Rosie Andrews: Az erdő

 

A 21. Század Kiadó újabb különleges hangulatú, borongós történetet hozott el számunkra Rosie Andrews-tól. Az erdő című regényben egy rejtélyes haláleset nyomába eredünk főhősünkkel együtt, aki azonban nem sejti, hogy kutatása során egy egyszerű bűnténynél bonyolultabb és hatalmasabb erőkkel kell megküzdenie. Tartsatok öt bloggerünkkel az állomásokon keresztül, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

21. Század Kiadó, 2024

350 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Goodreads: 3,31

Besorolás: történelmi fikció, thriller

Az erdő mélyén valami éledezik.

Catherine színleg azért érkezik a birtokra, hogy betöltse a megüresedett nevelőnői állást, valójában azonban az előző nevelőnő eltűnése után nyomoz.

Az isten háta mögötti birtokon áldatlan állapotok uralkodnak.

A nyomok a kúriát körülfogó erdő mélyére vezetnek, ahol emlékezet, gyilkosság és mítosz kibogozhatatlanul fonódik egybe. Sikerül-e kiderítenie Catherine-nek, mi történt az elődjével?

Mindig is szerettem az olyan történeteket, amelyek egy régi kastélyban/kúriában/udvarházban játszódnak, ahol valami rejtélyes gyilkosság/eltűnés történik és a főhős próbálja kideríteni, hogy mi is történt valójában. Ezt persze tetézi az, ha mindez valahol az istenhátamögött helyezkedik el, az időjárás pedig komor, ködös. Általában valami kísértetjárta sztorinak indulnak, aztán kiderül, hogy sima bűntény történt, csak a gyilkos a misztikum ködébe próbálja elrejteni a tettét.

A szerző pedig pontosan ezt követte helyszínként: a ködös, sötét, őszi, komor Wales egyik udvarházába helyezte el a regényét.

A főhősnőnk Catherine, aki ide szegődik el nevelőnőnek. Ez persze csak álca, hiszen az előző nevelőnő a testvére volt, Emily, aki állítólag öngyilkos lett. De csak ennyit információt kapott róla, kurtán-furcsán, így nekiindul, hogy kiderítse az igazságot.

A kezdés pedig elég borzongató: egy szótlan kocsis, aki annyit mesél csak, hogy az erdő veszélyes, rejtélyes és nem szabad oda benni, az időjárás és évszak pont ehhez ad komor hátteret. Catherine megérkezvén sem tud szabadulni a rossz érzéseitől, hiszen a hatalmas házban alig laknak, minden hideg, sötét, poros, a házvezetőnő elég mufurc, a ház ura és annak leánya pedig több, mint furcsa. A megérkezését követően pedig szinte azonnal történik egy újabb haláleset...

De Rosie Andrews nem elégszik meg csak ezzel a helyszínnel, hiszen kapunk egy másikat is, egy szénbányát, amiben embertelen körülmények között dolgoznak az emberek, szinte éhbérért. Ehhez a helyszínhez pedig megkapjuk a másik "főszereplőt", Arthurt, aki a helyi orvos unokája, és aki messziföldről érkezett azért haza, hogy a ház urát meggyőzze arról, hogy a birtokán lévő erdőt ne bolygassa. Érkezésével és kutakodásával pedig ő is eléggé belenyúl a darázsfészekbe.

Kicsit fura volt nekem ez a párosítás, hiszen az egyik nagyon gótikus és misztikus volt, a másik pedig rettentően földhözragadt az akkori emberek problémáival, de éreztem, hogy a két szál valahogyan kapcsolódni fog egymáshoz és csak ki kell várnom, hogy összeérjen a két történet, ami persze a regény végén meg is történt.

A feszültség pedig nőttön-nőtt. Nemcsak a helyszínek borús hangulata, hanem egyrészt az is, hogy mindenki szinte rejtegetett valamit (még a főszereplők is), másrészt pedig az időről-időre kapott apró történetmorzsák is mind inkább alakították a regény légkörét.

Amivel igazán problémám volt, hogy túl sokat akart szerintem a szerző - misztikusnak is lenni, gótikusnak is lenni, legyen benne természetfeletti szál, de mellette legyen benne teljesen hétköznapi tragédia is. Ez itt és most nem ment szerintem annyira, nekem kissé túlbonyolított lett a történet és egy idő után volt, hogy itt-ott elveszítettem a fonalat. Azért az írónő tud valamit, hiszen bár az egyik titkot aránylag hamar megfejtettem, de a másik megfejtése teljes meglepetésként ért.

Az apróbb problémáimtól eltekintve a regény gyorsan olvasható, a fordítás nagyon jól sikerült, a fejezetek voltak annyira rövidek és olyan izgalmas végűek, hogy mindig tovább és tovább akartam olvasni, míg egyszer csak vége lett a regénynek:). Nem mondom, hogy minden kérdésemre választ kaptam, volt, ami sokáig elgondolkodtatott, ez részben előnyére, részben hátrányára vált a történetnek.

Összességében azonban nem egy rossz regény ez, egy borús, ködös őszi estére bekuckózva kíváló olvasmány, amit azoknak ajánlok, akik szeretik az ilyen kicsit gótikus hangulatú, rejtélyes regényeket.

Borító: Nem rossz, sok részletében utal a történetre, bár nekem ez így picit meseszerű

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: az alaptörténet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: néhol hátborzongató, néhol megdöbbentő

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban további KULT Könyvek után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Egyetlen rossz döntés egy életen át tartó fájdalomhoz vezet, és csak isten a tudója, hogy még mi mindenhez.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 21 - Könyv és más
Október 24 - Readinspo
Október 26 - Kelly és Lupi olvas
Október 28 - Szembetűnő

Október 30 - KönyvParfé

Sarah Adams: Ha Rómában jársz

 

Tavaly nagy sikert aratott a magyar olvasók körében Sarah Adams Csalóka szerelem című kötete. A jó hír, hogy idén sem maradunk az írónő művei nélkül, hiszen a Next21 Kiadó gondozásában megjelent a Ha Rómában jársz, ami egy híres énekesnő és egy kisvárosi pitebolt-tulajdonos románcát meséli el. Ha érdekel, hogy mit gondolnak erről a szuper romantikus komédiáról a bloggereink, illetve játszanátok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért, tartsatok velünk!

Next21 Kiadó, 2023

352 oldal

Fordította: Nagy Marietta

Goodreads: 3,99

Besorolás: romantikus, chick lit

„Audrey ​Hepburn klasszikus filmjének, a Római vakációnak felújítása – mókás, szellemes: igazi lassan kiforró romkom.” – Abby Jimenez, a Barátnak tartalak című bestseller szerzője

NPR – Az év egyik legjobb könyve

Amelia Rose-t Rae Rose művésznéven ismerik rajongói. Kiégett, már évek óta fenn kell tartania a „pophercegnő” imázst. Ihletet merít kedvenc Audrey Hepburn filmjéből, a Római vakációból, és az éjszaka közepén autóba ül, hogy Rómába hajtson. Na jó, a Kentucky állambeli Rome-ba.

Amikor Noah Walker rátalál Ameliára a háza előtt, lerobbant autóval, rögtön közli, se ideje, se türelme problémás celebekre, így is elfoglalt. Jobb belátása ellenére megengedi a lánynak, hogy ott maradjon nála a vendégszobában – de csak ameddig megjavítják az autót, utána mehet Amelia, amerre lát.

Noah-nak lassan feltűnik, hogy a sztárallűröket félretéve milyen kedves és mókás ez a lány, aki a rivaldafényben töltött évek alatt egészen magányos lett. A fiú akarata ellenére közel kerül hozzá, és Amelia sem marad közömbös a bájos kisváros és a morcos idegenvezető iránt. De mint tudjuk, végül Audrey Hepburnnek is haza kellett utaznia Rómából.

Igazából Róma és Audrey Hepburn klasszikus filmje, a Római vakáció hozta meg a kedvemet a könyvhöz. Ja, meg persze a híres énekesnő, kontra "hétköznapi" pasi szerelmi történetet is. Sajnos valamit nagyon félrenéztem, amikor a fülszöveget olvastam, mert valamiért abban reménykedtem, hogy az egyik kedvenc városomban, Rómában fog játszódni a történet és hatalmasat nyeltem, amikor megláttam, hogy nem utazik el a főhősnőnk Európába, hanem marad az Egyesült Államokban, hiszen ott is van egy Rome. De ezen alapból hamar túltettem magam, mert beszippantott a történet - akár az európai Rómában, akár a Kentucky állambeli Rómában játszódott.

A történetünk főhőse Amelia (Rae Rose a művészneve), egy nagyon híres és ismert énekesnő, aki úgy érzi, hogy kezd kiégni a rengeteg munka és magánéleti gondjai miatt, így úgy dönt, hogy kell egy kis pihenő a hatalmas turnéja előtt. Mivel kedvenc színésznője Audrey Hepburn, akinek szinte az összes filmjét ismeri és imádja, így a nagy kedvence, a Római vakáció alapján Rómába szeretne eljutni. Persze az európai Róma így a turné előtt meglehetősen lehetetlen vállalkozás még az ő számára is, ezért keres egyet az Egyesült Államokban, így jut el a Kentucky állambeli Rome-ba. Persze már az elején kalamajkába keveredik, hiszen a kocsija lerobban, térerő nincs és egy jóképű férfi, Noah siet a segítségére, akit nagy rémületében Amelia sorozatgyilkosnak gondol és esze ágába sincs elfogadnia a segítséget. Miután a félreértéseket tisztázzák, a férfi befogadja addig, ameddig Amelia kocsiját meg nem javítják. Az pedig nem egy óra. Nem is egy nap, hanem jó pár napba telik. Az összezártság és a kisváros "segítsége" pedig közel hozza őket egymáshoz. Elég közel:). De vajon mennyi az esélye a híres sztár kontra "földi halandó" szerelmének?

Forrás

Sarah Adamsot nem ismertem előtte, így nem tudok nyilatkozni a többi könyvéről, de ez a regénye nagyon jól sikerült. Nem is tudom, hogy mivel kezdjem. Nagyon szerettem a váltott szemszöget, így nemcsak Ameliát sikerült megismernünk, hanem Noaht is, minden szerethetőségével és sebezhetőségével együtt. Hamar kiderült, hogy miért ilyen "mufurc" és miért kerüli annyira Ameliát, még úgy is, hogy láthatólag bejön neki. Nagyon könnyű volt őt megkedvelni és szurkolni azért, hogy sikerüljön a lány szerelmét elnyernie és hogy meg is tudja tartani. Egy kedves, a családjáért és a barátaiért mindent megtevő, a múltban történtek miatt azért kissé zárkózott srác, aki istenem! Pitéket süt! Hát már ezért is imádtam:).

Ahogyan Amelia is kapott egy nagyon fájdalmas háttértörténetet, bizonyítva, hogy nem minden arany, ami fénylik. Megismerhettük, hogyan lett sztár, mivel járt a sztárság és végül, hogyan lett teljesen magányos, sőt zárkózott ő is. Kifelé csupa mosoly és udvarisság, belül pedig üvölteni tudott volna a fájdalomtól.

A két főhős között pedig rettentő jól működik a kémia. A szerző nem siettette el a dolgokat köztük, megadta a gyanakvás, a lassú barátság, majd a szerelem szép ívét és a kettős szemszög ezt csak még inkább szerethetővé tette.

És persze nem szabad megfeledkeznem a kisvárosról sem. IMÁDOM a kisvárosi történeteket. Ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki segít (vagy nem:D), azzal, hogy mindenbe beleavatkozik, mindenbe belekotnyeleskedik. Itt is van egy "segítő" háttér, Noah három lánytestvére, egy "pótnagymami" és a pitebolt egész vásárló közönsége. Egyszerűen nem tudnék közülük választani, hogy kit emeljek ki, mindenkit egyszerre imádtam.

A történet pedig, bár kevés időt ölel fel, de lassú, nyugodt folyamban halad, mindennek megadva az idejét, épp, ahogy egy kisvárosban zajlik az élet. A végefelé picit felgyorsulnak az események, de legalább Noah is betekintést kap abba, hogy mivel is jár, ha Amelia párja lesz (lenne).

És, hogy a történet jó véget ér-e vagy olyan keserédes lesz, mint a Római vakációé? Ezt nem árulom el Nektek, ehhez el kell olvasni a regényt.

Összességében imádtam ezt a könnyed, szórakoztató, szívmelengető romantikus történetet, ami ajánlok egy nyári nyaralásra, egy esős délutánra mindenkinek, aki szereti a romantikát és a kisvárosi történeteket.

Borító: Aranyos, utal a történetre

Kedvenc karakter: Noah, Amelia és a kisváros közössége

Szárnyalás: a történet és a helyszín

Mélyrepülés: Susan és az igazság

Érzelmi mérce: édesen romantikus

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során az írónő megismerésére koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy Sarah Adams-hez kapcsolódó kérdést, a ti dolgotok pedig beírni a helyes választ a Rafflecopter megfelelő dobozába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hány gyermeke van az írónőnek?

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Április 28 - Fanni’s Library

Április 30 - Kelly és Lupi olvas

Május 04 - Csak olvass!

Stacey Halls: Mrs. England

 

Stacey Halls a boszorkányos témájú, Familiárisok című regényével robbant be a magyar könyvpiacra két évvel ezelőtt, és tette rajongójává a 21. Század Kiadó olvasóit. A Mrs. England már a harmadik regénye, amelyet olvashatunk tőle magyar fordításban. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk az írónő legújabb szerzeményéről!

XXI. Század Kiadó, 2022

350 oldal

Fordította: Simonyi Ágnes

Goodreads: 3,99

Besorolás: történelmi fikció

Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.

A zárkózott és visszahúzódó Lilian csekély érdeklődést mutat gyermekei és elragadó férje iránt, és távolról sem az „a ház angyala”, akinek Ruby gondolta. Bár a barátságos, élénk Charles örömmel fogadja a dadát a családban, Rubyt egy sor különös esemény arra kényszeríti, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. A cselédek által kiközösített, és magát egyre kényelmetlenebbül érző dadának szembe kell néznie a démonaival, megelőzendő, hogy a történelem megismételje magát.

Elvégre nem létezik tökéletes család – ezt neki igazán tudnia kell.

Stacey Hallsnek nem ez az első megjelent regénye itthon, de remélem nem is az utolsó! Én A lelenc című regényénél figyeltem el rá (értékelés ITT) és döntöttem el, hogy ami itthon megjelenik tőle, azt el szeretném olvasni. Így nem volt kérdés, hogy a Mrs. England lesz a következő, amit a kezembe veszek.

A történet szerint Ruby May egy nagyon híres "dadaképző" friss növendéke, aki az oktatásán túl ösztönösen is nagyon jól bánik a kisgyerekekkel. Mégis új munkát kell keresnie, mert a család, akiknél megbecsülték és nagyon szerették, Amerikába költözik és a dada nem akar külföldre menni. Így egy újabb családot keresnek neki és a nyüzsgő Londonból vidékre költözik, ahol Mr. és Mrs. England négy csemetéjének keres új dadát.

Ruby nagy lendülettel veti bele magát az új munkába, picit azért félve, hogy elég lesz-e ő négy kisgyerek mellé, de szépen veszi az akadályokat. Azonban ő is felfigyel arra a furcsaságra, hogy minden ügyes bajos dologgal (a gyerekeket is beleértve) a ház urához kell fordulnia. A ház úrnője, Mrs. England visszahúzódó, a napi tevékenységekben ritkán vesz részt, a gyerekeivel pedig látszólag még kevésbé foglalkozik.

Főhősnőnk valami rosszat sejt a háttérben, de úgy dönt, hogy ehhez semmi köze, ő a gyerekek miatt van itt és őket szépen el is látja. De bármennyire is ki szeretne maradni mindenből, az, hogy ott él, dolgozik a házban, sajnos ezt nem teszi lehetővé...

Őszinte leszek anno Stacey Halls elsősorban a rejtélyes történetével fogott meg magának. Imádtam, hogy A lelencben is sok rejtéllyel szembesültünk (bár a fő rejtélyre hamar rájöttem magam is), így itt is vártam valami hasonlót. De az is biztos, hogy ebben a regényben az írónő nem sieti el a dolgokat. Szépen lassan és még annál is lassabban alakul a történet. Eleinte nem is értettem nagyon, hogy miért "Mrs. England" a regény címe, hiszen eleinte az úrnő alig szerepelt a történetben, a főhős minden téren Ruby May, a dada. Ő egy rettentő erős fiatal nő, hiszen egyedül, minden segítség nélkül felvételizett a híres dadaképzőbe, majd azt sikeresen elvégezve, egyedül állt helyt teljesen idegen családok kisgyermekei mellett. Ahogy minél jobban belemélyedünk a történetbe, úgy derül ki, hogy az ő élete sem fenékig tejfel, egy borzalmas dolog vet árnyékot minden döntésére és marasztalja Angliában, bármilyen különleges és jól fizetett állás is várná a tengertúlon. (a történet elején nem is értettem, hogy miért mond inkább fel és miért nem utazik el az általa imádott családdal és pici babájukkal Amerikába). A miértre persze fény derül a történet olvasása során, meg is értem valahol, de egyetértek Mrs. England, a történet végén adott tanácsával.

Ahogy nagyon sok akkoriban élt, jó munkát szerzett fiatal nőnek, Rubynak is megvolt az otthoni, szegénységben élő családja, akik várták / elvárták, hogy a lány a fizetésének a felét hazaadja. Értem és tudom, hogy ez volt a bevett szokás akkoriban, de egy idő után engem rettenetesen zavart, amikor a kapott levelek jó része csak arról szólt, hogy mit akarnak venni az elküldött pénzből és mikor kapják már meg :(.

A szerző továbbra is a leírások mestere, egyszerűen mesésen írt a vidéki földbirtokosok életéről. Imádtam minden percét ahogyan a házról, a cselédekről, a rendezvényekről, a gyerekek (és a dadák) mindenkori életéről mesélt. Amíg olvastam, teljesen beleéltem magam a történetben, mintha én is ott lettem volna a csendes, rejtélyekkel teli házban, együtt kirándultam volna a gyerekekkel és a dadával a környéken, részt vettem volna a családi rendezvényeken.

És a rejtély.. komolyan mondom, hogy minden végigfutott a fejemben, hogy mi lehet mrs. England rejtélye (ezzel nem spoilerezek, mert erre bárki rájöhet a címből is, hogy őt veszi körbe valami, amit próbálnak titkolni). Szépen lassan kiderült, hogy ez se lehet, az se lehet, amikre gondoltam, akkor viszont mi? Hát annyit elárulok, hogy nagyjából kitalálható a rejtély egy része, a másik fele viszont... meglepetéssel szolgált nekem. Azt is megosztom veletek, hogy a könyv háromnegyed részéig szépen evickélünk a langyos vízben - bár tudom, hogy ez most így nem hangzik valami jól. Hiszen érdekesek a leírások, a napi tennivalók megismerése, az élet egy ilyen vidéki házban, de nagyon várjuk a rejtély megfejtését, mert az körbelengi az egész történetet és feszült várakozást idéz elő. Én speciel már tűkön ülve vártam, hogy derüljön már ki valami végre, mert mindjárt vége a regénynek és még semmi... Aztán az írónő belelendült és az utolsó negyedben jött a katarzis, a csúcspont... és végre kiderült minden.

És a történet vége? Valahol megnyugtató a befejezés és mindenki révbe ér. Én azonban nem értettem egyet Ruby döntésével, mert bár a családi háttere miatt tudom, hogy a legjobbat akarta, de ez az ő élete.. és támogatni a családját bárhonnan tudná.

Összességében ismét egy nagyon jó történetet olvastam Stacey Hallstól, bár nekem A lelenc című regényét nem tudta most ez a történet túlszárnyalni. Ettől függetlenül ajánlom bárkinek, annak is, aki már olvasott az írónőtől és annak is, aki még csak most hallott róla először.

Borító: Csodaszép, illik Stacey Halls további könyveihez és természetesen a történethez is!

Kedvenc karakter: Decca

Szárnyalás:  Ahogy May a gyerekekkel képes bánni

Mélyrepülés: ami a háttérben történt

Érzelmi mérce: bánat, szeretet, kicsi öröm.. van mindegyikből

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Könyvünk helyszíne az angliai Yorkshire. Játékunkban az a feladatotok, hogy végigfussatok az állomások bejegyzésének szövegén, és keressétek meg, mely szó alá linkeltünk be egy fotót a yorkshire-i tájról. Minden állomáson ugyanazt a fotót látjátok majd.
A Rafflecopter dobozba azt a szót írjátok, amely alatt a linket találtátok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Július 20 - Csak olvass!
Július 22 - Utószó
Július 24 - Olvasónapló
Július 26 - Szaffi polca
Július 28 - Könyv és más
Július 30 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 01 - KönyvParfé
Augusztus 03 - Zakkant olvas
Augusztus 05 - Readinspo

Shunmyo Masuno: Nyugalom

 

A 21. Század Kiadónak hála nemrég csodás kiadásban jelent meg Shunmyo Masuno NYUGALOM című könyve! A kerttervezőként is dolgozó japán szerzetes második magyarul megjelent könyvében segít olvasóinak megszabadulni felesleges félelmeitől, szükségtelen szorongásaitól. Tartsatok bloggereinkkel az elfogadáshoz vezető úton, és ne feledjétek, hogy a blogturné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet!

XXI. Század, 2022

208 oldal

Fordította: Laik Eszter

Goodreads: 3,75

Besorolás: önsegítő, önfejlesztő

Félsz?

Tartasz ​valamitől?
Szorongsz?
Shunmyo Masuno könyvéből kiderül, hogy aggodalmaid többsége egyszerűen nem igazolódik be.
Gondolj bele: hányszor fordul elő, hogy a mindennapjaidat megmérgezi egy rossz sejtelem, de amitől féltél, végül nem következik be!
Az életedet jobbá, szebbé, élvezetesebbé teheted pusztán azzal, hogy megszabadulsz felesleges félelmeidtől.
• Ne hasonlítsd magadat másokhoz – a nyugtalanságod oroszlánrésze máris elillan;
• Szabadulj meg a felesleges dolgoktól, a lehető legegyszerűbb életet éld;
• Ne keresgélj, ne rohanj, ne hagyd, hogy megszállottságok legyenek úrrá rajtad;
• Értelmezd pozitívan a dolgokat – egyedül rajtad múlik a döntés, hogy boldog vagy, vagy boldogtalan;
• Ne áraszd el magadat túl sok információval;
• Szállj ki a versengésből – a zen így kerüli a stresszt;
• Aggódás helyett inkább cselekedj – ezáltal kétségtelenül jobbra fordulnak a dolgok.
Ez a könyv eszköz, amelynek 48 leckéje és csaknem 30 zen szólásmondása segít abban, hogy elfogadd magadat, és örömödet leld a korábbinál nyugodtabb, higgadtabb, pozitívabb énedben.

Valószínűleg öregszem, mert egyre inkább tetszenek az ilyen tartalmú könyvek, szeretném az életemet minél nyugodtabban, minél kevesebb stresszel leélni. Ez a könyv pedig ehhez ad ismételten segítséget.

A szerző egy négyszázötven éves zen buddhista templom vezető papja, "mellesleg" díjnyertes zenkert-tervező és Japán egyik elsőrangú művészeti főiskoláján professzorként környezettervezést oktat. Egyszóval minden adott, hogy egy valódi hozzáértőtől kapjunk útmutatást, még ha csak könyv formájában is (sokat megadnék, ha tudnék japánul és esetleg személyesen is elbeszélgethetnék az úrral).

A könyv 5 fő részből áll, amelyek mind-mind segítenek a mindennapi életben elérni a "zen" állapotot vagy legalábbis megközelíteni azt.

Az első részben a szerző próbál segíteni abban, hogy a mindennapok szorongásait és aggodalmait hogyan "tartsuk féken". Ez fontos rész volt a számomra, mert rettentően tudok aggódni és szorongani dolgok miatt (magánéleti, pénzügyi, megélhetési és még sorolhatnám). Ilyenkor még aludni se nagyon tudok. Az itt olvasott tanácsok szerintem nagyban segítenek majd abban, hogy ezeket a dolgokat lazábban vegyem és könnyebben tudjam elengedni őket.

A második részben abban kapunk segítséget, hogy azokra a célokra koncentráljunk, amelyeket itt és most érhetünk el. Ami a kedvencem volt ebben a fejezetben, amikor a reggel és az este fontosságáról beszélt a szerző.

Én mindig is lusta voltam, imádtam sokáig ágyban heverészni, amíg megtehettem. El is ment vele a fél napom, mire összeszedtem magam ilyenkor, már nem sok maradt a napból. Amióta van kutyám, azóta a hajnalok, a kora reggelek már legtöbb esetben a természetben, a réten, az erdőben találnak. Eleinte nagyon morogtam miatta, hogy "itt a hétvége és én ilyenkor is alvás helyett a kutyával sétálok", de mára már nagyon megszerettem. Abszolút felébredek, imádom a csendet, azt, hogy ilyenkor Rafié és enyém az erdő és a rét (meg persze a benne lévő állatoké:). Mire hazaérek, kellemesen kifáradunk, de ez más fáradság. Utána sokkal több energiával állok neki akár a munkának, akár a főzésnek, akár bármi másnak ami még előttem van.

És az este... az a másik. Régebben mindig olvastam, de manapság sokszor videójátékozunk vagy valamilyen filmet, sorozatot nézünk. Persze ez mindig nagyon sokáig tart, későn kerülök ágyba és így nehezebben is pihenem ki magam. Ráadásul a játéktól a filmtől még sokáig fel vagyok pörögve, ami még inkább nem segít a pihenésen. A szerző pedig erre az esetre is nagyon jó tanácsokat adott, amelyeket szeretnék megfogadni!

A harmadik rész nagyon érdekes, mert próbál arra a részünkre hatni, amelyik állandóan versengeni akar. Nem arra ösztönöz, hogy mutasd meg, hogy Te vagy a jobb, hogy állandóan küzdj valamiért, hanem, hogy legyél toleráns, köszönd meg, amit kapsz és ami történik veled, ne halogasd a dolgokat és ne idegesítsd magad azon, ha valamiért veszítesz. Ez a rész számomra nagyon fontos volt, hiszen "oroszlán csillagjegyűként" eszméletlenül versengő vagyok és ha valami nem úgy sikerül, ahogy én akarom, rettentően ki tudok borulni miatta (ezzel a barátaim lelkesen bólogatva értenének egyet :).

Megtanít helyesen lélegezni, amivel szintén le tudod magad nyugtatni és arra is, hogy mit jelent az "otthon", ahol ki tudod magad pihenni és békére lelsz.

A negyedik részben a kapcsolatok fontosságáról olvashatunk. Hogyan alakíthatunk ki jó kapcsolatokat és milyen módon szabaduljunk meg a rosszaktól. Ez szerintem mindenki számára fontos, hogy milyen emberekkel veszi magát körül. Segít abban is, hogy jobb emberré válljunk, kérjünk segítséget, ha kell, ismerjük be a hibáinkat, ápoljuk a már meglévő kapcsolatainkat és sokszor inkább legyünk jó hallgatóság, mintsem ész nélkül fecsegjünk.

Az ötödik rész pedig olyan dolgokkal foglalkozik, mint a pénz, a betegségek, a szerelem, a házasság, a gyerekek, az öregség és végül a halál. Hogyan viselkedjünk a párunkkal, hogyan legyen boldog családunk, hogyan ne hagyjuk el magunkat öregkorunkra se és hogyan dolgozzuk fel a gyászt és azt, ha közeleg a vég.

Összességében imádtam a könyvet, sok olyan tanácsot adott, amelyeket már olvastam - és ezáltal megerősítettek, hogy tényleg ez a helyes út és sok újat is megismerhettem, amelyeket igyekszem majd megfogadni.

Amin éreztem, hogy ez a könyv eredetileg az amerikai üzletembereknek íródhatott, hogy sok esetben olyan tanácsokat és példákat hozott fel, amelyek az üzleti életben fordulnak elő és azokat segíthetik. Ez picit furcsa volt nekem a sok távol-keleti, buddhista, zen tanácsok mellett. De ettől függetlenül mi, "földi halandók" is kaptunk segítséget, méghozzá nem is keveset.

A könyv is úgy lett kialakítva, hogy a mérete miatt el tudd magaddal vinni bárhová, a kemény fedele védelmet ad a benne lévő bölcs tanácsoknak. A borító érintése pedig számomra abszolút megnyugtató érzést ad.

Mindent összevetve örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet és ajánlom mindenkinek, aki szeretné az életét egy picit nyugalmasabb mederbe terelni. Tényleg jó ötleteket találhattok ehhez a könyvben!

Borító: Gyönyörű, pont olyan nyugalmat áraszt, mint a könyv tartalma

Szárnyalás: a könyv tartalma

Mélyrepülés: -

Értékelés:  

 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Japán csodálatos ország telis-tele olyan helyekkel, amik örömöt és pihenést hoznak a szívünkbe, akkor is, ha csak képen nézzük őket. Minden állomáson találtok egy ilyen helyet (épületet, tavat, hegyet, etc.), és szeretnénk, ha kitalálnátok a várost vagy a prefektúrát, ahol található! Helyes válaszaitokat a rafflecopterbe várjuk!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Május 11 - Booktastic Boglinc
Május 13 - Fanni's Library
Május 15 - Csak olvass!
Május 17 - Nem félünk a könyvektől
Május 19 - Hagyjatok! Olvasok!
Május 21 - Könyv és más
Május 23 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Május 25 - Kelly és Lupi olvas
Május 27 - Readinspo

Christina Lauren: Nem mézes hetek

Februárban új Christina Laurens regény került a könyvesboltok polcaira, ezúttal a 21. Század Kiadó gondozásában. Az ellenségekből szerelmesek történet egyszerre ígér érzelmes és humoros kikapcsolódás a romantikus regények rajongóinak.

XXI. Század Kiadó, 2022

352 oldal

Fordította: Lévai Márta

Goodreads: 4,01

Besorolás: romantikus, chick-lit

Olive és Ami ikrek. Ami mindent bezsákol, Olive-nak viszont folyton pechje van, és ezt már meg is szokta. Kettejük közt vitathatatlanul Ami a bajnok... még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas.

Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz?

De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

A sok komoly könyv után szükségem volt egy kis könnyedségre, ezért is választottam ezt a regényt a következő olvasmányomnak. Arról persze nem tudtam, hogy a „szerző neve” két írót is takar, ez csak azután derült ki számomra, hogy a regény befejezése után utánanéztem a „szerzőnek” és a műveinek. Őszintén szólva számomra nem tűnt fel, hogy ketten írták, nem voltak „jobb” és „rosszabb” részek; amit problémának láttam, azt a regény egészében láttam, nem részekben.

A történetünk egy ikerpár pechesebbik feléről, Olive-ről szól, aki abban a szerencsében? Vagy pechben? Részesül, hogy ő mehet el nászútra a nővére helyett a gyönyörű Hawaiira. A nővére ugyanis férjhez megy, de az esküvőn szinte az egész násznép – beleértve a vőlegényt és a menyasszonyt is, ételmérgezést kap és, hogy ne vesszen kárba a csodálatos nászút, így Olive utazik el rá. Persze kell hozzá egy „férj” is, aki nem is lehet más – hogy a főhősnőnknek üröm is legyen az örömben, mint a rettentően utált vőfély. Ami még hab a tortán, hogy kénytelenek eljátszani a szerető férjet és feleséget, hiszen nem szabad kiderülnie, hogy nem azok foglalták el a szállást, akik eredetileg kapták…

Eredendően én rettentően imádom az ilyen „utáljuk egymást, de aztán úgyis egymásba szeretünk” történeteket. Meg sem tudom számolni, hogy hány ilyet olvastam, úgyhogy az elvárásaim elég magasak voltak. Főleg, hogy láttam a goodreads pontozását a regénynek, ami egyáltalán nem volt rossz. És mit kaptam? Lássuk…

A regény kezdete nekem egy az egyben a „Bazi nagy görög lagzi” esküvőre készülő jelenete volt. Megvan mindenkinek? Hatalmas család, mindenki készülődik, óriási a káosz. IMÁDTAM! Ahogy azt is, hogy Olive-nak mekkora családja volt. A mi családunk aránylag kislétszámú volt, úgyhogy elképzelni se tudom, milyen, amikor az embernek huszonvalahány unokatestvére van :D. De ez, amellett, hogy sok ajándék kell karácsonykor :D, rettentő pozitív, ami átjött a történeten is. Támaszt nyújtanak (néha túl sokat is:)) és bármi is történik, összetartanak.

A mézeshetekről szóló részek pedig sok pillanatában a „Kellékfeleség” című filmre emlékeztetett. Gyönyörű helyen (Maui szigete), csodálatos szállodában és különleges szolgáltatásokkal kényeztetve pihentek a hőseink. Olyanok voltak a körülmények, hogy szerintem még az ördöggel is összejött volna Olive ilyen feltételek mellett :D. De nem, Ethan nem volt ördög, sőt, kiderült, hogy a sok félreértés miatt van kölcsönös utálat köztük. Amit én viszont itt nagyon hiányoltam – egyrészt a kémiát kevésnek éreztem a két fél között – pedig a női írók nagyon fülledt szerelmi jeleneteket tudnak írni és nagyon pezsgő kémiát, másrészt pedig néha jól jött volna pár Ethan szemszög. Vagy legalábbis több háttérinfó a férfi főhősről. Nem mondhatnám, hogy túl sok minden kiderült róla, nem is tudtam nagyon kötődni hozzá. Ez a nyaralás nekem picit langyosra sikerült, történt ez meg az, voltak vicces pillanatok, de összességében lehetett volna több fülledtség is benne.

Ami az egészet viszont egy új szintre emelte, az számomra a hazatérés utáni rész. Ott végre picit fellendült az egész történet, volt egy kis dráma, izgalom, sok-sok félre és meg nem értés. Ennél a résznél szó szerint nem is tettem le a könyvet, mert annyira kíváncsi voltam a végkifejletre (pedig azért sejthető volt, lévén, hogy ez nem egy dráma :)).

Olive szemszögét viszont szerettem nagyon, sok hasonlóságot fedeztem fel köztünk – nekem is volt olyan peches időszakom, mint neki, amikor képes voltam még a sivatagban is szakadó esőben nézni a naplementét :D. Csinált ő is butaságokat, de azért, amit a testvéréért tett, bár kemény lépés volt és elég rizikós, de nagyon becsültem érte.

A történet vége pedig? VÉÉÉÉÉGRE kaptunk egy kis Ethan szemszöget – már ezért is érdemes volt idáig eljutni :), de akik ismerik ezt a műfajt, azoknak nem nyújt túl nagy meglepetéseket a befejezés.

Összességében szerettem ezt a regényt, egy könnyed nyári olvasmány mindazoknak, akik szeretik a romantikát. Kisebb hibái vannak, de egy délutáni / nyaralós / pihenős kikapcsolódásra tökéletes.

Borító: nagyon tetszik, látványos, figyelemfelkeltő és tökéletesen illik a történet hangulatához

Kedvenc karakter: Olive és Olive családja

Szárnyalás: a miután hazatértek rész

Mélyrepülés: Dane

Érzelmi mérce: romantikus, humoros

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Minden állomáson egy-egy betű halmot találtok. A betűket helyes sorrendbe rendezve Christina Lauren egy-egy, magyarul megjelent regényének címe olvasható össze. A feladat: az adott könyvcím beírása a rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

EEEEÉHKMMNSTZ

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Március 05 – Angelika blogja
Március 07 – Sorok között
Március 09 – Olvasónapló
Március 11 – Kelly & Lupi olvas
Március 13 – Fanni’s Library

James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány

 

A Nagy ​Panda és Kicsi Sárkány című felnőttekhez szóló, bájosan illusztrált könyvben filozofikus gondolatokon keresztül ismerkedhetünk meg a buddhista életfelfogással.

Tartsatok bloggereinkkel, és olvassátok el, ők mit gondolnak James Norbury könyvéről! Ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet a 21. század kiadónak jóvoltából!

XXI. század kiadó, 2021

160 oldal

Fordította: Laik Eszter

Goodreads: 4,52

Besorolás: aforizma, filozófia

Vezérlő ​fény a sötétebb hónapokban – gyönyörű, illusztrált kiadvány két barátról, és elgondolkodtató utazásukról, amelyet a buddhista filozófia inspirált.

– Mi fontosabb – kérdezte nagy panda –, az utazás vagy a megérkezés?

– Az útitárs – mondta kis sárkány.

Nagy panda és kis sárkány barátok. Együtt utaznak végig az évszakokon, nappalokon és éjszakákon, esőben és napsütésben. Miközben kint vannak a természetben, reménnyel és inspirációval telíti őket a környezetük, hogy rájöjjenek, még a legsötétebb napokon is ott a bizonyosság: a tavasz mindig visszatér.

Érezd át nagy panda nyugalmát, aki mindig eszünkbe juttatja, hogy mik az igazán fontos dolgok, és nem mulasztja el kiélvezni az apró, egyszerű pillanatokat.

Fedezd fel mindennapjaid világát kis sárkány kíváncsi tekintetével, akinek, bár a termete kicsi, a szíve nagy.

A két barát utazása a folyton váltakozó évszakokon át tart – csatlakozz hozzájuk, ahogyan rájönnek, hogyan éljenek a pillanatban, békéljenek meg a bizonytalanságokkal, és merítsenek erőt, hogy együtt legyőzzék az életben felbukkanó akadályokat.

Ezzel a könyvvel még tavaly találkoztam és már akkor úgy éreztem, hogy ez nekem KELL. A megérzésemet tettek is követték, így ma már a polcomon csücsül ez a gyönyörűség.

A szerző a köszönetnyilvánításban leírja, hogy mennyit házalt ezzel a könyvvel, mire végre valaki HITT benne és hajlandó volt a kiadásra. Én rettentően örülök neki, hogy végül sikerült kiadót találnia és széles körben ismertté is tenni. Nem mondom, hogy hiánypótló mű, mert ilyen filozófikus témában vannak ennél jóval bőségesebb tartalommal bíró könyvek is, de ennyire cuki - kevés van.

A történet szerint a nagy panda és a kis sárkány találkoznak és együtt folytatják az útjaikat. Hogy hová tartanak? Szerintem lényegtelen. De az mindenképpen lényeges, hogy HOGYAN. Egymást segítve, bátorítva. Mindezt tündéri képekkel illusztrálva. Komolyan mondom, hogy nem tudom, mi kötött le jobban, a nagy panda bölcs tanácsai vagy a hozzájuk tartozó illusztrációk. Mert mind a kettő külön-külön is megér egy nézegetést/olvasást, de együttesen mindenképpen kihagyhatatlanok.

Az utazás négy évszakon keresztül történik, azok minden szépségével és jellegzetességével együtt és örök érvényű gondolatokat oszt meg velünk a szerző. Az aprócska sárkányba akár magunkat is beleképzelhetjük, a rengeteg kérdésével, megoldhatatlannak tűnő problémáival, amire a bölcs panda mindig megfelelő, elgondolkodtató és megfogadandó tanácsokkal szolgál. 

A könyv maga nagyon szép kivitelű, keménytáblás, vastag, jó minőségű lapokból áll, amelyeken az illusztrációk - legyenek azok fekete-fehérek vagy színesek, nagyon jól mutatnak.

Őszinte leszek, nem hittem volna, de a könyvet, amióta itt van nálam, már számtalanszor végiglapoztam. Amikor jó kedvem van/volt vagy amikor szomorú vagyok/ voltam. Egyszerűen nem tudok betelni sem a képekkel, sem a hozzá tartozó gondolatokkal. Legszívesebben egyik-másik képet kinyomtatnám és felragasztanám a falra. A könyv egyszerre szórakoztat, melengeti meg az ember szívét és közben talán egy-két problémájára is választ ad. Segít abban, hogy semmit se vegyünk véresen komolyan, hogy holnap is van nap, mindent meg lehet próbálni újra és hogy merjünk... barátkozni, változtatni, belevágni valami újba és ÉLNI.

Azt hiszem, hogy ezt a könyvet minden korosztály nyugodtan forgathatja, hiszen egyszerűen, érthetően, de mégis nagyon bölcs gondolatokkal gazdagíthat bennünket, a szemnek kedves illusztrációk pedig a gyerekeket is lekötheti. Mindenkinek ajánlom!

Borító: Egyszerűen tökéletes

Szárnyalás: A történet? Az illusztrációk? Az üzenetek? Vagy inkább így együtt az egész

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: a lelkemet simogatta

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

James Norbury gazdagon illusztrált könyvének két főszereplője Nagy ​Panda és Kicsi Sárkány, ezért úgy gondoltuk, hogy még több pandával és sárkánnyal ismerkedtetünk meg titeket! Találjátok ki, hogy melyik mesében található az egyes állomásokra kitett kép, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Január 21 - Hagyjatok! Olvasok!
Január 23 - Angelika blogja
Január 27 - Sorok között
Január 29 - Csak olvass!
Január 31 - Olvasónapló

Február 1 - Kelly és Lupi olvas
Február 2 - Ambivalentina
Február4 - Könyv és más
Február 6 - Readinspo
Február 8 - Booktastic Boglinc

Sarah Pearse: A szanatórium

 

A 21. Század Kiadó jóvoltából egy igazán izgalmas, fordulatos pszichothrillert vehetünk kézbe ezúttal, amely egy sötét titkokkal teli szállodában játszódik, amely sok-sok évvel korábban tüdőszanatóriumként működött. Ezúttal hat bloggerünkkel követheted végig a nyomozást egy sorozatgyilkos után, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a regényből.

21. Század Kiadó, 2021

400 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Goodreads: 3,41

Besorolás: krimi, thriller

Nem ​akarsz továbbállni.

Vagy már nem is tudsz?

A Le Sommet baljós épület, az erdőben bújik meg, vészesen meredek hegycsúcsok árnyékában, és régóta nyugtalanító szóbeszéd tárgya. Eredetileg szanatórium volt, aztán sokáig üresen állt, csak nemrég újították fel. Luxushotelt nyitottak benne, impozáns, eldugott pihenőhelyet a svájci Alpokban – márpedig ez az utolsó hely, ahová Elin Warner menni akar. Ugyan nyomozó, de jelenleg nem jár be dolgozni, úgyhogy hirtelenjében nincs jó kifogása, miért ne fogadná el a meghívást. Isaac, az öccse – akivel egyébként Elin egyáltalán nincs jóban –, itt fogja eljegyezni menyasszonyát, Laure-t.

Elin érkezésekor óriási vihar készül. Elin már eleve nyugtalan, úgy érzi, valami nincs rendben ezzel a szállodával. Másnap reggelre pedig Laure eltűnik – Elinnek az ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja öccse menyasszonyát. Minél több idő telik el Laure eltűnése óta, annál inkább bepánikol a vendégsereg. Elinen nagy a nyomás, hogy felmutasson valami eredményt – miközben senki sem sejti, hogy még egy nő eltűnt. Pedig ő lett volna az, aki figyelmeztethette volna a vendégeket, hogy mindenkinek veszélyben forog az élete.

Ez a könyv szintén fenn van Reese Witherspoon könyvespolcán, talán azért is olvasták el olyan sokan. Őszinte leszek, én nem követem ezt a könyvespolcot, de a borító (olyan Stephen King - Ragyogás érzetem támadt a kép láttán) és a fülszöveg (behavazott istenhátamögötti helyen elzárva egy csomó ember köztük egy gyilkos - ez pedig rettentően Agatha Christie érzetet okozott) együttesen kérte / követelte, hogy olvassam el a regényt.

A történet szerint a fiatal nyomozónő, Elin és a barátja Will Svájcba utazik, hogy a lány öccse, Isaac eljegyzési ünnepségén vegyenek részt egy újonnan felújított hotelben. A hotel egy tüdőszanatórium volt, amit miután bezártak, újjáépítettek luxushotelként. De már az építkezésnél gondok adódtak, hiszen az egyik tervezőmérnök nyomtalanul eltűnik... A hotel végül felépül, átadják, tele van vendégekkel, de ekkor hatalmas hóvihar tör ki, lavinák zárják el az utat a hotelhez. A vendégek egy részét tudják evakuálni, de a személyzet jó része és pár vendég - köztük Elin, Will és Isaac is ott ragad. Plusz még valaki, aki brutális kegyetlenséggel kezdi gyilkolni az embereket. Vajon Elin elég lesz ahhoz, hogy kiderítse ki az elkövető? Vajon milyen titkokat rejt a szanatóriumból lett hotel?

Crans-Montanaban egy lerobbant épület, ami 
akár lehetne a regényben lévő hotel
felújítás előtt

Ismételten szerencsés voltam, mert belenyúltam egy szerintem nagyon jó kis krimibe - leültem és egy ültőhelyemben kiolvastam mind a 400 oldalt. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. A szerző annyira jól adagolta az izgalmat, hogy újra és újra továbblapoztam, hogy kiderüljön ki és miért áll a gyilkosságok hátterében.

A helyszín tökéletes volt. Egy istenhátamögötti helyen lévő, régi szanatóriumból átalakított luxushotel. Ahová csak egy út vezet, de az is olyan részen, ami eléggé lavinaveszélyes. És mivel tél van, hóviharok jönnek-mennek, így a lavina is megérkezik, elzárva ezzel a külvilágtól az egész szállodát. Az írónő nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy "végigvezessen minket" a hotelen, különleges lett, ahogy a hotelt átalakították, meghagyva benne pár dolgot, ami a szanatóriumra emlékeztet és amivel még borzongatóbbá téve az egész helyet.

A legborzongatóbb persze a gyilkosunk volt, akit vajmi kevéssé izgatott a külső "armageddon", a hóvihar, a lavina, ő a tökéletes terve szerint végzi ki az embereket. Eleinte csak annyit tippeltem, hogy valószínűleg köze van a szanatóriumhoz a történteknek - nem hiszem, hogy ezzel sokat spoilereztem volna, hiszen a regény címe is ezt sugallja, csak azt nem tudtam, hogy a gyilkos random gyilkol vagy van valami "ésszerűség" abban, ahogy kiválasztja az áldozatokat. Mert eleinte semmi összefüggést nem találtam köztük... Aztán persze lassan összeáll a kép, de addig jó pár izgalmas percet okozott a szerző.

Viszont a szereplők... ők azok, amelyek miatt nem tudok sajnos teljes "pillangót" adni a regényre - illetve kifejezetten a főszereplő miatt. Azt már megtanultuk, hogy minden főhősnek van valami problémája, kinek kisebb, kinek nagyobb, ami kihat az életére / munkájára / párkapcsolatára. Itt is ez történt. Elinnel történt valami borzalmas dolog (én sokáig abban a hitben voltam, hogy valamikor mostanában történt ez a dolog, aztán kiderült, hogy gyerekkorában...), ami kihatott az életére és a párkapcsolatára... aztán a munkájában is történt valami, ami még jobban kikészítette a fiatal nyomozónőt és per pillanatnyilag "kényszerszabadságon" van. Ez eddig szép és jó, ezzel nincs is gond, de azzal igen, hogy én néha úgy éreztem, hogy többet foglalkozunk Elin lelkivilágával és problémáival, mint magával a nyomozással vagy a történettel. Ez mondjuk belefért volna egy Papírpalota stílusú könyvbe, de egy krimibe?

Egy idő után egyszerűen annyira irritált Elin, hogy azt elmondani nem tudom. Ehhez képest ott volt a barátja Will, aki minden kívánságát leste a fiatal nőnek, minden nyígját-baját elviselte. Ő volt az az idealizált férfi, akit sok nő elképzel magának. Jól néz ki, jó egzisztenciája van és még annál is több türelme. Minden hisztit sztoikus nyugalommal tűr és bármi is történik, mindig ott van segítségként a párjának...

Persze ez csak aprócska momentum, csak megjegyeztem, hogy mi nem tetszett a regényben, ami egyébként szerintem nagyon jól sikerült. Kellően izgalmas volt, kellően hátborzongató, számomra egy tökéletes thriller. De amit olvastam a könyvborító belső fülén, hogy "pompás gótikus thriller" - ööö, ez azért nem igazán állja meg a helyét. Aki ezt írta, az még nem olvasott gótikus thrillert:). Ettől függetlenül a regényt bárkinek ajánlom, aki szereti a rejtélyeket, az izgalmakat, szeret borzongani egy kicsit egy téli estén.

És a regény vége? Elviekben befejezett, gyakorlatilag hagyott egy aprócska ajtót az írónő, amivel előkészíti, hogy lesz folytatása a regénynek. Én pedig kíváncsian várom, hogy a folytatást is meg tudja-e ennyire izgalmasra írni (illetve kap-e a főhősnő valami jellemfejlődést, hogy ne akarjam lépten-nyomon megcsapkodni:).

Borító: Figyelemfelkeltő, szerintem tökéletes a regényhez!

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: a helyszín és az alapötlet

Mélyrepülés: a főhősnő

Érzelmi mérce: izgalom, izgalom és izgalom

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A történetben a szanatórium egy lavina miatt megközelíthetetlenné válik, miközben egy sorozatgyilkos szedi az áldozatait. A játék során olyan regények címét rejtettük el a bejegyzéseinkben, amelyekben szintén egy elzárt, nehezen megközelíthető helyen kell túlélniük a szereplőknek. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott regények címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 26 - A Szofisztikált Macska
November 28 - Spirit Bliss Sárga könyves út
November 30 - Kelly & Lupi olvas
December 02 - Booktastic Boglinc
December 04 - Könyv és más
December 06 - Nem félünk a könyvektől

Miranda Cowley Heller: Papírpalota

 

Miranda Cowley Heller, aki az HBO igazgatóhelyettese volt, első regényével jelentkezik a hazai olvasóközönség előtt. A Kult Könyvek sorozatban megjelent Papírpalota érzékeny, lírai történet egy asszony vívódásáról, akinek élete eddigi legnehezebb döntését kell meghoznia. Tartsatok öt bloggerünkkel, és nyerjétek meg a XXI. Század Kiadó által felajánlott példányt!

XXI. Század Kiadó, 2021

378 oldal

Fordította: Katona Ágnes

Goodreads: 3,92

Besorolás: romantikus, realista, családregény

Ez a ház, ez a hely minden titkomat ismeri.

Elle ötvenéves, három gyermek anyja, boldog házasságban él. Július van, a Cape Codon található családi nyaralóban, a Papírpalotában ébredeznek, Elle gyerekkora óta itt tölt minden nyarat. Ez a reggel más, mint a többi: előző éjjel Elle és gyerekkori barátja, Jonas kisurrantak a hátsó ajtón át a sötétbe, és életükben először szexeltek egymással. Közben a házastársaik gyanútlanul beszélgettek odabent.

Most, a következő huszonnégy óra leforgása alatt Elle-nek muszáj lesz döntenie: megmarad a jelenlegi életében a férjével, Peterrel, akit őszintén szeret, vagy fejest ugrik a fantáziába, amire mindig is vágyott – Jonasszel gyerekkorukban is szerelmesek voltak, és egymáséi is lettek volna, ha nem alakul minden másképp egy tragikus baleset miatt, amely örökre megváltoztatta az életüket.

A regény fokozatosan adagolja a múltbeli eseménysort, hogy átérezzük, milyen összetett a döntés, amelyet Elle-nek meg kell hoznia. A Papírpalota egyszerre gyengéd és pusztító mű, amely hitelesen ábrázolja a feszültséget, amely vágyak és méltóság között feszül, feltárva az abuzív családi kapcsolatok, kisebb gaztettek és igazi bűnök közötti összefüggéseket.

Miranda Cowley Heller az HBO igazgatóhelyettese volt, vezetésével fejlesztették többek között a Maffiózókat, a Sírhant Műveket, a Drótot, a Deadwoodot és a Hármastársakat. Ez az első regénye. Gyerekkorában minden nyarat Cape Codon töltött, most Kaliforniában él.

Őszinte leszek, ezzel a könyvvel véletlenül találkoztam, mert egy másik könyv helyett érkezett hozzám recenzióként, viszont, ha már itt volt nálam, akkor megbeszéltük, hogy elolvasom. Így utólag azt mondom, hogy a sors akarta így, mert bár nem egy vékony és nem is könnyű könyv, de nagyon tetszett.

A főszereplőnk Elle, aki a családjával és a barátaikkal a megszokott nyári nyaralójukban élvezik a pihenést Cape Codon. Elle egy ötvenes családanya, három gyerekkel, egy szerető férjjel, de az előző este, kicsit iszogattak és Elle és a gyerekkori jóbarátja Jonas összejönnek... Az asszonynak pedig döntenie kell, hogy mit is választ.. a szerető családját és férjét, akivel szeretik egymást, vagy pedig a gyerekkori barátját / szerelmét, akit egy tragédia elsodort mellőle, de sosem tudták feledni egymást... A döntés pedig nehéz...

Első olvasatra nem egy túl bonyolult történet. Szerelmi háromszög, ahol az asszonynak kell döntenie, hogy kit is választ. Első körben a fülszövegtől nem is jöttem lázba. Sőt, őszinte leszek a könyv eleje se fogott meg, lassan indult be, megint rengeteg szemszöget kaptunk, néha azt se tudtam, hogy kiről van szó, csak a fejezetek előtti dátumok és helyszínek segítettek picit. Aztán körülbelül a regény 20-25%-nál kezdett összeállni a kép. Kiderült, hogy a szerző nem csupán Elle életét mutatja be, hanem több generációra visszamenőleg avat be minket a család történetébe, amire ki merem jelenteni, hogy elég meredek...

Rengeteg szerelem, csalódás, válás, rossz döntések sorozata, családi erőszak, molesztálás, érzelmi bántalmazások - ezek mind-mind Elle családját jellemzik és egyenes úton vezetnek ahhoz, hogy Elle-nek ne legyen könnyű a döntése. Én pedig észre se vettem, csak faltam a lapokat és szinte "egyfekvőhelyemben" ki is olvastam a regényt. Olvasás közben pedig az érzelmek egész garmadáját éltem át, imádtam a testvérek - Anna és Elle se veled, se nélküled, egyszer egymást utáljuk, de mellette véd és dacszövetségben vagyunk kapcsolatát, sőt Elle és Jonas gyerekkori barátságát is, ahogy a két unatkozó? magára hagyott? gyermek, még a nagy korkülönbség ellenére is egymásra talál, barátságot köt, sőt egy közös tragédia összehozza, majd széttépi őket. Idegeskedtem és elborzadtam azon, amikor láttam, hogy Elle édesanyja, sőt nagymamája milyen traumákat élt át gyermekkorában, amik szinte előrevetítik, hogy Elle-nek és Annának sem lesz egyszerű gyermekkora. A családi erőszak mindig is borzasztó, de amit itt éltek át a gyerekek, arra szavak sincsenek. De az még inkább elborzasztó, hogy volt, ahol a szülő tisztában volt vele és inkább félrenézett, más esetben pedig annyira nem volt szoros a családi kötelék, hogy a gyermek el merje mondani az anyjának, hogy mi is történik vele... Nem tudok választani, hogy melyik a borzalmasabb, hiszen a vége mind a kettőnek ugyanaz, szenvedő gyerekek, akiknek ez a trauma kihat az egész életükre...

Ami viszont valami csoda volt, az a tájleírás. Ilyen gyönyörű és érzékletes leírásokat talán az "Ahol a folyami rákok énekelnek" című regényben olvastam. Bár a két helyszín elég messze van egymástól, de a tengerpart és az élővilág hasonló lehet. És itt ugyanezt kaptam vissza, egyszerűen imádtam a "Papírpalotát", ahogyan nevezték azt a kis házat és a hozzá tartozó kabinokat, a tavakat, az erdőt és a közelben lévő tengerpartot. Sokat megadtam volna azért, ha ilyen helyen tölthettem volna el a gyerekkorom nyarait, barátokkal, testvérrel bolyongani, kirándulni, kalandokat átélni.

A történet vége pedig? Biztosra veszem, hogy sok vitát szülne Elle döntése. Hogy én igazat adok-e neki? Nem tudom. Tényleg nem tudtam volna dönteni a helyében, sőt helyes döntést meghozni méginkább nem. Maradnál a családnál, a gyerekeidnél, a szerető férjednél, de valahol lélekben nem erre vágysz? Vagy választanád a gyerekkori jóbarátot, akivel mindig is szerelmesek voltatok egymásba, de az élet elsodort benneteket egymástól? Átélnéd-e a mindent elsöprő szerelmet, de az is lehet, hogy csak egy gyors fellángolás lenne és a testiség után nem maradna semmi más? Nehéz eldönteni. Elle pedig döntött. Hogy mit, azt nem árulom el, ahhoz el kell olvasni a könyvet. Amit mindenkinek csak javasolni tudok, nemcsak a válaszért, hanem mert egy keserédes, néhol borzalmas, néhol gyönyörű történetet kaptok, amit vétek lenne kihagyni.

Borító: Gyönyörű, utal a történetre

Kedvenc karakter: Jonas, Peter, Elle, Anna

Szárnyalás: a Papírpalota

Mélyrepülés: Conrad és amit tett...

Érzelmi mérce: szégyen, megbotránkozás, szerelem, szomorúság, minden van ebben a regényben

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Miranda Cowley Heller regénye a kiadó Kult Könyvek sorozatában jelent meg, mostani játékunkban pedig a sorozat további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy beírjátok a regény címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember?”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub
November 19 - Utószó
November 21 - A Szofisztikált Macska
November 23 - Nem félünk a könyvektől
November 25 - Kelly és Lupi olvas
November 27 - Könyv és más