KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2011. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2011. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 19., szombat

Pittacus Lore: A Hatok hatalma - Lórieni Krónikák #2

Cartaphilus Kiadó 2011
304 oldal
Fordította: Illés Róbert
Goodreads: 4,16
Besorolás: YA, sci-fi

Pittacus Lore álnéven James Frey és Jobie Hughes szerzőpáros írja a Lorien Legacies sorozatot, amelyet hat részesre terveztek. Az első részről,  A negyedik című könyvről már írtam ITT.

A bejegyzés spoileres lehet az első részre, aki nem  olvasta, sürgősen olvassa el, mert a második még jobb lett!

Negyedik, Hatodik és Sam menekülni kényszerül Paradis-ból, miután félig lerombolták az iskolát a végső harcban, és a rendőrség is terroristának tartja őket. Egy időre megpróbálnak elrejtőzni, hogy kitalálják mi legyen a következő lépés, hogyan találják meg a többieket. Rájönnek, hogy Sam apja jeleket hagyott maga után, de ezek felderítéséhez vissza kell menniük Paradis-ba. Hiába sikerül megszerezni amiért jöttek, John nem bírja ki, hogy ne lássa Sarah-t, persze az FBI lecsap rájuk. Ki kell szabadulniuk a fogságból, mert vár rájuk egy sokkal veszélyesebb küldetés, a mogadoriak főhadiszállásáról vissza kell szerezniük Negyedik ládáját. Bejutni sem egyszerű, de amit bent találnak az minden képzeletet felülír.
Mindeközben Spanyolországban Hetedik, aki egy eldugott kolostorban él, minden lehető eszközzel - ami gyakorlatilag néhány perc netezés naponta - próbál nyomára bukkanni a többieknek. Meggyőződése, hogy John Smith egy közülük, de hiába próbál kapcsolatba lépni vele, cepanja nem segít neki. Az évek során elvesztette a hitét Lorienben, a vallásba menekül, és ez nagy baj, mert  Hetedik nem tudja kinyitni nélküle a ládáját, amit egyébként is elrejtett előle a mentora. Nem várt segítség érkezik Hetedik  életébe és hamarosan hasznát is látja, mert szembe kell néznie a mogadoriakkal, akik rátalálnak.

Rendkívül jól szórakoztam a sorozat második részén, rengeteg akció és izgalom van benne. Az első részre tulajdonképpen a film kapcsán figyeltem fel, miután Alex Pettyfer játszotta a főszerepet. A könyvet a film megnézése után olvastam, de még úgy is nagyon tetszett. A Hatok hatalmára egyáltalán nem jellemző a "sorozat második része" szindróma.  Sőt, sokkal  jobban megírt a történet szerintem, ebben közrejátszik, hogy a történet két szálon fut, és a Spanyolországban játszódó események Hetedik narrációjában hangzanak el.  Az eleje lassú, de ez szükséges is, hogy megismerjük az új szereplőket, és a menekülő csapatnak is adjuk egy kis időt összecsiszolódni.  Aztán felpörögnek az események és felváltva izgultam az Államokban és a Spanyolországban  zajló cselekményen. 
A szerelmi szál, ami az első részben hangsúlyos volt, most egész más irányba terelődik, és kapunk - szinte kötelező elemként - egy halványka szerelmi háromszöget. Szerencsére nem nyomja el a történetet, éppen csak színesíti a sztorit, mert itt igazából a harcokon, összecsapásokon kell izgulni.
A karakterek közül  Negyedik ahelyett, hogy komolyodna, úgy éreztem éretlen és forrófejű, meg is kapja érte a büntetését. Nem sok előrehaladást mutat a karaktere, de  hiszek benne, és megadom az esélyt, hogy helyrehozza a hibáit.  Hetediket nagyon megszerettem, ő nagyon emberi, megismerhetjük a múltja néhány részletét, hogyan vándoroltak országról országra, amíg a kolostorban befogadták őket a cepanjával. Az ő helyzete sokkal nehezebb, mint Negyediké, hiszen Henri az apjaként viselkedett, Hetediknek meg tulajdonképpen egyedül kellett kezelnie kifejlődő képességeit.
Hatodik csodálatos karakter, ő az, aki elvitte a hátán a történetet. Ő az esze a csapatnak és a küzdelemben is a legnagyobb mértékben veszi ki a részét, pedig neki is saját magának kellett  mindent megtanulnia.
Egyetlen "apróság"zavart, hogy a Mogokat ebben a részben lényegesen könnyebb volt megölni, gyakorlatilag lekaszálják őket tucatjával, több jelenetben is, az első részben azért sokkal félelmetesebb ellenfélnek tűntek. 
Sajnos a filmváltozatról nagy a hallgatás, pedig az első rész 60 millió dolláros ráfordítás után világviszonylatban 140 millió dolláros bevételt hozott. A rajongók biztosan nagyon várják, velem együtt, ahogy a könyv harmadik részét is, a címe The Rise of Nine lesz, és 2012. augusztus 21-én jelenik meg az Államokban. Bízom benne, hogy a Kiadó karácsonyra meglepi a rajongókat a magyar megjelenéssel.

Borító: Jobb mint némelyik külföldi kiadás. 
 
Kedvenc karakter:  Hatodik, Hetedik

Szárnyalás:  Bernie Kosar, még mindig kedvenc, itt a lótól a bagolyig lesz pár átváltozása.

Mélyrepülés:  Olivia kábé 10 másodpercre bukkan fel a könyvben, nem is értem, mi értelme volt...

Érzéki mérce: Néhány puszi és smárolás, váltott szereplőkkel, meg fogtok lepődni.

Értékelés:
 

2012. január 19., csütörtök

Maryrose Wood: Éjmély - Nightshade - Méregnaplók 2.

Lybrum Kiadó 2011
216 oldal
Fordította: Hudácskó Brigitta
Goodreads: 3,72
Besorolás: YA, dark-fantasy

Nagyon vártam már a Méregnaplók sorozat második részét, mely az Éjmély címet kapta az eredeti Nightshade (nadragulya) helyett. Az Éjmély tökéletes választás, pontosan visszaadja a könyv hangulatát. Nem mindenki szereti a "dark"-os  könyveket, én meglehetősen odavagyok értük, így a Méregnaplók első, enyhén sötét része után nagy élvezettel olvastam ezt a remekül megírt,  borzongató folytatást.

Jessamine lassacskán felépül a súlyos betegségéből, de a szíve összetört, Gyom, a jegyese elhagyta őt, mielőtt az állapota javult volna. Elment, és magával vitte a lány apjának titkos jegyzeteit is. Az élet megy tovább, Jessamine gépiesen teszi a dolgát, átvette apjától a gyógyító szerepét, napjait a megszokott rutin szerint tölti, a betegekkel és a növényekkel foglalkozik. A halk suttogások a fejében egyre erősödnek, aztán Oleander herceg nem vár tovább, elárulja neki, hogy édesanyját az apja ölte meg, és ha a lány bosszút áll, akkor elvezeti Gyomhoz. Jessamine persze a mérgekhez fordul és a fűszerezett vacsora dupla eredményt hoz: kettős gyilkosságot. A lánynak menekülnie kell, vakon követi Oleander szavait, egyre nagyobb bajba kerül, a lelke egyre sötétebb mélységekbe zuhan. Gyom próbálja megtalálni, de még a növények sem segítenek, a hercegtől mindenki fél. Gyom végül Padovába megy, az egyetem botanikus kertjében kell megtalálnia  a segítséget, amíg nem késő.

Az írónő stílusa gyönyörű, nagyon élvezetes olvasni a kerek mondatokat, amik elvisznek ebbe a titokzatos XVIII. századi világba.  Sok a növényes utalás természetesen, újra kedvet is kaptam a témában elmerülni, például meglátogatni egy botanikus kertet.
Tetszett, hogy felváltva Jessamine és Gyom szemével látjuk a történetet. 
A karakterek változása előnyére vált a történetnek, Jessamine brutálisan más lett, míg az első részben egy fiatal nagyon kedves, naív lány, itt már szinte könnyedén vette a gyilkosságokat. A hazudozásba hamar belejött, és később olyan kalandokba is belemegy, amire csak kapkodtam a fejem. Gyom viszont szinte belebetegszik a lelkiismeret furdalásba amiért el kellett hagynia a lányt, na meg a gyilkosságért is persze. Szenvedélyesen szereti  Jessamine-t, aki azonban lépésről lépésre átáll a sötét oldalra, Oleander herceg szolgálatába áll. Eleinte még emlékszik, hogy Gyom megtalálása a cél, de az ópiumszedés miatt ez feledésbe merül. 
Rye érdekes karakter, de nem tudtam megszeretni, Signora Baglioni viszont kedves szereplője a történetnek.
Az Éjmély egy igazán sötét mese folytatása, amiben egyetlen fénysugár pislákol, Gyom. Várom a harmadik részt, mert a befejezés az annyira kegyetlen függővég, ami már igazából szép. Kísértetiesen fájdalmas.

Borító: Nagyon szép, igazán tetszik.
 
Kedvenc karakter:Gyom, Jessamine

Szárnyalás: Az utolsó fejezetet imádtam.

Mélyrepülés: Vége az ártatlanságnak, bár a könyvnek jót tett, a lelkemnek nem annyira.

Érzéki mérce: 16 éven felülieknek, a szexuális utalások és a narkotikumok miatt.

Értékelés:

2012. január 16., hétfő

L.J. Smith: Stefan naplója 1. A kezdetek

Könyvmolyképző Kiadó 2011.
222 oldal
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, fantasy

A kezdetek.... Kezdjük azzal, hogy megáldott minket az élet (avagy a CW Television Network) egy igazán izgalmas, romantikus, vámpíros sorozattal, a Vámpírnaplókkal. Az igazi rajongók már az amerikai premier előtt függők lettek az ütős előzeteseket nézve. Természetesen felmerült bennem, őrült rajongóban, hogy ha ez a sorozat könyvek alapján készült, feltétlenül el kell olvasnom. Az eredményem: keservesen küszködve három részen sikerült átvergődnöm, de már az elsőnél lejött, ez olyan távol áll a TV sorozattól, hogy távolabb már nem is lehetne. Szerencsére... Bocsánat LJS rajongóitól, de ez a nő valami borzalmasan ír.  Úgy döntöttem, soha többet nem veszem a kezembe a "műveit". 
Tavaly év végén azonban itthon is megjelent Stefan naplójának első része, és a világ olvasótársadalma szerint ez nyomokban sem hasonlít az írónő eddigi regényeire, úgy döntöttem, adok egy esélyt. Megérdemelte.

A 17 éves Stefan Salvatore  tisztelettudó fiúként meg akar felelni apja elvárásainak, a tervek szerint eljegyzi  a közeljövőben  Rosalyn Cartwright-t, a helyi bankár lányát, bár nem szerelmes belé. A bátyja Damon a háborúban harcol, így Stefan feladata a  birtok irányításába is beletanulni.
Ebbe a szépen elrendezett képbe csöppen a fiatal árvalány, Katherine Pierce, akinek Atlantában felégett az otthona, és ismerősök közvetítésével átmenetileg  a birtok vendégházában rendezkedhet be.  A lány azonnal megtetszik Stefannak, aki egyre nehezebben gondol a közeledő eljegyzésre. Damon is hazaérkezik, Stefan örül a testvérének, aztán már nem annyira, amikor rájön, Katherine bája nem kizárólag őt varázsolja el. Az eljegyzés tragédiába fordul, a menyasszonyt  feltépett torokkal  holtan találják. A fivérek apja a többi városalapítóval szövetségre lép, meggyőződésük, hogy a környéken démonok, vámpírok élnek, akiket el kell pusztítani.  Stefan  egyik éjjel nem várt élményben részesül, Katherine felfedi valódi énjét. 

A könyv olvasható! Miért??
Egyrészt meggyőződésem, hogy nem LJS írta, hanem egy-két szellemíró. 
Másrészt a könyv teljes egészében a TV sorozat 1864-es visszaemlékezésein alapszik, szinte szóról szóra. Ez már csak jó pont lehet, hiszen azt imádjuk, mi Rajongók, akik természetesen ezt a könyvet sem hagyhatjuk ki. Pénztárcánk végtelen, és végre azt kapjuk, amire vágytunk, az "igazi" Stefant, Demont, és a többieket: pl: Pearl, Anna  ők benne sem voltak az eredeti könyvsorozatban, ahogy az egész vámpírrá válás sem így zajlott.  Különösebb erőfeszítést nem tesz a szerző a karakterek kibontására, hiszen úgyis ismerjük őket a sorozatból. Kivételt talán Stefan képez, akiről azért sokat megtudtam. Az ő gondolatain keresztül látjuk a történetet, igazán üdítő volt olvasni, milyen igazi, ártatlan déli fiatalember volt. Damon az ellentéte, lázadó, engedetlen, a véleményét nem ejti véka alá, állandó küzdelemben áll az apjukkal.
Összességében egy die-hard rajongónak (én) öröm elolvasni a könyvet, mert jó elmerülni ebben a világban, tényleg kiderül egy-két részlet, amit nem így képzeltem el. Ha olvastad a VD sorozatot és túlélted=ez is tetszeni fog. Ha olvastad a VD sorozatot, de abbahagytad, mert nem a TV sorozatot kaptad és csalódtál=ez tetszeni fog. Ha eddig nem olvastál semmit, de fan vagy=tetszeni fog.
A sorozat további öt részen keresztül folytatódik. (2. Bloodlust, 3. The Craving, 4. The Ripper, 5. The Asylum, 6. The Compelled)
Igazából a legeslegjobban az érdekelne, ha ez a bizonyos szellemíró megírná nekem Klaus történetét:)) Mit szóltok??
Borító: Sorozatos, tökéletes.
 
Kedvenc karakter: Katherine

Szárnyalás:  Óriási előny, hogy nem LJS írta.

Mélyrepülés:  Az 1864-es visszaemlékezések forgatókönyvén kívül többre is kíváncsi lettem volna. TVD= könyvből készült sorozat, Stefan naplója= sorozatból készült könyv.
 
Érzéki mérce:  Stefan és Katherine elmélyülten romantikáznak.

Értékelés:


2011. december 30., péntek

BEST OF 2011

2011 legjobbjait 66 idén olvasott könyv közül választottam ki. A célom 50 könyv elolvasása volt, ezt sikerült könnyedén teljesíteni, ezért 2012-ben 100 könyv lesz a saját kihívásom. (Maximum 10% lehet manga, képregény, antológia)
A kézzel fogható könyveken kívül kb. 15 kéziratot kaptam íróktól és írópalántáktól, közülük is vannak kedvencek.  
Idén 98 könyvet vettem vagy kaptam a kiadóktól, jócskán maradt olvasatlan könyv, az ebook gyűjteményemről nem is beszélve. 
További tervek:
2012 január 29-én lesz egy éves a blog, amit könyves nyereményjátékkal fogok ünnepelni, meghirdetés a januári első postban lesz.
Jövőre új rovatokat szeretnék indítani, többek között lesz "Saját könyvtáram kincsei" és "Klasszikus kedvencek", mindkettő címe magáért beszél.

Köszönöm minden kedves látogatómnak az érdeklődést,  örültem minden hozzászólásnak, levélnek, kéziratnak, remélem 2012-ben is találkozunk minél gyakrabban!!!

Íme 2011 LEG-jei az én ízlésem szerint:

Legrosszabb könyv:   Jennifer Murgia: Angyalcsillag

Legrosszabb karakter:  Helena  Dora Craiban: Fénytörés Helena I.





Legjobb debütáló író könyve: Andrea Cremer: Nightshade - Az Őrzők

Legjobb világfelépítés:  Alternatív világ - Hamuvilág  Benina: A Boszorka démona - Bíborhajú - 2

Legjobb főhős: Harry Dresden Jim Butcher: Pusztító vihar - Dresden akták 1. 

Legjobb hősnő:  Calla  Andrea Cremer: Nightshade - Az Őrzők 

Legjobb páros:  Alex és Brittany  Simone Elkeles: Perfect Chemistry 

Legjobb ellenség: Wentworth Benina: A Boszorka démona - Bíborhajú - 2  

Legjobb szerelmi háromszög: Adrian, Rose, Dmitrij  Richelle Mead: A Végső Áldozat - Vámpírakadémia VI. 

Wes/Sarah Dessen: Tökéletes
Legjobb pasi:   Wes   Sarah Dessen: Tökéletes  

Legviccesebb jelenetek: Adrian beköpései  Richelle Mead: Vérvonalak - Bloodlines

Legjobb történelmi helyszín:  Középkori Velence  Jon Courtenay Grimwood: Pusztító angyal

Legjobb paranormális jelenet: Ördögtorok Danielle Trussoni: Angelology - Az átok

Legjobb romantikus regény:  Sara Gruen: Vizet az elefántnak 

Legjobb realista regény: Sean Olin: Brother/Sister 

Legjobb disztópiás regény: Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve 
Legjobb paranormális regény:   Rob Thurman: Éjvilag - Nightlife
Legjobb publikus kézirat:  Ashley Carrigan: Bukott angyal
Legjobb titkos kézirat:  molyos ismerősöm: PaAn azaz Pados Anikó, időközben megnyílt a facebook-os oldala, ahonnan el lehet jutni a regényhez, már öt fejezet olvasható.
Legjobb sorozatok holtversenyben:    THG     TMI    VA




2011. december 26., hétfő

Stephenie Meyer-Kim Young: Twilight képregény 2.

Könyvmolyképző Kiadó 2011
240 oldal
Goodreads: 4,19
Besorolás: képregény

Igazi  meglepetés volt a kiadótól, hogy  karácsony előtt megjelent a Twilight - Alkonyat képregény második része. Ahogy tavaly is, a külföldi megjelenést követően két hónappal  már magyar szövegbuborékokkal olvashattam, igényes, minőségi kiadásban a kötetet. A borítón szereplő rét jelenet Bellája végre találkozik a másik felével, Edwarddal.

Kim Young  a tőle  megszokott minőségben folytatta a munkát, részletesebben  ITT  írtam az első részről.
Tehát a történet a rét jelenet végén maradt abba, amikor hazaindulnak, és a második rész pontosan ott folytatódik, Bella szobájában, hiszen a beszélgetést nem tudják abbahagyni.  Másnap Edwardékhoz mennek, és a történet a könyvhöz híven folytatódik egészen az iskolai bálig.
 
Továbbra is nagyon szeretem ebben a képregény változatban azt, hogy teljesen független a filmektől, és a karakterekben sincs semmi utánzás, tehát a képi világ teljesen új és egyedi. Edwardék háza, a szobája egész más az eddig rögzültektől.

A képregény fekete-fehér, néhány színes oldallal megszakítva, egyik kedvencem például Carlisle backstory-ja, ami sok-sok oldalon keresztül tart, egészen Edward és Esme átváltoztatásáig.

Újabb kedvenc jelenetem Edward szobájában játszódó kanapés "félelmetes szörnyeteg vagy" párbeszéd.

 
Útban a baseball meccsre, íme a második kedvenc csókjelenet, és rögtön utána a találkozás a nomád vámpírokkal.

James, Laurent és Victoria remekül el lettek találva, a meztelen lábukkal együtt, imádom.


Jacobra persze majd rásütik, hogy elég lányos lett, de majd a következő részben láthatjuk talán a kockahasát is.

Végül íme egy báljelenet, ami színesben szerepel néhány oldalon át, természetesen Bella gipszelt lábbal, komolyan várja az átváltoztatást.




Borító: Rét jelenet másik fele, kiváló.
 
Kedvenc karakter: Edward

Szárnyalás:Carlisle backstory

Mélyrepülés:Nincs hiba

Érzéki mérce: Tini romantika.

Értékelés:

2011. december 24., szombat

2011 Karácsony

NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES BLOG LÁTOGATÓMNAK, BARÁTAIMNAK, CSALÁDOMNAK, ISMERŐSEIMNEK. 

A mai estén 10 könyvvel gyarapodott a könyvtáram, nagyon-nagyon  várt regényekkel, úgyhogy nagyon boldog vagyok. Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő című könyvét a Molyos karácsonyi ajándékozás során kaptam @láncos molytársamtól. Ezúton is köszönöm:)
Kisebbik lányom  két könyvet kapott a játékok mellett, a karácsonyfa alól nem hiányozhat az olvasnivaló sem.

Tehát a közeljövőben ezeket fogom olvasni:


2011. december 19., hétfő

Jim Butcher: Pusztító vihar - Dresden akták 1.

Ad Librum - Wizard Books 2011.
300 oldal
Fordította: Hoppán Eszter
Goodreads: 3,92 (több mint 30e olvasás)
Besorolás:  urban fantasy

Jim Butcher Dresden akták sorozatának első része még 2000-ben jelent meg, és azóta  évente egy, illetve néha két résszel bővül a sorozat, jövőre várható a 14. rész megjelenése. A sorozat méltán népszerű, engem is levett a lábamról,  nagyon örülök, hogy a Wizard Books elhozta a magyar urban fantasy rajongóknak is.

Főhősünk Chicago egyetlen hivatalosan működő profi varázslója - aki még a telefonkönyvben is szerepel - , ő Harry Dresden. A megélhetésért varázstudományát igyekszik kamatoztatni magánnyomozó irodájában, de időnként a rendőrség is igénybe veszi a szolgálatait. Rendszerint őt hívják, ha olyan esettel állnak szemben, ami mágia nyomára utal. Éppen nem megy túl fényesen az üzlet, amikor egy  nap zsíros megbízást kap egy hétköznapinak tűnő háziasszonytól, keresse meg eltűnt férjét. Ugyanakkor a rendőrség is riasztja, brutális kettős gyilkosság történt a környéken, feltehetőleg fekete mágia felhasználásával. Ha ez még nem lenne elég, a dúsgazdag maffiózó nyomatékosan felhívja a figyelmét, hogy ebben az ügyben nem nyomozhat. A szálak szépen összefonódnak, és Harry egy bonyolult, sötét ügy közepén találja magát, mágikus és emberi ellenfelekkel, akik immár az ő életére vadásznak.  

A történet végig pörgős, ami kell is, hiszen  varázslónknak hamar versenyt kell futnia az idővel, el kell kapnia a gyilkost, hogy saját magát tisztázhassa, a mindenható Fehér Tanács előtt ugyanúgy, mint a chicagói rendőrség előtt. Dresden karaktere lehengerelt, imádtam a szarkasztikus humorát, a sebezhetőségét. Nagyon szerethető figura, mindig a jó oldalon áll, de mégsem tökéletes. Nem mindenható és nem elpusztíthatatlan. Az ösztönei, az okos gondolatai azonban sosem hagyják cserben, a legreménytelenebb helyzetekből is kivágja magát. 
A sötét, rémisztő, misztikus, harcolós részeket kellően egyensúlyozza a szerző  a humorral, a jól illeszkedő leírásokkal. A karakterek közül nyilván több is szerepelni fog a következő részekben, mint például Karrin Murphy, aki nagyszerű támogató karakter, ő a különleges nyomozati (paranormális) osztály vezetője a rendőrségnél. Kellően szigorúan képviseli a törvényt, ugyanakkor gyengéd is tud lenni Harry-vel, ha az élet úgy hozza. 

A másik kedvenc mellékszereplőm Bob, a koponyában lakó szellem, aki tanácsadó funkciót tölt be, mellesleg kiválóan emlékszik a titkos főzetek receptjeire.A jelenetei kacagtatóak, még a legnagyobb zűr közepette is.
Ki kell emelnem megelégedésemet a fordítással kapcsolatban, kedvenc fantasy fordítóm, Hoppán Eszter végezte ezt a remek munkát. Az ő neve garancia a minőségre.
Aki tanácstalan ajándékvásárlási ügyben hímnemű egyednek, garantáltan jó választás ez a könyv, imádni fogja a szerencsés, aki kapja.
Gratulálok a kiadónak, nagyszerű választás ennek a sorozatnak a kiadása, és kíváncsian várom, mivel rukkolnak még elő a következő évben.

Borító: Eredeti, tökéletes.
 
Kedvenc karakter:Harry, Bob, Morgan

Szárnyalás: Minél magasabb szintű a technológia, annál könnyebben megy tönkre Dresden közelében.

Mélyrepülés: Nem találtam hibát.
 
Érzéki mérce:  Romantika ebben a részben nincs, de nem is hiányzik.

Értékelés:
 Köszönöm a könyvet a Wizard Books kiadónak.

2011. december 10., szombat

Richelle Mead: Vérvonalak

Agave Kiadó 2011
333 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 4,26
Besorolás: YA, fantasy, paranormal

Egyik kedvenc sorozatom a Vámpírakadémia, annak ellenére, hogy nem pont úgy végződött, mint ahogy az nekem a legjobban tetszett volna. Túltettem magam ezen, annál is inkább, mert a hozzám hasonló őrült Adrian Ivaskov rajongók igazán jó hírt kaptak pár hónapja: a kedvencünk a VA spin-off sorozatában továbbra is az életük része lehet. A hat részesre tervezett Bloodlines sorozat első darabját már a kezemben tarthatom, ez gyors volt, kedves Agave Kiadó! 
Befejezve az olvasást én úgy látom, igazából azok számára élvezetes a könyv, akik olvasták a Vámpírakadémia I-VI részét. A bejegyzés spoileres lehet azokra nézve, akik nem végeztek még velük.

Lissa a jelenlegi  törvények szerint csak úgy maradhat királynő, ha van élő rokona, ezért Jill-t biztonságba kell helyezni minél hamarabb. A legjobb megoldásnak az tűnik, ha emberi környezetbe, a napfényes Palm Springsbe küldik, egy bentlakásos iskolába. Itt nincs valószínűsége striga támadásnak, és Jill biztonságáról többen is gondoskodnak, szobatársa az alkimista Sydney lesz, a testőre Eddie szintén beiratkozik a végzős évfolyamra. Egy közelben élő vámpírnál szervezik meg az etetést, és itt lesz a bázisa Adriannak is, akit kivételes, majdnem testvéri szeretet fűz Jillhez. 
A strigák helyett azonban egész más problémákkal kell megküzdenie Sydneynek, belecsöppen az emberi iskolai életbe, amiben Jillhez hasonlóan eddig nem volt tapasztalata. Ahogy telnek a hetek barátokat és ellenségeket is szereznek, Jill a kamaszkori érzelmi problémákkal is küzd, Sydney pedig ijesztő felfedezést tesz a diákok divatos tetoválásaival kapcsolatban.  A nyomozás a kedvére van, mert ha sikeres lesz, visszaszerezheti a többi alkimista bizalmát, és elkerülheti a rémálmaiban szereplő átnevelő központ fenyegetését.  

Richelle Mead nagyon jól döntött, hogy a Bloodlines nem az Udvarban és nem is a Szent Vlagyimirban játszódik. Az is szerencsés, hogy Sydney a narrátor, aki annyira más, mint Rose.  Sydney alkimista neveltetése olyan, mint egy kisebbfajta agymosás, szigorú szabályok szerint élnek, gyűlölik a vámpírokat, dampyrokat, strigákat, morákat, hivatásuk az emberek védelme, és az, hogy ezeknek a  teremtmények a létezése egyáltalán ne kerüljön nyilvánosságra.  Mivel Sydney épp kiesett a cukros kosárból az alkimistáknál, néhány nem kívánt kompromisszumot is elfogad, hogy bizonyíthasson ebben a feladatban, és hogy megkímélje húgát ettől a melótól, amit most ő csinál. Sydney egy megfigyelő, intelligens, okos, követi a szabályokat, de tudja, hogy vannak kivételek a szabályok alól. Néha annyira naiv, főleg a pasis dolgokkal, időnként meg egyenesen meglepett a tetteivel, végre kiderül, miért is segített Rose-nak, mivel tartja sakkban őt Abe.
Őszintén szólva Sydney elsőre nem volt lenyűgözően szimpatikus, de ahogy haladunk a történetben, érezhető rajta a fejlődés, bár sosem lesz olyan impulzív karakter mint Rose, de kárpótol, hogy mennyire professzionálisan hajtja végre  a feladatait.
Jillel annyi minden történik, hogy nem csoda, hogy nem mindig tudja megfelelően kezelni a helyzetet. Az alkimisták nem bírják a vámpírokat, Jillnek mégis sikerül egyre közelebb kerülni Sydneyhez. Örültem, hogy legalább Jill vitt valami romantikus szálat a történetbe, na meg vízmágus lévén egy-két trükköt azért láttunk tőle.  A hozzá kapcsolódó karakterek, Eddie, Micah, Lee mindannyian szerethetőek, saját kis sztorijaikat nagyon élveztem.

Adrian Ivaskov. Igen, sokat szerepel, bár belőle sosem elég. Miért szeretem? Ő egy senkihez sem hasonlítható karakter. Ő ÉL. Nem tökéletes, mégis megvan benne minden, amitől egyedülálló. Vicces, kedves, nyugtalan, különc, beképzelt,  imádom. Ebben a részben persze hogy depressziós, a vidámság csak egy maszk, amivel leplezni próbálja a csalódást. De látom benne, hogy tovább fog lépni, de igaza van az írónőnek, még nem volt itt az ideje Adriant romantikába keverni. Imádnivaló volt viszont Jillel való kapcsolata, megpróbál a lehető legjobb lenni, - sőt gondoskodó - ebben a leginkább testvériségre hasonlító kötelékben.
Adrian rajongóknak:  Richelle Mead egy ajándék novellát írt: Adrian elveszett fejezete címmel, olvassátok el Katamanó fordításában ITT a blogjában. 
A karaktereken túl, maga a cselekmény egy lassú kezdés után meglehetősen izgalmas lett, különösebben nem volt óriási csavarokkal teli, a rossz fiúk személye például elég nyilvánvaló, de összességében tetszett. Nagyon jó volt az alkimista trükkökről olvasni, és az egész titkos szervezetük lenyűgöző.
Ami viszont egy fél pontot levesz az értékelésből, az az utolsó mondat. Persze van aki ettől elájult, és alig várja a folytatást. Na én nem ezért várom, hanem Adrian miatt. Bárcsak megvédhetném! Miért kellett ez, kedves írónő??? Nekem ez nem hiányzott!!
Köszönöm a könyvet @Lobo -n keresztül az Agave Kiadónak!!

Borító: Nekem jobban tetszett  volna ez a baloldali.
 
Kedvenc karakter:  Ki nem találnátok: Adrian

Szárnyalás:  Adrian a tetováló szalonban előadja az elképzelését: Csontváz, motoron, kalózkalapban, csontvázpapagájjal a vállán, aki ninja.

Mélyrepülés: Sydney apja. Ez is egy trend, újabban minden ya könyvben van egy rossz szülő.

Érzéki mérce: Sajnos semmi érdemleges, ki kell tartanom a következő részig. 

 Értékelés:

                                

2011. december 3., szombat

Bree Despain: The Lost Saint - Fehér farkas

Könyvmolyképző Kiadó 2011
344 oldal
Goodreads: 4,09
Besorolás: YA, fantasy, vérfarkas

Kevés példával találkoztam arra az esetre, amikor egy sorozat második része jobb, mint az első. A The Lost Saint esetében erről beszélhetek, a cselekmény, a karakterek, az írásmód is mind fejlődést mutatnak. Az első részről  ITT olvashatod a véleményem.
Ha az első részt nem olvastad, ez a bejegyzés meglehetősen spoileres.

Néhány hónap telt el azóta, hogy Grace Danielt választotta, és Jude, a testvére, miután megfertőzte őt a farkas átokkal, kisétált az életükből. A családot nagyon megviselte Jude távozása, anyjuk depressziós lett, a lelkész apa pedig szinte állandóan úton van, Jude nyomát keresi. 
Grace érzi magában az erőt, de csak időnként, váratlanul tör rá, ezért Daniel tanácsára edzeni kezdenek, megpróbálja egyensúlyban tartani kibontakozó képességeit. A figyelmeztetések ellenére nyomozni kezd Jude után, ami váratlan meglepetést hoz, megismer egy fiút, aki a bizalmába férkőzik, megígéri, hogy segít neki. Talbot jóképű, szexi, erős, harcos  pasi, ráveszi Grace-t, hogy ne hagyja abba a kiképzést, mely Daniel szerint veszélyes. A mentora lesz, és a gyakorlás mellett vonzalom is kialakul közöttük, de a lány nem adja könnyen az érzelmeit, még akkor sem, ha időközben egyre jobban eltávolodik Danieltől. Mindketten titkolóznak, és ez nem tesz jót a kapcsolatuknak. Feltűnik a városban a Sötét Királyok csapata, melynek Jude is a tagja, és Grace ahogy egyre közelebb kerül az igazsághoz, annál nehezebb féken tartania magában a farkast.

Egészen meglepődtem, Bree Despain mennyire jól megírta a sorozat második részét, a cselekmény sokkal eseménydúsabbra sikerült. Könnyen olvasható a stílusa, a megteremtett világot pedig részletesen ismerteti, bőven kapunk betekintést a démonokat üldöző vérfarkas mitológiába. Sok az akció, verekedés, nyomozás, ne aggódjunk, a sebek gyorsan gyógyulnak.
A karakterek változatosak, Grace határozottabb lett, kívül belül fejlődik, meg kell küzdenie a benne rejlő erőkkel és a családi problémákkal. Teszi ezt meglehetősen nagy bátorsággal, néha akár vakmerően is. April a legjobb barátnő szerepében aranyos, kicsit kölyökkutyára emlékeztet, általában szórakoztató. Talbot a nagy meglepetése a könyvnek, számomra nagyon jó pont egy rivális helyes pasi felbukkanása, és ő ráadásul izgalmas is, tudod, hogy nem kéne bízni benne, de a tettei rácáfolnak, aztán mégsem... vagy mégis?  Egyedül Gabriel karaktere volt egy kicsit lapos, nem igazán tudtam vele mit kezdeni. 
Amint az első részben megszokhattuk, most is érezhetően átszövi a történetet a vallás, de nem zavaróan, nem éreztem prédikáló jellegűnek. Jónéhány alkalommal szerepel az isten, hit, szeretet, de nem nyomja el a könyvet. Ez a történet egy lelkész családjáról is szól, és nem árt ha ilyesmit is olvasnak a fiatalok. 
Jó volt, hogy a jók nem mindig cselekedtek jól és fordítva, tele van meglepő fordulatokkal a történet, és a vége, az persze hatalmas függővég. A fehér farkas.... Na de ki az? Olvasd el és megkapod a választ!
   
A trilógia befejező része a The Savage Grace jövőre jelenik meg angolul márciusban, magyarul remélem majd karácsony előtt.

Borító: Eredeti, szép, de még mindig nem alakult ki bennem lábfétis.
 
Kedvenc karakter:Talbot

Szárnyalás:   Grace és Daniel beszélgetése a fogságban.

Mélyrepülés: Ki kellett volna nyírni valakit - a drámai hatás kedvéért.

Érzéki mérce: Számos csókolózás, de még mindig "keresztényi keretek" között. 

 Értékelés:

                             

2011. december 1., csütörtök

Cynthia Hand: Angyalsors - Unearthly

Maxim Kiadó 2011.
452 oldal
Goodreads: 4,23
Besorolás: YA, angyalok, fantasy

Az első élmény a könyvvel kapcsolatban amikor a kezünkbe vesszük, ez a gyönyörű borító. A saját példányomról készült fotót használtam, mert így valamennyire látszik, mennyire szépek az ezüstösen domborodó betűk. Nem találkoztam ennél szebb borítóval az idén, nagyon örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredetit. 

Nem csoda, hogy nagy kedvvel kezdtem neki az olvasásnak, és két este alatt ki is olvastam. Ebből a második este volt a jobb, mert őszintén szólva az első 200 oldal után még nem tartottam különösebben kiemelkedőnek. Olvastatta magát nagyon, és kíváncsi voltam, mi fog történni, de nem történt meg a varázs. De  Tucker mindent megváltoztatott....

Clara Gardner negyedvérű angyal, ami annyit jelent, hogy okosabb, erősebb, gyorsabb, mint a korabeliek, és meglehetősen erős vonzerővel rendelkezik. A feladata az, hogy végrehajtsa a rendeltetését, ami az egyre gyakoribb látomásai során rajzolódik ki előtte. Mindig ugyanazt a jelenetet látja, egy fiút, aki felé fordul, valami fojtogató füstben, és úgy tűnik, neki kell megmentenie a közeledő erdőtűztől. A látomások egyre több részletet mutatnak, így hamarosan a Wyoming állambeli Jackson Hole-ba költöznek a félangyal anyukájával és szintén negyedvérű öccsével. Nagy változás ez a kaliforniai családnak, főleg Jeffrey neheztel, mégis ő illeszkedik be hamarabb az új suliba. Clara elég szerencsétlenül érzi magát az első nap, mivel ragyogó haját elrejtendő céllal befestették, ami répavörös lett. Ez okot ad a viccelődésre, de Clara rögön kárpótolva lesz, megismerkedik Christiannel, aki rendkívül népszerű fiú a suliban. Istenien néz ki, sportol, vicces, és..... van barátnője. Mindennek sínen kéne lennie, de mégsem az igazi. Érdeklődnek egymás iránt, találkozgatnak, de   Christian a nyárra New Yorkba megy. Clara szinte teljesen egyedül maradna, ha az egyik legjobb barátnője rá nem hagyná az ikeröccsét, Tucker segít megismerni a környéket, és a sok együtt töltött idő meghozza az eredményt: Clara a küldetése küszöbén már nem biztos benne, mit is kéne tennie.

Nagyon tetszett, hogy az írónő, akinek ez a debütáló regénye, valóságos környezetbe helyezte a történetet. Ahogy a városka és a környék képeit néztem a neten, egészen elvarázsolt. Tényleg van Grand Teton hegy, és a téli sportok, a rafting, a horgászat mind részei ennek a környéknek. Nagyon szépek a leírások, él minden, a szereplők reálisak, megvan a kellő humor is.
Az angyalok világfelépítése is egyedi, az angyalvérűek szárnyakkal rendelkeznek, amiket megtanulnak használni, és természetesen bármikor elrejthetik. Minél tisztább vérű angyalról van szó, annál erősebb. Jónak tartottam a bukottak ábrázolását is, a szomorúság érzése nagy ötlet.
Clara nagyon szerethető karakter, 17 évesen tisztában van a sorsával, már három éve tudja mi vár rá. Anyja nem mond el neki mindent, csak ami feltétlenül szükséges, sok dologra egyedül kell rájönnie, megküzd a képességeiért.  Két új barátnője segíti, Angela és Wendy, mindketten a maguk módján, emberi avagy földöntúli praktikákkal. 
De mi az, ami felhúzta a könyvet az ötös szintre? Tucker. Tucker. Tucker.
Tudom, hogy sokan unják már a szerelmi háromszögeket, én viszont szeretem, ha két srác is odavan egy lányért. Cynthia valami őrületesen jól megalkotta Tucker karakterét, egészen biztos vagyok benne, az olvasók jó része belezúg. Mi a titka? A nyilvánvaló külsőségek mellett a kapcsolatuk fejlődése imádnivaló. Lassan, szinte öntudatlanul szeret Clara Tuckerbe. Jaj, ez spoiler volt... 

A történet tartogat meglepetéseket, sok csavart,  az utolsó 50 oldal meglehetősen mozgalmas is, és a vége természetesen függővég. Persze, trilógiáról van szó, melynek második része januárban jelenik meg angolul, itt balra a borító, ami kapcsán sejthetjük, hogy Christian sem marad ki belőle. Bennem maradt néhány kérdőjel, például Clara apjával kapcsolatban, vagy az édesanyja titkai, miért nem árul el többet a lányának, Angela  nyári élményei meg különösen érdekelnek.

A kiadó őszre ígérte a folytatást magyarul, nyilván nem Szenteltessék címmel.

Borító: Szebb nem is lehetne.
 
Kedvenc karakter: TUCKER

Szárnyalás: A medveűzés.

Mélyrepülés: Mi lett a lóval?
 
Érzéki mérce:  Csodásan megírt szerelem, de olyan kis aranyosan, hogy egy katolikus apáca is elolvashatja. (Sajnos)

Értékelés:

Rendszeres olvasók