KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2024. október 31., csütörtök

Nisha J. Tuli: Az Aurórakirály uralma (Uranosz erekjéi #2)


A 21. Század Kiadó elhozta nekünk Nisha J. Tuli nagysikerű történetét, A Napkirályné próbáját - és már olvashatjuk is a folytatását, Az Aurórakirály uralmát! Lor szembesülve a sorsával hirtelen lehetőséget kap, hogy retorziót vegyen családja árulóin, és visszaszerezze a mágiáját, amit oly sokáig el kellett rejtenie. De ehhez olyan szövetséget kell kötnie, amire álmában sem gondolt: Nadirral, az Auróraherceggel. Légy részese te is a kalandnak, és ha követed az állomásokat, a turné végén lehetőséget nyílik megnyerni egy példányt Az Aurórakirály uralmából!
 
Next 21 Kiadó 2024.
460 oldal
Fordította: Heinisch Mónika
Goodreads: 3,99
Besorolás: felnőtt, high fantasy, romantikus, tündérek, mágia
 
„Engem ő nem hódított meg. Nem vagyok a jussa. Saját magamé vagyok.”
Miután kiszabadult a Napkirály cellájából, Lor az Auróraherceg karmai között találja magát. Nadirnak, az Aurórahercegnek meggyőződése, hogy Lor rejteget valamit, ezért mindent megtesz, hogy szóra bírja. Lor azonban tisztában van a titkok értékével – egész életében őriznie kellett a titkait –, ezért elszántan védelmezi, amit tud.
Lor és Nadir szövetkeznek, hogy megkeressenek egy elveszett tárgyat, ami múlt és jövő kulcsát ígéri. De a lány nem tudja, bízhat-e a hercegben. Csak annyit tud, hogy nem fog még egyszer bedőlni egy királyi tündér ígérgetésének.
Közben a Napkirály továbbra is jogos jussának tekinti Lort, és vissza akarja szerezni őt. Az Aurórakirály pedig minden bizonnyal az életére törne, ha ismerné a titkait. Lornak folyamatosan mozgásban kell maradnia, sehol sincs biztonságban. Csak akkor nyugodhat, ha az Aurórakirályt és a Napkirályt is elpusztította.
Azonban hamarosan ráébred, nem csak arról van szó, hogy sikerül-e visszaszereznie örökségét: a tét jóval magasabb. Nem más, mint Uranosz jövője.
 
Nagyon értékelem, hogy a kiadó ilyen hamar kihozta a sorozat második részét, hiszen a magyar olvasók átlagosan egy évet szoktak várni a folytatásokra, amely idő alatt homályba veszhetnek a részletek. Szerencsére mostanában egyre többször találkozom ellentétes példával, szerintem ez erősen javít az eladási számokon is. Egy hónapja írtam A Napkirályné próbája regényről, és miután jó kis függővéggel zárult, ezer örömmel vettem kézbe a folytatást. 
A történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, Nadir megszökteti Lort a Napkirály fogságából, és egy védővarázslattal biztonságossá tett kastélyba viszi a királyság peremvidékére. Lor gyakorlatilag fogoly, Nadir ráadásul így is szólítja, miközben hetek óta próbálja kihúzni belőle, hogy ki ő és miért akarja őt Atlas és az Aurórakirály is a markában tartani. Lor nem hajlandó semmit mondani, míg nem hall híreket a testvéreiről. Végül Nadir húga elhozza őket a kastélyba, miután egy éjjel Lor szökéssel is próbálkozik, és épphogy ott nem hagyja a fogát. Persze Nadir és a farkasai mentik meg egy szörnyetegtől. Miután végre együtt lehetnek, Lor hajlandó elárulni, hogy a Nappalotában a Tükör felfedte, hogy meg kell keresnie a Koronát, mely a Szívkirályság ereklyéje, ez szükséges, hogy visszakapja a mágiáját és legyőzhesse az ellenségeit, és visszaszerezze a Szívkirályságot. Csakhogy a Korona bárhol lehet egész Uranosz területén, így először a legvalószínűbbnek tűnő helyen, a Fellegvárban kell próbálkozniuk, ahol Nadir apja jelenti a legnagyobb veszélyt. Lornak álcára van szüksége, úgy utazik oda Nadir oldalán, mint az aktuális szeretője, bízva abban, hogy a közöttük nyilvánvalóan feszülő gyűlöletet képesek lesznek leplezni. A már korábban is pattogó szikrák a kényszerű közelség hatására fellobbannak, csaknem lángra gyújtva a szobájukat, Lor ellenállása lassan leomlik, miután Nadir végre bevallja, hogy nem tud ellenállni neki. Érzelmekről szó sem lehet, de azért egy kis szex belefér, miközben nyomoznak és végigkutatják a palotát. Nem lehetnek elég óvatosak, főleg, ha az Aurórakirályról van szó, hogy is gondolhatták, hogy sikerülhet őt átejteniük?
Én úgy gondolom, szeretem a fordulatokat egy sorozatban, de erre azért nem számítottam, hogy ez a folytatás ennyire más irányt vesz. Az első rész gyakorlatilag egy életre halálra szóló viadal volt, ahol az ismerkedős-felkészülős szakasz után izgalmas próbák követték egymást a végső kiválasztásig. Most azonban Lor mellett az első részben megismert Nadir, az Aurórakirályság hercege került főszerepbe, miután kiszabadította a lányt. Lornak ez csak egy újabb rabságot jelent, és kezdetben meg is van győződve arról, Nadir is tudott a korábbi börtönben folyó eseményekről. Lassan azonban összeáll a kép, Nadir és Amya éppannyira gyűlölik az apjukat, mint ő, és a megbuktatásán ügyködnek. A regényen végigível ez a folyamat, hogyan lesznek ellenségekből afféle szeretők, majd hogyan is alakul tovább a kapcsolatuk. Kezdjük azzal, hogy vannak azért különös jelek, érzik egymás mágiáját, ez már eleve egyfajta kapocs köztük. Tetszenek is egymásnak, de a világért se vallanák be, legalábbis jó darabig nem mondják ki. Nadir meg akarja mutatni, hogy ő más, mint Lor életének eddigi pasijai, ő nem kényszeríti semmire, és csakis akkor érinti meg, ha a lány beleegyezik. Lornak ez megfelel, és vágyik is rá, egyre jobban. Azonban sosem tudja elengedni a bizalmatlanságot, és minden jelre, ami birtoklásra utal, inkább visszafelé lép. 
Ebben a részben Lor E/1 szemszöge mellett Nadir E/1 szemszöge is helyet kap, bár kevesebb fejezettel, de így is örömmel olvastam, mert sokkal teljesebb a kép, ha ismerjük a másik fél gondolatait is. Nadir odavan a lányért, és nem azért, mert bármit el akarna venni tőle, hanem érzi a kapcsolódásukat, bízik a közös lehetőségekben, szövetségben, például az apja legyőzésében. Annyira élveztem olvasni a fejezeteit, mert főleg az elején nagyon jól el tudta játszani a közömbös fogvatartót, miközben egészen másra vágyott. A Fellegvárban aztán elkövetett néhány hibát, ami szerintem nagyon átlátszó volt, mármint arra gondolok, a szerző nem tudott volna valami jobbat kitalálni? Mások előtt fogolynak nevezni, meg a valódi nevén szólítani a lányt rettentő amatőr hiba volt. 
Lor szintén változott ebben a részben, miután lezajlott a viadal, itt már más a tét. Sokszor éreztem azonban, hogy felesleges körök zajlanak, kihagyható hisztik, és nem mindent lehet arra visszavezetni, hogy mennyire traumatizált gyerekkora volt.
Amire viszont nagyon vártam az első rész után, az megvalósult, végre jobban előtérbe került a mágia, sok-sok varázslatos jelenetet kaptam, és részletes magyarázatokat. A világfelépítés megértéséhez hozzájárultak a közbenső fejezetek, melyek a 286 évvel ezelőtti időben játszódtak, Lor nagyanyja, Serce E/3 szemszögéből, a Szívkirályság történetét idézték fel, hogyan jutottak el a megsemmisülésig, amely a Korona elvesztéséhez vezetett. 
Nem negatív értelemben mondom, de töltelék részt kaptam, ez általában a sorozatok második részének jellemzője. Az egész regényen át nem a cselekményen volt a hangsúly, inkább a karaktereken, hogyan épül a bizalom, és hogyan rombolható le egyetlen mondattal. Az világos, hogy szurkolok Nadirnak, mert bennem sikerült némi bizalmat ébresztenie, bár néha rezgett a léc pár megnyilvánulásánál, de ez azért így is fényévekkel jobb, mint amit Atlas produkált a korábbiakban.
És végül kitérnék az erotikára, aminek általában nem vagyok ellenére, de még mindig úgy érzem, ahogy az első könyvben is, hogy itt nincs rá szükség, legalábbis nem ilyen mértékben. Lor és Nadir között ez a "csak szex" dolog nem nyerte el a tetszésem, egyszerűen nem ad hozzá a történethez. Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy a tündérek már csak ilyenek, szeretik a nyilvános, éles helyzeteket, a birtoklást, és nagyon ritka a kizárólagosság a párok között. Ez az erős erotikus jelleg a 286 évvel ezelőtti fejezetekben is kifejezésre került, érdekes, ott egy fokkal jobban viseltem a forró jeleneteket, talán Wolf, a Vadon királyától jobban elfogadtam a szeretett nő iránti örök vágyát.
Összességében úgy éreztem egy teljesen új műfajból olvastam, amit manapság romantasy-nek neveznek. Hiába lenne eredetileg high fantasy besorolású, a rengeteg erotika miatt már ide tartozik. A szerző pedig beleszuszakol számos divatos trope-ot, mint az egy ágyban alvás, egy lovon utazás, ellenségből szerelmesek, lassú égés, ha megérinted megöllek, álkapcsolat, és még lehetne sorolni. Azt már az előző résznél is észrevettem, hogy a nyelvezet meglepően mai, a káromkodás és egyéb szóhasználat stílusa akár a mai időkből is származhatna, ez furán hat, de engem nem zavart. 
Abszolút addiktíven olvastatja magát a regény, nem igazán lehet letenni, és újra csak azt mondhatom, hogy nagyon várom a harmadik részt, hiszen folytatódik a keresés-kutatás a végső cél érdekében.  
Kép: saját  
 
Borító: Nagyon tetszik, szépen illeszkedik az első részhez.

Kedvenc karakter: Nadir

Szárnyalás: Nagyon szerettem a 286 évvel ezelőtti fejezeteket.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Lassú égésű románcnak lehetünk tanúi, viszont nincs hiány szexi jelenetekből, nekem kicsit sok is volt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
Nyereményjáték
 
A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!  
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   MORRIGHAN  KIRÁLYSÁGA
 
 
 
Állomások:

10.29. Kitablar
10.31. Kelly és Lupi olvas
11.02. Dreamworld
 

 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók