A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű
Carissa Broadbent által írt
The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című
könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend.
Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot,
gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok,
tiétek lehet a könyv egyik példánya.
Maxim Kiadó, 2024
544 oldal
Fordította: Ladányi Csilla
Goodreads: 4,31
Besorolás: fantasy, romantikus
Akár ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz,
soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!
Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban
vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen
esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari
versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője
szervez.
De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem
lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy
titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen
vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint
Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya
mennyire vonzódik a férfihoz.
A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás,
ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban
megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan
birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.
Igen, a vámpírok "érája" már lejárt, az olvasók nagy része már totálisan megcsömörlött minden olyan regénytől, ami róluk szól. Carissa Broadbent azonban mégis úgy döntött, hogy a könyve főszereplőinek a vérszívókat fogja megtenni - nagyot mert és talán nyert is vele.
Én is, aki anno nagyon imádtam a vámpírokat, kétkedve kezdtem bele a regénybe, hogy vajon tud-e valami újat mutatni az írónő vagy pedig beleveszünk a megszokásokba.
A történet szerint az Éjszülöttek vámpírkirálya örökbefogad egy árva embergyermeket, Orayát, aki így a vérszívók között nő fel. Bár erőben sehol sincs az új népéhez képest, de maga a király képzi ki őt arra, hogy megállja a helyét és ne csak egy préda legyen a többiek szemében. Oraya azonban többre vágyik, mint túlélni és ezt kívánságát csak Nyaxia, a halál istennője tudja neki megadni, de az istennő a kegyeit nem osztogatja ingyen, ahhoz, hogy segítsen a lánynak, Orayának meg kell nyernie a legendás tornát, a Kejarit.
A Kejari azonban nehéz, mit nehéz, még a legjobbak közül is csak a legjobbak juthatnak el a végsőkig, a nyerésről már ne is beszéljünk. De Oraya nem a gyávák közé tartozik és elindul a viadalon. Hogy egyáltalán túljusson az elején, szövetséget köt az egyik vetélytársával, Raihnnel, aki veszélyes, könyörtelen és persze... rettenetesen jóképű. Oraya eleinte képes ellenállni a férfinek, hiszen ugyanilyen veszélyes, gyönyörű teremtmények között nőtt fel, de ahogy haladnak előre a viadalban, a lánynak rá kell jönnie, hogy ez férfi más, mint a többiek. Viszont a viadalon csak egy valaki győzhet, ami annyit jelent, hogy ha még el is jutnak a végéig, vagy Orayának kell megölnie Raihnt vagy fordítva...
Őszinte leszek, a regény az elején nem nagyon nyűgözött le. Úgy is mondhatnám, hogy nehezen vettem kézbe, mindig volt valami "fontosabb" dolgom is, mintsem olvassam a könyvet. Viszont, ha a kezembe vettem, akkor nehezen tettem le. Aránylag lassan indul be a történet és körülbelül a második harmadtól éreztem azt, hogy oké, most már mindenképpen érdekel, hogy mi is lesz a történet vége (illetve az első rész vége, mert ahogy láttam ez sorozat lesz). Addig viszont evickéltem csak a történések között. Persze, tudom fel kell építeni a világot, meg kell ismernünk a helyszínt, a szereplőket, csak ez nekem picit túl sokáig tartott. De ha már a világnál tartunk. Ritkán olvasok olyan kemény jellemzést a vámpírokról, mint amit itt kaptunk a szerzőtől. Felejtsük el Anita Blake vámpírjait, meg a Twilight és Vámpírnaplók szépfiúit. Ezek itt könyörtelen gyilkosok, akik az emberekre csak, mint eledelre tekintenek. Ami picit zavart, azok a szárnyak. Az eddig is alap volt, hogy a vámpírok tudnak repülni, de az, hogy körülbelül angyalnyi méretű szárnyaik vannak, az picit furává tette számomra az egészet. De hát ezért fantasy a fantasy, mindenki olyan lényeket alkot meg, amilyeneket csak akar.
 |
| Forrás |
És a másik fele, Rhain. Ő sem az a férfi szereplő, akinek már a neve hallatán és az első mondat után, ahogy bemutatkozik, elalélok és legszívesebben beleteleportálnék a történetbe, hogy vegyen engem is észre és engem, csakis engem válasszon. Ez lehetett az írónő hibája is, de egy akár direkt húzás is, hiszen Oraya szemén keresztül ismerjük meg őt. A főhősnőnket pedig nem igazán érdekli sem a szerelem, sem a pasik, így nem is tudja úgy bemutatni nekünk Rhaint, hogy azonnal beleszerethessünk. De ami késik, nem múlik, ahogyan Oraya, úgy mi is lassan megkedveljük a férfit.
A kettőjük kapcsolata pedig szépen lassan épül ki, eleinte egyik sem kedveli nagyon a másikat, hiszen riválisok, halálos ellenségek, csupán a szükség hozza őket össze. De a kényszer előbb barátságot, majd valamivel többet is hoz. (és persze egy jóóó hosszú + 18 karikás részt is :D).
Akit viszont nagyon szerettem, az Mische volt, Rhain női barátja / társa. Egy fénysugár volt ebben a komor világban és bár nem sokat szerepelt, de remélem a további részekben több szerepet fog majd kapni! (vagy akár egy spin-offot is)
A történet pedig ahogy már fentebb is írtam, elég lassan bontakozik ki, de a próbák durvák, az írónőnek elég jó fantáziája volt, hogy egyre borzalmasabb és kegyetlenebb próbákat kelljen kiállni a szereplőinknek, közben mi olvasók is megismerhetjük Nyaxia történetét. Főhőseink nem egyszer a halál torkából jönnek vissza - ha jól számoltam csak Oraya legalább 6-7 alkalommal halt meg majdnem. De szerencsére a vámpíroknak vannak jó kis csodaszereik :D, így egy idő után már nem féltem annyira, hogy szegény főhősnőnk / főhősünk otthagyja a fogát, hiszen mindig kaptak innen-onnan valami csodatévő szert, amivel összefoltozták magukat vagy egymást. De nem akarom elbagatelizálni a dolgokat, hiszen nem mindenki volt ilyen szerencsés, a szerző szépen szórta kifelé a szereplőket...
És a történet vége? Mondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó, de itt azért ez nem ennyire fekete-fehér. Szerintem most fog csak beindulni a valódi történet, főleg, hogy rengeteg száll elvarratlan még és még több kérdésünk maradt nyitott. Így nyugodtan mondhatom, hogy eléggé várom a folytatást.
Így, miután befejeztem az első részt, elmondhatom, hogy összességében egy, bár nagyon lassan beinduló, de utána annál jobb kis fantasy könyvet olvashattam, (amit nem hittem, hogy az lesz, miután az elején annyit bukdácsoltam) és nyugodtan merem ajánlani minden fantasyt kedvelő olvasónak, még azoknak is, akik már megcsömörlöttek a vámpírok vérszomjas világától.
Borító: Gyönyörű, különleges, tetszetős
Kedvenc karakter: Mische
Szárnyalás: a próbák
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Izgalmas, néhol hátborzongató, néhol fájdalmas, de persze nem maradhatott ki
belőle a romantika és a +18 karikás részek sem :)
Értékelés: 
Ha megtetszett,
ITT
megrendelheted!
Nyereményjáték:
A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani
nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót
és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Hogy hívják Oraya emberi barátnőjét?
A blogturné további állomásai:
November 07 -
Insane LifeNovember 08 - Kelly & Lupi olvas
November 09 - Milyen könyvet olvassak?
November 10 - Angelika blogja
November 11 - Könyv és más
November 12 - Dreamworld
November 13 - Kitablar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése