Sarah J. Maas: Tower of Dawn - A hajnal tornya (Üvegtrón #6)

Folytatódik az Üvegtrón sorozat, ugyanis a Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Chaol Westfall kötetét A hajnal tornya címmel. A könyvben azonban nemcsak Chaollal, hanem sok más új szereplővel is találkozhattok, akik rengeteg veszélyes kalandba keverednek. Chaol és Nesryn szövetségeseket keres a déli kontinensen, de olyan váratlan események érik őket, amire nem is gondoltak volna, miközben a kitörni készülő háború kardként lebeg a fejük felett. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miként lép Chaol a gyógyulás útjára, sikerül-e szövetségeseket találniuk, kik az új szereplők, akik fenekestül felforgatják a főszereplőink életét, akkor tartsatok a turné 3 bloggerével, és játsszatok a nyereménykönyvért.

Könyvmolyképző, 2018

792 oldal

Fordította: Szabó Krisztina

Goodreads: 4,43

Besorolás: YA, fantasy

Egy csodálatos birodalom. 

Egy kétségbeesett küldetés. 

Egy ősi titok.

Chaol Westfall és Nesryn Faliq azért érkezett Antica tündöklő városába, hogy szövetséget kössön a déli kontinens kagánjával, akinek hatalmas serege jelenti Erilea utolsó reménysugarát. De nem ez az egyetlen oka, hogy Anticába utaztak: gyógyírt keresnek Chaol Résvárban szerzett sebeire a legendás Torre Cesmében.

A gyerekként iszonyatos borzalmakat átélő Yrene Towers a legkevésbé sem kíván az ifjú adarlani nemesen segíteni, meggyógyítani meg aztán főleg nem akarja. Csakhogy esküt tett, miszerint segíti az elesetteket – és tartja is a szavát. Azonban Lord Westfallt sötétség kíséri, és Yrene hamarosan rádöbben, hogy a fiú múltja mindkettejüket magával ragadhatja.

A távoli hegyekben harcosok lenyűgöző rukokon szárnyalnak, és az árnyak mélyén régóta várt válaszok lapulnak. Olyan tudás, ami a túlélést jelentheti a világ számára – vagy a végső pusztulást.

Sarah J. Maas egy istennő, aki újra el tudott varázsolni. El tudta érni azt, hogy én, aki világéletemben Dorian rajongó voltam és sosem értettem, hogy mit esznek a többiek Chaolon, a majdnem 800 oldal elolvasása után beleszerettem Lord Westfallba. Ami azért nagy szó, mert őkelme sosem volt a kedvenceim között - ez a többi bejegyzésemből talán látszik is:).

Mielőtt bárkit is tévútra vezetne a cím és hogy a sorozat újabb részeként van reklámozva és utólag morogna, szeretném tisztázni, hogy igen, alapjában véve ez a könyv is a sorozathoz tartozik, de ez Chaol könyve, Aelin és a többi eddig megismert főhős (Nesryn kivételével) csak megemlítés szintjén jelenik meg benne.

Az viszont biztos, hogy az írónő egy újabb tökéletes művet alkotott. Kicsit féltem, amikor a turnéra jelentkeztem, hogy fogunk mi jól kijönni egymással - mármint Chaol és én, de a félelmem alaptalannak bizonyult. 

Sarah a különleges világának egy újabb szegletébe vitt el bennünket, a déli kontinensre, a kaganátus fővárosába, a gyönyörű Anticába. Ezt az egész területet leginkább egy nagyon gazdag közel-keleti birodalomnak tudjátok elképzelni. Mérhetetlen gazdagság és jólét övezi, bár vannak gazdagok és van a köznép, de mindenkinek alanyi joga van a tanulásra, ugyanolyan szabályok vonatkoznak gazdagra és szegényre, nem lehet a származás jogán kitérni alóla. Az uralkodóválasztás is különleges, hiszen a kagán jelöli ki az utódját (a rengeteg gyermeke közül, akiket nemzett), nem automatikusan a legidősebbre száll a hatalom. Így a gyerekek folyamatosan küzdenek egymással, próbálják bebizonyítani az apjuknak, hogy ők a legrátermettebbek. És miután kiválasztott az utódját? A többieket, akik nem ismerik el az új uralkodót, kivégzik, a szerencséseket pedig csak utódnemzésre képtelenné teszik, nehogy valahogy át tudják később venni a hatalmat. Kegyetlen világ, de mellette viszont olyan jólét veszi körül az embereket, hogy összességében nem lehet ott rossz élni (kivéve, ha az uralkodó család tagja vagy:))).

Chaol és Nesryn (forrás: pinterest)

Chaol és Nesryn ide érkezik meg, hogy megpróbálják rávenni a helyi főurat, a kagánt, hogy adjon seregeket és segítse őket a háborúban. Ez természetesen nem is olyan könnyű dolog, hiszen a háború messze zajlik innen és a kagánnak és családjának esze ágában sincs beavatkozni egy számukra idegen háborúba. Ráadásul épp gyászolnak is, az egyik lányukat épp akkor veszítették el.

Chaolnak persze van egy másik oka is, a Résvárban szerzett mozgásképtelenségét szeretné itt meggyógyíttatni, hiszen köztudott, hogy itt vannak a legjobb gyógyítók birodalomszerte. Viszont van egy bökkenő - a gyógyítók nem befolyásolhatóak, nem kötelezhetik őket semmire, ők döntik el, hogy kinek segítenek és kinek nem. A legjobb gyógyító, Yrene pedig egyáltalán nem szeretne egy olyan emberen segíteni, aki arról a helyről származik, ahol az édesanyját borzalmas módon megölték. Úgyhogy van itt konfliktus bőven!

A történet két szálon fut, hiszen két főszereplőnk van. Az egyik szál Chaol és Yrene története, hiszen Chaol a tolószéke és mozgásképtelensége miatt kénytelen a Anticában maradni és Yrene kezeire bízni magát. A gyógyító viszont eleinte rettenetes ellenszenvvel viseltetik Chaol iránt, amiből rengeteg konfliktus származik. Lassan oldódik fel mind a két oldal (hiszen Chaolt sem kell félteni, neki is megvan a baja, így nem veszi túl jól Yrene szurkálódásait) és ahogy a gyógyító lassan rádöbben, hogy mi lappang Chaolban, ami gátolja a gyógyítást, óriási bajba kerül, így kénytelen lesz engedni a haragjából és összedolgozni a férfivel és így sötét titkok kerülnek a napvilágra.

Kadara, a ruk

A másik szál számomra picit izgalmasabb volt. Nesryn nekem eddig sosem tűnt fel, mondjuk Aelin mellett nehéz bármilyen másik női szereplőnek labdába rúgnia:). Itt viszont főszerepbe került, a kagán egyik fiával, Sartaqkal együtt közösen indulnak útnak, hogy utánajárjanak egy rejtélyes dolognak. Sartaq egy különleges állatnak, Kadarának, a ruknak a gazdája - ezeket én körülbelül úgy tudom elképzelni, mint mondjuk Csikócsőrt a Harry Potterből. Hatalmas madárszerű lények, akik egy embert fogadnak el gazdájuknak, kemény harcosok és rettenetes ellenfelek. Velük így hármasban sokkal több kaland történik, jóval hátborzongatóbb - jaj, annyit mesélnék erről is, de megpróbálok teljesen spoilermentesen írni, ami nem is olyan egyszerű. Lényeg az, hogy izgalomból és kalandból nem lesz hiány, akár Chaol és Yrene, akár Nesryn és Sartaq részeit olvassuk.

És a romantika? Lesz benne bőven részetek, nem kell izgulni:) Chaol kapós fiatalember, eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy hányan próbálnak ráröppenni:). De itt és most végre megkaptam azt a véget, amit én szerettem volna - ami nagy szó, ha az Üvegtrónról és a szerelmi szálairól van szó:).

Ami nagyon tetszett még, hogy újabb kirakós darabok kerültek a helyükre. Annyira élveztem, ahogy az írónő apró dolgokat - amelyekre talán egy-két olvasó nem is fog emlékezni, annyira mellékes a regény szempontjából, fontossá tett. Egy picike tett, ami a későbbi történet szempontjából mégis óriási jelentőséggel bír. Imádtam.

Chaol és Yrene (forrás: instazu.com)

És a történet vége? Nincs kifejezetten függővége, de bármit megadnék, ha olvashatnám a folytatást, hiszen egy hatalmas háború van kitörőben, félelmetes ellenséggel, de a "jó oldalnak" is megvannak a saját kemény ütőkártyái. Bár tippelem, hogy ki fog győzni a végén, de nagyon szeretném olvasni Sarah írásában ezt az összecsapást! (és még többet adnék, ha ezt esetleg filmvásznon is láthatnám egyszer - bár ahhoz egy körülbelül olyan rendező kellene, mint Peter Jackson...)

A történetet pedig minden Sarah J. Maas rajongónak ajánlom, higgyétek el, még azok is imádni fogják, akik nem kifejezetten Chaol pártiak, mint én! A könyv hosszúságáról pedig nem ejtek sokat, mert akik eddig eljutottak a sorozatban, azok már hozzászoktak ehhez az oldalmennyiséghez, de higgyétek el, hogy nincs benne üresjárat, minden oldalra, minden szóra szükség van ehhez a történethez. :)

Sartaq és Nesryn (forrás: pinterest)

Borító: Gyönyörű, látványos, illik a történethez (tetszik, hogy a borítóval is mutatja, hogy ez, bár szorosan kapcsolódik az alaptörténethez, de mégsem Aelin története

Kedvenc karakter: Chaol, Nesryn, Yrene, Sartaq és a rukkok

Szárnyalás: a történet és hogy Sarah képes újra meglepetést okozni a számomra

Mélyrepülés: hogy várni kell a következő részre...

Érzelmi mérce: izgalom, szerelem, romantika, pici +18-s részek (de a YA keretein belül megírva természetesen)

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A hajnal tornya főszereplője Chaol Westfall, ezért a nyereményjátékunk is róla fog szólni. Egy kicsit nosztalgiázunk a játék során, hiszen minden állomáson találni fogtok egy idézetet, ami Chaolhoz kapcsolódik, a feladatotok pedig az lesz, hogy kitaláljátok, mely már magyarul megjelent Üvegtrón részből származik. A rafflecopter dobozba tehát valamely Üvegtrón kötet címét várjuk!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"– Mi van akkor, ha csak még több fájdalmat és bánatot okozunk? Mi lesz, ha megyünk előre, és csak a szörnyű vég vár ránk? – tette fel a kérdést.
Aelin észak felé nézett, mintha látná a Terrasen felé vezető utat, majd megszólalt:
– Akkor az még nem a vége lesz."

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Január 15 - Deszy könyvajánlója

Január 17 - Könyvvilág

Január 19 - Kelly és Lupi olvas

Alynne Webb: Az utolsó

A [bekezdés]-díjas Alynne Webb első regénye egy igazi fantasy, amiben varázslók, alkimisták és boszorkánymesterek szállnak harcba egymással, azzal sem törődve, hogy a viszályuk már nem csupán a Varázslók Világára korlátozódik. Az emberek világában főszereplőink szellemjárásnak vélik az új házukban hallható zajokat, és frászt kapnak a tükörben felbukkanó titokzatos, néma férfitól. Tara és a kisöccse, Benny habár csak egyszerű emberek, mégis megpróbálnak segíteni a varázslónak, és ezáltal felkeltik a férfit megátkozó sötét mágus figyelmét. Tartsatok velünk, mert a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Twister Media Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Twister Media, 2018

448 oldal

Besorolás: YA, fantasy

Háború ​fenyeget a Varázslók Világában. Az ezeréves béke inogni látszik. A rendek közötti viszály átível az emberek világába is, ahol a mágia nem több puszta tündérmesénél.

Tara a gimisek mindennapjait éli. Amikor édesanyja bejelenti, hogy új állást kapott egy kisvárosban, és búcsút kell mondaniuk addigi életüknek, a lány azt gondolja, ennél rosszabb nem is történhetett volna. Csakhogy az új házban és a városban senki és semmi nem az, aminek látszik. 

Öccsével, Bennyvel leleplezik Nicholast, a ház fogságába száműzött varázslót, aki szellemként tengeti életét. A két testvér segít neki kiszabadulni a fogságból, amivel felkeltik Derwin, a rettegett sötét-mágus figyelmét. A testvérpárból préda lesz. 

Tarának gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni azokat, akik fontosak a számára. Küzdelmei során azonban nemcsak arra döbben rá, hogy az eddig ismertnek hitt világa mögött húzódik egy ismeretlen másik, hanem arra is, hogy a feladat, melyet magára kellett vállalnia, talán sokkal nagyobb, mint amivel elbír.

Alynne Webb első regénye sodró erejű fantasy, melynek lélegzetelállító világát varázslatos teremtmények és mágusok népesítik be, amit minden igazi fantasyrajongó imádni fog.

Harry Potter óta nagy rajongója vagyok a varázsvilágnak (mint gondolom jó páran közületek is), így a könyv fülszövegének elolvasása után nem volt kétséges, hogy ezt a könyvet olvasnom KELL.

A történet teljesen "hétköznapian" indul, mint akármelyik másik hasonló történet. Adva vagyon egy család, akik a szülők miatt új helyre költöznek. Ami viszont már nem volt annyira hétköznapi, hogy a szülők a gyerekeiket (Tarát és az öccsét Bennyt) egy nagynéni felügyelete alá helyezik, mert ők csak később tudnak jönni (!?). A gyerekek pedig nagyon hamar magukra maradnak az ódon és félelmetes új házban, mert a nagynéni sem alszik velük, csak elkíséri őket (!?). 

Nem teljesen pontosan derül ki Tara életkora, de mivel gimis, ezért annyira idős nem igazán lehet. Így én már körülbelül itt pislogtam, hogy mégis milyen szülők ezek, hogy a gyerekeiket így elküldik az ismeretlenbe egyedül? 

"Természetesen"a ház nem csak félelmetes, de hátborzongató titkokat is rejt, az egyik szobában, egy tükörben egy szellem "él", egy száműzött varázsló. Innentől indul be a történet, hiszen a varázsló megpróbál kapcsolatba lépni a gyerekekkel, akik pedig a kezdeti rémületük után megpróbálnak neki segíteni és ezzel elszabadul a pokol.

Tara és Benny számára egy új világ nyílik meg, ahol ők, mint "sima emberek" a leggyengébb láncszemek, hiszen jó és rosszindulatú mágusok, boszorkánymesterek népesítik be ezt a földet, de ha továbblépünk, még az állat és növényvilág is különleges (és sokszor halálos). 

A testvérpár ettől függetlenül elég jól elevickél ebben a világban, mi pedig egy idő után nem győzzük a fejünket kapkodni, annyi minden történik. Egyszerűen egy idő után úgy pörgött a történet, hogy letenni nem tudtam a könyvet, mert mindig érdekelt, hogy mi is fog történni. Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy a regény eleje picit lassan indul be, kell egy jó pár oldal, mire igazán letehetetlenné válik a történet:). De ez a világ! Úristen, egy élmény volt ott lenni és szívesen megnézném akár megfilmesítve is.

Rengeteg háttértörténetet kaptunk, amelyek mind egyre kíváncsibbá tettek, szívesen olvasnék nem egy szereplőről is (akár egy folytatásban, akár egy másik regényben!)

A szereplők pedig? Nehéz eldönteni, hogy ki a jó és a rossz - már rögtön az elején akkorát "koppantam", hogy öröm volt nézni, pedig már nem egy fantasy történt van a hátam mögött:). A történet többszemszögű, egyrészt láthatjuk a főszereplőink gondolatait és tetteit, de ugyanúgy a főgonosz is külön szemszöget kapott. Ez számomra nagyon különleges volt, mert így megismerhettük a félelmeit, sőt az érzéseit is, így a tettei ellenére is máris picit közelebb került hozzám.

Azért azt is el kell, hogy mondjam, hogy annyi szereplő került képbe a regény folyamán, hogy el kellett telnie egy kis időnek, míg mindenkit be tudtam azonosítani:). 

A YA fantasy könyvekben megszokott szerelmi szál is kimaradt, az írónő inkább a kalandokra, a harcokra koncentrált - bár az is igaz, hogy a rengeteg történés közepette a főhőseinknek már sok ideje nem maradt volna egy forró szerelemre. Úgy éreztem, hogy itt inkább a testvéri kapcsolatok a fontosabbak, Tarán és Bennyn kívül más testvérek is elég komolyan befolyásolták a történet menetét.

Amit még meg kell említenem, azok a különleges lények. Egyszerűen imádtam őket, pedig némelyikük eléggé halálos volt, így jobb volt csak kívülről szemlélni a különféle lényeket. Oz tündérkutyáját egyszerűen imádtam, de az ezüstlovak, a hableányok, a vulkánok elátkozott rémlényei, a szellemek, amelyek itt varázslókat szolgáltak ki, az óriás varjak és még sorolhatnám egy jó darabig, mert az írónő fantáziája szinte kimeríthetetlen volt ebben a témában - mind - mind tovább színesítették a történetet és hozták a frászt nemcsak a főhőseinkre, de néha rám is.

És a befejezés? Lezárt, standalone regénynek tűnik, de én úgy érzem, hogy ebből a befejezésből simán lehetne egy folytatást írni, ami remélem meg is fog történni:).

És kinek ajánlom? Mindenkinek, akik imádja a fantasy történeteket, a varázslók-mágusok világát, aki szeretne egy rettentő talpraesett, de hétköznapi főhősnővel együtt kalandozni és akik nem csapják földhöz a könyvet, ha nem szerepel benne egy mindent elsöprő szerelmi szál. Ez a regény egy valódi kalandregény, amit nyugodt szívvel merek ajánlani lányoknak és fiúknak is.

Borító: Nem rossz, de én valami mást tettem volna rá, hogy figyelemfelkeltőbb legyen

Kedvenc karakter: Tara, Benny, Oz

Szárnyalás: a varázsló különleges világa

Mélyrepülés: a számomra abszolút felelőtlen szülők

Érzelmi mérce: Nincs kimondottan "lávsztori", inkább a testvéri kapcsolatok az erősebbek és persze van benne jó pár dráma is

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Az utolsó című regényben elmesélik Taráéknak, hogy egyszer régen néhány lovagrend egymásnak esett, miután sikeresen megvédték a területüket a rájuk támadó varázslóktól. Ezeket a lovagrendeket állatok után nevezték el: Varjas-rend, Sakál-rend és Sárkány-rend. Ti, olvasni szerető emberek már több hasonló házba/rendbe/csoportba sorolással találkozhattatok olvasmányaitok során, ezért nem meglepő, hogy a mostani feladatotok is ezzel lesz kapcsolatos. A blogokon talált képekből rá kell jönnötök, hogy melyik SOROZATRA gondoltunk, és be kell írnotok a rafflecopterbe a megoldást!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Január 07 - Hagyjatok! Olvasok!

Január 09 - Könyv és más

Január 12 - Kelly és Lupi olvas 

Január 13 - Nem félünk a könyvektől

Kass Morgan: Lázadók - The 100 #4

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Kass Morgan: Lázadók című regényét, amely a The 100 sorozat negyedik része és valószínűleg tényleg az utolsó. Befejeződik az évszázadok óta sugárfertőzött Földre száműzött fiatal “bűnözők” izgalmas és fordulatokban gazdag kalandja. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018.december 10.
288 oldal
Fordította: Őri Péter
Goodreads: 3,84
Besorolás: YA, poszt-apokaliptikus

Évszázadokkal azután, hogy atomháború pusztított a Földön, az emberiség az újjáépítésen fáradozik. Egy hónap telt el azóta, hogy további űrkompok érkeztek a bolygóra, és újabb kolonisták csatlakoztak a százakhoz. Immár azok a fiatalok vezetik a népüket, akiket korábban bűnözőknek tartottak.

A kolonisták és a földlakók éppen az első közös ünnepüket tartják, amikor mindenki megdöbbenésére idegenek egy csoportja megtámadja őket. Sokakat megölnek, foglyokat ejtenek, és fontos raktárkészleteket visznek el. Amikor a forrófejű Bellamy és megfontolt barátnője, Clarke észreveszik, hogy elrabolták Wellst, Octaviát és Glasst, megfogadják, hogy bármi áron, de kiszabadítják őket. Ám miközben az új ellenség nyomába erednek, egyre többször veszekednek, mivel képtelenek megegyezni abban, hogyan mentsék meg a barátaikat.

Korábban írtam már a könyvsorozat első, második és harmadik részéről. Törtem a fejem, vajon mi juthatott a szerző eszébe, amivel feltétlenül ki akarta egészíteni a  sorozatot. Én arra számítottam, hogy az újonnan érkezettek sorsa bontakozik ki, vagy újabb földet érők csatlakoznak a csapathoz. Az írónő azonban teljesen mást gondolt ki. Egyszerűen csak rátett egy lapáttal az eddigiekhez, megtoldotta egy szabadulós játékkal.

A kolonisták és a földlakók együtt készülnek megülni az aratás ünnepét, kezdenek összecsiszolódni, segítenek egymásnak mindenben, és egyre inkább sikerül a tábort is kényelmesebbé tenni. Minden tökéletesnek látszik, csak Bellamy-nak  szúr szemet néhány furcsaság az erdőben, levélkupacok feltűnése és eltűnése, és idegen hangok. Clarke nem veszi komolyan, képzelődésnek tudja be, és a fiú stresszes állapotának, hiszen nemrég menekült meg a kivégzőosztag elől. 

Villámcsapásként éri őket a semmiből érkező támadás, idegenek rabolják el néhány társukat, köztük Octaviát, Glasst, Wellst és Grahamet. Elviszik a fegyvereiket, az élelmiszert, a hasznos cuccaikat. Nem kímélik az embereket, akinek nem sikerül elmenekülni és ellenáll, azt megölik. Nincs mit tenni, Bellamy és Clarke megvárják amíg elmennek, és szervezni kezdik a mentőakciót. Kell egy kis idő, míg magukhoz térnek, felmérik a helyzetet és tervet kovácsolnak. Luke, akinek a szerelmét rabolták el, természetesen elsőként csatlakozik a csapathoz, néhány önkéntes és Bellarke párosunk útnak indulnak az ismeretlen támadók nyomában.

Bellarke fan vagyok, nekem tetszett a párosuk ebben a részben is, bár nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk. Kölcsönös vádaskodás és a bizalmon ütött rések miatt távolságot kénytelenek tartani. Ahelyett, hogy összekovácsolódnának még jobban, csak a feszkó nő, viszont a regény végére ennek szöges ellentéte lesz jellemző, természetesen. Clarke továbbra is okos, logikus gondolkodású, a tárgyalást helyezi előtérbe a harc helyett, bízik az emberséges megoldásokban, de van az a pont, amikor ő is kiakad. Bellamy a korábbiakban megismert habitusával áll neki a feladatnak, ami a többiekből ellenérzést vált ki. 

Paul karaktere egyértelműen azért lett teremtve, hogy legyen kit utáni a fiatalok közül, legyen, aki ráhajt Clarke-ra, legyen aki okoskodik, majd az első csepp vérnél megfutamodik.

A cselekményszálon hatalmas lyukak tátonganak. Annyi mindenen rángattam a szemöldököm, hogy féltem, hogy fent is akad. A támadás előtti jelek csak egy idiótának nem szúrtak volna szemet. A támadás után pedig órákat vesztegettek el, pedig azonnal utánuk eredhettek volna. 

A támadók társadalma az erős koppintás miatt elég vicces, és ebből kifolyólag nekem egyáltalán nem volt félelmetes. Egyfajta agymosás jellemzi a módszert, Föld anyának mi tetszik, mi nem, majd ő megmondja, stb. Egy ilyen jellegű átneveléshez azért nem elég egy-két nap. A foglyokat együtt zárják be, nyugodtan szervezhetik a menekülést, sőt még csónakokat is hagynak a folyó mellett.

Hogyan szabadítják ki a társaikat és a többi fogvatartottat, ez izgalmas és látványos lehetne - ha nem lenne annyira alájuk rakva a megoldás a szerző által, akit szívesen megkérdeznék még pár szösszenettel kapcsolatban, például mi célból vannak életben Clarke szülei, ha egy árva, erőltetett ponton kívül semmi funkciót nem töltenek be a cselekményben?

Mit találtam mégis élvezhetőnek a regényben? Azon kívül, hogy hamar véget ért, a szokásos több szemszöges írásmód itt is kedvemre volt, mert szeretem, ha ismerem minden főbb szereplő gondolatait. Végül is tetszett, hogy az utolsó fejezetek elmesélték a boldogságukat, a kedvencek révbe érését, mint egy juharsziruppal bőven leöntött amerikai palacsinta, olyan érzés volt. Mintha ezzel kért volna bocsánatot a szerző, amit ebben a részben művelt.

Egyetlen karakter fejlődése volt említésre méltó, a vicc faktort félretéve, de az nagyon. Octavia nagyot nőtt a szememben, ehhez jelentősen hozzájárult az általa behozott GLBT szál, ami némi meglepetést okozott, de mindenképp pozitívumként éltem meg.

Még mindig szeretem a könyvsorozat alapötletét, és a szívemhez nőttek a karakterek, de összességében ez a rész már nem hozott újat. Időközben a TV sorozatot is naprakészre sikerült feltornáznom, szóval még azt hiszem sokáig részese leszek a "százaknak", mert alapból imádom a poszt-apokaliptikus világot és benne ezeket a karaktereket.

Borító: Filmes, szokásos.

Kedvenc karakter: Bellamy

Szárnyalás: A vége.

Mélyrepülés: Volt néhány.

Érzelmi mérce: Néhány csók.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Játék:

Játékunk azoknak szól, akik olvasták az előző részeket és ismerik a könyves karaktereket! A feladat annyi, hogy egyetlen mondat alapján ismerjétek fel a keresett személyt, és írjátok be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Feladvány:  A keresett személy:  Egy dárda szúrta át a lábát, a szerelmének köszönheti az életét.

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné állomásai:

12.31 Kelly és Lupi olvas
01.02 Nem félünk a könyvektől
01.04 Sorok között
01.06 CBooks
01.19 Deszy könyvajánlója

Alwyn Hamilton: A szultán foglya (A sivatag lázadója #2)

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Alwyn Hamilton: A szultán foglya című regényét, amely A sivatag lázadója sorozat második része. A regény a 2017-es Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fantasy and Science Fiction kategória finishébe került. Amani izgalmas, misztikummal átszőtt kalandjai folytatódnak, a lázadók tábora után megismerhetjük a szultán palotájának titkait is! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a regényből játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. december 10.
448 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 4,34
Besorolás: YA, fantasy, kaland

Hatalom. Szerelem. Árulás.

Amani, a Kékszemű Bandita több mint egy éve harcol a Lázadó Herceg mellett, és már az egész világon félik a nevét. Amikor egy váratlan támadás során elrabolják, erejétől megfosztva és szerelmétől elszakítva a szultán palotájában köt ki – ez pedig olyan hely, ahol minden sarok mögött veszély leselkedik. Intrika, gyanú és félelem érezhető a falak között, de Amani igazi sivatagi lányként hamar rálel a túlélés titkaira. Dacolva minden veszéllyel kémkedni kezd a lázadóknak, ám ahogyan egyre több időt tölt magával a szultánnal, ráadásul a múltja különös alakokban bukkan fel előtte, szívében kétségek merülnek fel, hogy vajon a jó oldalon áll-e. De ez itt még közel sem a vég, hiszen, mint tudjuk: „Az új hajnal új sivatagra köszönt.”

Ahogy az első részt is imádtam, úgy rántott magával most is a történet, újra ott lehettem gyerekkorom kedvenc meséinek helyszínein. Csak sajnálni tudom azokat, akiknek kimaradtak az életéből az Ezeregyéjszaka meséi, de sosem késő pótolni.

Amani félelmetes hírnevet szerzett magának Kékszemű Banditaként, azonban demdzsi mivolta is felkelti a figyelmet. A szultán ugyanis demdzsiket keres, gazdagon megjutalmazza azokat, akik elviszik hozzá a démon-ember kapcsolatból született lényeket. Amani arra gondol, újabb csodafegyvert kíván létrehozni Noorsham helyett, ezért mindent megtesz, hogy a fogságba esett demdzsi lányt kiszabadítsa. Nem sikerül veszteségek nélkül megúszni ezt a kalandot, ráadásul Ahmed, a Lázadó Herceg sem dicséri meg, miután gyakorlatilag engedély nélkül vágtak bele ebbe a küldetésbe. Visszatérésük után Imin és Navid esküvőjét tartják, és végre visszatér a táborba Jin is. Ez persze így kimondva egy egyszerű mondat, valójában korábban Jin elhagyta a tábort, mikor Amani élet és halál között lebegett egy gyomorlövés után. A lány joggal haragszik rá, vagyis mindkét hercegre, hiszen úgy hiszi Ahmed küldte el Jint egy küldetésre. Hirtelen menekülniük kell, mert megtámadják a tábort, Amani egy homokviharral tartja fel a támadókat, de hiába tűnik úgy, hogy előnyre tettek szert, a lányt éjjel elrabolják egy pihenőhelyen a saját sátrából.

Amani Izmánban tér magához, a szultán palotájában, ahol végre megtudja, miért van szüksége rá a szultánnak. Sokkal nagyobb fegyvert tudnak megidézni a demdzsik, a nagyhatalmú démonokat, akiket fogva ejtve a szultán hatalmas erőre tehet szert. Amani hatalmas bajban van, de szerencséjére a Szultán értékeli azt a tulajdonságát, hogy felismeri a hazugságot, ezért a palotába hivatott szövetségesekkel való tárgyalásokon a lány is részt vesz, így hasznos információkat gyűjt a hadi tervekről. Azonban a rengeteg hárembeli intrika miatt egyre nehezebb kijuttatni a híreket, és ahogy a lány egyre jobban megismeri a szultánt, a meggyőződésébe némi kétely vegyül. Hogy fog ebből kikeveredni?

Engem ez a rész is ugyanúgy elvarázsolt, de kétségtelen, hogy más elemekre helyezte a hangsúlyt a szerző. Továbbra is csodásak és részletesek a leírások,  újra ott voltam a helyszíneken és éreztem a könyvből áramló keleti hangulatot, színeket, ízeket. Most is Amani mesél, de  néhány csodás legenda E/3-ban került a történetbe. Az első részben abszolút Amani és Jin kettőse volt a központban, a közös céljaik elérése, a harcokon való átverekedésük a lázadók szempontjából.

Most viszont a lázadás hatásait is megismerhetjük, hogyan hat ez az emberek életére, mennyire bíznak a sikerükben, mit várnak egy másik szultántól. Emellett megismerhetjük az évek óta uralkodó szultánt, Ahmed és Jin apját, aki a saját apját gyilkolta meg a trónért, Amani sok időt tölt vele, így a beszélgetéseik sok múltbéli eseményre derítenek fényt. Az uralkodó meg kell hagyni, okos, logikus gondolkodású és elég meggyőző tud lenni.

A romantika sajnos nagyon kevés helyet kap a regényben, Amani és Jin alig találkoznak a könyv negyedénél, máris újra elválnak útjaik. Igaz, kárpótol néhány közös jelenet, valamint végre megtudjuk, mi volt pontosan Jin távozásának az oka, és hogyan dolgozza ezt fel Amani. Mindenesetre eddig is láttam, hogy Amani is szerez sérüléseket, ott van minden ütközet közepén, de egy haslövés túlélése nem akármi. Ráadásul most másféle sebeket is szerez, aminek ötletéhez kellett némi idő, míg feldolgoztam magamban.  Az első részben is sokat fejlődött Amani személyisége, és ebben a folytatásban még tovább finomodott, hiszen most a diplomáciai érzékét is elő kellett venni, és megfelelni a szultánnak, aki nem a patyolat lelkéről híres. Át kellett gondolnia minden mondatát, minden lépését. Persze számos csavar és előre nem látható fordulat nehezíti a helyzetét, ami többnyire nekem is meglepetést okozott.

Nagyon szerettem ebben a részben is Shazadot, annyira okos és jó stratéga, nem mellesleg a barátságuk Amanival az egyik legjobb dolog a regényben. Rajta kívül is sok szereplővel találkozunk az első részből, még halottnak hitt barát is előkerül, de vannak remek új szereplők is, közülük Sam lenyűgöző, elég annyi, hogy kiadja magát Kékszemű Banditának Amani orra előtt. Őszintén megmondom, nem kis kihívás megjegyezni és helyükön kezelni a rengeteg idegen nevet, még akkor sem, ha számomra ismerős a szövegkörnyezet. Viszont nem voltak egyformák a karakterek, jól elkülönültek egymástól.

A helyszíneket tekintve a legtöbb időt a palotában töltjük, ez nekem varázslatos volt, imádtam a rengeteg kis kertet, szökőkutakat, növényeket, a hárem rengeteg  kis csodát rejt. Persze ki kell ismerni a járást, hol biztonságos, és hol nem, kiben lehet bízni és kiben nem, na és hol lehet egy kis segítséggel falakon átkelni. A mágia erősebb volt ebben a részben, minden megfelelően el is volt magyarázva. 

A regény ritmusa lassabb az első résznél, de egy percre sem unatkoztam, hosszabb lére is eresztette a szerző,  de nekem nem voltak üresjáratok, élveztem minden mondatot. 

A levonásom kizárólag a szerelmi szál erősségének erőteljes csökkenése miatt van, én egy ya regényben sokkal többet szeretek olvasni. Igaz, hogy szikrázik a levegő Amani és Jin között, amikor együtt vannak, de ez akkor is nagyon karcsú volt. Bízom benne, hogy a harmadik részben többet kapok Jinből, mert akármennyire keveset szerepelt, természetesen imádom továbbra is.

Összességében nagyon várom a befejező részt, mert a vége eléggé függőre sikerült, kíváncsi vagyok, hogyan fejezi be a szerző a történetet, mert annyi lehetőség van még a sztoriban!

Borító: Imádom.

 

Kedvenc karakter: Amani

Szárnyalás:  Amani valódi apja.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Nagyon keveset kaptam a szerelmi szálból, jóval több is helyet kaphatott volna.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték:

Sivatagi érdekességeket kaptok feladványként, minden állomáson egy-egy kérdéssel. A helyes megoldásokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. 

Melyik az a sivatag, ahol a közelmúltban hó esett?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

12.29 Kelly és Lupi olvas

01.02 Deszy könyvajánlója

01.06 Dreamworld

Alma Katsu: Éhség

Alma Katsu hazánkban a Halhatatlan-trilógiával vált ismertté és idén az Agave elhozta nekünk a legújabb könyvét is, amelyben átszeljük az Atlanti-óceánt, hogy a még részben indiánok lakta amerikai kontinensen csatlakozzunk a boldogulásukat kereső Donner-társaság szekérkaravánjához és velük együtt küzdjünk meg a gonosszal…

Ha pedig Blogturné Klubbal tartotok a négy állomásos turnénkon, akkor egy példány is a tiétek lehet a könyvből az Agave Könyvek jóvoltából!

AGAVE, 2018

368 oldal

Fordította: Bosnyák Edit

Goodreads: 3,63

Besorolás: horror, történelmi fikció

"A ​gonosz láthatatlan, és mindenütt jelen van.
Ez az egyetlen magyarázat arra a sorozatos balszerencsére, amely a Donner-társaságként elhíresült szekérkaravánt sújtja, ami 1846-ban indult útnak Kaliforniába. Kifogyóban lévő készletek, kétségbeesett viták és egy kisfiú különös halála az őrület határára sodorja az elszigetelt utazókat. Annak ellenére, hogy arról ábrándoznak, hogy mi várja őket nyugaton, régen eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és a karaván tagjai között feszülő nézeteltérések gyilkossághoz és káoszhoz vezetnek. Úgy tűnik, hogy képtelenek elkerülni a tragédiát… és képtelenek megszabadulni attól az érzéstől, hogy valaki – vagy valami – követi őket, és vadászik rájuk. Talán a gyönyörű, de elátkozott Tamsen Donner miatt (akit néhányan boszorkánynak tartanak), talán azért, mert meggondolatlanul azt az útvonalat választják, amely egy addig ismeretlen terepen vezet keresztül, vagy talán egyszerűen azért, mert elpártol tőlük a szerencse. A kilencven férfiból, nőből és gyermekből álló Donner-társaság egyenesen a western-korabeli amerikai történelem egyik legszörnyűbb és legtragikusabb kalandja felé igyekszik.
Amikor a karaván tagjai egymás után nyomtalanul eltűnnek, a túlélőket egyre inkább hatalmába keríti az érzés, hogy talán valóban valami nyugtalanító és éhes vár rájuk a hegyek között… vagy talán az a gonosz, amely testet öltött körülöttük, és kezdettől fogva bennük növekedett.
Az Éhség elegánsan ötvözi a történelmet a megmagyarázhatatlannal, és hátborzongatóan izgalmas betekintést nyújt a végletekig túlfeszített emberi természet törékenységébe."

Alma Katsu számomra nem ismeretlen, hiszen olvastam anno a Halhatatlan című könyvét, ami nagyon tetszett. Viszont itt egy picit megkavarodtam, hiszen a fülszöveget nem olvastam el (tudom, ez nagy rizikó bármilyen könyv esetében is), csak a borítóra és az írónőre figyeltem. Ennek alapján egy jó kis zombis, poszt-apokaliptikus történetre gondoltam és mekkora volt a meglepetésem, amikor kiderült, hogy ez minden, csak nem az:).

A regény egy valós történetet dolgoz fel, mégpedig a tragikus véget ért Donner-társaságként elnevezett pioneer szekérkaraván 1846-os útját. A telepesek egy jobb élet reményében indultak neki a Missouri állambeli Independenceből, a céljuk pedig Kalifornia volt. A csapat majdnem 90 főből állt, 23 szekérrel, de az időjárási viszontagságok, vadállatok, indiánok mellett, rengeteg rossz véletlen és még több rossz döntés vezette őket a tragikus végkifejlet felé... 

A történet sokban hasonlít a tavasszal nézett Terror című sorozathoz (azóta a könyvet is beszereztem - ezt is az AGAVE adta ki:), de még nem jutottam el addig, hogy el is olvassam). Itt és ott is hasonló tragédia felé tart a csapat, itt és ott is egy megmagyarázhatatlan erő az, ami folyamatosan likvidálja az embereket.

A karaván útja

Alma Katsu számomra nagyon jól, izgalmasan és vérfagyasztóan dolgozta fel ezt a történetet. Figyelt arra is, hogy a tragikus úton tényleg résztvevő személyekkel népesítse be a sztorit, persze néhány kitalált is helyet kapott benne. Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy a rengeteg szereplő és a hozzájuk tartozó nevek miatt, eleinte nagyon nehezen tudtam kivenni, hogy ki kivel van, ki hová tartozik - főleg, hogy az akkori családok nem ritkán 3-4-5 gyerekből plusz a szülőkből álltak (és akkor még a segítőket meg sem említettem:). Aztán minden letisztult, én is kiválasztottam pár szereplőt, akit nyomon követtem - szerencsére eltaláltam, hogy az írónő szerint is kik a fontosak és így már jobban haladtam én is.

Nagyon tetszett, hogy részletes bemutatást kaptunk egy akkori karavánút mindennapjairól, de csak épp annyi részletességgel, hogy ne legyen unalmas. Ezeket tarkították az egyre sűrűbben jelentkező előjelek, akár levelek formájában, akár az előttük járók elbeszéléseiből, akár legendák felelevenítéséből, amelyek még akkor is elővetítették volna a tragédiát, ha nem tudjuk, hogy mi is történt valójában (őszinte leszek, én sem tudtam erről a tragikus karavánútról, de amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem zombis regényt olvasok, akkor gyorsan utánaolvastam, hogy mi is történt azon a végzetes úton). Persze nemcsak a titokzatos lény(ek)? borzolják az idegeinket, hanem a szereplőink majdnem ennyire hátborzongató háttér története is. Nem járok messze az igazságtól, amikor volt olyan történet, ami sokkal rettenetesebb volt, jóval inkább kiborított, mint maga a fő cselekményszál. Fő cselekményszál. Nekem ezzel volt picit problémám és ráadásul rengeteg kérdés is maradt a könyv befejezése után. Én értem, hogy kellett bele egy ilyen misztikus szál, ezzel jobban eladható a regény, izgultam is miatta eleget:), de valahogy úgy éreztem, hogy az írónő egy picit belegabalyodik ebbe. Nem szeretnék ebbe most jobban belemenni, mert nem szeretnék spoilerezni, de bárkivel, aki elolvassa ezt a regényt, szívesen megbeszélem a kérdéseimet. Én egyébként úgy vagyok ezzel, hogy a regény akkor is megállt volna szerintem a maga lábán, ha ez a misztikus szál kimarad, hiszen a sok rossz véletlen összehangolódása miatt kialakult emberi gyarlóság, irigység és rosszindulat ugyanerre az útra terelte (vagy terelhette volna) ezt a karavánt. 

A regény vége pedig? Tudja mindenki a történet végét (mármint aki utánaolvasott vagy hallott róla), így nagy csattanója nincs. Bááááár, nekem azért itt is maradtak kérdéseim, például kik maradtak életben? És miért is maradtak életben (a nyilvánvalótól eltekintve)? És mi lett a "főgonosszal"?

Összességében, a hibái ellenére is imádtam a könyvet, letenni is alig bírtam, szó szerint egy ültő helyemben kiolvastam. És kinek ajánlom? Azoknak, akiknek tetszett a Terror története, akik kíváncsiak erre a tragikus sorsú karavánra és mindazoknak, akik egy kis jó borzongásra vágynak. 

Borító: Látványos nagyon, de nekem egy picit félrevezető

Kedvenc karakter: Thomas, Tamsen, Elitha, Stanton

Szárnyalás: az izgalmas történet

Mélyrepülés: az egyik-másik háttértörténet...

Érzelmi mérce: van benne szerelmi szál, de a tragikus történet tükrében nem ezen van a hangsúly, de ezen felül.. RETTEGÉS minden téren

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Blogturné extra - borítómustra
Mutatok egy pár külföldi kiadású borítót:

Angol:
Itt az első és az utolsó tetszik, a második nekem nagyon semmitmondó, a harmadik pedig nem tudom milyen ötlet alapján készült - semmivel sem utal a történetre.

Bolgár:
Tetszik, utal a történetre, figyelemfelkeltő

Német:
Ez is tetszetős, bár nem tudom, hogy ez az ősember mit keres a képen :) (értem, mire akar utalni, de na...)

Olasz:
Hát erre nehéz mit mondani.. Nekem olyan ezzel a sárga színnel, mintha valami aratás előtti búzamezőt mutatna... (ha jobban megnézem, persze látom a havas fákat, de...)

Nyereményjáték:

A Donner-társaság tragédiája nem egyedülálló. Számos vállalkozó szellemű és bátor ember tett kísérletet arra, hogy új életet kezdjen idegen tájakon vagy felfedezzen addig még ismeretlen területeket. 

Minden állomáson egy-egy híres és tragikus véget ért expedíció vezetőjének leírását olvashatjátok, a feladatotok pedig nem más, mint hogy a kitaláljátok, kire gondoltunk és a nevét beleírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az Indiana Jones ihletőjeként is emlegetik azt a férfit, aki meggyőződésesen hitt egy magasabb rendű indián civilizációban. Fiával és annak barátjával indultak az elveszett város megkeresésére, de sose találták meg azt. Utolsó levelében fia barátjának betegségéről számolt be, ezek voltak az utolsó hírek is az expedícióról. Bár másik fia több alkalommal kutatott utánuk, sorsuk a mai napig ismeretlen.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

12. 17. - Nem félünk a könyvektől

12. 19. - Könyv és más

12. 21. - A Szofisztikált Macska

12. 23. - Kelly & Lupi olvas

Kerstin Gier: Fellegszálló

Hamarosan magyarul is megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából Kerstin Gier legújabb fantasy young adult regénye, a Fellegszálló! A patinás szálloda izgalmas titkokat rejt, és az olvasó a 17 éves Fanny oldalán vághat bele a kalandba, aki a szállodában dolgozik. Kövessétek bloggereinket a svájci hegyekbe, és a turné végén megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Könyvmolyképző, 2018

352 oldal

Fordította: Németh Odette

Goodreads: 3,99

Besorolás: YA, realista

Magasan ​fent a svájci hegyekben áll büszkén a Fellegszálló, egy patinás nagyszálló, melynek fénykora már rég letűnt. De mikor az év vége közeledtével a világ minden tájáról megérkeznek a vendégek a híres szilveszteri bálra, az épület úszik a gyönyörű csillárok fényében, a tágas folyosók pedig izgatott zsongással telnek meg.

A tizenhét éves Fanny Bennel, a szállodatulajdonos fiával és a személyzet többi tagjával együtt azonban ki sem lát a munkából, hogy előkészíthesse a vendégek fényűző kikapcsolódását, de nem kerüli el a figyelmét, hogy sokan valójában nem azok, mint aminek mutatják magukat. Milyen titkos tervek kovácsolódnak a hímzett bársonyfüggönyök mögött? Az orosz oligarcha felesége tényleg birtokában van a legendás Nadjeschda-gyémántnak? És miért a homlokzaton mászik fel inkább a jóképű Tristan Brown a 201-es szobából ahelyett, hogy a lépcsőt használná?

Mialatt Fanny megpróbálja Ben segítségével kibogozni a szálakat, még nem sejti, hogy hamarosan egy életveszélyes kaland kellős közepében találja, és nem csak az állása forog kockán, hanem a szíve is.

Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája hatalmas kedvencem, de sajnos a másik sorozatára nem volt soha időm, hogy elolvassam. Ez a könyv viszont itt villogott, ráadásul stand-alone könyv, nem kell éveket várni a folytatásokra, így úgy döntöttem, hogy belevágok. 

Ami a legjobban vonzott a történetben az az, hogy egy szállodában játszódik. Mindig is vonzott a hotelek világa, sokáig szerettem is volna egy szállodában dolgozni és irigykedve hallgattam azokat a kollégáimat, akik a gyakorlati idejüket ott töltötték. Nem is tudom mi vonzott jobban, a hely vagy hogy érdekes embereket ismerhetek meg? Teljesen mindegy, de óriási volt a vonzereje. 

Kerstin Gier pedig egy gyönyörű, régi, patináns szállodába helyezi a történetét, ami ráadásul fenn van a hegyek között, az időpont pedig karácsony előtt - jó lett az időzítésünk, nem? 

Fanny, a 17 éves lány pedig itt tölti a gyakornoki idejét, nincs egy megadott feladata, ahol tud besegít: hol a gyerekmegőrző részlegen foglalkozik a kicsikkel, hol a wellness részlegen segít rendet tenni, hol a szobákat teszi rendbe. Eközben pedig megismerhetjük egy szálloda belső világát, ki, mit hogyan csinál, kinek mi a feladata, miket tesznek meg a vendégekért, amiket mi nem is látunk és szó szerint természetesnek veszünk.

Persze galibából, vicces helyzetekből nincs hiány, erre az írónő a biztosíték - Fannyban mintha Gwendolynt láttam volna csak picit idősebb kivitelben. Imádtam a kommentjeit, ahogy a különböző helyzeteket kezelte. És volt mit kezelni! A mindig szigorú Müller kisasszony állandó megjegyzéseit, Hortensia, Camilla és Ava, a gyakorlati idejüket töltő három rosszindulatú szobalány gonoszkodásait, Don, az egyik nagyon gazdag család 9 éves, ördögien rossz kisfiának a rosszalkodásait és még sorolhatnám napestig. Fanny nagyon részletesen beavatott minket a hotel mindennapjaiba, szinte minden részlegen jártunk és megismerhettük az ott dolgozókat.

Persze egy régi, patináns hotelnek nemcsak élő szereplői vannak, hanem természetfelettiek is. Ott van például a Tiltott macska, egy vörös csíkos cica, aki ott se lehetne a hotelben, de mégis mindenhol megjelenik és még a legrégebbi dolgozó is emlékszik rá, hogy a kezdő napjaiban is ott volt. Vagy ott van a titokzatos Fehér Hölgy szelleme, "aki" talán nem is létezik, de mégis szóbeszéd járja, hogy időközönként felbukkan - hogy segítő vagy ártó szellem azt senki nem tudja:).

Igazából körülbelül a regény feléig nem nagyon történik semmi izgalmas - ha leszámítjuk azt, hogy kik a vendégek és milyen galibákat okoznak, de ez szinte ott mindennapos. Aztán történik valami, ami kicsit beindítja a cselekményt. Onnantól már izgalmasnak is mondható a történet, sőt úgy felpörögnek az események, mint egy valódi krimiben. Én mind a két részét imádtam a regénynek, nem tudom, hogy melyik volt a jobb, "csak" simán a hotel életében részt venni vagy pedig az akciójelentnek is beillő részeket olvasni. Nehéz eldönteni.

Ami viszont számomra pici lehúzta a regényt, ezért is nem lett maximum pillangós, az a szerelmi jelenetek. Én általában szeretem a szerelmi háromszöget (tudom, ezzel egyre inkább magamra maradok:) és "természetesen" itt is kaptunk egy ilyen háromszöget - ahogy egy YA regényben ez már mindennapos. Viszont számomra egyik srác se volt kimagasló, nem kerültek közel hozzám, nem igazán érdekelt, hogy melyikük lesz a nyerő és ki kapja meg Fanny szívét. Pedig mind a két srác a maga nemében különleges volt, (persze mellette) gyönyörűek és mind a kettő Fannyért epekedett, még úgy is, hogy a hotel tele volt szebbnél-szebb fiatal, vagyonos lányokkal. Nem tudom, hogy az írónő mit ronthatott el (vagy már én vagyok ehhez nagyon fásult), de anno, amennyire odavoltam Gideonért, itt annyira hidegen hagyott mind a két fiú.

Ettől eltekintve szerettem a regényt és örültem, hogy elolvashattam. Nagyon jó kis téli kikapcsolódás, bekucorodva a karácsonyfa mellé, egy kényelmes fotelban, forró csokit iszogatva.

És kinek ajánlanám? Elsősorban Kerstin Gier rajongóinak, másrészt pedig mindenkinek, aki egy könnyed, humoros, kevés akcióval tarkított, téli YA regényt szeretne olvasni illetve akit mindig is érdekelt egy hotel belső élete.

Borító: Nagyon szép, látványos, imádom

Kedvenc karakter: Fanny és a személyzet nagy része

Szárnyalás: a helyszín

Mélyrepülés: Don - hogy én hányszor tekertem volna meg a kis nyakicáját :)

Érzelmi mérce: YA történet, szerelmi háromszöggel és a hozzá tartozó romantikával

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Mivel az írónőnek hatalmas rajongótábora van Magyarországon, úgy döntöttünk, hogy mostani játékunk a korábban megjelent regényeihez fog kapcsolódni! A feladatotok nem más, mint kitalálni, hogy melyik Kerstin Gier regényből idéztünk, és a helyes címet beírni a dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Édes istenkém, ha már engem nem engedsz lefogyni, legalább hizlald meg a többieket.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

December 12. - Sorok Között

December 15. - Könyv és más

December 17. - Hagyjatok! Olvasok!

December 19. - Könyvvilág

December 22. - Kelly & Lupi olvas

December 23. - Deszy könyvajánlója