Jenny B. Jones: Finding You - Ott rám találsz

 

Finley Sinclair elhunyt bátyja útinaplóját követve, cserediákként érkezik Írországba, hogy mindent megnézzem, amiről a testvére írt. Már a repülőn összeakad a felkapott vámpírfilmek színészével, Beckett Rushsal, akit eléggé megdöbbent, hogy a lány még egy autogramot se kér tőle! Vajon mi sül ki kettejük találkozásából? Tartsatok bloggereinkkel, és ne feledjétek, hogy a blogturné végén egy szerencsés olvasónk a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megnyerheti az Ott rám találsz című romantikus regényt!

Könyvmolyképző, 2021

344 oldal

Fordította: Tóth Katalin

Goodreads: 4,07

Besorolás: YA, romantikus

Finley-t ​a gyász űzi Írországba. De a szeretet vezeti haza.

Finley Sinclair nem egy tipikus tizennyolc éves. A jó humorú, kitartó és törekvő lány a New York-i Konzervatóriumba készül felvételizni. A meghallgatásra saját szerzeménnyel készül. Még be kell fejeznie a dalt, ám kreativitása a semmibe vész, amikor a bátyja, Will életét veszti.

Finley úgy dönt, Írországba megy tanulni. Végig akarja járni az utat, amiről Will az útinaplójában mesél. A testvére ezen a helyen érezte magát legközelebb Istenhez, és Finley bízik abban, hogy útjának bejárása neki is segíteni fog , hogy rátaláljon a lelki békéjére. Így hát jelentkezik egy cserediákprogramba, és felszáll az Írországba tartó gépre.

Beckett Rush, a szívtipró hollywoodi sármőr, a tinirlányok bálványa szintén Írországba megy, egy vámpíros film forgatására. A repülőúton összeismerkedik Finley-vel, és hamar kiderül, hogy ő az egyetlen lány, aki nem ájul el a fiú vonzerejétől. Írországban újra találkoznak, és Beckett ráveszi a lányt, hogy legyen az asszisztense, cserébe pedig ő végigkíséri az országon.

Írországban Finley lassan ismét az összeomlás szélére kerül. Fivére elvesztése, az iskolai nyomás, a kötelező projektmunka, a közelgő meghallgatás, és a közte és Beckett közt bontakozó kapcsolat miatt –nevezzük bárminek is – számára eddig ismeretlen, aggasztó bűntudat gyötri. Mikor szól végre hozzá Isten ebben a smaragdzöld színű mennyben?

Aztán valami olyasmit tapasztal meg, ami gyökeresen megváltoztatja az életszemléletét. Vajon rájön, hogy minden, amit eddig keresett, végig ott volt vele?

Felemelő történet az igazság kereséséről és a reményről, mély sebekből gyógyuló fiatalok számára. Igazi élményáradat.

Hogy én mennyire vártam ezt a regényt! Egyrészt Írországban jászódik - több olyan helyen is, ahol magam is jártam és örökké szerelembe estem ezzel a csodaszigettel, másrészt picit nosztalgikus is, hiszen egy filmsztárral jön össze Finley, aki ráadásul egy vámpíros filmben szerepel - és igen, nekem is volt Vámpírnaplók, Alkonyat rajongói korszakom, amikor sokat megadtam volna, ha Ian Somerhalderrel akkor összejöhettem volna! (nem, Robert Pattinson sose volt az esetem:D ) Szóval kíváncsian vártam Finley és Beckett történetét. És hogy megkaptam-e, amit szerettem volna? Részben igen, részben nem.

Finley minden vágya, hogy bejusson a New York-i Konzervatóriumba, ahová a saját szerzeményével szeretne felvételizni. Ám teljesen összetörik, miután az imádott bátyját megölik egy háborús övezetben és így a zeneművet nem fejezi be. Utolsó mentsvárként elutazik Írországba, ahol a testvére is járt, hogy a bátyja naplójában lévő helyszíneket bejárja és így ihletet szerezzen.

A repülőúton az egyik stewardess jóindulatból átülteti a lányt a business osztályra, így a népszerű tinisztár, Beckett Rush mellé kerül. Finleyt nem hatja meg a srác sármja, ami Beckett érdeklődését felkelti. Véletlenek mindig vannak, a nem épp aprócska Írország ugyanazon szegletében újra összefutnak és a fiú felajánl neki egy "üzletet". Legyen Finley az ő asszisztense a forgatáson, mert úgy tűnik, hogy a lány segítségével jobban fel tud készülni a szerepére, cserébe ő pedig segít a lánynak felderíteni a naplóban lévő helyszíneket. Persze a közös munka és a közös kaland összehozza őket, de vajon együtt tudnak maradni a különbözőségeik ellenére?

Alapjában véve szerettem a regényt, nem nagyon tudtam lerakni, mert hajtott a kíváncsiság, még akkor is, hogy nagyjából tudtam, hogy mi lesz a vége. Mert mi is lehetne a befejezése egy YA romantikus történetnek? :D

Persze a kötelező köröket lefutottuk. Az iskola "méhkirálynője", Beatrice, aki féltve érzi a státuszát az új lány megjelenésével, így ahol csak tud keresztbe tesz a főhősnőnknek.

A jóképű filmsztár, aki persze Finleybe szeret bele, mert ő "annyira élő", annyira jól érzi magát vele... de közben kifelé pedig a film nő főszereplővel jár, mert hát kell a reklám a filmnek.

Ezek mind olyan részletek voltak, amelyeket már ezer és egy hasonló történetben olvashattunk. Viszont az egészet az írországi háttér tette színesebbé, illetve Finley és a mogorva öregasszony, mrs. Sweeney "szócsörtéi". Drága Mrs. Sweeney! Főhősőnk az iskolában kapja azt a szociális feladatot - nemcsak ő, minden osztálytársa, hogy a közelben lévő Hospice házban egy-egy magára maradt öregembernek színesítsék meg az utolsó napjait. Finley mrs. Sweeneyt kapja, aki körülbelül a háta közepére kívánja a fiatal lányt. Eleinte rettentően utálják egymást, de lassan kiderül, hogy az idős hölgy miért ilyen pukkancs, Finley pedig szép lassan közel tud férkőzni hozzá és barátság alakul ki kettőjük között. Imádtam ezeket a részeket, nagyon aranyosak voltak együtt!

Galway, a történet egyik helyszíne

És akkor elmondanám, hogy miért is nem tudtam teljes mértékben kedvelni ezt a könyvet. Nehéz beszélni róla, mert nem szeretném senkinek sem megbántani a hithez fűződő viszonyát. Én nem vagyok hívő, ezt elárulom előre. Valamennyire az voltam, a nagyszüleim sokat dolgoztak azon, hogy az legyek:), de ez egészen addig tartott, ameddig az öcsémet el nem veszítettem nagyon fiatalon. Hiába kérdeztem a hívőket, papot, mindenkit, hogy miért?, de senki nem tudta meggyőzően elmagyarázni, hogy a testvéremet Isten, milyen okból "hívta magához", amikor még előtte állt az egész élet. Én akkor veszítettem el minden hithez fűződő viszonyomat és a mai napig nem tudok mélyen elmerülni sem az imádságokban, sem Istenben. Elnézést a nem mindenkit érdeklő kitérőért, de el akartam magyarázni, hogy miért nem szeretem azokat a könyveket, amelyek ezt a témát teszik fő vonalnak. Ez a könyv pedig NAGYON ezt járja körbe. Finley bátyja a naplójában mindenhol azt említi, hogy itt és itt és itt érezte magához a legközelebb Istent, így Finley élete is ekörül forog. Persze a főhősnőnk is megkérdőjelezi Isten "tettét", hiszen ő is elveszítette a bátyját, de ő valamiért mégis visszatalál a hitéhez, ebben persze nagy segítségére van a testvére naplója és egy nővér, aki az iskolában a hittant tanít és Finley meg tudja vele beszélni a problémáit.

Nekem azonban ez néha sok volt és őszinte leszek, voltak részek, amiket "átlapoztam" emiatt.

A másik dolog, amit nem értettem, hogy Finley egy hotellánc örököse volt, nagyon gazdag családból származott, de valamiért az írónő nem tudott ezzel mit kezdeni, azon kívül, hogy a "főgonosz"Beatrice párszor Finley szemére vetette, hogy látta a neten és a címlapokon lévő kompromittáló, bulizós képeit. De igazából a történethez se nem tett hozzá, se nem vett el az, hogy Finleynek milyen volt a családi háttere. Így nem igazán értem, hogy miért volt fontos ez, miért nem volt elég, hogy egy egyszerű családba tartozik a lány.

De, hogy ne csak a rossz dolgokat említsem, az írónő nagyon részletesen mutatott be egy létező problémát, mégpedig az étkezési zavarokat. Finleynek önértékelési gondjai vannak, állandóan kövérnek érzi magát (pedig valószínűleg nem az, mert senki más, még a "méhkirálynő" se köt bele ebbe), így egyre többet sportol és egyre kevesebbet eszik. Ez eleinte nem tűnik fel senkinek, sőt később se, csak akkor, amikor már gond van belőle. Én speciel örülök, hogy ezt a témát is belevette Jenny B. Jones a regénybe, mert ez egy létező probléma, amiről beszélnünk kell.

Persze, nemcsak Finleynek vannak problémái, hiszen Beckett élete is csak kívülről fénylik, de belülről már nem annyira csillogó. Egy időben sokat szerepeltek a sajtóban az irigyelt gyereksztárok életeinek valós hátterei, Beckett pedig teljesen hasonlóan él. Értettem a srác dilemmáját is, hiszen az, hogy ő itt sztár és forgatják a filmjeit, az rengeteg embernek ad munkát. De meddig lehet csak erre gondolni? Főleg, ha az embernek így a gyerekkora a semmibe veszik és bár az emberek szemében álommelója van, de a saját álmait így nem követheti... Örültem nagyon, hogy Beckett több lett ezáltal, mint egy üresfejű tinisztár, így ezzel teljesen életszerű lett a karaktere.

Finley viszont nem lett a kedvencem. Nem éreztem magamhoz se közel, se nem tudtam vele együttérezni, valahogy teljesen hidegen hagyott. Ezáltal sajnos Beckett és Finley között sem éreztem sok kémiát, aranyosak voltak együtt, de kb ennyi.

És a történet vége? Ahogy már az elején is írtam, számomra kiszámítható volt, de végül is ehhez a történethez kellett egy boldog befejezés.

Összességében szerettem a regényt a hibái ellenére is, kikapcsolt és ha egy picivel kevesebb hittel kapcsolatos témát érintünk, akkor számomra még jobb lett volna. De akik egy romantikus, gyönyörű helyen játszódó történetre vágynak - esetleg kis nosztalgiával gondolnak az Alkonyat fanfiction álmaikra és nem zavarja őket a sok hittel kapcsolatos megjegyzés, azoknak mindenképpen ajánlom a regényt:).

Borító: Cuki, utal a romantikára, de valahogy én belecsempésztem volna Írországot is :)

Kedvenc karakter: mrs. Sweeney 

Szárnyalás: az ír helyszín

Mélyrepülés: Beatrice...

Érzelmi mérce: gyász, szerelem, romantika, de minden a YA keretei között maradva

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mivel történetünk Írországban játszódik, döntöttünk, hogy ideje megismerkednünk egy picit az országgal! Minden állomáson találtok egy állítást, amiről el kell döntenetek, hogy IGAZ vagy HAMIS, a helyes választ pedig írjátok be a megfelelő rubrikába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Írország belvárosa Belfast (vagy írül Béal Feirste) az Ír-sziget második legnagyobb városa.” 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Március 12 - Hagyjatok! Olvasok! extra
Március 14 - Sorok között
Március 16 - Kelly és Lupi olvas
Március 18 - Readinspo
Március 20 - Hagyjatok! Olvasok!

Amy Harmon: Csak a szél tudja

 

A Homokból és hamuból című nagysikerű történelmi regény után a Libri Könyvkiadó most újabb Amy Harmon kötetet hoz el a magyar olvasóknak. Ez alkalommal a szerző csodálatos, időutazós romantikus regénye kerülhet fel a magyar polcokra, amely a gyönyörű Írországba repít el bennünket. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Libri Könyvkiadó, 2020

564 oldal

Fordította: Getto Katalin, Horváth Viktor

Goodreads: 4,31

Besorolás: történelmi fikció, romantikus

Anne ​Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.

1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?

Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet 2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé szavazták.

Időutazás? Írország? Romantikus történet? Ide vele! Írország számomra hatalmas szerelem, főleg, amióta ott jártam és belekóstolhattam az ottani életbe, hallgathattam valódi ír beszédet, megkóstolhattam az ételeiket és láthattam a "zöld ezer árnyalatát", amiről többek között a sziget a nevét kapta. 

Az időutazós történetek pedig az Outlander óta nagy szerelmeim, bár Diana Gabaldon elég magasra tette a mércét, hogy azt bármilyen hasonló témájú könyv "megugorja" vagy legalábbis elérje a szintjét. Amy Harmon azonban megpróbálta.... és azt mondhatom, hogy sikerült hasonló jó történetet papírra vetnie.

Anne nagyon pici kislányként elveszíti a szüleit, így a nagypapája, Eoin neveli fel, aki nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az unokáját megismertesse Írországgal, azzal a gyönyörű szigettel, ahonnan származnak. A halála után egy kérése marad, Anne vigye el a hamvait Írországba, egy adott városba és a város melletti tóba szórja szét. Az unoka eleget is tesz a kérésének, de a tavon köd támad, rálőnek és mire újra eszméletre kel, már nem 2001-ben, hanem 1921-ben találja magát. A város ismerős, de minden más teljesen ismeretlen a számára. Illetve egy ember még ismerős... Eoin, aki abban az időben még kisfiú és frissen veszítette el az ír lázadásban a szüleit. Anne rettentően hasonlít Eoin eltűnt anyukájára és ez mindenkinek feltűnik, többek között a megmentőjének, az orvos Thomasnak is, aki a kisfiú családjának a legjobb barátja és titkon szerelmes volt az édesanyába... Anne nem meri elárulni, hogy ő nem az eltűnt asszony, így a család befogadja.

Vajon meddig lehet a titkot megtartani? Egyáltalán elárulhatja-e és ha igen, akkor kinek, hogy egyrészt a jövőből érkezett és kristálytisztán tudja, hogy mi fog történni a közeljövőben? Közel engedheti magához Thomast, akibe titkon beleszeret? Van visszaút a saját életébe vagy egyáltalán vissza szeretne menni? 

Lough Gill tó - forrás

Rengeteg kérdés merül fel, amire csak a regény elolvasása adja meg a választ. Őszinte leszek, én az elején picit elvesztem. Méghozzá a történelmi részekben. Az írónő nagyon részletesen - Thomas naplóbejegyzései alapján - meséli el nekünk az 1920-s évek ír történelmét. Én sok mindent nem tudtam róla, csak nagy vázlatokban, hogy mi is történt akkoriban. Amy Harmon viszont egy történelemkönyv részletességével tárja elénk, amit csak picit könnyít meg, hogy naplóbejegyzésként teszi, Thomas szavaival.

Anne részei viszont nagyon jók lettek, egyszerűen imádtam. Igaz, itt nem annyit időt ugrottunk vissza az időben, mint az Outlandernél, de azért a 2001 kontra 1921 sem kevés idő. Épp annyi a különbség, hogy Anne kellően megszenvedjen azért, hogy szoknyát és ruhákat kell újra hordania, hogy szerezzen egy borotvát a lába szőrtelenítéséhez, hogy megküzdjön egy fűző felvételével és olyan női dolgokat szerezzen be magának, amelyek akkoriban vagy nem léteztek vagy teljesen máshogy néztek ki. Nagyon tetszett az akkori vidéki élet bemutatása. Imádtam, amikor ruhákat vett magának, ahogyan egy akkori ruházati bolt fel volt szerelve, amilyen a kiszolgálás volt. 

És persze az embereket sem hagyhatom ki. Thomas... én nem zúgtam bele szinte azonnal, ahogy Anne tette a jóképű doktorba, de szépen lassan én is megkedveltem őt. Sajnos a szerelmi szál nekem picit "felületes" volt, az írónő, ahhoz képest, hogy ez félig-meddig egy romantikus regény, ezt valahogyan elnagyolta. Pedig voltak benne olyan szerelmi vallomások, amelyeket elolvasva teljes mértékben elolvadtam:

"Nem tudom elképzelni, hogy férfi valaha szeretett úgy nőt, ahogy én szeretem Anne-t. Mert ha így lenne, akkor néptelenek volnának az utcák, a szántóföldeket pedig felverné a gyom. Leállnának a gyárak, bezárnának az üzletek, mert a férfiak mind a feleségük lába előtt térdepelnének, nem látnának, nem hallanának, nem figyelnének senki másra, csak a párjukra. Ha minden férfi úgy szeretné a feleségét, ahogy én Anne-t, többé semmiféle hasznunkat nem venné a világ. A világ pedig békére lelne. Talán véget érnének a háborúk, megszűnne a viszály, nem csinálnánk többé semmi mást, csak szeretnénk egymást."

De valahogy picit gyorsan történt nekem minden, nem tudtam annyira beleélni magam, annyira gyorsan történt minden.

Vagy ott van Eoin, a kisfiú, aki határtalanul boldog, hogy visszakapta az "édesanyját". Akiről mi tudjuk, Anne tudja, hogy kivé válik és meddig fog élni és milyen életutat jár be és megszakad a szívem, amikor egy-két tette, mondata, ajándéka Anne-nek visszaköszön a történet elejében. 

És persze nem hagyhatom ki az ír történelem egyik nagy alakját sem, Michael Collinst, aki számomra eddig egy teljesen ismeretlen férfi volt, de rajta (és persze Thomas naplóbejegyzésein) keresztül jobban megismerhettem, hogy min ment keresztül az ír nép akkoriban.

A történet pedig? Hát én végig izgultam... eleinte azért, hogy Annet befogadják-e. Majd azon, hogy vajon vissza akar-e menni vagy itt akar maradni.. majd azon, hogy vajon TUD-e itt maradni vagy valami visszaviszi-e a saját idejébe. És igen, volt egy rész, egy pár fejezet, amit őszintén szólva megkönnyeztem és nagyon nehezen tudtam túltenni magam rajta. 

Azt is bevallom, hogy a történet elejét elnagyolva olvastam, mert annyira siettem, hogy visszakerüljünk a múltba. Aztán, ahogy befejeztem az olvasást, az első pár fejezetet újra olvastam, mert teljesen új értelmet nyert pár mondat, néhány párbeszéd, amit igazán csak akkor értettünk meg, amikor már befejeztük a regény olvasását.

A történet vége pedig? Hm.. bár szeretem a pozitív befejezéseket, nekem ez itt picit sok volt. Jobban szerettem volna egy olyan keserédes befejezést olvasni, amire azok a fejezetek utaltak, amelyeket megkönnyeztem. De valószínűleg egyedül vagyok ezzel, hiszen mindenki a boldog befejezést szereti olvasni, csak én vagyok már túl öreg hozzá, hogy automatikusan ezt várjam. 

Összességében, a kisebb hibáitól eltekintve egy nagyon jó kis regényt olvashattam, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik Írországot, ismerik (vagy még nem) a történelmét és odavannak az időutazós regényekért. 

Borító: Tetszik, szerintem kifejezi a történetet (megnéztem az összes többi kiadás borítóját is, azt kell, hogy mondjam, szerintem a magyar lett a legjobb!)

Kedvenc karakter: Anne, Thomas, Eoin

Szárnyalás: a történet maga

Mélyrepülés: a (nekem) picit sok történelem

Érzelmi mérce: romantikus, gyönyörű szerelmi vallomásokkal - de lesz benne könnyes rész is, arra készüljetek fel!

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyvben fontos szerepet töltenek be W. B.Yeats versei, így mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy Yeats versből találhattok részleteket. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található költemény címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Libri Könyvkiadó által felajánlott példányt a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Lelkem szigetvilágok 

s partok dala veri fel, 

ahol az idő feledne 

s a Bánat nem érne el; 

de mögöttünk maradna 

láng, rózsa, liliom, 

volnánk csak sirályok, 

édes, a ringató habokon!

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Október 26 - Veronika’s Reader Feeder

Október 28 - Pandalány olvas

Október 30 - Kelly és Lupi olvas

Blogturné linkje 

Katie Fforde: Szerelmes levelek

Nemrég megjelent a Libri Kiadó gondozásában Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye, amelynek köszönhetően nemcsak betekintést nyerhetünk egy könyvfesztivál megszervezésébe, hanem egy romantikus szerelem fellángolását is végigkövethetjük. Ezúttal a Blogturné Klub 7 bloggerének véleményét olvashatjátok a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt a regényből.

Libri Kiadó, 2019

512 oldal

Fordította: Berki Judit

Goodreads:3,68

Besorolás: romantikus, realista, chick-lit

Laura Horsley élete nagy lehetősége előtt áll. Egy fatális véletlen folytán találkozhat olvasmányai hősével, a híresen tehetséges és híresen magányos íróval, aki ráadásul szemtelenül jóképű is. Az álmodozó Laura reménytelen szerelemmel a szívében és kétségek között őrlődve készül a randevúra, aminek nem kis tétje van. Ki kell rángatnia a remeteként bezárkózott írót otthonából, hogy legyen díszvendége egy fesztiválnak, amihez az írónak se kedve, se energiája. Így Laurának mindent be kell vetni a nemes cél érdekében. De vajon elég-e ez a „minden”, és mit is takar pontosan? Kettőjük párharcából ki kerülhet ki győztesen?

Katie Fforde tizennégy bestseller írója, a romantikus női irodalom egyik új csillaga, akinek regényei több országban vezetik a sikerlistát. A Hív Amszterdam és a Száz boldog esküvőm írónőjének új könyve garantáltan humoros és romantikus olvasmány.

Katie Fforde nevével többször is találkoztam már, de mindig a megboldogult Ulpius kiadó égisze alatt, ami számomra semmi jót nem jelentett, így soha nem mertem a kezembe venni. De aztán a Libri felkarolta - ez már egy pici bizakodásra adott okot, ráadásul a fülszöveg is tetszetős volt, így azt mondtam, egy életem, egy halálom, de megnézem, hogy mit tud az írónő.

A történet szerint Laura egy kis könyvesboltban dolgozik. Hatalmas könyvmoly, szinte olyan könyv, vagy szerző nincs is, amiről ne lenne véleménye. Sajnos a kis boltot be kellett zárni, esélye nincs a nagy könyváruházakkal szemben, így Laura munka nélkül marad. A bolt zárópartiján azonban megismerkedik egy nagyon híres ügynökkel, aki egy rövid társalgás után munkát ajánl a lánynak, egy könyvfesztivál megszervezése lenne a dolga. Ez nem is lenne nagyon bonyolult, hiszen hasonlókat már szervezett Laura, de a fesztivál sztárjának egy híres írót, Dermot Flynnt szeretnének felkérni, aki amellett, hogy hatalmas bestseller író, évek óta nem vállal el egy nyilvános fellépést sem...

És ugye kitaláljátok, hogy kinek a feladata a sztár meghívása? Természetesen Lauráé:).

Maga az ötlet nagyon tetszett. Mindig is érdekelt a könyves világ, egy könyvfesztivál megszervezése és a hozzá tartozó rengeteg tennivaló. Ezzel nem is volt gond, kaptunk elég információt, hogyan nézik át a kéziratokat, mi alapján választanak ki írókat, nagyon élveztem az írói kurzust - bár abból picit többet is el tudtam volna viselni:) és magát a könyvfesztivált is. Ezzel nem is volt semmi probléma. 

A gondom csupán a főhősnővel volt. Lauráról sok mindent nem tudunk, csupán annyit, hogy okos, könyvmoly, (valószínűleg) jó nő és természetesen a legjobb barátja meleg (ahogy ez már csak lenni szokott az ilyen regényekben:). De ennyi. Nincs múltja, jelene, csak úgy lézeng a világban. Egy nagyon pici betekintést kapunk a családjába - oké, ilyen szülőket én se emlegetnék sokat:), de nekem több kellett volna hozzá, hogy megkedveljem. A blogger ismerőseim sokat morogtak azon, hogy rengeteget lamentált a hölgy és sokat szenvedett. Én azt mondom, hogy inkább semmi tapasztalata nem volt a férfiakkal és nem igazán tudta kezelni a kialakult helyzetet. Amit még el is fogadtam volna, de itt jött a másik problémám - a könyv hossza. Édes jó Istenem. 520 oldal, értitek? Egy chick-lit történetre. Én azt mondom, hogy ezt a regényt simán meg lehetett volna írni 300 oldalban is, akkor se veszített volna vele semmit a drága olvasó.

Ami viszont pozitívum, mert olyan is van ám:). Az egyik a helyszínek egyike: Írország. Ahogy már valószínűleg tudjátok, az egyik kedvenc helyem, egyszerűen nem tudok betelni vele. És ráadásul ez a helyszín számomra teljesen meglepetés volt, hiszen egy szó nem esett a fülszövegben sem róla, hogy a történet egy része ott fog játszódni. Imádtam. A helyieket, a kocsmát, a vendéglátást és hogyan is mondta Laura párszor? "az ír vadembereket". :D És itt el is jutunk a másik kedvencemhez, Dermonthoz, a "hirtelen haragú, nehezen kezelhető, kibírhatatlan, egoista ír vademberhez". (Laurát idézem ismét:).

Egyrészt nagyon együtt tudtam vele érezni, bár sosem voltam író, de láttam jó pár bestseller írót, hogy milyen őrültekháza veszi őket körül és mekkora a nyomás rajtuk, hogy a következő regényük ugyanolyan jó, sőt talán még jobb legyen, mint az előző. Teljes mértékben megértettem, hogy miért kerülte az embereket és miért volt alkotói válságban is. Másrészt viszont hozzá kapcsolódtak a regény szerintem legjobb jelenetei. Ahogy megjelent azon a bizonyos vacsorán, ahogy eltévedt és üvöltve kérte számon Laurán, hogy segítsen neki eljutni a helyszínre, ahogy az első találkozáskor bánt a lánnyal. Egyszerűen imádtam. Ő volt a könyv főszereplője számomra:).

És a regény befejezése? Chick-litről beszélünk, tehát el lehet képzelni, hogy mi lesz a vége, de én a kitalálhatósága mellett is nagyon élveztem a történet befejezését. Néha kell ilyen is:) (csak ne lett volna ilyen iszonyú hosszan taglalva ez a lávsztori... :).

Összességében ajánlom azoknak a hölgyeknek (és uraknak is bocsánat:), akik szeretik a romantikus regényeket, szeretik Írországot, a könyves világot és kibírják, hogy mindezt több, mint 500 oldalon keresztül adagolja be nekik az írónő:).

Borító: Nem rossz, de semmi köze a történethez...

Kedvenc karakter: Dermot

Szárnyalás: a vacsora, és Dermot megérkezése a vacsorára

Mélyrepülés: a regény hosszúsága

Érzelmi mérce: szerelem, féltékenység

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

A könyv főszereplője, Laura Horsley igazi könyvmoly. A feladatotok ezúttal az lesz, hogy a blogjainkon található képek alapján beazonosítsatok más könyvmoly karaktereket (könyvekből vagy filmekből), és a nevüket beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 25 -  Deszy könyvajánlója

Március 26 - Betonka szerint a világ...

Március 27 - Szembetűnő

Március 28 - Olvasónapló

Március 29 - Könyvvilág

Március 30 - Kelly és Lupi olvas

Március 31 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Jenna Evans Welch - Love & Luck - Szerencsés szerelem

Olaszország után a térképen most már Írországot is bejelölhetjük, ugyanis Jenna Evans Welch ezúttal ide invitál minket. Úgyhogy túracipőt fel, tarts a Blogturné Klubbal január 4-től négy állomásos blogturnénkon, hogy együtt fedezhessük fel a Smaragdszigetet!

Maxim Kiadó, 2018

288 oldal

Fordította: Vince Judit Andrea

Goodreads: 3,79

Besorolás: YA, romantikus, realista

Addie ​Írországba utazik, nagynénje extravagáns esküvői helyszínére, azt remélve, elfelejti végre, milyen szörnyűséget tett a nyáron. Most szomorú, mert összetörték a szívét, ráadásul tettével még a jövőjét is veszélyezteti. Ian, a bátyja azonban nem hagyja annyiban a dolgot, állandóan nyaggatja, hogy mondja el végre az igazságot, s ez folytonos veszekedéshez, sőt verekedéshez vezet a valaha elválaszthatatlan testvérek között. A bánatos Addie alig várja, hogy meglátogathassa a barátnőjét Olaszországban és maga mögött hagyja a bátyját és az összes problémáját. Amikor aztán Addie rábukkan a szokatlan útikalauzra, az Írország a vigasztalhatatlanoknak egyik kallódó példányára a szállodai könyvtár poros polcán, végre képes lesz megszabadulni nyugtalanító gondolataitól és Ian bírálatától. Aztán változás áll be az utazási terveikben. Addie hirtelen egy fergeteges, a Smaragdszigetet átszelő autós utazás közepén találja magát a világ legeslegkisebb járművében Iannel és annak tagadhatatlanul helyes, ír akcentussal beszélő barátjával, Rowannel. Ahogy a trió elhalad a lélegzetelállító zöld dombok, a számtalan várkastély, és a sok, tündérmesébe illő erdő mellett, Addie reméli, hogy az útikalauza nemcsak az összetört szívét fogja begyógyítani, hanem a bátyja és közte is helyreáll a béke. Hacsak el nem tévednek végérvényesen valahol útközben.

Írország! Hogy én mennyire szeretem! Két évvel ezelőtt tavasszal volt szerencsém meglátogatni és örökre beleszerettem. Ahogy Addie is a könyvben, én is csak úgy hívom, hogy a hely, ahol a zöld ötven árnyalata tényleg valóság. Különleges hely - főleg a vidéki része - ahol tényleg elhiszed, hogy élnek koboldok, tündérek, ahol a zord tengerparti sziklákat hatalmas robajjal ostromolják a hullámok, ahol lépten-nyomon vicces, fehér bárányokkal találkozol, ahol úgy érzed magad újra, mint aki most kezdi tanulni az angolt, annyira nem érteni a helyieket és ahol két időjárás létezik - az esik és az esni fog:). 

Így hatalmas lelkesedéssel ugrottam neki ennek a regénynek, hiszen az egyik kedvenc helyemen játszódik.

Igazából felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. A történet nagyon jól indult, adva vagyon egy család, akiket meghívtak Írországba, egy nagyon flancos esküvőre. A négy testvér közül az egyszem lány Addie és az egyik bátyja Ian között valami történt, hiszen az eddigi nagy véd és dacszövetségük darabokra hullott és legszívesebben megfojtanák egymást egy kanál vízben. Addie az esküvő után Olaszországba készül a legjobb barátnőjét meglátogatni, de az édesanyjuk, hogy kibékítse a civakodó testvéreket, ultimátumot ad nekik: vagy együtt utaznak el és megpróbálnak emberi módon viselkedni, vagy mind a kettőjüket eltiltja a következő iskolai évadban a kedvenc sportjuktól. Ez mind a két testvér érzékenyen érinti, hiszen a továbbtanulásukhoz létfontosságú, hogy aktívan űzzék a kiszemelt sportot. 

Persze Iannak esze ágában sincs együtt utaznia a húgával, mert egy ír barátjával együtt egy roadtripre akarnak indulni, azon helyszíneket akarják bejárni, amelyek a nagyon kedvelt együttesük mérföldköveinek számítanak. Egy kisebb galiba miatt azonban Addie lemarad a repülőről és kénytelen kelletlen a fiúkkal tartani...

A "zöld ötven árnyalata (saját kép - Írország / Kilmancanoge)

A történet egyik nagyon fontos momentuma egy könyv, amit Addie az esküvői szállásukon talál. Ez egy olyan könyv, amit személy szerint nagyon szívesen olvasnék még én is és szívesen ajánlanék minden összetört szívű barátnőmnek. A címe: "Szerelmi csalódás ért? Utazz Írországba! avagy rendhagyó útikalauz a Smaragd-szigethez". Igen ez egy útikönyv, ami viccesen segít kilábalni a szakítás utáni depresszióból. Egyrészt nagyon humoros, másrészt pedig bemutatja Írország legszebb helyeit, pici helyzetgyakorlatokkal, amelyek jó esetben, mire kiolvasod ezt az útikalauzt, meggyógyítják az összetört szívedet. Furcsa módon ez a könyv jobban izgatott, mint az alaptörténet, valahogy ezerszer szívesebben olvastam volna ezt végig. Többek között azért, mert bár a történet vicces részekkel indult, de nagyon sokat időztünk azzal, hogy a két testvér civakodásának voltunk a szemtanúi és mire a történet beindult, én már picit belefáradtam a csatározásukba.

Természetesen volt egy kis rejtélyes része is, hiszen már a történet elején kiderült, hogy Addievel valami történt a tanév alatt, ami a lány szívét apró darabokra törte, a bátyja pedig emiatt elég csúnya módon összetűzésbe került a barátaival és a csapattársaival is. Hogy mi ez a dolog? Csak a regény végén derül ki - őszinte leszek, a sok New Adult borzalom után én már mindenre gondoltam, de az igazság, bár nem volt ennyire megrázó, de tényleg nagyon durva volt. 

Maga a roadtrip pedig? A maga nemében aranyos volt, de nekem ahhoz képest, hogy mennyit húztuk az időt a történet elején a vitákkal és veszekedésekkel, nagyon rövidre sikerült. Az írónő helyében (vagy legalább a szerkesztője helyében), lerövidítettem volna a kezdeti csatározást és inkább magára az útra koncentráltam volna.

Electric Picnic - Ireland

Imádtam Rowant, hogy neki is volt apró, megrázó titka, még jobban szerettem, ahogy egyre szorosabb barátság alakult ki Addie és Rowan között - összehozta őket a "lelki nyomor" és együtt próbálták ki az útikönyv által ajánlott gyakorlatokat.

Nagyon-nagyon szerettem, ahogy bemutatták a kedvenc smaragd szigetem legszebb helyeit, ahogy az írónő beszúrta mindig az útikönyv megfelelő részletét az adott helyhez. És a legjobb dolog pedig a srácokkal végigmenni ezen az úton. Legszívesebben most azonnal indulnék - bár nekem nincs lelki problémám, de nagyon-nagyon szeretnék visszajutni Írországba.

És a szerelmi szál? Én nem mondanám annak, hiszen Addie és Rowan mind a ketten még nagyon frissek a problémáikkal, így leginkább barátság szövődik köztük. Talán majd most beindul valami, de annak sajnos már nem leszünk szemtanúi :(. Pedig szívesen megnéztem volna egy olyan kalandot, amiben Rowan és Addie vesznek részt, hiszen Addie, a talpraesett, de néha nagyon kajla tinilány  a történet végére nagyon megszerettette magát és örömmel kalandoztam volna velük végig Írországot úgy, hogy csak kettesben vannak:).

Összességében aranyos volt ez a regény, szívet melengető és az apró hibájától eltekintve boldogan ajánlom mindenkinek, főleg lányoknak és főleg olyanoknak, akik most estek át egy szakításon. Ez a regény gyógyír lehet a sebeikre.

Borító: Nekem túl egyszerű, nem keltené fel a figyelmemet. De megnéztem és csak ezzel az egy borítóval jelent meg mindenhol.

Kedvenc karakter: Addie, Ian, Rowan

Szárnyalás: Írország minden téren - imádom!

Mélyrepülés: Ami történt Addievel

Érzelmi mérce: inkább a két testvér közti kapcsolat alakulása a lényeg, a romantikáról pont lemaradunk...

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték: 

Ezúttal egy vicces játékra invitálunk! Mi jut eszedbe Írországról? Nekünk a lóherék! És mi jön rögtön szembe a Love & Luck borítóján? Naná, hogy lóhere!

A mostani játékunk így lóherés lesz. Minden állomáson elrejtettünk lóherés képeket, méghozzá linkekkel, egy-egy szóra vagy mondatrészre linkelve. A feladat egyszerű: találd meg az összes elrejtett lóherét minden állomáson, majd írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, összesen hányat találtál az állomásokon, majd pedig a legvégén, hogy az egész blogturné alatt hány lóherét gyűjtöttél be. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Január 04 - Zakkant olvas

Január 06 - Deszy könyvajánlója

Január 08 - Kelly & Lupi olvas

Január 10 - Könyvvilág