A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Parker S. Huntington: Darling Venom - Kedves Méreg regényét, mely méltán rajongott TikTok kedvenc. Charlotte és Kellan egy rendkívül nehéz életutat bejárva igyekszik továbblépni és újrakezdeni életét. Csakhogy az újrakezdés nem sikerülhet mindenkinek, és sajnos vannak, akik elbuknak az út során. Ez a könyv sokkal több egy szerelmi történetnél: mesél tragédiákról, újrakezdésről, és arról is, miként lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, tarts velünk a turné során, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.
560 oldal
Fordította: Nimila Ágnes
Goodreads: 4,27
Besorolás: new adult, gyászfeldolgozás, öngyilkosság, realista
„Az első szerelmem tragikusan végződött. A második a testvérével kezdődött.”
„Nem kellett volna azon a tetőn lennem Valentin-napon. Kellan Marchettinek, az iskola ügyeletes csodabogarának sem. Akkor találkoztunk, amikor mindketten véget akartunk vetni az életünknek. Tragédiáink szakadt szálai összefonódtak, és egy valószínűtlen kötelékké sodródtak egybe. Úgy döntöttünk, nem ugrunk, és megegyeztünk, hogy amíg be nem fejezzük az iskolát, minden Valentin-napon találkozunk. Mindig ugyanakkor. A tetőn.
Két nyugtalan lélek. Három évig tartottuk magunkat az ígéretünkhöz. A negyediken Kellan döntött, véget vet az életének, a következményeit pedig nekem kellett viselnem. Amikor azt hittem, a mi történetünk véget ért, elkezdődött egy másik.
Azt mondják, minden szerelmi történet ugyanolyan, csak más az íze. Az enyém méreggel és szégyennel teli volt, és skarlátvörös sebhelyek tarkították.
A nevem Charlotte Richards, de hívnak Méregnek is.”
„Nem kellett volna azon a tetőn lennem Valentin-napon. Kellan Marchettinek, az iskola ügyeletes csodabogarának sem. Akkor találkoztunk, amikor mindketten véget akartunk vetni az életünknek. Tragédiáink szakadt szálai összefonódtak, és egy valószínűtlen kötelékké sodródtak egybe. Úgy döntöttünk, nem ugrunk, és megegyeztünk, hogy amíg be nem fejezzük az iskolát, minden Valentin-napon találkozunk. Mindig ugyanakkor. A tetőn.
Két nyugtalan lélek. Három évig tartottuk magunkat az ígéretünkhöz. A negyediken Kellan döntött, véget vet az életének, a következményeit pedig nekem kellett viselnem. Amikor azt hittem, a mi történetünk véget ért, elkezdődött egy másik.
Azt mondják, minden szerelmi történet ugyanolyan, csak más az íze. Az enyém méreggel és szégyennel teli volt, és skarlátvörös sebhelyek tarkították.
A nevem Charlotte Richards, de hívnak Méregnek is.”
Idén ez a 15. könyv, amit olvastam, de még csak egyre adtam maximális 5 csillagot, JLA Vér és hamu sorozatának 5. részére, ami ugyebár tükrözi Casteel iránti rajongásomat is. De most meg kell hajolnom, a Kedves Méreg egyszerűen lenyűgözött, a nekem komfortzónán kívüli, nehéz téma ellenére faltam az oldalakat. A regény első negyede letaglózott, ezután pedig egészen a végéig csak pilláztam leesett állal, vagy épp potyogtak a könnyeim. Egy biztos, mély érzelmeket váltott ki, és még jó, hogy éppen szabadságon voltam, mert nem igazán tudtam letenni a kezemből.
"Az öngyilkosság két félelem háborúja: a halálfélelemé és az attól való félelemé, ami az öngyilkosság felé hajt. Mindig az erősebb oldal győz. És ha veszítesz, a büntetés a halál."
Mivel a fülszöveg is leírja az alaphelyzetet, nem spoilerezés, sőt, szerintem kötelező figyelmeztetés részemről, hogy a regény központjában egy öngyilkosság áll. Két tizenéves találkozik az iskola tetején, mindketten azzal a szándékkal mennek oda, hogy leugorjanak. Charlotte korábban lakástüzet okozott, amiben meghaltak a szülei, és a nővére is égési sérüléseket szenvedett többek között az arcán, miközben kimentette őt. Leah lemondott az egyetemről, munkát vállalt, hogy eltartsa kettejüket, de a testvérek között a korábbi féktelen szeretet és vidámság megszakadt, már csak lézengenek egymás mellett, kimondatlan vádakkal a levegőben. Charlotte nem bír tovább ebben a légkörben élni, ezért indult fel a tetőre, ahol legnagyobb meglepetésére Kellan-t találja, az osztálytársát, akit minden nap lát, de egyáltalán nem ismer. Emósan öltözködik és rendkívül zárkózott fiú, zűrös családi háttérrel. Az anyja pár éve túladagolta magát, az apja hiába bestseller író, gyakorlatilag egy függő, így az orvos féltestvére vette magához, akinél utál lenni. Isteníti az apját, Tate pedig inkább távol akarja tartani tőle, mielőtt őt is függővé teszi. A két fiatal megegyezik, hogy elnapolják az ugrást, és minden évben ezen a napon, február 14-én találkoznak a tetőn - ami egyébként a lány születésnapja - és majd 18 évesen újra átgondolják az életüket. Még mindig nem spoiler, hiszen ez is része a fülszövegnek, Kellan az utolsó találkozó előtt végez magával, annak ellenére teszi meg, hogy kettejük között barátihoz hasonló kapcsolat alakult ki. Kel a novelláit küldözgeti a lánynak, ő meg könyveket ajánl neki, a találkozóikon pedig beszélgetnek, közben küzdenek a ki nem mondott gondolataikkal és Kellan a fekete csigával, ami felemészti őt.Négy évvel később folytatódik a történet, amikor Charlotte teljesen véletlenül rátalál Kellan bátyjára, az utálatos Tate-re, aki az ikerterhes főnökasszonya híres és drága nőgyógyásza. Dr. Tatum Marchetti magas lóról osztja az észt, bunkó stílusban, egészen addig, míg rá nem jön, Charlotte ismerte Kellant, és tudja, amit senki más, Kellan utálta a bátyját. És hogy mit is tud még, azt mindenképp szeretné kideríteni. Csak egyetlen beszélgetés, és aztán elválnak útjaik. Persze nem így lesz, nem állnak meg egy találkozónál, és gyűlnek a múlt darabjai, kiderülnek az elrejtett vagy elfeledett információk, előkerül Kellan regénye, a Kedves Méreg, amit Charlotte-al való kapcsolata ihletett, amit a lányra hagyott, tegyen vele, amit jónak lát.
A regény igazi lelke Kellan marad, akkor is, amikor már nem él, ő vonzza egymáshoz a szereplőket, ő áll mindennek a hátterében. A bátyja évek óta szenved, képtelen feldolgozni a történteket, és apjával kölcsönösen csak marják egymást. Amikor felbukkan Charlotte, vele együtt érkezik valamiféle remény, hogy megtudhat fontos információkat az öccséről, ami feloldhatja majd ezt a szorongást.
Nagyon nehéz szavakkal kifejezni annak a folyamatnak a csodáját, amin végig visz ez a történet. Hiszen itt nem csak Tate gyászfeldolgozásáról van szó, szorosan ott van mellette Charlie fájdalma, a megbánás, hogy valamit tehetett volna. Ott van a fiúk apja, az író, akinek ki kell lábalnia a függőségeiből, hogy segítsen befejezni a Kedves Méreg regényt. Mindezek mellett ugyanolyan súllyal ott van Charlie és a nővére kapcsolatának alakulása is, hiszen ők egy másik tragédia árnyékában élnek, aminek következményei közéjük állnak, a nővére a maradandó sebei miatt nem tudja elfogadni önmagát, hogy őt valaha valaki szeretni tudná.
Ebben a történetben nem egy és nem kettő ember kerül a pokol legmélyebb bugyrába, átitatva a gyásszal, fájdalommal, kétségbeeséssel. De túl kell élni, szembe kell nézni önmagunkkal, és meg kell próbálni megbocsátani, még ha elsőre nem is megy. Könnyebb út a bezárkózás, könnyebb engedni a lefelé húzó örvénynek, könnyebbnek tűnik. De kell, hogy legyen erőd, ott van benned, bele kell kapaszkodnod.
Charlie (Charlotte, Lottie, Pöcsi) karaktere egy csoda volt ebben a regényben.
Igazi túlélő, aki másoknak is mutatja a fényt, mint egy világítótorony a sötét tengeren. Ez a fény volt maga a remény. Magát okolja mindenért, ami szívszorító, ugyanakkor mindenkivel kedves tud lenni és előzékeny, egyszerűen ilyen a természete.
Tate volt az, aki a legtöbbet köszönhette neki, megmentette egy örök negatív spiráltól, ami egyre csak lejjebb húzta, egy érzéketlen ember világába. Tate alig volt még felnőtt, mikor megkapta az apjától a féltestvérét, - innentől neked kell vigyáznod rá, amíg én drogozok, iszok és kurvákra költöm a pénzt - ezek Jerry szavai. Egyedül nézett szembe a feladattal, miközben ő maga sem kapott szeretetet senkitől. Ezért is volt valóságos a lassú égésű kapcsolatuk alakulása Charlie-val, ami aztán egy intenzív szerelmi szálat hozott, sőt a spicy jelenetek sem hiányoztak. Volt némi korkülönbség közöttük, de még nálam ez határon belüli, és hihető, mivel a családban van több hasonló, és működő kapcsolat. Tate jellemfejlődése hatalmas, mire eljutott a hangüzenet meghallgatásáig, úgy lett a morcos seggfejből szerethető főhős, az olvasók kedvence. (Nálam ennél a jelenetnél is eltört a mécses.)
A szerzőt korábban nem ismertem, de felkerült a radaromra, ezekkel a karakterekkel engem meggyőzött, ahogy a cselekmény alakításával is. Bár szerintem a vége poént mindenki kitalálja a Tökéletlenségek regénnyel kapcsolatban, de a többi kis titkos puzzle darab zseniális. És a szöveg! Rengeteg az idézni való gondolat, megrendítő, bőr alá kúszó mondatok sokaságával találkoztam. Ami meg külön léleksimogató volt, az a rengeteg irodalmi utalás. Charlie végigolvasta az életét, szenvedélye az olvasás és most a munkája is a könyvekhez köti, illett a regénybe a sok említés.
Összességében egy olyan könyvet olvastam, ami levett a lábamról, pedig pont a főszál, az öngyilkosság az a téma, amit igyekszem elkerülni. A könyv eleje nagyon fájdalmas, és később se mondanám könnyednek, hosszú út vezet a feloldozásig. Szerintem azokat érint meg igazán a történet, akik valamilyen aspektusból érintettek, nyilván nem feltétlen az öngyilkosság miatt, inkább a gyászfeldolgozás, az önhibáztatás kapcsán. (Nekem volt egy extra kapcsolódásom, én ismerek egy Kellan-féle fiút, pont ilyen, leszámítva az öngyilkos hajlamot, sokat gondoltam rá közben és ez is felvillanyozott.)
Nem tudom eléggé hangsúlyosan ajánlani ezt a regényt, garantáltan újraolvasós, kedvenc könyv lett.
A szerzőt korábban nem ismertem, de felkerült a radaromra, ezekkel a karakterekkel engem meggyőzött, ahogy a cselekmény alakításával is. Bár szerintem a vége poént mindenki kitalálja a Tökéletlenségek regénnyel kapcsolatban, de a többi kis titkos puzzle darab zseniális. És a szöveg! Rengeteg az idézni való gondolat, megrendítő, bőr alá kúszó mondatok sokaságával találkoztam. Ami meg külön léleksimogató volt, az a rengeteg irodalmi utalás. Charlie végigolvasta az életét, szenvedélye az olvasás és most a munkája is a könyvekhez köti, illett a regénybe a sok említés.
Összességében egy olyan könyvet olvastam, ami levett a lábamról, pedig pont a főszál, az öngyilkosság az a téma, amit igyekszem elkerülni. A könyv eleje nagyon fájdalmas, és később se mondanám könnyednek, hosszú út vezet a feloldozásig. Szerintem azokat érint meg igazán a történet, akik valamilyen aspektusból érintettek, nyilván nem feltétlen az öngyilkosság miatt, inkább a gyászfeldolgozás, az önhibáztatás kapcsán. (Nekem volt egy extra kapcsolódásom, én ismerek egy Kellan-féle fiút, pont ilyen, leszámítva az öngyilkos hajlamot, sokat gondoltam rá közben és ez is felvillanyozott.)
Nem tudom eléggé hangsúlyosan ajánlani ezt a regényt, garantáltan újraolvasós, kedvenc könyv lett.
Képek: Pinterest
Borító: Gyönyörűséges.
Kedvenc karakter: Charlie, Kellan, Tate
Szárnyalás: Egy gyászfeldolgozós könyvnél nehéz ilyet találni, de talán a humor az, amit ennek ellenére bravúrosan csempészett a szerző a regénybe.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Lelkileg megterhelő olvasni, bár olvastam ennél jóval fájdalmasabbat, összességében kiemelkedően jól van megírva az érzelmi rész és némi erotika sem hiányzik.
Értékelés:
Nyereményjáték:
A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A helyes megfejtést írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS: MIKOR VAN CHARLOTTE SZÜLETÉSNAPJA ?
Turné állomások:
04.15. - Milyen könyvet olvassak?
04.17. - Veronika's Reader Feeder
04.19. - Kelly és Lupi olvas
04.15. - Milyen könyvet olvassak?
04.17. - Veronika's Reader Feeder
04.19. - Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése