusztusra, de már most látom, hogy kedvenc lesz, iszonyú jól szórakozom rajta, mivel abszolút paródiának fogom fel.
6 befejezett könyv 2078 oldal
1 megkezdett könyv 156 oldal

Beszerzések terén visszafogtam magam, "csak" négy könyvet vettem, és egy recit kaptam kézhez, a képen láthatóakat. Augusztusban azt várom, hogy a könyvpiac óriási akciókat fog bevetni a nyár végére, szóval esélyes pár új beszerzés.

Az augusztustól sokkal több olvasást várok, lesz egy egyhetes Read-a-thon is a 20-i héten, már hagyományosan. Remélem fantasys hangulatban leszek, mert évek óta az ACOTAR sorozatot szeretném már olvasni - egyszerre minden részt. De az is simán megeshet, hogy romantikusra vágyom majd és L.J. Shen regényeit, a Bostoni bikák sorozatot veszem elő és zsinórban elolvasom. De nem csak a Read-a-thon lesz, tervezem még a következőket: Beautifully Cruel - Gyönyörűen kegyetlen, ez blogturnés lesz és már beleolvastam, jónak tűnik, aztán a Flawless - Hibátlan is sorra kerül. Kasie West: Borrow my Heart regényére is pályázok. A többi legyen meglepetés.
 
Folyt köv.

 
 

2024. július 30., kedd

Rebecca Ross: Divine Rivals - Isteni riválisok (Letters of Enchantment #1)

 


A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának első kötete, az Isteni riválisok. A szerző nem ismeretlen a magyar közönség számára, A királynő felemelkedése és A királynő koronázása című kötetek már elrabolták a hazai olvasók szívét. Ebben a teljesen új történetben Iris és Roman karakterét követhetjük végig, egészen a frontvonalig. Tartsatok velünk, fedezzük fel, hogy milyen mágikus kapcsolat köti össze a két főszereplőt, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Maxim Kiadó, 2024
448 oldal
Fordította: Szujer Orsolya
Goodreads: 4,20
Besorolás: fantasy, romantikus, YA, ifjúsági

Két fiatal rivális szerelemre talál egy mágikus kapcsolaton keresztül, és szembe kell nézniük a pokol bugyraival egy istenek közötti háború viharában, ami örökre megpecsételheti a sorsukat.

Évszázadokig tartó álmukból felébredve az istenek ismét háborúznak. De a tizennyolc éves Iris Winnow csak a családját próbálja egyben tartani. Az anyja függőségével küzd, míg a bátyja eltűnt a fronton. Iris egyetlen reménye, hogy megszerzi a rovatvezetői előléptetést az Oathi Közlönynél.

Hogy megbirkózzon aggodalmaival, Iris leveleket ír a testvérének, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, azonban eltűnnek – és egyenesen Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársa kezébe kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a testvéréért, az emberiség jövőjéért és a szerelemért vívott háború csatájának frontvonaláig.

Tudom, hogy ezen könyv körül is óriási a hype, de én csak a fülszövegét olvastam el - rivális szerelem, mágikus kapcsolat - és ez nálam már felhívó volt egy keringőre - jelen esetben arra, hogy belevessem magam Iris és Kitt történetébe.

A történet szerint két isten háborúzik, ami az emberekre is kihat természetesen. Iris távol a fronttól egy kisvárosban él, de a bátyja a fronton harcol az egyik isten nevében. Főhősnőnk nagyon jól ír, jelenleg is a kisvárosi lapnál, az Oathi Közlönynél dolgozik és nagyon hajt a rovatvezetői posztért, ami egyrészt nagy előrelépés lenne neki, még nagyobb presztízs és persze jövedelemként se lenne rossz, mivel egyedül él az édesanyjával, aki sajnos alkoholista.
De nehezítésként ott van a riválisa, a gazdag családból származó, jóképű Roman Kitt, aki szintén erre a posztra vágyik, így "kisebb" rivalizálás tör ki köztük.
Iris mellette vágyik nagyon a bátyja után, így esténként leveleket ír neki, de mivel nem tudja, hogy hová küldhetné el őket, így a szekrénye alatt végzi mind. Ezek a levelek azonban rejtélyes módon Roman kezében landolnak, a fiú pedig érdeklődéssel vegyes kíváncsisággal eleinte csak olvassa őket, majd annyit felfedve, hogy nem a lány bátyja kapja meg őket, elkezd rájuk válaszolgatni. A két fiatal között pedig először barátság, majd valami több kezd kibontakozni.
Az élet azonban nem mindig igazságos, így a rovatvezetői posztot Kitt kapja meg, a lány pedig egy családi tragédia után úgy dönt, hogy elég volt a városból és inkább elindul a frontra, hogy megkeresse a bátyját.
Vajon előkerül az elveszett testvér? Vajon meddig tudja Kitt fenn tartani az álcáját és ha esetleg kiderül, akkor van jövője a kapcsolatuknak?

Forrás
Őszinte leszek, ha bizonyos időközönként nem jöttek volna képbe az istenek, én biztosra veszem, hogy egy II. világháborús regényt olvasok, hiszen minden - a háború borzalmaitól kezdve, a nélkülözésen, a tragédiákon, a fronton elveszett szeretteken át - szinte minden erre utalt. A történet szépen lassan növeli a feszültséget, hiszen először még a teljesen békés kisvárosban követhetjük nyomon Irist, aki egy jobb jövő érdekében küzd a helyi lapnál, mellette pedig izgul az alkoholista anyjáért és a fronton eltűnt testvéréért. Utána picit már közelítünk a fronthoz, hiszen Iris haditudósítóként a fronthoz egy eléggé közeli kisvárosba kerül - ahol felkészítik a leendő munkájára. Még azért itt is kapunk elég sok békés, nyugodt pillanatot, de aztán kikerül a frontra és igazán itt csúcsosodik ki az egész, hogy aztán egy körömlerágós függővéggel lezárja a szerző az első részt :D.
Persze az érzelmi része is körülbelül hasonlóan fokozódik, az ellenségekből barát, majd barátokból több - itt tökéletesen jól működik. A két fiatal közti levelezés eleinte "csak" aranyos, de egy idő után annyira romantikus és gyönyörű lesz, hogy voltak részek, amelyeket többször is átolvastam, annyira tetszettek.

A világfelépítés pedig érdekes és bár a regény címében is szerepelnek az istenek és ugye miattuk tört ki eme véres háború, de túl sok mindent nem tudunk meg erről az egészről. Az alapkonfliktus persze adott - ezt egy levélben meséli el Kitt Irisnek, így mi is beavatást nyerünk, hogy miért is tört ki ez a háború, de hogy ez mikor volt, miért zajlik még most is, ki áll nyerésre, miért keveredtek bele az emberek is... a kérdésem több, mint amire választ kaptam. De érdekes módon szerintem nagyon senki nem fogja hiányolni ezt a részt, hiszen a két fiatal szerelmi története szerintem abszolút kitölti ezt a regényt. Rebecca Ross pedig úgy szövi a szálakat, hogy én például majdnem egy ültőhelyemben kiolvastam a teljes könyvet. Gyönyörűen, érdekfeszítően ír, a levelezések pedig rettentően bensőségesek - egyszerűen képtelenség letenni a könyvet. Amit nem hittem volna, de ez a könyv az idei olvasmányaim közül toronymagasan kiemelkedik.

És a történet vége? Természetesen függővég, de képzeljétek, nem kell rá éveket várni, ha minden igaz, akkor idén novemberben elhozza a kiadó a második, befejező részt is! Én pedig rettentően várom és az elsők között szeretném majd olvasni!

Összességében az írónő egy szinte tökéletes regényt alkotott, amely többek között a barátságról, lelki társakról, veszteségekről, bátorságról és a szerelem erejéről ír. Ajánlom mindenkinek, aki egy különleges világban játszódó, gyönyörű szerelmi történetet szeretne olvasni.

Borító: A D és az R betű nagyon ötletes, de a többi részétől nem vagyok elájulva

Kedvenc karakter: Iris, Kitt, Attie, Marisol

Szárnyalás: a szerelmi szál

Mélyrepülés: a függővég.. (jó, ez csak vicc, csak ez naaagyon gonosz dolog volt... :D )

Érzelmi mérce: néhol fájdalmas, de leginkább romantikus - egyszerűen nem tudok betelni, hogy lett ez ennyire gyönyörűen romantikus... (van benne +18-s karikás rész is, de a YA keretein belül tartva)

Értékelés:


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:

Az Isteni riválisok című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 Hogy hívják azt a két istent, akik háborúban állnak egymással?  

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Július 24 - Csak olvass!
Július 26 - Kitablar
Július 28 - Readinspo
Július 30 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 03 - Dreamworld
Augusztus 05 - Könyv és más

2024. július 24., szerda

Ali Hazelwood: Bride - A menyasszony

 


Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő, melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik, ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?
Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Maxim, 2024
430 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 4,05
Besorolás: paranormális romantikus, fantasy

Misery ​Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint.
A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van…
Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie… magával a farkassal.
Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Ahogyan már tudjátok volt nekem is (mint sok olvasónak) egy vámpíros-vérfarkasos időszakom. Imádtam a vérszívókat és az alakváltókat is (köszönet érte főleg Laurell K. Hamiltonnak). Mivel óriási farkasimádó vagyok, így persze egy idő után a vérfarkasok voltak inkább a kedvenceim, imádtam a falkájuk dinamikáját, az összetartásukat és a családi kötelékeiket. Aztán persze másfelé vitt az olvasói utam, de sose felejtettem el azt az időszakot. Amikor pedig ennek a könyvnek elolvastam a fülszövegét, azonnal egy kis nosztalgiát éreztem és tudtam, hogy olvasnom kell a könyvet.

Forrás
A történet szerint Misery vámpír. Méghozzá Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának a lánya. Egy olyan világban él, ahol a vámpírok, a vérfarkasok és az emberek elfogadott teremtmények - bár az elfogadás talán a legjobb szó rá, hiszen amúgy rettentően utálják egymást. Hogy egy törékeny békét kössenek, ezért a vámpírok odaadják Miseryt az embereknek, míg egy ember gyermek pedig a vámpírok között nevelkedik, mintegy zálogként. Misery pedig, hogy ne legyen annyira egyedül, kap egy kislány társat, akivel együtt nő fel és hatalmas barátság alakul ki köztük. De a kislány, Serena, egy nap nyom nélkül eltűnik. Misery próbálja keresni, de eredménytelenül. Ekkor az apja hazahívatja és egy meghökkentő ötlettel áll elő, Misery menjen feleségül a helyi vérfarkas klán alfájához, Lowe-hoz, egy évig kell együtt élniük, csupán politikai okokból. Misery először természetesen nemet mond az ajánlatra, de aztán kiderül, hogy Lowe-nak köze lehet Serena eltűnéséhez és a főhősnőnk egy szempillantás alatt beleegyezik a furcsa házasságba, hátha így sikerül a barátnője nyomára bukkannia.
Vajon hogyan tud beilleszkedni a vámpír lány a vérszívókat rettenetesen rühellő farkasok közé? Lowe-nak tényleg köze van Serena eltűnéséhez? Egyáltalán él-e még Serena?

A könyv egy olyan prológussal indít, hogy rettentő rossz passzban kell lenned ahhoz, hogy itt és most letedd ezt a könyvet. Én szó szerint könnyesre vinnyogtam magam, annyira telve volt humorral a bevezető. Misery tolmácsolásában azonnal belecsöppenünk a történések sűrűjébe, rögtön az esküvővel indítunk. Egyszerűen imádtam és már ott tudtam, hogy nagyon nagyot kell hibáznia az írónőnek, ha én ezt a regényt nem fogom szeretni.

Misery számomra egy nagyon szerethető, nagyszájú, szarkasztikus, humoros főhősnő. Azt nem igazán sikerült kiderítenem, hogy mit is akart az élettől, hiszen túl sok életcélja nem volt: igyon vért, aludjon, keresse a barátnőjét és kb ennyi. Az érzelmeket is úgy kellett tanulnia szó szerint, hiszen gyerekkorától kezdve szeretet nélkül adták-vették, egy nagy hatalmi játszma egy bábúja volt, de ahogyan mesélte is, a vámpírok amúgy sem egy nagyon érzelmes faj. Ehhez képest bekerült a vérfarkasok közé, amelyek meg arról híresek, hogy nagyon összetartóak, családszeretőek, a falka tagjaiért bármikor bármit megtesznek. Misery eleinte nem is nagyon tudott mit kezdeni ezzel, de azért szépen lassan kezdte felolvasztani a jégpáncélt maga körül.
És persze Lowe. A titokzatos, nem túl sok érzelmet kimutató, jóképű alfahím, Misery "férje", akire bárki számíthat a falkából és jajj annak, aki bárkit is megtámad az övéi közül! Imádtam, ahogy foglalkozott a pici árva kislánnyal Anával és persze, hogy kínlódott Misery körül.
Hiszen a kettőjük kapcsolata elég kurtán-furcsán indult, se Misery, se mi nem nagyon jöttünk rá, hogy azért kerüli Lowe a lányt, mert annyira taszítja, vagy azért fintorog rá állandóan, mint amiért Edward is kerülte Bellát jó ideig :D.
Annyira, de annyira szurkoltam nekik és amikor végre összekerültek.. hát ott aztán repkedtek a +18-s karikák. Nem gondoltam volna, hogy Ali Hazelwood képes ennyire forró jeleneteket írni, de igen, sikerült neki! Bár volt egy furcsaság az intim jelenetekben, ami az olvasók egy részénél biztosan ki fogja verni a biztosítékot, de nekem, mint kutya gazdinak (és ugye a kutyák és a farkasok valahol rokonok) ez, ha nem is mindennap olvashatunk róla, de abszolút elfogadható volt. (gondolom most sikerült a kíváncsiságotokat felkeltenem, de nem, akkor sem árulom el, hogy miről van szó :D ).

A történet pedig... igen, van az is, van egy háttértörténet, nyomozás, árulás, rablás, félreértés, de szerintem a valódi szál Lowe és Misery (úristen ezeket a neveket nem tudom megszokni) története. Vajon lehet-e egy vérfarkas és egy vámpír egy pár és van-e bármilyen jövőjük.
A világfelépítésről is mindig szó esik, így én is megemlítem. Kb ennyi, hogy megemlítem. Az írónő se szentelt neki hosszú fejezeteket, tudjuk, hogy három faj van, ezek elfogadják egymást, hogy mi történt, miért táncol késélen a kapcsolatuk és ennyi. A vérfarkasokról elég sokat megtudunk, hiszen ott játszódik a történet legnagyobb része, de a vámpírokról kb annyit, amennyit Misery megemlít. Az pedig nem sok, hiszen nagyon keveset élt köztük.

És a történet vége? Bár ez egy lezárt történet és nem is láttam arról egy szót se, hogy lenne folytatása, de ahogy láttam a külföldi értékelésekből (és a saját gondolataimból), jó lenne, ha folytatná a szerző. Hiszen bár Misery és Lowe történet véget ért(?), de az írónő ott hagyott egy kiskaput egy újabb fura párosnak... Akiket a regény olvasása közben megkedveltünk és kíváncsian várom, hogy velük mi fog történni.. (és persze azt is jó lenne látni, hogy Misery és Lowe képesek-e hosszú távon is együtt maradni).

Összességében egy rettentően jól megírt, humorral teli paranormális romantikus regényt olvashattam, amit nagyon sajnálnék, ha kihagytam volna. Egy könnyed nyári olvasmány, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik az alakváltókat, vámpírokat - vagy akár szerették őket és picit szeretnének nosztalgiázni. Ali Hazelwood egy kihagyhatatlan regényt írt, aminek nagyon örülnék, ha lenne folytatása!

Borító: Én nem vagyok tőle kifejezetten elájulva, de ahogy néztem a GR-n, 99%-ban mindenki ezt használta

Kedvenc karakter: Misery, Lowe, Ana, Serena

Szárnyalás: a főszereplők közötti kémia és a humor

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: forró, még annál is forróbb, + 18-s karikás

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:

Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mennyi ideig kéne Miserynek vérfarkasterületen lenni?


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Július 15 - Angelika blogja
Július 17 - Dreamworld
Július 19 - Utószó
Július 24 - Kelly és Lupi olvas
Július 29 - Hagyjatok! Olvasok!

2024. július 21., vasárnap

Alex Aster: Lightlark (Lightlark #1)

 


A Maxim Kiadó jóvoltából lehetőségünk nyílt elolvasni a külföldön már nagy sikert arató Lightlark című könyvet. Isla a hat uralkodó egyike, aki arra született, hogy megtörje a népét sújtó átkot. Viszont ebből a játszmából csak öten kerülhetnek ki élve. Különleges hangulat, mindenre elszánt uralkodók, és ármányok sora vár ránk, Olvasókra. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!

Maxim, 2024
448 oldal
Fordította: Ladányi Csilla
Goodreads: 3,83
Besorolás: YA, ifjúsági, fantasy

Lightlark ​szigete csak százévente egyszer közelíthető meg, hogy otthont adjon a Centenáriumnak, annak a halálos játéknak, amelyre kizárólag a hat birodalom uralkodói kapnak meghívást. Ez egyben kihívás is, melynek elfogadása esetén a résztvevők kénytelenek szembenézni a sorsukkal, akármi is vár rájuk: győzelem vagy vereség, jutalom vagy végső pusztulás. A most következő Centenárium az utolsó esély a hat uralkodó számára: csak a részvétel által válhatnak képessé a birodalmaikat évszázadok óta sújtó egyedi, kegyetlen átkok megtörésére. Csakhogy minden uralkodó rejteget valamit. Ráadásul megtudják: az átkok megszüntetéséhez az egyiküknek meg kell halnia.

Isla Crown a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója. A Vadoncok veszélyes csábítók, akiket az az átok sújt, hogy meg kell ölniük a szerelmüket. Rettegett és megvetett népnek számítanak, így csak Islában bízhatnak, hogy a Centenáriumnak köszönhetően képes lesz megtörni az őket sújtó átkokat.

A túlélés érdekében Isla bármit hajlandó megtenni, akár hazugságra és csalásra is kész, hogy megmentse népét… A szerelem pedig egyáltalán nem könnyíti meg a feladatát.

Őszinte leszek, óriási várakozással indultam neki ennek a regénynek, de hogy behozta-e azt, amit vártam? Hát most majd kiderül.

A történet szerint ez a különleges világ 6 birodalomból áll - Vadoncok, Égkékek, Holdfényes, Csillagfényes, Éjsötétkék és Verőfényesek alkotják a birodalmakat. 500 évvel ezelőtt mindegyik birodalmat egy átok sújtotta, ami elég rosszul érinti az ott lakókat. Viszont 100 évente megrendezik a Centenáriumot, amin a hat birodalom uralkodója vehet részt és aki nyer, az megtörheti az átkot - viszont az is hozzátartozik a játékhoz, hogy ehhez az egyik uralkodónak és a teljes népének meg kell halnia.
Isla a Vadoncok közé tartozik, az ő uralkodójuk. Gyerekkora óta csak erre a játékra készítik fel őt, de ahogy olvassuk a regényt, kiderül, hogy ő az egyik legesélytelenebb, hiszen neki a többi uralkodóval szemben nincs semmilyen különleges képessége.
A játék elkezdődik, a bábuk felállnak a táblára, de vajon mennyi esélye van a győzelemre főhősnőnknek? Vajon egyáltalán van esélye az uralkodók közül bárkinek is megnyerni a játékot? Ráadásul kiderül, hogy valószínűleg ez az utolsó játék, tehát, ha itt és most nem nyer valaki, akkor a világuk mindenestül elpusztul...

Isla a főhősnő, számomra szimpatikus karakter volt, még úgy is, hogy hozta az összes, hasonló típusú YA főhősnő ismérvét: gyönyörű, belevaló, bár mindenki lenézi, de kiderül, hogy ő a legnagyobb hatalmú mind közül, mindenkit képes legyőzni, még azokat is, akik nála ezerszer erősebbek, több hatalommal és különleges képességgel rendelkeznek...
De ettől függetlenül mégis szurkoltam neki, hiszen azért kellett ahhoz bátorság, hogy úgy belevágjon ebbe a játékba, hogy neki tényleg nem volt szinte semmilyen különleges képessége, csak az egoja és az a tudat, hogy ha nem próbálja meg, akkor a népe biztosan meghal.
De itt körülbelül véget is ért a szimpátiám a karakterek felé, mert a többiek annyira egysíkúak voltak, hogy egyszerűen sem szimpátiát, se unszimpátiát nem tudtak kihozni belőlem.
Sajnos nem sokat tudtunk meg róluk.

Forrás
A történetben természetesen létrejön egy szerelmi háromszög is, Isla, a Vadoncok uralkodója, Oro, a Verőfényes király és Grim, az Éjsötétek uralkodója között. Igazából az elején nem nagyon derült ki, hogy melyik férfinak mi a célja, sok kavarodás volt, hogy ki kit és mit is szeretne igazán, a döntéseik, tetteik a játék része vagy valami nagyobb dologhoz kapcsolódnak, esetleg csak simán szerelmesek. Ez számomra nem derült ki a köny végére se, de hát ahogy láttam ez is egy trilógia, így még kavarodhatnak a szálak (sőt, még meg is kedvelhetem a szerelmi háromszög két férfi szereplőjét is).
Grim számomra túlságosan nyálas, udvarlós karakter volt, nem hozta számomra azt, amit egy "rosszfiúnak" kellett volna hoznia. Ettől függetlenül voltak szimpatikus megnyilválnulásai, de messze voltak attól, hogy kedveljem.
Oro már egy fokkal jobb volt, bár őt sokáig a neve és a tettei alapján öregnek képzeltem el:D. Ő már kiismerhetetlenebb volt a számomra, jobban hozta azt a karaktert, aki megfelelő párja lenne a minden lében kanál Islának. De majd úgyis kiderül.

És a történet? Az alaptörténet számomra nagyon jó volt, tetszett az ötlet. A kivitelezés már kevésbé. Iszonyatosan lassan indult be a sztori, én nagyon kínlódtam az elejével. A játékok számomra nem voltak kimagaslóak, egyik próba sem kötött le igazán. Ettől függetlenül valamit mégis jól csinált az író, mert mindig olvastam tovább, hogy mi és mi fog történni a következő próbán és úgy általában a történettel. Az a rész viszont kifejezetten tetszett, amikor Oro és Isla együtt keresték a Szívet.

És a történet vége? Igen, a végefelé beindult a sztori, sőt a szerző tett bele egy jó kis csavart is, amire valahol gondoltam, de mégis szíven ütött. Ott már izgalmas volt olvasni az egészet, de ütős függővéget megint ne várjon senki. Én első körben azt is hittem, hogy ez egy egyedülálló történet és kész, itt vége is van. El is fogadtam, számomra a szerző úgy is fejezte be ezt a regényt. Utána láttam, hogy van még két része... szóval kíváncsian várom, hogy hová is fogunk kilyukadni.

Összességében nem egy rossz regény, valószínűleg én tettem túl magasra a mércét a sok hype és beharangozás miatt (olyanokat is olvastam, hogy ez a Tüskék és rózsák udvara és az Éhezők viadala keveréke...). Így azért ne tegyetek le róla, a sok magas pontszám az értékeléseknél azt mutatja, hogy sok olvasónak nagyon tetszett ez a regény. Nekem most kevésbé jött be. De mások vagyunk :).

Borító: 
Gyönyörű, különleges és utal a főhősre - így a történetre is

Kedvenc karakter: Isla

Szárnyalás: az alapötlet

Mélyrepülés: a nyögvenyelős szerelmi szálak

Érzelmi mérce: Van benne romantika, de minden a YA keretein belül

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A játék során különböző idézeteket találhattok, amelyek a Maxim Kiadó által megjelent könyvek egyikében fellelhető. A feladat nem más, mint megtalálni, melyik könyvre gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Sose feledd, kisegér: nincs két ember, aki egyforma lenne, de mindannyian gyönyörűek vagyunk a magunk módján. Az emberi test egy műalkotás, ami tiszteletet érdemel. Mindig.”



A blogturné további állomásai:
Július 17 - Kitablar
Július 19 - Dreamworld
Július 21 - Kelly & Lupi olvas

2024. július 20., szombat

Evelyn Skye: A hercegnő és a sárkány

 


A Cartaphilus kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Evelyn Skye A hercegnő és a sárkány c. regénye, mely Dan Mazeau forgatókönyve alapján íródott. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, ismerjétek meg a Netflixen nagy sikerrel futó film könyvváltozatát és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Cartaphilus, 2024
408 oldal
Fordította: Stemler Miklós
Goodreads: 3,81
Besorolás: fantasy, YA

Életet ​az életért. Vért a tűzért.

Elodie Brayford élete nem épp tündérmesébe illő. Egy aprócska, éhínséggel küzdő fejedelemség örökösnőjeként a fiatal lány napjait ügyes-bajos dolgok töltik ki: gondoskodni országa, Inophe népének élelméről, lakhelyéről – avagy épp latrináiról. Élete azonban mesébe illő fordulatot vesz, amikor Aurea titokzatos királyságának trónörököse, Henry királyfi feleségül kéri. A királyi frigy révén Inophe nélkülöző népe részesülhet Aurea bőséges javaiból, Elodie pedig egy csodálatos, varázslattal átitatott földön élhet boldogan, míg meg nem hal jóvágású és kedves hitvese oldalán.
Azonban a tündérmesék nem mindig érnek jó véget. Aurea aranyló búzában bővelkedő mezőinek és gyógyító gyümölcsökkel teli erdőségeinek ára van, amit minden egyes nemzedék vérrel vált meg – mégpedig fiatal lányok vérével. Elodie-nak rá kell döbbennie, hogy számára nem adatik meg a boldog élet; ehelyett áldozatként kell szolgálnia új népét, ahogy azt az őt megelőző hercegnők sora tette. Ő viszont nem holmi tehetetlen hercegnő, hanem Inophe szikár, kemény földjének szülöttje, aki nem adja fel harc nélkül. Sorstársai vérbe zárt emlékei segítségével szembeszáll az Aureát rettegésben tartó sárkánnyal. Ám lehet-e bármi esélye egyetlen lánynak a világ legpusztítóbb szörnyetegével és az egész királyság szörnyűséges hagyományaival szemben?

Emlékszem, amikor a tél végén a Netflix elkezdte reklámozni, hogy jön ez a történet, mennyire vártam. Aztán megnéztem. Tetszett nagyon - attól függetlenül, hogy a főszereplő színésznő mostani munkáitól nem vagyok elájulva egyáltalán. Így, amikor megjelent könyvben is a történet, nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon a könyv volt-e először vagy a film alapján készült-e egy regény? (ez utóbbiak általában elég gyengécskék szoktak lenni, így bizony bennem volt egy kis félsz, hogy mit is fogok kapni, ha elolvasom).
Igen, ebben az esetben a film előbb jött ki, mint a könyv és ezt el is mondja az írónő, nem titkolja egy percig se. De tudott belőle jobbat kihozni? Szerintem igen, ahhoz képest, hogy a forgatókönyv főleg az akcióra volt kihegyezve és ez rányomta a bélyegét a regényre is.

A történet szerint Elodie, bár hercegnő, de egy nagyon szegény fejedelemségben él és távol áll tőle minden "úri dolog", próbálja segíteni a népét, ahogyan tudja. Egy szép napon azonban érkezik egy furcsa felkérés, a rejtélyes Aurea királyság a trónörökösének keres feleséget és Elodie-ra esik a választásuk. Főhősnőnk pár levélváltás után úgy érzi, hogy megfogta az isten lábát, hiszen a királyfi, Henry, kedves és azonnal megvan köztük az összhang és így igent mond.
Sajnos nem is sejti, hogy a frigynek borzalmas az oka, Aureának minden évben három fiatal nőt fel kell áldoznia a szigetüket uraló sárkánynak, az csak akkor biztosítja nekik a békét és a jólétet.
Elodie így alig ismerheti meg a jóképű vőlegényét / férjét, alig élvezheti ki a jólétet, a gazdagságot, hirtelen a sárkány barlangjában találja magát, mint áldozat. De a fiatal lány nem akar simán áldozati bárány lenni és harcol. Harcol a szabadságáért és hogy méltó büntetésben részesítse azokat, akik ilyen galád módon el akarták venni az életét. Vajon sikerrel jár?

Ahogy írtam már fentebb is, regény egy film forgatókönyvéből készült. Ez a rész most azoknak szól, akik már látták a filmet és azon gondolkodnak, hogy megéri-e így elolvasni a könyvet. Szerintem igen. Bár a fejezetek nagy részt Elodie szemszögéből készültek, így körülbelül azt kaptuk tőle, mint ami a filmben is szerepelt, de... a regényben kapunk pár fejezetet Henry és az anyakirálynő szemszögéből is, amivel azért pár dolog a helyére kerül. Ami pedig külön tetszett, azok a nagyon-nagyon régi visszaemlékezések, hiszen itt Elodie nem a rég elhunyt hercegnők szellemeit látta, hanem a sziklákra száradt véres részeket megérintve, az adott hercegnő történetét ismerhette meg, hogy hogyan került ide, hogyan küzdött és azt is, hogy mi volt ennek az egész átoknak a kiindulópontja. Ez szerintem nagyon sokat hozzátett a történethez, mint ahogy számomra az is, hogy a szerző picit megváltoztatta a történet végét is, ami nekem így sokkal jobban tetszett. Ja és a sárkány-nyelvet se felejtsük ki, ahhoz külön függeléket kaptunk! (én meg csak pislogtam, hogy Elodie hogyan volt képes ennyire gyorsan megtanulni ezt a nyelvet, hogy tudjon kommunikálni a sárkánnyal.....)

Ez pedig azoknak szól, akik nem látták a filmet, hanem a könyvvel találkoztak először. A történet különleges. Itt nem vár a királylány arra, hogy bárki is megmentse, hanem saját kezébe veszi a sorsát. Ez a regény több szempontból is elég feminista, Elodie az egyik legerősebb női karakter, akiről olvashattam. Bátor, a leglehetetlenebb helyzetben is feltalálja magát, de mégis ember marad, hiszen egy gyönyörű szempár, pár kedves, hízelgő szó ugyanúgy elcsavarja az ő fejét is, mint bármelyikünkét. Eleinte hisz a tündérmesében, hogy egy délceg és gazdag királyfi épp rá áhítozik, de nagyon hamar a realitások talajára kerül, ahol tökéletesen helyt áll. A háttér és a világfelépítés lehetne picit jobb, picit részletesebb, jobban kidolgozottabb, de tudjuk mind, hogy a regény egy forgatókönyvből készült és bár a szerző próbált rajta javítani (ami sok esetben elég jól sikerült neki!), de attól még az alapokat nem tudta megváltoztatni.

Összességében ez számomra egy aránylag jól sikerült adaptáció lett, így azoknak is ajánlom elolvasni, akik már látták a filmet, mert adhat hozzá pluszt, de azoknak is, akik nem látták a filmet, de egy izgalmas, sárkányos történetet szeretnének olvasni egy nagyon belevaló főhősnővel. 

Borító: 
Nekem tetszik. Dinamikus, mint maga a történet

Kedvenc karakter: Elodie

Szárnyalás: a különleges történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom a tetőfokon, illetve harag, azért amit Elodie-val tettek

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
Mostani játékunk során a Netflixen látható könyvadaptációké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig ninc smás dolgotok, mint kitalálni, melyik filmből származik, majd az angol vagy magyar címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:
Július 17 - Könyv és más
Július 20 - Kelly és Lupi olvas
Július 23 - Dreamworld

Susannah Nix: A ​szerelem kódja (Kémialeckék 1.)


Hiába vagy szuperintelligens kocka, ha nem tudod távol tartani magad az egyéjszakás kalandodtól… Melody pechjére egykori kalandja álmai munkahelyén bukkan fel, ráadásul ő a vezérigazgató fia!
Tarts te is a bloggereinkkel Susannah Nix: A szerelem kódja blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a General Press Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

General Press Kiadó 2024
304 oldal
Fordította: Smidth Jolán
Goodreads: 3,60
Besorolás: realista, romantikus, felnőtt
 
Melody, a szuperintelligens kocka lány megpályázza álmai állását egy Los Angeles-i óriásvállalatnál. Ám az állásinterjú után döbben csak rá, hogy egy egyetemi egyéjszakás kalandja, név szerint a szívdöglesztő Jeremy Sauer is ugyanannál a cégnél dolgozik. És nemcsak ott dolgozik, de ő a vezérigazgató fia.
Jeremynek barátnője van, és amúgy is rosszfiú hírében áll, így Melody elhatározza, hogy távol tartja magát tőle, és az új életére koncentrál. Azonban minden igyekezete ellenére sem tudja teljesen kivonni magát a zűrös ügyeiről ismert, luxusautókkal járó milliárdoscsemete életéből.
Miközben különös barátság szövődik kettejük között, Melody magának sem meri bevallani, hogy az érzései talán mélyebbek Jeremy iránt.
Vajon az a lány, aki a matematikai törvényszerűségek híve, meri-e vállalni a kockázatot egy olyan fiúért, aki ennyire kiszámíthatatlannak bizonyul?
 
Blogunk állomásán kedvcsináló idézeteket olvashattok, valamint megmutatunk néhány külföldi borítót!

"– Furcsa – merengett Melody, miközben Jeremy a lattéjára várt –, az első két hónapban, amikor itt dolgoztam, egyszer sem láttalak, de most mintha állandóan beléd futnék.
A fiú elnyúlt előtte, hogy pár bankjegyet dugjon a borravalós üvegbe, és lehalkította a hangját:
– Ez azért van, mert kerültelek.
A lány meglepődött a beismerést hallva.
– Tényleg?
Jeremy körbepillantott, hogy meggyőződjön róla, senki nincs a közelükben, aki meghallhatja őket.
– Meglehetősen világossá tetted, hogy nem szeretnéd, ha bármi közöd is lenne hozzám, és én nem akartam, hogy kényelmetlenül érezd magad a munkahelyeden. Így hát minden alkalommal, amikor megláttalak az épületben… másfelé vettem az irányt.
Melody összerezzent, ahogy eszébe jutott, milyen keményen beszélt a férfival az étterem előtt.
– Rosszul érzem magam. Nem lett volna szabad azt sugallnom neked, hogy ezt kell tenned.
– Valóban kevesebbet ittam a szokásos lattémból – mondta a fiú, miközben megpaskolta a hasát, mintha valaha is másmilyen lett volna, mint kockás. – Ami nem feltétlenül volt rossz dolog.
A lány elhúzta a száját.
– Nos, örülök, hogy már nem csinálod. Így sokkal egyszerűbb, nem?
– Határozottan."
 
"– Hé! – Melody közelebb hajolt, hogy a szemébe nézhessen.
– Senki sem tarthat meg. Lacey azt mondta, hogy szükséged van egy barátra ma este, így hát itt vagyok, és lemondtam minden péntek esti programomat érted.
A fiú félrenézett, és egy szót sem szólt. Pont mint egy nagy, duzzogó gyerek.
– Tudod, mit? – Melodynál betelt a pohár. – Kihagytam a könyvklubomat, hogy itt lehessek. Elolvastam A nyomorultakat. Van fogalmad róla, milyen hosszú az a könyv? Nagyon hosszú, Jeremy, nagyon-nagyon hosszú! Még
sütit is sütöttem. Áfonyás scone-t! – kiáltotta, és nyomatékosításképp
megbökte a karját. – Teljesen a nulláról. – Újabb bökés következett. – Ami most kárba megy, mert valakinek haza kell fuvaroznia a részeg seggedet. Szóval most szépen felállsz arról a bárszékről, és engeded, hogy hazavigyelek, megértetted?"

"Jeremy a táncparkett túloldalán lévő asztalnál várt rá.
A lány lerogyott a fiú melletti székre, és megragadta a borospoharat, amelyet az felé csúsztatott.
– Történt valami? – kérdezte Jeremy, és egyre magasabbra vonta a szemöldökét, ahogy Melody hatalmasat kortyolt a rozéból. A lány lenyelte a bort, és megrázta a fejét.
– Semmi… csak az anyád…
A fiú álla már erre megfeszült.
– Mit csinált?
– Áldását adta ránk. – Ami immár hivatalosan is kettőre emelte azoknak a számát, akik az áldásukat adták rájuk. Mi a csoda történik? Jeremyből kitört a nevetés. Melody rácsapott a karjára.
– Ez nem vicces. Azt hiszi, hogy járunk, és túlságosan is be voltam rezelve, hogy közöljem vele, ez nem igaz. Azt mondta, szép párt alkotunk."

"– Az a helyzet… – A fiú megnyalta az alsó ajkát, ahogy mindig szokta, amikor ideges volt. – Az anyám még mindig azt hiszi, hogy járunk, ami azt jelenti, hogy Geoffrey és Hannah is így tudják. Ééés… máris itt tartunk. Hát persze!
Melody csalódottan megdörgölte a halántékát.
– El sem hiszem, hogy még nem kamuszakítottál velem.
– Tudom, tudom. – Jeremy szorosan lehunyta a szemét, és a homlokához szorította a kéztövét, mintha szégyenkezne.
– Csak az van… hogy az anyám tényleg kedvel téged.
És még soha senkit nem kedvelt, akivel jártam. Szóval… sokkal kedvesebb volt az utóbbi időben… alapvetően mindennel kapcsolatban.
Melodynak igazán nem volt joga ítélkezni, mivel gyakorlatilag ugyanezt csinálta a saját anyjával. De ő azóta legalább elmondta neki. Végül."
 
"Melody remegve beszívta a levegőt, és tett egy lépést az ismeretlenbe.
– Nem abba fáradtam bele, hogy színlelnem kell, hogy érzek irántad valamit, hanem abba, hogy úgy kell tennem, mintha semmit sem éreznék.
Jeremy kinyitotta, majd becsukta a száját.
– Tessék? – kérdezte a suttogásnál alig hangosabban.
Most, hogy kinyitotta azt a nagy száját, nem volt megállás.
– Nem akarok kamurandizni veled, Jeremy. Én igazából szeretnék veled randizni."

"– Most megcsókollak – közölte halkan és nagyon komolyan.
Melody nyelt egyet, és bólintott. Határozottan. A fiú lehajtotta a fejét, a szája alig pár centire volt az övétől, mégis őrjítő módon elérhetetlenül.
– Csak hogy minden tiszta legyen – mormolta, a lehelete ingerlően csiklandozta a lány ajkát –, ez nem kamu. Ez most a valóság.
Melody szeme lecsukódott, ahogy végre találkozott az ajkuk. Jeremy szája meleg volt, mint a nyár, és olyan íze volt, mint a hazatérésének egy hosszú nap után."
 
 
 
NYEREMÉNYJÁTÉK
 
Játékunk ezúttal kérdések megválaszolásából áll! Minden állomáson találtok egy kérdést, melyre várjuk a megfelelő választ. Annyit segítünk, hogy mindent megtudhattok a A ​szerelem kódja című regény beleolvasójából.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:  Hova juttatta be az apja “Helyes Srácot”? 
 
 
 Állomáslista:

07/16 - Betonka szerint a világ…
07/20 - Kelly és Lupi olvas
07/24 - Hagyjatok! Olvasok!


 

2024. július 17., szerda

T.L. Swan: A Casanova (A Miles fivérek #3)

Maxim Könyvkiadó 2024. Passion válogatás
480 oldal
Fordította: Szaszkó Gabriella
Goodreads: 4,38
Besorolás: Felnőtt, romantikus, realista

A kedvenc hobbim felhúzni Elliot Milest. Elég a főnököm elképesztően helyes arcának látványa, és máris előbújik belőlem a szarkazmus. Kiérdemelte a Casanova becenevet –
de ha milliónyi nő akarja iszonyatos személyisége ellenére is, akkor velem mi a gond?
Utálom a saját szerelmi életemet, ezért egy randiappra regisztrálok álnéven, ahol egy Edgar nevű férfival kezdek beszélgetni. Nem igazán az én típusom, és a világ másik oldalán él, de összebarátkozunk, és elkezdünk bízni egymásban.
De a munkahelyemen is egyre furcsábban alakulnak a dolgok. Elliot egészen… figyelmes lett. A tekintetét egyre többször felejti rajtam, és olyan tüzet érzek benne, amit ezelőtt sosem. Akkor döbbenek le igazán, amikor azt mondja nekem, hogy a sérülékenységemet vonzónak találja. De mikor tűnhettem én előtte sérülékenynek?
Elszörnyedek… lehetséges, hogy a főnököm olvassa az Edgarnak írt üzeneteimet? Basszus, a munkahelyi e-mailemet használtam volna a regisztráláshoz?
Tudja, hogy valójában mit gondolok róla? Előbb halok meg, minthogy bevalljam neki!
Vagy még rosszabb: lehetséges, hogy a férfi, akit egész életemben megvetettem, az a pasi, akibe beleestem a neten?

Durva olvasási válságban vagyok, talán a hetek óta tartó hőhullám miatt,  - amit nagyon nem bírok elviselni - nehezen találok kedvemre való olvasmányt. Nézzétek el nekem, de én most úgy tekintek erre a könyvre, mint egyfajta paródiára, képtelen lennék komolyan venni, így nézve viszont egész szórakoztató olvasmány. 
Hősnőnk 27 évesen a Miles Media birodalom londoni egységének  IT vezetője, ráadásul immár hét éve dolgozik itt, nap mint nap megküzdve Elliot Miles munkával kapcsolatos követeléseivel. A pasas arrogánsan kéri a kimutatásokat, de Kate-et sem kell félteni, éles hangnemben replikázik a főnökének. A hangulat tehát elég paprikás a munkahelyen, és a magánélete sem a legideálisabb, nincs sok szerencséje pasizás terén. Ám mégis van egy fordulat az életében, legjobb barátnőjével, Rebeccával egy harmadik lakótársat fogadnak bérelt otthonukba, Daniel személyében. A fiatal srác stylist-ként dolgozik, és miután összehaverkodnak, szíves örömest felturbózza Kate ruhatárát, sőt egy randiappra is regisztrálja. Úgy tűnik, mintegy varázsütésre, Kate körül felpezsdül az élet, Elliot Miles felfigyel rá, és a szigorú munkakapcsolatból titkos viszony alakul ki közöttük, a randiappon pedig egy bizonyos Edgar köti le a figyelmét, akiről elég hamar kiderül, hogy Elliot az, álnéven. Vajon lehet esélye egy igazi kapcsolatnak közöttük?
Talán egy kissé nagyobb volt a várakozásom a könyvvel kapcsolatban, mint az átlag, ugyanis az előző rész,  A megszálló nekem nagyon tetszett, vártam arra, hogy az ott megcsillantott humor folytatódjon, és arra is, hogy a gazdag, arrogáns főhős itt is változzon halálosan szerelmes pasivá. Tristan karaktere és a pár évvel idősebb szerelmének love sztorija sem volt átlagos, mégis százszor hihetőbb volt, mint Elliot-é. Tulajdonképpen nem találtam magyarázatot arra, miért gondolta Elliot, hogy éppen most kell megkörnyékeznie Kate-et, 7 év ismeretség után. Szinte véletlenül látta meg egy biztonsági felvételen, hogy táncol valami netball-os ruhában, és ezen mérhetetlenül felizgult. Ne kérdezzétek mi van ezen a cuccon különleges, nekem is rá kellett gugliznom, de nem lettem sokkal okosabb. Kész, a pasi bekattant, és hősnőnk nem is tudott sokáig ellenállni az ostromának, megállapodtak egy titkos kapcsolatban, jó sok szex, semmi nyilvánosság. Elliot igazából elég elvarázsolt, arra a nőre vár, aki "különleges" jaj bocsánat, RENDKÍVÜLI. Mint például az a festőnő, akinek gyűjti a műveit, mert lelki kapcsolódást érez a művészetével, kár hogy vagy nyolcvanéves lehet és inkognitóban él. Nem baj, magánnyomozóval keresteti, mert van pár képe, amit még meg szeretne venni tőle. Tehát ez a pasi kétféle személyiséget mutat, ott az arrogáns seggfej, aki jó az ágyban és egyre közelebb kerül érzelmileg Kate-hez, de ott van az álmodozó énje, aki vidéki kúriát vesz, és várja a nagy Ő-t. Néhány hét alatt párosunk azért eljut a szerelem bizonyos fokáig, rengeteg lepedőjelenet kíséretében és valóban szórakoztató vidéki feelinggel a háttérben. Sőt, Elliot még New Yorkba is elviszi a lányt egy hétre, ahol megismerheti az egész családot, akkor tartják ugyanis a férfi születésnapját. Hogy milyen ajándékot kap Kate-től, azt nem részletezném, mert a 18-as karika nem lenne elég, ezt olvasnotok kell. 
Ezen a ponton gondolt egyet a szerző, és ledobott egy bombát a történetre. Ez egy olyan dolog, amit kétféleképpen értelmeznek az olvasók, egyrészt jó néven veszik, mert kell egy "kis" dráma, csalódás, szakítás, majd később természetesen jöhet a kibékülés. Az olvasók kisebb része meg belegondol mélyebben ebbe, mit is tett pontosan Elliot és mi ennek a jelentősége. Végül is ő döntött, bár a testvérei is elmondták a véleményüket, és meglehetősen furcsa körülmények között rendezte le végül a dolgot, mármint őszerinte lerendezte, a lány meg gondoljon amit akar egy egyhetes eltűnésről és a többi részletről.
Minden jó, ha jó a vége, bár a végső titok kiderüléséről is lenne véleményem, de ezt már végképp nem szeretném elspoilerezni. Szerintem a szerző kicsit elragadtatta a fantáziáját, de nagyon úgy tűnik, az olvasók inkább a regény erotikus részét díjazzák jelen esetben is, és nem a logikára meg a hihetőségre adják a pontozást. (Goodreads-en 4,38 a pontozás állása) Sajnáltam, hogy Kate badass karaktere teljesen felpuhult, bárcsak karakán lett volna a későbbiekben is. Elliot meg egy faszkalap, elrontott mindent, de olyan módon, ami nem megbocsátható, legalábbis nem belátható időn belül. Az eddigi három részből ő a legkevésbé szimpatikus a főszereplőket tekintve. Daniel volt a legjobb mellékszereplő, különlegességet vitt a sztoriba, csak a végén volt egy botlása, annak a jelenetnek egy részét kihagyhatta volna a szerző.
És még pár szó a fordításról. Mindhárom részt más fordított, eddig nem is volt bajom a szerző stílusával, elég szókimondó, de nem volt olyan, amin felkaptam volna a fejem, a pasik eddig is kimondták amit gondolnak és ez jó is így. Most viszont többször megakasztott a "köptem oda" "köpte" szavak, oda vissza, női-férfi oldalon egyaránt. Utána is néztem az eredeti szövegben is így van, tehát nem a fordítás rossz, hanem a szerző stílusa fura. Bár őszintén szólva, nem ártott volna finomítani ezen, mert nem tett hozzá a szó szerinti fordítás a lényeghez, viszont kizökkentett, főleg, hogy a nő szájából többször is elhangzott ez.
Nagyon kíváncsi vagyok a negyedig testvér, Christopher történetére, mert kaptam utalást, mi fog történni vele, hátizsákos, pénztelen utazó lesz egy évig szerte Európában, mert unja a gazdag életét. Szegénykém.
Összességében szórakoztató volt a regény, olvastatta magát, a vicces részek itt is hangos nevetésre késztettek. Megvannak benne a kedvelt trope-ok, munkahelyi kapcsolat, ellenségekből szerelmesek, stb, és hát a kémia az tagadhatatlanul működik, a szerző nagyon ért az erotikus jelenetek írásához. Végül győz a szerelem, mi kellhet még a romantikát kedvelő olvasóknak?
Kép: saját

Borító: Sorozathoz illő.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A vidéki házhoz kapcsolódó vicces pillanatok.
 
Mélyrepülés: Köp. Köpte. 

Érzéki mérce: Az erotikus jelenetek mennyisége elég sok, jellegét tekintve nem túlzó, kellemesnek mondható.

Értékelés: 





2024. július 13., szombat

Grace Draven: Ragyogás (Wraith Kings #1)


Az Anassa Könyvek jóvoltából megjelent Grace Draven - Ragyogás című könyve. A történet a kaiokról és a gaurikról szól, akik két merőben különböző nép. Azonban a béke fenntartása érdekében és az országok megerősítésének céljából mind a két oldal felajánl egy királyi sarjat, házasságuk remélhetőleg elhozza a kívánt békét. Gyere velünk a turné állomásaira és ha velünk játszol, megnyerheted a könyv egy példányát.

Anassa Könyvek 2024
284 oldal
Fordította: Bosnyák Edit
Goodreads: 4,00
Besorolás: fantasy, paranormal, mágia

Egy ​férfi és egy nő – akiket a kötelességtudat és a politikai játszmák hoztak össze egymással – lassan ráébred, hogy a sors egymásnak szánta őket, miközben egy ellenséges királyság éppen a szétszakításukon mesterkedik.
Egy jelentéktelen herceg
A kai herceg, Brishen Khaskem, már régen beletörődött abba, hogy apja után a bátyja fogja megörökölni a trónt, és ő csupán egy lényegtelen tartalék a család és a királyság számára. Amikor azonban az emberek által lakott Gauri Királyság és a kaiok Bast-Haradis-i Királysága politikai és kereskedelmi szövetséget köt egymással, Brishennek feleségül kell vennie egy gauri nőt, hogy megpecsételjék a megállapodást. A herceg kötelességtudóan beleegyezik a házasságba, és szembesül a ténnyel, hogy menyasszonya épp olyan csúnya, mint amilyenre számított, de mégis sokkal gyönyörűbbnek találja, mint elképzelte.
Egy jelentéktelen udvarhölgy
Ildikó, a gauri király unokahúga, már régen beletörődött abba, hogy csupán érdekházasság szempontjából képviselhet értéket a királyi család számára. Mégis döbbenten értesül arról, hogy nem egy külföldi nemesnek szánják, hanem a kai király kisebbik fiának, vagyis a jövendőbelije még csak nem is ember. De újdonsült férje oldalán elindul az ismeretlenbe, és idővel megtanulja elfogadni a társát, aki bár sötétségbe burkolózik, de lelkét a legragyogóbb fényből kovácsolták.


Amikor megláttam ezt a borítót, nem tudtam ellenállni a vonzásának, nekem bizony olvasnom kell ezt a történetet. Nem ismertem a szerzőt és a történetnek sem néztem utána, olyan egyértelműen sugallta a Szépség és a Szörnyeteg retellinget, hogy még csak nem is gondoltam másra. Valóban kaptam valami erre emlékeztető felütést, de teljes mértékben nem lehet párhuzamot vonni a két történet között.
A különösen bő fülszöveg nagyon jól bemutatja az alaphelyzetet, a tünde-féle kai herceg Brishen és a gauri (ember) főnemes Ildikó összeházasodnak, méghozzá teljesen békés módon, mindketten tisztában vannak vele, hogy kötelességből kötik össze az életüket, ennek így kell lennie, fontos politikai okok miatt. Az azonban nagyon fontos nekik, hogy kölcsönös tiszteleten alapuljon ez a kapcsolat. Brishen először rendkívül csúnyának tartja Ildikót, hiszen a bőre rózsaszín, mint egy puhatestűnek és a szeme is fura, forgatható szemgolyóval, mint a lovaknak. Hát még a foga, az is négyzetes, nem úgy mint a kaiknak, akiknek éles tépőfogaik vannak, agyarakkal. A bőrük meg szürke, a körmeik inkább karmok, egyéb tekintetben emberi külsővel rendelkeznek.
Brishen azonnal magával viszi a lányt, először a királyi palotába, ahol Ildikó bemutatkozik a herceg szüleinek. Az apja még hagyján, de az anyakirálynő rendkívül rosszindulatúan fogadja, pedig ez elrendezett házasság, nincs miért reklamálni. Nem is maradnak sokáig, a herceg továbbviszi Ildikót a saját erődjébe, ami a határvidéken található. Ezután Ildikónak ki kell alakítania a háztartást, meg kell ismernie az új környezetét, bizalmat kell kialakítania a helyiekkel. Csakhogy az idilli fészekrakást megzavarja az ellenség támadása, veszélybe kerül a pillanatnyi béke az országok között.
Kezdem a számomra váratlan aspektussal, üdítő volt olvasni, ahogy ezek ketten tisztelték egymást. A megismerkedésüktől kezdve ez volt a kapcsolatuk alapja, és ez olyan szilárd lábakon állt, amire lehet építkezni. Ehhez jön a bizalom, a türelem, az őszinteség és valóban csak idő kérdése, hogy egy csodálatos társkapcsolat alakuljon ki kettejük között, igazi érzelmekkel. Mert valóban, egy idő után már a herceg nagyon csodálkozott azon, hogy láthatta Ildikót valaha is csúnyának? A másik fontos hozzávaló ehhez a kapcsolathoz a humor. A kezdetektől őszintén megmondták egymásnak a véleményüket mindenről, de kesergés helyett tudtak nevetni a hibákon, a kezdeti ballépéseken. Az se mindegy, milyen a hozzáállásuk egymás népéhez. Mindketten meg akarták ismerni a szokásaikat, a ruhaviselettől kezdve az ételekig. Ez utóbbi nagyon érdekes volt, a kai nép utálja az egyszerű krumplit, viszont bizonyos élőlényeket akár élve feltrancsírozva is képesek imádattal elfogyasztani.
Visszatérve a kapcsolatukra, az mindenképpen hiteltelen lett volna, ha kapunk egy ilyen helyzetekben sokszor alkalmazott insta-love-ot, a szerző nagyon bölcsen inkább a barátságra terelte a hangsúlyt, és bár ebben is volt egy olyan érzésem, hogy túl simán csiszolódtak össze, mégis egy fokkal hihetőbb volt.
Rátérve a számomra problémás részre, ez maga a cselekmény volt. A regény úgy háromnegyed részéig nem igazán történt más ezen a kapcsolatépítésen kívül. Ez sajnos azt eredményezte, hogy többször is unatkozva lapozgattam, és ez nem tett boldoggá. Mivel ez egy sorozat, ezt részben be lehet tudni a bevezető rész jellegének. Megtudtam sok érdekességet a kai népről, de a mágiájukról mégsem eleget. Sokkal több részletre lett volna szükség  - és már a kezdetektől adagolva - ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésemet. Így viszont csak a regény utolsó negyede lett mozgalmas, beindultak az események és végre fel lehetett ismerni, végül is tényleg egy fantasy regénnyel van dolgom. Sőt, olyan brutális dolgok történtek, amire végképp nem számítottam és nem is tudtam megmagyarázni, mi miért történt. Tele van talánnyal, kérdéssel, és nem minden dolgon tudtam csak úgy továbblépni, hogy meg lesz magyarázva, talán egyszer...
A karakterekre visszatérve, mindkettejükre jellemző, hogy jó természetűek, fentebb már soroltam az őszinteséget, humort, de Ildikónál külön ki kell emelni a bátorságát és okosságát, aminek nagy szükségét vette az anyósával folytatott pengeváltásoknál. De úgy általában is nagyon értékeltem, hogy végre egy olyan hősnővel találkoztam, aki nem drámázik és nem hoz ostoba döntéseket. Összképet nézve, mégis hiányzik valami ebből a nagy tökéletességből. Néha valamin vitatkozhattak volna, csak úgy a változatosság kedvéért.
Brishen egy igazi nemes lélek, egy úriember, ha lehet ebben a környezetben ilyet mondani. Igazán megérdemli Ildikót, ezt a kapcsolatot, amit együtt létrehoztak. A személyiségének van egy borúsabb része is, hordoz magában egy gyerekkori traumát, ami az anyjával kapcsolatos és ez rányomja a bélyegét az amúgy sem rózsás kapcsolatukra. A királynő nagyon veszélyes, és a regény végén annyira össze is zavart, hogy kíváncsian várom, mi fog ebből kisülni. Rajta kívül  Brishen húga, aki egyben a helyettese is, és egy ember barátja, Serovek voltak emlékezetesek. És itt rögtön fel is teszem a zárójeles kérdést: ha van egy ember barátja már korábbról, akkor miért volt az sok röhejes rácsodálkozós jelenet az emberi jellemzőkre, hát nem épp logikus.
Nem tudok elmenni a nyilvánvaló magyar vonatkozások mellett. Próbáltam rákeresni, de nem igazán találtam semmi magyarázatot ezzel kapcsolatban. Az Ildikó magyar név, de az eredeti szövegben ezen kívül is találhatóak magyar szavak, például az Emlék. Remélem egyszer majd erre is fény derül, hogyan kapcsolódik a szerző a magyarsághoz.
Összességében egy különleges regényt olvashattam, amiben a legfontosabb üzenet az volt, hogy egymás elfogadása, tisztelete a legfontosabb egy kapcsolatban, ezek alapozzák meg a közös jövőt. A regény cselekményéből nekem sokáig hiányzott a feszültség, de a végére ez is kialakult, úgyhogy a következő részben remélhetőleg sokkal több "fantasyt" és magyarázatot kapunk.
Képek: Fanart, eredeti borító

Borító: Gyönyörű, tulajdonképpen ezért választottam a regényt.
 
Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Nem tudok felhozni szárnyalást.

Mélyrepülés: Egyértelműen ez a skorpiószerű állat pitében való sütése és trancsírozása. Kérdem én, hogyan élhet még, ha pitében meg van sütve? Túléli?

Érzéki mérce: Tartottam tőle, hogy a lényegi szempontból nem passzol a két faj, de nem volt ezzel gond. Kap az olvasó néhány meglepően fülledt jelenetet.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted, a beleolvasó is itt található!


NYEREMÉNYJÁTÉK

A Ragyogás című Anassa Könyvek által kiadott regény két főszereplője Brishen, a kai férfi és Ildikó, a gauri hölgy. Legelső találkozásuk nem éppen az udvarlásról szól, inkább sikerült szórakoztatóra. A kiadó honlapján megtalálható beleolvasóban ezt bárki el is olvashatja, úgyhogy mostani játékunkban a beleovasóból teszünk fel minden állomáson kérdéseket.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:  Milyen Ildikó esküvői ruhája?


Állomáslista:

07.07 This is My (Book) Universe
07.15 Dreamworld
07.11 Insane Life
07.13 Kelly és Lupi olvas