Az Athenaeum Kiadó jelentette meg Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó című világsikerű regényét. Bloggereink szerint nincs olyan olvasó a világon, aki ne szeretné kipróbálni a Telihold kávézó szolgáltatásait: asztrológia, macskák, különleges édességek életre szóló tanácsokkal megspékelve? Ha felkeltettük az érdeklődésedet, kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
180 oldal
Fordította: Nagy Anita
Goodreads: 3,68
Besorolás: mágikus realizmus, Japán, macskák, illusztrált
A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba. Ez a bizonyos kávézó semmihez nem fogható: nincs állandó helye, sem nyitvatartási ideje - ráadásul beszélő macskák vezetik. Miközben a macskák süteményt, kávét és teát szolgálnak fel a vendégeknek, asztrológiai tanácsadást nyújtanak számukra, és elmondják, hol zökkent ki az életük a megfelelő kerékvágásból. A kávézóba betérő szerencsétlen forgatókönyvíró, a válságba került filmrendező, a reménykedő fodrász és a technológiai kihívásokkal küszködő weboldaltervező mind kicsit elveszettnek érzi magát. Nem véletlenül kerültek a Telihold kávézóba...
Hogy miért választottam ezt a könyvecskét? Macskák és Japán. Tényleg nem gondoltam, hogy Frankie után ilyen hamar újra találkozom beszélő macskákkal egy könyv lapjain! Egyrészt ez váltotta ki az érdeklődésemet, másrészt a képregényeken kívül még sosem olvastam japán szerzőtől, most eljött ennek is az ideje. Bár én magam nem különösebben vagyok Japán rajongó, a nagyobbik lányom viszont igen, már kétszer is töltött hosszabb időt Japánban, így tőle első kézből származó információim vannak az országról, nem csak a látnivalókról, hanem a hétköznapi életről is. Amikor másodszorra utazott, a harmadik útitárs megbetegedett, így néhány napig eljátszottunk a gondolattal, hogy én megyek velük a három hetes útra, akkor elég komolyan belevettettem magam a kutatásba, sok infónak néztem utána, sajnos végül maradtam itthon, de virtuálisan kaptam némi japán hatást.
A regényke három részből áll, mindegyik más-más élethelyzetben lévő emberek találkozását meséli el a Telihold kávézóval és az ott dolgozó alkalmazottakkal, akik történetesen nagyra nőtt beszélő macskák. Ahogy sorra jönnek a történetek, kiderül, hogy a szereplők valamilyen módon kapcsolódnak, ismerik egymást a múltból, összeköti őket egy réges régi élmény, sok évvel ezelőttről. A jelenben az a legjellemzőbb rájuk, hogy mindegyikük élete fordulóponthoz ért, valamilyen válaszút előtt állnak, és szükségük van némi iránymutatásra, összegzésre, gondolkodásra, amihez minden adott egy különleges kávézóban. Itt különleges desszertek és italok mellett a személyzet felállítja a vendég horoszkópját is, így új perspektívák nyílnak, megkönnyítve a célhoz vezető út kijelölését. Először Mizuki Serikava kerül a kávézóba, aki sikeres forgatókönyvíró, de az utóbbi időben már nem kapkodnak utána, a sztorijai retrónak számítanak. Le kellett adnia az életszínvonalából, és az utolsó visszapattanási próbálkozása is úgy tűnik kudarcba fullad, depresszió fenyegeti. A kávézóban azonban a macskák segítenek rámutatni, hol hibázott, és hogyan tudna kimászni ebből a helyzetből. Az a producer, aki az utolsó rossz hírt közölte vele, szintén segítségre szorul. Akari Nakayama munka miatt tartózkodik Kiotóban, szükségét érzi, hogy személyesen találkozzon Mizukival, akihez sokkal régebbi kapcsolat fűzi, nem a mostani munkákból ismeri. A történet tovább fűződik, és bekapcsolódik Satsuki Akiwara színésznő is, aki egy megcsalásos ügy miatt került a média kereszttüzébe, amit Akari mélyen megért, mert valamilyen szinten hasonló cipőben jár. A két nő varázslatos élményben részesül a kávézóban, ők is megkapják a horoszkópjukat, az édességüket és azt az élményt, hogy végre helyére kerülhetnek bizonyos életbevágó kérdések. A harmadik részben egy férfi és egy nő szerepel, akik munka miatt találkoznak, majd a beszélgetés során elmesélik egymásnak a nagyon is valóságosnak tűnő korábbi álmaikat, természetesen ők is a kávézóban vendégeskedtek, és kaptak tanácsokat a finomságok mellé. Szépen összefonódnak a szálak, ekkorra már az olvasó fejében határozott kép alakul ki a történetről, ami sokkal többről szól, mint segítségre szoruló embereknek szóló asztrológiai iránymutatás. Önmagunk megértése a cél, amihez jól jön a különböző élethelyzetek kibeszélése. Látnunk kell, hogy változik a világ körülöttünk, új elvárások alakulnak ki, alkalmazkodnunk kell a felmerülő akadályok legyőzéséhez.
Az asztrológiai vonal elég fura volt számomra. Szerintem egy olyan olvasó, aki fogékony erre, sokkal jobban élvezné a regény ezen aspektusát, én enyhén szólva nem hiszek ebben és nem is akarok ebbe belemenni, ugyanakkor hallottam már csodálatos horoszkópállításokról, amik aztán olyan szinten igazak a múltra és beigazolódtak a jelenben, hogy csuda. Mégis, az abszolút szkeptikus hozzáállásom ellenére érdekesek voltak számomra is a bolygóállások és a Hold vélt hatásáról olvasni, a Merkúr retrográd hatása volt talán a legkülönlegesebb.
Az írásmóddal nem volt gondom, egyedül az akasztott meg számtalan alkalommal az olvasás során, hogy a beszélgető partnerek indokolatlanul sokszor ismétlik meg a kérdést. Valaki kérdez és a megkérdezett visszakérdez, mint egy visszhang. Falra másztam ettől, de nem tudom megmondani, hogy ez a japánok jellegzetessége, vagy csak ebben a könyvben alakult így néhány karakternél. A másik a teljes nevek kimondása, ez is fura nekem.
Nagyon tetszett a regény vége, az epilógussal tökéletesen helyére kerültek a regény szálai, és végre megkaptam a macskás vonal magyarázatát. Japánban a macskák a szerencse szimbólumai, a hozzájuk való kedvességet meghálálják, ez a kisregény szépen ábrázolja ezt, csattant a végén a poén. A regény a mágikus realizmus műfajába tartozik, nem épp ez a kedvenc műfajom, de sok remek történetet olvastam már korábban, és egyiket sem bántam meg. Teliholdkor a semmiből feltűnő kávézó, a beszélő, két lábon járó bölcs macskák különlegessé tették ezt az olvasmányt. Megjegyeztem a következőket: legfontosabb az önismeret, az otthonnak igazi otthonnak kell lennie, esetleg némi luxus részlettel, ami igazán boldogít, és a karma, na az mindig jelen van, még ha a regényben tükör effektusnak volt beállítva, igazából ez a karma.
A regényke három részből áll, mindegyik más-más élethelyzetben lévő emberek találkozását meséli el a Telihold kávézóval és az ott dolgozó alkalmazottakkal, akik történetesen nagyra nőtt beszélő macskák. Ahogy sorra jönnek a történetek, kiderül, hogy a szereplők valamilyen módon kapcsolódnak, ismerik egymást a múltból, összeköti őket egy réges régi élmény, sok évvel ezelőttről. A jelenben az a legjellemzőbb rájuk, hogy mindegyikük élete fordulóponthoz ért, valamilyen válaszút előtt állnak, és szükségük van némi iránymutatásra, összegzésre, gondolkodásra, amihez minden adott egy különleges kávézóban. Itt különleges desszertek és italok mellett a személyzet felállítja a vendég horoszkópját is, így új perspektívák nyílnak, megkönnyítve a célhoz vezető út kijelölését. Először Mizuki Serikava kerül a kávézóba, aki sikeres forgatókönyvíró, de az utóbbi időben már nem kapkodnak utána, a sztorijai retrónak számítanak. Le kellett adnia az életszínvonalából, és az utolsó visszapattanási próbálkozása is úgy tűnik kudarcba fullad, depresszió fenyegeti. A kávézóban azonban a macskák segítenek rámutatni, hol hibázott, és hogyan tudna kimászni ebből a helyzetből. Az a producer, aki az utolsó rossz hírt közölte vele, szintén segítségre szorul. Akari Nakayama munka miatt tartózkodik Kiotóban, szükségét érzi, hogy személyesen találkozzon Mizukival, akihez sokkal régebbi kapcsolat fűzi, nem a mostani munkákból ismeri. A történet tovább fűződik, és bekapcsolódik Satsuki Akiwara színésznő is, aki egy megcsalásos ügy miatt került a média kereszttüzébe, amit Akari mélyen megért, mert valamilyen szinten hasonló cipőben jár. A két nő varázslatos élményben részesül a kávézóban, ők is megkapják a horoszkópjukat, az édességüket és azt az élményt, hogy végre helyére kerülhetnek bizonyos életbevágó kérdések. A harmadik részben egy férfi és egy nő szerepel, akik munka miatt találkoznak, majd a beszélgetés során elmesélik egymásnak a nagyon is valóságosnak tűnő korábbi álmaikat, természetesen ők is a kávézóban vendégeskedtek, és kaptak tanácsokat a finomságok mellé. Szépen összefonódnak a szálak, ekkorra már az olvasó fejében határozott kép alakul ki a történetről, ami sokkal többről szól, mint segítségre szoruló embereknek szóló asztrológiai iránymutatás. Önmagunk megértése a cél, amihez jól jön a különböző élethelyzetek kibeszélése. Látnunk kell, hogy változik a világ körülöttünk, új elvárások alakulnak ki, alkalmazkodnunk kell a felmerülő akadályok legyőzéséhez.
Az írásmóddal nem volt gondom, egyedül az akasztott meg számtalan alkalommal az olvasás során, hogy a beszélgető partnerek indokolatlanul sokszor ismétlik meg a kérdést. Valaki kérdez és a megkérdezett visszakérdez, mint egy visszhang. Falra másztam ettől, de nem tudom megmondani, hogy ez a japánok jellegzetessége, vagy csak ebben a könyvben alakult így néhány karakternél. A másik a teljes nevek kimondása, ez is fura nekem.
Nagyon tetszett a regény vége, az epilógussal tökéletesen helyére kerültek a regény szálai, és végre megkaptam a macskás vonal magyarázatát. Japánban a macskák a szerencse szimbólumai, a hozzájuk való kedvességet meghálálják, ez a kisregény szépen ábrázolja ezt, csattant a végén a poén. A regény a mágikus realizmus műfajába tartozik, nem épp ez a kedvenc műfajom, de sok remek történetet olvastam már korábban, és egyiket sem bántam meg. Teliholdkor a semmiből feltűnő kávézó, a beszélő, két lábon járó bölcs macskák különlegessé tették ezt az olvasmányt. Megjegyeztem a következőket: legfontosabb az önismeret, az otthonnak igazi otthonnak kell lennie, esetleg némi luxus részlettel, ami igazán boldogít, és a karma, na az mindig jelen van, még ha a regényben tükör effektusnak volt beállítva, igazából ez a karma.
Kellemes olvasmány volt számomra Mocsidzuki Mai regénye, bepillantást engedett néhány különleges szakma rejtelmeibe, érdekesek voltak az összefonódások, kapcsolódások, de összességében az emberi problémák a világon mindenhol egyformák Japánon innen és túl.
Kép: Kioto by Barbie Németh
Borító: Figyelemfelkeltő a borító cuki macskákkal, asztrológiai utalásokkal.
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: A bölcs macskák.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Engem meghatott az epilógus, érzelmes pillanatokat tartogat.
Érzelmi mérce: Engem meghatott az epilógus, érzelmes pillanatokat tartogat.
Értékelés:
Nyereményjáték
Minden állomáson felteszünk egy állítást Japánnal kapcsolatban, döntsd el, hogy igaz vagy hamis! Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
ÁLLÍTÁS: A japánok számokkal jelölik a hónapokat, nem névvel.
Állomások:
08.10 Kelly&Lupi olvas
08.12 Csak olvass!
08.14 Könyv és más
08.16 Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése