Tijan: Anti-Stepbrother - Vészkijárat

A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent Tijan legújabb regénye, az Anti-Stepbrother - Vészkijárat,  amiben a romantikus kalandok mellett a gyászfeldolgozás nehézségeiről is olvashattok. A könyvről a Blogturné Klub tagjai mesélnek, egy szerencsés olvasó pedig meg is nyerheti a regényt!

Könyvmolyképző Kiadó - 2019
384 oldal
Fordította: Goitein Veronika
Goodreads: 4,15
Besorolás: NA, romantikus, realista

A mostohabátyám miatt iratkoztam be erre az egyetemre.

De mi van, ha beleszeretek valakibe, aki pont az ellentéte?

Igen, kicsit naiv voltam, nehezen illeszkedtem be, és túlzottan a fantáziavilágomban éltem, de Caden Banks nagyon téved, ha azt hiszi, irányíthat.

Új család, új barátok, új élet… és új kihívások.

Minden, amiről egy egyetemista élete szól: szerelem, buli, tanulás, siker, kudarc… és az élet nehéz kérdései is: veszteség, kétség, gyász.

Nagyon szerettem volna Tijantól olvasni, mert évek óta folyton belefutok, akkora a hype körülötte a külföldi könyves blogokon. Aztán Lupi véleménye az első magyar megjelenéséről nem volt túl biztató, de voltak már máskor is véleménykülönbségek közöttünk, úgyhogy ez nem tartott vissza. Pedig kellett volna. De megbabonázott ez a borító, és ahogy elemezgettem a szerző sikerének lehetséges okait, az egyik szembeötlő elem, hogy a regényeinek szinte kivétel nélkül baromi jók a borítói, pontosan olyanok, amit azonnal leemelsz a polcról, és magadénak akarod tudni.

Egyszer beszélgettünk róla a bloggerekkel, és emlékszem egy megjegyzésre, hogy Tijan regényei az idővel egyre jobbak lettek, mint például Abbi Glinesé is, szóval ez is amellett szólt, hogy próbáljam meg.

A borító pozitívuma után még a gyors olvashatóságot tudom kiemelni, mert semmire sem kell odafigyelni olvasás közben. Nem kell gondolkodni, legfeljebb azon, hogy épp ki szólal meg és miért, mert az gyakran nem egyértelmű. És ha valaki válaszol valamire, az se mindig odavaló, bár ezt a szerző szarkazmusnak álcázza, ami vicces kéne hogy legyen, de én ezeken egyszer sem tudtam nevetni, legfeljebb felhúzni a szemöldököm, ami a regény végére a hátamon kötött ki.

Miért nem kell figyelni különösebben a regény olvasása során? Mert nincs cselekmény. Summer a főszereplő, aki most kezdi az egyetemet, amit azért választott, mert ide jár a mostohatestvére, akibe évek óta szerelmes, bár nem évek óta mostohatesók, ez csak az utóbbi két év szerencsés velejárója. Egyetlen szó magyarázat sem hangzik el, hogy mi az oka ennek a szerelemnek, azon kívül, hogy Kevin a világ legszebb pasija. Ebből rögtön lejön, mennyire sekélyes, naiv lány a főszereplő, ami rettentő rossz indítás. Megjegyzem számomra a borítón és a kíváncsiságon kívül a mostohatestvér iránti vonzódás volt a következő hívószó, ami miatt rávetettem magam a könyvre, mert érdekes szituáció ez számomra, olvastam jó sztorikat erről és azokat imádtam. De itt azonnal észrevettem, hogy a srác, Kevin, nem éppen a szerethető rosszfiú kategória, mert az első oldalon lejött, hogy egy szemétláda, aki kihasznál minden csajt, és a megcsalás az egyik lételeme. Tisztességtelenül játszik. Van ugyebár az a rosszfiú, aki falja a nőket, de legalább nem ígér nekik fűt, fát, és nem is alakít "kapcsolatot" velük, mindezt előre közli. Kevin azonban szédíti a lányokat, jár velük, majd tudatosan újat keres, azt sem bánva, ha a lány épp foglalt. Engem a végén sem győzött meg a szerző, hogy volt erre bármi pszichés magyarázat, ez nagyon gyenge próbálkozás volt.

Szóval a naivánk utánament az egyetemre, megjegyzem csodálkoztam, hogy ezt csak így minden nehézség nélkül meg tudta tenni, de lépjünk túl ezen, mint a szerző. Ám Kevin le sem szarja gyakorlatilag, viszont a fiúegylet másik nagymenője valami furcsa oknál fogva (amire rá nem jöttem soha) kedveli a lányt, és kialakul köztük egyfajta barátság, ami okán sülve főve együtt vannak, Summer bejáratos lesz a fiúegyletbe, sőt Caden szobájába is, mindezt pár nap alatt.

És ezután elindul a drámázás, a Kevin utáni sóvárgás, ami kavarodik a Caden iránti érzelmek növekedésével. Nem volt az egész felépítve, nem volt íve, én ebben egy csipet kémiát sem éreztem. Semelyik páros között sem, ami azt illeti. Tényleg erről szól az egyetemi élet? A bulik, a piálás, ja mert azt alaposan részletezte a szerző, és a kavarás, ki kivel szexel, és hát természetesen a lányoknak is lehetnek egyéjszakás igényei, mert van aki tuti erre vágyik.

Az egész lélektani teher Caden testvérével, nálam kiverte a biztosítékot. Ha valakit baj ér, beveri a fejét és agykárosodást szenved, bármi balesetből eredően, azt elfogadom. De amit a szerző ezzel a sráccal művel a hibás sisakkal, az túlment minden határon. Ilyen nincs, ez nevetséges. Épp az ellenkezőjét éri el, szívszorítónak kellene lennie, de a hiteltelenséggel tönkreteszi. Még azt is kétlem, hogy egyáltalán tájékozódott-e agykárosodás ügyben.

Az egészre felteszi a koronát a szerző Summer ájulásával, ami olyan wtf pillanat volt, amit már rég olvastam, az egész gyászfeldolgozási téma is ilyen volt különben, látszik, hogy a szerzőnek fingja sincs az egészről. Nagyon fura volt, hogy túl hosszú ideig még magában sem hozta fel, így az olvasó sem értesül a helyzetről.

Azon már csak nevetni tudtam, mennyire random módon, a könyv utolsó negyedénél egyszerre Caden is szemszöget kap. Hirtelen úgy érezte a szerző, meg kell magyaráznia, miért hagyja faképnél Summert egy idegbeteg résznél, miért hazudik neki, hogy piálni megy, miközben csak a testvérét akarja felelősségre vonni. Miért kell ehhez hazudni? Nyomatékosan, kizárólag saját szemszögből.

Külön negatív kedvencem volt Avery, Summer új barátnője az egyetemen. Bosszantó volt a maga butaságával önmagában is, de ketten együtt ilyen beszélgetéseket produkáltak:

"– Valami baj van?
– Tessék?
Avery figyelmesen nézett rám.
– Sóhajtottál. Valami baj van?
– Nem. – Legyintettem. – Csak hülyeségek járnak a fejemben.
– Mik?
– Tessék?
– Mi járt a fejedben? Mondd el nyugodtan! – Előrehajolt és rám vigyorgott."

A párbeszédek tragikusságától elképedtem, ezek a visszakérdezések és értetlenkedések jellemzőek végig, és kivétel nélkül minden szereplőre.  Ha ilyen emberek vennének körül, elásnám magam. Én legalábbis utálom, ha valaki nem a kérdésre válaszol, hanem feltesz egy újabb kérdést, és ezzel volt tele a regény. Jellemzően amatőr az írás stílusa, nem értem, mi a fenét esznek ezen a szerzőn, annyira nyilvánvalóak a hibái, amitől falra másztam, az eléggé nyilvánvaló, hogy szerkesztőt nem látott.

A karakterek közül senkit sem szerettem meg, nem tudtam azonosulni velük, a problémáikkal sem. Fejlődésről meg egyáltalán nem tudok beszélni, semmi ilyesmit nem mutat a szerző. Egyedül Caden üti meg alulról a mércét, de több érzelmet mutatott a testvérével történtek miatt, mint Summer felé, és valahol ez egy romantikus könyv (is) akarna lenni, szóval érzelmileg kevéske volt a srác, legyen bármilyen kockás a hasa. 

A szerelmi szál nekem lapos volt és gyenge, és a romantikus részek is kevésnek tűntek a terjedelemhez és a rubin pöttyös besoroláshoz képest. Az a pár ágyjelenet nem volt sajnos emlékezetes, végig arra gondoltam, ezeket a szavakat már annyiszor olvastam más-más könyvben, úgy tűnt, mintha összeterelte volna a szerző pár sorba, amit máshol felcsippentett.

Összességében sajnálom, de az olvasás során semmilyen érzelmet nem tudott kiváltani belőlem a szerző, és ez a legnagyobb probléma. Az egész drámázás középiskolai szintű volt, gyengén alátámasztott problémákkal. A túlértékelésnek az oka az lehet, hogy a 15-18 éve olvasótábor ilyen történeteket akar olvasni, ahol a tinidráma a jellemző, "most járunk, vagy barátok vagyunk?" téma, szappanopera szerű stílusban. Hát, vannak sokkal jobbak is ennél.

Borító:  A borító mindent visz, övé az egyik pont.

Kedvenc karakter: Nem volt, de talán Diego.

Szárnyalás: Nem volt számomra élvezhető jelenet.

Mélyrepülés:  Ebből viszont túl sok is.

Érzéki mérce:  Én nem éreztem a kémiát a szereplők között, a szex a szokásos klisés szavakkal jellemezhető.

Értékelés:

A regényt ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ó, azok a rosszfiúk! Summert is lassacskán meghódítja az egyetem menő rosszfiúja, Caden, és hát, nem ő volt az egyetlen könyves hősnő, aki nem tudott ellenállni a rosszfiúk csábításának.

A mostani nyereményjátékunk során olyan könyvekből találtok idézetet, amikben egy-egy igazi rosszfiú szerepel, akiről talán kiderül, hogy nem is (olyan) rossz ;) A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beleírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

" – Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem. – Dorothea erre harsányan felnevetett.

– Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.

– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01.13. - Sorok Között
01.15. - Deszy Könyvajánlója
01.17. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
01.19. - Hagyjatok! Olvasok!
01.21. - Kelly & Lupi olvas
01.23. - Insane Life

Anna Todd: After - Miután (Miután #1)

Gabo Kiadó, 2015
198 oldal
Fordította: Gondáné Kaul Éva
Goodreads: 3,74
Besorolás: New Adult, romantikus

EGY SZENVEDÉLYES SZERELEM TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT MEG VILÁGSZERTE.

Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.

Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?

Anna Todd AFTER című fanfictionjét milliók olvasták a WATTPAD-en, és az egész világon lenyűgözte az olvasóit. Itt az idő, hogy ön is megismerkedjen az internet legtöbbet emlegetett könyvével.

Előre bocsátom, hogy nem utálom a fanfiction sztorikat. Pár éve rengeteget olvastam én is, először Robstein témában, mert nagyon sok barátnőm fantáziáját izgatta Robert Pattinson és Kristen Stewart kettőse a Twilight kapcsán, így szinte mindenki ingerenciát érzett ahhoz, hogy ezt megírja. Voltak köztük nagyon jók, de voltak köztük felejthetőek is. Majd később mást is olvastam, főleg Vámpírakadémia témában, mert a sorozat végét nem úgy képzeltem el, ahogy az írónő, így addig kerestem a fanfiction.net-en, ameddig olyat nem találtam, ami nekem is tetszett. Úgyhogy igen, olvastam én is épp elég fanfiction regényt ahhoz, hogy nagyjából legyen rálátásom arra, hogy mi jó és mi nem.
Erről a regényről pedig rengeteget hallotta, blogger berkekben sokat beszélgettünk róla, így nagyon kíváncsi lettem rá én is.

Történetünk a szokásos New Adult sztori: "a fiatal, ártatlan, szűz egyetemista lányka belebolondul az egyetem halálosan dögös, jóképű rosszfiújába" és persze ebből lesz itt kalamajka, ahogy az már megszokott.
Tessa, a főhősnőnk, nem túl egyszerű háttérrel indul, van egy rosszindulatú anyja és egy "langyos víz", de persze nagyon vonzó, nála fiatalabb pasija. Innen kerül be az egyetemre és a kollégiumban a szobatársnője "segítségével" megismerkedik Harryval - bocsánat, Hardinnal, aki elég nagy hírnévnek örvend. Tetovált, nagyszájú, két kézzel falja a csajokat és persze rettentően bunkó. Tessa pedig, hiába inti óva a szobatársnője és barátnője, természetesen azonnal belezúg a rosszfiúba, aki persze ugyanúgy felfigyel az ártatlanságra és megkezdődik a macska-egér játék.

Én alapjában véve szeretem a macska-egér játékokat egy szerelmi kapcsolatban, sőt ez még izgalmasabb is, mint egy egyszerű randevú és az abból kialakuló kapcsolat. De ez akkor érdekes, ha mind a két fél egyenrangú, ugyanolyan vagány, nagyszájú. Ami itt szerintem nem mondható el. Tessa eleinte hajtott erre a státuszra, kedveltem, volt egy-két jó megmozdulása, de ahogy egyre jobban belezúgott Hardinba, úgy veszítette el teljesen önmagát. Azt gondolta magáról, hogy nagylány, tudja kezelni ezt a fiút, de nagyon hamar bebizonyosodott, hogy ez nem így van; rettentő ártatlan, kezdő és túl naív Hardinhoz, amit a fiú teljes mértékben ki is használt. Ha olvastátok pár értékelésemet, tudjátok, hogy a gyengéim a rosszfiúk. Itt is próbáltam azonnal megkeresni azt Hardinban, ami miatt számomra a rosszfiúk vonzóak, eleinte sikerült is, de ahogy belemélyedtünk a sztoriba, annál inkább ellenszenvessé vált.
Sokan írtátok, meséltétek, hogy a Gyönyörű sorscsapás főhőse, Travis mennyire beteges. Hát nyugodtan elmondhatom, hogy Travis, Hardinhoz képest egy szőke herceg fehér lovon.
Hardin egy abszolút bipoláris, beteges, őrült srác. Vannak jó pillanatai tényleg, eleinte én is kedveltem, de ez egészen addig tartott csak ki, ameddig Tessával össze nem kerültek - nem, ez nem spoiler, ez már a fülszövegből is kideríthető. Onnantól kezdve indul az őrület a végtelenségig. Igen, jól mondtam, végtelenségig, mert ennyit húzni és nyúzni egy kapcsolatot, mint ahogy az írónő megírta, valami borzalmas. És ráadásul újra és újra ugyanarról szól az egész. Minden szép és jó, majd Hardin bunkó lesz, Tessa vérig sértődik, majd Hardin bocsánatot kér, szexbe torkollik a megbocsátás és újra minden szép és jó. Majd Hardin újra bunkó lesz, Tessa megsértődik......
Én egy jó szerkesztő helyében a felét kihúztam volna. Már az első 1-2 alkalom után is mindenki megértette, hogy nem egyszerű a kettőjük kapcsolata. Ezt kár volt ennyi oldalon keresztül húzni.

Akik egyedül számomra kedvelhetőek voltak ebben a regényben, Hardin családja. Igen, az apja követett el nem túl szép dolgokat a múltban, de még így is, ezerszer kedvelhetőbb volt, mint a saját fia. Hardin mostohaanyját imádtam, ahogy Liamet, főhősünk mostohatestvérét is.

Tessa pedig végleg azzal veszítette el a jóindulatomat, ahogy a régi pasijával bánt. A szerencsétlen srác a maga módján szerette Tessát, az már más téma, hogy nem voltak egymáshoz valóak. De amit főhősnőnk művelt a sráccal, az még engem is kiborított. És ez a szerencsétlen még ezek után is megbocsátott volna Tessának. Nyomor a köbön!

Egyszerűen alig merem elhinni, hogy ebből a regényből világsiker lett, amit valószínűleg meg is fognak filmesíteni. Azt nagyjából sejtem, hogy miért lett siker, hiszen a legnagyobb One Direction őrület közepette készült és a rajongók Harryt beleképzelve főszereplőnek, valószínűleg bármit megvettek volna, amit a srác neve fémjelez. De könyörgöm! Ennél ezerszer jobb fanfiction regények vannak, pont ebből kellett bestsellert csinálni? Komolyan, elsírom magam.
Ráadásul azon felül, hogy a One Direction tagjai a szereplők - nekem nem jött át, hogy ki kicsoda, mert nem ismerem őket -, sajnos nekem semmi nem mutatta, hogy közük van az együtteshez. Esetleg, ha lett volna benne valami zenei szál, az talán közelebb hozta volna hozzám az egészet, de így csak feltevéseim maradtak. És bár nem ismerem Harry Stylest, de ha az írónő által leírt karakter alapján próbálok róla képet alkotni, az régen rossz rá nézve. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy a valódi Harry ennyire elvetemült lenne:).

Ami az egészben pedig a legfurább, hogy attól függetlenül, hogy a regény egy rakat klisére épül (a végét is beleértve), de mégis addiktív. Képtelen voltam letenni, szinte egy ültőhelyemben kiolvastam és akármilyen rossz is volt a történet, mégis kíváncsi vagyok a folytatásra. Mazochista lennék? Lehet. De hátha a második rész jobb lesz valamivel:). Vagy talán, mert Hardinnak mégis volt pár jó pillanata, amikor az őrülete mögé bepillantást engedett? Majd kiderül.

Összességében ez egy végtelenül klisés, beteg "szerelmi" történet, amit főként One Direction rajongóknak ajánlok, ők valószínűleg meglátják benne azt, amit én "nem-rajongóként" nem találtam meg. Mindenképpen 16 éven felülieknek javaslom az olvasását a rengeteg szexjelenet miatt. 

Borító: Nekem túl egyszerű, abszolút nem vonzaná magára a figyelmemet, ha nem ismerném az előzményeit a regénynek és nem célzottan keresném.

Kedvenc karakter: Hardin mostohaanyja: Karen és Liam

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: a hosszas nyüglődés

Érzelmi mérce: főhőseink egy idő után nem fogják vissza magukat, így mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlanám az olvasását

Értékelés:

Külföldi borítók

A rengeteg külföldi borító közül mutatok párat.

A Wattpad - ebookként - háromféle borítót is készített. Az első kettőn az énekes szerepelt, akiről az írónő Hardint mintázta, a harmadikra viszont már nem került fel:

A legtöbb kiadó ragaszkodott a két szereplős borítóhoz - az angol és a francia borító majdnem tökéletesen megegyezik:

Ahogy a bolgár és spanyol borító is szinte ikertestvérei egymásnak:

És a portugál, a horváth és az olasz borító:

És végül a német borító a maga egyszerűségével:

A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben

Egy négyállomásos turné keretében mutatunk be nektek egy álnév alá rejtőző magyar író első kiadott művét. Mindig jó olvasni hazai szerzőtől, és rádöbbenni: lehet, hogy nem ismerik nemzetközileg, de ez is van olyan jó, mint bármelyik bestseller.
A köd általában csak egy időjárási jelenség, de néha több annál. Néha nem árt, ha vigyázol, mert veszélyes is lehet. Nem minden az, aminek látszik. Mindig figyelj a ködben, és hallgasd a dobszót.

Főnix Könyvműhely 2014.
360 oldal
Besorolás: YA, urban fantasy

Amy Soleil élete nem egyszerű.
Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.
Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.
Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.
Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.
Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.
A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

Nagy várakozással jelentkeztem az előolvasási lehetőségre, mert ebben a műfajban nagyon kevés könyv jelenik meg magyar szerzőtől. Megtetszett a fülszöveg is, nem kevésbé a borító, a kettő együtt egy izgalmas, kellően  sötét young adult történetet ígért.

Még az olvasás elkezdése előtt megtudtam, hogy egy sorozat első részéről van szó, tehát amolyan bevezetés, felvezetés lesz a könyv első része. Jobb, ha tisztázzuk, az egész könyv egyetlen hosszúra nyújtott bevezetés lett, legalábbis számomra. Pedig viszonylag jól indult, az első fejezet cselekménye, eseményei kimondottan tetszettek, bár túl kellett tennem magam a szöveg néhány szófordulatán.  Ahogy a fülszövegben is olvashatjátok a két főszereplő - az ikerpár - első napjukat töltik az új iskolájukban.  Az osztálytársakkal való megismerkedésük gondolom nagyon laza akart lenni, de a "Ti vagytok a friss hús, mi?" és  "..ez meg itt a lökött öcsém.." számomra inkább megdöbbentő volt, mintsem valóságos ismerkedős szavak.  Tehát az első fejezet bemutatja a szereplőket, megalakul a rockbanda (igen, rögtön első nap, első szünetben), később megjelenik a köd és örökre eltűnik a szimpatikus osztályfőnök. Vártam volna, hogy ezen a szálon elinduljon a nyomozás..

Sajnos innentől néhány ígéretes  részletet kivéve egészen a könyv utolsó harmadáig unalmasan teltek az oldalak. Pedig voltak felvillanások, misztikus jelek, amik nyilván a főhős figyelmét igyekeztek felhívni magukra,  de Amy-nek sikerült figyelmen kívül hagyni valamennyit. A nyomozás elindítása helyett a történet inkább a garázs próbateremmé való alakításának bonyodalmaival  foglalkozott, és megtudhattam, hogyan lesz két-három hónapnyi együtt zenélésből sztárzenekar. De megtanulhattam új kifejezéseket is, mint a mezítlábazás, mert ugye milyen poén naponta elcsúszni a fürdőszobában.

Részesülhettem  rengeteg felesleges párbeszédben, amik többsége próbált poénos lenni, de valahogy nem tudtam nevetni rajtuk. Az viszont feltűnt, hogy a karakterek rengeteget kacsintanak, ami a való életben - a tikkeseket kivéve - gyakorlatilag nem létezik.  Szó nélkül nem hagyhatom az alkohol felbukkanását, bár a rockzenével kötelezően együtt jár a pia is, na de itt gyerekekről van szó. Az apukával elfogyasztott pohárka bort se szívleltem, de a koncertek körüli iszogatás kifejezetten nem tetszett. Vagy amikor Mr. Vodka segített Amy rosszkedvén... és persze gond nélkül meg tudták vásárolni...

A történet meglehetősen sok karaktert vonultat fel, a gyerekek baráti társaságán kívül természetesen akadnak felnőttek is. A szülőket átlagosnak mondanám, bár némely apró részleten elcsodálkoztam: költözés után anyuka könyveket pakolászik, miközben hites férje sorozatot néz, szenvedélyesen.

Az iskolaigazgató  a legjobb karakter, szinte kimászott a lapok közül, annyira jól volt megjelenítve. Kellően érvényesült a szigor, de mindig éreztem benne a felelősségtudatot, a védelmezést. Remek a portás karaktere is, picit színpadias figura, de szeretetreméltó, olyan, akiben bizalmasra lelhetnek a diákok, ha betartják a szabályokat.  Winston Burke pedig tipikus zenekar menedzser - jól hozta a karakterét, egy bakit kivéve: egy pasi sosem írja az sms végére, hogy XOXO, ha igen, akkor lőjétek fejbe.

A gyerekek akár jó karakterek is lehettek volna, de Amy-n kívül nem ismertem meg őket alaposabban. Teltek a hétköznapok, ment az idő, de nem láttam bele a fejükbe. Amy meg... ugyan már, azonnal ki kellett volna bontania a levelet, amit Othello-ban kapott.

Meg kell említenem az abszolút feleslegesen beépített szerelmi szálat. Őszintén remélem, hogy a szerző a következő részekben képes lesz kibogozni, amit itt összekavart, ugyanis mindenki másba szerelmes, mint akibe kéne, vagy akit elhívott a bálba, vagy akiről biztosra gondoltad volna. Totál káosz.

Hogy valami jót tartogassak a végére, nagyon tetszettek a nevek, a helységek neveitől kezdve a szereplők igazi - eredeti nevéig. Hasonlóan jól felépített az iskola, határozottan magam elé tudtam képzelni részletekbe menően, az igazgató szobájától a ködbe vesző iskolaudvarig.

Összességében különösebben nem barátkoztam össze a történettel, az én ízlésemnek fele ennyi rock és tízszer ennyi feszültség felelne meg. Az első és az utolsó fejezet kifejezetten tetszett, és tényleg imádom a rock-ot, de kivonva  ebből a történetből, hozzáadva sokkal többet a borzongató misztikumból  egészen jó sztori kerekedhetne  belőle.  Egy biztos, mindenképp elolvasom a következő részt is.

Borító:  Hangulatteremtő, tetszik.

Kedvenc karakter: Az igazgató.

Szárnyalás: Az Othello-i látogatás.

Mélyrepülés:  Az egész ikervita  a húgom-nővérem kérdésről. Ezt elég könnyű eldönteni, és az ikrek el is fogadják a születési sorrendet, nem értettem ezen mit lehet vitázni éveken át.

Érzéki mérce:  Szerencsére kicsinyke a szerelmi szál, de bonyolult. Fátylat rá.

Értékelés:

Nyereményjáték:

A regényben központi szerepet kap a zene, főleg a rock és metál nagyjai. Különböző híres együttesek, előadók dalszövegeit kevertük össze, nektek pedig ki kell találni, kiről is van szó. Segítségetekre lehetnek a képek.
Írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába a megoldást, és helyes megfejtés esetén máris esélyetek lesz megnyerni a könyv egy példányát.Kizárólag Magyarországra tudunk postázni. A nyerteseket e-mailben értesítjük, akiknek 72 órájuk van, hogy e-mailben válaszoljanak. Válasz híján új nyertest sorsolunk.

But a shot in the dark
One step away from you
Now the time is here
For iron man to spread fear
I'm a believer
I ain't no deceiver


a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

09. 29. Bibliotheca Fummie

10. 01. Kelly Lupi olvas

10. 05. Nem harap a…

10. 07. Könyvszeretet

Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

Libri Kiadó 2013
463 oldal
Goodreads: 3,78
Besorolás: YA, realista

Mia tizenhat éves, cinikus, lázadó, határozott, nem fél szembenézni a kihívásokkal, amit az iskola, az osztálytársak és az elvált szülők jelentenek. Viharos a kapcsolata az anyjával, aki mindennél jobban szereti őt, viszont pasiügyekben eléggé hasznavehetetlen.

Mia, amióta az eszét tudja, egy dologra vágyik: hogy bekerüljön a londoni Royal Ballet Schoolba, a világ legnevesebb tánciskolájába. Csakhogy a felvételi vizsga kegyetlen, a tandíj pedig megfizethetetlen egy egyedülálló édesanyának. És csak hogy az élet még bonyolultabb legyen, a lány titokban őrülten szerelmes a legjobb barátnője bátyjába, Patrickba. A fiú annyira fantasztikus és különleges, hogy már-már nem is tűnik egyszerű halandónak, inkább egy angyalra hasonlít.

Mia sosem hitt abban, hogy egyszer minden álma teljesülhet. Arra pedig pláne nem készült fel, hogy amit a sors egyszer már nekiajándékozott, azt el is veheti tőle.

Csalódást okozott a könyv, ugyanis a cím sugallatával ellentétben szó sincs angyalokról a történetben. Egyáltalán semmi. Fantasy elem sincs egy szál sem.  A fülszöveggel sem vagyok elégedett (az eredetivel sem), ugyanis végig az olvasás során ott lógott a fejem felett, mint véres kard az utolsó mondat, valamit el fog veszíteni Mia, valami nagyon fontosat. Mivel két fontos dolog van az életében, a tánc és Patrick, nem bíz a szerző a fantáziánkra további lehetőségeket.

Ha megnézitek itt jobbra az eredeti olasz borítót, még szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hiszen szegények még egy misztikus borítóval is el lettek kábítva. A magyar borító viszont fényévekkel jobban sikerült, legalább a balett megjelenik és a víz alá merülésnek is van értelme.

Főszereplőnk a 16 éves Mia, aki a fülszövegben leírt jellemzőkön felül véleményem szerint egy rendkívül hisztis drámakirálynő. Igaz, hogy  kőkeményen kiáll az álmai mellett és tűzön-vízen át meg akarja valósítani a balettos karrierjét, de ne feledkezzünk meg a mindennapos viselkedéséről sem. Tiszteletlenül viselkedik az anyjával, és kivétel nélkül mindig előbb beszél, mint ahogy gondolkodna. Az egy dolog, ha valaki szarkasztikus, viccelődő stílusú, de valahogy gyakran éreztem átesni a ló túloldalára. Az eseményeket általában tragikusan fogja fel, mintha az egész világ ellene lenne, és ezekre a "támadásokra" agresszíven reagál.

Húszezer font lenne a tandíj sikeres felvételi esetén, amit Mia egyedülálló anyja nem tud előteremteni. Emiatt mindennaposak a veszekedések, és Mia az anyja háta mögött a dúsgazdag nagyihoz fordul, akivel anyja néhány éve nem áll szóba. Újabb örök-harag veszekedés után Mia a saját bőrén tapasztalja meg, milyen az, ha a nagyi minden lépését figyeli, ellenőrzi. Anyja mélységesen megbántódik, jogosan. Az iskolában is egyre rosszabbodnak a jegyei, viszont nő a beadatlan dolgozatok halmaza.

Mia élete nem csak a karrier kérdések miatt  viszontagságos. Legjobb barátnője, Nina, olyan a számára, mintha a testvére lenne, apróra mindent megbeszélnek egymással. Kivéve Mia óriási titkát, gyerekkora óta szerelmes barátnője bátyjába, Patrickba, aki 4 évvel idősebb, jelenleg a haditengerészetnél szolgál. Miután ez a szerelem viszonzásra lel, egyre nehezebb a titoktartás, és kitalálhatjátok, a bili ebben a témában is borul. 

A történetet egyébként Mia meséli el E/1 módban, és bizony van a szerzőnek valami a stílusában, ami nagyon haladóssá teszi az olvasást. Peregtek a lapok, de nem a történet miatti izgalmamban, inkább idegesített, vajon mit fog még alakítani ez a lány, hogy még nehezebbé tegye a sorsát. Nekem sok helyzet életszerűtlen volt, például Patrickról nem tudtam elképzelni, hogy a 16 éves kishúga irányíthatná a szerelmi életét, kivel járhat, kivel nem. Mia és az anyja közötti veszekedések is furák voltak, és ez a rengeteg felesleges hazugság sem tett jót az olvasói érzéseimnek.

Ami tetszett, az a balettal kapcsolatos események, a próbák, a tanárok, a lépések, ezekről szerettem olvasni. Kár, hogy ilyen jelenetekből olyan kevés került a könyvbe. 

A történet vége tehát valamiféle tragédiát sejtet, amit persze nem mondhatok el. Nem mondom, hogy megrázott, mert számítani lehet rá, erre folyamatos utalások vannak a könyvben is, de az egész utolsó 20-30 oldal, annyira gyengusz, hatásvadász ostobaságok halmaza.

És igen, a kártyavető barátnő révén  a történet végére  megkapjuk a misztikus szálacskát, ami tovább szövi majd a történetet, amit jobb lett volna itt lezárni. Persze hogy elolvastam a következő részek fülszövegét, és úgy döntöttem ez a történet nekem nem éri meg a további időbefektetést.

Velem ellentétben a történet sokaknak tetszik, talán a  misztikus befejezés miatt, és Olaszországban is állítólag igen népszerű, amit a GR nem igazán támaszt alá, de azért elhiszem. Sok humor, kellő számú szerelmi bonyodalom, szülő-gyerek háborúskodás, hazugságok és nagy kibékülések jellemzik a cselekményt és a végére le kellene vonni valamiféle következtetést, mire is volt jó ez az egész. Tanácstalan vagyok, hozzám nem ért el a mondanivaló.

Borító:  Jobb mint az eredeti, gratulálok a készítőnek.

Kedvenc karakter: Nem volt.

Szárnyalás: A balettel kapcsolatos részek.

Mélyrepülés:  Patrickról nagyon kevés az információ, keveset szerepel.

Érzéki mérce:  Tulajdonképpen néhány csókolózásnál nincs több a történetben.

Értékelés: