T.L. Swan: A Casanova (A Miles fivérek #3)

Maxim Könyvkiadó 2024. Passion válogatás

480 oldal

Fordította: Szaszkó Gabriella

Goodreads: 4,38

Besorolás: Felnőtt, romantikus, realista

A kedvenc hobbim felhúzni Elliot Milest. Elég a főnököm elképesztően helyes arcának látványa, és máris előbújik belőlem a szarkazmus. Kiérdemelte a Casanova becenevet –
de ha milliónyi nő akarja iszonyatos személyisége ellenére is, akkor velem mi a gond?
Utálom a saját szerelmi életemet, ezért egy randiappra regisztrálok álnéven, ahol egy Edgar nevű férfival kezdek beszélgetni. Nem igazán az én típusom, és a világ másik oldalán él, de összebarátkozunk, és elkezdünk bízni egymásban.
De a munkahelyemen is egyre furcsábban alakulnak a dolgok. Elliot egészen… figyelmes lett. A tekintetét egyre többször felejti rajtam, és olyan tüzet érzek benne, amit ezelőtt sosem. Akkor döbbenek le igazán, amikor azt mondja nekem, hogy a sérülékenységemet vonzónak találja. De mikor tűnhettem én előtte sérülékenynek?
Elszörnyedek… lehetséges, hogy a főnököm olvassa az Edgarnak írt üzeneteimet? Basszus, a munkahelyi e-mailemet használtam volna a regisztráláshoz?
Tudja, hogy valójában mit gondolok róla? Előbb halok meg, minthogy bevalljam neki!
Vagy még rosszabb: lehetséges, hogy a férfi, akit egész életemben megvetettem, az a pasi, akibe beleestem a neten?

Durva olvasási válságban vagyok, talán a hetek óta tartó hőhullám miatt,  - amit nagyon nem bírok elviselni - nehezen találok kedvemre való olvasmányt. Nézzétek el nekem, de én most úgy tekintek erre a könyvre, mint egyfajta paródiára, képtelen lennék komolyan venni, így nézve viszont egész szórakoztató olvasmány. 

Hősnőnk 27 évesen a Miles Media birodalom londoni egységének  IT vezetője, ráadásul immár hét éve dolgozik itt, nap mint nap megküzdve Elliot Miles munkával kapcsolatos követeléseivel. A pasas arrogánsan kéri a kimutatásokat, de Kate-et sem kell félteni, éles hangnemben replikázik a főnökének. A hangulat tehát elég paprikás a munkahelyen, és a magánélete sem a legideálisabb, nincs sok szerencséje pasizás terén. Ám mégis van egy fordulat az életében, legjobb barátnőjével, Rebeccával egy harmadik lakótársat fogadnak bérelt otthonukba, Daniel személyében. A fiatal srác stylist-ként dolgozik, és miután összehaverkodnak, szíves örömest felturbózza Kate ruhatárát, sőt egy randiappra is regisztrálja. Úgy tűnik, mintegy varázsütésre, Kate körül felpezsdül az élet, Elliot Miles felfigyel rá, és a szigorú munkakapcsolatból titkos viszony alakul ki közöttük, a randiappon pedig egy bizonyos Edgar köti le a figyelmét, akiről elég hamar kiderül, hogy Elliot az, álnéven. Vajon lehet esélye egy igazi kapcsolatnak közöttük?

Talán egy kissé nagyobb volt a várakozásom a könyvvel kapcsolatban, mint az átlag, ugyanis az előző rész,  A megszálló nekem nagyon tetszett, vártam arra, hogy az ott megcsillantott humor folytatódjon, és arra is, hogy a gazdag, arrogáns főhős itt is változzon halálosan szerelmes pasivá. Tristan karaktere és a pár évvel idősebb szerelmének love sztorija sem volt átlagos, mégis százszor hihetőbb volt, mint Elliot-é. Tulajdonképpen nem találtam magyarázatot arra, miért gondolta Elliot, hogy éppen most kell megkörnyékeznie Kate-et, 7 év ismeretség után. Szinte véletlenül látta meg egy biztonsági felvételen, hogy táncol valami netball-os ruhában, és ezen mérhetetlenül felizgult. Ne kérdezzétek mi van ezen a cuccon különleges, nekem is rá kellett gugliznom, de nem lettem sokkal okosabb. Kész, a pasi bekattant, és hősnőnk nem is tudott sokáig ellenállni az ostromának, megállapodtak egy titkos kapcsolatban, jó sok szex, semmi nyilvánosság. Elliot igazából elég elvarázsolt, arra a nőre vár, aki "különleges" jaj bocsánat, RENDKÍVÜLI. Mint például az a festőnő, akinek gyűjti a műveit, mert lelki kapcsolódást érez a művészetével, kár hogy vagy nyolcvanéves lehet és inkognitóban él. Nem baj, magánnyomozóval keresteti, mert van pár képe, amit még meg szeretne venni tőle. Tehát ez a pasi kétféle személyiséget mutat, ott az arrogáns seggfej, aki jó az ágyban és egyre közelebb kerül érzelmileg Kate-hez, de ott van az álmodozó énje, aki vidéki kúriát vesz, és várja a nagy Ő-t. Néhány hét alatt párosunk azért eljut a szerelem bizonyos fokáig, rengeteg lepedőjelenet kíséretében és valóban szórakoztató vidéki feelinggel a háttérben. Sőt, Elliot még New Yorkba is elviszi a lányt egy hétre, ahol megismerheti az egész családot, akkor tartják ugyanis a férfi születésnapját. Hogy milyen ajándékot kap Kate-től, azt nem részletezném, mert a 18-as karika nem lenne elég, ezt olvasnotok kell. 

Ezen a ponton gondolt egyet a szerző, és ledobott egy bombát a történetre. Ez egy olyan dolog, amit kétféleképpen értelmeznek az olvasók, egyrészt jó néven veszik, mert kell egy "kis" dráma, csalódás, szakítás, majd később természetesen jöhet a kibékülés. Az olvasók kisebb része meg belegondol mélyebben ebbe, mit is tett pontosan Elliot és mi ennek a jelentősége. Végül is ő döntött, bár a testvérei is elmondták a véleményüket, és meglehetősen furcsa körülmények között rendezte le végül a dolgot, mármint őszerinte lerendezte, a lány meg gondoljon amit akar egy egyhetes eltűnésről és a többi részletről.

Minden jó, ha jó a vége, bár a végső titok kiderüléséről is lenne véleményem, de ezt már végképp nem szeretném elspoilerezni. Szerintem a szerző kicsit elragadtatta a fantáziáját, de nagyon úgy tűnik, az olvasók inkább a regény erotikus részét díjazzák jelen esetben is, és nem a logikára meg a hihetőségre adják a pontozást. (Goodreads-en 4,38 a pontozás állása) Sajnáltam, hogy Kate badass karaktere teljesen felpuhult, bárcsak karakán lett volna a későbbiekben is. Elliot meg egy faszkalap, elrontott mindent, de olyan módon, ami nem megbocsátható, legalábbis nem belátható időn belül. Az eddigi három részből ő a legkevésbé szimpatikus a főszereplőket tekintve. Daniel volt a legjobb mellékszereplő, különlegességet vitt a sztoriba, csak a végén volt egy botlása, annak a jelenetnek egy részét kihagyhatta volna a szerző.

És még pár szó a fordításról. Mindhárom részt más fordított, eddig nem is volt bajom a szerző stílusával, elég szókimondó, de nem volt olyan, amin felkaptam volna a fejem, a pasik eddig is kimondták amit gondolnak és ez jó is így. Most viszont többször megakasztott a "köptem oda" "köpte" szavak, oda vissza, női-férfi oldalon egyaránt. Utána is néztem az eredeti szövegben is így van, tehát nem a fordítás rossz, hanem a szerző stílusa fura. Bár őszintén szólva, nem ártott volna finomítani ezen, mert nem tett hozzá a szó szerinti fordítás a lényeghez, viszont kizökkentett, főleg, hogy a nő szájából többször is elhangzott ez.

Nagyon kíváncsi vagyok a negyedig testvér, Christopher történetére, mert kaptam utalást, mi fog történni vele, hátizsákos, pénztelen utazó lesz egy évig szerte Európában, mert unja a gazdag életét. Szegénykém.

Összességében szórakoztató volt a regény, olvastatta magát, a vicces részek itt is hangos nevetésre késztettek. Megvannak benne a kedvelt trope-ok, munkahelyi kapcsolat, ellenségekből szerelmesek, stb, és hát a kémia az tagadhatatlanul működik, a szerző nagyon ért az erotikus jelenetek írásához. Végül győz a szerelem, mi kellhet még a romantikát kedvelő olvasóknak?

Kép: saját

Borító: Sorozathoz illő.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A vidéki házhoz kapcsolódó vicces pillanatok.

 

Mélyrepülés: Köp. Köpte. 

Érzéki mérce: Az erotikus jelenetek mennyisége elég sok, jellegét tekintve nem túlzó, kellemesnek mondható.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Paullina Simons: A nyári kert (A bronzlovas #3)

A Könyvmolyképző Kiadó megjelentette Paullina Simons A bronzlovas sorozatának befejező részét A nyári kert címmel, mely ismét mélyen megérinti az olvasók szívét. Immár az Amerikai Egyesült Államokban keresi Tatjána és Alexander a leendő otthonukat, minden együtt töltött napjukon emlékeznek a háború borzalmaira, mely annyi sebet ejtett rajtuk. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Arany pöttyös

880 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,09

Besorolás: történelmi fikció, romantikus, család

 

Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.

 

Amikor befejeztem a könyvet, szó szerint egy órán keresztül meg sem bírtam szólalni. Nagyon más volt a befejező rész, mint az előzőek. A korábbi rész értékelésében ezt írtam:
"A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható. Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró."
Azt sejtettem, hogy a befejező rész más hangulatú lesz, hiszen már nincs háború, végre együtt vannak és a közös életüket kell kialakítaniuk, ráadásul immár Anthony-val hármasban. Már sosem lesznek csupán magukban, a fiuk számít rájuk, innentől igazi családként élhetnek, rajtuk múlik, hogyan alakítják a sorsukat. Azonban a háború utóhatásait nem lehet kizárni. Alexander nem ugyanaz a fiú, akit annak idején megismertünk, ugyan testileg mondhatjuk, hogy felépült a háborús sebeiből - bár az erőszakkal felvarrt tetoválásai örök életre megmaradnak -, a szörnyűségek lelki utóhatása folyamatosan dolgozik benne, nappal is sokat bámul a semmibe, de éjjel még rosszabb, alig tud aludni. Ahogy tervezték, lakóautót vettek és elkezdték járni az országot, az első hosszabb állomás Maine-ben volt, ahol Alexander rákhalászattal kereste a megélhetésre valót. Lejjebb utaztak a hideg elől Miami környékére, itt egész jók voltak kilátások, hajókirándulásokat vezetett, egyre több lelkes női utassal. Később továbbálltak egy borvidékre, itt is eltöltöttek egy jó időszakot, de Tatjána nyugtalansága tovább vitte őket, míg végül meglátogatták azt a földet, ami az övék, a férfi anyjának örökül hagyott pénzéből vett arizóniai birtokot. A hely vad, de egyben csodás is, úgy döntöttek, később végleg itt fognak letelepedni. A közeli városban újra munkába állt Alex, kitanulta a házépítés minden fortéját egy építési vállalkozó alkalmazottjaként. Minden remekül haladt, sikerült átmenetileg egy mobilházat venniük és végre a birtokukon lakhattak. Közben Tatjána is munkába állt, méghozzá a helyi kórházban, amit a férje nem vesz jó néven, az meg végképp betette a kaput, amikor péntekenként éjjeli műszakot is vállalt. Közben meg kell említenem, hogy miért is vándoroltak eddig folyton, hiszen ez is egy sarkalatos probléma. Amikor Tatjána és Alexander Amerikába érkeztek, a hivataloknál jelentkezni kellett volna még egy megbeszélésre, de Tatjána mikor ezt megtudta, eltitkolta, azt tartotta helyesnek, ha inkább eltűnnek, hiszen nem lett volna biztonságos a múltjukban kutakodni. Ez folyamatos feszültséget okozott benne, amit végül Alex le is leplezett, és rendezte a dolgot, ráadásul olyan sikeresen, hogy végül tartalékos tiszt lett az amerikai hadseregben, ami később jól jött néhány alkalommal. Visszatérve az építkezési céghez, sajnos itt a társaság nem a legoptimálisabb, a férfiak szeretnek csajozni, ha van feleségük, ha nincs, esténként inni járnak, és a munkatársak között akad bűnöző is, akik olcsóbban vállalnak munkát, de egyben veszélyesek is. Az irigység és a szép Tatjána utáni vágy oda vezet, hogy Alexandernek fegyverrel kell megvédenie magukat, és végül a munkáját is otthagyja.

Ez a regény egyik csúcspontja és itt meg kell állnom, mert olyan események zajlottak, amik megrengették a hitemet. A kezdetektől megfigyelhető egy folyamat, ami itt érte el a plafont. A szerző óriási hangsúlyt helyezett a páros szexuális életére, ami a kezdeti PTSD utóhatásait leküzdve egyre jobban alakul, végül is elég hamar normálissá válik, persze át kell esniük egymás újrafelfedezésén, illetve főképp azon, hogy a férfi teste mennyi sebet kapott, ráadásul olyan tetoválásokat, amik megbélyegzők, amiket nem lehet egy strandon sem mutogatni. A dolog ezen része tehát jól alakul, persze ez a regényben konkrétan folyamatosan ismétlődő és a legváltozatosabb együttlétek leírásához vezet, ami az előző részekhez képest szokatlanul sok volt. Nem mondanám pornó szintűnek, de ha filmen látnám, akkor a fele műsoridő az ágyban zajlana. Visszatérve a konfliktusra, Alexander rossz befolyás alá került, folyton basztatják a társai azzal, hogy miért engedi dolgozni a feleségét, inni hívják, ahol kénytelen végignézni, ahogy a többiek "udvarolnak". Az meg egyre jobban idegesíti, hogy az ő felesége péntekenként nincs otthon, nem várja az ágyban. Anthony születése óta évek teltek el (14), és ennyi szex mellett sem esett teherbe Tatjána, erre is gyakran célozgatnak az ismerősök, ők maguk is rágódnak ezen. Most hosszasan el lehetne lamentálni, hogy ki hibázott nagyobbat, mert Tatjána is tesz néhány meggondolatlan kijelentést, de eljött az a pont, amikor minden a megcsalásra utalt, ami magával hozta az összeomlást. Nagyon sok részletbe kell itt belegondolni, ez egy más kor, mások a körülmények, mások az elvárások. A szerelem, a bizalom, a hűség kérdése viszont ugyanaz. Szerintem mindenki megtapasztalja az élete során, milyen az, amikor a bizalom megrendül. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Olyan súlyos konfliktus lesz ebből, ami tettlegességig vezet, amit én abszolút nem tudtam tolerálni. Egy világ omlott össze bennem és bármilyen laposkúszás következett ezután, én nem vagyok megbocsátó típus, nálam csak egyszer lehet hibázni ilyen kérdésben. Szerintem nincs különbség ebben a konkrét esetben a szándék és a valódi tett között, mert volt ennek egy komoly felvezetése, amikor pontról pontra átgondolt mindent Alexander. Számomra itt félrecsúszott a történet és már nem tudott visszatérni a korábbi imádathoz. Természetes, hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de a bántalmazás, megcsalás sajnos nálam red flag. Tatjána konkrétan azt mondja Alexandernek, hogy bármit elvisel tőle, akár verést is, de a félredugást nem. Alexander meg addig duruzsol, míg elégedetté nem tesz a feleségét több módon is, köztük azzal, hogy behatolás nem történt. Amúgy azon kívül minden, de az akkor rendben is van, meg van bocsátva. Nálam meg nagyon nem. Nekem semmi bajom azzal, ha valaki kiszeret a másikból, elválik és bemászik más ágyába. De egyidőben nem, erre nincs kegyelem. Itt meg? Tatjána épp most bizonyosodik meg, hogy terhes, felmond a kórházban és megy tovább az életük. Hangulatában teljesen már időszak következett ezután, újabb évek teltek el, született még két fiú és egy kislány a családba. Anthony felnőtt lett, elvégezte a West Point katonai akadémiát, és Vietnámba ment bevetésre, amit nagy családi konfliktus előzött meg, de miután a fiuk felnőtt, nem tehetnek a szülők semmit ez ellen. Anthony a néhány bevetés után egyszerűen eltűnik, és a történet átmegy egy háborús mentőakcióba, ugyanis az apja pár hét után már nem hisz abban, hogy előkerül, maga akarja megkeresni. Nekem a 90-es években nagy élmény volt a Miss Saigon musical, ezt most itt újra átélhettem, csakhogy egy nagyon kifordított verzióban, ahol többen haltak meg a kimenekítésben, mint amennyit kimentettek, de a lényeg ugyanaz, ha a hősnőre gondolok. Nem spoilerezek, de ez a rész nagyon nem volt a kedvemre, sőt, undorító, rosszízű az egész, sok értelmetlen veszteséggel, amilyen az egész vietnámi háború volt.
A könyv vége egy epilógus, ahol Tatjána 75, Alexander már 80 éves, persze korukhoz képest jól néznek ki és boldogok a négy gyerekükkel és számtalan unokájukkal. Mindenki magas, gyönyörű, okos, sikeres.
Még a könyv szerkezetéhez hozzátenném, hogy a szerző közbeiktatott pár elszórt fejezetet Tatjána 14 éves korából, még a boldog békeidős nyaralásából. A tanulságossága mellett volt ebben bicskanyitogató tartalom is, összességében nem láttam különösebb jelentőségét az összképhez, meglettem volna nélküle, pedig egy ponton ezek a külön fejezetek történései beépültek a főtörténetbe.

Féltem ettől a regénytől és be is igazolódott az aggodalmam. Elég megnézni a bejegyzés elején miket írtam az előző részről, amit még áthatott a mindent elsöprő és diadalmaskodó szerelem. A történet befejezése egész más. A regény első része az összecsiszolódásukról szólt, ami nagyrészt Alexander gyógyulását jelentette, és hogy megtalálják az otthonukat, a hivatásukat, megismerjék a régi-új hazájukat. Aztán következett a hétköznapi élet, amikor szembejött a valóság, a rossz és még rosszabb saját döntések, és a gonosz külvilág is teszi a dolgát. Számomra a regény csúcspontját és a második felét tönkretette a szerző, fentebb már kifejtettem mi volt ellenemre, és egyáltalán nem azt gondolom, hogy csupa jót akartam volna olvasni, hanem olyan alapvető értékekben különbözik a véleményünk, ami lerontotta az olvasásélményt. És látok Tatjánában valami oroszos megalkuvást, és ezt nagyon rühellem. Ismerek orosz nőket, akik itt élnek Magyarországon. Tényleg hasonlóak mint Tatjána, szolgálják a férfit és alávetik magukat, szóval lehet ebben valami jellemző habitus, persze távol áll tőlem az általánosítás, de pont ilyenekbe futottam bele és ez feltűnő volt. Ez nem menti fel Surát, ő a kulcsfontosságú pillanatokban  épp az ellenkezőjét tette, mint amit az eszményképem tenne, akibe én beleszerettem. Lehetséges, hogy mégis azt vártam, hogy elég volt a háború borzalmaiból, ez legyen csak egy szimplán "boldog" regény, pici konfliktusokkal, és inkább szóljon a gyerekről, akik felnőnek és tovább viszik a szülők szellemiségét. Nagyon vigyáztam, hogy ne sírjak a végén, és majdnem sikerült is. Tetszett, hogy nem végződött halállal a sztori, még akár további boldog éveket is élhetnek együtt, miután az olvasó becsukja a könyvet. 

A megfilmesítéssel kapcsolatban nemrég nyilatkozott a szerző, miszerint az évekkel ezelőtti optimista bizakodásnak vége, a jelen helyzet nem teszi lehetővé, hogy megfilmesítsék a regényt. Szerintem sincs semmi értelmi valami átírt verziónak, ha ez nem megy, akkor inkább ne legyen semmi. Mellesleg a harmadik résszel nem tudom mit kezdenének, mert az kb.38 éven felülieknek szólhatna.

Borzasztóan sajnálom, de ahogy imádtam és ezerrel ajánlottam az első két részt, ezt ugyanilyen lelkesedéssel már nem tudom. Akik szerették és teljes képet akarnak látni, nyilván elolvassák a befejezést is, én sem bántam meg, bízom benne, hogy többet nyújt majd, mint nekem.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nem egy fantáziadús választás.

 

Kedvenc karakter:  Anthony

Szárnyalás: Óriási poén volt nekem Miklós Tibor versrészlete, amit Alexander skandált magában, amikor meg akarta magyarázni a tettét.

Mélyrepülés:  Carmen

Érzelmi mérce: Az érzelmek széles skáláját élhettem meg a regényben, de nem minden esetben volt ez jóleső, legnagyobb sajnálatomra. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK
 

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni a három állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Milyen katonai rangja volt Alexandernek a fogságba esésekor?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.21. Kelly és Lupi olvas
04.24. Utószó
04.29. Szembetűnő

 

 

 

Devney Perry: Indigo Ridge (Az Eden család #1)

A Kossuth Kiadó jelentette meg Devney Perry: Indigo Ridge című regényét, mely Az Eden család sorozat első része. Ezúttal a legidősebb Eden testvér, a családi birtokot vezető Griffin  és Winslow Covington, az új, szemtelenül fiatal rendőrfőnök asszony romantikus történetéről olvashatunk, természetesen a nyomozás sem marad el.  Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 

 

Kossuth Kiadó 2023.

382 oldal

Fordította: Nimila Zsolt

Goodreads: 4,19

Besorolás: felnőtt, krimi, romantikus, realista

Winslow ​Covington az élet, a szabadság és a törvények híve. A Montana-beli Quincy új rendőrfőnökeként mindenáron bizonyítani szeretné a helyi közösségnek, hogy az állását nem nagyapja, a polgármester befolyásának köszönheti.
A nagypapája szerint csak egyetlen dolga van: jóban lenni a város alapítóival, az Eden családdal. De nem könnyíti meg a helyzetét, hogy egyéjszakás kalandja volt a legidősebb Eden fiúval. Mentségére szóljon, hogy nem is sejtette, hogy a jóképű és megnyerő idegen, aki elcsavarta a fejét a városban töltött legelső estén, Quincy első számú családjának tagja.
Óriási hiba volt a liezon Griffin Edennel, és próbál megfeledkezni róla. A férfi elviselhetetlen, öntelt és rendszeresen emlékezteti, hogy nem közülük való. Winslow próbálja elkerülni Griffint, de amikor holtan találnak egy nőt az Eden-birtokon, kénytelenek együttműködni.
A nyomok arra utalnak, hogy a tettes a város egyik lakója, és Griffin rájön, hogy nagyon alábecsülte Winslow-t. A gyönyörű és intelligens nő ellenállhatatlannak bizonyul. Számára. És a gyilkos számára is.

A hatrészes Eden család sorozat első része a legidősebb testvér, Griffin története, aki három éve vette át apjától az Eden-birtok irányítását. A többi testvér a család további üzleti vállalkozásait viszi, van itt étterem, szálloda is. Griffin agglegény, nincs ideje randizásra, egyéjszakás kalandokban utazik, kiszemeltjei pedig nem lehetnek helybéliek, így kerüli el az esetleges problémákat. Winslow Covington az első estéjét tölti a városban, bár az édesapja itt született és a nagyapja a helyi polgármester, gyakorlatilag őt nem ismerik a helyiek. Most viszont Winslow lesz az új helyi rendőrfőnök, miután sikeres pályázatot tett a városvezetők előtt. Az egyik helyi kocsmában találkoznak ezen az estén Griffinnel, aki egy átutazó szexi turistát lát benne, a pasi meg állítja, hogy nem a városban lakik, így nincs akadálya, hogy szenvedélyes epizódot töltsenek az autó hátsó részében. Másnap, amikor egy ebéd alkalmával találkoznak, mindketten lesokkolódnak, és hiába határozzák el, hogy ez egyszeri eset volt, a hétköznapokban újra és újra keresztezik egymás útját. Az Eden-birtokon találnak egy női holttestet, és bár egyszerű öngyilkosságnak tűnik az eset, Winn-t nem hagyják nyugodni az ösztönei, főleg, amikor kiderül, hogy nem ez az első eset. Megkezdődik a nyomozás, és a feltáruló részletek beárnyékolják Griffin és Winslow között alakuló kapcsolatot, ami a "csak szex" után kezd valami több is lenni.
Különösebb utánajárás nélkül választottam ezt a könyvet, mert nagyon tetszett a borítója és a fülszövege is, szeretem váltogatni a műfajokat, és vágytam már egy komolyabb bűnügyi olvasmányra, jó kis nyomozással, amiben azért a romantika is helyet kap. És azt is figyelembe vettem, hogy tetszenek a kisvárosi történetek, most különösen divatosak is lettek. Tulajdonképpen meglepődtem, hogy ebben a regényben az új, szemtelenül fiatal rendőrfőnök asszony beilleszkedése és az első komoly nyomozása fog jobban tetszeni, mint a szexi cowboy-al folytatott vívódása. Az olvasó kap azért további mélységet a történethez, ez a fiatal hölgy pár éve vesztette el balesetben a szüleit (emiatt állandó rémálmokkal küzd), testvére nincs, egyedüli családtagja a nagyapja maradt. Volt még egy hatalmas érv az élete gyökeres megváltoztatása mellett, hirtelen vége szakadt a nyolc éves kapcsolatának, miután a volt pasija megcsalta, végképp nem volt maradása. Szeretem az efféle újrakezdéseket, amikor a főszereplők mindent hátrahagyva új életet kezdenek, és a kisvárosi környezet ehhez plusz bónusz. Új ház, hiányzó bútorok, káosz a lakásban, és közben meg kell ismerkedni a helyiekkel, és új főnökként be kell illeszkedni egy már kialakult munkahelyi közösségbe, ahol persze nem mindenki fogadja kellő tisztelettel Winslow-t. Ha már a helyszíneket említettem, az Eden-birtokról nagyon szerettem olvasni, tetszett maga a természeti környezet is, de a mindennapos munkákról szóló beszámolók is érdekesek voltak. Akkora a birtok, hogy órákat vesz igénybe körbejárni, és az egyik legszebb pontja az Indigo Ridge nevű sziklás magaslat. De visszatérve a nyomozásra, nagyon értékeltem Winn kitartását, hogy hallgatott a megérzéseire, és addig kutakodott, míg talált is nyomokat.

Őszintén szólva a gyilkos kiléte és az indíték sem okozott meglepetést, a végső bonyodalom számomra nem igazán lett izgalmas, jöttek sorban a kiszámítható lépések. A nyomozással párhuzamosan persze a szerelmi szál is alakulgat, ami nekem kevésbé tetszett. Nyilvánvaló volt, hogy az egyéjszakás kalandból eljutnak a HEA végződésig, nincs ezzel baj, azzal már inkább, hogy a kapcsolatuk fejlődése hiányzott. A töméntelen szexen kívül nem voltak beszélgetések, nincs randizás, Griff egy ponton hirtelen birtoklóba ment át, egyébként nem sokat tudtam meg a személyiségéről. Kevés visszaemlékezés volt a korábbi életéből, szóval a külsőségein kívül annyi derült ki, hogy rendkívül hűséges a családjához, az álmához, minden vágya vezetni a farmot. Tudom, hogy hatalmas klisé, mégis hiányzott, hogy ők ketten jól összevesszenek és jelentősebb időt külön töltsenek, jót kínlódva, hogy aztán meglegyen a kibékülés. Ennek egy nagyon gyenge változatát tapasztaltam itt, amolyan "minek is kellett ez egyáltalán" szinten. A szerző elég nagy súlyt fektetett a többi testvér megismerésére, hiszen a további sorozatrészek róluk fognak szólni, kezdve a korban hozzá legközelebb álló Knox-al, de megkedveltem a többieket is, jó kis összetartó család. Az írásmód általában rendben volt, a kettős POV bejött, ezt jobban szeretem, mint az egyoldalú mesélést, azonban túl sok rövid mondatot tartalmazott a szöveg, borzasztóan leegyszerűsítve a mondanivalót.
A szerző a nyomozásos sztorit kiegészítette ezzel a nem hétköznapi szerelmi szállal, mert önmagában egyik sem lenne érdekfeszítő, együtt azonban elég jól működik, nincsenek felesleges körök, gördülékenyen folyik a cselekmény, így egész szórakoztató olvasmányélményt nyújt. 

A pontozásnál figyelembe vett tényezők a következők voltak:
- számomra teljesen hiteltelen, hogy a valóságban kineveznének egy 30 éves nőt egy kisváros rendőrfőnökének, aki ráadásul nem helyi. 

- továbbá elképzelhetetlen, akármilyen szerelmi csalódás után, hogy a helyi kocsmában szedi fel gyakorlatilag az első jó pasit, az egyértelmű egyéjszakás cél érdekében. Vajon mire gondolt, hogy a csapos nem fog emlékezni rá, amikor bármilyen bűncselekmény után a rendőrök első dolga a kocsmákban kérdezősködni?

- hihetetlen volt számomra, hogy Winn egyik Eden-t sem ismerte korábbról, amikor a gyerekkori szüneteket itt töltötte a polgármester nagyapjánál. 

- a szerző egyetlen karaktert erőltetett a lehetséges gyilkos kategóriába, akiről az olvasó tudja, hogy nem lehet az. Talán több alternatíva lázba hozott volna. 

- Griffin kicsit túltolta a "kívülálló vagy" szajkózását, más érve nem igazán volt a nő ellen, szóval nem mondanám, hogy ide illene az "ellenségből szerelmesek" trope.

 

Az összképet figyelembe véve számomra kellemes volt az olvasásélmény, mindenképpen ajánlom ezt a regényt azoknak, akik szeretik a kisvárosi nyomozós történeteket, extra adag erotikus romantikával fűszerezve, remek időtöltést kapnak az idei év egyik legszebb borítójú könyvét olvasva.

 

Borító: Nagyon szép a kiadvány, különösen az élfestéses változat.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Meglepő módon elég sok erotikus jelenet kapott helyet.

Értékelés: 

 

  Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

Nyereményjáték

Szeretjük a nyomozónős sorozatokat! Minden állomáson találtok egy képet, találjátok ki a sorozat címét, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

a Rafflecopter giveaway  

 

További állomások:

11.13 Kelly & Lupi olvas

11.15 Angelika blogja

11.17 Fanni's Library

 

Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem

A szerelem képlete nemcsak külföldön, de hazánkban is nagy sikert aratott, ezért már mi is nagyon vártuk Ali Hazelwood új regényét Eszméletlen szerelem címmel. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, ez a kötet is elrabolta-e a szívüket, és ne feledjétek: egy szerencsés játékos megnyerheti a Maxim Könyvkiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

 

Maxim Könyvkiadó 2023.02.14 - Dream válogatás

400 oldal

Fordította: Stier Ágnes

Goodreads: 3,98

Besorolás: felnőtt, romantikus, tudomány

 

Mint ​egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.
Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.
Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

 

A lehető legrosszabb ötlet volt tőlem, hogy egyetlen könyvet közbeiktatva, de gyakorlatilag A szerelem képlete után rögtön elolvastam az Eszméletlen szerelem regényt is.
Abszolút nem számítottam arra, hogy jóformán kicsit átszínezve és átnevezve a szereplőket, totál ugyanazt az élményt kapom. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, mert aki megszerette a szerző stílusát és a kutatós téma körüli bonyodalmakat, az boldogan veheti kezébe ezt a történetet, bár nem biztos, hogy mindenki feltétlenül repetázni akar. Ebben a regényben a szerző gyakorlatilag átírta a neveket és a helyszínt, és egy közel megegyező felépítésű, cselekményű, dinamikájú könyvet írt. Hiába szól most idegpálya-kutatásról a NASA-nál, Olive és Bee kábé ugyanaz a bohókás fiatal nő, csak most lila hajjal és más irányú megszállottsággal. Marie Curie egyébként rám is nagy hatással volt a tanulmányaim során, úgyhogy kifejezetten jó néven vettem, hogy sok újdonságot megtudtam a tudósnő  életéről a közbeszúrt információkat, sztorizgatásokat olvasva. Tehát a történet egyszerű, Bee-t a NASA-hoz hívják egy űrhajóssisak fejlesztési projekthez, ahol társvezetőként Levivel kell dolgoznia, akivel még a doktori képzésről ismerik egymást, és nem épp kellemes emlékeket őriz róla, abban az időben úgy tűnt Levi utálja és kerüli őt. 

Bee egyébként azt vallja, ha nem lesz szerelmes, nem is fogják csalódások érni, ezért egy ideje falakat épít maga köré, miután a hosszú ideig tartó kapcsolata szomorú véget ért, a vőlegénye Tim összejött Bee legjobb barátnőjével. Persze kiderült, hogy fűvel fával megcsalta már korábban is, de ez igazi tőrdöfés volt a szívbe, hiszen Bee nagyon egyedül maradt barát és barátnő nélkül, ráadásul máshol kellett munkát keresnie. Egyetlen családtagja az ikertestvére, aki évek óta a világban kóborol, nem sokat találkoznak, de telefonon mindent megbeszélnek. Ebben a helyzetben persze Bee boldog, hogy a karrierjét jelentősen előrelendítő ajánlatot kap a NASA-tól, csak egy a bibi, Levi személye, aki most sem néz rá túl kedvesen, sőt eleinte úgy tűnik, hátráltatja a közös munkát. Ez tehát az alaphelyzet, és szerintem többet nem is kell mondanom, szépen alakulnak a félreértések, jönnek a kommunikációs problémák, de a közelség mégiscsak összehozza őket, a feszültség átalakul egész másféle izgalommá. A szerző ebből a sztoriból sem felejtette ki a nők elleni negatív megkülönböztetés problémáját, jól be tudta mutatni ezt ezen a szexista férfiakkal teli munkahelyen.
Tulajdonképpen nagyon tetszett a chatelős elem, a titkos levélváltások álnéven, amit az olvasók rögtön levesznek, hogy ezek egymással beszélik ki egymást. Ez vicces volt, de már nagyon vártam, hogy kiderüljön Bee számára, amit vakegér módjára nem vesz észre. @SHMAC küldte az eddigi olvasmányaim legleglegcukibb üzenetét az ő titkos szerelmének leírásáról, na itt olvadoztam rendesen. Helyes volt a macskamániájuk is, mivel nekem is van cicám, ezek a részletek kellemesebbé tették az összképet. Szuper volt az ájulások ötlete is, és Levi reakciói ezekre, igazi hőssé tette, nem lehet mást mondani, az olvasó újfent olvadozik. És ugye ebből adódik a magyar cím is, ami nagyon ötletes, remek választás.

Kár hogy annyira szembeötlőek a két regényben a hasonlatosságok, ezeket nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Például a két főszereplő személyisége, főleg az Adam/Levi hasonlóság. Farokméretben is. Ugyanaz a kinézet, habitus. De hogy ne felejtsük el, ezt Bee minden fejezetben megismétli. Levi magas, Levi zöld szemű, Levi hatalmas dákóval rendelkezik és utálja Elon Muskot. Némi magyarázatot kapunk Levi  családi hátteréről is, ami nagyon katonás, szóval "igazoltan" nem tanult meg jól kommunikálni. Bocs de ez hülyeség. Katonacsaládból származom, és remekül kommunikálok. Vannak dolgok, amik magyarázhatók szégyenlősséggel, zavarral, de itt azért mégiscsak felnőttekről beszélünk. Túl sok volt a félbehagyott mondat... Megint... Kommunikációs problémára építeni a történetet nem menő.

Könyörgöm, valaki mondja meg a szerzőnek, hogy jobb lenne, ha a szexjelenetekbe nem menne bele részletesen. Többször is elhangzott részemről a Jézusom, hangosan kimondva, ami nem éppen jellemző rám az ilyen jeleneteknél. Komolyan, ki kell mondani azt hogy Megdughatlak? Ez most a beleegyezés miatt kell? Újabban ez valami kötelező elem? Jézus! A másik meg ez a nagyon kiemelt ellentét dolog. A kicsi nő, meg a nagy pasi. Nagy, de ha egy nő  képes megszülni egy gyereket, akkor férjen bele a nagy szerszám is. Ez kb így el is hangzik.. Az első részben ez annyira élesen fel sem tűnt, de itt nem lehet elmenni mellette, annyiszor ki volt hangsúlyozva a nagyság, ami miatt szinte gyerekméretnek tűnt Bee. Ez nem szexi szerintem... Hiába vannak jó részletek is az erotikus leírásban, néhány dologgal annyira elrontja, ami már kínos. 

Muszáj megemlítenem két mellékszereplőt, Rocía-t és Kaylee-t, ők időnként rendesen elvitték a show-t. Tetszett amit képviseltek és majdnem nem éreztem kötelező toposznak az LMBTQ mellékszereplő felvonultatását. Azért ez vicces, hogy alig vannak nők ezen a munkahelyen és ők is inkább egymásra találnak, mintsem valamelyik faszival vesztegetnék az idejüket, jó kis fricska.

A cselekmény fordulata számomra inkább volt vicces, mint meglepő, annyira nyilvánvaló volt, hogy ki lesz az áruló, ezen nincs csodálkozni való. A bonyodalom csúcsjelenetről ne is beszéljünk, nem akarom elspoilerezni, de több tényező is volt benne, ami elég nagy képtelenség. 

Számomra ez a regény (és az első is) a kellemes, jól kikapcsolós kategóriába került, amit szívesen vesz kézbe egy romantikát kedvelő olvasó. Újdonság volt számomra ez a környezet, a kutatói háttér, megannyi cuki pillanat tette különlegessé a szerelmi részt. Ugyanakkor a fent említett hibák és a két regény szembeötlő hasonlósága jócskán levett az olvasásélményből.  Marie Curie érdekes plusz elem volt, de határeset  a róla szóló információ mennyisége. Amíg a debütáló regénynek a hibái ellenére volt egy határozott újdonság varázsa, az erre a regényre már  elpárolgott. Mindezek tükrében azért sokat elárul, hogy kellő idő elteltével fogok még próbálkozni a szerzővel, mert addiktív, azt nem lehet tagadni. Személy szerint én mindig örülök, ha nagy felhajtás van egy-egy regény körül, mert öröm látni a lelkes olvasók tömegét - valóban több százezren olvasták, viszont mindenkinek magának kell meggyőződnie, rá milyen hatással van. Megérdemli a könyv a hype-ot? Döntsétek el, olvassátok!

Képek: Pinterest

 

Borító: Igazán cuki.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Azóta ezen gondolkodom. Mivel csillagász akartam lenni, mégiscsak a helyszín a legjobb dolog.

Mélyrepülés: Az erotikus jelenetek némely részlete.

Érzéki mérce: Ennél jobban már nehéz kidomborítani, hogy nekem nem jöttek be bizonyos részletek, beszólások az erotikus részekben. Legalább nincs túl sok.

Értékelés: 

 

  Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!! 

 BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték

 

A történet során nagy szerepet kap a híres tudós Marie Curie is, így mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy ti mennyire ismeritek az életét. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a helyes választ a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

FELADVÁNY:  Hányadik Nobel-díjas nő volt Marie Curie?

 

 a Rafflecopter giveaway  

 

További állomások:

 

02. 25. – Fanni’s Library
02. 27. – Könyvvilág
03. 01. – Kelly és Lupi olvas
03. 10. – Deszy könyvajánlója
03. 05. – Angelika blogja
03. 07. – Csak olvass!
03. 09. – Insane Life
03. 11. – Dreamworld
03. 13. – Hagyjatok! Olvasok!
03. 15. – KönyvParfé
03. 17. – Sorok között

Rachel Van Dyken: Risky Play - Veszélyes játék (Red Card #1)

Könyvmolyképző Kiadó - 2022. Rubin pöttyös

Fordította: Kádár Pál

336 oldal

Goodreads: 4,19

Besorolás: felnőtt, romantikus, sportoló

Mit ​tehet egy szűz lány, miután otthagyják az oltárnál?
A seattle-i örökösnő, Mackenzie Dupont magányos nászútra indul Mexikóba. Azt tervezi, hogy egy felejthetetlen egyéjszakás kaland során végre elveszíti szüzességét. Álnevek, igazi gyönyör. De miután egyedül ébred, Mackenzie rádöbben, hogy mennyi harag gyűlt fel összetört szívében.
Tragikus vesztesége után Slade Rodriguez profi futballistának is megvan az oka arra, hogy köszönés nélkül lépjen le. Helyes vagy helytelen, a gyönyörű és őrjítő idegent hibáztatja, akit soha többé nem akar látni.
Később mindketten megdöbbennek, amikor kiderül, hogy Mackenzie lesz Slade új személyi asszisztense. És mindkettőjüknek sokat kell tanulnia a másiktól. Mert több bennük a közös, mint sejtenék, például egy közös ellenség, aki a saját játszmáit játssza, és nem fél bemocskolni a kezét.
Mackenzie és Slade csak egy módon győzhet: el kell kezdeniük bízni egymásban, többé nem rejtegethetik hazugságaikat, titkaikat, elkövetett hibáikat és a vonzalmat, amit egymás iránt éreznek.

Ismertem már a szerzőt, ez a negyedik regényem tőle, és az eddigiek alapján egy kicsit kellemesebb élményre számítottam. Sajnálom, hogy épp egy negatívummal kell kezdenem, de a fülszöveg is ezzel nyit, miszerint a főszereplő hölgy szűz, ám nagyon el akarja veszíteni, méghozzá dühből, miután a vőlegénye otthagyta az oltárnál, több száz vendég előtt. Csak azt felejti el a fülszöveg megemlíteni, hogy már 30 éves, és a vőlegényével gyerek koruk óta együtt vannak, és várni akartak az esküvőig. MI VAN?  Borászcég-birodalom, a lány az örökös, gazdagok, szépek, stb, és az apuka NEM rúgta ki ezek után a vőlegényt a cégtől, mert az üzlet az nem a magánélet. Nekem ez már itt az elején komoly fejtörést okozott, milyen apa az, aki nem áll a lánya mellé ilyen esetben? Egész életükben erre a frigyre készültek, bár nem derült ki miért vártak eddig, ahhoz képest elég lazán túllépett apuka a dolgon. A lány viszont nyalogatván a sebeit, mégiscsak elutazik a meglepetés nászútra - egyedül. Persze, hogy már a repülőn összemelegedik egy remek pasival, akinek álnéven mutatkozik be, a pasas sem tesz másként, mert ő meg egy briliáns sztárfocista Európából, és boldog, hogy végre valaki nem ismeri fel. Nos, szépen mennek a dolgok a kitalálható forgatókönyv szerint, aztán a pasi hirtelen lelép, el a szállodából, de még az országból is. Nem kell megijedni, hamar újra találkoznak, mert ugye nem tök elképzelhetetlen, hogy Mack, miután nem akar visszamenni az exével egy helyen dolgozni, inkább személyi asszisztensnek áll egy ismeretlen sportolóhoz, aki persze igazából Slade. A Nexus SUV-jével megy kutyát sétáltatni meg bevásárolni, alig vicces. Őszintén, ez egy személyi asszisztensi állás? Nekem inkább házvezetőnőnek tűnik. Slade egy lelkileg összezuhant karakter, meghalt az apja, pont akkor, amikor Mexicóban együtt voltak, és nem tudott utoljára még beszélni az apjával. Az egész helyzetért a lányt okolja. Na jó, itt már keresgéltem a gyógyszereimet, és komolyan azt fontolgattam, hogy leteszem a regényt. De mégiscsak RVD a szerző, olvassuk csak tovább. Tulajdonképpen az volt jó az egész hátralévő pár fejezetben, hogy minden de minden a megszokott toposzok szerint zajlik, nem ért meglepetés, se jó, se rossz irányban. A karakterek tették a dolgukat, mutattak némi fejlődést, főleg ugye Slade, és még a cuki francia buldogon is lehetett nevetni, mivel elég sokszor csinált galibát, de inkább ezt nem részletezem. Megjelenik a terhes ex, és persze, hogy kiderül, hogy valójában ki mozgatja a lejáratós szálakat, ki is a főgonosz, aki jól megbűnhődik végül, és azért közben is kapja amit érdemel. 

Nem értettem, mi az, ami miatt ez a könyv másoknak csúcs ötcsillagos, nekem miért nem jön be. Talán kevésbé hiszem el, hogy a mai világban egy pár képes 15 éven át járni szex nélkül? (orálist leszámítva) És kissé irreális fél év után tervezni a nászutat? Hatszázszor lemondtam volna a helyében...  Vagy hihetetlen számomra, hogy egy felső kategóriás,  55 millió dolláros szerződéses focista körül csupán egy darab ügynök tevékenykedik, az is inkább barát, és minden második szava: aláírta már a nő a titoktartási szerződést? Az sem volt logikus, hogy ez a sztársportoló nem tart külön szakácsot, hanem random étkezik, sőt Mack főz neki esténként mindenféle kaját, hát ez minden csak nem egy profi focista étrendje, vagy Amerikában nem veszik ezt olyan komolyan? Az apa meg ahogy már fentebb írtam, képtelenség, hogy a lányáért ne tenne legalább annyit, hogy áthelyezi az exet egy másik részlegbe, mondjuk Alaszkába. Ez csak pár téma, de úgy éreztem, tele a könyv ilyenekkel, mintha a könnyebb cselekményvezetés érdekében teljesen valószínűtlen dolgokat pakolgatna egymás után a szerző. Slade ugyebár nem tudott elbúcsúzni az apjától, ez belülről felőrli őt, és az a rész eléggé tetszett a regényben, amikor ő vigasztal egy kissrácot a nagyapja elvesztése miatt, ez végül őt is megnyugtatja. Itt képes volt a szerző a gyászfeldolgozással némi érzelmet kiváltani, ezt már a kezdetektől nagyon vártam, bár én inkább a romantikus száltól vártam el.

A lány szimpatikus volt emberileg, megértettem és együtt éreztem vele a korábbiakért, de ennyi, különösebben nem kedveltem meg. Slade viszont erőltetetten bunkó volt jó ideig, később ahogy alakult a kapcsolatuk, már lehetett élvezni az évődéseiket. Magának való pasas, pedig elvileg csapatjátékos lenne, hát nem tűnt annak. Jagger elég jó mellékszereplővé nőtte ki magát, bár a farok összeméregetést eléggé untam köztük, sokkal inkább a barátságukat kellett volna fejleszteni. Matt a manager szerepében szinte minden sarkon ott volt, és hát szó szerint, egyszer még szinte a zuhanyzóba is követte a párt. A sorozat következő része az ő története lesz.

Sajnos nem váltotta be a reményeimet ez a regény, én jóval romantikusabbra vágytam, talán ezért vagyok csalódottabb. Szórakoztató a regény, viccesek a pengeváltások a szereplők között, bár hangos nevetést nem váltott ki nálam, azért ki tudott kapcsolni a hétköznapokból.  Most mondanám azt, hogy egy pohár bor mellett elmegy, de én nem szeretem a bort, bocsi! Egyébként aki  szereti, annak nagy élmény lesz az olvasás, mert sokszor kerül elő a borospalack, és nagy szeretettel beszélnek róla, élvezettel isszák.

Köszönöm a kiadónak az olvasás lehetőségét.

Kép: Eredeti borító

 

Borító: A végeredmény...

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: A sokadik bizalmatlanság.

Érzéki mérce: Nem lehet erotikusnak nevezni a regényt, távol áll a grafikus ábrázolástól, pedig lehet, hogy jót tett volna neki.

Értékelés: 

 

  Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!! 

 BELEOLVASÓ

 

 

 

 

Vi Keeland - Penelope Ward: Hate Notes - Adok-kapok

Könyvmolyképző Kiadó 2022. június 28. - Rubin pöttyös

368 oldal

Fordította: Kereki Noémi

Goodreads: 4,14

Besorolás: felnőtt, romantikus

Ez ​volt a leggyönyörűbb szerelmes levél, amit valaha olvasott. Bárcsak neki írták volna!
Minden egy esküvői ruhába varrt titokzatos kék üzenettel kezdődött.
Valami kék.
A sosem viselt menyasszonyi ruhámat mentem eladni egy használtruhaboltba. Ekkor találtam meg egy másik menyasszony „valami régijét”. Egy lélegzetelállító, tollas, egyedi tervezésű ruha bélésébe volt tűzve a legszebb üzenet, amit valaha olvastam: „Köszönöm, hogy valóra váltottad minden álmom.”
A kék levélpapíron dombornyomással a Reed Eastwood név szerepelt, aki nyilvánvalóan a földkerekség legromantikusabb férfija lehetett. És mint kiderítettem, a legvonzóbb is. Bárcsak itt véget értek volna az igaz szerelemmel kapcsolatos képzelgéseim! Mert azóta megtudtam egyet s mást Mr. Romantikáról. Arrogáns, cinikus és lekezelő. Én aztán tudom! A sors fintorának köszönhetően ráadásul még az új főnököm is.
De ez nem fog megakadályozni abban, hogy kiderítsem, mi a története az utolsó szerelmes levelének. Annak a szerelmes levélnek, aminek nem a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” lett a vége. Az a történet azonban semmi ahhoz képest, ami köztünk van kibontakozóban. Egyre forróbb, csábítóbb és meglepőbb – őrjítőbb, mint bármi,
amit el tudtam volna képzelni.
Valami új.
De fogalmam sincs, hogyan fog végződni…

Mindkét szerzőt kifejezetten szeretem, külön-külön is, és a közös műveiket is mindig örömmel olvasom. Nem számítottam rá, hogy a Hate Notes egy kissé félresiklik nálam. Pedig a fülszöveg megvett magának, úgy éreztem nekem ezt a regényt feltétlenül olvasnom kell. Már maga az ötlet csodás, hogy egy volt menyasszony, aki épp a fel nem használt esküvői ruháját viszi eladni, egy másik ex ara ruhájába szeret bele, és mivel pénzt nem adnak vissza a boltban, cserébe elviszi magával a másik nő ruháját, amiben talál egy szerelmes üzenetet, kék színű, céges fejléces, elegáns jegyzetpapírra írva. Az idézet és az üzenet annyira romantikus, hogy nem hagyja hősnőnket nyugton a kíváncsiság, a név alapján rákeres a vőlegényre és meg is találja. Sajnos nem volt jó ötlet egy üveg bor mellett keresgélni, siratva a saját esetét, ugyanis a pasi ingatlanokban utazik és Charlotte időpontot jegyez elő az egyik legdrágább new yorki penthouse lakás megtekintéséhez. Reed azonnal átlát a turpisságon és nagyon lekezelően bánik vele, leleplezi, hogy nem is tudná megvenni a lakást, csak rabolta a drága idejét.

Miután leforrázva távozik, az épület mosdójában egy kedves idősebb hölggyel kitárgyalja a fél életét, többek között a fenti esetet is a vonzó, de kegyetlenül arrogáns álompasival, mire a hölgy egy óra társalgás után asszisztensi állást ajánl neki. Micsoda véletlen, Reed nagyanyja volt az illető, akinek Reed is elszámolással tartozik. Innentől együtt kell dolgozniuk, ami számos vicces epizódot eredményez, hiszen Reed a lehető legnagyobb távolságot akarja megtartani az életvidám, álmodozó lánytól, aki arra emlékezteti, amit épp felejteni akar. És persze lesz rengeteg kék üzenet, ami terelgeti a párosunkat az elvárt események felé. Csakhogy az élet nem mentes a bonyodalmaktól, Reed is rejteget titkokat, ami miatt nem hajlandó kapcsolatba bonyolódni. Charlotte pedig mindenáron ki akarja deríteni Reed történetét, a lefújt esküvőtől kezdve a köztük kialakuló vonzalom tagadásának okáig.
Őszintén megmondom, nekem nem volt szimpatikus Charlotte nyomulása. Mert ezt nem tudom másnak nevezni, pedig helyes lány, kedves is, épp nehéz helyzetben van, hiszen pár hónapja a vőlegénye arcába kellett vágnia a jegygyűrűjét, miután rajtakapta egy másik nővel. Mivel a családjának dolgozott, így a munkája is odalett, azóta csak alkalmi munkákból élt, a hobbiját is feladta, pedig igazából művészlélek is, szeret szobrászkodni. (Inkább kerámiázik, vagy keveri a kettőt.) Szóval alapjában véve átlagos, 27 éves csinos lány, de valahogy ez az üzenet a ruhában bekattintott benne valamit és nem hagyja nyugodni. Csakhogy nekem nem jön be, ha egy nő ennyire üldöz egy pasit, olyan szintekre is eljutva, amiben szó szerint felajánlkozik, vetkőzéssel, villantással. Brrr. Olyan szinten felcserélődtek a szerepek, ami már nekem nem volt könnyed és vicces. Mintha nem lenne más cél, vagy más pasi, vagy esetleg pasi nélküli élet, mint átmeneti lehetőség...

Reed viszont szerethető karakter, megvan a maga titka, amire elég sokat kell várni, de végül kiderül és tulajdonképpen érthetővé válik miért olyan magának való. Ez a titok volt a korábbi jegyesség megszűnésének is az oka, és emiatt az igaz szerelemben való csalódása. Nagyon szerette a menyasszonyát, néhány hónap telt csak el, és ő érthetően nem tud még újra bízni, engedni egy új kapcsolat kialakulásának. Teljesen érthető, hogy ennek tudatában nem akarja terhelni Charlotte szabadságát. Egészen addig a pontig, míg azt nem sugallják neki, hogy a lány mást választ/mással randizik/mással fekszik le, felébred benne a birtoklási ösztön és máris megoldódik a probléma.
Maga a cselekményszál elég lassú folyású, egy hosszú macska-egér játékról van szó, csak jelen esetben nem tudni ki a macska és az egér. A kémia megvan közöttük, de nem csapnak bele a lecsóba, lassú égésű az érzelmek kialakulása, soká lesz első csók és még tovább kell várni némi akcióra, pedig a szerzők könyveinél nem ehhez vagyunk szokva. Nekem valahogy nem tetszett az egész folyamat. Reed túl lenyűgöző külsőleg, nézz csak rá a borítóra, és a lány erre van ráizgulva, egy álomképre. Most nagyot akartak a szerzők fordítani a sztereotípián, és a nagyképű seggfej kontra jókislány páros helyett a női felet idegesítően gyerekessé, sok téren totál naivvá, ugyanakkor majdnem profi csábítóvá tették. Aztán a lassú lépések után túl éles váltás következett.

Furcsa volt nekem, hogy Charlotte-nak és Reednek nincsenek barátaik, a lány barátnőjének szerepét gyakorlatilag a nagymama veszi magára, Reed meg leginkább a testvéreivel tart barátinak nevezhető kapcsolatot, ami ugyebár mégsem ugyanaz. Így a legjobb mellékszereplő címet a nagymama vitte el, ő viszont megérdemelten, nagyon jó irányba kavargatta a két fiatal ügyét. Csak a párosunknak nem estek le a dolgok, de az olvasó legalább jól szórakozott. De itt is megjegyzem, hogy vajon mekkora volt annak a valós esélye, hogy a mosdóban összefutnak és egy órát beszélgetnek (mert olyan a mosdó, ahol kanapé van meg nincs pisiszag), majd a nagyi felveszi a céghez szegény hüppögő, de szimpatikus lányt?
A sok fura véletlen és tudatos történetterelés mellett azért el kell ismernem, hogy humorból nincs hiány, van min nevetni. Ide tartozik a bakancslista is - amit a szerzők itt "bassza meg" listára változtatnak, szerintem indokolatlanul, magyar nyelvben legalábbis nem jött át ez túl jól - voltak benne jó ötletek, viccesek, ez vitte előre a sztorit. A bakancslista kapcsán még egy plusz dráma is beesik, így összesen háromszor sikerül a súlyos betegség kártyát bevetni, ami azért szerintem erős túlzás lett. Főleg azt, ami az egyik alkalmazottat érinti, föl volt ott már puhulva Reed.
Arra nem sok könyvben láthattam eddig példát, hogy 26 évvel későbbi legyen az epilógus. Ez igazán meglepett, és adott néhány keserédes pillanatot, volt benne jó dolog és nem annyira megnyugtató is. Itt is volt olyan részlet, amiről inkább nem akartam tudni. Pontosan fogod tudni a végén, hogy itt mire gondoltam.

Kissé lassú, de szórakoztató a regény, nem bántam meg, hogy elolvastam, de remélem, a szerzőpáros újabb regénye jobban fog tetszeni.

Képek: Pinterest

Borító: Dusan Susnjar, ha eddig nem tetted, hát keress rá, jó szórakozást!

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Mindannyiunkra ráférne egy ilyen csodás nagymama, mint Iris.

Mélyrepülés: A fehérneműs jelenet.

Érzéki mérce: Kissé lassan alakulnak az érzéki jelenetek, nincs belőlük sok. Az egyéb drámák nálam nem igazán találtak be, kicsit erőltetett volt.

Értékelés: 

 

  Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!! 

 BELEOLVASÓ

Linda Kage: Price of a Kiss - A csókod ára (Tiltott férfiak #1)

A Könyvmolyképző Kiadó Rubin pöttyös sorozatában megjelent Linda Kage lehengerlő története, a Price of a Kiss - A csókod ára, ami egy múltja elől menekülő lány és egy dzsigoló románcáról szól.
A különleges regényről a Blogturné Klub három tagja mesél, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát meg is nyerheted.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2021

392 oldal

Fordította: Sereg Judit

Goodreads: 4,07

Besorolás: new adult, realista, romantikus

Mondhat bármit az unokatesóm, nem én vagyok a lehetetlen kapcsolatok királynője.
Mármint az, hogy a legutóbbi barátom megpróbált megölni, és maradt is utána egy szép kis seb a nyakamon, majd miatta kénytelen voltam az ország másik felébe költözni, és megváltoztatni a nevemet Reese Randallre, csak hogy ne találjon rám, még nem jelenti azt, hogy…
Na jó, kit akarok átverni? Elsőéves fősulisként nem hiszem, hogy bárkinek is rosszabb múltja lehetne a pasikkal. Így amikor Mason Lowe felbukkant az életemben, a szerelem kábé utolsó helyen szerepelt a terveimben. De a kémia kettőnk között… berobbant. A kapcsolatunk ellentmond a logikának. Ő annyira dögös. És ha mellette vagyok, élőbbnek érzem magam, mint valaha. Vele még a vitákat is élvezem. Ő lehetne a lelki társam… ha nem lenne egyetlen, apró bökkenő.
A pasi selyemfiú.
Egek, én aztán tudok választani!

Ez volt az első olvasásom Linda Kage írónőtől, nem tudtam mire számíthatok, de a fülszövegben a "selyemfiú" arra ösztönzött, nézzek bele ebbe a történetbe, aztán persze jelentkeztem a blogturnéra.

A fülszöveg lényegretörő, főszereplőnk  Reese Randall  álnéven kényszerül elkezdeni a főiskolát, több állammal odébb a valódi lakóhelyétől, miután az idegbeteg volt pasija majdnem  megölte. A kés okozta sebhely ott virít a tarkóján, amit kénytelen a leengedett hajával palástolni a legnagyobb melegben is.

Szerencsére nincs teljesen egyedül az új helyen, a nagynénje kiadja neki a garázsuk fölötti kis lakást, és unokatestvére  Eva szintén erre a főiskolára jár, tehát nem kell magányosan ténferegnie az első napján. Eva imád pasizni, és mindenáron rá akarja venni Reese-t, hogy ő is nézzen körül, milyen a felhozatal a fősulin, és ne gubózzon be. Nem akárkit  szúr ki elsőre, mint Mason Lowe-t, aki külsőre tökéletes példány, viszont a pletykák szerint gazdag hölgyek játékszere, érzelmi alapon nem randizik senkivel. 

Végül is, ha elolvassátok a könyv beleolvasóját, a prológusban azonnal kiderül, ki is Mason, és hogyan alakult ki a "foglalkozása", immár több mint két éve.  Kb. esélytelennek tűnik Reese-nek, hogy magára vonhatná Mason figyelmét.

Reese-nek némi pénzre lenne szüksége a kiadásai fedezésére, és jelentkezik egy  állásra, ahol a helyszínen derül ki, hogy egy mozgásban sérült, cerebrális pralézises  kislány mellé keresnek  bébiszittert. Nem ijed meg a kihívástól, elvállalja, és egész jól is megy, jó kapcsolat alakul ki közöttük. Persze hamar kiderül, hogy Mason húgáról beszélünk, nem kerülhetőek el a találkozások, beszélgetések, és kialakul közöttük egy barátságnál többnek mondható valami, ami reményre adhat okot, mert a közöttük pattogó szikrák egyre vadabbak.

Mi az valójában, ami behúzza az olvasót egy ilyen történetbe? Mi az írói ígéret? A fiú majd beleszeret a lányba, feladja az eddigi életmódját és boldogan élnek tovább. Igen, igen, de  milyen is az odáig vezető út? Mennyire hihető az egész cselekmény? Nem voltam maximálisan elégedett.

Reese jópofa, elsőre kissé bohókás, de hatalmas szíve van,  olyan szomszédlány típus, ennél többet viszont nehéz mondani a karakteréről. Ha jobban belegondolok, nem igazán tetszett minden vicce, főleg az expasijával kapcsolatosak. Az cseppet fura, hogy mennyire csorgatja a nyálát Masonra az első pillanattól, de ha igazak a leírások, talán ezért még megbocsátanék neki. Tényleg sok szarságon átment korábban, megérdemelné a boldogságot ezzel a sráccal. Mason húgával kapcsolatban bátor volt, ösztönösen jól kezelte a helyzeteket. Örülök, hogy a szerző bemutatta ezt a betegséget és azt, hogy nem elmenekülni kell a beteg emberektől, hanem megtalálni  velük a közös hangot, bevonni őket mindenbe, teljesen hétköznapi módon. 

A szerelmi szál kellemesen alakult, tetszett a főszereplők összecsiszolódása, nem volt instalove érzésem. Elhangzanak nagyon  szép szavak, mondatok, ezeket öröm volt olvasni. Nos lehet, hogy vannak határeset mondatok, amikor már túlzásnak tűnhet a líraiság.

Ha valamit nem értettem a regényben, az Mason anyjának a karaktere volt. Mi az, hogy nem tudja kezelni a pénzügyeiket? Megjegyzem, hosszú ideje egyedülálló anya vagyok, szóval nem tudnak megetetni ilyennel. Ez a része kiborított, mert jóformán ez az alapja, hogy Mason ezt az életmódot kénytelen művelni. Mrs. Garrisonok/Robinsonok mindig is voltak és mindig is lesznek. De. Ez könnyen keresett pénz, nem nehéz hozzászokni, hogy valaki ebből éljen, szóval nem tartott itt senki pisztolyt Mason fejéhez.  Fura, hogy sosem került bajba emiatt, pedig az emberek szeretik feladni a rendőrségen az ilyesmit. De más is irreálisnak bizonyult, a ház bérleti díja például. Kint élő ismerősöm szerint is durván soknak tűnik az összeg, nem luxuslakásról van itt szó. Ráadásul vannak alternatívák is, pl a költözés. Vagy esetleg valami más munka? Mindig arra kalandoztak a gondolataim, hogy ha az én fiam tenné ezt, én sem venném észre, hogy mit művel a szomszédasszonnyal? Hát de.

Mason. Szegény srác. Nem érdemelte meg, amit a szerző művelt vele, ki akart törni ebből az egészből, erre Linda Kage beleszőtt a sztoriba egy teljesen felesleges szálat, ami semmit nem tett a történethez, ellenben Masont összezavarta. Olyan választás elé helyezte, ami a számomra tönkretette a cselekményt kb. a könyv 3/4 részénél.  Nem volt logikus magyarázat arra, hogy Patricia honnan tudott meg dolgokat, és ez óriási hiba a szerzőtől. Ami közvetlen ezután történt, az meg egyenesen zuhanórepülésbe vitte a regényt. Vannak szituációk, amikor a főhős olyan helyzetbe kerül, amikor azt gondolja, nincs remény és megtesz dolgokat, hibásan dönt, számtalan hasonló helyzetet olvastam, de itt ez nagy túlzás volt, egy kis józan ész sokat segített volna. Szánalmas volt, utáltam ezt a szituációt, a "megtisztulást", jesszus csak forgattam a szemem. Így utólag, nem ártott volna némi Mason szemszög, nagyon szerettem volna tudni, hogyan rendezte magában ezt a helyzetet.

 

Ha az a bizonyos dolog nem történt volna meg, akkor többre értékeltem volna a könyvet, de hozzá kell tennem, azért nem dobtam félre, eléggé kíváncsi voltam a végére. A mesébe illő végkifejletre és epilógusra már csak könnyedén legyintettem, végül is ezen a ponton már nem csodálkoztam semmin. A tiltott szerelem érzés végig ott volt a regényben, ez értékelendő, ezt az érzést jól adta vissza.  Mindent összegezve azt hiszem, adok még esélyt a szerzőnek, ebben a Tiltott férfiak sorozatban lehet még potenciál.

Borító: Romantikus....

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Reese és Sarah kapcsolata, és a szülinapi buli.

Mélyrepülés: Mason döntése, és Eva karaktere.

Érzéki mérce: Más rubin könyvekhez hasonlítva kevés az erotika.

Értékelés: 

 

  Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!! 

 BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték:

A kötet hősnője, Reese vérbeli Harry Potter rajongó, és egy ponton Masont is azzá teszi. Ha te is HP-fan vagy, ez a játék Neked szól!
Minden állomáson találsz egy Harry Potter idézetet, a feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely HP könyvből szól az idézet. Hajrá!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:   – Hát nem tudod, hogy akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket? Nem tapasztaltad még, hogy ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban? 

 

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

06.10 Sorok között

06.13 Kelly és Lupi olvas

06.16 Veronika's ReaderFeeder

06.19 Sorok között extra