Holly Webb: A vidrák éneke

 

Holly Webb nevét már sokan ismerhetik azok közül, akik kedvelik a bájos, állatos történeteket. Az írónő legújabb, A vidrák éneke című kötetében a folyó állataié a főszerep, akiket hatalmas veszély fenyeget egy óriási árhullám formájában. Vajon a kis állatok képesek lesznek felfedezni magukban azt az erőt, amivel megmenthetik családjukat és népüket? Kiderül, ha velünk tartotok a blogturné hat állomásán keresztül, és ha nektek kedvez a szerencse, megnyerhetitek a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

Manó Könyvek, 2024

240 oldal

Fordította: Balázs Imre József

Goodreads: 4,14

Besorolás: middle-grade

A folyó lakói veszélyben vannak. Hatalmas árhullám fenyegeti a hódok, vidrák, pockok, menyétek, a nádasban fészkelő madarak, minden apró és nagyobb élőlény otthonát. Félő, hogy a hatalmas víztömeg még a Sötét Tavasznál is több áldozatot szed majd.

Sás, az ifjú vidrakölyök ezért vakmerő, hősies küldetése indul: fel kell kutatnia rég elveszett nővérét, és haza kell őt vinnie, hogy közös énekükkel kiengeszteljék a tomboló folyót. De vajon megtalálja egyáltalán? És ha igen, képesek lesznek időben hazaúszni az egyre gyorsuló árral szemben?

A vidrák éneke egy kalandos utazás története, amelyben a főhősöknek számtalan akadályt és előítéletet kell legyőzniük, és amelyben a felnőttek rájönnek, hogy igenis érdemes hallgatni a gyerekekre!

Őszinte leszek, nem sűrűn olvasok már middle-grade könyveket, ezeknél picit már komolyabb témára és történetre vágyom. Valahogyan mégis sikerült belekavarodnom ebbe a turnéba, amit utólag mondva már nem nagyon bánok, hiszen a vidrákat is nagyon szeretem és történet is nagyon megfogott.

A történetnek két főhőse van, Sás és Bársony. Sás egy vidrafiú és a helyi vidrahajlék örököseként nagy teher nyomja a vállát. Semmi kedve nincs főnökké válni, a többi vidrához képest nem is annyira erős és ügyes, a többiek zrikálják is eleget. Bársony pedig a vidráktól nem túl messze lévő hódvárban él az apjával, aki a hódok között nagyon híres építőmesternek számít. Bársony kilóg a sorból, hiszen nem erősek a fogai, nem képes farönköket farigcsálni, fákat cipelni a vízben, de a többiek elnézik neki ezt az apja miatt. Egy nap azonban baleset történik, a hódok mind azonnal Bársonyt teszik felelőssé, aki úgy dönt, hogy elhagyja a hódvárat, mert nem érzi magát közéjük valónak. Sás is útra kel, hiszen egy kóborlása során találkozik egy hattyúval, aki nagyon furcsa dolgot oszt meg vele és a vidrafiú úgy dönt, hogy utánajár a dolognak, egyrészt, mert a hattyú története fájó dolgokat szakít fel benne, másrészt pedig szeretné az édesanyja és a többiek elismerését kivívni.

És hogy a két főszereplőnk hogyan keresztezi egymás útját és hogyan függ össze a sorsuk? Hát ahhoz el kell olvasnotok ezt a könyvet.

Abban a hitben voltam, hogy majd egy nagyon cuki és kedves gyerekmesét fogok olvasni rettentő hősies vidrákról. Ez nem teljesen így történt, hiszen ez nem kifejezetten gyermekmese, mert rengeteg minden érint, amit sokkal összetettebb, mint amire az ember egy middle-grade könyvnél gondol. Kirekesztés, meg nem értés.. ezek mind olyan dolgok, amelyek felnőtt dolgoknak tűnnek, holott a gyerekek ugyanúgy találkozhatnak ezzel. De épp ezért mondanám azt, hogy inkább annak a korosztálynak való ez a könyv, aki már érti, hogy mi is történik a főhőseinkkel, átérzik a problémáikat, félelmeiket és gondjaikat.

Ettől függetlenül a cselekmény maga nem túl bonyolult, érthető a kisebbeknek is, bár egy picivel több párbeszédet el tudtam volna viselni a sok elbeszélés mellett.

Ami számomra picit fura volt, az a mese és a valóság kettőssége. Hogy mit értek ezalatt? Mancsukkal, nyelvükkel tisztogatták magukat, de mellette könyvet olvastak és ágyban aludtak. Nekem ez olyan fura kombináció volt, vagy az egyiket vagy a másikat tudtam volna inkább elképzelni.

Ami viszont nagyon megfogott, azok a könyv illusztrációi. Gyönyörű, az adott részhez tökéletesen illő és megfelelő hangulatot adó, fekete-fehér rajzok gazdagítják a történetet. (a borító pedig már csak ráadás erre az egészre).

És a történet vége? Az ember azt hinné, hogy egy egyszerű, boldog befejezést ad a szerző egy ilyen gyerekeknek írt könyvben. De nem. Egy sokkal reálisabb, elgondolkodtató véget kap ez a történet és ez így jó.

Összességében nagyon élveztem ezt a történetet és ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szereti az állatos történeteket, illetve akik szeretnének egy nagyon kedves mesét olvasni a családról és az összetartozásról.

Borító: Látványos, nagyon szép, illik a történethez nagyon

Kedvenc karakter: Sás és Bársony

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: kicsit szomorkás, de azért reményteli

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Manó Könyvek további köteteinek nyomába eredünk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Mi is lehet veszélyesebb, mint három tizenéves egy vendéglő teraszán!”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Május 16 - Könyv és más
Május 18 - Szembetűnő
Május 20 - Milyen könyvet olvassak?
Május 22 - Kelly és Lupi olvas
Május 24 - Csak olvass!
Május 26 - Dreamworld

Susanne Schötz: A macskák titkos nyelve

 

Susanne Schötz bebizonyította, hogy a macskák valóban kommunikálnak a hangjukkal. Saját tapasztalatait összegyűjtve megosztja olvasóival a macskahangok fonetikáját, mesél a macskáiról és a velük való kalandjairól, és megtanítja, hogyan értelmezzük a macskák által kiadott különböző hangokat, illetve testbeszédüket.

Tartsatok velünk ezen az izgalmas blogturnén, és ne feledjetek el játszani se, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Jaffa kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!

Jaffa Kiadó, 2022

232 oldal

Fordította: Fónagy Zsófia

Goodreads: 3,11

Besorolás: ismeretterjesztő 

Gondolkoztál ​rajta valaha, hogy vajon mit is mond a macskád?

A macskák nem csak összevissza nyávognak, és nem azért fújnak vagy morognak, mert nincs jobb dolguk. Szándékkal adnak ki különböző hangokat, és fontos információkat közölnek általuk, akár velünk, akár a fajtársaikkal.

Susanne Schötz, a svédországi Lund Egyetem professzora hosszú kutatómunka eredményeként feltörte a titkos macskakódot. Bebizonyította, hogy a macskák valóban kommunikálnak a hangjukkal. A macskák és a róluk gondoskodó emberek közti kommunikáció vokális stratégiáinak megértése alapvetően befolyásolja a háziállatokkal való kapcsolatunkat, legyen szó akár a kis kedvencünkkel való együttélésről, de akár az állatorvosi gyakorlatról vagy a menhelyeken zajló munkáról.

A macskák titkos nyelve című könyvében Susanne Schötz a macskahangok fonetikájába avatja be az olvasókat. Bemutatja a macskák által használt hangok teljes skáláját, elmagyarázza, mit jelentenek a különböző helyzetekben, és gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek révén jobban megérthetjük cicánkat.

Zelda, amikor megtaláltuk

Őszinte leszek ismét, sose voltam macskás. Sose szerettem őket, persze, bántani se bántottam, de nem is nagyon álltak közel hozzám. Mindig is kutyás voltam. Ez egészen így volt tavaly augusztusáig, amikor épp akkor mentünk gyakorolni a kutyámmal a kutyaiskolába, amikor valami "jószándékú" ember bedobott két kölyökcicát oda. Az indok kitalálható... Így került hozzánk Zelda (a tesója is gazdira talált végül) és a párom nagyon szerelmetes könyörgésére nálunk is maradt. Én semmit, de semmit nem tudtam a macskákról (a párom se :D ), így lassan macskás barátok és a net segítségével próbáltuk életben tartani ezt az apró bársonytalpút. Zelda persze tudta, hogy kit kell "megszelidítenie", mindent bevetett nálam, hogy megszeressem és a mai napig hozzám ragaszkodik jobban. Ma már én is macskás vagyok (úgy, hogy a többi macskával továbbra is tartom a két lépés távolságot :D ) és el sem tudnám képzelni az életem Zelda nélkül. Az ügyes "szelidítési" képességeiről még annyit, hogy az egyáltalán nem macskabarát, hatalmas kutyámat is levette a lábáról, el sem tudjátok képzelni, hogy Rafiki mit meg nem enged Zeldának :D.

Így a mai napig, ha látok valami érdekes cikket, könyvet, amivel még jobban megismerhetem ezeket a dorombológépeket, azonnal lecsapok rájuk. Így jutottam el ehhez a könyvhöz is.

A szerzője, Susanne Schötz macskatartó. Nem is egy cicája van, hanem rögtön - ha jól számoltam - öt saját macsekja van, ráadásul elég különlegesen tartja őket, hiszen ennyi cica nem igazán jön ki egymással. Kertes házban laknak, minden cicának van saját lakrésze, amit nem oszt meg a többiekkel. A hölgy mellesleg hivatásos fonetikus - azaz (beszéd-) hangokat tanulmányozó tudós, így nem véletlen, hogy ez a könyv megszületett, hiszen őt is nagyon érdekelték, hogy vajon a macskák hogyan kommunikálnak egymással (és velünk) és mit jelentenek a különféle hangsúllyal kiadott hangjaik.

A tanulmányozásra pedig volt lehetősége bőven, hiszen volt ivaros cicája, van nála egy testvér-trió, vannak olyan cicái, amelyek rettentően közlékenyek, mások utálják / félik a többi cicát, így mindenféle élethelyzetben látta / hallotta már a cicáit. A könyv egyik fele ebből áll - ahol részletesen taglalja, hogy a különféle, cicák által kiadott hangoknak milyen a hangzása, mi lehet a jelentése és ehhez saját, konkrét példákat is társít. Sőt, továbbmegyek, a könyvben megad weboldalt, ahol meg is lehet hallgatni ezeket a hangokat!

Számomra leginkább ezek a saját példák voltak érdekesek, mert a fonetikai leírásokkal, magyarázatokkal nem igazán tudtam mit kezdeni. De a példákon keresztül én, mint laikus is jobban megértettem, hogy mi mit jelenthet.

A könyv második felében pedig segít megérteni a cicák viselkedését, szintén saját példákkal színesítve a leírásokat. Ez a rész nekem sokat segített, mert bár Zelda, ahogy mi mondjuk "nem is macska", hiszen nem rombol, nem tombol, nem tépi le a függönyt, nem karmolja szanaszét az ülőgarnitúrát, nem lop kaját, akkor alszik, amikor mi, teljes mértékben szobatiszta, hallgat a nevére, de azért szeretném megérteni, hogy mit szeretne, mit miért tesz vagy "mond".

Zelda és Blue

Reels videókban sokat láttam például - amit Zeldánál még soha nem tapasztaltam - ahogy "mekegnek" a cicák. Rettentő aranyosnak tartom ezt a viselkedést és kíváncsi voltam arra, hogy ezt a hangot miért adják ki. Erre is választ kaptam, bár valószínűleg sose fogom látni, hiszen a harmadik emeleten lakunk, ahová kevés "zsákmányállat" jut fel. Igen, a gyakorlott macskatartók tudják, hogy ezzel a zsákmányállatot próbálják odacsalni a cicák, illetve izgatottságukban adják ki ezt a hangot. Zeldának erre sajnos nincs lehetősége, egyedül a leopárdgekkónkat, Bluet próbálja állandóan levadászni, bár azt néma csendben teszi (mindenki megnyugtatására, a terráriumba nem tud bejutni, bármennyire is szeretne:).

Érdekes volt az is, hogy én laikus azt hittem, hogy a cica akkor dorombol, ha jól érzi magát. Susanne pedig elmesélte, hogy ez nem így van, hiszen akár ellés közben (ami azért egy cicánál sem leányálom) vagy akár fájdalmában is dorombolhat és nem csak a "jól érzem magamat" fejezik ki ezzel. Az is meglepő volt, hogy a cica képes átvenni a gazdi hanghordozását és olyang hangtónusban reagálni a gazdája hangjára. 

Összességében számomra nagyon érdekes volt a könyv, segített jobban megérteni Zeldát, hogy miért és hogyan próbál velünk kommunikálni és jó pár, a könyvben olvasott tanácsot ki fogok nála próbálni! A könyvet pedig minden cicatartónak szívből ajánlom, remélhetőleg és valószínűleg tud az írónő még a gyakorlott cicatartóknak is újdonsággal szolgálni!

Borító: Nem rossz, de nem is különleges, nem biztos, hogy levenném a polcról ezt a könyvet a borítója alapján

 

Szárnyalás: a sok (számomra) érdekes információ és tanács a macskákról

Mélyrepülés: -

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban a macskákkal foglalkozunk. Kerestünk nektek 3 érdekes tényt a macskákról, de némelyikbe belejavítottunk… A ti feladatotok eldönteni, hogy az adott állomáson IGAZ vagy HAMIS információt osztottunk meg a bársonytalpúakról.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

A macskának hiányzik az ízérzékeléséből az édes íz észlelése.

IGAZ VAGY HAMIS?

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Március 10 - Hagyjatok! Olvasok!

Március 12 - Kelly és Lupi olvas
Március 15 - Spirit Bliss Sárga könyves út

dr. Philipp Schott: Egy kisállatrendelő hétköznapjai

A Partvonal kiadó jóvoltából minden gazdi, eljövendő gazdi vagy egyszerű érdeklődő betekinthet egy állatorvosi rendelő kulisszáiba, mert Dr Philipp Schott kendőzetlenül beszél jó és rossz dolgokról, nehezen kezelhető gazdikról és elkényeztetett kedvencekről, és arról, hogy az állatorvoslás nem csupán bolyhos kiscicák simogatásáról szól.

Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerét turnéjuk során, és tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Partvonal, 2020

232 oldal

Fordította: Novák Petra

Goodreads: 3,82

Besorolás: realista, állatorvos

A kanadai állatorvos őszinte, humoros, sokszor önironikus történetei eredetileg blogbejegyzések formájában láttak napvilágot. Dr. Schott harmincéves praxisa során szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal: hogyan adjuk be a tablettát a macskánknak, milyen zárat szereljünk a hűtőre, ha nem akarjuk, hogy a kutyánké legyen a sült csirke, és mit kezdjünk a halunkkal, ha az félig lenyelte a társát. De a történetek nem csak az állatokról szólnak. A szerző az évek során felismerte, hogy állatorvosként a kis kedvencek mellett a gazdikkal is kell foglalkoznia, akikről szintén számtalan érdekességet tudhatunk meg.

A kisállatrendelő színes mindennapjairól szóló kedves, szórakoztató történetek megnevettetik, elgondolkodtatják, vagy épp meghatják az olvasót, de senkit nem hagynak hidegen.

Gyerekkoromban állatorvos szerettem volna lenni. Sajnos a matek és kémiatudásom miatt ez a vágyam meghiúsult, de a családunkban megforduló sok állat miatt elég sok időt töltöttem állatorvosi rendelőkben, rengeteg gazdival és állatorvossal hozott össsze a sors.

Persze a könyvmolyságom révén se maradt ki az állatorvoslás, David Taylor és James Herriott könyveit rongyosra olvastam és hol sírtam, hol nevettem a néha képtelennek tűnő történeteken.

Így, amikor ez a könyv a szemem elé került, azonnal lecsaptam rá, hiszen imádom a néhol vicces, néhol szomorkás állatorvosi történeteket. De nem is tévedhettem volna nagyobbat, amikor azt hittem, hogy itt a praxis során előforduló sztorikat fogjuk csak olvasgatni. 

Dr. Philipp Schott 30 éves praxist maga mögött tudható, kanadai állatorvos. Ő nem arról a végéről fogta meg a könyvírást, hogy hű mennyi vicces sztorija van (habár párat azért megoszt velünk így is:), hanem picit enged beleláttatni az állatorvosok kicsit még mindig misztikus világába.

A könyvét több részre osztja fel, így megismerhetjük, hogy hogyan lett belőle állatorvos (és hozzáteszem, hogy egyáltalán nem akart az lenni!!), milyen állatokkal hozta össze a sors a gyerekkorában. Szó esik arról, hogy mennyire fontos a kapcsolata a gazdákkal, hiszen sok esetben a kedvenc élete múlhat azon, hogy a gazdát figyelmessen meghalgassa (és kiszűrje a sok körítés mellett a lényeget:).Megismerhetjük egy rendelő életét, azt is, hogy miért kerül ennyibe egy-egy kezelés, hogy ők is emberek, lehetnek fáradtak, tévedhetnek és tanácsokat ad, hogy a gazdik mire figyeljenek és mik azok a dolgok, amelyeket mindenféleképpen osszanak meg az orvossal a látogatás alkalmával.

Utána jön az "orvosi rész". Segít pár dologban, hogy mi is eldönthessük, hogy mi fontos és mi nem, miért kell tényleg azonnal orvoshoz fordulni és mi az, ami várhat mondjuk másnap reggelig, ha este vesszük észre.

Mire kell odafigyelnünk, hogy az állatunk a lehető legtovább élhessen jó állapotban. Őszintén beszél az oltásokról, ivartalanításról, a kisállatokat is gyakran érintő rákról és olyan dolgokról is, amelyekről nem szívesen beszél senki (például a végtermékekről).

És természetesen nem maradhatnak ki a SZTORIK sem, amiket én személy szerint a legjobban vártam az egész könyvben. A többi részben is természetesen van egy-egy érdekes eset vagy még érdekesebb gazdi - kedvenc páros, de én az ilyen könyveket azért szeretem, mert sok izgalmas, néha mulattató, néha elszomorító történet színesíti, amelyekből sokszor ugyanúgy lehet tanulni - akár emberséget, akár betegség felismerést is, mint egy "szárazabb" esettanulmányból. 

Összességében szerettem a könyvet, a "kevés" saját élmény miatt nem adtam meg a maximális pontszámot, de azt mindenféleképpen elismerem, hogy ennek a könyvnek minden állattartó polcán helye van. Sokat segít megérteni az állatorvosokat, hogy "miért ilyen rettentő drágák" a kezelések, a gyógyszerek, hogy az orvosok mit miért csinálnak. És persze a sok tanács is hasznos benne, amelyek segíthetnek a gazdiknak, dde ugyebár nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot!

Borító: Aranyos, illik a történethez

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a sok értékes információ, amit kapunk az állatorvostól

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: - 

Értékelés: 

Nyereményjáték:

Miért visszük kedvenceinket az állatorvoshoz? A választ megtalálod minden állomáson elrejtve, ha összeolvasod a kiemelt betűket. A feladatotok csupán annyi, hogy a kapott szót beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem, a beírt válaszokon már nem tudunk módosítani! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 02 - Betonka szerint a világ…

Március 04 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Március 06 - Kelly és Lupi olvas

Március 08 - Könyv és más

Március 10 - Flora the Sweaterist

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

David Attenborough neve nem ismeretlen a hazai természetkedvelők körében, de főleg a felnőttkori munkái révén. A Park kiadó viszont bemutatja a híres természettudós fiatalkori éveit, amikor még az ismeretlen szigeteken és területeken segítette az állatkertek munkáit különlegesebbnél különlegesebb állatok begyűjtésével és az ott lakók életének bemutatásával. 

Tartsatok a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik bemutatják ezt az izgalmas kalandot, ha pedig velünk játszotok, akkor a könyv egyik példánya is a tiétek lehet!

Park Kiadó, 2019

376 oldal

Fordította: Makovecz Benjamin

Goodreads: 4,32

Besorolás: memoár

1954-ben ​az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen – a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát. 

Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató. 

A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az emberről is, aki rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt, és lelkesedése azóta is töretlen.

Sir David Attenborough (1926) angol természettudós és dokumentumfilmes. Immár hét évtizede van a pályán. Természettudományokat tanult Cambridge-ben, majd rövid kiadói kitérő után a BBC-nél helyezkedett el. Zoo Quest című, legendássá vált televíziós sorozatában átfogó szemlélettel és sokféle értelmezéssel mutatta be nézőinek a Föld élővilágát. Legutóbbi alkotása, a Planet Earth II minden idők legnézettebb természettudományos dokumentumfilm-sorozata. 

Az Egy ifjú természettudós történetei első kiadása magyarul Titokzatos állatok nyomában címmel 1993-ban jelent meg. A némileg átdolgozott jelenlegi kiadás teljesen új fordítás, a szerző új előszavával és frissített képanyaggal.

Gyerek voltam még, amikor először láttam Sir David Attenborough természetfilmjeit. Annyira újak voltak, annyira érdekesek, hogy nem elégedtem meg a tévében látott filmekkel, hanem meg kellett vennem videókazettán, sőt könyv formájában is. Azóta persze már számtalan természettudós készített jobbnál-jobb filmeket, de sosem fogom elfelejteni, amikor Az Élet erőpróbái sorozatában először láttam, ahogy a kardszárnyú delfinek Patagónia partjainál vadásztak a fókákra. Már akkor tudtam, hogy ez az ember valami különlegeset nyújt, valahogy másképp mutatja be az állatok világát, mint amit addig láttam.

Így amikor a Park Kiadó felajánlotta ezt a könyvet, szinte azonnal lecsaptam rá, egyrészt nosztalgiából, másrészt pedig mert kíváncsi voltam, hogy milyen fiatalkori történeteket oszt meg velük a népszerű természettudós.

Az 50-s években picit másképp működtek a dolgok, mint most. Sok minden ismeretlen volt még, a legtöbb földrészen az átlagemberek számára még több volt a fehér folt, mint az ismert terület. Az állatkertekben is jórészt az ismert állatokat lehetett látni és ismeretterjesztő film sem volt olyan sok, mint manapság. 

A fiatal David Attenborough azonban gondolt egy nagyot. Mi lenne, ha különleges és ismeretlen állatokat hoznának a londoni állatkertnek és ezt filmre is vennék? Az állatkert is jól járna, a BBC is és persze az ifjú természettudós is. Az engedélyt megkapta, így egy kisebb csapat élén nekiindult az ismeretlennek, hogy minél több egzotikus állatot gyűjtsön be. Hogy ez mennyire emberséges vagy sem, az állatok érdekeit mennyire tartották szem előtt, az már más kérdés - bár a könyvben jó pár példát kapunk arra, hogy David hány állatot hagyott ott és engedett szabadon, amikor kiderült, hogy hiába lenne rá kereslet, hiába ölnének érte az állatkertek, de még a hazautat sem élné túl az állat, annyira különlegesek az igényei. Szerencsére manapság már nem léteznek befogóutak, az állatkertek egymás között cserélve vagy maguk által tenyésztve tartják fenn az állatseregletüket. De ez az 50-s években még csak álom volt.

David Attenborough pedig nekivágott először Guyanának, majd Indonéziának végül pedig Paraguaynak, hogy minél több különlegesebb állattal gyarapítsa a londoni állatkert gyűjteményét. Ezek az utak még ma sem lennének könnyed vállalkozások, hiszen behatolni a dél-amerikai dzsungelbe még a mai napig kemény féladat, de ifjú tudósunk nem adta fel, bár sokszor történtek velük olyan dolgok, amelyeket átélve a legtöbbünk sírva fordult volna haza. Persze David nemcsak az állatokkal foglalkozott, nemcsak a begyűjtésük volt a cél, hanem a helyiek kultúráját is amennyire csak lehetett megörökítette, hogy minél többen megismerhessék ezeket az eldugott helyen élő törzseket és népcsoportokat. 

Amit nagyon szerettem, az egyrészt David állatszeretete, ami a sorok közül is kitűnik. Minden állathoz úgy nyúlt, úgy foglalkozott vele, hogy amennyire csak lehet, a körülményekhez képest jól érezze magát. Amit fentebb is írtam, arra is odafigyelt, hogy ne harácsoljanak, ha az állat nagyon különleges bánásmódot igényelt volna, azt inkább szabadon engedte. A másik, ami szintén felkeltette a figyelmemet, az a humora, a túlélési képessége és a nyitottsága. Még a leglehetetlenebb helyzetben is feltalálta magát és a sajátos humorával kommentált mindent. A nyitottsága pedig sok helyzetből mentette ki őket. 

A könyv további két különlegessége, hogy rengeteg - bár jórészt fekete-fehér - fotó színesíti a történeket, ami sokat segít a helyszín, az állatok vagy az adott helyzet elképzelésében. A másik pedig a természettudós írói vénája. Picit attól féltem, hogy unalmas lesz a könyv, felsorolások, tények alapján kapunk információt arról, hogy mit is vittek véghez a begyűjtő út során, de szerencsére tévedtem, mert az elképzelésemhez képest egy humoros, izgalmas, különleges regényt kaptam, nagyon szerethető emberekkel és állatokkal. 

Összességében bárkinek szívesen ajánlom ezt a könyvet, aki szereti David Attenborought, a filmjeit, aki kíváncsi, hogy az 50-s években hogyan próbáltak állatokat szerezni és megörökíteni a számunkra akkor még ismeretlen világokat. Őszinte leszek, a könyv méretétől függetlenül (mert nem egy zsebkönyv, arra készüljetek fel:), mindenhová cipeltem magammal, letenni alig bírtam és a szememben még nagyobbra nőtt a természettudós, mert amit ők akkor ott véghezvittek, az több volt, mint egyszerű állatbefogás. Hőstett volt a javából. 

Borító: Nekem nagyon tetszik, utal a könyv tartalmára, emellett figyelemfelkeltő is

Kedvenc karakter: David Attenborough, Charlie az orángután, Benjamin, a medvebocs

Szárnyalás: az izgalmas kalandok

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: - 

Értékelés: 

Nyereményjáték:

David Attenborough ebben a könyvében állatkerti gyűjtőútra indul. Leleményes módon nagyon sok állatot be tudnak fogni, de van néhány, amelyik kifogott rajtuk. Ezen állatok közül mutatunk be négyet. A képek és a leírások alapján találjátok ki az állat nevét és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (a névnél elfogadjuk a magyar, illetve a latin elnevezést is).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A világ legnagyobb gyíkja az Indonéz szigetvilág lakója. Csúcsragadozó, természetes ellensége nincs, a harapása bármilyen prédára nézve végzetes - először azt hitték, hogy a kórokozó baktérium öli meg az áldozatot, de az újabb kutatások szerint méregmirigy található a szájukban.

Különleges tulajdonsága, hogy képes a szűznemzésre, azaz hím nélkül is képes a nőstény alkalmanként utódoknak életet adni.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 15 - Nem félünk a könyvektől

Március 19 - Kelly &Lupi olvas

Március 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Március 22 - Szembetűnő