Gayle Forman: Csak egy év

Ciceró Könyvstúdió, 2014
378 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 3,89
Besorolás: realista, romantikus

Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli…
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.
A Csak egy éjszaka című novellával kiegészítve.

  
Ezt a könyvet még tavaly olvastam, akkor meg is írtam róla az értékelést, csak szégyenletes módon a nagy év végi hajtásban végül nem tettem fel, így most pótolnám:).

Ez az a könyv, amiről még ennyi idő után sem egyszerű írni. Az első rész a tavalyi év nagy kedvence volt nálam, egyrészt Willem és Allyson kapcsolatát imádtam, másrészt pedig a fiú idegenvezetése még nekem is, aki az idegenforgalomban dolgozik és sok városnézésen vettem részt, annyira különleges volt, hogy alig tudtam letenni a könyvet.
Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit vártam ennél a könyvnél. Talán a fiú sok-sok magyarázkodását mosolyszünetekkel tarkítva, utána egy nagy összeborulást és a kapcsolatuk további alakulását? Vagy talán ez túl sablonos lett volna - de legalábbis annyit elvárhattam volna, hogy lesz egy jó nagy konfliktus, visszaemlékezve arra, hogy az előző részben mi is történt.
Ehhez képest az írónő nem ezt a - könnyebbik - utat választotta. Inkább részletesen bemutatta, hogy mi is történt Willemmel az alatt az egy év alatt, ameddig Allyson kétségek között vergődött és a fiú után bánkódott.
Persze Gayle Forman hozta a formáját újra. Mármint abból a szempontból, hogy ismét olyan helyekre

juthattunk el Willem révén, ahová kevés turista jut el, de ha még el is jut, akkor sem ezt a felét látja az országnak. Az írónő itt is nagyon odafigyelt arra, hogy valami újat mutasson, ne az unalomig megismert helyszíneket láthassuk, a történet pedig így még érdekesebb lett, hiszen a fiú amúgy sem a megszokott módon utazott, nem a biztonságos, szervezett utakat választotta, hanem a maga útját járta. Mexikó és India pedig épp eléggé egzotikus helyszín, de Willem még itt is tudott olyan helyzetekbe kerülni, amelyeket nem sokan élhetnek át és épp ezért imádtam erről olvasni:). Például egy bollywoodi filmforgatás? Eszméletlen kaland lehetett, amibe jellemző, hogy csak Willem tud belekeveredni:).

Én minden regénynél nagyon szeretem, ha a fiú szemszögéből láthatjuk a történetet és itt most pontosan ezt kaptuk. Willem családja amúgy sem egy hétköznapi család, így persze a fiú sem lett az. Másképp viszonyul dolgokhoz, kapcsolatokhoz, helyzetekhez, mint mi és ez kellőképpen egyedivé teszi. Viszont pont ez az egyedisége az, ami miatt kicsit el is távolodtam tőle. Kicsit úgy éreztem, hogy a családját és Allysont hozza fel ürügyként, hogy beutazhassa a világot, de amikor a keresett helyszínekre ért, ott már nem igazán volt szüksége egyikre sem. Alkalmazkodott a körülményekhez és jó érezte magát.
Willem és az édesanyjának a  kapcsolata is érdekesnek mondható. Mind a ketten ugyanazt a tragédiát élték át és ezt hasonlóképpen, de mégis máshogyan próbálják feldolgozni. Mind a ketten utaznak, de amíg az anyuka megtalálta azt a tevékenységet, amivel a lelki nyugalmát biztosítja, addig a fiú nyughatatlan lélekként járja a világot és próbál minél kevesebb szorosabb kapcsolatot kialakítani. Ebbe a "kalandozásba" keveredik bele Allyson és az első részben azt mondtam volna, hogy "megmenti a fiút", de ebbe a részben már nem vagyok benne biztos, hogy a fiúnak szüksége van erre. Épp ezért szerettem volna továbbolvasni a történetüket, hogy kiderüljön, hogy alakult tovább a kapcsolatuk? Vajon Willem kitart-e Allyson mellett vagy a lány kibírja-e hosszú távon is a fiú nyughatatlan lelkét?
De erre sajnos nem derül fény, hiszen az első rész nagy érzelmi kavalkádja valahogy a háttérbe szorul és a regény inkább egy útját kereső fiú történetét mutatja be. Természetesen így is érdekes volt a könyv, így sem tudtam letenni, de valahogy mást vártam. Ha ez egy első része lett volna egy sorozatnak és ezután jött volna a "Csak egy nap", vagy egy "standalone" könyv lett volna, akkor imádtam volna. De így? Mást vártam. Nagyon mást.

A regény végébe beletett plusz novella, a "Csak egy éjszaka" azért kicsit visszavitt az első könyv hangulatához, nagyon jólesett elolvasni újra:), de ez számomra csak még inkább növelte a hiányérzetet.

Összességében azért nem volt rossz ez a rész sem, de sajnos nekem nem hozta meg azt az elsöprő élményt, amit az első részt adott. Ettől függetlenül érdemes elolvasni, csak nyitottnak kell lenni arra, hogy ez a rész picit másról szól, mint egy nagy "lávsztoriról". És kinek ajánlanám? Ezt a részt már akár fiúknak is a lányok mellett, ha kellően nyitottak, hiszen ahogy feljebb írtam, nem igazán a szerelmi szál az erős benne, hanem a kaland, az utazás és az útkeresés:).

Borító: Nekem nagyon tetszik, még úgy is, hogy a fiú egyáltalán nem Willem (de ha őszinte akarok lenni, akkor a szlovák borítót imádom a legjobban) 

Kedvenc karakter: Willem 

Szárnyalás: a bollywoodi forgatás 

Mélyrepülés: Willem anyja 

Érzelmi mérce: lehetett volna benne több is... 

Értékelés:

Extra - Borítók

A legtöbb ország az eredeti borítót hagyta meg, de voltak persze kivételek is:

A holland borító a legminimálisabb, de nem is azzal van gondom. Inkább az, hogy ez a könyv Willemről szól, Lulu utáni kutatásáról, az életútja kereséséről és ez a borító nem ezt sugallja:

A görög borítóval hasonló problémám van, igazából ezt a borítót inkább az első részhez tudom elképzelni:

A francia, az olasz és a szlovák borító pedig mind Willemet ábrázolja, amivel szerintem jóval közelebb vannak a történethez. A három borító közül nekem mégis a szlovák tetszik a legjobban, mert bár mind a három fiú idősebbnek néz ki, mint a könyvben Willem, de akkor is a szlovák fiú az, aki leginkább hasonlít rá.

                                                 Francia               Olasz                     Szlovák

Limpár Ildikó: Emlékek tava

Pongrác Kiadó 2014.
128 oldal
Illusztrálta: Lukács-Kalocsai Eszter
Besorolás: tündérmese

Csillaghalma égboltját bánatfelhők lepik el, és egy kisfiú nyomtalanul eltűnik. A falu népe tehetetlen, ám a tízéves Panna úgy gondolja, nem ülhet tétlenül, amikor barátja bajban van. Megpróbálja kideríteni, ki rabolhatta el Palkót, és nem riad vissza semmi veszélytől: ha kell, felkeresi a rettegett Emlékek Tavát, áthatol a félelmetes Hármas Határon és körülnéz a Sötét Sárkány Birodalmában is. Útja során találkozik tündérekkel, unikornissal, boszorkánnyal – és hatalmasra nőtt, kétfejű sárkányokkal. Nagy kaland ez egy kicsi lánynak – még szerencse, hogy egészen különleges segítői akadnak: emlékek, amelyek arra várnak, hogy valaki szívében végre gazdára leljenek…

Limpár Ildikó meséjét Szlukovényi Katalin versei, valamint Lukács-Kalocsai Eszter festett illusztrációi teszik még varázslatosabbá.

Az első gondolat, ami felötlött bennem a könyv kézbevételekor az őszinte csodálat volt, amolyan áll-leesős fajta.  Annyira gyönyörű kivitelezést kapott a mesekönyv, hogy  valóban öröm kézbe venni. Még a szövegbe bele sem olvastam, de a képeket végig kellett nézegetnem, csodásak már önmagukban is.  Azonnal mutattam a lányomnak, aki boci szemekkel nézett rám, hogy ugye az övé lehet?  Persze, úgyhogy együtt olvastuk ki két este alatt.

A szerző varázslatos kis faluba viszi az olvasókat, Csillaghalmára, mely a nevéhez méltóan abban jeleskedik, hogy a legtöbb csillag borítja az egét, és a legtöbb hullócsillagot is itt lehet megfigyelni. Az emberek még a nevükben is viselik a csillagokat, főszereplőink a két 10 éves jóbarát Csillagszóró Harmatrózsa Panna és Csillagfényes Dobos Palkó.  Ahogy az a mesékben lenni szokott, a vidám hétköznapokat baljós esemény zavarja meg, eltűnnek a csillagok az égről, bánatfelhők lepik el az eget, és ha még ez nem lenne elég, Palkó is eltűnik nyomtalanul a sötétségben.

A kislányt nem lehet sokáig visszatartani, hátizsákját megpakolva elindul megkeresni a barátját.

Útját  tündérek, boszorkány, sárkányok keresztezik, aranyhajú királylány, de még egy unikornis is akad a mesében. Panna kiáll minden próbát, legyőz minden akadályt, hiszen vár rá az elrabolt legjobb barát, aki csakis rá számíthat.

Nagyon tetszett a klasszikus elemekkel átszőtt mese, amely mégis újszerű volt számomra. Az emlékek természetesen  nagyon fontosak minden embernek, ahogy olvastuk a történetet a lányommal, önkéntelenül is eszünkbe jutott számtalan saját emlék. Remek ötletnek tartottam az emlékek szétválasztását, a kedves és nehéz emlékek egymástól távol, más helyen voltak. Így van ez az emberek szívében is. Megható volt, ahogy Panna érzelmeiről olvastam a nehéz emlékek kapcsán.

Az emlékek, mint téma mellett az is újszerű volt, hogy itt  felcserélődtek a szerepek, nem a fiú menti meg a lányt, hanem fordítva, ezt nagyon aranyosnak találtam. Egy igazi, őszinte, gyermeki barátságról van szó, ahol egy pillanatig sem kérdéses, hogy mindkét fél megtenne bármit a másik megmentéséért. Panna megmutatta, hogy ésszel, szívvel, becsületességgel le tudja győzni a nehézségeket, megmenti Palkót, sőt, másoknak is segít, hiszen nincs vége a történetnek Palkó kiszabadításával.

Szívből ajánlom 6 éves kortól a mesekönyvet, melynek gyönyörűen megfogalmazott mondatait öröm felolvasni a gyerekeknek, érthetően, idegen hangzású szavak/nevek nélkül  élvezhetjük a mondanivalóját.  Néhány remek versike is helyet kapott Szlukovényi Katalin tollából.

A könyvet köszönöm a kiadónak és Limpár Ildikónak!

Borító:  Gyönyörű, ahogy az összes illusztráció.

Kedvenc karakter:  Panna, Palkó

Szárnyalás:  Valiantó megfiatalodása

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Nyugodt szívvel olvashatják a gyerekek, nincs rettegnivaló!

Értékelés:

Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék

December 12-én jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál Kody Keplinger nagy sikernek örvendő ifjúsági novellája a The DUFF, melynek főszereplője Bianca egy 17 éves lány, akit iskolástársa a szoknyapecér Wesley a DUFF jelzővel illett. Mit is jelent a DUFF? A szó az undi kövér barátnőt takarja, akin keresztül meg lehet környékezni a többi csini barátnőt. Bianca Wesley szerint ilyen, de a lányban több van ennél. Menekül valami elől, és egyenes a Wesley karjaiba, aki gyógyír lehet a problémákra. Hogy mikor és miként talál egymásra a csúnya barátnőnek titulált Bianca és a nagyszájú szexis csajozógép az A pótkerékből kiderül!

Tartsatok velünk és a turné végén, ha ügyesen játszol te is megnyerheted magadnak a 3 db Kody Keplinger könyvet, amiből jövőre érkezik a mozifilm is.

Könyvmolyképző Kiadó 2014. december 12.
299 oldal
Fordította: Szabó Krisztina
Goodreads: 3,93 /47ezer értékelés/
Besorolás: YA, realista

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői közül. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mintsem hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli őt. Amikor a Wesley Duffnak, azaz dagadt, undi, fárasztó fruskának nevezi Biancát, a lány ráborítja a kóláját.

Bianca élete azonban otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba a fiúval.

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok a kezei közül: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóközönség, illetve az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, hogy mindenkinél jobban utálja.

Rendhagyó bejegyzést írok ezen a blogturné állomáson, mivel már 2011. szeptemberében írtam a könyvről ITT.

Inkább elmesélem, hogyan került ez a könyv 2014. decemberére a könyvespolcokra.

Eredetileg 2010. szeptemberében  jelent meg az amerikai kiadás, és következő év májusában tettem az elolvasandó polcomra a Goodreadsen, a már akkor is több száz könyvet tartalmazó listámra. A fülszöveg alapján viszont nagyon is elől szerepelt a könyv, tetszett a történet, a pimasz borító, a fiatal szerző.

Kaszás Szilvia volt az a kedves Könyvmolyképzős munkatárs, aki miután  elolvasta, rávett pár bloggert, hogy olvassák a könyvet egyrészt mert nagyon jó, másrészt mert több  értékeléssel erősebben támogathatnánk a magyar megjelenést. Azonnal kapható voltam az összeesküvésre, és egy pillanatig nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, mert igazán nagy kedvenc lett.

A kiadó vezetője, Katona Ildikó azonban nem adta meg könnyen a zöld lámpát. Negyedévente, félévente újra és újra előkerült a téma a megjelenésről, mígnem 2013-ban a könyvhéten konkrét  ígéretet kaptunk a magyar megjelenésre. Óriási volt az öröm, de persze még hátra volt a jogdíj megszerzése, fordítás, szerkesztés. Újabb egy év telt el, amíg 2014. szeptemberében már a borító és később a végleges cím volt a kérdés. Számtalan lehetőségen lehetett lamentálni, hiszen itt a cím egy rövidítés, megmaradjon az eredeti változat, vagy legyen magyarosítva, legyen pontosan az eredeti borító, vagy egy kicsit más? Persze ebben az esetben is az eredetihez próbáltunk ragaszkodni. Érdekes volt belelátni a kulisszatitkokba, és hálás vagyok, amiért végül azok véleménye győzött, akik olvasták már a könyvet.  Sok-sok variáció után szerintem tökéletes eredmény született.

Lassan kezdenek gyűlni a vélemények a moly.hu-n és én izgalommal telve figyelem az értékeléseket, karácsony után majd biztosan megugrik az olvasások száma. Szeretném látni, hogy minél többen megértik ezt a könyvet, a mélyebb mondanivalóját, és épp annyira fogják szeretni, mint én.

Fontos volt, hogy a könyv a 2015 február 20-i filmbemutató előtt jöjjön ki, ugyanis éppen most forgattak filmet a történetből. Sajnos a film csak nyomokban követi a könyvet - az előzetes és különböző nyilatkozatok alapján érzem ezt így -, de a trailerben azért a nyitójeleneten éppen úgy nevettem, mint annak idején a könyvnél. Bár kár, hogy nem igazi a kóla és nem fehér a póló, de azért ez jól sikerült!

Semmiképp ne várjatok  csupán a filmre, mert  itt különösen érdemes előbb a könyvet olvasni.

Extraként néhány külföldi borítót mutatok, a sor végén már ott is a filmes borító, amivel 2015. január 30-án lepik meg a olvasókat az amerikai könyvesboltok.

 

A könyvet megvásárolhatod ITT.

Nyereményjáték: 

Kody Keplinger regényében a béna lány lesz a főszereplő, aki a suli leghelyesebb fiújával randizik. Ilyen történetből már láttunk néhányat, de megunni mégsem tudjuk. Ha ügyes vagy és felismered a blogokon leírt filmes történeteket és kitalálod, hogy mi a címük, akkor máris esélyes vagy, hogy megnyert a 3 darab A DUFF - A pótkerék című könyvet.

Danielle a XVI. század szülötte, ám a többi lánnyal ellentétben varrogatás helyett könyveket olvas, és legalább olyan kitűnően vív, mint ahogy lovagol. Szokatlan szenvedélyei mellett ráadásul gyönyörű és talpraesett, aki nem várakozik balga módon a herceg segítségére. Éppen ellenkezőleg, ő siet a herceg segítségére és megmenti az életét. A régi történet számtalan új meglepetést és fordulatot tartogat: Danielle ugyan felölti a csodálatos üvegcipőt, találkozik Da Vincivel, de ez senkit ne tévesszen meg. Ez a Hamupipőke Zorrót is megszégyenítő ügyességgel, ravaszsággal és bátorsággal küzd az igazságért és kedveséért.

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő blogok:
12.12. - Deszy könyvajánlója
12.13. - Always Love a Wild Book
12.14. - Zakkant olvas
12.16. - Dreamworld
12.19. - Media Addict
12.18. - Kelly és Lupi olvas
 

Colleen Hoover: Point of Retreat - Visszavonuló

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Colleen Hoover Point of Retreat - Visszavonuló című regénye, a Slammed sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja, Will és Layken szívszorító történetének folytatását.

2014. december 4-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző Kiadó 2014. december 12
280 oldal
Fordító: Barthó Eszter
Goodreads: 4,34
Besorolás: romantikus, new-adult, realista

A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.

A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Will-el való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”. Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet...

Nagyon szerettem a Slammed-et, nálam kiemelkedően nagy kedvenc, és nem tudok elég hálás lenni ezért a mai divatért, hogy a szerzők rendre megírják a történeteik ellentétes szemszögű változatát. A Visszavonuló tulajdonképpen folytatás, de most Will szemszögéből láthattam a történetet. Ezúttal  Will naplóbejegyzéseinek részletei nyitották meg a fejezeteket, így  a legtitkosabb gondolataiba is bepillantást kaptam. Persze nagyon sok visszautalás hangzik el az első részre, így kiderül, némelyik sarkalatos ponton mi zajlott le Will-ben.

Szerintem ezt a könyvet azok fogják megvenni és elolvasni, akik kedvelték az első részt, bízva abban, hogy ugyanolyan élményt kapnak, mint a Slammed-nél. Ezt valóban egyénileg kell megítélni, a szerző igazán nagy rajongói imádni fogják, a Slammed-re fanyalgók itt is találnak hibákat.

Egészen a mélyére kell nézni a történetnek ahhoz, hogy megértsük, a szerző nem egy újabb bőrt húz le a Slammed sikeréről, hanem megpróbálja bemutatni, mennyire bizonytalanná tudnak válni a szilárdnak vélt kapcsolatok. Ezek a fiatalok lelkileg sérültek, és az ebből eredő bizonytalanságuk nem válik egyik napról/hétről/hónapról a másikra önfeledt boldogsággá.

Colleen Hoover el tudja érni, hogy miközben igazán szurkoltam Lake és Will kapcsolatáért, már ne csak ők foglalkoztassanak, hiszen itt egy nagyon különleges család kovácsolódik össze, akikért külön-külön izgulhattam. Új szomszédok költöznek be, élükön Kierstennel, aki egy nagyon különleges kislány, annyira határozott és tudatos, csak tanulni lehet tőle. Caulder hatalmas változáson megy át, ennek kifejezetten örültem. Eddie és Gavin is kapott egy érdekes új szálat, ami megkavarta az ő levesüket is.  Jó volt olvasni minden egyes vacsora körüli összejövetelükről, ahogy ilyenkor meghallgatják egymást, törődnek egymással, viccelnek és komolyak, ez mutatja, hogy vér szerinti kapcsolat nélkül is lehetnek együtt úgy, mint egy család. Sőt, erősebben kapcsolódva.

Nem tudom elég jól kifejezni, mit éreztem, amikor Lake anyukájának előkerült a levele és a többi "hagyatéka". Most is könnybe lábadt a szemem. Imádtam ezeket az apró tanácsokat, és egyáltalán ezt az ötletet, amivel hosszútávon megajándékozta a lányát és Willt. Julia  minden szeretetét becsomagolta ezekbe a csillag formájú üzenetekbe, és ez annyira szívfájdító és szívmelengető egyszerre, hogy nem tudtam könnyek nélkül olvasni. (lopom az ötletet)

Nem mehetek el szó nélkül Will és Lake kapcsolatának "tisztasága" mellett. Engem ebből a szempontból nem győzött meg a szerző, hogy két felnőtt fiatal képes ellenállni ilyen hosszú távon a fizikai együttlétnek. Oké, ott az egyetem, a két öcsi, de számomra a történet ezen része csalódás volt, pedig bírom a feszültséget és szeretem a vágyakozást, itt azonban ezt túlzottnak éreztem. Nem is beszélve a könyv végéről. Komolyan, már csak a szeplőtelen fogantatás hiányzott... Ezért egy fél csillag levonás jár.

Annak viszont örültem, hogy itt is helyet kap a  költészet, remek versekkel, meglepetésekkel. Imádtam a gyerekek verseit, annyira őszinték voltak és reménnyel telik.

Egyszóval szívből ajánlom a rajongóknak a Visszavonulót, és jobb ha már most felkészültök, még egy része van a sorozatnak, This Girl címmel, amit remélem hamarosan olvashatunk a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.

Borító: Klassz, tetszik.

Kedvenc karakter: Will, Kiersten

Szárnyalás: A csillagba rejtett több száz üzenet.

Mélyrepülés: A  hetek számolása.

Érzelmi mérce: Sok a romantikus pillanat, de sosem jutnak el bizonyos pontnál tovább, végül is benne van a címben, ez a Visszavonuló.

Értékelés:

Blogturné Extra:
Nézzétek meg Marty Schoenleber videoját "The Lake"

Játék:

“Leírtam néhány gondolatot egy-egy papírcsíkra, és csillagformába hajtogattam őket. Némelyiken egy inspiráló idézetet vagy verset találtok, míg másokon őszinte és hasznos szülői tanácsokat. Szeretném, ha csak akkor olvasnátok el őket, ha valóban szükségetek van rájuk. Ha rossz napotok van, ha veszekedtek, ha jól esne egy kis biztatás… ilyen alkalmakra tartogassátok őket.”

Julia halála előtt ilyen kis papírcsillagokat készített, hogy átsegítse Willt és Laykent a nehéz napokon. Ezért mostani játékunk során, minden állomáson találtok egy papírcsíkot, rajta egy inspiráló idézettel. Nincs más dolgotok, mint kitalálni melyik író melyik regényéből származik az adott idézet, és a megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. A sorsoláson csak az vesz részt, aki mindegyik idézetet megfejtette, vagy legalább megpróbálta!  Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. A nyerteseket pedig arra kérjük, 72 órán belül válaszoljanak az értesítő e-mailre, különben automatikusan új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

12.04. - MFKata gondolatai

12.07. - Media Addict

12.09. - Angelika blogja

12.11. - Deszy könyvajánlója

12.13. - Kristina blogja

12.15. - Dreamworld

12.17. - Kelly & Lupi olvas

J. Lynn: Várok rád - Wait for you

A Könyvmolyképző jóvoltából jelenik meg a Wait for You - Várok rád című könyv, ami a sokak számára ismert írónő, J. Lynnek (Jennifer L. Armentrout) egy újabb sorozatának nyitókötete. A blogturnés állomásokon különböző értékelések mellett számos extrát találtok és akár megnyerhetetitek a három példány egyikét!

Könyvmolyképző, 2014

492 oldal

Fordította: Császár László

Goodreads: 4,23

Besorolás: realista, New Adult, romantikus

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Az első, amit megállapítottam a regény olvasása közben, hogy "igen, Jennifer nagyon jó férfi főhősőket tud alkotni". Ugye sokan emlékeztek Daemonra, a zöldszemű földönkívüli fiúra, aki ellenállhatatlanul vett be minden női szívet? Cameron pont ilyen, csak ő kék szemű és nagyon is a földön él:).
Ő az, aki szerintem az egész regényt a hátán elviszi. Hiszen a történet teljesen megszokott, adott egy lány, Avery, aki az ország másik végéből költözik el egészen a Nyugat-Virginiában lévő Shepherdstown-ig, hogy egy gyerekkori szörnyűségtől és attól a közegtől meneküljün, akik ismerik a történetet, illetve úgy hiszik, hogy ismerik és ez alapján pokollá teszik a lány életét.
És ebben a városkában belefut egy fiúba, az egyetem egyik üdvöskéjébe, az ellenállhatatlan Cameronba, akinek megtetszik a lány és úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, akkor is megszerzi a lány szívét, szerelmét és ami még ehhez hozzátartozik:).

Szóval minden adott volt, hogy ismét egy ugyanolyan regényt olvassunk, mint amiből már jópárat kaptunk idén. De persze itt van egy Cameron! Aki már az első megjelenésével levett a lábamról és nem is nagyon tudtam kikerülni a bűvköréből. Ő tipikusan az a "szőke herceg fehér lovon", aki a valóságban nem, vagy legalábbis nagyon elvétve létezik. De ez egy regény és így ez teljesen belefért. Hatalmas társasági életet él, rengeteg barátja van, nagymenő, de mindemellett kedves, aranyos, HÁZIAS, tündéri családdal rendelkezik - istenem, de szívesen megismertem volna a családját én is - és a további értékeit le se merem itt írni:). És az a kitartás, ahogy Avery szívéért küzd az egyszerűen elképesztő, sokat megadtam volna azért, ha a lány helyében lehettem volna (mármint ebből a szempontból).
Ja és még valami - gazdája a könyv egyik legjobb karakterének, egy teknősnek, Raffaello-nak:). A kis tekinek nincs túl sok szerepe, de ahol feltűnik, ott mindent bevet azért, hogy mi is egy akarjunk egy ilyen apróságot:).

A női főshőnőnk, Avery is jól megalkotott karakter, de nála nem nagyon tudnék semmit külön kiemelni. Borzalmas háttérrel, még rosszabb családdal "büszkélkedhet" és ennek ismeretében teljesen érthető a viselkedése. Sajnáltam őt nagyon, de nem került be a kedvenc női szereplőim közé.
Viszont a mellékszereplőknél éreztem a regény egyik nagy "hibáját", Jacobot, Avery meleg barátját. Lassan már trend lesz a realista regényeknél abból, hogy a főhősnővel valami borzalmas dolog történt a múltban, és mindig van egy MELEG barátja. Amivel semmi bajom nem lenne, nekem is vannak meleg barátaim és nagyon kedvelem őket, de itt az írónő csak a sztereotípiák alapján tudta megalkotni Jacobot. A fiú semmi mást nem csinál, mintsem nyafog és folyamatosan arról mesél, hogy milyen helyzetekben mit csinálna, hányszor és hogyan Cammel. Ezen felül semmit, de semmit nem tudunk meg róla. És ez számomra nagyon zavaró volt. Amúgy is kicsit úgy éreztem, hogy ez egy kétszemélyes játék, a többiek csak bábuk, akiket ide-oda lehet tologatni, attól függően, hogy támogatni vagy gátolni kell a főhősöket. De kétszemélyes játéknak viszont nagyon jó volt. Jennifer hozta azt, amit elvártunk tőle: Avery és Cam között olyan kémia volt, amiről sóhajtozva olvastam és élveztem minden percét, amit velük tölthettem - például a vasárnapi közös reggelizések vagy ahogyan a Corona Borealist közösen keresték, vagy ahogy a fiú lassan már mindent bevetett, csak, hogy a lánytól megkapja azt az egy szót, amit Avery nagyon nem akart kimondani:) - a romantikus lelkem pedig nagyon-nagyon imádta ezeket.
Az pedig számomra teljesen életszerű volt, hogy bár Avery már az elején beismerte, hogy Cam rettentően jó pasi, de mégsem omlott azonnal a lábai elé. Teljes mértékben hozta azt a lányt, aki szíve szerint nagyon szívesen járna a fiúval, de a múltban történtek mindezt pszichésen gátolják.

Véres Ösvény

Közben pedig megismerhetünk egy gyönyörű egyetemi kisvárost, Shepherdstownt és annak környezetét, hisz Cam "tanulás" címszóval megmutatja Averynek a főbb nevezetességeket is. Az első kettesben lévő programjukat az Antientami Csata Nemzeti Emlékhelyén ejtik meg, méghozzá az elég félelmetesen hangzó Véres Ösvény végén lévő toronynál. Persze elmesélik, hogy miért is ez a neve ennek a helynek, de engem annyira megfogott, hogy miután befejeztem a könyvet, utána olvastam, hogy mi is történt itt pontosan és hogyan is néz ki ez valójában, ahol Avery annyira rettegett:).


Persze, hogy ne csak egy romantikus lávsztorit olvashassunk, kaptunk egy kis rejtélyt is és igen, bevallom egészen a végéig halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy ki állhat a háttérben, így számomra ez a szál végig izgalmas volt nagyon.

Összeségében egy könnyed (ha lehet ilyen szóval jellemezni egy olyan történetet, ahol a háttérben azért szörnyű dolgok történtek), nagyon jól megírt romantikus történetet olvashattam, egy imádnivaló férfi főhőssel, aki szinte végig uralta az egész könyvet. Főleg lányoknak ajánlanám, közülük is a romantikusabbaknak és természetesen 16 éven felül mindenképpen, mert FORRÓ jelenetekben nincs hiány:). 
Az írónőnek pedig köszönöm ezt a történetet és nagyon várom a következő részeket is, amelyekből - ahogyan a Goodreads oldalon láttam - nem lesz hiány:).

Borító: látványos, utal a sok forró jelenetre:), bár nekem a fiú kicsit idős Cameronhoz

Kedvenc karakter: Cameron, Raffaello, Ollie, Avery

Szárnyalás: a kémia a szereplők között

Mélyrepülés: a rosszul megalkotott meleg szereplő

Érzelmi mérce: elég forró jelenetek vannak benne, úgyhogy inkább 16 éven felülieknek ajánlanám

Értékelés:

Blogturné extra - idézetek

A kedvenc idézeteim a könyvből - a teljesség igénye nélkül:

"A nyárral az a legnagyobb baj, hogy felnőttként gyorsabban elmúlik, mint hogy észrevennénk."

"Nincs semmi, ami biztosabban jelezhetné, ha egy kapcsolat komolyabb szintre lépett, mint amikor az egyik fél hagyja, hogy a másik teknőse az ő padlóján mászkáljon."

"– Kezdem gyanítani, hogy a süti titkos üzenetet hordoz, ami valami egészen mást jelent számodra, mint számomra.
– Talán igen, talán nem – Miközben tett hátra egy magabiztos lépést, megint meghúzta a vállpántot, és ezzel arra kényszerített, hogy én is elinduljak lefelé a lépcsőn. – És gondolj csak bele! Ha a süti egy amolyan kód, akkor bármit is jelentsen, nem olyan régen még a szádban volt, szivi!"

"– Valami olyasmit, hogy amíg süt a nap, semmi nem lehet annyira szörnyű. Ez valahogy megragadt bennem. Talán azért, mert igaz. Amíg a nap odafent süt az égen, tényleg nem lehet annyira szar. Ezért varrattam magamra ezt a napot. Hogy emlékeztessen."

"– Mi a barátaid vagyunk. És a barátság egyik legelső szabálya, hogy el kell mondanod nekünk az olyan dolgokat is, amiket még velünk sem osztanál meg."

"Az agyam azt üvöltötte, rettenetesen rossz ötlet, de azt mondtam az agyamnak, hogy fogja be, mert szinte soha nem ad jó tanácsokat."

"Az emberek félreálltak, hogy elengedjék Camet. Olyan volt, mint valami szexi Mózes, aki előtt kettéválik a részeg egyetemisták tengere."

Nyereményjáték:

Itt a karácsony és a szilveszter is, ezért nem lesz túl nehéz dolgotok, ígérjük! :)
Minden turné állomáson egy szereplő nevének a betűi keveredtek össze és a kiemelt betűk alapján kell kitalálnotok, melyik szereplők bújtak el az állomásokon.
Minden egyes helyes megfejtéssel növelitek az esélyeteket, hogy megnyerjétek a három példány egyikét.

(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít!
A nyerteseket e-mailben értesítjük, az értesítéstől számított 72 órán belül kérjük válaszolni az e-mailre, amennyiben ez nem történik meg, újabb nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway 

 
A Blogturné további állomásai:

December 15 - Kelly Lupi olvas

December 18 - Deszy könyvajánlója

December 21 - Angelika blogja

December 23 - Insane Life

December 27 - Kristina blogja

December 30 - CBooks

Január 3 - Dreamworld

Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

A Könyvmolyképző Kiadó december 13-án jelenteti meg Meiszner Krisztina regényét MásValaki problémája címmel. A szerző a II. Aranymosás pályázat egyik nyertese, és nem kisebb feladatra vállalkozott, mint magyar környezetben, magyar szereplőkkel írt szórakoztató vámpírregényt.Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, egy kis szerencsével és nyomozással megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Könyvmolyképző Kiadó 2014. december 13.
408 oldal
Besorolás: urban fantasy, vámpírok

A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz.
„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet.
Ám a pult mögött igazi vámpír áll.
A jóképű, fekete humort toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz.
Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik.
Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben.
Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek. Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?

A II. Aranymosás pályázat nyertesei közül többeknek most november-decemberben vált valóra az álmuk, megjelenhetett a regényük. Azok közül amiket olvashattam, nekem a MásValaki problémája tetszett a legjobban Meiszner Krisztina tollából. Nem ismerem a szerzőt, egyébként is álnév - gondolom -, de a semmihez sem hasonlítható fergetegesen humoros stílusával az első oldalaktól magával ragadott.

Vámpírok  a főszereplői a történetnek, mégpedig vérbeli vámpírok, akik bár megpróbálnak alkalmazkodni a XXI. századi élethez, például a tasakos vérkészítmények praktikussága megfizethetetlen, de a Hold változásai ugyanúgy hatnak rájuk, mint a korábbi évszázadok alatt.

Jenő és Valéria  Párizsban futottak össze, és mindketten a csendesebb, nyugodtabb élet reményében döntenek úgy, hogy egy ideig összekötik a sorsukat, amolyan vámpírkötelékkel, és Budapestre költöznek. A vámpírok fennmaradásának elengedhetetlen feltétele a rejtőzködő életmód, és mivel lehetne jobban álcázni magukat, mint egy éjjeli szórakozóhelyet nyitni egy meglehetősen eldugott pesti utcában? A Bugyor egy hétköznapi kocsma is lehetne, de új tulajdonosa Jenő és a pultoslány szerepét vállaló Valéria kipofozták a helyet és néhány kellékkel egy filmbeillő vámpírkocsmát sikerült összehozniuk, ami szépen hozza a bevételt. Nincs köztük szerelem, de ősidők óta ismerik egymást, jól elvannak, időnként feszültséglevezetésként az  ágyukat is megosztva. Egy valami van, ami megkeseríti minden évben a vámpírok életét, és ez a tavaszi napforduló előtti holdtölte, a luna caliente.  Ez a néhány napos időszak egy őrülettel egyenlő, ilyenkor felerősödnek az ösztönök, és nagyon nehéz kordában tartani a ragadozó önmagukat. Mindenképp ajánlatos más vámpírok társaságában tölteni ezt az időt, ha nem akar az illető vámpír lebukni. Egy elvetemült gyilkos pont a luna caliente idejét választotta arra, hogy a kocsma egyik vendégét megölje és a hátsó bejáratnál hagyja. Elkezdődik a nyomozás, ami egy hétköznapi vendéglátóhelyen sem kellemes, hőseinknek viszont rémálom. A jelek arra mutatnak, hogy valaki tudja, kik ők valójában és ez a gyilkosság nem más, mint egy jelentős fenyegetés.  Erre azonban felkapja a fejét a helyi vámpírtársadalom figyelője, aki nem más mint Lakatos Lajos a cigányvámpír.

Megismerni a Lakatos családot... ez mindent vitt. Előre bocsátom itt semmiféle rasszista utalás nem hangzik el, 100%-ban a család oldaláról van megközelítve Lakatosék különlegessége. Az általában magányosan csavargó vámpírokkal ellentétben Lajos az átváltozását követően vámpírrá tette a családja összes tagját. Ezért egyediek ők,  vámpír létükben éppoly összetartóak, mint egy mai roma család.

Jenő meséli el a történetet, ő egy  "kombinátor", egyébként elég sokat filozofál, az elmélkedései, visszaemlékezései alkalmával tudhat meg az olvasó mindent erről a világfelépítésről. Nekem nagyon szimpatikus volt, amit megismerhettem róluk, a történelmükről, a szabályaikról, amit  Finuccia huszonegy pontja tartalmaz.

A regény erősen karakterközpontú, és azt mondhatom, minden egyes szereplő remekbe szabott. Jenő egy szarkasztikus pasas, több száz év tapasztalatával a háta mögött, iszonyúan jól tud kombinálni. Nyugodt, okos típus, de ha kell ott van a tettek mezején is. Jenőtől rendszeresen kap az olvasó kiszólásokat, ezt nagyon bírtam.

Valéria semmiben nem hasonlít hozzá, esetleg a korában, mert egyébként egy tüzes vámpír, hatalmas emberismerettel és intuíciós készséggel.  Valéria egyébként "lavírozó", tudja mikor kell lelépni egy-egy zűrös helyzetből. Imádtam a kettősüket, a kötelék miatt időnként gondolati szinten is tudnak kommunikálni, de verbálisan is élmény volt minden jelenetük. Nem kevés alkalommal esnek egymásnak, fizikai és szellemi értelemben is, nagyon jól szórakoztam rajtuk.

Lakatosékat már említettem, de külön ki kell emelni az öreg Lajost, óriási figura, filmszerűen láttam magam előtt a lakótelepi lakásukban a Jézus szíve festmény alatt ücsörögve.

A különleges karakterek sorából nem maradhat ki  a kocsma egyetlen törzsvendége, Pincepolgár, aki szerintem mindent tudott, vagy Korda a gyilkosság nyomozója,  nagyon élt ő is.

Az írás stílusát imádtam, amellett, hogy humoros a végtelenségig, adagol rendesen elgondolkodtató mondatokat. A nyomozást természetesen nem hagyják a rendőrségre, párosunk mindent bevet, hogy kiderítsék, mi áll az értelmetlen halál mögött. A szerző tudott meglepetéseket okozni a fordulatokkal, izgalmas volt a nyomozás. Mindez extra ízt kapott a magyar helyszínek, nevek miatt, jó volt olvasni olyan helyszínekről, utcákról, kocsmákról, amik a valóságban is léteznek.

Összességében egy rendkívül szórakoztató urban fantasy könyvet olvashattam, remek humorral nyakon öntve. Szeretném, ha a szerző egy egész sor folytatást írna a történet mellé, mert ezek a karakterek simán elbírnának egy sorozatot, akár helyi akár a könyvben említett európai helyszíneken. Remek debütálás, csak ajánlani tudom!

Borító:  Tetszik

Kedvenc karakter:  Mindenki, de főleg Jenő

Szárnyalás:  A Dob utcai jelenet Jenő és Valéria között

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Szerelem nincs, csak a vámpírokra oly jellemző szenvedély. 16 éven felül ajánlom. 

Értékelés:

MEGRENDELHETŐ ITT

Játék:

T

A MásValaki problémája blogturné 4 állomásán filmcímeket kell kitalálnotok, melyek kapcsolódnak a vámpírtémához és a humorhoz egyaránt. Segítségül megadjuk a filmek címeiből az egyik (nem mindig az első) kezdőbetűt, és persze egy képet. A rafflecopter megfelelő sorába beírva máris esélyetek van megnyerni a kiadó által felajánlott könyvek egyikét.Figyelem! A sorsolást követően a nyertesek azonnal e-mailt kapnak, melyre 72 órájuk van válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő bloggerek:

12/07 Insane Life
12/09 Bibliotheca Fummie
12/11 Dreamworld
12/13 Kelly Lupi olvas

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg december 13-án a II. Aranymosás pályázat egyik nyertesének történetét. Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! című könyve a Szivárvány kör sorozatot gazdagítja egy fordulatokkal teli, elgondolkodtató, felkavaró történettel. Tarts velünk a blogturné négy állomásán, és vegyél részt a nyereményjátékban, ahol három példány várja a gazdáját a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2014. december 13.  Szivárvány kör
304 oldal
Besorolás: YA, realista, MLBT

Petra, a szegény vidéki lány elit gimnáziumba kerül, és hazudik, hogy ne lógjon ki gazdag társai közül. Szeretettel befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de vajon mi lesz, ha kiderül az igazság? Mit tesznek vele ezek a barátok? Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?

Dávidnak is van egy sötét titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.

Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

Az olvasók szavazatai alapján a regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Műfaját tekintve a könyv egy realista fikció, melyben 14-15 éves (a young-adult korosztály alsó határa) gyerekek átlagon felüli, szélsőséges problémáival találkozhatunk. Ezek a problémák a verbális bántalmazástól kezdve a fizikai bántalmazás, alkoholizmus, korai szexuális kapcsolatok, a homoszexualitás, családi tragédiák, súlyos betegség, a tanári, szülői nemtörődömségtől (stb) kezdve egészen az öngyilkosságra való hajlamig terjednek. Mindezek súlyos, nehezen befogadható témák, amik külön külön is megterhelik a fiatal olvasókat, így koncentrált adagban felnőttként  olvasva  is nehezen emészthető volt.

Az kétségtelen, hogy a szerző célja nem a felsorolt problémák megoldása, hiszen nem kaptam a történet végén semmiféle megváltást, nem könnyebbültem meg, számomra igazából a figyelemfelkeltést valósította meg, az viszont elég jól sikerült.

Be kell vallanom, hogy az első fejezetben máris megrökönyödtem, mégpedig a híres elit gimnázium nevén. Szép Remények. Sejtem, hogy átvitt értelemben mit akar ez jelenteni, de ez egyáltalán nem ért célt, ahányszor elhangzott az iskola neve, gondolataimban mindannyiszor fordult egyet Dickens a sírjában.

Kovács Petra, egy falusi lány, 200%-os teljesítménnyel, hatalmas szorgalommal megpályázza és elnyeri az iskola egyik ösztöndíját. Eleve úgy készül a tanévre, hogy biztosan magasan hordják a többiek az orrukat, biztosan le fogják nézni, biztosan ki fogják rekeszteni. Ez a karakter számomra már a gondolatai alapján sem lett szimpatikus, és amikor a gólyatáborban hazugságot hazugságra halmoz, még a szánalomra méltó kategóriából is kiesett. Nulla. De ez nem hiba a szerző részéről, szerintem Petrát pont ilyennek akarta megteremteni.

Másik főszereplőnk Engel Dávid, aki egy könyvmoly, amolyan "sodródik az árral" típus,  és meleg. Már a gólyatáborban, első látásra  vonzódást érez a szobatársához, Áronhoz, aki azonnal leveszi, hogy mi az ábra Dáviddal. Petrával ellentétben, Dávid azonnal szimpatikus lett, mert arra törekszik, hogy elég erőt gyűjtsön össze ahhoz, hogy vállalni tudja önmagát a külvilág felé is.

Petra hazugságának következményei és Dávid melegsége a két fő cselekményszál, ekörül bonyolódnak az események,  kettejük barátsága során elhangzott beszélgetéseik őszinték, ezekből sokat megtudhattam róluk. Ennek a barátságnak is vannak hullámvölgyei, de nagy részt pozitív a kicsengése.

Jó volt az alapötlet, jók voltak a karakterek, jó volt a meleg szál, mégsem vagyok elégedett.

Mi volt az, ami rettenetesen zavart? Ezeknek a fentebb felsorolt problémáknak a nagy része egyszerűen nem illett a 15 éves szereplőgárdához. A lerészegedés és a szinte azonnali szexuális kapcsolatok nem jellemzőek ilyen szinten egyértelműen erre a korosztályra. Számtalan alkalommal ráztam meg a fejem olvasás közben, hogy ezt nem gondolhatta, ezt nem tehette meg, ez így nem valóságos. A másik a felnőttek hozzáállása. Gyakorlatilag nem tudok felmutatni egy felnőttet sem, akihez bizalommal fordulhattak volna a gyerekek, és ez az életben azért nem így van.

A "diákcsíny", amit Petra ellen elkövettek, szívem szerint kaphatott volna nagyobb visszhangot. Ezt nem úszhatja meg senki ilyen könnyen, mint ahogy itt történt. Hiába volt ellopott a videofelvétel és hiába vonta le a rendőrség azt a következtetést, hogy Petra önként ivott és cselekedett, a parti drog alkalmazása és az italba keverése miért nem merült fel? Miért nem vizsgálódtak ebben az irányban? Miért nem firtatta ezt Petra és az anyukája? Hihetetlen volt számomra ennek az anyának a viselkedése,  nekem két lányom van, de elképzelni nem tudom, hogy bárki így elforduljon a saját gyerekétől.

Ha az anyjától szeretetet nem is, Petra kapott valami egészen más örökséget a falusi nagyapjától. Megtanította  titokban a fegyverhasználatra, és még egy Makarov pisztolyt is hagyott rá, töltényekkel. Ennek aztán később nagy hasznát  vette, bármily furán hangzik is. Mégsem életszerű.

Zavart továbbá, hogy a prológusban elém tolta a szerző, hogy mi is lesz a végkifejlet.

Zavart, hogy Dávid New York-i rokona, Alejandro (na ez a név) komolyan azt mondja, csodálkozik, hogy Dávid nem ment el egy meleg bárba vagy kávézóba sem. 15 éves az ég szerelmére!

Zavart, hogy rengeteg filmes, sorozatos, zenés, könyves utalás hangzik el, amit nem mindenki ért majd meg.

Aminek nagyon örültem, hogy bekerült a könyvbe: A verbális bántalmazás  nagyon is jelen van az iskolákban, már az általános iskola alsó tagozatától kezdve. Erről első kézből van tapasztalatom. Számomra a null tolerancia az egyetlen elfogadható ezekben az esetekben. A gyerekek viselkedéséről elsősorban a szülő tehet, de ami az iskolában történik az meg a tanár felelőssége is. Nagyon örülök, hogy ez a téma felmerült, mert minél több gyereknek, felnőttnek be kell látnia, hogy a hallgatás, a némaság elfogadhatatlan. Ki kell állni egymásért és azonnal keményen felelősségre kell vonni azokat, akik bántanak bármely okból más gyerekeket.

Összességében azt kaptam, amit elvártam Tibitől, a meleg szál volt az erőssége a regénynek, valamint a figyelemfelhívás a különböző problémákra. Az írásban elsősorban a nézőpontok váltakozása tetszett, a leírások megfelelőek voltak, a karakterek elfogadhatóak, az életkoruk viszont a gondolkozásuk és a tetteik viszonylatában  nem elfogadható.  Hiába nem szerettem Petrát, az ő karakterének volt a legjobb íve, igaz negatív irányba fejlődött emberileg.

Őszintén gratulálok Tibinek a regény megjelenése alkalmából, külön öröm, hogy végül papír kiadásban jön ki az e-book megjelenés helyett. Hajrá Tibi, kíváncsi vagyok a következő regényre is.

Borító:  Nagyon tetszik, azonnal levenném a könyvespolcról

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Tetszett a könyv utolsó harmada, amikor Petra megérkezik az újév első tanítási napján a suliba a kis plusz csomagjával.

Mélyrepülés:  Alejandro

Érzelmi mérce: Nem könnyű ennyi hatást átvészelni, ami ebben a történetben éri az olvasót. Pont azoknak nehéz, akiknek olvasni kellene.

Értékelés:

Nyereményjáték

Ezúttal a Fogadj el! című könyvnél a téma komolysága miatt a játékot mellőzve, a megadott facebook oldalak látogatásával van esélyetek megnyerni a Kiadó által felajánlott 3 példány egyikét. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseket e-mailben értesítjük és 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

 a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
12.06 Nem harap a blog
12.08 Zakkant olvas
12.10 Deszy könyvajánlója
12.12 Kelly Lupi olvas
12.14 Insane life