A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Rebecca Yarros legújabb, szívhez szóló romantikus története, Az utolsó levél. Ella fiatalon lett egyedülálló édesanya, és megszokta már, hogy körülötte a férfiak ígéreteit tettek nem követik. De egyszer csak megjelenik a panziójában Beckett Gentry, hogy teljesítse a nő bátyjának utolsó kívánságát: gondoskodjon Elláról. Vajon mindez csupán egy jóbaráti szívesség? Vagy ki tudja tölteni az űrt a fiatal anyuka a két gyerekével a katona lelkében? Tartsatok velünk, és legyetek Ti is a részesei Ella és Beck gyönyörű, mély történetének! Ha pedig helyesen válaszoltok az állomásokon található feladatokra, akkor esélyetek nyílik megnyerni a könyvet is!
456 oldal
Fordította: Puskás Tímea
Goodreads: 4,49
Besorolás: felnőtt, romantikus, realista, katonaság, család, rákbetegség
Mit tennél, ha az őrangyalod szárnyak nélkül, a seregből jönne hozzád az imádni való kutyájával?
Beck!
Ha ezt olvasod, bla, bla, bla. Tudod, hogy megy ez az utolsó levél dolog. Te kijutottál. Én nem. Szállj le a bűntudatvonatról, mert tudom, ha bármi esélyed lett volna rá, hogy megments, megtetted volna. Egy dolgot kérek tőled: hagyd ott a sereget, és vonszold le a segged Telluride-ba! A húgom, Ella egyedül neveli az ikreket. Túlságosan független, és nem fogja könnyen elfogadni a segítségedet, de nemrég vesztette el a nagymamánkat, a szüleinket és most engem. Ez túl sok ahhoz, hogy valaki egyedül bírja. Nem igazságos. Itt a csavar, valami más is megpróbálja szétszakítani a családját. Szüksége lesz a segítségedre. Szóval, én már nem lehetek Ella mellett. Nem segíthetem át a nehézségein. De te megteheted. Szóval könyörgöm, ha a legjobb barátom vagy, menj, és gondoskodj a húgomról, a családomról. Kérlek, ne kényszerítsd, hogy egyedül küzdjön mindezzel.
Ryan
Beck!
Ha ezt olvasod, bla, bla, bla. Tudod, hogy megy ez az utolsó levél dolog. Te kijutottál. Én nem. Szállj le a bűntudatvonatról, mert tudom, ha bármi esélyed lett volna rá, hogy megments, megtetted volna. Egy dolgot kérek tőled: hagyd ott a sereget, és vonszold le a segged Telluride-ba! A húgom, Ella egyedül neveli az ikreket. Túlságosan független, és nem fogja könnyen elfogadni a segítségedet, de nemrég vesztette el a nagymamánkat, a szüleinket és most engem. Ez túl sok ahhoz, hogy valaki egyedül bírja. Nem igazságos. Itt a csavar, valami más is megpróbálja szétszakítani a családját. Szüksége lesz a segítségedre. Szóval, én már nem lehetek Ella mellett. Nem segíthetem át a nehézségein. De te megteheted. Szóval könyörgöm, ha a legjobb barátom vagy, menj, és gondoskodj a húgomról, a családomról. Kérlek, ne kényszerítsd, hogy egyedül küzdjön mindezzel.
Ryan
Ez most nem egyszerű eset! Kezdem azzal, hogy én azért olvasok könyveket, mert azt szeretem, hogy szórakoztatnak, kikapcsolnak, érzelmeket váltanak ki, de szívesen olvasok olyanokat is, amik informálnak, tanítanak, a múltról, a jelenről vagy épp a képzelt jövőről. Korábban vonzottak a háborús könyvek, mára már nem annyira, inkább a katonai románc trópus az, ami például a The Last Letter regény választásánál megfogott. Elolvastam a fülszöveget, és már láttam magam előtt a történetet, a legjobb barát majd beleszeret Ryan húgába és együtt felnevelik az ikreket. Ezt az írói ígéretet kaptam, nem többet. Illetve egy homályos mondatot is olvashattam Ryan levelében egy igazságtalan csavarról, ami szétszakítja ezt a kis családot. De hozzám hasonlóan még százezrek nem vették észre ezt az információmorzsát.
Ryan és Beckett együtt szolgálnak az egyik különleges egységnél, hosszú évek alatt csiszolódtak bajtársakból barátokká. Beckett gyermekotthonokban és nevelőszülőknél nőtt fel, nincs saját családja, ezért Ryan ráveszi a húgát, hogy levelezzenek, hogy valami társas kötődés alakuljon ki benne. Beckett Káosz néven írja alá a leveleit, mert nem fedheti fel magát biztonsági okokból. Hamar megkedveli az őszinte hangú, kedves fiatal nőt, aki leírja neki a mindennapi küzdelmeit, belső gondolatait, kétségeit. Ella 19 évesen szülte az ikreket, az apa már akkor lelépett, mikor a várandósságát bejelentette, tehát egyedül állt helyt a gyereknevelésben, a család fenntartásában. A szülei korábban meghaltak autóbalesetben, a nagymamáját is nemrég veszítette el, Ellára maradt a családi vállalkozás irányítása, egy kis birtok a coloradói Telluride-ben, pár faházzal, ahol vendéglátással foglalkoznak. Már minden egyenesbe kerülhetne, Colt és Maisie is lassan végeznek az óvodában, amikor villámcsapásként éri a hír, a kislánynál agresszív rákot diagnosztizáltak, kevéske reménnyel a felépülésre. Mindezek után katonák jelennek meg az ajtajánál és közlik Ryan halálhírét, és mivel ezzel egyidőben Káosz levelei is elmaradnak, Ella joggal hiheti, ő is odaveszett a bátyjával. Amikor pár héttel később Beckett megjelenik Ryan utolsó levelével, Ella nem fogadja el egykönnyen a segítségét, egyrészt nem tudja, hogy a férfi tulajdonképen Káosz, akit már ismer, és aki nem is akarja felfedni a titkát, hiszen akkor be kellene számolnia Ryan halálának körülményeiről. Ahogy telnek a hetek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a gyerekek is kötődni kezdenek hozzá, miután nagyon sokat segít a logisztikában, Maisie-t kezelésekre kell vinni, Coltot edzésre, és Beckett nem mellesleg a kutyájával együtt költözött be az egyik faházba, akit imádnak a gyerekek. Aztán jön az újabb probléma, a biztosításuk nem fedezi az újabb kezeléseket. Beckett agyalni kezd, hogyan tudná a minden kezelést finanszírozó saját biztosítására venni a kislányt? Házasság, vagy örökbefogadás?
A karakterekkel semmi bajom nem volt, Ella valóban erős nő, eszméletlen szarcunamin verekedte át magát az életben, és sosem adta fel, egy pillanatra sem. Beckett nagyon jó ember, aki hatalmas puttonnyal érkezik Ella életébe, az érzelmi fejlődése szép ívet kap, végül sikerül kikeverednie az önváddal átitatott hazugsághálóból. Kedveltem a két főszereplőt, a kémia is működött, a szerelmi szál alakulása tulajdonképpen rendben volt, ezzel nem volt problémám. Az írásmód is gyönyörű, a fájdalom mellett vannak boldog és vicces pillanatok is, ezt el kell ismernem, és értékeltem is. Tetszett a regény szerkezete, a váltott szemszögű fejezetek elején mindig ott volt a levelezésükből egy-egy levél, ráadásul nem kronológiai sorrendben, mégis pontosan odaillőn.
Annak ellenére, hogy nem olvastam volna el a regényt, ha tudok a betegségszálról, tartom azt a véleményem, hogy a 25. fejezetnél be kellett volna fejezni a regényt. Addig is rendkívül megterhelő volt olvasni a történetet, nehéz lesz kiheverni, főleg annak tükrében, hogy pontosan ezzel a betegséggel küzd egy jó ismerősöm, szóval különösen szíven ütött az egész. Mivel ismerem a részleteket, meg kell említenem, ez sokkal súlyosabb dolog, mint ahogy itt le volt írva, az őssejt terápia is hetekig tartó kórházi körülményeket igényel, pokoli kínokkal és nullára legyengített immunrendszerrel. Aztán otthoni környezetben izolált szobát kell kialakítani és hetekig elkülönítve lenni. Nem is folytatom.
Ahogy fentebb is írtam, nekem az olvasás a szórakozásról szól, amibe belefér némi gyász, különféle lelki problémák, stb. is, de nem fér bele a gyerekek szenvedése. Óriási átverésnek tartom, hogy egy military románcba ennyi gyermeki szenvedést pakoljon a szerző, ami nálam már a hatásvadászatot súrolja, de még mindig kibékültem volna az egésszel a 25. fejezettel bezárólag, legfeljebb sosem veszem elő újra.
DE. Ami ezután következett azt egyszerűen nem tudom elfogadni. Szívesen megkérdezném a szerzőt, nem volt elég a veszteségből? De most komolyan, ennyi haláleset hol történik? És a vége. Kigyógyulni a rákból nem elég életszerű, kell még valami újabb katasztrófa? Csalódott vagyok, és az a legszomorúbb, hogy szinte immunis lettem a végére, nem tudtam beleélni magam, csak lapoztam, hogy legyen már vége, még az epilógustól sem lett jobb kedvem.
Két mondat volt ebben a regényben, ami megmentette az írót, mert ezek a szívemből szóltak és mindkettő a saját életemben is szerepet játszott, az enyémek is lehetnének. Ha ezeket megtalálom egy regényben, az rendkívül jól esik.
"Milyen Isten az, aki engedi, hogy kisgyerekekkel ez történjen?"
"El kell menned, hogy rájöjj, mit hagysz hátra. Nem igazán tudod értékelni, amid van, míg el nem veszted."
Összességében azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretnek sírni és bírják a tragikus fordulatokat, akkor is, ha ennek gyerekek az áldozatai. Én lehetőség szerint kerülöm, tanultam az esetből, ezután óvatosabban választok.
Kép:Pinterest
Borító: Nagyon tetszik.
Kedvenc karakter: Havoc.
Szárnyalás: Az ikrek közötti kapcsolat.
Mélyrepülés: A 26. fejezettől kezdve.
Érzelmi mérce: Túl sok a tragédia, ezt kevesen tudják feldolgozni.
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték
A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni Az utolsó levél beleolvasóját, mely alapján meg tudjátok válaszolni az állomások feladványait.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS: MI BECKETT KUTYÁJÁNAK A NEVE?
Állomások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése