Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő,
melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj
kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik,
ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?
Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha
helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik
megnyerni egy példányt a regényből!
430 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 4,05
Besorolás: paranormális romantikus, fantasy
Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen
lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak
vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a
vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más
lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint.
A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe
Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan
irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül.
Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem
bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van…
Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a
kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy
szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára.
És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez
együtt is kell élnie… magával a farkassal.
Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló
perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor.
Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk
mindenki vesztét okozza?
Ahogyan már tudjátok volt nekem is (mint sok olvasónak) egy vámpíros-vérfarkasos időszakom. Imádtam a vérszívókat és az alakváltókat is (köszönet érte főleg Laurell K. Hamiltonnak). Mivel óriási farkasimádó vagyok, így persze egy idő után a vérfarkasok voltak inkább a kedvenceim, imádtam a falkájuk dinamikáját, az összetartásukat és a családi kötelékeiket. Aztán persze másfelé vitt az olvasói utam, de sose felejtettem el azt az időszakot. Amikor pedig ennek a könyvnek elolvastam a fülszövegét, azonnal egy kis nosztalgiát éreztem és tudtam, hogy olvasnom kell a könyvet.
 |
| Forrás |
A történet szerint Misery vámpír. Méghozzá Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának a lánya. Egy olyan világban él, ahol a vámpírok, a vérfarkasok és az emberek elfogadott teremtmények - bár az elfogadás talán a legjobb szó rá, hiszen amúgy rettentően utálják egymást. Hogy egy törékeny békét kössenek, ezért a vámpírok odaadják Miseryt az embereknek, míg egy ember gyermek pedig a vámpírok között nevelkedik, mintegy zálogként. Misery pedig, hogy ne legyen annyira egyedül, kap egy kislány társat, akivel együtt nő fel és hatalmas barátság alakul ki köztük. De a kislány, Serena, egy nap nyom nélkül eltűnik. Misery próbálja keresni, de eredménytelenül. Ekkor az apja hazahívatja és egy meghökkentő ötlettel áll elő, Misery menjen feleségül a helyi vérfarkas klán alfájához, Lowe-hoz, egy évig kell együtt élniük, csupán politikai okokból. Misery először természetesen nemet mond az ajánlatra, de aztán kiderül, hogy Lowe-nak köze lehet Serena eltűnéséhez és a főhősnőnk egy szempillantás alatt beleegyezik a furcsa házasságba, hátha így sikerül a barátnője nyomára bukkannia.
Vajon hogyan tud beilleszkedni a vámpír lány a vérszívókat rettenetesen rühellő farkasok közé? Lowe-nak tényleg köze van Serena eltűnéséhez? Egyáltalán él-e még Serena?
Vajon hogyan tud beilleszkedni a vámpír lány a vérszívókat rettenetesen rühellő farkasok közé? Lowe-nak tényleg köze van Serena eltűnéséhez? Egyáltalán él-e még Serena?
A könyv egy olyan prológussal indít, hogy rettentő rossz passzban kell lenned ahhoz, hogy itt és most letedd ezt a könyvet. Én szó szerint könnyesre vinnyogtam magam, annyira telve volt humorral a bevezető. Misery tolmácsolásában azonnal belecsöppenünk a történések sűrűjébe, rögtön az esküvővel indítunk. Egyszerűen imádtam és már ott tudtam, hogy nagyon nagyot kell hibáznia az írónőnek, ha én ezt a regényt nem fogom szeretni.
Misery számomra egy nagyon szerethető, nagyszájú, szarkasztikus, humoros főhősnő. Azt nem igazán sikerült kiderítenem, hogy mit is akart az élettől, hiszen túl sok életcélja nem volt: igyon vért, aludjon, keresse a barátnőjét és kb ennyi. Az érzelmeket is úgy kellett tanulnia szó szerint, hiszen gyerekkorától kezdve szeretet nélkül adták-vették, egy nagy hatalmi játszma egy bábúja volt, de ahogyan mesélte is, a vámpírok amúgy sem egy nagyon érzelmes faj. Ehhez képest bekerült a vérfarkasok közé, amelyek meg arról híresek, hogy nagyon összetartóak, családszeretőek, a falka tagjaiért bármikor bármit megtesznek. Misery eleinte nem is nagyon tudott mit kezdeni ezzel, de azért szépen lassan kezdte felolvasztani a jégpáncélt maga körül.
És persze Lowe. A titokzatos, nem túl sok érzelmet kimutató, jóképű alfahím, Misery "férje", akire bárki számíthat a falkából és jajj annak, aki bárkit is megtámad az övéi közül! Imádtam, ahogy foglalkozott a pici árva kislánnyal Anával és persze, hogy kínlódott Misery körül.
Hiszen a kettőjük kapcsolata elég kurtán-furcsán indult, se Misery, se mi nem nagyon jöttünk rá, hogy azért kerüli Lowe a lányt, mert annyira taszítja, vagy azért fintorog rá állandóan, mint amiért Edward is kerülte Bellát jó ideig :D.
Annyira, de annyira szurkoltam nekik és amikor végre összekerültek.. hát ott aztán repkedtek a +18-s karikák. Nem gondoltam volna, hogy Ali Hazelwood képes ennyire forró jeleneteket írni, de igen, sikerült neki! Bár volt egy furcsaság az intim jelenetekben, ami az olvasók egy részénél biztosan ki fogja verni a biztosítékot, de nekem, mint kutya gazdinak (és ugye a kutyák és a farkasok valahol rokonok) ez, ha nem is mindennap olvashatunk róla, de abszolút elfogadható volt. (gondolom most sikerült a kíváncsiságotokat felkeltenem, de nem, akkor sem árulom el, hogy miről van szó :D ).
A történet pedig... igen, van az is, van egy háttértörténet, nyomozás, árulás, rablás, félreértés, de szerintem a valódi szál Lowe és Misery (úristen ezeket a neveket nem tudom megszokni) története. Vajon lehet-e egy vérfarkas és egy vámpír egy pár és van-e bármilyen jövőjük.
A világfelépítésről is mindig szó esik, így én is megemlítem. Kb ennyi, hogy megemlítem. Az írónő se szentelt neki hosszú fejezeteket, tudjuk, hogy három faj van, ezek elfogadják egymást, hogy mi történt, miért táncol késélen a kapcsolatuk és ennyi. A vérfarkasokról elég sokat megtudunk, hiszen ott játszódik a történet legnagyobb része, de a vámpírokról kb annyit, amennyit Misery megemlít. Az pedig nem sok, hiszen nagyon keveset élt köztük.
És a történet vége? Bár ez egy lezárt történet és nem is láttam arról egy szót se, hogy lenne folytatása, de ahogy láttam a külföldi értékelésekből (és a saját gondolataimból), jó lenne, ha folytatná a szerző. Hiszen bár Misery és Lowe történet véget ért(?), de az írónő ott hagyott egy kiskaput egy újabb fura párosnak... Akiket a regény olvasása közben megkedveltünk és kíváncsian várom, hogy velük mi fog történni.. (és persze azt is jó lenne látni, hogy Misery és Lowe képesek-e hosszú távon is együtt maradni).
Összességében egy rettentően jól megírt, humorral teli paranormális romantikus regényt olvashattam, amit nagyon sajnálnék, ha kihagytam volna. Egy könnyed nyári olvasmány, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik az alakváltókat, vámpírokat - vagy akár szerették őket és picit szeretnének nosztalgiázni. Ali Hazelwood egy kihagyhatatlan regényt írt, aminek nagyon örülnék, ha lenne folytatása!
Misery számomra egy nagyon szerethető, nagyszájú, szarkasztikus, humoros főhősnő. Azt nem igazán sikerült kiderítenem, hogy mit is akart az élettől, hiszen túl sok életcélja nem volt: igyon vért, aludjon, keresse a barátnőjét és kb ennyi. Az érzelmeket is úgy kellett tanulnia szó szerint, hiszen gyerekkorától kezdve szeretet nélkül adták-vették, egy nagy hatalmi játszma egy bábúja volt, de ahogyan mesélte is, a vámpírok amúgy sem egy nagyon érzelmes faj. Ehhez képest bekerült a vérfarkasok közé, amelyek meg arról híresek, hogy nagyon összetartóak, családszeretőek, a falka tagjaiért bármikor bármit megtesznek. Misery eleinte nem is nagyon tudott mit kezdeni ezzel, de azért szépen lassan kezdte felolvasztani a jégpáncélt maga körül.
És persze Lowe. A titokzatos, nem túl sok érzelmet kimutató, jóképű alfahím, Misery "férje", akire bárki számíthat a falkából és jajj annak, aki bárkit is megtámad az övéi közül! Imádtam, ahogy foglalkozott a pici árva kislánnyal Anával és persze, hogy kínlódott Misery körül.
Hiszen a kettőjük kapcsolata elég kurtán-furcsán indult, se Misery, se mi nem nagyon jöttünk rá, hogy azért kerüli Lowe a lányt, mert annyira taszítja, vagy azért fintorog rá állandóan, mint amiért Edward is kerülte Bellát jó ideig :D.
Annyira, de annyira szurkoltam nekik és amikor végre összekerültek.. hát ott aztán repkedtek a +18-s karikák. Nem gondoltam volna, hogy Ali Hazelwood képes ennyire forró jeleneteket írni, de igen, sikerült neki! Bár volt egy furcsaság az intim jelenetekben, ami az olvasók egy részénél biztosan ki fogja verni a biztosítékot, de nekem, mint kutya gazdinak (és ugye a kutyák és a farkasok valahol rokonok) ez, ha nem is mindennap olvashatunk róla, de abszolút elfogadható volt. (gondolom most sikerült a kíváncsiságotokat felkeltenem, de nem, akkor sem árulom el, hogy miről van szó :D ).
A történet pedig... igen, van az is, van egy háttértörténet, nyomozás, árulás, rablás, félreértés, de szerintem a valódi szál Lowe és Misery (úristen ezeket a neveket nem tudom megszokni) története. Vajon lehet-e egy vérfarkas és egy vámpír egy pár és van-e bármilyen jövőjük.
A világfelépítésről is mindig szó esik, így én is megemlítem. Kb ennyi, hogy megemlítem. Az írónő se szentelt neki hosszú fejezeteket, tudjuk, hogy három faj van, ezek elfogadják egymást, hogy mi történt, miért táncol késélen a kapcsolatuk és ennyi. A vérfarkasokról elég sokat megtudunk, hiszen ott játszódik a történet legnagyobb része, de a vámpírokról kb annyit, amennyit Misery megemlít. Az pedig nem sok, hiszen nagyon keveset élt köztük.
És a történet vége? Bár ez egy lezárt történet és nem is láttam arról egy szót se, hogy lenne folytatása, de ahogy láttam a külföldi értékelésekből (és a saját gondolataimból), jó lenne, ha folytatná a szerző. Hiszen bár Misery és Lowe történet véget ért(?), de az írónő ott hagyott egy kiskaput egy újabb fura párosnak... Akiket a regény olvasása közben megkedveltünk és kíváncsian várom, hogy velük mi fog történni.. (és persze azt is jó lenne látni, hogy Misery és Lowe képesek-e hosszú távon is együtt maradni).
Összességében egy rettentően jól megírt, humorral teli paranormális romantikus regényt olvashattam, amit nagyon sajnálnék, ha kihagytam volna. Egy könnyed nyári olvasmány, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik az alakváltókat, vámpírokat - vagy akár szerették őket és picit szeretnének nosztalgiázni. Ali Hazelwood egy kihagyhatatlan regényt írt, aminek nagyon örülnék, ha lenne folytatása!
Borító: Én nem vagyok tőle kifejezetten elájulva, de ahogy néztem a GR-n, 99%-ban
mindenki ezt használta
Kedvenc karakter: Misery, Lowe, Ana, Serena
Szárnyalás: a főszereplők közötti kémia és a humor
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: forró, még annál is forróbb, + 18-s karikás
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték:
Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb
regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek
kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a
Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A
nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező
esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Mennyi ideig kéne Miserynek vérfarkasterületen lenni?
A blogturné további állomásai:
Július 15 - Angelika blogja
Július 17 - Dreamworld
Július 19 - Utószó
Július 24 - Kelly és Lupi olvas
Július 25 - Betonka szerint a világ...
Július 29 - Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése