Cassandra Clare: A herceg - Pokoli szerkezetek #2

Könyvmolyképző Kiadó 2012
Fordította: Kamper Gergely
494 oldal
Goodreads: 4,47
Besorolás: YA, fantasy

A herceg a Pokoli szerkezetek sorozat 2. része, így a bejegyzés spoileres lehet Az angyal című első részre. 

A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

 Ahogy már Az angyal kritikájában  kifejtettem, ez a sorozat nem kimondottan előzménye a TMI-nek, máshol, más időben játszódik, de vannak olyan hallhatatlan szereplők, akikkel itt is találkozhatunk.  Cassandra Clare ebben a sorozatban is megmutatja rendkívüli tehetségét, a cselekmény fordulatos, izgalmas, letehetetlen. Ugyanakkor a karaktereket erősebbeknek érzem, mint a TMI-ben. Talán annak is köszönhető ez, hogy nagy hangsúlyt kapnak az érzelmek, de erről később. A fordulatok mestere a szerző, nekem ez a rész messze jobban tetszett, mint az első, köszönhető ez az érzelmi hullámvasútnak  a remek cselekménynek és a karakterek kidolgozottságának.

CC megint nagyot alkotott a leírások terén is. Valami fantasztikus módon jeleníti meg az olvasóknak a viktoriánus kori Londont, és nem csak a szép oldalát. Bizony a selyem báli ruhák, fűzők, gyöngyök  és hajtűk csodálata mellett eljuthatunk a nyomornegyedbe is, ahol Willt egy ópiumbarlangból húzzák ki társai. (Ha esetleg megvolt A pokolból c. film Johnny Depp-el, tudod mire gondolok egészen pontosan.) Az alapos kutatómunkának meglett az eredménye, a helyszínek, utcák, a bálok leírásai tökéletesek, ott érzi magát az olvasó a helyszínen.

Nagyon tetszett, hogy nem csak a három főszereplőre terjedt ki  a karakterek fejlődése. Sophie a legjobb példa rá, mennyire jól sikerült a mellékszereplőket is feljebb emelni. Végig szurkoltam neki, hogy jól alakuljanak a kapcsolatai, közelebb kerüljön az emberekhez. Charlotte és Henry párosa is nagyon aranyos, a végén igazi meglepetést kapunk tőlük. Jessamine hozza a szokásos közömbös formáját, persze neki is lesznek fordulatai. Megismerünk közelebbről két Lightwood fiút is, akik árnyvadász fogásokra tanítják Tessát és Sophie-t.

Ez a könyv kiérdemelte nálam a Legjobb és egyben a Legszívszaggatóbb szerelmi háromszög címet. Erős érzelmek kavarognak Jem-Tessa-Will körül és én imádtam minden mozzanatukat. Adva van ez a remek két árnyvadász, a titokzatos, zárkózott, de őrülten vonzó Will  és a kedvesebb, figyelmesebb és érzékenyebb és legalább annyira vonzó Jem.    Ők a világon a legjobb barátok, egymás parabatai és mindketten szerelmesek Tessába.  Tessa szereti Jem-et, de Will-be szerelmes. Kit választ a végén?

Az olvasónak (nekem legalábbis) kettészakad a szíve. Jem történetét már ismerjük, de eljött az idő, Will múltjáról is lehull a lepel. Kész. Végre megérjük, miért ilyen a természete, miért viselkedik bunkón, miért is kell feláldoznia a saját  boldogságát. 

Ez az egész vívódás  gyönyörűen van megírva, olyan jelenetekkel, párbeszédekkel, amik felejthetetlenek. Jem és Will is kap egy-egy szerelmi jelenetet, mindkettő lélegzetelállító, többszöri olvasásra késztetett.

Külön ki kell emelnem a különböző irodalmi utalásokat és verseket a könyvben. Imádom ezeket a figyelemfelhívásokat, például a Két város regényét Charles Dickenstől  annyit emlegetik, kénytelen leszek elolvasni. Bridget balladái annyira találóak voltak, egyszerre sírtam és nevettem rajtuk.

Magnus Bane, ó de jók a jelenetei! Inkább vicces, de tud komoly is lenni, egyszerűen imádom a pasit, ahogy segíti Will-t, ez nem csak valami futó üzleti kapcsolat. 

Nem tudom szavakba önteni, mennyire várom a Clockwork Princess megjelenését. Egészen pontosan 2013. március 19-én jelenik meg angolul. Nem kérdés az előrendelés, ahogy sok ezer hasonló rajongóval együtt nekem is az elsők között kell a kezemben tartanom. Magyar megjelenésről még nincs információm.

Addig is sok-sok információt találtok Deszy oldalán, ami a legjobb magyar nyelvű árnyvadász oldal.  http://www.vegzetereklyei.net
Facebook oldal: https://www.facebook.com/ArnyvadaszokHUN

Borító: Természetesen az eredetit kapjuk a kiadótól.

Kedvenc karakter: Will, Tessa, Jem, Magnus

Szárnyalás:  Kedvenc jelenetem az a bizonyos erkélyjelenet Will és Tessa között.

Mélyrepülés:  Will az ópiumbarlangban.

Érzéki mérce: Van néhány lélegzetelállító csókolózós jelenet, amit minden lánynak olvasnia kell.


Értékelés: 

Dan Krokos: Hamis emlékek

Főnix Könyvműhely 2012
Eredeti cím: False Memory / 2012.aug.14.
244 oldal
Goodreads: 3,92
Besorolás: sci-fi, YA

Miranda North elvesztette az emlékeit, csak a nevére emlékszik. Próbál segítséget kérni egy  biztonsági őrtől, de az nem hisz neki. Amikor a lány pánikba esik, valami furcsa energia szabadul fel belőle, aminek következtében az emberek fejvesztve menekülnek a közeléből. Egy fiút kivéve, aki ismeri őt, de Miranda nem emlékszik rá. Nincs más választása, vele tart, és megtudja, hogy egy különleges képességű csoport tagja, akik egyedülállóan hatékony pszichikai képességgel rendelkeznek.  Miranda kénytelen tudomásul venni, hogy fegyvernek képezték ki, de abba nem akar belenyugodni, hogy fel is használják őt a társaival együtt gonosz célokra. Megkezdődik a versenyfutás az idővel a világ megmentéséért.

Dan Kronos 26 éves elsőkönyves író. Több száz könyvet elolvasott, mielőtt a saját történetébe belekezdett, kedvenc olvasmánya a Harry Potter és a THG trilória volt. Érdekesség, hogy az igazi keresztneve Constantine, nem csoda, hogy megváltoztatta Dan-re az írói karrierje alkalmából!

A különleges képességek divatos elemei a mai könyveknek, ebben a történetben izgalmasan keveredik ez a szál a genetikával, klónozással, tudatmódosítással. Az egész sztori folyamatosan mozgásban van, gyors tempójú, végig tartja a feszültséget és nem tudsz elszakadni, sodor tovább.

Ki kell emelnem, hogy mennyire jól megoldotta Dan, hogy férfi létére egy 17 éves lány fejével gondolkodjon és 100% biztonsággal rátalált Miranda belső hangjára. A nem kevés harci jelenetnél viszont nagyon is érezhető a férfiasság, és ezen a ponton el is felejthetjük, hogy "lányregényt" olvasunk. Félelmetesen jól megírt jelenetek ezek, tökéletesen el tudtam képzelni a pergő harcot.

A karakterek nagyon fontosak, hiszen két fiú és két lány alkotja a Rózsák csapatát, de van Béta csapat is, és tovább spoileres lenne folytatni. Mindenesetre oda kell figyelni, hogy ki kicsoda és kivel van.  Miranda  nagyon erős karakter, soha nem adja fel, megpróbálja megtalálni a helyét a számára új környezetben, a számára új csapatban. Az olvasó könnyen azonosul vele, ugyanakkor jönnek sorban vissza az emlékei ami újra és újra bizonytalanságot ültet a fejekbe.

A másik lány Olive, intelligens és nagyon lojális. Sokkal nyugodtabb mint a többiek.

A két fiú természetesen rivalizál egymással, miután mindketten romantikus érzelmeket táplálnak Miranda iránt. Peter titokzatos, végig imádtam a karakterét. Noah volt Miranda szerelme az eltűnése/emlékvesztése előtt, de miután az emlékei elvesztek, nehezen kezelik egymást. A romantika, illetve ez a szerelmi háromszög azonban nem nyomja el a történetet, de úgy érzem a következő részben azért lesznek ebből még problémák. 

A történet haladva a vége felé, természetesen tartogat egy nagy csatajelenetet, ami remek lett, de ez nem minden, még ezek után is van csavar és fordulat, nekem leesett az állam, és nagyon várom a következő részt, amit remélem ugyanilyen hamar megkapunk magyarul, mint ennél a résznél.

Muszáj egy jó pontot kiosztanom a kiadónak a borítóért. Elsőre persze sajnáltam, hogy nem az eredeti lett, de a történetet ismerve már értem miről szól, és tökéletesen illeszkedik a sztorihoz.

Összességében nagyon szórakoztató a könyv, uniszex, a fiúk  a remek harcok miatt fogják szeretni, a lányok Peter és Noah után sóhajtoznak majd. Enjoy!

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek.

Borító: Szerintem egész jól sikerült, illeszkedik a történethez.
 

Kedvenc karakter:  Miranda, Peter, Noah

Szárnyalás: A vége harc nagyon tetszett, és az, amit találtak.

Mélyrepülés:  Az elején kihagytam volna a Plázás vásárlást.


Érzelmi mérce:  A szerelmi szál halvány, néhány csókolózás van benne. Ami miatt 15-re venném a korhatárt, az a rengeteg öldöklés és halál.

Értékelés: 

Colleen Houck: A tigris átka

Könyvmolyképző 2012
534 oldal
Goodreads: 4,20
Fordította: Pásztor Judit
Besorolás: YA, fantasy

India. Egy különleges, egzotikus ország, de valahogy sosem vágytam oda.

Azért ez nem teljesen igaz, mert a nemzeti parkok, a tigrisek és a Taj Mahal mindig is érdekelt és ezeket szívesen megnéztem volna, de a többi része? Valahogy sose izgatta a fantáziámat.

A történet pedig, a bevezető résztől eltekintve, végig ott játszódik. A majdnem 18 éves, Oregonban élő Kelsey az iskola után nyári munkát keres. Végül egy cirkuszban kap kisegítői állást, ahol megbabonázza a fő látványosság, Dhiren a fehér tigris. Összebarátkozik a hatalmas nagymacskával, így amikor egy ismeretlen milliomos megveszi a tigrist, hogy visszajuttassa az eredeti élőhelyére, Indiába, akkor Kelsey-t kérik fel, hogy kísérje el és gondozza az állatot az úton. A lány az első megdöbbenése után igent mond a különös felkérésre, nem is sejtve, hogy ezzel élete legnagyobb kalandja kezdődik el. Tudtán kívül egy olyan évszázadokon átívelő, misztikus történetbe csöppen bele, ami egy elátkozott testvérpárról, hatalmi harcról, szerelemről, árulásról, hűségről és egy olyan átokról szól, amit csak az ő segítségével lehet megtörni..

Durga

És kalandban bőven volt részünk. Sokszor úgy éreztem magam, mintha egy Indiana Jones filmről olvasnék. A főhőseinknek mágikus tárgyakat kellett megkeresniük, misztikus lényekkel megküzdve, gyilkos csapdákkal és halálos fejtörőkkel megspékelve. A helyszínek gyönyörűek, egzotikusak voltak, a dzsungel, a templomok szó szerint életre keltek a leírások alapján. 

Látszik, hogy az írónő nagyon sok háttérmunkát végezhetett, mielőtt belefogott volna ebbe a sorozatba (illetve, ahogy írta, az indiai szerkesztője is nagyon sokat segített neki), mert nagyon részletesen, de mégis élvezetesen ismertette meg velünk India gazdag mitológiáját, kultúráját és a tájait. Néha azért olyan sokat kaptunk belőle, hogy nemcsak Kelsey, de én is kapkodtam a fejem a sok  istenség, a nevek, az ételek és a kifejezések hallatán:).

 

Ami viszont meglepett, hogy pont azokkal a részekkel voltak gondjaim, amiknek az írónő szerintem egyszerűbben utánanézhetett volna. Itt volt például Kelsey munkája. Az addig rendben van, hogy dolgozhat kisegítőként egy cirkuszban, még azt is megértem, hogy két nap után már a tigrisgondozó mellett tanulhat és segíthet, de azt, hogy egy totál képzetlen és gyakorlatlan lány, úgy, hogy egyszer segített megitatni a tigrist, másnap már teljesen egyedül, minden felügyelet nélkül megetetheti? Ez szerintem több mint felelőtlenség és nem hiszem, hogy bárhol megengednék…

A másik, ami szemet szúrt, hogy bár volt egy segítőjük, mr. Kadam, aki felügyelte az egész „tigris-projektet” és segítette őket végig Indiában, de a lány mégis kénytelen volt egyedül elautózni egy teljesen idegen országban A-ból B-be, nagyon kevés vezetési gyakorlattal, ráadásul bal oldali közlekedéssel. Az addig rendben van, hogy volt GPS-ük, de így elengedni egy fiatal, minden élettapasztalatot nélkülöző lányt? És ezt nem egyszer megcsinálták.. Azért ez is egy picit furcsa volt, főleg annak tudatában, hogy a lány volt a kulcs az átok megtöréséhez, így, ha bármi baja történik, akkor hiába volt minden…

Kelsey

Amit viszont nagyon élveztem, hogy a szerelmi szál nem ment a történet rovására. Rengeteg akció, izgalom, nyomozás, menekülés mellett a szerelem csak lassan bontakozott ki a két főszereplő között. A „megszokott” szerelmi háromszöget szerintem persze itt sem fogjuk tudni elkerülni, alakulóban van már, bár ettől függetlenül szinte biztosra veszem a végkifejletet:). 

A szereplők közül igazán problémám csak a főhősnővel, Kelsey-vel volt. Számomra nem volt egy túlságosan kiemelkedő karakter, de egészen a könyv utolsó harmadáig nem volt vele gondom, fiatal volt, lelkes, élvezte a kalandot, szívvel-lélekkel segítette a küldetést. Az utolsó harmadban viszont mintha kicserélték volna. Az egyik pillanatról a másikra totál kifordult önmagából, teljesen ésszerűtlenül cselekedett. Ha egy 15 éves tini lett volna, akkor megértem és azt mondom, hogy oké, ez előfordulhat, de majdnem 18 évesen? Komolyan mondom, rég láttam ilyen irracionális viselkedést főhősnőtől, legszívesebben megráztam volna, vagy a tigrisek elé vetettem volna:).

Kishan és Dhiren (Ren)

A két herceget viszont nagyon kedveltem. Főleg Rent. Azt hiszem, kevés olyan női olvasó lesz, aki ne szeretne bele a szívdöglesztően kinéző, kissé régimódi, udvarias, de mégis szenvedélyes, védelmező hercegbe. Ahogy vigyáz a lányra, ahogy udvarol, ahogy például engedélyt kér, hogy megcsókolhassa Kelsey-t…ilyen ma már nem nagyon létezik, és épp ettől lesz Ren különleges. Még azt is elnéztem, hogy Kelsey valahányszor meglátta, mindig újra és újra elmondta, hogy milyen gyönyörű a férfi, amit egy idő után már kicsit fárasztó volt olvasni:). 

Mivel közismert, hogy imádom a rosszfiúkat is, így az öccsét, a hasonló kvalitásokkal rendelkező, de mégis jóval veszélyesebb Kishant is kedveltem és remélem picit több szerephez jut a továbbiakban.

India. Most már szeretnélek látni:).

Fanindra

Visszatérve Indiára. Annyira megfogott a történet, hogy képtelen voltam letenni a könyvet és durván egy nap alatt kiolvastam. Miután befejeztem, órákig szöszmöszöltem az interneten és rákerestem az istenekre, a helyszínekre, a templomokra, hogy tényleg léteznek-e (jelentem, igen, léteznek:)). Így remélem, egyszer eljutok ebbe a különleges országba, felfedezhetem ezeket a helyszíneket saját magam és megkóstolhatom a különleges ételeiket is. A tigrisek pedig eddig is a kedvenc nagymacskáim voltak, de ezek után végleg a szívembe zártam őket.

A hibáitól eltekintve nagyon élveztem a könyvet és ajánlom mindenkinek, aki szereti az egzotikus helyszíneken játszódó, kalandozós, misztikus szerelmi történeteket. Tigrisimádóknak pedig kötelező!. És a vége.. Biztosra veszem, hogy utána rögtön olvasni akarjátok majd a következő részt. Én is azt tettem:).

Amit még pluszba ajánlanék. Olvasás után érdemes megnézni az írónő pinterest oldalát , ahol nagyon sok érdekes képet látni a helyszínekről, a történethez kapcsolódó istenekről, mitológiáról és minden egyébről, ami a könyvhöz kapcsolódik:).

 

Borító: Nem, nem, nem és nem. Tudom, hogy az eredeti borítót nehéz lett volna megszerezni, bár szerintem az se illett volna rá, mert azon a szegény tigris úgy néz ki, mint egy rossz preparátum, de a magyarral sem vagyok kiegyezve..

Kelsey barna hajú, barna szemű lány. A borítón szereplő lány, bár nem túlzottan látszik, de kivehető, hogy világos szemű… (a hajszínét nem látni, de szerintem az sem barna)

És akkor a tigris. Kétségkívül ez egy gyönyörű állat. DE a könyvben szereplő tigris FEHÉR, (vagy, ha a másikról beszélnénk, az pedig fekete) ez pedig egy átlagos barna színű példány. És hogy tovább menjek, a FEHÉR tigris szeme a könyvben KÉK, ezé pedig zöldessárga.. Másba ígérem, nem kötök bele:)..

Kedvenc karakter: Dhiren, Kishan, mr. Kadam

Szárnyalás: Dhiren. Mind tigris, mind emberalakban.

Mélyrepülés: Kelsey viselkedése. Számomra egyszerűen érthetetlen volt.

Érzelmi mérce: Bár a könyvön 16 éven felüli címke szerepel, szerintem 14 éves kortól nyugodtan olvasható.

Értékelés:

Anne Nesbet: A Szalamandrás Ház titka

Főnix Könyvműhely 2012
200 oldal
Goodreads: 3,65
Besorolás: Fantasy, middle-grade

Maya és kisöccse, James már a Párizsban töltött legelső napjukon valami nagyon ősi, titokzatos mágia nyomaira bukkannak. Pontosabban, az bukkan őrájuk. Furcsa ház bronz szalamandrát formázó kilinccsel; kőszobor, amely túlságosan is hasonlít Maya saját aggodalmas arcára; egy rejtélyes férfi, aki sötét napszemüveget hord, hogy eltakarja ragyogó, lila szemeit... Minden titkok mágikus középpontja egy csillogó üvegű Varázsvitrin, mely kiválasztotta magának Mayát, hogy ezentúl ő legyen az új Őrzője. Maya egy Valkó nevű barátságos fiú segítségével meglepő dolgokra bukkan a saját családfája jól elrejtett titkai között, s miközben sorra kibogozza a szalamandrás ház, a lila szemű férfi és a Varázsvitrin titkainak egymásba fonódó szálait, fokozatosan rádöbben, hogy talán a saját testvérét is rettenetes veszély fenyegeti. Ahhoz pedig, hogy megmenthesse, Mayának ki kell hívnia és le kell győznie Párizs mágikus alvilágát... mielőtt még túl késő lenne.

A történet az úgynevezett middle-grade, 10-14 éves korosztálynak íródott, örömmel vettem a kezembe a könyvet, mivel a kisebbik lányom 10 éves, szeretem tesztelni a neki való könyveket.

A Szalamandrás Ház titka bőven magában foglalja a mai menő irányzatokat, van benne varázslat, alkímia, ősi kötelék, árulás, titkok, halhatatlanság. Az ifjú olvasókon kívül remekül elszórakoztatja az idősebb korosztályt is. Az írónő debütáló könyve ez a történet, az írásmód választékos, könnyen olvasható, a leírások élvezetesek. Őszintén szólva nem csodálkoznék, ha hamarosan film készülne belőle, mert ez a korosztály mindig éhesen csap le ezekre a remek sztorikra.

Ami különösen megfogott, az a helyszín. Párizs egyébként is népszerű könyvhelyszín, tele csodálatos épületekkel, utcákkal, belső udvarokkal, titkos hátsó lépcsőkkel. No és kapukkal. Íme itt jobbra a képen látható az eredeti szalamandrás kapu, igazán varázslatos és ihletadó. 

A karakterek teljesen rendben vannak a történetben, Maya a 13 évesekre jellemző kíváncsisággal viszonyul a titkokhoz, meg akarja fejteni őket. 5 éves öccse kissé koraérett, de nagyon aranyos. Az apuka elfoglalt tudós, anyuka éppen gyógyulófélben van rákbetegségből. Ezt a témát egyébként nagyon szépen, a korosztálynak megfelelően kezelte a szerző. Valkó a segítőkész srác a suliból szintén aranyos, és mivel Maya and Valko a sorozat címe, a folytatásokban is találkozunk majd vele. Lujza néniben pedig határozottan több van, mint ahogy azt első látásra gondolnánk. 

Ami nekem különösen tetszett, és ami miatt a folytatásokra is vevő vagyok, az a kissé hátborzongató érzés, ami végigkíséri a könyvet. Tudósok és boszorkányok szövetkeznek az örök élet titkainak megfejtésén, a szépség megőrzésének tudományáért, a halhatatlanság megfejtéséért. A könyv, mint egy varázsdoboz, tele van titkos felfedezni való kincsekkel, a gyerekek nagyon élvezik felfedezni ezeket. 

A  történet tehát nem tündérmese, de az olyan mai gyerekeknek, akik a Monster High vagy épp a Nightmare Before Christmas történetein nőnek fel, ez meg se kottyan.

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek.

Borító: Rajzfilmszerű a borító, az eredetivel megegyezik, aranyos, de nekem az "élő" jobban tetszene.
 

Kedvenc karakter:  Maya, Valko

Szárnyalás: Az anbar ötlete.

Mélyrepülés: A lila szemű Henri.


Érzelmi mérce:  Szerettem a családi kötelékek ábrázolását, különösen Maya aggódását az édesanyjáért.

Értékelés: 

Marie Lu: Legenda

Könyvmolyképző 2012

304 oldal

Goodreads: 4,08

Fordította: AncsaT

Besorolás: YA, disztópia

2130-ban járunk. A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két, hadban álló nemzetre szakadt, a Köztársaságra és a Kolóniákra. A történet a Köztársaságban veszi kezdetét, amit az "Első Polgár" vezet, kemény katonai diktatúrával. Az élet nagyon kemény, az embereket a fegyveres elnyomás mellett rejtélyes járványok is tizedelik.

Minden gyermek 10 évesen átesik a Próbán, amivel eldöntik, hogy mi lesz a sorsa. A legmagasabb pontszámmal elit iskolába járhatsz és nagy jövő vár rád. A legalacsonyabb pontszámokkal pedig elvesznek a családodtól és "munkatáborba" küldenek, ahonnan még senki nem tért vissza.

June 15 éves. A Köztársaság nagy reménysége, okos, ügyes, maximális pontszámmal végezte el a Próbát, minden esélye megvan rá, hogy katonai pályán hatalmas karriert fusson be és tökéletes élete legyen. Az imádott bátyjával él kettesben, kötelességtudó, tökéletes hazafi.

Day szintén 15 éves, de ellentétben June-nel, ő a Lake szektorban, a nyomornegyedben él. A Próbán elbukott, ő a Köztársaság legkeresettebb bűnözője, profi tolvaj, betörő, ahol tud, borsot tör a katonák és a gazdagok orra alá. 

A két fiatalban semmi közös nincs, teljesen két különálló világban élnek. De egy nap June bátyját, Metiast meggyilkolják és a legfőbb gyanúsított: Day. A lány bosszút esküszik és a fiú nyomába ered.

„Le foglak vadászni. Egyenként kutatom át Los Angeles összes utcáját utánad. A Köztársaság minden utcáját átkutatom, ha kell. Átverlek, lépre csallak, hazudok és lopok, hogy megtaláljalak, előcsallak a rejtekhelyedről, és addig űzlek, amíg nem lesz hová menned. Még nem tudod, de már halott vagy.”

June-t a bosszú hajtja, minden tudását és képességét beveti, hogy a fiút elkapja, de Day sem kezdő, így macska-egér játék kezdődik, ahol a tét nem kevés. June a bátyja gyilkosát akarja elkapni, amíg Day pedig a családját próbálja menteni. De ahogy egyre mélyebbre merül a nyomozásban, June rádöbben, hogy sok közös van benne és Dayben és megkérdőjelezni látszik minden, amiben eddig vakon hitt.

Nagyon megkedveltem az olyan könyveket, ahol több szemszögből olvashatjuk a történetet, mert azzal, hogy belelátok a főszereplők fejébe és megismerem a belső gondolataikat, sokkal közelebb érzem őket magamhoz és jobban tudok velük azonosulni. Ebben a regényben is ez történt, hisz June és Day szemszögéből olvashatjuk a történetet és az író még arra is ügyelt, hogy a betűméret és a betűtípus is más legyen a két különféle elbeszélésnél, ettől még különlegesebb lett az egész.

A két nemzet közül egyelőre csak a Köztársaságról olvashatunk, June felöl a gazdagok, a kiváltságosak, a felsőbb kasztbeliek világát, Day részéről pedig ugyanennek a világnak a sötét, szegény és mocsokkal teli valódi felét ismerhetjük meg. A Kolóniákra is kíváncsi lettem volna nagyon, de arra egyelőre csak egy-egy elejtett mondattal utalnak a szereplők, bár úgy érzem, hogy a következő részben nem lesz hiány abból, hogy abba a világba is belemélyedjünk jobban:).

A szereplőkön nem túl nehéz eligazodni, könnyen megfejthetőek, vannak jók és vannak rosszak. Összesen egyetlen egy meglepetést okozó karakterrel találkoztam, de őt nem árulom el, hogy ki, mert nem akarom lelőni a poént. June és Day, bár más világból érkeztek, de mégis, már a könyv elejétől érezni, hogy sok bennük a közös és ők összetartoznak. Ugyanaz a kategória mind a kettő, ugyanolyan erősek, okosak és ügyesek, de amíg a fiú már gyerekkora óta ismeri a világot VALÓJÁBAN, addig a lánynál kis időnek kell eltelnie, mire a védett környezetéből kikerülve rádöbben a visszásságokra.

Ami viszont furcsa volt a számomra, hogy bár a fiú és a lány is 15 évesnek van leírva a könyvben, de én idősebbnek éreztem őket – 16-17 évesnek. Tudom, hogy egy kemény világban a gyerekek is hamarabb felnőnek, de valahogy akkor is…

Day pedig ahogy a talált kislányról, Tessről és a családjáról is megpróbált egyszerre gondoskodni, az számomra nagyon megható volt. Látni, hogy szerető családban nőtt fel és ez minden tettére rányomja a bélyegét.

Emellett imádtam, hogy egy-egy akciójában mi is részt is vehettünk, így bizonyítottan éreztem, hogy tényleg ő a leghírhedtebb és legkeresettebb bűnöző és nem csak a szóbeszédek nagyítják fel a tetteit. Olyan képtelen helyzetekből is kimentette magát, amire én speciel azt mondtam volna, hogy meg se próbálnám. Amolyan nagyvárosi Robin Hood volt számomra.

A egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor June-nel először találkoztak. Mind a ketten azt hitték, hogy ők az okosabbak, hogy túljárnak a másik eszén. Hát persze.. :)

June kicsit más volt. Ő az elején nem volt nekem ennyire egyértelműen szerethető, csak lassan kedveltem meg. Persze, sajnáltam nagyon, hogy csak a bátyjával él együtt és a szüleik meghaltak, de emellett a lánynak mindene megvolt. Gazdagság, tehetség, fényes jövő, és ami különösképpen nem szerettette meg eleinte őt, az az, hogy a nála „alantasabb” kasztokat teljesen lenézte. De amikor elindult a fiú után és bekerült a másik világba, akkor rádöbbent ő is, hogy ezek az emberek is érző, hús-vér lények és lassan leszállt a magas lóról – én meg kezdtem őt megkedvelni:). És mi tette őt számomra leginkább egy valódi, hősnővé? A vagánysága, a bátorsága, a harciassága és a hideg, józan gondolkodásmódja még a legmelegebb helyzetekben is.

A történetben természetesen van szerelem is, de nem ez a legfontosabb. A kapcsolat a fiatalok között lassan, sőt, mondhatnám nagyon lassan alakul ki és ezáltal az egész hiteles marad, hisz az írónő megmutatja nekünk, hogy ezeknek a fiataloknak nem a szerelem a legnagyobb problémájuk, így ez a szál bár ott van végig, de nem lesz túl hangsúlyos. Nagyon élveztem, hogy az írónő nem dobta be rögtön a „kötelező szerelmi háromszög témát” és örülnék is, ha ez így maradna, de van egy sanda gyanúm, hogy Anden, bár sok szerepe most nem volt, de nem hiába lett bemutatva June-nek a fogadáson, fogunk még hallani felőle.

Sok hasonló típusú könyv jelent meg a piacon, de mégis azt mondanám, hogy az írónő tudott újat mutatni. A könyvet fiúknak és lányoknak is egyaránt merem ajánlani, hisz rengeteg izgalom, akció van benne, a szerelmi szál pedig annyira nem erőteljes, hogy a fiúkat elriassza, viszont a lányoknak tetszeni fog. A vége pedig bár nem kifejezetten körömlerágós függővég, de mégis annyi megválaszolatlan kérdés maradt, annyi rejtély vár megfejtésre, hogy nem kérdés, hogy azonnal olvasnám a második részt (amire sajnos még várnunk kell, mert külföldön is csak 2013 január végén fog megjelenni). És persze arra is kíváncsi vagyok, hogyan fog alakulni June és Day további sorsa.

Nagyon örülök, hogy a megérzésem most sem csalt és olyan jó volt a könyv, mint amilyennek elképzeltem!

Borító: Az eredeti borító maradt meg, aminek nagyon örülök. Látványos, felkelti a figyelmet és a fényes, kidomborodó betűk és a jelkép az elején…meg se merem mondani, hogy hányszor simítottam végig a borítón, amióta nálam van:).

Kedvenc karakter: Day, June

Szárnyalás: Day és June első találkozása. 

Mélyrepülés: Ami Day családjával történt

Érzéki mérce: A durva jelenetek miatt inkább 16 éven felülieknek ajánlanám.

Értékelés: 

 

Alma Katsu: Halhatatlan

Agave Kiadó 2012
Eredeti cím: The Taker
466 oldal
Goodreads: 3,65
Fordította: Farkas Veronika
Besorolás: paranormal

Az igaz szerelem az örökkévalóságig tart. A halhatatlanságnak viszont ára van.

Dr. Luke Findley egy újabb unalmas éjszakára számít, amikor elkezdi szokásos éjszakai műszakját St. Andrew kisvárosának kórházában. Azonban amint találkozik Lanore McIlvrae-vel a sürgősségi osztályon - aki sérülései ellenére egy gyilkosság gyanúsítottja -, azonnal megváltozik az élete. Pár órával később már a kanadai határ felé tart vele, tudva, hogy ezentúl soha semmi nem lesz olyan, mint régen.

Lanore McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, mivel számára az örökkévaló. Az élete az 1800-as években kezdődött, és a kétszáz év során, amit a Földön töltött, mind az erőszak, mind a testi gyönyörök megkísértették, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.

Lanore

Hitetlenkedve szembesültem a ténnyel, miszerint Alma Katsu debütáló regényét tartom a kezemben, ugyanis a tartalom lenyűgöző, az írónő mestere a mesélésnek. A történet több helyszínen, több idősíkban játszódik. A jelen eseményeit  E/3 szemszögben olvashatjuk, a visszaemlékezésekben Lanore mesél az 1800-as években történtekről, illetve Adair  saját maga meséli el a történetét az 1300-as évekből, ami nagy meglepetésemre Magyarországon és Romániában játszódik.

Meglehetősen félelmetesen indul a történet a jelenben, fagyos sötét éjszaka van egy vidéki kórházban, ahova egy állítólagos gyilkost hoz be a rendőrség. Az ügyeletes sebész, Luke, azonnal felfigyel a nem mindennapi lányra, aki láthatóan sokkos állapotban van. Amikor a lány  a saját mellkasába vág  egy szikét és a seb nyom nélkül begyógyul, Luke-ban nem marad kétség, hogy tényleg különleges páciensről van szó. Kimenekíti a kórházból és a kanadai határ felé tartva végighallgatja a lány két évszázados történetét.

Jonathan

Lanny meséje az évszázadokon átívelő, mély szerelemről szól. A naiv, fiatal lány gyerekkora óta reménytelenül és visszavonhatatlanul szerelmes a jóképű, gazdag Jonathanba. A férfi a könyv elején  nem éppen szerethető karakter, maximálisan kihasználja külső adottságait, nem tud senkihez sem hűséges lenni. Lanny jobb híján baráti kapcsolatot alakít ki vele, ami abban a korban szokatlan és merész dolog volt, az emberek nem hittek az ilyen kapcsolat tisztaságában.

Lanore  szintén nem az a karakter, akit könnyű megkedvelni, az olvasó számára világos, hogy  egyértelműen ő a saját szenvedéseinek kovácsa. A szerelme Jonathan iránt egyre inkább megszállottságba megy át, ami borítékolhatóan tragikus fordulatot vesz.

Adair

Később, Lanore Bostonba érkezése után megismerhetjük Adairt, aki számomra a kedvenc karakter volt a történetben. Na nem azért, mert szerethető, de ő az, aki igazán  különleges, többrétegű, lehengerlő karakter. Határozottan jót tett a történetnek a felbukkanása, mert itt vált igazán darkossá a regény. Adair megnyilvánulásai a gyengédségtől a kegyetlenségig terjed, hipnotizál és elbűvöl, uralja az őt körülvevő társaságot, egy mentális ragadozó.

Feszülten vártam, hogy kiderüljön mi is ő valójában és milyen lényeket gyűjtött maga köré. A válasz több mint lélegzetelállító.

A többi szereplőről nem tudunk meg túl sokat, de bízom benne, hogy a folytatásokban fény derül a bostoni társaság többi tagjának a háttérsztorijára is. 

Az a bizonyos fiola

Talán nem nagy spoiler elárulni, hogy ebben a történetben a halhatatlansághoz nem párosul más paranormális elem. Nincsenek vámpírok vagy más lények, bár folyton azt vártam, mikor nő meg valamelyiküknek a szemfoga, ez nem következik be. Nincs is rá szükség, hiszen elég borzalom éri az olvasót egyébként is.  Sokakat idegesít a múlt és a jelen váltakozása, én viszont  szeretem, könyvben is, filmben is ezek a kedvenceim.

A borítóval kapcsolatban tulajdonképpen meg vagyok elégedve, átlagon felül jó lett a magyar változat, bár az eredeti jobban illik a történethez. A könyv kivitelezése igényes, örülök, hogy keményborítós a kiadás. Kívül belül a könyvespolcom dísze lett, biztosan elő fogom még venni, nem egyszer olvasós a történet. Külön köszönet Farkas Veronikának a remek fordításért. 

Interjú angolul a magyar megjelenés kapcsán

Interjú a Metropol újságban magyarul

A történet brutális, szívszorító, szomorú, de VARÁZSLATOS mese, nagyon örülök, hogy a kezembe kaptam. Ha néhány szóval kéne jellemezni a történetet, ezek lennének: Hatalomvágy, árulás, feltétel nélküli határtalan szerelem. Nagyon remélem, hogy kedvet kaptok hozzá, nem fogjátok megbánni.

A könyvet @Lobo-n keresztül köszönöm az Agave Kiadónak.

Borító: Szépséges, de az eredeti jobban tetszik.

  

Kedvenc karakter: Adair

Szárnyalás:  A titkos szoba, az alkimista kellékek, a receptek.


Mélyrepülés:  Uzra története.

Érzéki mérce:  A könyvben jelen van az erőszak, a szex mindenféle variációja, de nem túlzottan részletes ábrázolással. 16-os karikát nyomnék rá.

Értékelés: 

Helena Silence - Enigma

Könyvmolyképző Kiadó, 2012

357 oldal

Besorolás: YA,

Őszinte leszek, a november végi könyvbemutató előtt nem hallottam sem az írónőről, sem a regényéről. Sőt, az ott felolvasott részlettel sem került közelebb hozzám a történet, mert abból inkább egy pszicho krimire tippeltem, mintsem egy YA történetre. A könyv, a kiadónak köszönhetően végül hazajött velem, sőt, dedikáltattam is, de utána félretettem azzal, hogy van annyi, nagyon várt könyvem, hogy inkább azokat olvasom el, és ezt pedig majd kicsit később veszem elő. De végül persze nem ez történt. A könyv ott feküdt az asztalomon és szó szerint szuggerált. Minden nap elmentem mellette, a borító pedig állandóan odavonzotta a tekintetemet, azt sugallva, hogy vegyem a kezembe és olvassam el. Így végül minden mást félretettem és engedtem a csábításnak:). 

A történet főszereplője Lena, akiről gyerekkorában kiderül, hogy érző. Ez annyit jelent, hogy bárkihez, vagy bármihez hozzáér, megtud róla mindent – a történetét, az érzéseit, az emlékeit -, akár akarja, akár nem. Ezt a különleges képességét hosszú évekig elnyomták benne, de 17 éves korában egyik napról a másikra újra előjön, rémisztő látomások kíséretében. Újra és újra egy repülőgép szerencsétlenséget lát, amiben végül elveszíti a szüleit. A tragédia és a lelkiismeret-furdalás – hisz ő előre látta az eseményeket, csak nem merte elmondani a szüleinek - teljesen összetöri a lányt. Egyetlen egy rokona marad, egy sosem látott nagybácsi, így a lány kénytelen otthagynia az otthonát, a barátait és a messzi Coloradóba költözik.  A visszatérő képessége továbbra is rohamokkal gyötri, így minden emberi érintést megpróbál elkerülni, nehogy még több ember és tárgy története furakodjon be az elméjébe, és ebbe végleg beleőrüljön.

De vajon végleg kerülnie kell az emberi érintést vagy van valami megoldás arra, hogy normális emberi életet éljen? Vajon a képessége átok vagy áldás?  Milyen titkokat rejt az új otthona és a családja? És vajon megbízhat-e a kiismerhetetlen, de nagyon vonzó Alexben? 

A komor kezdés után hamar egy könnyed YA történetben találtam magam, ahol egy részem élvezte, egy részemet viszont zavarta, hogy egy-két szereplő kivételével mindenki túl szép és jó. A cselekmény is aránylag könnyen kiszámítható volt, de azt elismerem, hogy az írónőnek azért sikerült pár meglepő csavart belecsempésznie a regénybe:) és voltak benne bőven olyan részek, amelyekkel a könyv végül kitűnt az általam olvasott, hasonló témájú regények közül.  

Amennyire ódzkodtam a történettől először, annyira gyorsan magába szippantott és nem eresztett. Sajnos még sosem jártam arrafelé, de az olvasott könyvek, a látott filmek alapján imádom Coloradót, így az írónő azzal, hogy oda helyezte a történetet, már megvett magának. A ház, ahol a nagybácsi élt, annyira tetszett, hogy sokat megadnék azért, ha a valóságban is létezne és bejárhatnám – vagy akár ott élhetnék:). Az üvegkupola, a napozó helyiséggé alakított, üvegtetejű padlás, a kör alakú szobák, ajtók, ablakok és furcsa folyosók mind olyan különlegességek, amit szívesen látnék a saját szememmel is.

Aminek nagyon örültem, hogy az írónő nem erőltette a ma már annyira kötelező elemnek számító szerelmi háromszöget. Mivel adott volt egy fiatal, csinos lány és egy jóképű fiatal fiú, nem kellett nagy ész ahhoz, hogy rájöjjünk, előbb-utóbb felfigyelnek egymásra. Bár a végkifejlet számomra nem okozott túl nagy meglepetést, de ettől függetlenül, nagyon élveztem a sokszor humoros szópárbajaikat, és lelkesen szurkoltam nekik.  A kapcsolatukat megmételyező nagy bonyodalom viszont….  Próbálok nem spoilerezni, így csak annyit kérdeznék, hogy a XXI. században, Coloradóban nem ismernek egy orvost sem? Aki esetleg megvizsgálta volna az adott személyt? :)

Illetve még egy apróság. Alexet kifejezetten imádtam már az első pillanattól kezdve, de néhol kicsit túl sziruposnak éreztem a mondatait, egyszer-kétszer úgy éreztem, hogy a mai világban egy ennyi idős fiú nem beszél így, nem mond ilyeneket.

És Lena. Szerettem a fejében lenni, érdekes volt átélni, amiket átélt, a képességéről pedig félelmetesen jó leírásokat kaptunk. Főleg az a rész, amikor Noel érzéseit és gondolatait látta a lány, az nagyon jól sikerült. Ott kifejezetten úgy éreztem, hogy nem egy YA könyvet olvasok, hanem valami jóval komolyabb krimit. A lovakkal való kapcsolata pedig nemcsak a cowboyokat és Victort, hanem engem is teljesen levett a lábamról.  És persze Victor és Ethel.. ilyen pótcsaládot én is bármikor szívesen elfogadnék.

De nem akarok megfeledkezni Zoéról sem. Amikor először találkoztunk vele a repülőn, bennem volt a félsz, hogy egy elkényeztetett nagyvárosi libát kapunk, de a félelmem alaptalannak bizonyult. Zoét nagyon hamar megkedveltem és anno én is örültem volna egy ilyen barátnőnek (főleg, ha ilyen bátyja lett volna, mint Alex:)). Egyedül a „nyuszifül, nyuszkó” elnevezésekkel nem tudtam kibékülni...

Összességében elmondva, nagyon tetszett a regény és egy percig sem bántam meg, hogy a borító végül elcsábított. Bár a vége alapján nekem ez így, ahogy volt akár egy lezárt történet is lehetne, de szívesen olvasok még tovább Lena, Alex és a többiek kalandjairól:). 

Személy szerint pedig kifejezetten örülök annak, hogy egy fiatal magyar írónő művét olvashattam és hiszem, hogy ez a történet simán megállná a helyét a nemzetközi YA könyvek között is!

Borító: Gyönyörű, imádom a hófehér borítót és rajta a dombornyomott mintát.

Kedvenc karakter: Lena, Alex, Zoé

Szárnyalás: A legelős jelenet

Mélyrepülés: Ami Noellel történt és az utána lévő "folytatás"

Érzéki mérce: egyetlen egy rész miatt mondanám azt, hogy inkább 14 éven felüliek olvassák

Értékelés:

 

C. J. Daugherty - A Cimmeria titka

Cartaphilus Könyvkiadó, 2012

452 oldal

Fordította: Havadi Krisztina

Goodreads: 3,96

Besorolás: YA

Imádom a bentlakásos iskolákban játszódó YA történeteket, így amikor a könyvesboltban rábukkantam erre a könyvre, nem volt egy percig sem kétséges, hogy hazajön velem.

A történet Allie-ről szól, egy 16 éves jó tanuló lányról, aki a szülei szeme-fénye, ám egy nap az imádott bátyja eltűnik és a lány ebbe teljesen belerokkan. Kifordul önmagából, tombol, többször is letartóztatják, iskolákat vált, majd végül a szülei úgy döntenek, hogy vidékre küldik, egy patinás magániskolába, a Cimmeria Akadémiára.  Allie természetesen büntetésként fogja fel, hogy elkülönítik a barátaitól és egy idegen, számára inkább börtönnek ítélt helyre kell mennie, de legnagyobb meglepetésére, az iskola egyáltalán nem olyan borzalmas, mint ahogy hiszi. Bár furcsa rendszabályok vannak – például semmilyen elektronikai berendezés nem használható (nincs tévé, telefon, netezés), de a tanárok nagy részét tegezni lehet, rengeteg program közül lehet választani és nagyon hamar barátokat is szerez. Miután az iskola milliomos szépfiúja is érdeklődni kezd iránta, úgy érzi, hogy megütötte a főnyereményt.

De sajnos semmi nem az, mint aminek látszik.. Kiderül, az iskolába csak nagyon gazdagok és befolyással rendelkezők gyermekei járnak, így Allie nem érti, hogy ő, a teljesen átlagos családi háttérrel rendelkező tinédzser, hogyan kerülhet ide. Az iskola ódon falai sok titkot rejtenek, közöttük a legnagyobb az Éjjeli Iskola, amiről mindenki suttog, ahová csak pár beavatott juthat be, és aminek a célját és működését a legnagyobb rejtély övezi. Kik a tagjai az Éjjeli Iskolának és mi a céljuk? Ki vagy mi az a furcsa lény, ami a diákokat rémisztgeti és mi áll a rejtélyes támadások hátterében? Ki lehet Allie, hogy ebbe az iskolába kerülhetett? Vajon kiben bízhat meg a barátai közül? Rengeteg kérdés merül fel és a lányra vár a feladat, hogy ezeknek utánajárjon, ami persze nem éppen veszélytelen..

Pár évvel ezelőtt néztem egy spanyol sorozatot, El Internado (Az internátus) címmel, és ahogy belemélyedtem ebbe a történetbe, azonnal ez a sorozat ugrott be róla. Ott is hasonló rejtélyek borzolták a tanulók idegeit, mindenki gyanús volt, senki nem tudott semmit a másikról és egyik rejtélyt követte a másikat...

Ez a könyv pont ilyen volt. Először azt hittem, hogy egy teljesen megszokott, pici rejtéllyel és természetfeletti szállal övezett történetet fogok olvasni, de legnagyobb meglepetésemre nem ez történt.  Kliséből volt bőven itt is, a már kötelező szerelmi háromszögtől kezdve – a „jófiú” és a „rosszfiú” harca a lányért, a kötelezően gonosz, gazdag lány a sleppjén át, egészen a szintén kötelező elemig, a BÁLig és még sorolhatnék jó pár dolgot, de ettől függetlenül mégis tudott valami pluszt adni, valamit, amivel lekötött a történet az első oldaltól az utolsóig. 

Cimmeria Akadémia

Az írónő leírása alapján teljesen beleszerettem ebbe az iskolába.  Szívesen tanultam volna egy ilyen helyen, nagyon tetszett a könyvtár, az elegáns étkező, a segítő prefektusok, az angolórák (itt valószínűleg nem utáltam volna meg a verselemzést, ahogy a mi iskolánkban sikeresen megutáltatták velem egy életre), a hatalmas park, a sötét, misztikus erdő, az eldugott kápolna, benne titokzatos ábrákkal és mindent, ami ide tartozott. Allie nem hitte el (és én sem), hogy a XXI. Században lehet úgy létezni, hogy az ember nem használ semmilyen modern technológiát, de beigazolódott, hogy ez működik. Annyi minden történt velük, annyi programjuk, annyi tanulnivalójuk volt, hogy egy idő után már a lány sem kereste a netet, a telefont és semmi egyebet.

 Allie

Történésből és izgalomból pedig volt bőven… Én személy szerint elég hamar rájövök a titkokra, de ebben a könyvben a vége felé is még mindig azon morfondíroztam, hogy vajon ki, vagy mi állhat a rejtélyek mögött és lelkesen nyomoztam Allie-vel együtt. A lány amúgy egy teljesen kedvelhető, a korának megfelelő problémákkal küzdő tinédzser, akivel könnyű azonosulni, átérezni a problémáit és nagy örömömre az író nem csinált belőle sem Mary-Sue karaktert, sem pedig egy szuperhőst. Persze voltak buta dolgai neki is, de ne feledjük, egy tiniről van szó.

Amivel problémám volt, az a YA könyvekben megszokott „kötelező” szerelmi háromszög. Sylvain, az iskola szívdöglesztő francia szépfiúja és Carter, a jóképű, de mufurc, árva fiú voltak azok a srácok, akik között Allie-nek választania kellett. Aki olvasott már hasonló típusú könyveket, hamar rájön (én is rájöttem), hogy a lány kit fog választani és itt pontról pontra a megszokott sémát olvashattuk. 

***SPOILER***

Ami számomra furcsa volt, hogy a bálon történtek után, Allie még hajlandó volt szóba állni a fiúval, és ami még furcsább, hogy az írónő úgy tekerte a szálakat, hogy ez a fiú a történet végére újra a „szerelmi háromszög” egyik résztvevője lehetett. Ez most komoly? Egy ilyen dolog után ez a fiú még szóba jöhet, mint Allie esetleges pasija?

Allie és „választottja” közti évődés és kémia pedig aranyos volt, de az, hogy a lány ennyire gyorsan tudott átlépni a történteken és rögtön a másik fiú karjaiba ugrani.. ez nekem elég hihetetlen volt..

***SPOILER VÉGE***

Sylvain és Carter

De a történetben nem is a szerelmi háromszög volt a fő téma, hanem inkább a rejtélyek megoldása. A két fiú inkább csak mellékszereplő volt, akik segítették a lányt a nyomozásban és egy kis izgalmat, szerelmet, szenvedélyt csempésztek a mindennapokba. Sajnos hosszú idő óta ez volt az első olyan YA történet, ahol egyik fiúnak sem szurkoltam, annyira nem volt egyik karakter sem elég „erős”, hogy megfogjon.

A mellékszereplőket viszont könnyű volt megjegyezni és megkedvelni – még úgy is, hogy voltak egy páran.. Isabelle, az iskolaigazgató, aki végig pátyolgatta Alliet, az őrült történelemtanár Zelazny, az iskolai barátok közül pedig, Jo, Gabe, Lucas, Rachel mind üde színfoltjai voltak a történetnek és élveztem nagyon, hogy a barátokról sem volt egyszerű megállapítani elsőre, hogy kit milyen indíték vezet azért, hogy Allie közelében lehessen.

Összességében nem volt hibáktól mentes ez a könyv, de üdítő volt egy olyan történetet olvasni, ahol rejtély, izgalom volt bőven, de mindez a már megszokott természetfeletti lények (vámpírok, démonok, angyalok és egyebek) nélkül. A vége nem lett kifejezetten függővég, de mivel maradt megválaszolatlan kérdés épp elég, ezért nagyon várom a következő részét és remélem, hogy hasonlóan izgalmas lesz az is!

2013 US borító

Borító: Nekem elég hétköznapi ez a borító, nem is tűnt fel a könyvek között, teljesen véletlenül akadtam rá. Bár utal a könyvre és a történetre, valami nekem mégis hiányzik belőle. A többféle, megjelent borító közül, nekem a 2013-s amerikai variáció tetszik a legjobban.

Kedvenc karakter: Allie

Szárnyalás: Amikor a két „vetélytársnak” együtt kellett vigyáznia Allie-re

Mélyrepülés: A bálon történtek és a pletykák

Érzéki mérce: Egy YA könyvbe illő pár szenvedélyesebb csók, de semmi több

Értékelés: