KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2019. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2019. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 1., szerda

BEST OF 2019

Kelly: 2019 zűrös év volt a számomra, és nem éppen az olvasás volt a központi témám. Ráadásul más szórakozást is felfedeztem, ami elég sok időmet felemészti. Szeretem ezeket a más jellegű kihívásokat, de ahogy mindig, az év végi összegzésnél megint rájöttem, mennyire fontosak az olvasmányaim, és szeretnék 2020-ban többet olvasni, mint 2019-ben.

Kezdjük a blogos adatokkal:
109 bejegyzés született, ami 105 könyves értékelés, 2 interjú, 1 readathon és 1 blogszülinapos posztból áll. Így már 880 könyvről olvashattok a blogon!
2019-ben Lupi sokkal aktívabb volt, 73 értékelést adott, míg én csak 32 könyves posztot írtam. Nagyon örülök, hogy Lupinál elmúlt az olvasási válság, idén szeretnék felzárkózni én is!

Lupi
Olvasott könyveim száma: 73
2019-ban körülbelül 25 könyvvel gyarapodott a könyvtáram. (ebbe nem vettem bele a turnés könyveket)
Legdrágább példány: Timmy Ralfe: Ridgeback Revealed - 6.000.-Ft körül volt az ára
Legolcsóbb példány: Dan Brown: Az elveszett jelkép - a páromtól kaptam ajándékba:)
Aminek a legjobban örültem, legjobban vágytam rá: Timmy Ralfe: Ridgeback Revealed
Kelly
Olvasott könyveim száma: 50 megkezdett könyvből 47-et fejeztem be.
2019-ban 64 könyvvel gyarapodott a könyvtáram.
Legdrágább példány: Idén visszafogtam a saját vásárlásokat, ráadásul nem is tartottam számon az összegeket, de valószínűleg a keménykötéses Cassandra Clare regények voltak a legdrágábbak.
Legolcsóbb példány: Sajnos idén nem vezettem számszerűen a beszerzéseket.
Aminek a legjobban örültem, legjobban vágytam rá: Legendary

Legkevésbé tetszett könyv

Kelly: Nicole Williams: Clash - Csattanás regénye egyáltalán nem tetszett. Emlékszem, még az első részre, a balettos lány és a rosszfiú szerelme reményteljes indulás volt, de ez a második rész elvette a kedvem a sorozattól, így le is tettem a harmadik rész olvasásáról. Még blogbejegyzést sem írtam róla.
Lupi: Kristy Moseley: Nothing Left To Lose - Nincs vesztenivalóm - nagyon szerettem volna szeretni a könyvet, az alapötlet nagyon jó volt, de valami nagyon félrement… rettentően hiányzott egy szerkesztő, aki legalább a történet negyedét kihúzza és feszesebbé teszi a regényt. A történet sava-borsa elveszett a sok rózsaszín rész között.

Legrosszabb borító

Kelly: Kelly Oram: Cinder és Ella borítója nem igazán adja vissza a történetet, pedig az tetszett.
Lupi: Rainbow Rowell: Szív küldi. Igen, igazodik az írónő többi könyvéhez, de engem, ha nem ismerem az írónőt és kedvelem a regényeit, soha az életben rá nem venne ez a borító, hogy levegyem a polcról

Legnagyobb csalódás

Kelly: A legnehezebb szívvel írom le ezt, hogy Jamie McGuire új sorozatában mekkorát csalódtam. Mintha nem is ő írta volna. Erről sem írtam mérgemben bejegyzést. Egyetlen pozitívum néhány Maddox srác feltűnése volt, de a regényt nem tudom ajánlani.
Lupi: Kirsty Moseley: Nothing Left To Lose - Nincs vesztenivalóm - egy nagyon jó történet nagyon félrecsúszott feldolgozása.

Legnagyobb pozitív meglepetés

Kelly: Kicsit tartottam Penelope Bloom fogadtatásától, mind a magam nevében, mind az olvasóközönség részéről, és hát volt is kalamajka belőle. Itt is csak azt tudom mondani, amit az értékelésekben is írtam, nem szabad olvasás nélkül ítélkezni. Nem mindig azt kapod, amit a borító/fülszöveg sugall.
Lupi: Itt kettőt is választanék:
Magyar szerző: Szép Zsolt: Kárpát Walzer - kicsit féltem, hiszen magyar író, bemutatkozó regény, 651 oldal, de a félelmem teljesen alaptalan volt. Egy különleges, izgalmas, természetfeletti szállal megspékelt kalandregényt olvashattunk a Monarchia idejéből.
Külföldi szerző: Isaac Asimov: Az Űrvándor / Az aszterodiák kalózai - ahogy az értékelésemben is írtam, egészen idáig rettegtem Asimov könyveitől, mert ő eddig számomra a “keményvonalas” sci-fi írót jelentette, de ez a két története bebizonyította, hogy nem kell a regényeitől félnem, érdekesen, gördülékenyen ír és olyan élvezetesen magyaráz, hogy még engem is le tudott kötni a tudományos részekkel is. 

Legjobb borító

Kelly: Az első helyen végzett: Natalie C. Parker: Seafire - Lángoló tenger. Szorosan mögötte  Stephanie Garber: Legendary borítója.
Lupi: Itt egyet nem tudok sajnos választani, annyi jó borítót láttam idén. Bár az idén olvasott Sarah J. Maas regények mindegyik borítója tökéletes szerintem, de most megpróbálom őket kihagyni és ezen felül választani.
Magyar borítóként Rusvai Mónika: Tündöklő regényének a borítója szerintem mindent visz. Külföldi borítóként pedig Anni Taylor: Végzetes játék és Isaac Asimov: Az Űrvándor / Az aszteroidák kalózai könyveinek borítója tetszett a legjobban.


Legjobb debütáló író

Kelly: Magyar szerzőt emelnék ki: Szabó Tamás Holdvíz regénye volt az idei legjobb regény debütáló szerzőtől.
Lupi: Magyar szerző: Szép Zsolt, külföldi szerző: Delia Owens

Legjobb világfelépítés

Kelly: Nagyon-nagyon nehéz választás, mert egy tucatot is kiemelhetnék. Mégis Laini Taylor: A különös álmodozó világa nyert, ahol nagyon különleges a világfelépítés, imádtam az istenek/félistenek/emberek világát, Könny városát, az álmokban való találkozásokat, a szereplőket. Már a kezemben a folytatás, hamarosan kezdem.
Lupi: Sarah J. Maas még mindig magasan vezeti ezt a listát, az Üvegtrón sorozatával (itt most a Tower of Dawn - A hajnal tornyát olvastam) és a Tüskék és rózsák udvara sorozatával (itt most A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvarát és a Fagy és csillagfény udvarát olvastam). De szorosan a nyomában halad Holly Black is A levegő népe sorozatával (itt a The Wicked King - A gonosz királyt olvastam). Azt hiszem őket egy jó darabig nehéz lesz nálam bárkinek is letaszítania:).

Legjobb szerelmespár

Kelly: Nekem az idénre jutott a Gonosz fortélyok sorozat első két része (és hamarosan olvasom a befejezést is) és nem tudok mást választani, mint Juliant és Emmát. Imádom a tiltott szerelmeket, és ez a kapcsolat nagyon betalált az ízlésembe.
Lupi: Tuudom, unjátok már, de Rhys és Feyre szerelme örök a számomra... De most jött egy másik szerelmespár is, akik nem fantasy lények, hanem hús-vér személyek, ők Jack és Rodel - Leylah Attar: A Serengeti köde című regényéből. Imádtam a vallomásaikat, a köztük lévő kémiát és a lassan kialakuló szerelmüket.

Legjobb főhős

Kelly:  Rafe Harlan volt a kedvencem Renáta W. Müller: A védelmező regényéből. Imádtam a pasit, a kitartását, a rátermettségét, még a piciny hibáit is. Hetekig vele álmodtam.
Lupi: David Starr, Isaac Asimov: Az Űrvándor / Az aszteroidák kalózai regényéből. Okos, ügyes, kíváncsi, talpraesett, bátor és jószívű - minden megvan benne, ami egy kalandregény főhősének csak kell.

Legjobb főhősnő

Kelly:  Caledonia volt a legjobb, pedig sok jelentős hősnőm volt az idén. Natalie C. Parker teremtette meg a karakterét a Seafire - Lángoló tenger regényben. Az egész legénység csupa elszánt, kemény csajból áll, persze a kapitány lett a kedvencem. Még mindig érzem a feminista kisugárzást ebből a regényből.
Lupi: Hát ez kemény dió lesz, mert jó főhősnőből több volt idén, mint jó főhősből. Rengeteg olyan könyvet olvastam, amelyek erős, kitartó, okos, minden túlélő nőkről szóltak. 

Ha fantasy regényekről beszélek, akkor ott van természetesen Feyre:)) és Jude a The Wicked Kingből, de idén jóval több realista regényt olvastam, így azok főhősnői viszik igazán a prímet. Nehéz volt választani közülük, de megpróbálok egyet megnevezni: Kya Clark, Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek című regényének főhősnője. Nem volt szuperhősnő, nem mentett meg a háborúban ezreket, de mégis óriási hatást gyakorolt rám. Egy fiatal lány, akit az anyja és az apja a vadonban hagyott és aki ott túlélt és felnőtt. Kíváncsi volt és okos, megtanulta kihasználni az adottságait és valami elképesztő tudással gazdagodott. Ettől függetlenül a magány kihatott a viselkedésére, befolyásolta sok döntésben, amelyek nem mindig a legjobb eredményt hozták. Számomra egy valódi hús-vér hősnő.

Legjobb szerelmi háromszög

Kelly: Igazi klasszikus szerelmi háromszögem nem volt, pedig szeretem a témát. Érdekes volt viszont John Marrs: The One - A tökéletes pár regényében kialakuló meleg kapcsolat, ami két addig hetero pasi között alakult ki, az egyiküknek volt állandó kapcsolata is.
Lupi: -


Legjobb nem szerelmi kapcsolat 

Kelly: Nagyon tetszett Benina: Mindig és Soha regényében a testvéri kapcsolat. Faith és Josiah borzalmas dolgokat éltek át, de mindig ott voltak egymásnak, még ha nem is voltak fizikailag közel.
Lupi: Dion és Góbi kapcsolata, Dion Leonard: Találkozás Góbival című könyvében. Ahogy a kiskutya kiválasztotta Diont és ahogy Dion küzdött azért, hogy együtt lehessenek, gyönyörű példája a kutya - gazda különleges kapcsolatának. 

 
Legjobb fiú szemszög 

Kelly: Martinez dumáját nem könnyű elfelejteni az El Diablo regényből. M. Robinson remekül  meg tudta szólaltatni ezt a két lábon járó ördögöt.
Lupi: Elliott szemszöge, Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa című regényében

Legjobb "PASI"

Kelly: Most hadd legyen egy kicsit piszkos a fantáziám! Pierce Whitfield erőteljes hatással volt rám Helena Hunting: Piszkosul akarlak regényében.
Lupi: Rhysand - ő nehéz lesz bárkinek is letaszítania nálam a trónról:)

Legjobb történelmi helyszín

Kelly:  Idén pár történelmi romantikust olvastam újra, plusz egy magyart is, Jókai Mór: Egy az Isten regénye tele volt jobbnál jobb helyszínekkel, nekem mégis Róma volt a kedvencem.
Lupi: Itt kettő is lenne - magyar szerző regényében: Szép Zsolt - Kárpát Walzer című regényében a Monarchia különböző színhelyei, ahol a legjobban Fiumét imádtam, külföldi írónál pedig: Mark Sullivan: A skarlát ég alatt című könyvében, a II. világháború alatt Milánó és Olaszország.


Legjobb komoly könyv

Kelly: Sarah Dessen: Lock & Key, a család jelentőségéről.
Lupi: Mark Sullivan: A skarlát ég alatt című regénye.

Legjobb szórakoztató regény

Kelly: Két regényt is végigkacarásztam, Penelope Bloom: Bekapnám, és Megnyalnám.

Legjobb romantikus regény
 
Kelly: Stephanie Garber: Legendary, nekem az itt szereplő romantikus szál volt idén a legszebb Tella és Dante között.

Legjobb realista regény

Kelly: Cat Crowley: Szavak kékben, veszteségfeldolgozás karöltve az antikvárium-könyvesbolt megmentésével, némi szerelemmel.

Legjobb disztópia/poszt-apokaliptikus regény

Kelly: Egész évben nem olvastam egy disztópiát sem. Ez most engem is meglepett.

Legjobb fantasy

Kelly: Ez a kategóriát egy tucat könyvvel tölthetném meg, jaj de nehéz választani! Jó, legyen Natalie C. Parker: Seafire - Lángoló tenger
Lupi: Ez számomra a legnehezebb kategória… így legyen három, ami nagyon tetszett - nem lesz benne túl sok új:)
Holly Black: The Wicked King - A gonosz király
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara
Emily R. King: A századik királyné

Legjobb krimi:
 
Kelly: Nem nagyon olvasok krimit, de ami ide leginkább illik, az John Marrs: The One - A tökéletes pár. (Sorozatgyilkos is volt benne)
Lupi: Itt kettő is van, nem tudok választani - Jane Harper: A természet ereje és Anders de la Motte: Pokoli tél 
 
Legszebb írásmód

Lupi: Kettő is van, egy magyar és egy külföldi

Legjobb sorozat első rész

Kelly:  11 sorozatba kezdtem bele, a legjobb első rész Cassandra Clare: Éjfél kisasszony regénye.
Lupi: Emily R. King: A századik királyné (The Hundredth Queen #1)

Legjobb sorozat folytatás

Kelly: Stephanie Garber: Legendary, jobb is volt egy hajszállal, mint az első rész, főleg Dante miatt.

Legjobb sorozat befejezés

Kelly: Alwyn Hamilton: A vég hősnője. Ez volt az év utolsó könyve is, valóságos korona az éves olvasmányaimra.

Garantáltan újraolvasós könyv

Kelly: Laini Taylor: A különös álmodozó Épp át is lapozom, mert 2020 első könyve a folytatás lesz.

Legprovokálóbb könyv, ami kirántott a komfortzónánkból

Kelly: M. Robinson: El Diablo, nagyon tetszett minden negatív előrejelzés ellenére.
Lupi: - 

Legjobb middle-grade könyv - 10-14 éves korosztály

Kelly: Katherine Applegate: Kívánságfa Szívből ajánlom, felnőtteknek is.
Lupi: -
  Legjobb könyv – 15-21 Young Adult korosztály

Kelly: Sarah Dessen: Lock & Key - Kulcsra zárt szív Ha YA, akkor Sarah Dessen, garantáltan az élen végez, imádom a regényeit.

Legjobb könyv – 19-26 New Adult korosztály

Kelly:  Szaszkó Gabriella: Kora február. Annára talán már nem annyira jellemző a korosztály, de Joshra igen, a felnőttkor küszöbén játszódó történet emlékezetes marad számomra, és várom a folytatást, a Késő márciust.

Legjobb felnőtt könyv

Kelly: Szabó Tamás: Holdvíz Bár több korosztályon átívelő a történet, nekem idén  lehengerlő olvasásélményt adott ez a regény.


Legkedvesebb idézet

Kelly: “Mit jelent a család? Ők azok, akik maguknak követelnek. Jóban, rosszban, részben vagy teljesen, ők azok, akik megjelennek, akik, bármi történjék is, veled maradnak. Nemcsak a vérszerinti kötelékről, az azonos kromoszómákról szól, hanem valami kiterjedtebbről, nagyobbról. Corának igaza volt: több családunk is lehet az évek folyamán. A család, ahonnan származunk, a család, amit mi hozunk létre, és mindazok az emberek, akikkel ezalatt találkozunk: barátok, szerelmek, néha talán idegenek is. Egyikük sem tökéletes, de ezt nem is várhatjuk el tőlük. Egy embert sem tehetünk a világunk középpontjává. Helyette el kell fogadni mindenkitől azt, amit nyújtani tud nekünk, hogy aztán abból építsük fel a saját világunkat.” (Sarah Dessen: Lock & Key)
Lupi: “Azt mondják, az ember ereje a csapások idején mutatkozik meg.”  (Leylah Attar: A Serengeti köde)

Legjobban várt könyv 2019-re

Kelly: Nagyon várom a megkezdett sorozataim következő részeit, legjobban a Caraval sorozat befejezését, a Finale-t.
Lupi: Magyarul legjobban több sorozat folytatását is várom, mint A levegő népe, a Hat varjú, Válogatott ifjak, de amit viszont angolul nagyon-nagyon szeretnék a kezemben látni, az Jus Accardo: Transcendent című könyve, ami a Denazen sorozat negyedik része és jövőre jelenik meg.

2020-ban is várunk benneteket!

2019. december 31., kedd

Alwyn Hamilton: A vég hősnője - A sivatag lázadója #3

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás 2019.
384 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 4,37
Besorolás: YA, fantasy, kaland

Lázadás. Szenvedély. Végzet. A felkelők nagy részét elfogták, a Lázadó Herceg meghalt. Legalábbis ezt hiszik, akik látták a kivégzését. Azonban Amani és szabadon maradt társai tudják, hogy nem ez az igazság, és minden nehézség ellenére elhatározzák, hogy kiszabadítják foglyul ejtett társaikat, még ha ahhoz át is kell jutniuk egy halálos tűzfalon, valamint olyasvalaki segítségét kell kérniük, aki hosszú-hosszú ideig bezárva élte az életét – és nem ok nélkül. Ha ez sikerül nekik, megpróbáltatásaiknak még nem érhet végük, hiszen dzsinnek, emberek, demdzsik és más különös lények hadán át meg kell vívniuk utolsó csatájukat, mely során meg kell ölniük a szultánt és csatlósait, hogy új hajnal köszönthessen a sivatagra. Amani, Jinnel az oldalán, minden akadályon átjut, ám amikor egy fülledt, forró éjszakán kimondják a bűvös szavakat – „mindent neked adok, ami vagyok; mindenem a tiéd” –, még nem tudják, mennyire végzetes is lehet a szenvedély, mely nap mint nap lángra gyújtja őket egymás iránt.

Mindig nagyon szomorúvá tesz, ha befejeződik egy kedvenc sorozat és nekem el kell engednem a szereplőket. Nem lesz több várakozás a következő részre, vajon hogy alakul a lázadás kimenetele, merre halad Amani a társaival. És a nagy kérdés a romantikus lelkűeknek, lesz e valaha egy pár a demdzsi lányból és a külhoni hercegből?
Ezt a sorozatot  nagyon szerettem, mert megvolt benne minden, ami egy jó fantasy sorozathoz kell az én ízlésemnek. Különleges a világfelépítés, a kedvenc gyerekkori arab/perzsa mesevilágból merítve, dzsinnekkel, sivataggal, homokviharokkal, nem tudom hányszor fogom még leírni, mennyire imádom ezt. 2017-ben indult az első rész magyarul, és nagy dicséret illeti a kiadót, hogy évente megkaptuk a folytatásokat, nem kellett többet várnunk.
Engem ugyan már az első rész is elvarázsolt, a második még magasabbra tette a lécet, bemutatta a szultán oldalát is, alaposan összekuszálva a szálakat. Nagy várakozással kezdtem a befejező részbe, vajon elnyeri-e a szabadságot ez a lázadó nép, élükön az oly kedves karakterekkel, megérik-e az új hajnal eljövetelét.
Itt az ideje, hogy a legendák valóra váljanak, hiszen a felkelőknek nagy szükségük van  rá, hogy megszerezzék és a maguk oldalára állítsák az ősi hatalmakat. Amaniéknak elsőszámú feladata, hogy kiszabadítsák a fogságba esett barátaikat, a Lázadó Herceget, Shazadot, Delilat és a többieket. Együtt tudják majd összefogni a lázadó csoportokat egységes haderővé. Csakhogy a város mágikus tűzfallal van körülvéve, befelé szabad az út, kifelé minden hamuvá ég, aki megpróbál átkelni, elpusztul. A zsarnok szultán pedig minden eddiginél nagyobb erejű pusztításra készül, a mágiát és az ősi erőket kényszerítve.

Én újra belevesztem ebbe a világba. A szerző ugyanolyan remek stílusban írta meg a befejezést is, nekem is homokszemek futkároztak a bőrömön, éreztem a hőséget és a süvítő szelet az alakváltók hátán repülve. Fantasztikus utazás volt újra átélni ezt a hangulatot, még akkor is, ha gyakran éreztem a szereplők fájdalmát is. Az írónő most is Amani hangján mesél, közbeiktatva néhány E/3-as szemszögű mesét/legendát, amiből volt, amit erősen megkönnyeztem.
A befejező rész címe abszolút értelmet nyer. Az egész sorozat Amanira épül, hogyan lesz ebből a kissé önző fiatal lányból egy egész nemzet hőse, aki többé már nem csak saját magára gondol, mindenki más megmentése előbbrevaló. Akár az életét is áldozná a barátaiért, az ügyükért, és ez hatalmas karakterfejlődés volt a három részen keresztül. Amani lépésről lépésre fedezte fel, ki is ő valójában, igazából mekkora hatalma van. Korábban is bátor volt és nagyon erős, és alaposan fejlődött a diplomáciai és stratégiai érzéke is, de most olyan döntéseket kellett meghoznia, ami felnőtt, meglett harcosoknak is iszonyú nehéz lenne. A Kékszemű Bandita nem maradt egy ismeretlen hős, felnőtt a kihíváshoz és messzemenően bizonyította a rátermettségét, végül kiérdemelte a társai és a nép elismerését. Mindez nem történhetett meg áldozatok nélkül. Ebben a nehéz küzdelemben áldozatokat is kellett hozni, és én nem tudtam könnyek nélkül figyelni az eseményeket. Olyan barátok váltak hőssé, akiket nagyon nehéz volt elengedni, legyenek bármilyenek is a körülmények. Egyikük sem halt meg hiába, de ez nagyon de nagyon sovány vigasz.  Talán a kelleténél jobban kötődtem a szereplőkhöz, de így legalább nem fognak feledésbe merülni, emlékezni fogok rájuk. 

Az egész befejező rész egy hatalmas küzdelem volt, ahol nem volt megállás, nem volt egy unalmas perc sem. Végig feszes volt a cselekmény, és szó szerint nem tudtam elképzelni, hova nőhet még a feszültség. Egyetlen csendesebb pillanat volt, a nagy ütközet előtti éjszaka, na ott aztán egészen másfajta feszültségek keletkeztek, amire szerintem minden Jin rajongó várt, köztük én is. Annyira hiányoltam ezt az előző részből, hogy még le is vontam a pontszámból. Nem kellett volna, mert akkor is, és most is így volt tökéletes. 
Jin. Mit mondjak? Perfekt. Nem hibázott, egyszer sem. Annyira hős volt végig, és az a bizonyos szúrás őt is meglepte, ahogy minden jelen lévőt. Egyszerűen hatalmas wtf pillanat volt, amikor rájöttek mi miért történik éppen. 
Minden magyarázatot kapott, a legendák, a titkok, és nem mondhatok mást, imádom a szerzőt az utolsó fejezetért. Szeretem, ahogy lezárta az egészet, felölelve egy hosszabb időszakot, elárulva pár dolgot, de szinte érintőlegesen, mégis megnyugtatóan.
Különleges ez a sorozat, nagyon megéri elolvasni, ha még nem tetted, remélem ez a bejegyzés meghozta a kedved!
Köszönöm ezt a befejező részt és az egész sorozatot a magyar kiadónak, a Maxim csapatának.
Képek: Pinterest

A kedvenc idézetem:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú a tengerről, aki beleszeretett egy sivatagi lányba.
A fiú már akkor tudta, hogy a lány veszélyes, amikor meglátta őt egy elhagyatott, poros sivatagi városban egy fegyverrel a kezében, a saját életével mit sem törődve. Csupa tűz és puskapor volt, az ujja pedig mindig a ravaszon volt.
Akkor már sejtette, hogy bajban van, amikor ugyanaz az ujj az ő bőrébe vésett történeteken simított át, mit sem sejtve arról, hogy benne magában mennyi erő is rejlik. Vagy arról, hogy rá, a fiúra milyen hatással volt. Akkor lett biztos benne, amikor másnap reggel arra kelt fel, hogy a lány nincs mellette, és boldog lett, amiért oka van utánaeredni.
Tudta akkor is, amikor a lány magával vitte az egész sivatagon át, és ő nem ellenkezett, mert tudta, ha elveszítené őt, darabokra hasadna. Tudta akkor is, amikor tényleg elveszítette a lányt, és az egész világot fel akarta dúlni őt kutatva.
De néha elgondolkozott, hogy vajon a tenger fia és a sivatag leánya túlélhetik-e együtt. Attól félt, a lány megégeti őt, vagy ő süllyeszti el a lányt. Egészen addig voltak ilyen gondolatai, amíg végül inkább nem küzdött az érzések ellen, és lángra gyúlt a lányért."

Borító: Gyönyörű, ahogy az egész sorozaté.
 
Kedvenc karakter: Amani, Jin

Szárnyalás: A csata előtti éjszaka, mi más! És a következmény!

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Végre a romantika is helyet kap, persze jó lett volna ennél is több ilyen jelenet, imádtam Jin és Amani kettősét.

Értékelés:



2019. december 30., hétfő

Emma Chase: Királyi szerető (Uralkodj magadon 2#)

Álomgyár Kiadó, 2019
318 oldal
Fordította: Seres Noémi
Goodreads: 4,15
Besorolás: romantikus, erotikus, NA

Vannak férfiak, akik felelősségteljesnek születnek, és vannak, akiket rákényszerítenek, hogy felelősséget vállaljanak. Henry John Edgar Thomas Pembrook, Wessco hercege megkapta a létező összes kötelezettséget, amit a királyi körökben csak lehet.
De nem kezeli valami jól a helyzetet.
Lenora királynő, azt remélve, hogy unokája felnő a feladathoz, teret ad neki – csakhogy ha nincs otthon a macska, cincogni kezdenek az egerek. De amikor Henry találkozik egy amerikai tévés producerrel, végre hajlandó meghozni a saját döntését:
Üdv a királyi párválasztón!
A pártaláló televíziós valóságshow-ban a világ húsz leggyönyörűbb kékvérű nőjét gyűjtötték össze egy palotában. De csak egyikük nyerheti meg a gyémánt fejdíszt, és csak egyikük nyerheti el a jóképű herceg szívét.
Miközben Henry jól szórakozik a lányok versengésének szánalmas bohóckodásán, valaki igazán felkelti a figyelmét: egy csendes, szemüveges lány a sarokban, akinek a hangja angyali, a teste pedig egy szentet is kísértésbe vinne.
Minél jobban megismeri Henry Sarah Mirabelle Zinnia Von Titebottum kisasszonyt, annál inkább elbűvöli a lány természetes szépsége, az erélyessége, a kedvessége… és a mocskos humora.
De ahogy Rómát sem egy nap alatt építették, úgy a megbízhatatlan nemesek sem változnak meg egyik napról a másikra.
Ahogy Henry igyekszik jóvátenni a hibáit, úgy nyernek új értelmet a régi szavak a rámenős herceg fejében. Szavak, mint amilyen a tisztelet, a becsület és a szerelem.

A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!

Ahogyan ez már többször is elmeséltem, a szívem legmélyén vitathatatlanul romantikus vagyok, néha még a műromantika is megfelel. Ezért is néztem lelkesen a Nagy Ő-t és a külföldi csatornákon a hasonló műsorokat. Amikor pedig megláttam ennek a könyvnek a fülszövegét, nem volt kétséges, hogy azonnal akarom olvasni. A sorozat első részét kedveltem nagyon, így nagyon örültem, amikor lehetőségem adódott rá, hogy ezt a részt is elolvashassam.

Henry boldogan éli a királyi sarjak gondtalan életét, tudva, hogy ő biztosan nem lesz trónörökös, így sok kötelezettsége nem lesz. Egészen addig, ameddig Nicholas bátyja el nem veszi Olíviát és ezzel együtt lemond a trónról. Így Henry lesz a trónörökös, de a bátyján kívül senki nem hisz benne, mindenki előre megjósolja az óriási bukást. 
Henry ezért úgy dönt, hogy ha már bukik, azt stílusosan tegye, úgyhogy elfogadja egy tévé producer ajánlatát, miszerint szerepeljen a Nagy Ő műsorában, ahol 20 gyönyörű nemesi származású nő verseng majd a kegyeiért és egy hónap után közülük kellene kiválasztania a leendő királynőjét. 
Sarah, bár nemesi származású, de egy könyvtárban dolgozik, szürke kisegérként. Nem szeret szerepelni, még az is hatalmas feladatnak tűnik a számára, hogy egy prezentációt adjon elő több száz ember előtt. A nővére viszont annál inkább szereti a felhajtást, így boldogan mond igent a Nagy Ő meghívására a műsorba. Az édesanyjuk viszont csak úgy engedi el őt, ha magával viszi a hugát is, aki majd a felügyeli a nővérét. 
Henry eleinte tobzódik a sok gyönyörű nő között, de hamar ráun a bármire hajlandó hölgyemények társaságára és legnagyobb megdöbbenésére a szeme végül a háttérben maradó szürke kisegéren akad meg... Mi lesz ebből? :)

Forrás: goodreads.com
Őszintén szólva élveztem ezt a regényt is a hiányosságai ellenére is. Mit gondolok hiányosságnak? A Nagy Ő műsort. Tudom, hogy a történet nem kifejezetten erről a műsorról szól, ráadásul kaptunk is jó pár "ízletes" részt belőle, ami csak megerősített minket is abban, hogy Henrynek még véletlenül sem ebből a csapatból kellene társat választania magának, de valahogy mégis szerettem volna még többet "látni" belőle.

Henry eleinte minden volt nekem, csak szimpatikus nem. Ő volt az a típus, akit kilométerekkel elkerülnék, ha ismerném. Egoista, önimádó, nőfaló, aki nagykanállal habzsolja az életet és a legutolsó morzsáig kihasználja a származásával járó előnyöket. Boldogan dobja bele magát a műsorba, egyrészt, mert egy rakás gyönyörű nő közül "mazsolázhat", ráadásként a nagymamája, a királynő orra alá is borsot törhet ezzel. Aztán kiderül, hogy ez még neki is sok, a nők sokkal rámenősebben vadásznak rá, mint ahogy ő tenné, így amikor csak lehet, próbál menekülni. És ekkor kibe botlik bele? Természetesen Sarahba, aki ugyanúgy próbál elbújni, hiszen neki eleve nagyon sok ez az egész műsor és csak a családja miatt tart ki. 

Sarah viszont számomra nagyon szimpatikus volt a történet elejétől fogva. Vele sokan tudnánk azonosulni, a könyvmoly fiatal lány, aki szívesebben bújik a könyvei közé, mintsem bárhol nyilvánosan is szerepeljen.

Kettőjük kapcsolata pedig lassan épült fel, imádtam, ahogy a félénk könyvmoly lány és a nőfaló, arrogáns herceg szépen lassan összejön. Eleinte csak barátok, a férfi a lánynál bújik meg, ha elege van a műsorból. A kezdeti barátkozásból én nem is számítottam többre, hisz Sarah mindenben ellentéte annak, amit Henry kedvel. De a végére kiderül, hogy Henrynek pont egy ilyen, nyugodtabb, két lábbal a földön álló lányra volt szüksége, Sarahnak pedig Henryre, aki egy kicsit életre kelti. 
Persze kaptunk egy kis bonyodalmat is, hogy ne csupán egy egyszerű tündérmesét olvassunk, legyen benne pár akadály, mire végre rájöjjön a párocska arra, hogy őket a sors egymásnak teremtette.

A szereplők közül az előző rész főszereplői csak vendégként szerepelnek ebben a részben, ami nem is baj, legalább tudjuk, hogy élnek, jól vannak, viszont nem veszik el a reflektorfényt Henrytől és Sarahtól. Akit még nagyon imádtam, az  Lenora királynő. Már az első részben is erős, határozott kézzel irányította a fiúkat, de ha arról van szó, akkor mégis segíti és támogatja őket. Mint egy igazi királynő és nagymama egy személyben:).

Összességében imádtam ezt a részt is, pár apróbb hiba mellett megkaptam azt a sztorit, amire vágytam. Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szerette az első részt, a végelláthatatlan romantikusoknak, mint én is és aki hisz a szőke herceg meséjében:).

Borító: Tökéletesen illik a sorozathoz, elegáns, figyelemfelkeltő. DE! Szerintem Sarah karaktere egyáltalán nem illik a borítón lévő fiatal nőhöz. Henry minden hájjal megkent, nagy játékos. A borítón lévő férfi pont ilyen. A fiatal nő mellette pont a párja, ugyanezt nézem ki belőle. Sarah pedig ennél egy jóval csendesebb, szürkébb szereplő.

Kedvenc karakter: Lenora királynő, Sarah, Henry

Szárnyalás: az alaptörténet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: Szerelem, szerelem, szerelem, pici ármánykodás és még annál is több +18-s rész. Főleg, amikor Henry szemszöge kerül sorra :)

Értékelés: 







2019. december 28., szombat

Sarah Dessen: Lock & Key - Kulcsra zárt szív

Új regény jelent meg Sarah Dessen tollából a Könyvmolyképző Kiadónál az év végén. A Kulcsra zárt szív ismét egy lélekmelengető Young Adult történet, amelyben a család fontosságát hangsúlyozza az írónő, miközben - a jól megszokott módon - egy csipet romantikát is kapunk tőle. Ha kíváncsiak vagytok Ruby és nővére történetére, tartsatok a turné bloggereivel, és játsszatok a könyvért!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2019.
432 oldal
Fordította: Benedek Dorottya
Goodreads: 4,01
Besorolás: realista, ya,

Már hozzászokott, hogy senkire se számíthat, és hogy senkinek sem tartozik válaszokkal. Ám mindez megváltozik, amikor az édesanyja eltűnik, és Rubyt a nővéréhez, Corához küldik. Ruby immár egy lélegzetelállító, új házban lakik, magániskolába jár, és – életében most először – úgy érzi, van jövője. Ráadásul ott van még az imádnivaló, édes szomszédsrác, Nate is. Mindennek tökéletesnek kellene lennie. Akkor Ruby miért olyan gyanakvó? És miért tartja meg Nate a három lépés távolságot? Ruby nemsokára rájön, ahhoz, hogy az ember megmentse önmagát, néha nyitnia kell mások felé.

Nagyon örülök az új Sarah Dessen megjelenésnek, bár 11 év telt el a Lock & Key eredeti megjelenése óta, a témája abszolút aktuális most is, és ez jellemző a szerző összes könyvére, mert a young adult korosztály fontos problémáival foglalkozik, amelyek bármelyik fiatal életében előfordulhatnának. Sarah Dessen az egyik kedvenc young adult íróm, nem véletlenül, bizonyítja ezt a számos díjazás és a hatalmas olvasottság.  Nagyon sok könyve vár még magyar kiadásra, remélem, hogy újabbak is sorra kerülnek a közeljövőben, például a The Rest of the Story, amely a 10. helyen végzett a legjobb ya könyvek közül a Goodreads idei szavazásán.

A címet ennél a regénynél nem is kell magyarázni, mennyire szimbolikus. Őszintén szólva én alapból nem szeretem, nem is szoktam a címet elemezgetni, és másoktól sem szeretem, ha belemagyaráznak jelentéseket a szerző által választott címbe. De most az egyszer kivételt teszek, mert a Lock & Key telitalálat, és a magyar alcím úgyszintén. Ez a két dolog összetartozik, egymásba illenek, és ebben a regényben nem is csak egyetlen egymásra találás történik, ha a kapcsolatok szempontjából nézzük.
De jelenthet ez konkrétan egy ajtón lévő lakatot is, amely egy bizonyos kulccsal nyílik, és ez az ajtó az igazi otthonunkba vezet. És az otthonunk természetesen a családot is jelenti.
Nekem még egy nagyon fontos jelentése van ennek a lakat-kulcs dolognak, ugyanis a regényben szereplő Ruby 10 éve nem találkozott a nővérével, Corával, aki fősulira ment, és így elszakadtak egymástól. Az ő egymásra találásuk volt számomra a legfontosabb ebben a regényben, az összecsiszolódásuk, a régi sebek feltépése és begyógyítása, méghozzá a testvéri szeretet mindent megoldó erejével.

Ruby a főszereplője a történetnek,  akit az alkoholista anyja egyszer csak magára hagy, eltűnik, valószínűleg egy pasival lép le. Tíz éve élnek már kettesben, időnként kiegészülve egy-egy aktuális "udvarlóval". Gyakran költöznek, mintha állandóan menekülniük kellene valami elől, anyja leginkább a lakásbérbeadókat jelöli meg indokként, akiknek mindig tartoznak. Legutóbb pedig egész jól elvoltak, az anyja munkát is talált, elkallódott és megkerült csomagokat szállított ki a tulajdonosaiknak. Persze leginkább Rubyval együtt végezte a munkát, végül a lány megcsinálta mindezt suli után egyedül. De most összeomlott minden, mert pár hétig ugyan titkolni tudta Ruby a helyzetet, de végül egy bejelentés miatt a gyermekvédelem intézkedett. Felkutatták a nővérét, aki természetesen magához vette, pedig 10 éve nem tudtak egymásról szinte semmit. Így került Ruby a szűkös, de megszokott körülményei közül a nővére már-már luxusnak beillő házába, saját szobával, fürdővel. Jamie, a sógora vezeti körbe a házban, aki próbál vicces és kedves lenni vele, Corával ellentétben, aki láthatóan még alig tudja feldolgozni a helyzetet.
Ruby már az első éjjel meg akar szökni, de nem jut messzire, csak a szomszéd kertben lévő medencéig, ahol Nate úszik épp, aki egy pillanat alatt veszi a lapot és falaz a lánynak a sógora előtt. Ruby végül is marad, de mindenkinek világos, hogy nem a saját akaratából.

Mindez az első fejezet tartalma és máris kavarogtak bennem az érzelmek az olvasás során. Mindig kiakaszt, ha olyan szülőről olvasok, aki  képtelen a gyereknevelésre, aki a saját kényelmét és nyugalmát előbbre helyezve bántalmazza a gyerekeit, minden apróságért. Csak azért, hogy dönthesse magába az alkoholt, utána meg kipihenhesse a delíriumot. Aztán fogja magát és időről időre egyszerűen eltűnik, mert kell neki némi tér. Miközben egy vagy két kiskorút magára hagy. Nálam ez alaposan megadta az alaphangot az anyuka megítélésében.
A regény tehát egy hosszabb bevezetőt kapott, de szerintem ez feltétlenül kell ahhoz, hogy megismerjük a körülményeket, lássuk, honnan is indult ez a lány.
Ruby  új környezetbe kerül, új iskolába, de minden egyes percében arra gondol, hogy önálló akar lenni, alig várja azt a pár hónapot a 18. szülinapjáig, hogy jogilag is egyedül élhessen.
Nagyon rég nem olvastam már ennyire jól összerakott karakterről, mint Ruby. Már a neve is különleges, de igazából az tetszik benne, hogy nem a megmentésre, vagy felkarolásra váró jó kislány, hanem egy elég zűrös előélettel rendelkező lány, aki szabadságra és önállóságra vágyik, miközben tudja, hogy valójában nincsenek nagy lehetőségei, nincs fényes jövő ígérete. Az utóbbi huzamosabban egy helyen töltött időben viszonylag megszerette a suliját, voltak barátai, bár kevés időt töltött velük és az is ivásba és füvezésbe merült ki, mégsem volt teljesen egyedül. Neki ez megfelelt, nem kötődött túlságosan senkihez, ez az érzelmi zárlat kellett neki ahhoz, hogy el tudja viselni az életét. De most kiszakadt ebből a közegből. Olvasóként tudtam, hogy jobb helyre került és bíztam Rubyban, ahogy a környezete is, hogy ez előrelépés lesz az életében, de ő erre persze csak később jön rá, amikor már elkövet pár baklövést. Visszavágyik a régiekhez, de csak arculcsapást kap, amit elég nehéz feldolgoznia.
Belépnek az életébe új emberek, új kapcsolatok és egy gyönyörű fejlődésnek lehet tanúja az olvasó, hogy ez a lány, aki annyi mindenen ment eddig keresztül, képes változni, törődni másokkal, félretéve a saját menekülési tervét. Sokat köszönhet Nate-nek, a szomszédsrácnak, aki révén munkát talál és ezáltal újabb embereket ismer meg. Nate egy nagy talány, ő az iskola ügyeletes szépfiúja, Ruby mégis kiszúrja, hogy a tökéletesség mögött valami titok lappang. Persze alakul közöttük némi romantika is, de erről többet nem árulnék el. Nagyon megszerettem a srácot, mindig helyén volt a szíve, két lábbal állt a földön és nagyon nem érdemelte meg, amit az apjától kellett elviselnie.
Imádtam a regényben Ruby új iskolatársát, Oliviát, aki akár egy külön regényt is megérdemelne, nagyon okos meglátásai voltak, nemcsak Ruby gondolkodott el a mondanivalóján, hanem szerintem az olvasók is. Nagyon tetszett az iskolai irodalomfeladat is, minden diáknak húzni kellett egy szót, aminek jelentéséről beszámolót írtak. Ruby a családot húzta, amiről  a történet elején még nem sokat tudott volna mesélni, csak annak hiányáról. Később azonban felépül ez a dolgozat is, ahogy mindenkit sorra kérdez a szó jelentéséről, és összegyűjti ezeket. Család... Gondolj csak bele, ez az a szó, ami minden egyes lélekkel rendelkező embernek könnyeket csal a szemébe.    
Az egész történetet Ruby meséli E/1 módban, alaposan hozzájárulva, hogy megszeressem őt, és hogy most már ez legyen a kedvenc SD könyvem. Ez a hölgy nagyon jól ismeri a fiatalok lelki világát, és a lenyűgöző stílusával, a gyönyörűen fogalmazott mondataival szívhez szólóan emlékezetes történeteket alkot. Ebben a regényben nem a betegség vagy a veszteségfeldolgozás témája miatt érzékenyülsz el, hanem a család újra egymásra találása, vagy épp az új emberek családtaggá válása ugyanolyan megható lehet. Jó érzés volt olvasni az egész történetet, de engem különösen meghatott a nővérek története, annyi félreértést kellett tisztázni, oly sok hazugság mérgezte a múltat, jó, hogy nem kellett tovább cipelni ezt az életükben.
Nagyon tetszett a befejezés, némely dolog lezárult, más dolgok nyitottak maradtak, és ezt a véget én nagyon szeretem, ha van mit tovább gondolni, és később is elrágódhatsz a lehetőségeken.
Ez a regény lassú folyású, de engem azonnal beszippantott, minden sorát faltam. Talán az átlagnál jobban rá tudok hangolódni SD írásaira, így elnézitek nekem ezt a maximális lelkesedést, de ha kortárs young adult regény ajánlásáról van szó, nekem elsőre Sarah Dessen jut eszembe. Nem is tudok választani, minden regénye a kedvencem, amit eddig olvastam, és most már ez is.
Végezetül egy linket ajánlok, SD rajongóknak! Ha ismerős pár apróság a regényből, az nem véletlen, hiszen számos könyve helyszíne szintén Lakeview, és néhány mellékszereplő, utalás csekkolható:

Borító: Imádom! Bár a kedvencem ez itt jobbra, de a magyar is remek.

Kedvenc karakter: Ruby

Szárnyalás: Nate, amikor kihozza Rubyt az erdőből.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Én sokat sírtam az érzelmek áradása miatt, de én mindenen tudok sírni. Viccet félretéve van itt pár csók, italozás, füvezés, említés szintjén bántalmazás is.

Értékelés: 




NYEREMÉNYJÁTÉK

Sarah Dessentől már több könyv is megjelent hazánkban, a játékunk során pedig ezeket idézzük fel. Minden állomáson találni fogtok egy idézetet az írónőtől, a feladatotok pedig annyi lesz, hogy kitaláljátok, melyik könyvéből származik az idézet, majd beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a könyv címét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Szükség van néha egy kis zűrzavarra. Különben nem élvezed igazán, ha jól mennek a dolgok.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.28. Kelly és Lupi olvas
12.29. Utószó
12.30. Readinspo
01.02. Könyvvilág
01.03. Sorok Között
01.04. Veronika's Reader Feeder

Rendszeres olvasók