A 21. Század Kiadó újabb különleges hangulatú, borongós történetet hozott el
számunkra Rosie Andrews-tól. Az erdő című regényben egy rejtélyes haláleset
nyomába eredünk főhősünkkel együtt, aki azonban nem sejti, hogy kutatása során
egy egyszerű bűnténynél bonyolultabb és hatalmasabb erőkkel kell megküzdenie.
Tartsatok öt bloggerünkkel az állomásokon keresztül, és nyerjétek meg a Kiadó
által felajánlott példányt!
21. Század Kiadó, 2024
350 oldal
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Goodreads: 3,31
Besorolás: történelmi fikció, thriller
Az erdő mélyén valami éledezik.
Catherine színleg azért érkezik a birtokra, hogy betöltse a megüresedett
nevelőnői állást, valójában azonban az előző nevelőnő eltűnése után
nyomoz.
Az isten háta mögötti birtokon áldatlan állapotok uralkodnak.
A nyomok a kúriát körülfogó erdő mélyére vezetnek, ahol emlékezet,
gyilkosság és mítosz kibogozhatatlanul fonódik egybe. Sikerül-e kiderítenie
Catherine-nek, mi történt az elődjével?
Mindig is szerettem az olyan történeteket, amelyek egy régi kastélyban/kúriában/udvarházban játszódnak, ahol valami rejtélyes gyilkosság/eltűnés történik és a főhős próbálja kideríteni, hogy mi is történt valójában. Ezt persze tetézi az, ha mindez valahol az istenhátamögött helyezkedik el, az időjárás pedig komor, ködös. Általában valami kísértetjárta sztorinak indulnak, aztán kiderül, hogy sima bűntény történt, csak a gyilkos a misztikum ködébe próbálja elrejteni a tettét.
A szerző pedig pontosan ezt követte helyszínként: a ködös, sötét, őszi, komor Wales egyik udvarházába helyezte el a regényét.
A főhősnőnk Catherine, aki ide szegődik el nevelőnőnek. Ez persze csak álca, hiszen az előző nevelőnő a testvére volt, Emily, aki állítólag öngyilkos lett. De csak ennyit információt kapott róla, kurtán-furcsán, így nekiindul, hogy kiderítse az igazságot.
A kezdés pedig elég borzongató: egy szótlan kocsis, aki annyit mesél csak, hogy az erdő veszélyes, rejtélyes és nem szabad oda benni, az időjárás és évszak pont ehhez ad komor hátteret. Catherine megérkezvén sem tud szabadulni a rossz érzéseitől, hiszen a hatalmas házban alig laknak, minden hideg, sötét, poros, a házvezetőnő elég mufurc, a ház ura és annak leánya pedig több, mint furcsa. A megérkezését követően pedig szinte azonnal történik egy újabb haláleset...
De Rosie Andrews nem elégszik meg csak ezzel a helyszínnel, hiszen kapunk egy másikat is, egy szénbányát, amiben embertelen körülmények között dolgoznak az emberek, szinte éhbérért. Ehhez a helyszínhez pedig megkapjuk a másik "főszereplőt", Arthurt, aki a helyi orvos unokája, és aki messziföldről érkezett azért haza, hogy a ház urát meggyőzze arról, hogy a birtokán lévő erdőt ne bolygassa. Érkezésével és kutakodásával pedig ő is eléggé belenyúl a darázsfészekbe.
Kicsit fura volt nekem ez a párosítás, hiszen az egyik nagyon gótikus és misztikus volt, a másik pedig rettentően földhözragadt az akkori emberek problémáival, de éreztem, hogy a két szál valahogyan kapcsolódni fog egymáshoz és csak ki kell várnom, hogy összeérjen a két történet, ami persze a regény végén meg is történt.
A feszültség pedig nőttön-nőtt. Nemcsak a helyszínek borús hangulata, hanem egyrészt az is, hogy mindenki szinte rejtegetett valamit (még a főszereplők is), másrészt pedig az időről-időre kapott apró történetmorzsák is mind inkább alakították a regény légkörét.
Amivel igazán problémám volt, hogy túl sokat akart szerintem a szerző - misztikusnak is lenni, gótikusnak is lenni, legyen benne természetfeletti szál, de mellette legyen benne teljesen hétköznapi tragédia is. Ez itt és most nem ment szerintem annyira, nekem kissé túlbonyolított lett a történet és egy idő után volt, hogy itt-ott elveszítettem a fonalat. Azért az írónő tud valamit, hiszen bár az egyik titkot aránylag hamar megfejtettem, de a másik megfejtése teljes meglepetésként ért.
Az apróbb problémáimtól eltekintve a regény gyorsan olvasható, a fordítás nagyon jól sikerült, a fejezetek voltak annyira rövidek és olyan izgalmas végűek, hogy mindig tovább és tovább akartam olvasni, míg egyszer csak vége lett a regénynek:). Nem mondom, hogy minden kérdésemre választ kaptam, volt, ami sokáig elgondolkodtatott, ez részben előnyére, részben hátrányára vált a történetnek.
Összességében azonban nem egy rossz regény ez, egy borús, ködös őszi estére bekuckózva kíváló olvasmány, amit azoknak ajánlok, akik szeretik az ilyen kicsit gótikus hangulatú, rejtélyes regényeket.
Borító: Nem rossz, sok részletében utal a történetre, bár nekem ez így picit meseszerű
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: az alaptörténet
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: néhol hátborzongató, néhol megdöbbentő
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban további KULT Könyvek után nyomozunk. Minden
állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét
beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Egyetlen rossz döntés egy életen át tartó fájdalomhoz vezet, és csak
isten a tudója, hogy még mi mindenhez.”
A blogturné további állomásai:
Október 21 - Könyv és másOktóber 24 - Readinspo
Október 26 - Kelly és Lupi olvas
Október 28 - Szembetűnő
Október 30 - KönyvParfé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése