KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2013. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2013. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 30., hétfő

Marie Lu: Champion

Penguin Books, 2013
353 oldal
Goodreads: 4,45
Besorolás: YA, disztópia

Hát elérkeztünk a várva várt befejező részhez és az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert egy nagyon jó könyvet olvashattam, de sír is, mert vége van. Nem mondom, hogy nem féltem, hogy milyen lesz a befejezés, hisz nem egy kedvenc sorozatomat sikerült az adott írónőnek elrontani egy oda nem illő zárókötettel. De itt nem ez történt. Ez a könyv az elejétől a végéig nagyon jól megtervezett, nem lett csöpögős-nyálas, a karakterek nem fordultak ki önmagukból, hogy az olvasók kedvére tegyenek és a végére minden a helyére került. 

8 hónap.
Ennyi ideje nem találkozott Day és June egymással, nem is beszéltek. June Denverben él, a kormány elit köreiben dolgozik és tanul, mint Princeps jelölt, Day pedig San Francisco egyik gazdag negyedében él az öccsével, Edennel és egy középkorú asszonnyal - akit a felügyeletükkel bíztak meg -, és magas katonai pozícíót tölt be. Sajnos az állapota továbbra sem javul, sőt úgy tűnik, hogy egyre rosszabb a helyzet.
A Köztársaságban viszont végre béke honol, Anden vezetésével megpróbálják azokat a károkat helyrehozni, amelyeket még az apja okozott. A külső államokkal is megpróbálnak békeszerződést kötni, ám hirtelen járvány tör ki a Kolóniákon és ezért a Köztársaságot okolják. Így háború robban ki a két állam között, a Kolóniák pedig erős támogatót szerez Afrika személyében, akik katonai segítséget ígérnek, ha megkapják az elfoglalt területek egy részét. A Köztársaság komoly bajba kerül, nincsenek szövetségesei, a katonasága pedig kevés az ellenféléhez képest. 
Egyetlen egy dolog tudná a háborút megakadályozni, ha a Köztársaság megtalálja a járvány gyógymódját és átadja a Kolóniáknak. Azonban úgy tűnik, hogy a kulcs a gyógymódhoz az a személy, akit Day az életénél is jobban véd.
Anden tudja, hogy ki az, aki képes lenne Dayt meggyőzni, hogy segítsen. De vajon a fiú hajlandó feladni a testvérét, hogy megmentse ezrek életét és mert June kéri rá?

Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert így, hogy itthon még nem jelent meg a regény, nem könnyű írni róla spoiler mentesen.   
Marie Lu lenyűgözően viszi előre a történetet, már a könyv második részénél is látszott, hogy előre megtervezett mindent, kockáról kockára építette fel a történetet és a háttérvilágot is és most is e szerint haladt tovább. A fő cselekményszál ismét kettéválik, ahogy a két főszereplő külön utakon halad. June a vezetés szemszögével ismertet meg minket, Anden mellett betekintést nyerhetünk a "nagyok játékába", a bel- és külpolitikai csatározások és intrikák világába. És ha már politika, akkor itt említeném meg az új Első Polgárt, Andent, akit abszolút imádtam ebben a részben. A fiú nincs könnyű helyzetben, hisz napi szinten az apja által
tönkretett dolgokat kell helyrehoznia és ezerszer végighallgatnia az apja bűneit. De ő a diktátor másik oldalát is ismerte, azt, amelyik imádta a fiát és megtett érte mindent. A szíve mélyén hiányzik neki az apja és gyászolja is őt, bár nem mutathatja ki. E két ellenpont között kell egyensúlyoznia, hiszen "rajta a világ szeme", meg kell felelnie új Elsőként és meg kell találnia a legjobb megoldást a népe számára, amivel esetleg elkerülhetik a háborút. És akkor még nem is beszéltem a mellette lévő három Princeps jelöltről, akik közül kettő szó szerint harcol azért, hogy őt válassza Anden, de a fiú a harmadikat szeretné maga mellett látni, akinek - ahogy jobban megismeri az egész helyzetet - egyáltalán semmi kedve ehhez az egészhez, csak Anden kedvéért tart ki.

June pedig még mindig ugyanaz az erős, mindent ezerszer átkalkuláló katonalány, akit az előző részekben is megismertünk. Tudom, hogy sokakat zavar a stílusa, de én egyszerűen imádom, hogy a lány végre egy olyan főhős, aki GONDOLKODIK! Bár szerelmes, de a szerelem nem vakítja el, képes józanul dönteni: akár Dayről van szó, akár arról, hogy hogyan tudná segíteni az országát. Az ő szemszöge még mindig jóval izgalmasabb, mint Day-é. Azáltal, hogy Anden mellett "teljesít szolgálatot", kinyílik előttünk is a világ, új helyszínekre utazunk velük, új embereket, új népet ismerhetünk meg. Antartica - ahová Anden és a Princeps jelöltek utaznak segítségért, egy nagyon különleges ország, nekem nagyon tetszett!

Persze Day szemszöge sem elhanyagolható, rengeteg akció kapcsolódik az ő nevéhez is, de mégis ő az, akiért a könyv nagy részében a szívem szakadt meg. Az ő vállát ezerszer több gond nyomja, mint June-t. Egyrészt ott van a nagy titka, amit megpróbál megőrizni, bár az idő ellene dolgozik. Ott van a kisöccse, akiért bármit megtenne, hogy biztonságban tudja és ugye ő a Legenda, a nép hőse, amit nem tud figyelmen kívül hagyni és emiatt súlyos döntéseket kell hoznia. De mindemellett ő is csak egy fiatal fiú, tele kétségekkel, ráadásul egy olyan lányt szeret, akit a józan esze szerint el kellene engednie, de a szíve mégis tiltakozik ellene... El nem tudom mondani, hogy mennyire megszerettem ezt az okos, bátor, törődő fiút, aki minden csapás ellenére erős tud maradni és képes reményt adni a Köztársaságnak. Általa továbbra is betekintést nyerhetünk a katonák életébe, az utcai harcokba, ő érti és ismeri legjobban a népet, és így ő tud leginkább a gyakorlatban is használható tanácsokkal szolgálni Andennek.

"Day, a nép bajnoka, aki nem tudja elviselni, hogy a körülötte lévők miatta szenvednek, aki örömmel áldozná fel az életét azokért, akiket szeret."

Persze nem akarom kihagyni a kettőjük kapcsolatát sem, ami egyszerre gyönyörű és szívszorító. Day és June már az első kötettől kezdve kiegészíti egymást, tökéletesek lennének együtt, ha a sors is így akarná. De minden összeesküszik ellenük és a végzet minden létező módon megpróbálja távol tartani őket egymástól. Ráadásul mind a ketten rengeteg mindent elveszítettek már, sok terhet cipelnek magukkal, nehezen nyílnak meg még egymás előtt is és ez csak tovább nehezíti a helyzetüket. El kell, hogy mondjam kevés párnak szurkoltam annyira, mint nekik, hogy együtt lehessenek, hogy boldogok lehessenek...

"Megőrjítesz June" suttogja a hajamba. "Te vagy a legrémisztőbb, legokosabb, legbátrabb személy, akit ismerek, és néha alig kapok levegőt, annyira keményen próbálok veled lépést tartani. De egyikük sem lesz soha olyan, mint te. Ugye tisztában vagy vele? [...]Több milliárd ember születik és hal meg ezen a világon" mondja halkan, "de soha nem lesz még egy ilyen, mint te."

És amire sokan kíváncsiak, a történet vége.. Erről nehéz bármit is anélkül mondani, hogy ne spoilerezzek... de annyit elárulhatok, hogy az írónő a végére még beletett egy újabb csavart, amivel a már amúgy is darabokban lévő szívünket még tovább aprózta. Realista véget írt a regényhez és bár számomra keserédes a befejezés, de azt mondom, hogy így kell befejezni egy disztópiát! Így lett tökéletes vége a trilógiának, minden más vég nem ideillő lett volna. (és mindenkinek ajánlok legalább egy csomag papírzsepit az olvasásához:-).

Összességében azt mondom, hogy egy tökéletes harmadik részt kaptunk, tele izgalommal, akcióval, feszültséggel, árulással és megbocsátással és egy "csillagokban megírt" szerelem történetével. Aki szerette az első és a második részt, annak garantálom, hogy tetszeni fog ez a rész is. És ezennel kijelenthetem, hogy a sorozat bekerült az örök kedvenceim közé és bár most nehéz szívvel búcsúzom Day-től és June-tól, de biztos vagyok benne, hogy újra találkozom velük, amikor újraolvasom a történetüket.

"Mondd, hogy van még jó ezen a világon. Mondd, hogy van még remény a számunkra."

Marie Lu, Neked pedig köszönöm, hogy megosztottad velünk Day és June történetét. Egy ilyen trilógia után nagyon várom, hogy mi lesz a következő regényed és azt pedig még inkább remélem, hogy ezt a trilógiát is felkarolja valaki és megfilmesítik, mert megérdemelné!

És búcsúzóul betenném azt a számot, amit az írónő is hallgatott, amikor a Champion befejezését javította. A címe Promise (Ígéret). Most már értem, hogy miért ezt hallgatta és valószínűleg valahányszor meghallom ezt a számot, mindig ez a regény fog az eszembe jutni róla.





Borító: Tökéletes. Ott a rózsa, mint a szerelem jelképe, de mégis ég, hamu borítja és egy lövésnyom is látszódik rajta, hisz háború dúl (szó szerint és képletesen is), ami mindenre rányomja a bélyeg. Remélem a magyar kiadáson is ez marad.

Kedvenc karakter: June, Day, Anden, Eden, Ollie

Szárnyalás: Day vallomása

Mélyrepülés: Amikor Day meglátogatja a régi házukat

Érzéki mérce: sok minden történik:-), de továbbra is minden YA stílusban megírva

Értékelés:

(újra elmondom, hogy itt is adnék többet is, ha lehetne:-)


2013. december 22., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: Ónix - Luxen 2.


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 11-én megjelent Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatának második kötete az Ónix. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Katy és Daemon kalandjait!
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző Kiadó 2013. december 11.
? oldal
Goodreads: 4,44
Besorolás: YA, idegenek

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? 
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? 
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Nagy várakozás volt bennem az Ónix-al szemben, hiszen az Obszidián nagy kedvenc, és kíváncsi voltam a végtelenségig, milyen folytatással rukkol elő az írónő. Féltem, hogy csupán újabb Arumok elleni végtelen csatározás lesz a téma, Daemon a szokásos seggfej, Katy meg a megmentésre váró hősnő. Nem, egyáltalán nem ezt kaptam, hanem egy totál letehetetlen akciódús folytatást, ahol izgalmakban nincs hiány és Daemon.... rég szórakoztam ennyit fiú karakter beszólásain! Imádtam!

Aki nem olvasta az első rész, az egyrészt sürgősen pótolja, másrészt spoileres lehet számukra a bejegyzés, így tessék olvasni. Ott tartottunk az Obszidián végén, hogy Daemon a haldokló Katy-t meggyógyította, ezzel örökre magához kötötte őt. Ez a kötődés nem csak érzelmi, sokkal többet jelent, Katy nem csak némi jelet visel magán, ami vonzza az Arumokat, hanem mutálódott is, az összekapcsolódáskor megváltozik az emberek DNS-e. És ezekre az emberekre fokozottan vadászik a Védelmi Minisztérium. Katy észreveszi, hogy valami nem stimmel körülötte, bár visszatértek a hétköznapokba elvileg, gyakorlatilag megmagyarázhatatlan események történnek, tárgyak mozdulnak meg körülötte. Egy új fiú is felbukkan a suliban, Blake, akire először mint teljesen hétköznapi fiúra gondol. Találkozgatnak beszélgetnek, persze Daemon minden alkalmat tönkretesz. Rövidesen kiderül, Blake pontosan ugyanazon megy keresztül, mint ő. A srácot is megmentette egy Luxen, és mindenképpen meg akarja tanítani Katy-nek, hogyan fejlessze és használja az új képességeit. Elkezdenek gyakorolni délutánonként, persze Daemon felügyeletével, aki rettentően vicces beszólásokat tesz Blake kárára. Minden alkalommal más B betűs néven nevezi, ezzel őrületbe kergetve Katy-t. (ha jól számoltam kb. húszféle nevet talál ki, nekem a Bilbo és a Bart volt a kedvencem) Blake egyre durvább feladatok elé állítja Katy-t, amin Daemon bedühödik, szerinte abba kéne hagynia az egészet, hiszen nem kell tartania semmitől, Daemon majd mindentől megvédi a lányt. Katy azonban, ismerhetjük, szeret a saját lábán állni, és mindenek előtt segíteni is akar, harcolni az Arumok ellen.

Katy és Daemon között folytatódnak a pengeváltások, de vannak nagyon szép romantikus pillanataik is. Katy meg van győződve róla, hogy a fiú csak a kötődés miatt vonzódik hozzá, ezzel folyamatosan kínozza önmagát. És azt sem tudja egykönnyen elfelejteni, Daemon milyen bunkó volt vele az elején. Sok hibát vét Katy, de mindig valakit védeni akar a szerettei közül, igazából nem lehet haragudni rá. Blake felbukkanásával a szőrősszívű kritikusok rányomhatják a bélyeget a könyvre, hogy "erőltetett szerelmi háromszög", de erre én csak annyit mondok: Ki a fene versenyezhetne Daemon Black-el? Halott ügy.
Egyik kedvenc jelenetem volt a vlog kamerás felvétele, amikor Daemon adogatta a könyveket Katy-nek és néhány remek beszólás kíséretében készítették közösen a bejegyzést. Na akkor épp imádnivaló volt a srác.

A karakterekkel maximálisan elégedett voltam, bár Katy makacs és nagyon önálló akar lenni, sokszor nem hisz a saját szemének, szívének, de istenem, ennyit hibázhat bármelyikünk. Nem értettem egyet vele, de elviseltem tőle. Viszont fejlődik, határozottan, és ez a lényeg. Daemon hozza a formáját, továbbra is szexi és szarkasztikus. Annyira jó, hogy a végén kapunk ismét némi betekintést az ő szemszögéből is. A történet folyamán is érződik Daemon gondoskodó, romantikusabb oldala, de a saját szemszög mégiscsak az igazi. Dee kevesebbet szerepelt ebben a részben, ezt sajnáltam, viszont mivel Katy közelebb került a Luxenekhez, érdekes beszélgetésekbe csöppenünk a kolónia többi tagjával is.
A cselekmény izgalmas volt, hiába volt az elején némi nyugalom, ez a vihar előtti csendet mutatta. Sorra derültek ki dolgok és mindig felbukkant valami újabb zavaró tényező, ami kételkedést ültetett a szereplők fejébe. Blake sok veszélyes helyzetet generál, felmerülnek újabb és újabb nyomok, amik egészen odáig vezetnek, hogy a Black család tagjai újra reménykedhetnek abban, hogy Dawson és Beth talán nem halottak. Jennifer igazán tudja facsarni a szíveket, az írásmód gyönyörűen átadja az érzelmeket. Nekem is fájt, ami a szereplőknek, és felkavart minden érzelmi hullámvasút. Szeretem azt a stílust, amit ebben a sorozatában hoz, a szellemes és humoros párbeszédeket, a romantikus feszültséget és persze a cselekmény fordulatosságát. Nagy erőssége volt még számomra a könyvnek a vége, természetesen függővég, de olyan, hogy egy kicsit kapott is az olvasó és egy kicsit nem is. Történik valami a végén, de olyan bizonytalan a reakció, hogy kaparhatják a falat az olvasók az Opal megjelenéséig. Remélem nem kell várnunk egy évet rá, nagy siker lenne mondjuk már a következő  Könyvhéten!

Borító: Eredeti, imádom.

Kedvenc karakter: Daemon, Katy

Szárnyalás:  A 20 féle név Blake helyett.

Mélyrepülés: Fájdalom a ketrecben.

Érzéki mérceBizony sistereg a levegő Daemon és Katy között, de ezt a részt még bátran olvashatják akár  15 éves kortól.
Értékelés: 

EGY KIS EXTRA: DAEMON BLACK/PEPE TÓTH


NYEREMÉNYJÁTÉK


Mi csilloghatna szebben, mint Daemon csodás zöld szeme? Hát a lányok legjobb barátja… a drágakő! Az Ónix blogtunéban résztvevő blogokon mindenhol elrejtettünk egy drágakövet, amelyet ha felismertek be kell írnotok az adott napi Rafflecopter sorba és már részt is vesztek a nyereményjátékon, amelyben 3 példányt sorsolunk ki a könyvből a zöld szemű idegen főszereplésével!


a Rafflecopter giveaway

További állomások: 

12/11 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
12/12 MFKata gondolatai
12/13 Angelika blogja - Playlist
12/14 Kristina blogja
12/15 Nem harap a... - Interjú
12/16 Deszy könyvajánlója
12/17 Insane Life - Fanart
12/27 Kelly & Lupi olvas - Pepe


2013. december 21., szombat

On Sai: Scar

December 15-től a Blogturné Klub még az űrbe is eljut! Ugyanis On Sai Scar című regényével kalandozhatunk bolygóról bolygóra, megismerhetjük Scart, Lucyt, Dont és Artúrt. Nem semmi út lesz ezt megígérhetem! És egy hosszú utazásnál szükség van elfoglaltságra is, úgyhogy egy kis rejtvénnyel is készültünk nektek, aminek a megoldása nem marad jutalom nélkül: nyerhettek két példányt a regényből!

Könyvmolyképző, 2013
528 oldal
Besorolás: sci-fi

Scar körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, hogy Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

Múlt hétvégén egy könyvbemutatón jártam, ahol többek között On Sai mesélt a Scarról és sok más mellett arról, hogy gyerekkorában rengeteg orosz sci-fit olvasott. Emlékszem apu is nagyon imádta ezt a műfajt, hatalmas könyvtára volt ehhez kapcsolódóan és mindig próbált rávenni arra, hogy olvassak el egyet-egyet belőle. Bár ő volt számomra a legfontosabb könyves ajánlóm, aki megszerettette velem az olvasást, mindig izgalmas és jó könyveket adott és soha nem csalódtam az ajánlásaiban, de erre még ő sem tudott rávenni... Egészen mostanáig tartottam magam ahhoz, hogy a sci-fi és én két külön világ vagyunk, amikor az egyik blogger barátnőm "finoman" próbált rávenni, hogy ezt a könyvet olvasnom kell, mert higgyem el, hogy nagyon jó. Kicsit kétkedve, de végül belementem és adtam egy esélyt a regénynek.

Scar
Scar a szülőbolygóján, különleges kinézete (ami csak az ottani emberek számára különleges, hiszen vörös haja és zöld szeme köztünk nem lenne nagyon kirívó) miatt kitaszított és csak álmodozik arról, hogy az Akadémiának helyet adó Navran bolygóra utazzon és navigátor legyen belőle. Végül egy szerelmi csalódás (gyerekkori szerelme, Artúr egy másik nőt készül feleségül venni) indítja útnak a lányt, hogy beteljesítse az álmát. Nem veszélytelen, amire vállalkozik, hiszen egy olyan bolygóról származik, ahol még él a keresztény vallás, aminek a hívőitől mindenhol rettegnek az emberek, (Don szavait idézve)

"A végeken élnek a keresztények is. Ha bárkiről megsejted, hogy a szektához tartozik, ne hősködj! Az ügynökök, akiket a felderítésükre küldünk, rendszeresen eltűnnek, és soha nem kerülnek elő. Valószínűleg emberáldozat lesz belőlük, a keresztények  megeszik a nyers, még élő szívüket. [..] A lényeg, ha egy hosszú  és egy rövidebb botot látsz egymáson kilencven fokban, az a kereszt, és mint a villám tűnj el onnan."

és bárkit rajtakapnak, hogy ezt a vallást gyakorolja, azonnal megölik. Ráadásul a külső bolygókat kalózok uralják, akik az embereket - főleg a nőket-  kedvtelve rabolják el, megerőszakolják, esetleg meg is nyúzzák őket és jobb esetben megölik, rosszabb esetben rabszolgaként adják-veszik és használják őket, ameddig csak lehet. Scar mégis egy kalózhajón menekül el a bolygójáról és kalandos módon végül egy teherhajón köt ki, mint kadét és végre megkezdheti a gyakorlatát. A teherhajón megismerkedik a hajó "orvosával", Donnal, egy renegát mentállal, akinek azonnal fel is kelti a figyelmét, hisz ő az egyetlen olyan ember, akinek nem tud olvasni az elméjében, így Don úgy dönt, hogy a lányt védelmezni fogja, amíg ki nem deríti, hogy mi van a háttérben. A hajó vezetése ekkor meghívót kap a Gyerekcsászár báljára, amire Scart is magukkal viszik. Itt a lány megismerkedik a Gyerekcsászárral, Chesterrel, aki látszólag azonnal az ágyasává akarja tenni őt. Ezt persze Don (és Scar sem) hagyja, oltári ribilió lesz belőle és végül legnagyobb meglepetésünkre a Gyerekcsászár bevallja az érdeklődése valódi okát, Scar pedig hamarosan egy hatalmi harcokkal és rejtélyekkel övezett "hadszíntéren" találja magát, ahol a lánynak elkél a mentál mentora minden segítsége, ha életben akar maradni.

A fülszövegben is felemlegetett négy szereplő szemszögéből ismerjük meg a történetet egy, a regény elején ismeretlen mesélő előszavával. (egy jótanács, amit én is a fenn említett blogger barátnőmtől kaptam: ha elolvassátok a regényt, akkor utána újra érdemes elolvasni az előszót!!!). A két főszereplő számomra Scar és Don, a többiek bár erős karakterek, akik nagy szerepet játszanak a történetben, élővé, izgalmassá téve az egészet, de az előbb említett két karakter körül forog igazán minden, ők azok, akik történet fő mozgatói.
Amennyire féltem ettől a regénytől, olyanannyira gyorsan sikerült belerántania ebbe a világba és teljesen magával ragadnia. Féltem, hogy nem fogom érteni a sok, sci-fiben használatos "szakszót", hogy elveszek az űrben én is, de nem így lett. On Sai úgy írta meg ezt a regényt, hogy a sok sci-fi rajongó mellett képes volt nekünk, laikusoknak is egy olyan élvezetes történetet adni, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, mert mindig újabb és újabb szál miatt éreztem úgy, hogy "csak még egy fejezetet elolvasok gyorsan, jaj, csak még egyet". Kaptunk rejtélyeket és izgalmat bőven, Scar révén rengeteg humoros részt és egy nagyon picike romantikát is. De a romantika valahogy nem is hiányzott innen, hiszen ez a regény nem erről szól. Itt sokkal nagyon a tét, így Scarnak sem ideje, sem kedve nincs romantikázni, ahogy ő is vallja:

"Minden idegszála az űrbe vágyott, és nem csak egy peremvidéki teherhajó monoton életére, hanem kalandokra. Meg akarta lovagolni az űrösvényeket, ugrótisztásokat akart felfedezni, kalózok ellen küzdeni, erről álmodott az astori hóesések alatt, nem síró-rívó porontyokról, akiknek szinte biztosan rossz anyja lenne."

A háttérvilág kialakítása is nagyon tetszett, faltam az oldalakat a történelemről, a vallásüldözésről, a mentálok különleges és bonyolult világáról. És akkor még nem is meséltem a látványosan részletes leírásokról, akár egy bálról, akár egy bolygóról, akár egy űrhajóról volt szó.

Egyetlen próblémája, hogy vastag a könyv, nagyon vastag, így például utazás közben akármennyire is rágtam a körmöm, hogy olvashassam tovább, kénytelen voltam a táskámban hagyni a könyvet, mert egy kézzel képtelenség megtartani:-). Nem mondom, persze néha azért elvesztem egy-egy oldalon, de érdekes módon az is inkább a vallási témáknál esett meg. Hiszen a regényt mindenhol átszövik a vallási kérdések, a keresztényüldözés, ez az egyik központi téma és ezt teszi még különlegesebbé az amúgy is izgalmas regényt.

Scarban sikerült megtalálnom az egyik legérdekesebb, legszókimondóbb és legvagányabb főhősnőt, akit valaha olvastam. Tökéletesen elnavigál nem csak a bolygók között, de a férfiak között is úgy, hogy nemhogy nem erőszakolják meg és nem lesz belőle ágyas, de még elismertséget is sikerül szereznie a férfiak uralta világban a szókimondásával, humorával, nyiltságával és a tehetségével. Imádtam a bátor, vagány karakterét, aki nem félt semmitől és senkitől, még istennel is "régi cimboraként" beszélgetett és aki képes volt a helyes utat választani, ahelyett, hogy elgyengült volna az érzelmeitől.
Don volt a másik nagy kedvencem. Tőle eleinte tartottam picit, mert sokszor voltak "túl magasröptű"
Mentál
gondolatai, de végül nagyon megkedveltem. Az érzéketlen mentálok között mégis képes volt valamiféle érzelmet megtartania, és jobban átélte az emberek gondjait, problémáit, mint a rideg, csak a racionális gondolkodást előtérbe helyező társai. És persze ott van akkor már Lucy is, aki Don szöges ellentéte. Neki réges-régen voltak érzelmei - Don iránt főleg:-) - de az idő mindezt kiölte belőle. Hideg, számító mentál, aki mindent analizál, átszámol és csak tökéletesség érdekli.

"Lucy idegesen megszámolta  a teremben lévő porszemeket, majd gyököt vont a számukból."

Nagy kedvencem volt a nő "köpenye", egy különleges, energiával táplálkozó, állati ösztönökkel rendelkező ragadozó, amit én is szívesen elfogadnék:-).
És persze nem hagyhatjuk ki a harmadik nagy kedvencemet, Chestert sem, a Gyerekcsászárt, aki látszólag csak a szórakozásnak, a csajozásnak és a bálozásnak él, de ha jobban megismerjük, akkor valójában kiderül, hogy profi játékos, nemhiába tudja vezetni ezt a világot. Aki képes a nagyhatalmú mentálokra is ugyanolyan befolyással lenni, mint az egyszerű földi halandókra. Mindig azt az arcát mutatja, amivel éppen a vele szemben lévőkre hatást tud gyakorolni. Sajnos szerintem elég kevés szerep jutott neki, remélem, a következő részben többet is kapunk belőle:-).

Összességében nagyon köszönöm On Sai-nak, hogy ezzel a regényével sikerült megmutatnia azt, hogy igenis van olyan sci-fi, ami engem is érdekelhet és mostantól biztosra veszem, hogy fogok még ilyen műfajú regényeket olvasni. És természetesen nagyon várom a következő részt, mert lezártnak semmiképpen se mondanám a történetet és mindemellett szívesen olvasnék tovább is Scar, Don, Artúr, Chester, Lucy kalandjairól!

És természetesen, az elején említett könyvbemutatón sikerült a saját Scar példányomat dedikálni az írónővel, amit büszkén mutatok meg nektek:-)


Borító: Imádom! Gyönyörű és teljesen kifejezi a főszereplőt, aki rejtélyes, különleges, (sokak számára) félelmetes és gyönyörű.

Kedvenc karakter: Scar, Don, Chester és a "köpeny"

Szárnyalás: Scar oktatása - szerintem az egyik legmulatságosabb rész az egész  könyvből

Mélyrepülés: a kalózok

Érzéki mérce: Van benne romantikus szál, de a regénynek nem ez a fő fonala

Értékelés:

ITT beleolvashattok a regénybe.

Nyereményjáték

Scar világában nagyon fontos, hogy az ember frissen tartsa az agyát. Ha olyan zsenikikel van körülvéve, mint amilyen Don és Lucy, ez bizony elengedhetetlen.
Ezért most mi is egy kis rejtvénnyel készültünk nektek, hogy megtornáztassuk kicsit az agytekervényeiteket.
A rejtvényben található kérdéseken keresztül kicsit jobban megismerhetitek a regény világát, de nem kell aggódnotok! Természetesen a könyv olvasása nélkül is könnyedén kitölthetitek, nincs más dolgotok, mint elolvasni az értékeléseinket, ott meglelitek a válaszokat. Az első állomáson az első kettő, a másodikon a harmadik és a negyedik kérdést találjátok és így tovább... Az utolsó állomásra már csak egy kérdés marad, viszont itt várjuk a megfejtést is, ami plusz két pontot ér!
Ugyanis minden egyes megoldást várunk a Rafflecopter dobozban, minden helyes megfejtéssel tovább nő az esélyetek, hogy megnyerjétek a könyvet!

7. Ezen a bolygón található az Akadémia
MEGFEJTÉS



Ajándék!

Minket is elkapott az ünnep szelleme, és nem elég a Blogturné Karácsony, ezúttal még egy kis meglepetéssel készültünk nektek. Méghozzá egy bannerrel, ami a Scar megjelenését hirdeti! Bizony, ezen nem találjátok meg a turné időpontját, sem bármilyen más BTK jelzést. Mert ez most nem rólunk szól.


Viszont egy kis kiegészítő játék is kapcsolódik hozzá!

Osszátok meg ezt a bannert, vigyétek ti is a hírét, hogy megjelent a könyv! Kitehetitek a blogotokon, ha van, vagy megoszthatjátok akár Facebookon is! A lényeg, hogy minél több emberhez eljusson a hír, hogy a könyv megjelent! Írhattok mellé pár kedves szót, vagy akár a blogturné linkjét is megoszthatjátok, ezt már rátok bízzuk!
A megosztás helyének a linkjét osszátok meg a Rafflecopter kijelölt sorában! Plusz két pontot kaphattok vele a nyereményjátékban, azaz kettővel nő az esélyetek, hogy nyerjetek! (Ha a blogotokon teszitek ki menüsávban, akkor kérlek figyeljetek rá, hogy kint maradjon legalább a nyereményjáték végéig, mert ellenőrizni fogjuk! Ha pedig Facebookon osztjátok meg, legyen nyilvános!)

A blogturné állomásai:

December 15 - Deszy könyvajánlója
December 17 - Dreamworld
December 19 - Kristina blogja
December 21 - Kelly Lupi olvas

Lauren DeStefano: Hervadás - Vegyészkert #1


A Cartaphilus Kiadó jóvoltából a napokban jelent meg Lauren DeStefano Hervadás című könyve, mely a Vegyészkert-trilógia első része. A könyv disztópikus világba visz, ahol az emberek pontosan tudják mennyi van hátra az életükből, mikor viszi el őket a gyilkos fertőzés, mely egy félresikerült immunrendszeri fejlesztés miatt került az emberi génekbe. Tarts velünk, - némi karácsonyi szünetet közbeiktatva - nyolc blogger keresi a választ a kérdésre: Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?

Cartaphilius Kiadó 2013. december
403 oldal
Fordította: Farkas Nóra
Goodreads: 3,86
Besorolás: YA, disztópia

Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?

Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek.
A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna.
Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?


Ez egy olyan könyv, amire a borító megjelenése óta vágytam. Nagyon megtetszett, már 2011-ben a to read listámra tettem. Háromszoros karikázás emeli ki a szimbólumokat, a rab madár a kalitkában, a jegygyűrűs kéz, a szomorú lány így együtt nagyon ütősre sikerült. 
A szerző egy igen kemény témát feszegető disztópikus világba csöppenti az olvasót, itt minden új generációs nő 20 éves koráig, a férfiak 25 éves korukig élnek. Ez egy félresikerült genetikai fejlesztésnek köszönhető, miután sikerült egy tökéletesen egészséges új generációt létrehozni, akik nem kapják el a betegségeket, tökéletes és boldog életet élhetnek. A kísérletnek azonban nem lett jó vége, ugyanis ennek a tökéletes generációnak a gyerekei már nem hibátlanok. Sújtja őket egy új vírus, ami a nőket 20, a férfiakat 25 éves korukban megöli.
Ebben az ijesztő világban a gazdagabb réteg megteheti, hogy akár több feleséget is tartson, hogy minél több gyermek születhessen. Ám nem minden fiatal lány vállalkozik önszántából feleségnek, lányok tömegeit rabolják el az utcáról vagy akár az otthonaikból a Gyűjtők. Főszereplőnket is erővel rabolják el, és egy furgonban, több sorstársával együtt szállítják néhány száz kilométeren át. Rhine  egy gazdag floridai fiatalember, Linden feleségeként eszmél, két másik lánnyal együtt. A gyermeki Cecily csupán 13 éves, a hűvös szépségű Jenna alig 19. Rhine különleges, egyik szeme kék, a másik barna, ez közrejátszott a kiválasztásánál is, mint genetikai különlegesség.
A házban él még Linden első felesége, Lady Rose is, aki már 20 éves, és felkészülten várja a halált, a betegség tünetei jó ideje jelentkeztek nála, és ő vette rá a férjét, hogy gondoskodjon néhány új asszonyról. Közülük viszont csak Rhine-al barátkozik össze, biztos benne, hogy ő lesz az utódja, külsőre nagyon hasonlítanak egymásra, ellátja őt jó néhány tanáccsal. Az egész házat azonban Linden apja, Vaughn irányítja, aki kutató orvos és a villa alagsorában kísérleteket végez a genetikai probléma megoldására. Ezek a részek hátborzongatóak, félelmetesek és nem éppen jóleső módon.
Az írónő Rhine szemszögéből mutatja be a történetet, az elrablásától indulva. A ház élete szigorú szabályokhoz igazodik, gyakorlatilag minden percük ellenőrzés alatt zajlik, az első feleség rendelkezik némi szabadsággal, például az ő szobája tágasabb és ablak is nyitható. Rhine minden pillanatban a szabaduláson gondolkozik, esze ágában sincs közel engedni magához Lindent, szerencsére erőszakos közeledésről szó sincs. Hamar rájön, hogy meg kell játszania magát ahhoz, hogy Rose halála után első feleség lehessen és valamivel több szabadság illesse meg. Rhine egy pillanatra sem adja fel a szökés gondolatát, lassan terv kovácsolódik a fejében. Egyetlen barátja akad a villában, Gabriel, aki a közvetlen szolgálója, ő hozza a reggelijét minden nap. Lassan alakul a  bizalom kettejük között.
A másik két lány jelleme meghökkentő, Cecily gond nélkül közel kerül Lindenhez, akinek van pofája egy 13 éves kislánnyal elhálni a házasságot. Cecilynek persze tetszik a hódítása és tökéletesen büszke magára. Boldog a maga tudatlan világában, és fogalma sincs, milyen az igazi külvilág, hiszen egy árvaházból kerül ide. Jenna komor hangulatú lány (meg is van rá az oka), aki már abban a korban van, amikor fájdalmasan tudatosul, hogy az ideje fogy. Ő egy bordélyházból jött, hozzászokott, hogy teljesítse a férfiak kérését, ugyanakkor mérhetetlen undort táplál a helyzet ellen.
Linden kettős érzelmet váltott ki belőlem, egyrészt sajnáltam, hogy szeretett felesége meghalt, de utáltam is, bár mint kiderül, fogalma sem volt, a lányokat hogy szerezték neki és tulajdonképpen kedves és rendes volt Rhine-hoz. Mégis alapjában véve egy báb volt az apja kezében, naiv, nagyon hiszékeny és nagyon önző. A francba, ne sajnáljuk már, igazából nem sokat vesztegette az időt, hogy megismerje a feleségeit.
Lauren DeStefano valami csodálatos hangon meséli el a történetet. Fő erőssége, hogy remekül tudja ábrázolni a karakterek kapcsolatait, egymáshoz való viszonyát. Rhine és Gabriel kapcsolata egy igazán lassan építkező barátság, ami nagyon kellett ehhez a komor hangú történethez némi ellensúlyozásként. Linden és Rose között igazi szerelem volt, aminek elvesztését Linden nagyon nehezen viseli. Ők nem kényszerből kerültek össze, gyerekkoruk óta ismerték és szerették egymást. Cecily 14 évesen gyermeket szül Lindennek és ebben a tökéletesen kilátástalan helyzetben mégis ez a gyermek megváltoztatja, komollyá teszi. Ez az anya-gyerek kapcsolat is hozzáad valami ellensúlyt a borzalmak elviseléséhez. Rhine vágyódása az ikertestvére után végigvonul a könyvön, sok visszaemlékezős jelenet mutatja be Rowant, aki remélem a folytatásban színre is lép majd. Összességében egy nagyon különleges könyvről van szó, ami igazából a 16 éven felüli korosztálynak való. A könyv tartalmaz poligám házasságba való kényszerítést, és sokan pedofilnak fogják titulálni Cecily és Linden kapcsolatát. Ugyanakkor egy disztópikus világban ezek abszolút elképzelhető fordulatok. Én mindenesetre nem tudtam letenni, mert maximálisan azonosulni tudtam Rhine szabadságvágyával. A három lány háromfajta világból érkezett ebbe a börtönszerű villába, ahol alkalmazkodniuk kellett, ha tetszett ha nem. A lányok és Gabriel is határozott fejlődést mutatnak, de minden más karakter is élvezetes leírást kapott. Külön tetszett, ahogy a három lány az eltelt hónapok alatt összekovácsolódik, és minden különbözőségük ellenére megszeretik egymást.
Én nagyon szeretem a disztópiákat, és ez a könyv kiemelkedik közülük, egy olyan világot tár elénk, ami tele van reménytelenséggel és a halállal, de nem elképzelhetetlen, hogy valamikor valóra válhat. Viszont az írásmód gyönyörű, a cselekmény miatt letehetetlen és mégis ott van a remény ígérete is a sorok között. Nagy örömmel olvastam, hogy a következő rész Láz címmel már előkészületben van!

Borító: Eredeti, gyönyörűséges.

Kedvenc karakter: Rhine és Gabriel

Szárnyalás:  Nagyon tetszettek az Európára tett utalások.

Mélyrepülés: Szülés alig 14 évesen.

Érzéki mérceNincsenek forró jelenetek, csupán néhány csók, de az egyéb fent említett ok miatt 16 éven felülieknek ajánlom.

Értékelés: 

EXTRA DREAM-CASTING:

NYEREMÉNYJÁTÉK:

Az alábbi rafflecopter doboz kitöltésével esélyetek lesz 1 példányt nyerni a könyvből:

a Rafflecopter giveaway

További állomások:
12.21. Kelly & Lupi olvas Kelly & Lupi olvas- álomcast
12.22. MF Kata gondolatai
12.23. Deszy Könyvajánlója
12.24. Könyvszeretet
12.27. Fantazmo
12.28. Dreamworld
12.29. Roni olvas
12.30. Nem harap a...

2013. december 19., csütörtök

Jessica Park: Flat-out Love - Szeretni bolondulásig

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 13-án jelenik meg Jessica Park: Flat-out Love - Szeretni bolondulásig című könyve, amely a kiadó rubin pöttyös sorozatának első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül mutatja be Julie és Matt kalandjait!
2013. december 13-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző, 2013
386 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 3,99
Besorolás: NA, romantikus, realista


A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott.
Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni?
Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem - és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata - mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Erről a könyvről a Blogturné előtt nem sokat hallottam. Igazából a borítója fogott meg elsőként (ugye, hogy mennyit számít egy jó borító?:-) és utána kezdtem el érdeklődni a könyv iránt, hisz a nagyon látványos borító mellett sajnos a fülszöveg nem igazán fogott meg. De éreztem, hogy valami jó történet van a különleges köntös mögött, és milyen igazam lett! A könyv az idei év egyik nagy kedvence lett, amit bármikor szívesen újra olvasok.

Matt egyik pólója
Julie friss egyetemistaként Bostonba költözik. Sajnos érkezésekor kiderül, hogy a nagy gonddal még otthonról lefoglalt szállás átverés és a fiatal lány ott áll a hatalmas nagyvárosban szállás nélkül. Utolsó kétségbeesésében az édesanyját hívja, aki a városban lakó legjobb barátnőjét riadóztatja. A Watkins család pedig azonnal segítséget nyújt és nagy szeretettel fogadja a szállást kereső lányt, Julie pedig hamar otthonra talál az átlagosnak egyáltalán nem mondható családban. A szülők állandóan elfoglaltak, alig vannak otthon, a legkisebb testvér, Celeste viselkedése több, mint furcsa és ráadásként egy kartonpapír bábut cipel mindenhová magával. A középső fiú Matt, matek és fizikazseni, imádja az őrült szövegű pólókat és mindene a kishuga. És persze ott van a jóképű Finn, aki egy hátizsákkal járja a világot, hol embereken segít, hol természetvédelemmel foglalkozik. Celeste rajong a bátyjáért, így "bemutatja" Julie-t Finnnek a Facebookon és a két fiatal között hamar szimpátia, majd barátság alakul ki. Persze nem telik el sok idő és Julie teljesen belehabarodik a tökéletes Finnbe. De az élet nem csak az interneten zajlik, a lány pedig ahogy telik az idő, egyre több furcsaságot fedez fel a családban és úgy dönt, hogy kideríti, mi zajlik a túlságosan nyugodt felszín alatt...

A szereplők közül talán a legérdekesebb karakter Celeste. A koraérett kislány túl felnőttként viselkedik, képtelen a korosztályával megtalálni a közös hangot, így teljesen kiközösítik. Julie érzi, hogy valami oka van, amiért így viselkedik és senki más, de ő képes egyedül arra, hogy a kislányt kirobbantsa az üvegtornyából és visszahozza őt a való világba. Celeste pedig annyira tiszta, annyira őszinte és annyira figyelemre éhes, hogy nem lehet nem szeretni. És persze ott van a bátyja, Matt. Ő az a fiú, akit
Matt
a lányok első pillantásra talán nem találnak vonzónak. Akin talán második pillantásra sem akad meg a szemük, hisz szinte semmi "divatos és izgalmas dolog" nem érdekli, csak a huga és a tanulás. De akinek, ha adunk egy esélyt, hogy megismerhessük, azonnal a szívünkbe tudjuk zárni. Julie is érzi ezt, de Matt kedvességét, segítőkészségét teljesen elnyomja a "nagy bátyó" árnyéka. Érdekes módon engem Finn annyira nem fogott meg, mint amennyire Julie-t. Talán azért, mert én már átestem ilyen "zúgjunk bele a neten megismert, soha nem látott fiúba" játékon és tudom, hogy egy hús-vér társ többet ér, mint egy általunk túlságosan idealizált ismeretlen. De Julie-nak idő kell, mire ezt belátja. Neki jóval több, mint nekünk. Mi már ott toporgunk, hogy "hééé, Julie, itt ez a tündéri, tökéletes fiú melletted, aki látszólag fülig beléd van zúgva, miért nem veszed már észre?" De ő csak vakon Finnt imádja...

Azt azért el kell mondanom, hogy a vidám borító egy nagyon érzelmes, nagy drámával megtűzdelt történetet takar. A cselekményszál nem túl bonyolult és (sajnos) már a könyv egyharmadánál rá lehet jönni, hogy mi a csattanó, így emiatt túl nagy izgalmat ne várjon senki. De mégis... Az írónő, attól függetlenül, hogy sejtettük, tudtuk, éreztük, hogy mi történt, mégis képes volt azt a fejezetet úgy tálalni, hogy egy zsebkendőt telebőgtem.
És a vége? Ez nem sorozat, így teljes lezárást kapunk, bár elismerem hogy nekem nagyon hiányzott belőle valami, hogy kerek legyen az egész... De nem túl hosszú kutakodás után végül megtaláltam a "második részt", ami ugyanez a történet, csak Matt szemszögéből. Azt a részt az írónő - a rajongók kérésére, hisz úgy látszik, hogy nem csak nekem hiányzott az a rész:-) - kiegészítette még egy plusz fejezettel. És így már tényleg rendben van minden:-).

Összességében hatalmas kedvenc lett a könyv és mindenkinek csak ajánlani tudom! Imádtam a számomra picit különleges történetet, a nagyon is élethű szereplőket és lassan alakuló kapcsolatokat. (és azt hiszem, én is be fogok szerezni pár őrült feliratú pólót, kezdésként talán olyanokat, mint amilyen Mattnek van:-).

Borító: Nagyon tetszik! A könyv minden fontosabb mozzanata benne van a betűkben. Köszönet a kiadónak, hogy meghagyta az eredetit!
Kedvenc karakter: Matt, Celeste, Julie

Szárnyalás: Amikor Matt és Julie a fenyőfa alatt fekszenek - azt hiszem, ezt én is kipróbálom idén:-)

Mélyrepülés: az igazság

Érzéki mérce: imádtam a szerelmi szálat. Szép-szép, de egy NA történethez én el tudtam volna viselni egy picit többet is:-)

Értékelés:

Blogturné extra - Flat Finn
Az alábbi "magyarázatot" Fotó Finnről az írónő weboldalán találtuk.

Kérdés: Honnan jött Fotó Finn ötlete?

Válasz: Ez Rick Springfield hibája. Nézd, egy kicsit érdekel Rick Springfield (ez egy másik történet) és egyszer, amikor a Google-n kerestem régi, meztelen képeket Rickről, rábukkantam egy mesésen őrült blogra. Néhány srác megvett egy életnagyságú karton Ricket és összeraktak egy videót, ahol "Fotó Rick" különféle dolgokat művelt: elment a Starbucksba, füvet nyírt, autóban utazott, miközben a lapos arca lógott ki az ablakból... Nyilvánvaló, hogy ez volt a legjobb videó, amit valaha készítettek. De ami igazán látványossá tette, az a tény, hogy nem úgy jött le, mintha vicc lenne. Volt egy kis komoly éle, mintha "Fotó Rick" tulajdonosa tényleg megosztotta volna a karton barátjának egy napját. (Ilyen az én szerencsém, képtelen vagyok megtalálni ezt a blogot és videót újra. Nem tudom, hogy miért nem jelöltem meg, így ha bárki rábukkan, kérem küldje el nekem. Kétségbeesetten akarom újra látni.)

Normális(?!) emberként furcsának tartottam ezt a videót. Íróként viszont fantasztikusan izgalmasnak találtam... volt egy pár ötletem a következő könyvemhez, de valahogy nem álltak össze. Egészen addig, amig el nem kezdtem arra gondolni: Mi van, ha az egyik szereplőnek lenne egy "Fotó Valakije"? Mi van, ha ezt a "Fotó Valakit" elcipelik mindenhová? Miért akar egy ember egy ilyen "Fotó Valakit"? És aztán ez a mi-lenne dolog csak ömlött belőlem... A kihívás utána az lett, hogy kitaláljam, hogyan legyen ebből a bizarr koncepcióból egy értelmes történet. És én szeretem a kihívásokat.
Az írónő "Fotó Rick"-kel

A barátom, Lori - aki éppannyira szereti ezt a Fotó dolgot, mint én - olyan nagylelkű volt, hogy elküldte nekem a saját Fotó Rickemet. Nem olyan életnagyságú, mint Fotó Finn, de tagadhatatlanul nagy kincs. Eddig még nem kísért el sehová, ahogy nem is ajánlotta fel, hogy lenyírja a füvet, de sosem lehet tudni...

Forrás: Jessica Park - Flat out Love

Nyereményjáték


A blogturné állomásai
December 14 - Insane Life - Pólók
December 15 - Dreamworld - Dreamcast
December 16 - Kristina blogja
December 19 - Kelly & Lupi olvas

2013. december 17., kedd

Veronica Rossi: Végtelen ég alatt



Az Alexandra kiadó jóvoltából a Blogturné Klub örömmel mutatja be Nektek Veronica Rossi: Végtelen ég alatt című könyvét. December 9 és 23 között 10 blogger segítségével ismerhetitek meg ezt a különleges világot, érdekességeket olvashattok a regényről és természetesen a megszokott játék sem marad el, hiszen 3 példányt nyerhettek a könyvből. Induljatok közös kalandra velünk, Ariával és Perryvel!

Alexandra Kiadó, 2013
328 oldal
Fordította: Bujdosó István
Goodreads: 4,08 (több, mint 36 ezer értékelésből)
Besorolás: disztópia, YA

A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak... a lány pedig neki.
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.
Sok jót hallottam erről a regényről, hatalmas várakozás előzte meg az itthoni megjelenést is, így izgatottam vettem a kezembe a könyvet.

Az éter hatvan éven keresztül égette a földet, folyamatosan tűzvészeket okozva. De nem is ez volt a legrosszabb az emberek számára, hanem az általa okozott genetikai elváltozások, mutációk, amelyek új betegségeket hoztak a földre és ezáltal egész népeket írtottak ki. A szerencsés túlélők bioszférákban húzták meg magukat, egy külön kis világot felépítve a föld alatt, maguknak termesztve az élelmet, és egy különleges e-szem segítségével egy fals világot létrehozva teszik élhetőbbé az egészet.
Aria itt él, több, mint hatezer sorstársával együtt. A kinti világot csak Halálzónának hívják, nem mernek kimenni, úgy tudják, hogy az szennyezett, képtelenség ott élni. A lány édesanyja azonban eltűnik, nem ad magáról több hírt és Aria kétségbeesetten kezdi keresni. A keresés közben egy nap a társaival tiltott helyre megy, ahol összetűzésbe keverednek egy fiatal, külsős férfivel, egy kisebb méretű katasztrófát idéznek elő, és hogy az egyik társa apja, egy nagyhatalmú konzul mentse a fiát a felelősség alól, ezért koholt vádak alapján a lányt száműzik a világukból, kiteszik a Halálzónába meghalni...
A külsős fiú, Perry talál rá a lányra és innentől indul a kettőjük közös, de egyáltalán nem veszélytelen kalandja.

A történetet két szemszögből - Aria a védett bioszférában élő lány, és Perry, a Halálzónában élő fiú - szemszögéből ismerhetjük meg, de E/3-ban megírva. Ritkán olvasni ilyen írásmódot, de én személy szerint nagyon élveztem, mert így kaphattuk a legjobb betekintést a karakterekbe és az őket körülvevő világba.
Perry
A két világ között hatalmas a különbség és nem is tudom, hogy melyikről olvastam szívesebben. Aria futurisztikus, e-szemmel navigált élete is különleges volt, elég sok minden kiderült róla, de... túl hamar léptünk ki onnan és még mindig rengeteg kérdésem maradt, amit remélem, hogy a következő részek majd megválaszolnak. Ezzel ellentétben Perry világa olyan volt, mintha visszacsöppentünk volna valami kora középkori világba. Szegény falvak, törzsek, akik halásznak, vadásznak és akiket törzsfőnökök irányítanak. Ezt a világot sokkal jobban megismerhettük, mint Aria közegét, beleláthattunk a mindennapjaikba, a törzsi, a hatalmi viszályaikba. Nagyon élveztem ezt a betekintést. Ám ne higgyük, hogy a "Barbárok" annyira elveszettek lennének a "Vakondoknak" csúfolt bioszféra lakosokkal szemben. Igen, nekik nincs annyira fejlett technológiájuk, nem tartanak annyira elöl, viszont talán "kompenzálásképpen"? olyan képességekkel rendelkeznek, amivel bőven be tudják hozni a lemaradásukat. Ezekről a különleges képességekről az extrában olvashattok.

Perry és Aria között nem is lehetne mélyebb a szakadék. Két külön világ találkozik és a találkozásuk nem is konfliktusmentes. Mind a ketten lenézik a másikat, de előbb Aria látja be, hogy szüksége van a fiúra, ha életben akar maradni, majd a fiú is lassan más szemmel néz a lányra, ahogy telnek a napok és kiderül, hogy Aria egy valódi túlélő, aki nem adja fel az életbenmaradásért folytatott harcot. Nem kevés vitájuk van, a folyton beszélni vágyó lány és az inkább hallgatag fiú nem túl jó partnerei egymásnak. De mégis... itt is jól működik az ellentétek vonzák egymást klisé:-).
Azonban volt egy kis zűr a zavarban, amit én a fordításra fogok: amikor Perry szemszögét olvastuk, akkor a képzeletünkben egy fiatal srác jelent meg - 18 év körüli, még úgy is, hogy a tetteivel, az ottani világban idősebbnek akart kitűnni.
Viszont, amikor Aria szemszögéhez érkeztünk, a lány folyamatosan férfit emlegetett. Nekem a férfi az egy 30 év feletti embert jelent. Ez a korkülönbség számomra zavaró volt, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy most milyen korú is Perry.
A szereplőket aránylag hamar megkedveltem, Aria tényleg egy valódi túlélő, aki képes a számára teljesen ismeretlen közegben is feltalálni magát, képest befogadni az újat, a lehetetlent. Néha csinál hülyeségeket, de hát fiatal, eddig egy védett környezetben élt, úgyhogy ez nem róható fel neki.
Perry pedig egy nagyon összetett személyiség. Félig még fiú, akinek hiányzik a családi élet, aki bármit megtenne az unokaöccséért, de mellette már félig kész férfi is, aki képes lenne elvezetni a törzsét, jó gondolatai és meglátásai vannak. Mellette viszont meg kell birkóznia a különleges képességei által adott "előnyökkel", amik néha inkább hátránynak tűnnek és persze kezelnie kellene az érzelmeit a furcsa útitársával szemben is.
A két főszereplőnk között pedig lassan alakul ki egy kapcsolat, de annyira jó volt látni, hogy végre nem ugrottak azonnal egymásnak, hanem szépen lassan tapogatózva ismerkedtek a másikkal. Az egyik legaranyosabb jelenet az volt, amikor Perry végre megnyílt Ariának és tanítgatta, hogy ismerheti fel az ehető bogyókat az erdőben. Azért persze Perry fiú végül csak kihúzta nálam a gyufát az egyik tettével, amivel kissé kétségessé tette nekem azt a ménkü nagy szerelmét. Egy szerelmes férfitől picit mást vártam volna...
A mellékszereplők közül pedig kiemelném Roart és Cindert. Roar engem nem hozott annyira lázba, mint az olvasótársaimat:-), bár azt elismerem, hogy a fiú eléggé sármos, jól el tudja adni magát bármilyen közegben és Aria segítsége volt sok esetben:-). Cinderre pedig külön kíváncsi leszek, hogy milyen szerepet kap a továbbiakban.

Összességében nagyon tetszett a könyv, a lassabb kezdést szerencsére átváltotta egy pörgősebb, akciódúsabb folytatás és az apróbb hibáktól eltekintve faltam a sorokat és kíváncsian várom a folytatását. A regényt mind fiúknak, mind lányoknak szívesen ajánlom akár karácsonyra is, pont annyi izgalom és romantika van benne, ami mind a két fél érdeklődését képes fenntartani a könyv végéig.

Borító: Nekem az eredeti borító jobban tetszik, de igazán ez sem rossz (bár a lány lehetne rajta picit fiatalabb:-)

Kedvenc karakter: Perry, Aria, Roar, Cinder

Szárnyalás: Amikor Aria énekel a fiúnak a tetőn

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  Perry és Aria imádnivaló együtt, sok minden történik köztük, de semmi olyan, ami miatt nem lehetne olvasni a fiatalabb korosztálynak

Értékelés:

Blogturné extra - A különleges képességek

Áldottak
Az Áldottak olyan személyek, akik természetfeletti érzékeket birtokolnak: kimagasló Érzékeket. A Kívülállók közül a kisebbséget alkotják, durván a lakosság 20%-át. A Végtelen ég alatt világában, ezeknek a személyeknek van a legnagyobb befolyása.
Az Áldottakat a karjuk köré tetovált szalag azonosít, amit 15 éves korukban kapnak, a Jelölési Ünnepségen.
Minden Érzéknek van egy különleges mintája, amit Jelnek hívnak. Ha egy Érzékkel rendelkező személy nem visel jelet és felfedik a kilétét, akkor a szokásjog alapján száműzhetik a törvénytelen határvidékre, vagy akár meg is ölhetik. Ez a szokás hasonlít a fegyverek regisztrációjához. Ezeknek a személyeknek olyan képességei vannak, amit nyilvánosan ki kell hirdetni.
Szokás, hogy az Áldottak csak olyannal házasodnak és vállalnak gyereket, akik ugyanolyanok, mint ők. Halló Hallóval házasodik. Szagló Szaglóval. Ez azért fontos, hogy megvédjék a tulajdonságaikat. A kevert vérvonalnál a gyerekek legtöbbször nem kapják meg mind a két szülőjük képességét. Vagy az egyik Érzéket kapják meg, vagy nem mutatnak egyáltalán Érzéket. Generációkon keresztül úgy hitték, hogy a kevert Érzékek szerencsétlenséget okoznak. Így jött létre a "kevert vér átka", ami Perryt is sújtja.

Látók
Azokat az Áldottakat, akik kimagasló látással rendelkeznek, Látóknak hívják. Ez a leggyakoribb csoportja a Jelölteknek, durván az Áldottak 70%-a birtokolja ezt a képességet.
A Látók közül kerülnek ki tipikusan az íjászok és az őrszemek. Néhány Látó kétszer-háromszor is jobban lát egy átlagos embernél, hasonló a látásuk, mint a sólymoknak.
A Látóknak gyakran ragyogó színű szemük van - kék vagy zöld a leggyakoribb.

Hallók
Azokat az Áldottakat, akiknek kiemelkedő hallóképességük van, Hallóknak hívják. Ők ritkábbak, mint a Látók, az Áldottak népességének kb a 20%-át teszik ki. A Hallók a leginkább megbélyegzett csoport.
Ők jellemzően pletykákkak üzletelnek és általában sunyi, megbízhatatlan társaságnak tartják őket. Gyakran tehetséges lopakodók is, így kémekként nagyon jó szolgálatot tehetnek a Törzsfőnököknek.
A Hallók általában sötét színűek, beszédesek és társasak.
A legjobb Hallók mindig Halló sapkát viselnek - egy olyan fejfedőt, ami hasonlít egy ódivatú repülős sapkához, a fülük felett lehajtható fülekkel. Ezeket az éterviharok alkalmával, vagy olyankor hajtják a fülükre, amikor túlterhelik őket a zajok.

Szaglók
Azokat az Áldottakat, akik kiemelkedő szaglóérzékkel rendelkeznek, Szaglóknak hívják. Ez a legritkább Érzék, a népesség kb 10%-át teszik ki. A Szaglókat tartják a legfélelmetesebb Áldottaknak.
Megvan az a képességük, hogy a legrosszabb körülmények között is képesek kiszagolni az élelmet. Azoknak, akiknek a legjobb a szaglásuk és képesek érzékelni a vérmérsékletet, azok képesek mások érzemeit is kiszagolni. A Szaglók gyakran manipulatívak. Képesek az emberek félelmeivel és bizonytalanságaival játszadozni. Gyakran, ezekből az Áldottakból lesznek Törzsfőnökök.
A Szaglók magas termetűek. A véreb orruk miatt érdemelték ki a becsmérlő "Ormányosok" nevet.

Az Áldottak, főleg a Szaglók és a Hallók, a szagokat és a hangokat színesztetikus módon észlelik; más szóval az egyik stimuláció felébreszt egy másik érzéket is, azaz, amikor meghallanak egy hangot, az a színt is megjeleníti. Ez egy valóságos állapot, genetikailag öröklődik és úgy gondolják, hogy a mostani népesség kb 10%-ában van jelen. Peregrine, például a súly, az íz és a szín hatására érzékeli a szagokat is.

Nyereményjáték


A blogturné állomásai:
12.09. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Nem harap a...
12.13. - Kelly & Lupi olvas
12.15. - Függővég
12.16. - Insane Life
12.18. - MFKata gondolatai
12.20. - Dreamworld
12.21. - Fantazmo
12.22. - Always Love a Wild Book
12.23. - Roni olvas

Rendszeres olvasók