Decemberi zárás

Pillanatok alatt elsuhant a december, és tulajdonképpen az egész év. Holnap, az év utolsó napján kikerül az éves összesítőnk is. De most még lássuk, hogy sikerült tartanom a decemberi vállalásaimat. Ide a blogra 5 blogturnés és egy egyéni poszt került ki tőlem.

A hónap első könyve A sárkányherceg sorozat második része volt, Az ég címmel. Az olvasás után a Netflixes sorozat második évadát is megnéztem - vasalás közben fél szemmel -  és mindkettőt nagyon élveztem, szívből tudom ajánlani. A könyvre 4 csillagot adtam, 328 oldal volt. Közben elkezdtem az idei első karácsonyra hangoló könyvemet, Emma Heatherington: Idén karácsonykor című regényét, mely meglepően komoly hangvételű volt, két magányos ember került azonos foglalással egy ír tengerparti nyaralóba - mindketten egyedül akartak karácsonyozni. Persze összemelegedtek, és minden jó, ha jó a vége. 440 oldal a könyv, 4 csillagot kapott, kicsit több romantikát el tudtam volna viselni benne.

Ezután egy várva várt sorozatbefejező könyv következett K.A.Tucker: Running Wild - Versengő Vadon regénye, melyben az eddig utált Marie, az állatorvos doktornő került főszerepbe, sok kutyával és egy morcos pasival. Jó volt a regény, 360 oldalon újra Alaszkában érezhettem magam, 4 csillagot adtam rá, itt is hiányoltam egy kicsit több romantikát.

A következő regény egy hatalmas csalódás, pedig nagyon vártam, mert Rebecca Yarros military románcait eddig nagyon szerettem. A The Last Letter - Az utolsó levél nem jött be, mert a fülszövegben nem lett megemlítve, hogy egy beteg gyerek is képbe kerül, aki sokat szenvedett a rák elleni harcban, és ez még nem is volt minden. Amúgy a könyv remek, csak én nem erről akartam olvasni 456 oldalon. 3,5 csillagot adtam, és soha többé ne lássam a hónap csalódását.

Ezután valami egészt mást akartam olvasni, így hirtelen döntéssel levettem a polcról Kenneth Oppel Frankenstein ifjúkoráról szóló duológiájának második részét. Annak ellenére, hogy évekkel korábban olvastam az első rész, elég volt átolvasni az első részről az értékelésem és képbe is kerültem. Nagyon jó volt, izgalmas, félelmetes, szóval remekül szórakoztam, az Ébressz fel újra 320 oldalával szinte rövidnek tűnt, két este végeztem is vele. 4,5 csillagot kapott.

Ezután a nagyon várt Ana Huang könyv következett, a Kings of Sin sorozat harmadik része, a King of Greed - A fösvénység, ami a Davenport házaspár második esély sztorija. 4 csillagot adtam rá, mert a 368 oldal nem volt végig egyenletesen érdekes, itt-ott untam picit, de egész jól szórakoztam rajta.

Végre egy újabb magyar szerzővel ismerkedhettem meg, Anette B. Windecker: Gyerekkorom után regénye következett. A cím értelmére nem jöttem rá, a történet egy angol/magyar 15 éves lány megpróbáltatásairól szól, aki a középiskolát Budapesten kezdi, Londonból költözik ide az apjához. Tökéletes azoknak, akik az SZJG stílusú könyveket szeretik. 432 oldal a regény, 4 csillagot adtam rá.

A saját karácsonyi ajándékom került sorra, Stephanie Garber: Spectacular regénye újabb csalódás volt, mert itt is mást vártam, valami szuper romantikus karácsonyi nyáladzást, de inkább valami creepy sztori lett, persze a hangulatteremtés az rendben volt, de a cselekményről inkább nem beszélnék. A 224 oldal kb 50 oldal szövegnek felelt meg, a többi "üres" oldal vagy illusztráció, mondjuk azok legalább cukik voltak. 3 csillagot kapott, és várnék egy bocsánatkérést a szerzőtől, mert ez nettó lehúzás volt.

A legeslegutolsó olvasmányom egy karácsonyi mesekönyv lett, nagyon kíváncsi voltam, hogy Emma Thompson, a kétszeres Oscar-díjas brit színésznő milyen történetet tár a kis olvasók elé, és Jim  káprázatos karácsonya édesre sikerült. Imádtam. Egy szőrmók múzeumi kutyi kalandjai, 88 oldalon persze hogy 5 csillagot ér és legyen ő a hónap könyve!

Így összesen 3016 oldalt olvastam, 8 könyv és egy mesekönyv, azt hiszem bőven elégedett vagyok.

 

Decemberben saját vásárlásom csak a Spectacular volt, a lányom vett pár könyvet a közös könyvtárunkba, ez a felső sor, és alul láthatjátok a négy Maxim Könyvkiadós recenziós könyveket, az elsőről már írtam is, a következő három januárban várható. A könyveket köszönöm itt is!

Január elsején kezdem Brittainy Cherry: Déli vihar regényt, amivel 6-án jövök turnéállomással. Ez az első regényem a szerzőtől, iszonyú kíváncsi vagyok rá, sokan szeretitek. Aztán Jennifer L. Armentrout Hús és Tűz sorozatának második része jön 12-én: A Light in the Flame - Fény a lángban címmel. Majd Szaszkó Gabi Állj mellém regénye jön, ami a végső lezárása a Pennington univerzumnak.

Januárban megjelenik még két Maximos könyv, amikre elköteleződtem: Jessica Anya Blau regénye a Mary Jane, egy nosztalgikus, 70-es évekbe repítő zenés young adult regény. A másik Jennifer Hartmann: Still Beating - Még mindig dobog, ez egy dark romance, szintén alig várom, hogy olvassam. Ha még belefér, vár rám egy másik Jennifer L. Armentrout regény, a Várok rád sorozat 6. része, a Fire in You - Benned lobog a tűz, ez egy jó hosszú sorozat befejező része, az eddigi részeket nagyon szerettem. 

 

Ennyit látok most előre, és februártól a már beharangozott csökkentett üzemmódot tervezem, az okokról már beszéltünk. Érdekes, mert már most látom előre, hogy az a 10%-os üzemmód nagyon alul van tervezve. Holnap évzáró poszt! 

 

Folyt köv.

 

Ana Huang: King of Greed - A fösvénység (Kings of Sin #3)

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Ana Huang Kings of Sin sorozatának harmadik részét, melyben  Alessandra és Dominic Davenport széthulló házasságának története tárul elénk. Vajon kaphat a sármos milliárdosunk egy második esélyt gyönyörű feleségétől? Kövessétek az állomásokat, és a játékunk során a King of Greed - A fösvénység  regény egy példányát meg is nyerhetitek a kiadó felajánlásában!

 

Maxim Könyvkiadó 2024. Passion válogatás

368 oldal

Fordította: Bujdosó István

Goodreads: 3,91

Besorolás: felnőtt, romantikus, második esély, realista

Kedves, intelligens és megfontolt, Alessandra Davenport évekig játszotta a trófea feleség szerepét.
Kiállt a férje mellett, miközben az egy birodalmat épített, de most, hogy felértek a csúcsra, rájön, hogy a férfi már nem az, akibe beleszeretett.
Amikor világossá válik, hogy a férje munkája mögött mindig is a második helyen fog állni, végre kezébe veszi az életét, és önmagát helyezi előtérbe, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell hagynia az egyetlen férfit, akit valaha is szeretett.
De arra nem számított, hogy a férfi nem hajlandó elengedni őt… vagy arra, hogy bármi áron harcolni fog a házasságukért.

Ez már a hetedik Ana Huang olvasmányom, szóval elmondhatom, hogy megszerettem a stílusát, és élvezettel olvasom a könyveit, akkor is, ha nem mindegyik tökéletes, viszont számomra roppant szórakoztatóak. Ezt a regényt is pár óra alatt felfaltam, karácsony másnapján, a már kissé lecsendesedett ünnepi időszak alatt.

Nagyon vártam Alessandra és Dominic Davenport könyvét, mert a korábbi részekben többször is felbukkantak már, jócskán érződött rajtuk valami furcsaság, főleg miután Alessandra is része lett a lányok baráti társaságának és több információ került napvilágra, elejtett szavakból, mondatokból egy válságba jutott házasságra lehetett következtetni.

A házaspár még az egyetemen ismerkedett meg, ahol Dominic közgazdaságot tanult, amihez nagyon értett is, viszont a diplomához az irodalom vizsgára is szüksége volt, amiben a diszlexiája miatt nem jeleskedett. Alessandra segített neki, türelmesen, hozzáértőn kezelte a kissé nyers stílusú srácot, és ahogy az lenni szokott, egymásba is szerettek, amit egy évre rá esküvő követett. Alessandra viszonylag jó körülmények közül jött, bár sztármodell anyja inkább saját magával és a szerelmi életével törődött, mintsem vele és az öccsével, addig Dominic nevelőszülőknél nőtt fel, az anyja lemondott róla, az apját sem ismerte. Az egyik nevelőszülős időszakban volt egy féltestvére is Roman, aki eléggé balhés fiatal volt, egy zűrös ügy alkalmával nem tanúskodott neki alibit, így haraggal váltak el. Dominic tehát a legmélyebb szegénységből küzdötte fel magát, több állást is vállalt, hogy előre jussanak, és sikerült is neki, miután Alessandra mindenben támogatta. Immár tíz éve áll mögötte, ezalatt a férfi milliárdos birodalmat épített, a legfelső körökig jutott. Megszállottan dolgozik, pedig mindenük megvan már, mégis hajnaltól késő estig a munkájába temetkezik, és egyre többször feledkezik meg a hagyományaikról, a randinapokról, meghívásokról. Alessandránál akkor szakad el a cérna, amikor a 10. házassági évfordulójukra indulnának, és ő hiába várja a férjét a bepakolt bőröndökkel. Mivel ez már a sokadik csalódás, Alé fogja magát, lehúzza a jegygyűrűjét és lelép, ez így nem mehet tovább. Szállodába megy, majd Sloane-hoz, aztán Braziliába veszi az irányt, ahol az öccse él, és végre kihasználhatják a családi nyaralót a tengerparton, ami szinte mindig üresen áll, mióta felnőttek. De mi történik, ha Dominic ide is követi?

Azt hiszem egész más szemmel olvassa ezt a regényt egy célközönségbeli 20-40 év közötti olvasó, és a többet megért idősebb korosztály. Én már átéltem egy válást, nem beszélve a barátnőim, ismerőseim eseteiről, de szerintem minden józan ész szerint gondolkodó olvasónak leesik az első pillanatban, hogy mennyire hiányzik itt a megfelelő kommunikáció, és ez egy 10+ éves kapcsolatnál nem kicsi hiba. Párosunknál az utóbbi 2-3 év volt a legkritikusabb, az eltávolodás ekkor erősödik meg, de könyörgöm, egyiküknek sem varrták össze a száját. Én nagyot csalódtam Alé személyiségében, hiszen ezek szerint sült halként tengődött ebben a kapcsolatban. Dominic pedig csak az éjszakai műszakban teljesített jól - ezt többször hangoztatta Alé, hogy a szerelmi életük azért kielégítő volt. Na ez már nekem így nem igazán kerek. Beszélni mindenképpen kell, veszekedni meg pláne lehet abban a kis időben is, amikor találkoztak. Sokkal hamarabb a sarkára kellett volna állnia és borítani a bilit. Ha úgy érezte, elveszik ebben a házasságban és már nem önmaga, az azért hamarabb kiderülhetett számára, mégis csak hallgat évek óta.

Én nagyon vártam a szenvedést Dominic részéről a szakítás után és részben meg is valósult, rájött a lényegre, mi az, ami igazán számít az életében, és ebben a haverok is besegítettek, aztán sikerült önálló lépéseket is tennie. Végre otthagyta a melót és követte a lányt Braziliába, tényleg változtatott az életén. Viszont amikor egy hónap huzavona után aláírta a válási papírokat, őszintén csalódott voltam, ez nagy visszalépés volt. Természetesen nem adta fel, sőt elég vérmesen rontotta el a lány randijait, ez se volt mindig következetes, de hogyan is lehetne az, amikor Alé is hullámzóan reagál, Dominicnek többször is sikerült elcsábítania egy-egy menetre. Ana Huang pedig ebben erős, ezek a jelenetek grafikusak és kellően izzóak. És hozzá kell tennem, hogy a szerző minden regényében találok emlékezetes mondatokat, ebben is voltak a szívemhez közel állók:

 

"A sors iróniája, hogy az ember folyton vágyakozva gondol vissza a régi szép időkre, de ott és akkor, amikor benne van a pillanatban, valahogy soha nem értékeli kellőképpen, és csak akkor jön rá, milyen boldog volt, amikor az idő már tovaszáguldott."

"... legyen bármilyen sötét, valahol mindig ott a fény, csak meg kell találnod." 

 

"Hogy az istenbe voltam képes éveken át oly sok órát nélküle eltölteni, amikor most meg a fél karomat odaadnám, ha csak egy pillanatra is kettesben maradhatnék vele? Hogy félhettem valaha is jobban attól, hogy bármi mást elveszítek, mintsem, hogy őt elveszítem?"

"Alessandra a jelenben ugyan nem mosolygott, de a szemében a csillogás azért adott némi reményt. Amíg még érez valamit irántam, nincs minden veszve. Mert a szeretetnek nem a gyűlölet az ellentéte. Hanem a közöny."

Ami feljebb húzta a könyvet az erotika mellett az a visszaemlékezések sora volt. Rengeteg jelenetet kaptam a múltból, ezek nagyon aranyosak és érzelmesek voltak, jól bemutatták, honnan is indult a páros.

Persze imádtam minden cameo-t a régi szereplőkkel, barátokkal, sőt még Josh és Jules is felbukkant Braziliában. De a legnagyobb karakteri meglepetést Roman okozta, Dom féltestvére. Kellett a regénybe egy kis darkos szál, hát Roman kapta meg, nem lövöm le a poént, de szívesen olvasnám az ő történetét is, sokat sejtető pillanatai voltak.

A regény vége nem okoz meglepetést, a második esély trope működik, a romantika győz és még kap az olvasó egy szívmelengető bónusz jelenetet is, ami bepillantást enged egy néhány évvel későbbi közös jelenetbe. Részemről nagyon várom a következő részt a sorozatból, mely végre Sloane története lesz, a tűzről pattant, állandóan intézkedő lány remélhetőleg megtalálja majd a maga boldogságát.

Képek: Pinterest

Borító: Illik a sorozatba és a rózsa is értelmet nyer.

 

Kedvenc karakter:  Dominic

 

Szárnyalás: A múltbéli visszaemlékezések.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Összetört szívek, forró vágyak. Néhány erotikus jelenet azért kapott helyet ebben a bonyolult helyzetben is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  Melyik városba készül utazni pénteken a házaspár?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

 

12.30 Kelly & Lupi olvas
01.02 Fanni’s Library
 

Anitte B. Windecker: Gyerekkorom után (Ida #1)

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás

432 oldal 

Goodreads: 4,91

Besorolás: ya, középiskola, barátság

A lány belevaló és vagány, de a teljesen új élethelyzet és az első szerelem mindent megváltoztat...
Ida nem egy átlagos kamaszlány. Ida makacs, nagyszájú és folyton a határokat feszegeti. Azonban amikor a szülei elválnak, és úgy dönt, hogy Londonból Budapestre költözik édesapjához, olyan kihívásokkal találja szemben magát, amelyekre nem volt felkészülve. A kamaszkor szokásos kérdései mellett, mint az útkeresés vagy az első szerelem, az új ország, az ismeretlen kultúra és az új barátságok is a mindennapjai próbatételeivé válnak.
Mindezek rengetegében Ida időnként eltéved, máskor megtalálja a helyes utat, vagy ha jobb lehetőség nincs, újat tapos magának, miközben sokszor bebizonyosodik, hogy még ha ő az ellenkezőjét is érzi, valójában nincs egyedül.
Ida az a kamaszlány, akivel együtt tudunk nevetni vagy sírni, és akinek az életben való kalandozása mindenkit megérinthet.

Idén ez már a harmadik olyan könyvem volt, ahol számomra új magyar szerzővel próbálkozom.

Az már az első pár oldal alapján éreztem, hogy a regény sok apróságban hasonlít az SZJG sorozatra, bár én annak csak az első részét olvastam, azt is elég régen, de folyton eszembe jutott az olvasás során.

Ida Londonban élt korábban a családjával, anyja angol ügyvéd, apja magyar sebész, de a válásuk után úgy alakul, hogy ha nem akar ki tudja meddig Skóciába utazni az anyja munkája miatt, akkor választhatja Budapestet is, ahol egy két tanítási nyelvű gimibe járhat. Ida az utóbbit választja és a hétvégi érkezését követő hétfőn már kezdi is a sulit, ahol már két hete tart a tanítás. A lány nagyon ideges, hiszen minden új, nem ismer senkit a diákok és a tanárok közül, szerencsére legalább a nyelvvel nincs gondja, hiszen két anyanyelve van. Londonban jóformán csak egy igazi barátnője volt, Rekiya, vele szoros kapcsolatban állt, most attól tart, nehezen fog beilleszkedni a már kialakult iskolai közösségbe. 

Mindezt egy rövid prológus vezeti be, aztán már bele is csöppen az olvasó a középiskolai életbe. Szerencsére a vártnál sokkal zökkenőmentesebb a fogadtatás, ő lett a hatodik lány az osztályban a tíz fiú mellett. (fura ez az osztálylétszám, de magániskoláról van szó) Azonnal egy egész kis baráti körre tesz szert, akik egyikük házában gyakran rendeznek laza bulikat, ez az úgynevezett "Bázis". Persze suliidőben szigorúan este nyolcig tarthat a kimaradás. Mivel Ida eddig nem élt ilyen bulizós életet, igyekszik tartani a lépést a többiekkel, akik a csocsó, PS, és a társasozás mellett legurítanak pár sört is és persze a srácok hajtják a lányokat, akik ugyanúgy kibeszélik a fiúkat, mint ahogy az elvárható ennél a korosztálynál. Ida nem akarja a tíz éve tartó táncoktatását sem hanyagolni, szerencsére itt is van táncos szakkör, amihez csatlakozhat. Minden adott tehát, hogy élje a 15 évesek zajos életét, a hetek, hónapok alatt kialakulnak szorosabb barátságok is, és a sok srác között akad egy olyan is, aki a morcos kezdés után jobban megdobogtatja a szívét, így bizonyos érzelmek is ébredezni kezdenek.

 

Nézzük, mi tetszett nekem ebben a történetben! Először is visszavitt a regény a fiatalkoromba, és nekem ez nagyon jó időszakom volt, imádtam a középiskolát. Bár ez egy új közösség, hiszen kilencedikben mindenki új, azért Ida két hetes csúsztatott kezdése miatt megvolt az "új lány" trope, amit nekem is volt szerencsém átélni hetedikes koromban. Ismerem ezt a bizonytalanságot a többiek, az új hely, az új otthon miatt, úgyhogy örültem, hogy különösebb balhé nélkül sikerült Ida beilleszkedése. Mondjuk az első nap én elkísértem volna a gyerekem az új suliba... 

Tetszett az új barátságok kialakulása, és emellett nem lett elhanyagolva az egy szem régi barátság sem. Egymás megismeréséhez idő kell, szerencsére a szerző megadja ezt, hiszen a regény az iskolai év végéig tart, kicsit még tovább is. A karakterek széles tárháza vonult fel, megvoltak a tipikus figurák, a diákok és a tanárok körében is. Tetszett a fiatalok nyelvezete, a párbeszédeik, tényleg így beszélnek, sőt még ennél is több angol szóval, és ez a stalkerezés, na az nagyon megy.

A szerelmi szál, - ha lehet ennek nevezni, - nagyon aranyos volt, és nagyon tini szintű, amit nem bántam. Szegény apuka azért vizionálta magának, hova fog ez kifutni, ezen jól szórakoztam. De tényleg, valóban ilyen a lányos apukák élete. Egyébként ha már az apuka került szóba, kicsit túl normálisnak találtam az életét, ahhoz képest, hogy plasztikai sebész. Olyan volt, mintha egy hivatalnoki állása lenne, semmi hétvégi vagy éjszakai műszak, semmi egyéb program. Azt értékeltem benne, hogy próbált szabályokat felállítani, és ha be lettek tartva, akkor később adott engedményeket. Az külön jó pont, ahogy Mátéval viselkedett, komolyan vette, felnőttként kezelte.

Anyuka karaktere már nehezebb eset, hiszen én anyaként nem tudtam volna belemenni ebbe az egészbe. Sok gondolkodást és szívfájdalmat igényelt ez a döntés, ami egy tartós elengedést eredményez. Nagyon egyet tudtam érteni a pár hónappal későbbi nagy kifakadásával. Egyébként sajnálom, hogy nem derültek ki konkrétumok a válás okairól, veszekedtek, de min?

És akkor pár dolog, ami nem annyira tetszett. Például a piálás. Tisztában vagyok vele, hogy a 15 évesek is kipróbálják az italt, feszegetik a határokat, hogy mennyi fér bele, és az első lerészegedések is ekkor történnek meg. Mégis végig úgy éreztem, hogy ez annyira általános, teljesen elfogadottá vált, pedig ezt nem kéne hagyni. Itt is cikizték Idát, amiért becsípett, mintha ezek után edzenie kéne, nehogy újra megártson. Olyan jó lenne az ellenkezőjéről olvasni.

Kicsit fura volt az is, hogy szinte mindenkiről kiderült, hogy valamiben szuper tehetséges. A végén már csak mosolyogtam az egészen.

A szerző stílusa nagyon olvasmányos és szerintem ezt a korosztályt meg tudja fogni ezzel a történettel. Megvan benne minden, ami érdekelheti a tiniket, a kapcsolatoktól a gimis életen át egészen a ruhákig. Időnként nekem túlzó volt a részletesség, a minden egyes cselekvés leírása zavaró, sokszor éreztem, most ugorhattunk volna a következő napra, helyre. Így sokszor ismétlődésnek hatott, pedig nem volt az. A másik nagyon idegesítő tényező számomra a röhög szó használata, ami kb 200 alkalommal szerepel ilyen-olyan raggal és formában. Nekem ez egy kissé negatív beütése a nevet, vidám, jól szórakozik, stb helyzetnek, és számtalan alkalommal kizökkentett, amikor nem odaillően volt használva, például szegény Máténál.

Maga a válás, Máté részéről a gyász megjelenése, az eltávolodás a szeretett családtagoktól mind komolyságot, nehezebb témákat hozott a történetbe, amit fontosnak tartok egy ifjúsági regényben, ugyanakkor számos humoros jelenet megfelelően ellensúlyozta ezt. Szerintem van helye a könyves piacon az SZJG lecsengése után egy hasonló jellegű sorozatnak, remélem hamar olvashatjuk a folytatást, mert persze a legérdekesebb pillanatban hagytuk félbe a sztorit.  Gratulálok a szerzőnek!

Köszönöm az olvasás lehetőségét a Maxim Könyvkiadónak.

Képek: Pinterest

Borító: Figyelemfelkeltő, levenném a polcról.

 

Kedvenc karakter:  Ida

 

Szárnyalás: A cicamentés édes volt.

Mélyrepülés:  A röhög ismétlődése.

Érzelmi mérce: Korai young adult szintű a romantika, később nyilván kibontakozik.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Rebecca Yarros: The Last Letter - Az utolsó levél

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Rebecca Yarros legújabb, szívhez szóló romantikus története, Az utolsó levél. Ella fiatalon lett egyedülálló édesanya, és megszokta már, hogy körülötte a férfiak ígéreteit tettek nem követik. De egyszer csak megjelenik a panziójában Beckett Gentry, hogy teljesítse a nő bátyjának utolsó kívánságát: gondoskodjon Elláról. Vajon mindez csupán egy jóbaráti szívesség? Vagy ki tudja tölteni az űrt a fiatal anyuka a két gyerekével a katona lelkében? Tartsatok velünk, és legyetek Ti is a részesei Ella és Beck gyönyörű, mély történetének! Ha pedig helyesen válaszoltok az állomásokon található feladatokra, akkor esélyetek nyílik megnyerni a könyvet is! 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

456 oldal

Fordította: Puskás Tímea

Goodreads: 4,49

Besorolás: felnőtt, romantikus, realista, katonaság, család, rákbetegség

Mit ​tennél, ha az őrangyalod szárnyak nélkül, a seregből jönne hozzád az imádni való kutyájával?
Beck!
 Ha ezt olvasod, bla, bla, bla. Tudod, hogy megy ez az utolsó levél dolog. Te kijutottál. Én nem. Szállj le a bűntudatvonatról, mert tudom, ha bármi esélyed lett volna rá, hogy megments, megtetted volna. Egy dolgot kérek tőled: hagyd ott a sereget, és vonszold le a segged Telluride-ba! A húgom, Ella egyedül neveli az ikreket. Túlságosan független, és nem fogja könnyen elfogadni a segítségedet, de nemrég vesztette el a nagymamánkat, a szüleinket és most engem. Ez túl sok ahhoz, hogy valaki egyedül bírja. Nem igazságos. Itt a csavar, valami más is megpróbálja szétszakítani a családját. Szüksége lesz a segítségedre. Szóval, én már nem lehetek Ella mellett. Nem segíthetem át a nehézségein. De te megteheted. Szóval könyörgöm, ha a legjobb barátom vagy, menj, és gondoskodj a húgomról, a családomról. Kérlek, ne kényszerítsd, hogy egyedül küzdjön mindezzel.
 Ryan

Ez most nem egyszerű eset! Kezdem azzal, hogy én azért olvasok könyveket, mert azt szeretem, hogy szórakoztatnak, kikapcsolnak, érzelmeket váltanak ki, de szívesen olvasok olyanokat is, amik informálnak, tanítanak, a múltról, a jelenről vagy épp a képzelt jövőről. Korábban vonzottak a háborús könyvek, mára már nem annyira, inkább a katonai románc trópus az, ami például a The Last Letter regény választásánál megfogott. Elolvastam a fülszöveget, és már láttam magam előtt a történetet, a legjobb barát majd beleszeret Ryan húgába és együtt felnevelik az ikreket. Ezt az írói ígéretet kaptam, nem többet. Illetve egy homályos mondatot is olvashattam Ryan levelében egy igazságtalan csavarról, ami szétszakítja ezt a kis családot. De hozzám hasonlóan még százezrek nem vették észre ezt az információmorzsát.

Ryan és Beckett együtt szolgálnak az egyik különleges egységnél, hosszú évek alatt csiszolódtak bajtársakból barátokká. Beckett gyermekotthonokban és nevelőszülőknél  nőtt fel, nincs saját családja, ezért Ryan ráveszi a húgát, hogy levelezzenek, hogy valami társas kötődés alakuljon ki benne. Beckett Káosz néven írja alá a leveleit, mert nem fedheti fel magát biztonsági okokból. Hamar megkedveli az őszinte hangú, kedves fiatal nőt, aki leírja neki a mindennapi küzdelmeit, belső gondolatait, kétségeit. Ella 19 évesen szülte az ikreket, az apa már akkor lelépett, mikor a várandósságát bejelentette, tehát egyedül állt helyt a gyereknevelésben, a család fenntartásában. A szülei korábban meghaltak autóbalesetben, a nagymamáját is nemrég veszítette el, Ellára maradt a családi vállalkozás irányítása, egy kis birtok a coloradói Telluride-ben, pár faházzal, ahol vendéglátással foglalkoznak. Már minden egyenesbe kerülhetne, Colt és Maisie  is lassan végeznek az óvodában, amikor villámcsapásként éri a hír, a kislánynál agresszív rákot diagnosztizáltak, kevéske reménnyel a felépülésre. Mindezek után katonák jelennek meg az ajtajánál és közlik Ryan halálhírét, és mivel ezzel egyidőben Káosz levelei is elmaradnak, Ella joggal hiheti, ő is odaveszett a bátyjával. Amikor pár héttel később Beckett megjelenik Ryan utolsó levelével, Ella nem fogadja el egykönnyen a segítségét, egyrészt nem tudja, hogy a férfi tulajdonképen Káosz, akit már ismer, és aki nem is akarja felfedni a titkát, hiszen akkor be kellene számolnia Ryan halálának körülményeiről. Ahogy telnek a hetek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a gyerekek is kötődni kezdenek hozzá, miután nagyon sokat segít a logisztikában, Maisie-t kezelésekre kell vinni, Coltot edzésre, és Beckett nem mellesleg a kutyájával együtt költözött be az egyik faházba, akit imádnak a gyerekek. Aztán jön az újabb probléma, a biztosításuk nem fedezi az újabb kezeléseket. Beckett agyalni kezd, hogyan tudná a minden kezelést finanszírozó saját biztosítására venni a kislányt? Házasság, vagy örökbefogadás?

A karakterekkel semmi bajom nem volt, Ella valóban erős nő, eszméletlen szarcunamin verekedte át magát az életben, és sosem adta fel, egy pillanatra sem. Beckett nagyon jó ember, aki hatalmas puttonnyal érkezik Ella életébe, az érzelmi fejlődése szép ívet kap, végül sikerül kikeverednie az önváddal átitatott hazugsághálóból. Kedveltem a két főszereplőt, a kémia is működött, a szerelmi szál alakulása tulajdonképpen rendben volt, ezzel nem volt problémám. Az írásmód is gyönyörű, a fájdalom mellett vannak boldog és vicces pillanatok is, ezt el kell ismernem, és értékeltem is. Tetszett a regény szerkezete, a váltott szemszögű fejezetek elején mindig ott volt a levelezésükből egy-egy levél, ráadásul nem kronológiai sorrendben, mégis pontosan odaillőn.

Annak ellenére, hogy nem olvastam volna el a regényt, ha tudok a betegségszálról, tartom azt a véleményem, hogy a 25. fejezetnél be kellett volna fejezni a regényt. Addig is rendkívül megterhelő volt olvasni a történetet, nehéz lesz kiheverni, főleg annak tükrében, hogy pontosan ezzel a betegséggel küzd egy jó ismerősöm, szóval különösen szíven ütött az egész. Mivel ismerem a részleteket, meg kell említenem, ez sokkal súlyosabb dolog, mint ahogy itt le volt írva, az őssejt terápia is hetekig tartó kórházi körülményeket igényel, pokoli kínokkal és nullára legyengített immunrendszerrel. Aztán otthoni környezetben izolált szobát kell kialakítani és hetekig elkülönítve lenni. Nem is folytatom.

Ahogy fentebb is írtam, nekem az olvasás a szórakozásról szól, amibe belefér némi gyász, különféle lelki problémák, stb. is, de nem fér bele a gyerekek szenvedése. Óriási átverésnek tartom, hogy egy military románcba ennyi gyermeki szenvedést pakoljon a szerző, ami nálam már a hatásvadászatot súrolja, de még mindig kibékültem volna az egésszel a 25. fejezettel bezárólag, legfeljebb sosem veszem elő újra. 

DE. Ami ezután következett azt egyszerűen nem tudom elfogadni. Szívesen megkérdezném a szerzőt, nem volt elég a veszteségből? De most komolyan, ennyi haláleset hol történik? És a vége. Kigyógyulni a rákból nem elég életszerű, kell még valami újabb katasztrófa? Csalódott vagyok, és az a legszomorúbb, hogy szinte immunis lettem a végére, nem tudtam beleélni magam, csak lapoztam, hogy legyen már vége, még  az epilógustól sem lett jobb kedvem.

Két mondat volt ebben a regényben, ami megmentette az írót, mert ezek a szívemből szóltak és mindkettő a saját életemben is szerepet játszott, az enyémek is lehetnének. Ha ezeket megtalálom egy regényben, az rendkívül jól esik.

 

"Milyen Isten az, aki engedi, hogy kisgyerekekkel ez történjen?"

"El kell menned, hogy rájöjj, mit hagysz hátra. Nem igazán tudod értékelni, amid van, míg el nem veszted."

Összességében azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretnek sírni és bírják a tragikus fordulatokat, akkor is, ha ennek gyerekek az áldozatai. Én lehetőség szerint kerülöm, tanultam az esetből, ezután óvatosabban választok.

Kép:Pinterest

Borító: Nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Havoc.

Szárnyalás: Az ikrek közötti kapcsolat.

Mélyrepülés: A 26. fejezettől kezdve.

Érzelmi mérce: Túl sok a tragédia, ezt kevesen tudják feldolgozni.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

 

A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni Az utolsó levél beleolvasóját, mely alapján meg tudjátok válaszolni az állomások feladványait.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI BECKETT KUTYÁJÁNAK A NEVE?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.16. Kitablar - extra
12.18. Zakkant olvas
12.20. Kelly és Lupi olvas
12.22. Kitablar

K.A. Tucker: Running Wild - Versengő Vadon (Az egyszerű Vadon #3)

K. A. Tucker legújabb regénye már olvasható a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában! A Versengő Vadon ismét a havas Alaszka tájaira kalauzol el bennünket, ahol a megtört szívű állatorvos, Marie Fehr kapja a főszerepet. Vajon az idei év kutyaszánhajtó versenye tartogat valami újdonságot a nő számára? Tarts velünk Te is, hiszen a turné végén a játékunkban részt vevők közül kisorsolunk egy példányt a regényből!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

360 oldal

Fordította: Keil Dóra

Goodreads: 4,20

Besorolás: felnőtt, romantikus, Alaszka, kutyák

 

Miután ​összetört a szíved, hajlandó lennél újra kockáztatni a boldogságért?
Marie Lehr állatorvos túl jól ismeri a viszonzatlan szerelmet. Jó ideig a legjobb barátja után epekedett, majd végignézte, ahogy a férfi feleségül vesz egy másik nőt. Ezt a hibát soha többé nem akarja elkövetni, különösen most, hogy már hallja ketyegni a biológiai óráját.A baj csak az, hogy úgy tűnik, nem talál senkit, akihez akár csak egy picit is úgy vonzódna, mint a masszív, nagydarab bozótpilótához. Tyler Bradyhez, a szánhajtóversenyzőhöz aztán biztosan nem, főleg nem a jóképű, de arrogáns és acsarkodó férfival való heves veszekedése után.Legalábbis így gondolja.Amikor önkéntesként dolgozik az Iditarod kutyaszánhajtó versenyen, Marie rájön, hogy az első benyomásai talán tévesek voltak, és a Tyler iránti vonzalma nagyon is valós. A férfi szíve azonban az elhunyt feleségéé, így a barátságon kívül nem tud mást ajánlani.Marie már megjárta ezt az utat, és tudja, mi a vége. Mégis, bármennyire is igyekszik, hogy ne essen bele Tylerbe, úgy tűnik, arra ítéltetett, hogy a szíve megint ne hallgasson a józan eszére.Tudd meg, rátalálhat-e Marie-ra is a szerelem!

K.A. Tucker az a szerző, akinek az egyik kedvenc könyves pasimat köszönhetem Jonah Riggs személyében, nem mellesleg úgy megszerettette velem Alaszkát, hogy bármikor venném a sátorfámat és ellenék arrafelé egy jó ideig. A sorozat korábbi részeinek blogbejegyzéseinél vettem a fáradtságot, és rengeteg képet nézegettem és sok információt gyűjtöttem a világnak erről a zord, de gyönyörű csücskéről. A Running Wild - Versengő vadon pedig elhozta nekem a szánhúzó kutyák világát, amiről részben volt már sejtésem, de most végre igazán közelről is megismerhettem. 

Már itt a blogon is sokszor szóba került, hogy nyolc évig volt szerencsénk abban a kegyben kis családommal, hogy egy szibériai husky tulajdonosai lehettünk. Ez még a 2000-es évek elején volt, de abból a szempontból szerencsésebb időkben, amikor még télen nagy havak is előfordultak. Lupi (Lupus volt a neve) nagyon szerette a teleket, imádott a hóban rohangálni és játszani a két lányommal. Most ezek az emlékek élesen felidéződtek bennem, nagyon hálás vagyok érte a szerzőnek. Itt jobbra a képen ő van, sajnos téli képet nem találtam hirtelen. 

A Versengő Vadon kapcsán most a https://iditarod.com/ oldalra találtam rá, és szívből ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel ez a világ, millió kép, videó, információ várja a szánhúzó sport rajongóit. A bejegyzés további képeit is innen kölcsönöztem, ezek Siri Raitto fotós művészi képei, csodás világot tár a látogatók elé.

 

De térjünk a történetre. Marie ugyebár nem a kedvenc szereplőm volt eddig, hiszen Calla szemszögéből nézve ő volt az a csinos és okos nő, aki évek óta nyilvánvalóan Jonah után vágyódott, ráadásul ott a közös múltjuk, ami ugyan nem több egy nagyon jó barátságnál, de mint tudjuk, az ellenkező neműek között ritka az olyan barátság, amiben egyik fél sem gondolt soha többre. Hát ez sem az. Annyit tudhattam már Marie-ról, hogy nagyon jó állatorvos, aki segítőkész, erőn felül rendelkezésre áll ha baj van, nem a pénz körül forog a gyógyító tevékenysége. De Jonah-val kapcsolatban még mindig bizonytalannak éreztem, főleg azután, hogy egy futó összezördülésükkor Callával, máris ott termett volna kavarni a szart.

Most azonban Marie szemszögéből láthattam ezt a világot, valójában mára már nagyjából túl van Jonah iránti érzelmein, ami fájó pont, de tiszteletben tartja a férfi választását és Callával is egyre jobb a viszonya. Jönnek-mennek a randipartnerek az életében, de senki nem gyújtja meg benne a szikrát, és közben telik az idő, hamarosan 38 éves. Megtudtam azt is, hogy az apja praxisát vette át nemrég, diákhitelt fizet és bérleti díjat is a rendelőért, a szülei most ebből a csekkből tartják fenn magukat, pedig az volt a terv, hogy eladják az egész birtokot és főleg utazgatni fognak öreg éveikben. Marie két lánytestvére mindketten férjezettek, gyerekekkel, úgyhogy minden vasárnap az esti közös vacsoránál ott lóg a levegőben, hogy Marie vajon mikor ér révbe, ketyeg az a bizonyos óra. Előszeretettel igyekeznek randikat szervezni neki, és főleg Liz az, aki nem felejt el "jóindulatból" beszólogatni. 

Marie erős nő, de éreztem rajta a helyzetéből adódó bizonytalanságot, az önértékelés hiányát, amihez hozzájárul, hogy pár kuncsaftja kihasználja, hogy nem tud nemet mondani, illetve fél árat emelni, pedig a költségei indokolná azt. Hiába tűnik kívülről magabiztosnak, belül kétségek gyötrik, és gyakran érzi magányosnak magát. Amikor egy olyan pasasról érkeznek hírek, aki elhanyagolja a kutyáit, nem kell kétszer hívni a felelősségre vonáshoz, így ismeri meg Tyler Brady szánhúzó versenyzőt, akit persze hamisan vádolt meg a bosszús és irigy szomszédja. Az első találkozásuk tehát feszültre sikerült, de ahogy jobban megismerik egymást, kialakul közöttük egy munkakapcsolat, amely során mindketten érzik, hogy akár több is lehetne belőle. 

Innen aztán lehetne minden szép és jó, hiszen jön a szánhúzó verseny, ahol Tyler is indul, ráadásul újoncként - igaz megnyert már rangos versenyeket Finnországban. Marie önkéntes orvosként  szintén a helyszínen van, adottak a körülmények, mégis hiába csattannak el azok a csókok, Tyler puttonyában egészen elképesztő múlt lapul, amire nem számított senki, és ami hamar ki is derül.

Elvesztette a feleségét, akit nagyon szeretett, és hiába telt már el két év, azóta is az ő álmait éli tovább, versenyez az asszony kutyáival immár itt Alaszkában. Magával hozta Reed-et is, a felesége öccsét, ketten gondoskodnak a kennelről a nap 24 órájában.  

Megmondom őszintén, nem tetszett a Tyler-féle romantikus szál, vagyis inkább a múltja, és ahogy viselte  azt. Marie-t a várakozásommal ellentétben egészen megkedveltem a végére, aláírom, hogy sosem olvastam még ilyen önzetlen, hozzáértő, a kutyákat mindenek felett szerető állatorvosról, aki ráadásul magasan képzett sebész is. Sajnos a szerelemben nem volt eddig szerencséje és Tyler kapcsán sem győződtem meg arról, hogy minden rendben lesz. Vajon meddig lesz Mila után csak a második Marie, lesz-e valaha első?  Utáltam, hogy Tyler nem egyszer kijelentette, hogy nem tud két nőt szeretni egyszerre, aztán mégis.  Érzelmileg elérhetetlen, aztán mégis. Túl hosszan nyúlt el a várakozás, hónapok teltek el a regény során, aztán csak az utolsó pár oldalon győzte meg magát, hogy mégis szerelemes Marie-ba (is). Nos, nálam Jonah nyomába sem ér ez az ember. De. Nem éltem át azt, amit neki kellett, úgyhogy befogom!

Tyler őrülten sokat dolgozik, hogy véghez vigye a terveit. A kapcsolata Reed-el szívmelengető, nagyon örültem, hogy a végére Reed is felengedett és barátkozni kezdett az emberekkel. Kettejük hozzáállása a kutyákhoz példás, és Nymeria révén kiderült, nem csak a sajátjaikhoz. Csodás körülményeket teremtettek, jó volt olvasni, ahogy szeretettel gondoztak minden egyes kutyát, a kölyköktől a kiöregedett állatokig.

Természetesen ki sem kell térnem arra, milyen jó volt találkozni a korábbiakban megismert karakterekkel. Mabel, Agnes, Roy, Muriel, Toby, és persze Calla és Jonah, akik elég sokat szerepeltek és melengették a szívemet. 

Nagyon sajnálnám, ha itt érne véget ez a sorozat, és nem készülne egy újabb novella a fiatalabb generációról, hiszen vannak itt még lehetőségek, és persze kíváncsi vagyok a régiekre is, például egy öt évvel későbbi időszakban.

Összességében ezzel a résszel együtt is kedvencem marad a sorozat, a szerző hihetetlen érzékkel ír erről a világról, fantasztikus karaktereket és mély érzelmeket álmodott bele. A Versengő Vadon kapcsán aprólékosan tanulmányozta az Iditarod versenyt, és valósághűen vitte a történetbe a feelinget, ami az eseményt övezi. Marie és Tyler párosától  rengeteget kaptam a kutyák szeretete kapcsán, szerintem nincs olvasó, aki ne fogadna örökbe egy szőrgombócot, ha tehetné, ezt a könyvet olvasva. Nem is tudom ennél jobban ajánlani ezt a sorozatot, olvassátok, szeretni fogjátok.

Kép: első saját, többi Siri Raitto

 

Borító: Illik a sorozatba.

 

Kedvenc karakter:  Roy

 

Szárnyalás: A szánhúzó verseny jelenetei + találkozások a korábbi karakterekkel.

Mélyrepülés:  A korábbiakban megszokott mértékű kémia hiánya.

Érzelmi mérce: Hiányoltam a mélyebb szenvedélyt, ami magyarázható a körülményekkel, de mégis egy romantikus könyvről beszélünk, könyörgöm.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték

 

A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni a Versengő Vadon beleolvasóját a Könyvmolyképző Kiadó oldalán, és megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket. A megoldásokat írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS: HOGY HÍVJÁK MARIE RECEPCIÓSÁT?

 

 
a Rafflecopter giveaway

 

 

Állomások
12.09. Kitablar
12.13. Csak olvass!
12.17. Kelly és Lupi olvas

 

 

Adalyn Grace: Belladonna ​– Nadragulya (Nadragulya #1)

 

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta a magyar olvasók számára a világsikerű Belladonna - Nadragulya című regényt, amiben egy fiatal lány kijátssza a Halált, és egy izgalmas nyomozásba kezd, hogy megmentse a szeretteit.Tarts Te is velünk, hogy megtudd a történet végét! Ha helyesen válaszolsz az állomásokon található feladványokra, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a kötetből!

Könyvmolyképző, 2024

360 oldal

Fordította: Nimila Zsolt

Goodreads: 3,99

Besorolás: ifjúsági, romantikus, thriller

Táncra ​perdülnél a céljaidért magával a Halállal?

A tizenkilenc éves, csecsemőkorában elárvult Signát gyámok sora nevelte, akiket a jóléte helyett csak a rá váró mesés vagyon érdekelt… és mindegyikük gyanús módon, idő előtt halt meg. Utolsó életben maradt rokonai a titokzatos Hawthorne-ok: a Töviskert nevű, egyszerre csodálatos és nyomasztó birtokon élő, különc család.

A gyászoló családfő vad mulatságokkal próbál megfeledkezni a felesége haláláról, a fia a család megkopott hírnevét próbálja helyreállítani, a lánya pedig titokzatos betegségben haldoklik. De amikor az anya szelleme megjelenik Signa előtt, és azt állítja, hogy megmérgezték, a lány rádöbben, hogy halálos veszély leselkedik a családra. Ezért egy goromba lovászfiú segítségével kezd el nyomozni a gyilkos után. De csak akkor reménykedhet a sikerben, ha szövetségre lép magával a Halállal, egy megbabonázó és veszélyes árnnyal, aki mindig és mindenhol a nyomában járt. Bár pokollá tette az életét, Halál megmutatja neki, hogy a kapcsolatuk erősebb és ellenállhatatlanabb lehet, mint azt valaha is gondolni merte.

Ez ismételten az a könyv volt, aminél a látványos borítója fogott meg először. Aztán persze elolvastam a fülszöveget, az is érdekesnek tűnt, így gyerünk! Az év utolsó blogturnés könyvének ezt választottam.

A történet főhősnője Signa, aki elég rossz körülmények között él. A szülei halála után a nagymamája, majd annak halála után mindenféle gyámok nevelgetik, de ők is csak azért vették magukhoz a lányt, mert Signa hatalmas vagyon örököse lesz. Egyszer...

A lánynak azonban van egy különleges képessége, miszerint érzi a Halál jelenlétét és kommunikálni is tud vele. A Halál pedig ebből kifolyólag - végre valakivel tud beszélgetni és kapcsolatba lépni - folyamatosan a lány nyomában jár. Signa ennek annyira nem örül, de nem igazán tudja kizárni az életéből ezt a veszélyes lényt.

Miután az utolsó gyámja is meghal, távoli rokonok veszik magukhoz egy különleges baljóslatú udvarházba, a Töviskertbe. Signa eleinte élvezi, hogy végre jó létben élhet, végre megkapja azt a bánásmódot, amire mindig is vágyott, ám nem mind arany, ami fénylik. Az egész udvarház fura, Elijah, a családfő vagy vad tivornyákba öli a bánatát, vagy a feleségét siratva járja a folyosókat éjszakánként. A feleség meghalt, de még itt kísért állítólag a házban, az örökös, Percy hiába próbálja átvenni az apja üzletét, mindenből kihagyják, a kislány, Blythe, pedig valami titokzatos kórságban haldoklik.

Miután Signa rájön, hogy valószínűleg valaki megölte a ház assszonyát, a kislányt is ugyanezen okokból mérgezte meg valaki, a titokzatos lovászfiú, Sylas segítségével elindulnak, hogy kiderítsék ki is a gyilkos...

Őszinte leszek a regény legeleje nagyon lassú, még annál is lassab és biztosra veszem, hogy a türelmetlenebbek biztosan ott fogják letenni a könyvet és másik regényt választani. De azt kérem mindenkitől, hogy kérem ne tegyétek! Onnan, hogy Signa végre megérkezik Töviskertbe, a történet izgalmas fordulatot vesz és onnantól nehéz lesz letenni!

Töviskert számomra körülbelül olyan volt, mint amilyen anno a Manderley-ház. Hatalmas, gyönyörű, ódon kúria, benne rengeteg le és elzárt hellyel, amelyek mind anno a ház úrnőjéhez tartoztak. Ahogyan Signa szépen lassan fedezi fel az egészet, úgy lesz egyre több kérdése neki is és nekünk is, olvasóknak. Rejtélyes átjárók, szellemjárta szobák és folyosók, lezárt, titokzatos kert és még sorolhatnám. De persze ez csak a háttere ennek a különleges regénynek, hiszen itt a hangsúly természetesen a szereplőkön van.

Signát, a főhősnőnket én személy szerint nagyon megkedveltem. Valószínűleg a tragikus háttere miatt lett kemény és életrevaló. Ügyesen ellavirozott a számára új világban, a hirtelen rátaláló rengeteg férfi között és még a Halált is ügyesen kezelte. (erről majd picit később írok még).

Sylassal, a titokzatos lovászfiúval sokáig nem tudtam mit kezdeni, de egy dolgot éreztem, mégpedig azt, hogy ő tuti ne jöjjön össze Signával. Valami nem tetszett körülötte, nagyon furcsa volt minden megnyilvánulása - természetesen ez nem volt véletlen, de nem akarok semmilyen poént se lelőni:).

A testvérpár Percy és Blythe - számomra nagyon érdekes karakterek voltak, imádtam, ahogy eleinte gyanakvással, sőt rosszindulattal fogadták Signát, de szépen lassan rádöbbentek, hogy a lány segíteni akar nekik. Főleg Blythe volt számomra megragadó, még úgy is, hogy küzdött a betegségével, valami átsugárzott abból a karakterből, ami lehetett egészségesen. Szívesen olvasnék róla akár egy spin-off történetet is.

Forrás

És persze a Halál. Hát ennyire megnyerő karakterként még sosem láttam "őt". Viccesen mondhatnám, hogy ha tényleg ilyen lenne a halál, akkor jóval kevesebben félnének tőle. Őszinte leszek, eleinte idegesített, rettentően zavart a karaktere, kb annyira, mint Signát. De ahogy egyre többet lebzselt a főhősnőnk körül, eleinte a sok titokzatos haláleset miatt, később már csak magáért a lányért, annál megkedvelhetőbb, sőt szerethetőbb lett. A kettőjük közti kapcsolat pedig.. az egyik legszürreálisabb szerelmi kapcsolat volt, amiről valaha olvastam. De tetszett. Nagyon tetszett. Ennél különlegesebbet nem nagyon olvastam idén. És a Halál vallomása... imáááádtam!

" - Mert egy örökkévalóság óta vártam az érkezésedre, Signa Farrow - mondta Halál; a szavai balzsamként simogatták a bőrét. - Egy dal vagy olyasvalakinek, aki még sosem hallott zenét. A fény annak, aki sötétségben élt."

"- A hosszú létezésem alatt csak egy valamire vágytam - folytatta -, valakire, aki megért, akit megérinthetek. Amikor megérintek valakit, elveszem az életét, és bepillantást nyerek az addigi napjaiba. De amikor téged érintettelek meg, először láttam valaki jövőjét. Téged láttalak, ahogy táncolsz velem a holdfényben egy csodaszép vörös ruhát viselve."

"- Téged akarlak - húzta el a kezét. - Nem kényszeríthetlek, hogy viszonozd az érzéseimet, de ha megteszed, teljesen és végleg a tiéd leszek. Ha megteszed, ezt az egész világot neked adhatom, Signa."

És maga a történet? Onnantól, hogy megérkezik Signa Töviskertbe, onnantól szinte tényleg letehetetlen a regény. Izgalmas, magával ragadó, nem is tudom, hogy mi volt az érdekesebb a számomra, a nyomozás, hogy még azelőtt kiderüljön, hogy ki volt a gyilkos és ki akarja megölni Blythe-t, mielőtt a kislány számára túl késő legyen vagy az, hogy Signa hogyan lavirozik a nemesi hölgyek életének egyáltalán nem egyszerű világában, esetleg az izgasson jobban, hogy Signa egy hús-vér férfit vagy esetleg a szinte megfoghatatlan Halált választja? Nem egyszerű erre a kérdésre választ adni.

De az biztos, hogy a szerző egy nagyon különleges, összetett, izgalmas és romantikus regényt alkotott, amit érdemes megismerni. Biztosan megosztó lesz ez a regény, de számomra az egyik legjobb regény, amit idén olvashattam!

És még egy apróság. Kevés olyan szerző van, aki képes szinte a regény végéig az orromnál fogva vezetni a gyilkos kiléte kapcsán, de Adalyn Grace-nek sikerült. Ezért sok-sok-sok pirospontot érdemel tőlem! :)

Borító: Gyönyörű, színes, látványos, imádom

Kedvenc karakter: Signa, Halál

Szárnyalás: a nyomozás!

Mélyrepülés: a nagyon lassú kezdés

Érzelmi mérce: izgalom, hogy ki áll a mérgezések hátterében, de sok-sok romantikus pillanat, sőt +18-s karikás rész is jellemzi a regényt

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunk középpontjában a virágok állnak. Az állomásokon mindegyiknek a latin nevét találjátok - a Ti dolgotok pedig, hogy a köznapi megnevezést beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

lupinus

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

12.15 Milyen könyvet olvassak?

12.16 Kelly és Lupi olvas

12.17 Kitablar

12. 19 Csak olvass! - extra

12.20 Bookstatic Boglinc - extra

12.21 Csak olvass!

12.26 Könyv és más

12.27 Fanni's Library

12.29 Utószó

ó

Fiona McPhillips: A ​hallgatás sebei

 

Fiona McPhillips A ​hallgatás sebei című kötetében az 1980-as évek Írországába kalauzol bennünket, az elit iskolák és élsportolók zárt világába. Főhősünk, Louise Manson azért szeretne a neves Highfield iskolába járni, hogy kiderítse, mi vezetett barátnője tragikus halálához, de arra ő maga sem számít, hogy a sötétség, aminek a nyomába ered, őt magát és végzetesen magával rántja. Tartsatok velünk a blogturné három állomásán, ismerjétek meg ezt az egyszerre izgalmas, mély indulatokat kiváltó és érzékeny kötetet, és nyerjétek meg a Magnólia Kiadó által felajánlott példányt!

Magnólia Kiadó, 2024

448 oldal

Fordította: Szaszkó Gabriella

Goodreads: 3,64

Besorolás: thriller

A ​nem nemet jelent.

Írország az 1980-as évek második felében. A lakosságot recesszió sújtja, az egyre növekvő munkanélküliség következtében sokan elhagyják a hazájukat. A tinédzserek egy része a sportban látja a kitörési lehetőséget, és többen is próbálnak bekerülni a jónevű Highfield gimnáziumba, melynek legendás úszótanára, Maurice McQueen egyenesen a legnagyobb világversenyekre neveli ki a tehetségeket. A nemzetközi sikerek mellett arról viszont már mindenki mélyen hallgat, hogy McQueen az edzések után nem egy lányt szexuális együttlétre kényszerít.

Amikor egyikük öngyilkosságot követ el, és a boncolás során kiderül, hogy terhes volt, az események végzetesen felgyorsulnak. Az áldozat legjobb barátnője, Louise Manson az igazság kiderítésének reményében győzi meg anyját, hogy iskolát váltson és a Highfieldbe kerüljön, ahol bár először nehezen illeszkedik be a többiek közé, de jó sporteredményei miatt idővel befogadják. És hamarosan felfigyel rá McQueen is. Ami pedig ezután történik, az nemcsak a lány és társai tanulással töltött éveit határozzák meg, hanem végigkísérik az egész életüket.

Fiona McPhillips bemutatkozó regényében semmi sem hangosabb a bosszúvágynál és az igazság követelésénél. A hallgatás sebei tragikus látlelet egy olyan jelenségről, mely mindmáig sok fiatalt érint, miközben a prózája a Dennis Lehane-i neonoir legjobb elemeiből táplálkozik.

Vannak olyan regények, ahol az ember már a fülszövegből tudja, hogy ez nem lesz egy könnyű olvasmány, de mégis kíváncsi és elolvassa. Itt is körülbelül ez történt. A fülszöveg már előre vetíti, hogy ez nem egy könnyed nyári (vagy karácsony előtti) olvasmány lesz. De néha kellenek ilyen történetek is...

A történet két szálon fut, egy a jelenben és egy a múltban. A jelenben megismerhetjük Louise Mansont, a felnőtt nőt, az anyát, a szerető társat és egyetemi tanárt, akinek az élete látszólag rendben van. Egy szép napon azonban egy férfi keresi meg és kéri a segítségét, hogy tegyen tanúvallomást. A férfi pártfogoltja egy fiatal, tehetséges úszó fiú, aki a leendő karrierjét dobja sutba, mivel képtelen elviselni, hogy az edzője molesztálja. És miért Lou segítségét kérik? Mivel a nő ugyanebbe a nagyon híres gimnáziumba járt anno és ugyanilyen ügybe keveredett... Lou nem szívesen áll kötélnek, hiszen rengeteg fájdalom és lezáratlan ügy kapcsolódik ahhoz a botrányhoz, de végül beadja a derekát, nem hagyja cserben a fiatal fiút.

Így hamarosan visszatekintünk a múltba is, ahol megismerhetjük a fiatal Lout, akinek a legjobb barátnője ugyanebbe a gimnáziumba járt és aki öngyilkos lett, miután az edzője molesztálta, megerőszakolta és teherbe ejtette. Főhősnőnk pedig úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, bejut ebbe az iskolába, kideríti, hogy pontosan mi történt és mindent megtesz azért, hogy leleplezze a molesztálót. Ám arra ő se gondol, hogy az elit iskola nem várja őt tárt karokkal, ármánykodás, lenézés, rosszindulat fogadja, egyedül egy lány fogadja őt szívélyesen, Shauna, aki azonban ugyanúgy titkokat rejt. És persze nem hagyhatjuk ki az edzőt sem, aki természetesen azonnal felfigyel Loura és megpróbálja őt is megkörnyékezni...

Ez tényleg nem egy könnyű regény, minden mondatából süt a fájdalom. Kezdve azzal, hogy Lou csonka családban él, egy alkoholista, nemtörődöm anyával, az iskolában lenézik, bántják, hiszen jóval szerényebb körülmények közül érkezik, mint a legtöbb diák és persze ott van a molesztáló szörnyeteg is. És azt akkor még nem is említettem, hogy senki, de senki nem hisz neki, amikor megpróbálja leleplezni az edzőt. Kemény regény ez a maga nemében, néha egyszerűen sikítani tudtam volna, hogy ezt a szerencsétlen lányt mennyi minden húzza. Ettől függetlenül csodáltam is őt, hiszen rettentően erős, bátor, nem hiszem, hogy sokan utána merték volna csinálni azt, amit tett a volt barátnőjéért és a többi fiatal lányért.

Ami azonban fájóbb, hogy x évvel később, amikor már jó idő eltelt és az ember azt hinné, hogy már jóval komolyabban veszik az ilyet, még mindig meg kell küzdeni azért, hogy bárki is elhiggye, hogy ilyen még megtörténhet.

Őszinte leszek, eleinte a jelenbeli történet nem igazán kötött le, ha tudtam volna átlapozom, hogy a múltban történtekről olvassak. Volt egy része a regénynek, ami annyira belassult, hogy még ilyen kemény témák közepette is elkalandoztak a gondolataim. Aztán valami történt és picit felgyorsultak az események. A vége pedig kifejezetten izgalmassá vált, ahogyan összeállt a kép és napfényre került, hogy mi is történt pontosan.

Összességében mindenkinek ajánlom ezt a regényt. Nem könnyű témával foglalkozik, de ha minél több ember olvas róla, majd beszél róla, annál nagyobb az esélye, hogy nem történhet meg ilyen, illetve, ha igen, akkor alapból nem az áldozatot hibáztatják. Az írónő pedig majdnem tökéletes munkát adott ki a kezéből, amellyel pontosan rávilágít arra, hogy az intézmények hanyagsága, a sokszor rossz társadalmi gondolkodásmód, az egyének bálványozása és ezáltal elképzelhetetlennek tartva, hogy ők is lehetnek gonoszok, mennyire megkönnyíti ezeknek a rémeknek a dolgát és mennyire megnehezítik az áldozatok igazságának bebizonyítását.

Borító: Nem vagyok elájulva ettől a borítótól. Valahogy nem azt hozza, amit kellene. Igen, láttam, hogy a legtöbb kiadás ezt a borítót választotta, de valahogy nem az igazi...

Kedvenc karakter: Louise

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: ami történt, ahogyan történt

Érzelmi mérce: harag, megdöbbenés

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Magnólia Kiadó további újdonságai után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Szükségem van valakire, aki horgonyként megtart. És azt szeretném, ha te lennél az.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

12.08. Könyv és más

12.10. Kelly és Lupi olvas

12.13. Spirit Bliss Sárga könyves út