Lauren Roberts: Powerless - Hatalom nélkül (Hatalom nélkül #1)

A Lampion Könyvek gondozásában jelent meg az év talán legvártabb regénye: a Powerless - Hatalom nélkül. Lauren Roberts regénye egy kitalált fantasy-világba kalauzol el bennünket, ahol egy birodalom megtesz mindent, hogy uralmát stabilizálja. Akár embereket is a halálba küld. Kai Azer a jövendőbeli király Végrehajtója, neki a halál a munkaeszköze, de amikor egy nyomornegyedbeli lány, Paedyn Gray megmenti az életét, azzal örökre összefonta a sorsukat. Vajon mi lesz a herceg és a tolvaj történetének vége? Tarts Te is velünk, hogy megnyerhess egy példányt a kötetből!

Lampion Könyvek 2024.

528 oldal

Fordította: Sepsi László

Goodreads: 4,20

Besorolás: YA, fantasy, mágia, romantikus

Vadász és préda.
A sors egymásnak rendelte őket.
Ilyában évtizedek óta csak az Eliteket tűrik meg. Amióta a király kihirdette, hogy minden Átlagost száműzni kell a birodalomból, bűnnek számít, ha valakinek nincs természetfeletti képessége.
Paedyn Átlagos, gyerekkora óta az életét kockáztatja azzal, hogy a város nyomornegyedében bujkál, és Látnoknak adja ki magát. Egy nap tudtán kívül megmenti Kait, Ilya egyik hercegét, majd arra kényszerítik, hogy részt vegyen egy könyörtelen viadalon, aminek az egyedüli célja, hogy az Elitek fitogtathassák az erejüket. A lányra nemcsak a nála jóval tapasztaltabb ellenfelei jelentenek veszélyt, hanem a herceg iránt egyre erősödő érzései is…

Aki az utóbbi évben könyves tiktok ajánlókat nézegetett, nagy eséllyel belefutott a Powerless regény ajánlásaiba, én is így voltam vele. Emellett a Goodreads-en ötödik lett a tavalyi young adult fantasy/sci-fi  kategóriában, szóval ennél jobb ajánlólevele nem is lehetne a szerzőnek, aki ezzel a regénnyel debütált az írói pályafutásán. Amikor megkaptam a regényt a kiadótól  - amit ezúton is köszönök - rögtön jelöltem is a Molyon, hogy azonnal nekikezdek. Csakhogy a lányom kikapta a kezemből, és meg kellett várnom, hogy befejezze, közben folyamatosan tudósított is a fejleményekről, úgyhogy mire tényleg a kezembe vehettem, elég változatos megjegyzésekkel is számolnom kellett. 

A fantasy történeteknél nálam elsődleges szempont, hogy legyen egy egyedi világfelépítése, ez az, ami megalapozza az érdeklődésemet. Ebben a regényben Ilyát harminc évvel ezelőtt megtámadta a Dögvész (kb egy pestis jellegű betegség) és nagy pusztítást végzett. A túlélők változást tapasztaltak, akik valamilyen képességgel rendelkeztek, azok megerősödtek a mágiájukban, ők lettek az Elitek. A képességgel nem rendelkezőket pedig egy idő után üldözni kezdték, mert a király szerint ők gyengítik az Elitek erejét. Ők az Átlagosak, akiket jó esetben száműznek, de leginkább legyilkolják őket, gyakran maga a Végrehajtó, aki jelenleg a király egyik fia, Kai herceg. Paedyn gyógyító képességű apját a lánya szeme láttára ölte meg a király, ezért13 évesen elmenekült otthonról, az azóta eltelt öt évben tolvajlásból tartotta fenn magát, társa egyedül Adena, a barátnője. Egy véletlen folytán Paedyn megmenti a herceget, akire többen rátámadnak, hogy elvegyék az ezüstjeit, amit persze a lány már korábban megdézsmált. Paedyn jól begyakorolta az álcáját, Látnok képességet hazudik magának, remek megfigyelőképességével és ráérzéssel eddig sikeresen csapta be a katonákat. Most óriási veszélybe került, ugyanis a Dögvész feletti győzelem megünneplésére rendezett viadalra őt is kiválasztották. Elitek versenyeznek egymással, a cél csupán erődemonstráció, semmi több, csak egy akár halálos kimenetelű játék. Több fordulón keresztül zajlik, több helyszínen, a viadalok előtt pedig bálokat rendeznek a palotában a részvevőkkel. Természetesen a királyi pár és az uralkodásra készülő elsőszülött fiú, Kitt is figyelemmel kíséri az eseményeket, melynek egyik legérdekesebb jelensége Paedyn, aki szépségével, ezüst hajával és ugyancsak egyedi képességével felhívja magára a figyelmet. Kitt herceg és Kai egyaránt keresi a társaságát, utóbbival aki szintén a viadal résztvevője, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, pedig mindketten tudják, hogy ez veszélyes számukra.

Nos, röviden ez az alaphelyzet, amiből azért látszik, a szerző nem erőltette meg magát túlságosan, hogy valami egyedit alkosson. Igen, sajnos nagyon sok részlet hasonlít más művekre, nem fogom most mindet felsorolni, de az aréna, viadal szavakról nyilván mindenkinek ugyanaz ugrik be, és ehhez még hozzájön Paedyn kiváló íjazó képessége, amit apja tanított neki évekig együtt gyakorolva. Mindegy, ha a cselekmény egyébként hajaz is más történetekre, ha az összkép élvezetes, akkor kit érdekel? De ne szaladjak előre, hiszen annyi kivesézni való akad a részletekben. Elgondolkodtató például, hogy ezzel a hajjal és kinézettel hogyan létezik, hogy Paedyn árnyak között suhanó tolvaj tudott lenni, aki beolvad a tömegbe a nyomornegyedben? Egyszer sem olvastam, hogy sapka lett volna rajta. Amúgy nem rossz a karakter, meglehetősen szókimondó volt ez a lány, sokszor előbb beszélt, mint gondolkodott, ugyanakkor megvolt a magához való esze, ki kellett játszania hatalmat, és eddig sikerült is neki.

Kai herceg bonyolult múlttal rendelkezik, az apja nagyon korán gyilkossá kezdte nevelni. Mégpedig úgy, hogy az áldozatai szenvedéseit neki is át kellett élnie, a kínzásokat, kardcsapásokat, mindent. Egy Gyógyító ugyan mindig ott volt, hogy helyrehozza a kárt, de a testi kínok mellett a lelki megterhelés sosem enyhült. Kai utálta ezt az egészet, ugyanakkor valamilyen szinten belenyugodott, hogy ez a sorsa. Szóval a szerző csinált belőle egy morálisan megkérdőjelezhető főhőst, aki nem utasítja el a gyilkolást, hát erre nem számítottam egy ifjúsági fantasyben.

Jöhet a lényeg, avagy mi volt az ebben a regényben, ami feledtette velem a fentieket, és még százféle problémát, a rengeteg ismétlést, az idézőjelbe tett mondatok tömkelegét (amúgy ezt magyarázza meg valaki, mi értelme volt).  Engem a két főszereplő között felépített slow burn romantikus szál elvarázsolt. Imádom a macska egér játékot, az adok-kapok jellegű párbeszédeket, az egymás nyakához illesztett tőr sem akasztott ki, huszadszorra sem. A szerző ezen a területen is hozta a kliséket, de engem ez se zavart, sőt odavoltam érte. Volt itt tánctanítás - muszáj jól táncolnia Kitt-el a bálon, tehát több éjjelen át tanítani kellett -, aztán jutalomtánc az aréna közepén, ahol elvileg nem kötődnek szövetségek, és elég nagy butaság tüzet gyújtani, de hagyjuk. Volt még szeplőszámolás, hajbefonás, sebösszevarrás, számtalan életmentés, egész éjjelen át bámulás, féltékenység, stb. Elsorolhatatlan, mennyi édes pillanat volt kettejük között, amit csak úgy habzsoltam. Nagyon vártam, hogy csak egy iciri-picikét ragadja el a szenvedély Kai-t, de hihetetlen akaratereje van, az igazi beteljesülés várat magára. 

Ennek a párosnak a dinamikája tartotta bennem a lelket, mert a cselekmény amúgy elég nevetségesen alakult. Komolyan mondom, a viadalos koppintás mellett, közbeiktatva a bálokkal, a szerző beleszőtt még egy cselekményszálat, a fennálló hatalom ellen szervezkedő Ellenállók mozgalmát. Ehhez kellett a lány árulása, hiszen az ujja köré csavart hercegeket kellett átvágnia, ez még izgalmas is volt, de a mozgalom és a tetteik valami extrém röhejesre sikeredtek. Kezdve a gyűléstől, a karaktereken át a támadásig, ezer sebből vérzett az egész. Szerintem nem is maradt túlélő.

Ezzel eljutottam a végső fordulathoz, ami meglehetősen kiakasztó a szereplők számára, olvasóként nagyjából lehetett sejteni, hogy ez történik majd. A korábbi váltott Pea/Kai szemszögek mellé a legvégén kaptam egy Kitt fejezetet, ami egy nagyon dühös új király fejezete, kijelöli benne a következő rész feladatát Kai számára, sőt a szerző okos húzással a regény végére illesztette az első fejezetet a második regényből, ami igencsak meghozta a kedvemet a folytatáshoz, de azonnal.

Remélem ezzel a bejegyzéssel tudtam érzékeltetni, mennyire ellentmondásos volt számomra ez a regény, megannyi részletnél fogtam a fejem, de túlnyomó részt meg olvadoztam a romantikától, ami a regény végére sem teljesedett be, már csak ezért is muszáj lesz olvasnom a folytatást.

Azok fogják nagyon szeretni ezt a regényt, akik nem olvasták a szerző kedvenc regényeit, amikből összecsipegette ezt a sztorit. Az olyan öreg rókák, mint én, meg megelégednek a románc egyediségével, nekem legalábbis ez húzta fel a regényt négycsillagos szintre. Mindenképp próbáld ki, nekem megérte!

Képek: Pinterest

Borító: Gyönyörű a borító és az élfestés.

 

Kedvenc karakter:  Kai

 

Szárnyalás: Az a fűzőfelvágás....

Mélyrepülés:  A rengeteg copy.

Érzelmi mérce: A romantika a young adult keretein belül mozog. Igazából nagyon vártam legalább egy normális csókjelenetet, de Kai még ennél is visszafogottabb, mondhatjuk inkább fegyelmezettnek.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában kedvenc fantasy-szereplőink állnak. A nevükből kihagytunk pár betűt - a Ti feladatotok rájönni, kit is rejt a feladvány! A megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:   Her_i_ne G_an_er

a Rafflecopter giveaway

Állomások
11.14. Kitablar
11.17. Sorok Között
11.18. Dreamworld
11.20. Kelly és Lupi olvas
11.28. Könyv és más

Rezeda Réka: Bábmester (Tüske és gyopár #1)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Rezeda Réka debütáló regényét Bábmester címmel, mely a Tüske és gyopár sorozat első része. A cselszövésekben és intrikákban bővelkedő izgalmas fantasy regényben Sivriel bosszúhadjáratát követhetjük nyomon, melyet szülei halála miatt folytat, de mi történik, ha a szerelem közbeszól? Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös

376 oldal

Goodreads:

Besorolás: high fantasy, ifjúsági, mágia

 

Érdemes feláldozni a boldogságodat a bosszú oltárán?
Sivriel Thornrage nem emlékszik a szülei arcára. Gyilkosuk, Merzen vonásai viszont a mai napig kísértik. Sivriel számára holttá dermedt az idő, és csak akkor lelhet újra magára, ha végez Merzen herceggel. Tíz éven át dédelgette magában a gyűlöletet, és most a napkirály halála végre alkalmat teremt, hogy az udvarba utazzon, és bosszút álljon.
Csakhogy a királyi palotában Sivriel halálos cselszövések hálójába gabalyodik. Ha el akarja pusztítani Merzent, kénytelen szövetségre lépni Bastiennel, a vonzó, de arrogáns herceggel. Bastien azonban titkon a maga hálóját szövi…
Ki a valódi ellenség? Mi az, amiért érdemes harcolni?
 Vajon örökre a gyűlölet marad a lány egyetlen igaz szerelme?
Sivriel útját ármány és árulás kíséri. Ha nem vigyáz, mindent elveszít, amiért küzdött…

 

A Bábmester hosszú utat járt be, amíg eljutott a megjelenésig, hiszen az Aranymosás keretein belül hallhattunk róla először, ahol pozitív lektorit kapott ugyan, de aztán a kiadó vezetése úgy döntött az akkori gazdasági nehézségekre hivatkozva, hogy ez a project átmenetileg vagy véglegesen, de szünetel. Akkoriban nem csak az Aranymosás dőlt be, de a magyar szerzők többségének is elengedték a kezét, - korábbi nyerteseknek, meseíróknak, stb. - az olvasók nagy bánatára, hiszen a tőlük kikerült művek mindenféle műfajban,  friss hangú, újszerű írások voltak, óriási lehetőség volt a szerzőknek a Könyvmolyképzőnél megjelenni. Néhány szerencsésnek ezek után is adódott lehetőség, szóval örvendezhetnek az olvasók, a Bábmester ennyi hányadtatás után végül megjelenhetett az idei könyvfesztiválra. 

A regény nagyon erős jelenettel kezd, hiszen a prológusban végignézhetjük, hogy az alig pár éves kislány főszereplőnk, Sivriel szüleit a szeme láttára meggyilkolják, mégpedig maga Merzen herceg, aki Arzáliában az egyik legvehemensebb mágusüldöző. A királyságban tiltott a mágia, egyedül az uralkodó családja használhatja a tűzmágiát. Sirviel nevelőszülőkhöz kerül, és tíz éven át forralja magában a terveit, bosszút fog állni Merzenen. Amikor meghal az uralkodó, a nemesi családok a fővárosba utaznak leróni kegyeletüket, és várják az új király beiktatását. Daren, Sivriel gyámja is eljött, magával hozva gyámleányát és unokahúgát, Amarielt is. A királyi tanács a trón várományosai közül a szelídebb Gorden helyett mindenféle cselszövés útján a kegyetlen Merzent kívánja királlyá iktatni. Sivriel számára eljött a cselekvés ideje, az évek során begyakorolt láthatatlanná válás segítségével egyik éjjel elindul, hogy megölje a gyilkost. Csakhogy Bastien hercegnél köt ki, aki végül felajánlja a segítségét abban, hogy a gyámja ne tudja férjhez adni, eljátszanak egy kompromittálást, így megmenekül a kéretlen vőlegénytől, Bastien pedig információt kap Darenről. Semmi sem a tervek szerint alakul, Sivriel  végül fogságban találja magát, mégpedig Merzen titkos börtönében, ahol az elfogott mágusokkal kísérletezik. Hogyan menekülhet meg a lány ebből a pokolból? 

A szerző kiváló világfelépítést teremtett a regényben, ez volt az, ami a legjobban elnyerte a tetszésemet. A cselekmény előrehaladtával szépen jöttek az információk, tégláról téglára kibontakozott a mágia világa. Különféle képességekkel rendelkeznek a mágusok, emlékfonók, lélekfalók, szellemek, gyógyítók, stb. hiába üldözik őket, az adottságuk elrejtésével mégis fennmaradtak, egészen magas körökben is sikerült leplezni a tudást. A főszereplő lány "szellem", azaz láthatatlanná tud válni, ez nagyon ritka adottság. Kezdetben láthatjuk, hogy az anyja úgy tanítja, a szeretetet kell segítségül hívnia a varázslathoz, de ez nem igazán jön be. Ha mérges, dühös, annál jobb, később meg egyenesen nem is megy másként, ha Merzenre gondol, és a gyűlöletre, akkor jobban működik a képessége. Ez azonban később felemésztheti, de mindig azzal nyugtatja magát, ez az utolsó eset, aztán jön a következő utolsó. Ha már Sivrielnél tartunk, benne testet ölt egy meglehetősen tipikus fantasy hősnő, csetlik, botlik, iszonyatosan naiv, önfejű, makacs, előbb cselekszik, később gondolkodik, egyszóval van hova fejlődnie, és ezt véghez is viszi. Szerintem az olvasók többsége arra vár, hogy a lány belássa, hogy felül kell kerekednie a bosszúvágyán, és mint a jó és a rossz küzdelmét rávetítve erre a helyzetre, majd a szeretet győz a dühe felett. Hányszor volt leírva, hogy lépjen túl a gyűlöletén! Én nem vártam erre. Szerintem a bosszúállás teljesen normális reakció, ha velem történne, hogy a szüleimet megölik, nem hiszem, hogy a megbocsátáson gondolkodnék. Egy fantasyben meg pláne nem, egy pillanatig sem hibáztattam ezért, és végig drukkoltam, hogy megélhesse a bosszút, teljesen igazolt motivációnak tartom. Egyébként arra nem találtam megjegyzést, hogy másoknál hogy ment a varázslás, milyen késztetések alapján. Bastien karakteréért nem csoda, hogy odavannak az olvasók, hiszen azon kívül, hogy külsőre jóképű, délceg, remek stratéga is, ő az, aki fiatal kora ellenére kiváló emberismerő, tud mások fejével gondolkodni, több lépéssel előrébb jár mindenkinél. Ugyanakkor előfordul, hogy hibázik, vagy épp elfelejt tájékoztatni a terveiről másokat, amivel nem építi a bizalmat hősnőnk vonatkozásában. Egy szóra ki kell térnem az őt ért borzalmakra, mert szerintem ez abszolút nem hiányzott ebbe a fantasy regénybe. Ez inkább egy realista regény témája lehetne, nem mondom, hogy ne találkozzon egy tizenéves olvasó ilyesmivel, de itt nekem nagyon idegen volt, ez olyan téma, ami nagyon mélyre hatol lelkileg és a megoldás, a gyógyulás, stb. nem kap elég teret.  Ezt kimondottan utáltam a történetben.

Elégedett voltam viszont a nyelvi szinttel, jól el tudtam képzelni mindent, a fordulatok frappánsak voltak, a cselekményszálak szépen íveltek, a karakterekkel nem volt különösebb problémám, és a feszültséget is végig fent tudta tartani a szerző. Egyedül a "Könyv" ismétlése volt túlzó mértékű. A világfelépítéshez tartozik, hogy a vallásuk a többezer éves Szent Könyvön alapul, mintha az lenne az Istenük. És ez így be is épült a köznyelvbe, pl. Ki az isten vagy te? = Ki a Könyv vagy te?  ez csak egy apró példa, de ez így végigterül az egész könyvön, minden témában és helyzetben, ami engem eléggé idegesített.

Ki kell térnem még a történet csúcspontjára, ami egy világégéshez hasonlít, most nem részletezem, csak megjegyzem, hogy alig tudtam túlvergődni ezeken az oldalakon, valahogy túl erősre sikerült, bár így legalább volt mit helyre tennie a hősnőnek, és még várnak rá feladatok. Jól megbonyolódott a végkifejlet, és a lezárás természetesen folytatásért kiált.

Összességében, ha mindent figyelembe veszek, egy ígéretes sorozatkezdést olvashattam, egyedi mágikus világfelépítéssel, véres hatalmi harcokkal, fondorlatos intrikákkal. Nekem azért hiányzott a romantika elmélyülése, a közös ellenség elleni harc kiindulásnak jó, de valami erőteljesebb kémia is jöhetne a folytatásban. Gratula a szerzőnek, ígéretes kezdés, jöhet a folytatás.

Kép: szerző fb oldala

 

Borító: Első ránézésre figyelemfelkeltő, szívesen levenném a könyvesbolt polcáról.

 

Kedvenc karakter:  -

 

Szárnyalás: Persze hogy Bastien.

Mélyrepülés:  A KÖNYV végtelen ismételgetése.

Érzelmi mérce: A romantika nagyon halványan van jelen és nagyon a young adult keretein belül mozog.  Az olvasás során a düh és a bosszúvágy voltak a legerősebb érzelmek bennem, ami nem rossz, csak szokatlan.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték:

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

KÉRDÉS:   Milyen desszertet evett Sivriel a gyakorlás után?

 

 a Rafflecopter giveaway

 

 

További állomások:
11.16 Kelly és Lupi olvas
11.18 Könyv és más
11.20 Milyen könyvet olvassak?
11.22 Spiri Bliss - Sárga könyves út

11.24 Spirit Bliss - Sárga könyves út - extra

 

 

 

Rosie Andrews: Az erdő

 

A 21. Század Kiadó újabb különleges hangulatú, borongós történetet hozott el számunkra Rosie Andrews-tól. Az erdő című regényben egy rejtélyes haláleset nyomába eredünk főhősünkkel együtt, aki azonban nem sejti, hogy kutatása során egy egyszerű bűnténynél bonyolultabb és hatalmasabb erőkkel kell megküzdenie. Tartsatok öt bloggerünkkel az állomásokon keresztül, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

21. Század Kiadó, 2024

350 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Goodreads: 3,31

Besorolás: történelmi fikció, thriller

Az erdő mélyén valami éledezik.

Catherine színleg azért érkezik a birtokra, hogy betöltse a megüresedett nevelőnői állást, valójában azonban az előző nevelőnő eltűnése után nyomoz.

Az isten háta mögötti birtokon áldatlan állapotok uralkodnak.

A nyomok a kúriát körülfogó erdő mélyére vezetnek, ahol emlékezet, gyilkosság és mítosz kibogozhatatlanul fonódik egybe. Sikerül-e kiderítenie Catherine-nek, mi történt az elődjével?

Mindig is szerettem az olyan történeteket, amelyek egy régi kastélyban/kúriában/udvarházban játszódnak, ahol valami rejtélyes gyilkosság/eltűnés történik és a főhős próbálja kideríteni, hogy mi is történt valójában. Ezt persze tetézi az, ha mindez valahol az istenhátamögött helyezkedik el, az időjárás pedig komor, ködös. Általában valami kísértetjárta sztorinak indulnak, aztán kiderül, hogy sima bűntény történt, csak a gyilkos a misztikum ködébe próbálja elrejteni a tettét.

A szerző pedig pontosan ezt követte helyszínként: a ködös, sötét, őszi, komor Wales egyik udvarházába helyezte el a regényét.

A főhősnőnk Catherine, aki ide szegődik el nevelőnőnek. Ez persze csak álca, hiszen az előző nevelőnő a testvére volt, Emily, aki állítólag öngyilkos lett. De csak ennyit információt kapott róla, kurtán-furcsán, így nekiindul, hogy kiderítse az igazságot.

A kezdés pedig elég borzongató: egy szótlan kocsis, aki annyit mesél csak, hogy az erdő veszélyes, rejtélyes és nem szabad oda benni, az időjárás és évszak pont ehhez ad komor hátteret. Catherine megérkezvén sem tud szabadulni a rossz érzéseitől, hiszen a hatalmas házban alig laknak, minden hideg, sötét, poros, a házvezetőnő elég mufurc, a ház ura és annak leánya pedig több, mint furcsa. A megérkezését követően pedig szinte azonnal történik egy újabb haláleset...

De Rosie Andrews nem elégszik meg csak ezzel a helyszínnel, hiszen kapunk egy másikat is, egy szénbányát, amiben embertelen körülmények között dolgoznak az emberek, szinte éhbérért. Ehhez a helyszínhez pedig megkapjuk a másik "főszereplőt", Arthurt, aki a helyi orvos unokája, és aki messziföldről érkezett azért haza, hogy a ház urát meggyőzze arról, hogy a birtokán lévő erdőt ne bolygassa. Érkezésével és kutakodásával pedig ő is eléggé belenyúl a darázsfészekbe.

Kicsit fura volt nekem ez a párosítás, hiszen az egyik nagyon gótikus és misztikus volt, a másik pedig rettentően földhözragadt az akkori emberek problémáival, de éreztem, hogy a két szál valahogyan kapcsolódni fog egymáshoz és csak ki kell várnom, hogy összeérjen a két történet, ami persze a regény végén meg is történt.

A feszültség pedig nőttön-nőtt. Nemcsak a helyszínek borús hangulata, hanem egyrészt az is, hogy mindenki szinte rejtegetett valamit (még a főszereplők is), másrészt pedig az időről-időre kapott apró történetmorzsák is mind inkább alakították a regény légkörét.

Amivel igazán problémám volt, hogy túl sokat akart szerintem a szerző - misztikusnak is lenni, gótikusnak is lenni, legyen benne természetfeletti szál, de mellette legyen benne teljesen hétköznapi tragédia is. Ez itt és most nem ment szerintem annyira, nekem kissé túlbonyolított lett a történet és egy idő után volt, hogy itt-ott elveszítettem a fonalat. Azért az írónő tud valamit, hiszen bár az egyik titkot aránylag hamar megfejtettem, de a másik megfejtése teljes meglepetésként ért.

Az apróbb problémáimtól eltekintve a regény gyorsan olvasható, a fordítás nagyon jól sikerült, a fejezetek voltak annyira rövidek és olyan izgalmas végűek, hogy mindig tovább és tovább akartam olvasni, míg egyszer csak vége lett a regénynek:). Nem mondom, hogy minden kérdésemre választ kaptam, volt, ami sokáig elgondolkodtatott, ez részben előnyére, részben hátrányára vált a történetnek.

Összességében azonban nem egy rossz regény ez, egy borús, ködös őszi estére bekuckózva kíváló olvasmány, amit azoknak ajánlok, akik szeretik az ilyen kicsit gótikus hangulatú, rejtélyes regényeket.

Borító: Nem rossz, sok részletében utal a történetre, bár nekem ez így picit meseszerű

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: az alaptörténet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: néhol hátborzongató, néhol megdöbbentő

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban további KULT Könyvek után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Egyetlen rossz döntés egy életen át tartó fájdalomhoz vezet, és csak isten a tudója, hogy még mi mindenhez.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 21 - Könyv és más
Október 24 - Readinspo
Október 26 - Kelly és Lupi olvas
Október 28 - Szembetűnő

Október 30 - KönyvParfé

Manon Fargetton: Tíz nap a világvége előtt

 

A Könyvmolyképző Kiadónak és Manon Fargettonnak köszönhetően igazán megrázó, érdekes és izgalmas 10 napot követhetünk végig a Tíz nap a világvége előtt című könyvben. Éljétek át bloggereinkkel a sötét, mégis tanulságos napokat új turnénk keretében, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Könyvmolyképző, 2022

416 oldal

Fordította: Burján Mónika

Goodreads: 3,61

Besorolás: disztópia

Miért nem tud hinni abban, hogy túlélik?

Két robbanásfal halad egymással szemben, kilométerről kilométerre emésztik fel a Földet.

Senki nem tudja, honnan erednek, de megállíthatatlanul közelednek egymás felé, hogy tíz nap múlva egyesüljenek.

Menekültek áradata indul meg az Atlanti-óceán partja felé, ahol a legtovább lehet életben maradni.

A véletlen egymás mellé sodor öt embert, három férfit és két nőt.

Együtt vágnak neki a bedugult utaknak – és életük utolsó tíz napjának.

Kezdetét veszi a könyörtelen visszaszámlálás.

Egy letehetetlen road movie – térben és lélekben.

És te?

Te mit tennél, ha csak tíz napod maradna az életből?

Anno, amikor megjelent ez a könyv, nem is vettem észre. Aztán az egyik bloggertársam hívta fel rá a figyelmemet és akkor rákerestem. A borítója rögtön levett a lábamról, a fülszövege pedig csak hab volt a tortán. Azonnal akartam olvasni.

A történet Franciaországban játszódik (ez már eleve érdekesnek bizonyult, hiszen a legtöbb ilyen típusú regény automatikusan az USA-ban kap helyet) és ahogy kiderül, hatalmas veszély fenyegeti a Föld lakóit: egy ismeretlen eredetű világméretű katasztrófa közelít. Két óriási robbanásfal indul el a Föld két végpontjától és ahogy haladnak, úgy semmisítik meg a Földet. Semmi nem tudja megállítani őket, a kutatók nem tudják kideríteni, hogy mi okozhatja és azt se, hogy a robbanások túloldalán vannak-e túlélők. A számítások szerint a végpontokig, ahol a két robbanásfal találkozik, 10 nap marad. A világ felbolydul, az emberek egy része menekül, próbálja kitalálni, hogy hogyan élhetnék túl ezt a borzalmat, a másik fele pedig azonnal kifordul önmagából, lop, rabol, az utolsó pár napot hedonista módon bulizva, orgiázva tölti.

A regény több ember utolsó napjait követi, akik sorsa végül összefonódik.

A társaság egy része Párizsból indul, mások útközben csatlakoznak, de a cél mind egy tengerpart, amit az utolsók között fog érinteni a robbanás. Az egyik főhősünk, Lili-Ann azért tart a tengerpartra, mert a szülei Japánban ragadtak - valószínűleg ott is végzett velük a robbanás és így az egyetlen megmaradt családtagjához, a testvéréhez igyekszik a szülői házba, hogy az utolsó napokban együtt lehessenek. 

A másik főhősünk, Valentin, szintén a fővárosból igyekszik el, bárhová, ahol még "élhet" egy kicsit. Az eddig életében az édesanyjára vigyázott, őt ápolta, aki látván, hogy mi közeleg, öngyilkos lesz és a fiát így "szabadon engedi", hogy utoljára még hadd élhessen kicsit, hadd ismerje meg a szerelmet és minden mást. Útközben találkoznak Brahimmal, az idősebb taxisofőrrel, aki segít a fiataloknak a továbbjutásban, majd Gwenaellel, az íróval és a barátnőjével, Sarával. Gwenael a legutolsó regényét szeretné papírra vetni és ebben a világkatasztrófa közeledte sem igazán tántorítja el. Sara viszont úgy érzi, még élni szeretne ebben a pár napban, nem pedig az író párja mellett ücsörögve várni a világvégét.

A tengerparton végül belefutnak Beatrice-be, aki még a közelgő világvége mellett is kitart a hivatása mellett, rendőrként próbálja a hömpölygő emberáradatot rendben tartani.

Ők lennének tehát a főbb szereplőink, az ő sorsukat ismerhetjük meg az utolsó pár napban. Persze azért az író nem feledkezik meg úgy egészében az emberiségről sem, láthatjuk, hogy a nagy tömegek hogyan élik meg ezt az egészet. A történet pedig forgatókönyvszerűen, átélhetően, de nem túlságosan bő lére eresztve követi az eseményeket. Itt nem az a fontos, hogy az emberiséget hogyan mentheti meg pár ember, hanem az, hogy ha már nincs semmi megoldás, akkor azt a különböző emberek hogyan élik meg.

Imádtam, ahogy a különböző váltott szemszögek segítségével egyesével is megismerhettük a szereplőinket. Egyikben sem volt szupererő, nem arra öszpontosítottak, hogy hogyan lehetne megmenteni MINDENKIT, csupán az, hogy a kis csapat hogyan tudná esetlegesen túlélni az egészet. A szerző pedig nagyon jól bemutatta, hogy bár most per pillanatnyilag úgy néz ki, hogy teljesen eltárgyiasodott a világunk, nincs már helye érzelmeknek, azért az emberekben mégis megvan még az a vágy, hogy tartozzanak valakihez / valakikhez és azokért az emberekért bármit megtegyenek.

Ezt számomra egy dolog tudta nagyon megakasztani, a Gwenael regényébe való betekintés. A regénybeli író a saját történetét kicsit (nagyon) elegyíti a jelenben megéltekkel, a szereplőit is úgy változtatja meg, hogy a kis társaság tagjai felismerhessék magukat benne. Végül a regény és a valóság összefonódik, nehéz rájönni, hogy mi is az, ami történik és mi is az, amit Gwenael csak megír.

Számomra ezek a részek nagyon nem illettek ide (vagy csak én nem voltam kellően nyitott, hogy megértsem mivel kapcsolódik az egész a nagy regényhez). Mindenesetre ezeket a részeket egy idő után szinte átlapoztam, annyira nem tudtam (akartam) követni.

Ez a regény számomra egy tipikusan elgondolkodtató történet, hiszen ahogy olvasod, úgy kezdesz el azon agyalni, hogy ilyen helyzetben te mit tennél? Megpróbálnál menekülni? De hová? Vagy kihasználnád az utolsó napokat és olyat (olyanokat) tennél, amit még eddig soha? Nehéz kérdések ezek, amiket remélem soha nem kell átélnem.

Egy ilyen történetnél ugyebár a befejezés is kétféle lehet. Az egyik, hogy mindenki meghal a végén, ezáltal engem napokig tartó gondolkodásra késztetve, hogy vajon mit kellett volna tenniük? Vajon lett-e volna esélyük, ha ezt, vagy azt megteszik? A másik pedig, hogy megmenekülnek. Akkor pedig ott a folytatás kínzó érzése, hiszen engem leginkább az érdekel, hogy UTÁNA hogyan élhetnek a túlélők, hogyan tudnak újra felépíteni egy élhető helyet. Annyit elárulok spoilermentesen, hogy a főhőseink egyik fele MINDENT megtesz azért, hogy túléljék ezt a katasztrófát. Hogy sikerül-e nekik vagy sem, arról viszont egy szót sem szólok, ahhoz el kell olvasnotok a történetet.

Összességében egy nagyon jó kis regényt olvashattam, ami számomra picit többet adott, mint amit elvártam volna. Hiszen, ha a világvége, világkatasztrófa szavakat halljuk / olvassuk, rögtön az ugrik be, hogy egy kis csapat ember nekilát és megmenti az egész világot, közben látjuk, halljuk, hogy összedől a jól megszokott életük, de ritkán kapunk olyan történetet, ahol az EGYÉNEK sorsát követhetjük egy ilyen vészhelyzetben. Manon Fargetton pedig erre koncentrált és mit ne mondjak, nekem ez nagyon bejött.

Borító: Nagyon tetszik, utal a történetre és épp eléggé figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: -, mindegyik karakter a maga nemében különleges volt, voltak erősségeik és gyengeségeik, de különösebben egyik sem került közelebb hozzám

Szárnyalás: az alaptörténet.

Mélyrepülés: a beletett regényrészletek. Gondolom, csak én vagyok az egyetlen, aki teljesen feleslegesnek tartotta őket

Érzelmi mérce: izgalom. Izgalom, hogy a főszereplők túlik-e ezt az egész borzalmat

Értékelés: 

Beleolvasó

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ezúttal a turnéállomásokon világvégefilmekkel kapcsolatos kérdésekre kell majd válaszolnotok. A helyes válaszokat írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mikké változnak át a Mindannyian halottak vagyunk című sorozatban a fertőzöttek?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné
Szeptember 25 - Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
Szeptember 27 - Könyv és más
Szeptember 29 - Kelly és Lupi olvas
Október 01 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Jennifer L. Armentrout: The War of Two Queens - Két királynő háborúja (Vér és Hamu #4.)

Folytatódik Jennifer L. Armentrout nagysikerű Vér és Hamu sorozata a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Poppy és Casteel izgalmakkal és fordulatokkal teli története újabb részhez érkezett. Eddig Casteel küzdött Poppy-ért, de vajon most Poppy is ugyanúgy fog küzdeni szívtársáért? Vajon sikerül legyőzni a legnagyobb ellenségüket, aki jelenleg útjukban áll? Gyere és kövesd a Két királynő háborúja blogturnét, hogy többet megtudj a könyvről, legyél részese te is ennek az utazásnak!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

736 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,08

Besorolás: high fantasy, romantasy, felnőtt, vámpír, vérfarkas, mágia

A ​háború csak a kezdet…
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE

Első megjegyzésként jeleznem kell, hogy a bejegyzés spoileres lehet a sorozat korábbi részére, illetve nagyon enyhe mértékben erre a részre is.
Ott hagytuk abba az előző részt, hogy Casteel önként a Vérkirálynő fogságába vonult, természetesen Poppy a vérfarkasokkal és a királysággal a háta mögött azonnal ki akarja szabadítani. Csakhogy alapos tervet kell felépíteniük, össze kell hangolni a seregeket és rávenni a tábornokokat, hogy kövessék a közös stratégiát, mely bizony háborúhoz vezet, ahol nem kerülhetik el a veszteségeket sem. Poppy súlyos megrázkódtatáson esett át, amikor kiderült Isbeth valódi személyisége, és miket tett korábban. Poppy nem csak őt, de az egész Vérkirályságot is fel akarja számolni, más megoldás nincs. Minden követ megmozgat, hogy kiderítse, hol tarthatják fogva a férjét, hogyan szabadíthatná ki a lehető legbiztonságosabb módon, hiszen tudja, hogy milyen módszerei vannak a Vérkirálynőnek.
Úgy tűnik ez a sorozat számomra guilty pleasure olvasmánnyá vált, ragaszkodom hozzá, hogy olvassam, sőt falom a lapokat, közben azért tisztán látom, mennyi idegesítő elem van benne, a hosszúsága, Poppy identitásának változásai, az ezer kérdés, stb. De közben imádom a szereplőket, a felépített világot, és ismerni akarom a történetet, akármerre megy a cselekmény. Nos, a szerző ebben a részben is az idegeimen táncolt. Ez a felkészülés – egyben a szerelmesek egymástól külön töltött ideje – a nem kevés oldalszámú könyv kb. feléig tart, ezt álmomban nem gondoltam volna. Ez kegyetlenség volt! Viszont rettenetesen örültem Casteel szemszögének, végre első kézből ismerhettem meg a gondolatait, és a gyomorforgató eseményeket a fogsága során. A szemszöge révén megismerhetjük Isbeth udvartartásába tartozókat, a Szolgálólányokat, köztük a titokzatos Millicentet, aki bizony erős meglepetést tartogat a személyét illetően. Aztán itt van Casteel bátyja, Malik Da'Neer, akiről végre megtudjuk, mi a fenét keres  Vérkirálynő udvarában. Nem utolsó sorban Callum is érdekes karakter, amellett, hogy arany színben pompázik, és nem igazán lehet megölni, még egész érdekes dolgok derülnek ki róla, érdemes odafigyelni rá. A regény második fele az összecsapásra való felkészülésről szól, amely során persze ezer új kérdés merül fel és számos esemény történik, meglepő új szereplőkkel és kapcsolatokkal, egyre több minden kiderül a múltról, Poppy megsebesülésének éjjeléről, kik voltak ott valójában. Ezek mint rendkívül fontosak, de szinte eltörpülnek az Egyesülés kérdése mellett, aminek eljövetelére korábban számos jel utalt. Nem tagadom, én is erre voltam a legkíváncsibb, tényleg annyira megvisel-e, mint az olvasók nagy részét? Moly-os ismerőseim, akik angolul olvasták, majdnem mindenki kiborult ezen a történésen. Hiszen annyira aranyba foglalt volt az eddigi részek során Poppy és Cas szereleme, a lelki társak, sőt, szívtársak fogalma, és egyáltalán, annyira tökéletes ez a páros így ahogy van. Már a regény első felében sor kerül Poppy táplálkozására Kieranból, ami egyáltalán nem szexuális jellegű, még úgy sem, hogy direkt kínos jelenetekre gondol, ugyanis vérivás közben Poppy látja a gondolatait. Ez mégsem érzéki, sokkal inkább ugratás jellegűnek tűnik,  Kierantól simán kitelik. Rendszeresen együtt alszanak, bár Kieran többnyire farkas alakban van, de sem éjjel sem nappal, soha nem éreztem, hogy romantika szövődhetne köztük. Már a korábbi részekben is szépen fejlődött kettejük kapcsolata, Kieran mindig ott volt és támaszkodhatott rá, (sosem felejtem el AZT a jelenetet, amikor ez a támaszkodás bizony elég közeli volt), és ebben sosem volt romantikus jelleg. Casteel konkrétan nagyon is hálás volt Kierannak a támogatásért, sosem mutatott féltékenységet. Mégis, volt néhány mondat, ami azt bizonyítja nekem, hogy ez egy be nem sorolható kapcsolat közöttük, és szeretném, ha tovább bonyolódna, nekem ez nincs ellenemre - szembemenve a közfelháborodással. 

A könyv második felében aztán eljön a pillanat, amikor dönteniük kell az Egyesülésről, mert a körülmények miatt mindegyiküket jelentősen megerősítené a végrehajtása, szükségük van rá, Kierannak különösen, hiszen átokkal sújtották. A legkevesebb bajom a könyv olvasása során az Egyesüléssel volt. Aki az interneten terjedő szexuálisan túlfűtött szerelmi háromszöges drámára számít, az csalódni fog. Szerintem tökéletesen állt hozzá JLA, elfogadható volt a kivitelezés, mivel nem volt túlzó, sem extrém. Ez egy hagyományról, egy lehetőségről szól, a kötelék megerősítése a cél, amit egyszerűen meg kellett tenniük – az egymásból való táplálkozás lépését, ami szigorú sorrend szerint zajlik. Aztán van az a pont, amit már nem kötelező átlépni, amikor ez a felizzott testi/szellemi állapot eljut egy csúcspontra és még többre vágynak az érintettek. Poppy nem áll meg, ez az ő döntése ebben az euforikus pillanatban, és semmi felesleges, részletekbe menő leírás nincs, legfeljebb karok-lábak egyéb testrészek simulása, kavarodása. Ami itt történik abban én nem éreztem semmi romantikus aspektust Kieran vonatkozásában. Az már más kérdés, hogy a következő részben érzelmi síkra tereli-e a szerző ezt a szálat, itt ez még konkrétan nem történik meg. Milyen jó lett volna itt egy Kieran szemszög, akkor sokkal többet tudnánk!
Ellenben voltak másféle problémáim a regénnyel. Így a negyedik rész végére kiderülhetne már, ki is Poppy valójában, még mindig nem érzem véglegesnek az identitását. Úgy tűnik, a közvetlen felmenőiről már biztosak lehetünk, de hogy az ősi vérvonal még mit hoz ki belőle, nincs lezárva. Jó lenne, ha a következő könyvben nem lenne ebben egy újabb 180 fokos fordulat. Vagyis a következő utáni részben, mert ha jól rémlik, a következő rész kb. az eddigiek elbeszélése lesz Casteel szemszögéből, amit nagyon várok. 

Sajnos Casteel részben a fogság miatt is, de most erősen háttérbe szorult a cselekmény szempontjából. Nekem jobban tetszett, amikor együtt próbáltak előre jutni, együtt hoztak döntéseket, reménykedem, hogy visszaerősödik a továbbiakban, most ugyanis Poppyra túl nagy nyomás nehezedik, és mintha csak királynője lenne Atlantiának nem királyi párja.
A végső összecsapás, ami felé az egész regény haladt, izgalmas volt, de közben azt se tudtam ki kicsoda, és épp mit is csinál, csak kapkodtam a fejem, elég zűrös jelenetsor volt. A címhez képest, ami egy jóval nagyobb háborút ígért, még rövidnek is mondható. Azért rendesen rám hozta a szerző a frászt, konkrétan az infarktus kerülgetett, aztán mégsem, végül csak sikerült újra egy kis függővéget összehozni. Imádtam a végén Nektas felbukkanását, és rengeteg magyarázatát. Tényleg nem véletlenül ajánlott A ​Shadow in the Ember – Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.) olvasása ezen rész előtt.
A korábbi részben megismert drakenek ebben a regényben is nagy szerephez jutottak, elsősorban Reaver, aki számos vicces pillanatot okozott szarkasztikus stílusával, és nem kevés alkalommal a megjelenésével, ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát a manifesztálódást követő meztelenség. Ő is közel áll Poppyhoz, hűséges, megbízható szövetséges. A vérfarkasok szerepe most is jelentős, nagyon szeretem a jeleneteiket, a köteléken keresztül való kommunikációjuk isteni ötlet. Hiába volt hosszú a regény, a vérfarkasokról még többet szerettem volna olvasni, főleg a kiemeltebb szerepet kapott Vonettáról, Delanoról, Emilről, stb. Ja és Tawny is előkerült, kicsit zűrzavarosan, remélem róla is sokat hallok még, annyira hiányzott Poppy oldaláról egy bizalmas barátnő.
Talán, majd egyszer egy újraolvasás során sokkal többet megértek a világfelépítésből, és tisztába kerülök a 200 szereplő nevével és származásával, de csak azt tudom mondani újra, nagyon szeretem a történetet minden hibájával együtt, részemről nincs megállás, továbbra is velük maradok, várom a következő részt, és utána a befejezést.

Kép: Pinterest

Borító: A draken megjelenik a borítón.

 

Kedvenc karakter:  Casteel, Poppy, Kieran

Szárnyalás: Egyértelműen Reaver, és milyen jó volt Nektas a végén.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Casteel kiszabadítása után nincs hiány a spicy jelenetekből. de nem hiszem, hogy ebben a sorozatban bárki panaszkodna ezzel kapcsolatban.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A mostani játék teljesítéséhez nincs más dolgotok, mint a kiadó honlapján elérhető beleolvasót figyelmesen olvassátok végig. Ezután az állomásokon feltett kérdésekre válaszolni nagyon könnyű lesz!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KI POPPY VÉR SZERINTI ÉDESANYJA?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.10 Kelly & Lupi olvas
09.12 Könyv és más
09.14 Insane Life

Kasie West: Borrow my Heart

A Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Kasie West legújabb romantikus YA-regénye, a Borrow My Heart. A történet középpontjában egy kegyes hazugság, egy kéretlen segítség és egy hatalmas félreértés állnak, amelyek eléggé megbonyolítják Wren életét. Ha szeretnétek Ti is megismerni Wren és Asher történetét, tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyer a blogturné végén!

 

Menő Könyvek 2024.

312 oldal

Fordította: Hartinger Emese

Goodreads: 3,64

Besorolás: YA, romantikus, kutya, család

 

Wren ​már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell megmentenie.
Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.
Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?
Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben. 

Még csak egy regényt olvastam a szerzőtől, A távolság relatívot, de az annyira tetszett, hogy három másik regényét is beszereztem már, a polcomon várják a sorukat. A mostani választáshoz természetesen a fülszöveg ismerete nagyban hozzájárult, nagyon szeretem ugyanis az állatokat. Bár most csak egy cicám van, minden vágyam, hogy egyszer lehetőségem legyen hazavinni egy menhelyi kutyust.

Igencsak szokatlan a regény kezdete, Wren épp egy kávézóban ücsörög egy védett sarokban, amikor bejön két srác és a beszélgetésükből kiderül, hogy egyikük a neten levelezik egy lánnyal, aki úgy tűnik élőben nem akar találkozni vele, most sem jött el a "randira". A másik srác szerint ez annyira égő, hogy le kell videóznia őt, ahogy kétségbeesetten várakozik, és aztán ezzel fogja beégetni a barátját valamelyik közösségi felületen. Csakhogy Wren kiszökik hátul, hogy megérkezhessen, immár "Gemma"-ként, így megvédve Ashert a megszégyenüléstől. Minden egész jól alakul, többször is találkoznak, megismerik egymás barátait is, buliznak, együtt lógnak, de ami a legfontosabb, közös projektet indítanak Bean-ért. Ez a pitbull keverék kutyus kissé félelmetes kinézetű és a modora sem a legjobb, hosszú hónapok óta senki sem viszi haza a menhelyről, ezért valóságos médiahadjáratot szerveznek a mielőbbi örökbefogadás érdekében. Közben Wren nagyon is tudatában van annak, hogy színt kellene vallania, ki is ő valójában. Tetszik neki Asher, nem akarja elveszíteni, egyre nehezebb titkolni a valóságot. Csakhogy a másik oldalon sem mondtak mindenben igazat, a bomba bizony hamarosan robban.

Amit eddig meséltem, az kb. a felszín kapargatása, mert itt a cuki szerelmi szál kibontakozásánál jóval összetettebb történetről van szó, amit nem igazán említ a fülszöveg. Nem is tudom a két bonyodalom közül melyik a hangsúlyosabb. Egyrészt a közösségi média veszélyeire való felhívás fontos üzenete a regénynek, hisz van itt ez az egészen "ártatlan" személyiségcsere, Wren másnak adja ki magát, ugyanakkor ez a való életben sokkal rosszabbul is elsülhet. Szerintem nincs olyan fiatal, vagy idősebb, aki ne hallott volna olyan esetről, hogy valaki más név alatt chatel, kompromittáló képeket csal ki, vagy épp randit szervez más személyisége mögé bújva. Megvannak ennek a komoly veszélyei, és nem akarok spoilerezni, de a szerző ezt a szálat még tovább viszi, a későbbiekben durvább dolgok is felszínre kerülnek. Fontos erről olvasni a fiataloknak, tetszett, ahogy a szerző a közösségi média marketing ereje mellett a hátrányaiból is mutatott példákat.

A másik fontos eleme a regénynek Wren családi háttere. Az apukájával lakik, a nővére nemrég elköltözött az egyetem miatt, de csak a közelbe, úgyhogy sokat van otthon. Hogy hol az anyuka? Évekkel ezelőtt lelépett. A szerző tehát egy szokatlan helyzetet mutat be, milyen is egy egyedülálló apa mellett az élet, aki sokat dolgozik, meglehetősen kihasználják a munkahelyén, de vállalja ezt, mert biztos az állása, még ha keveset is keres. Nem az álmainak él, hiszen fel kell nevelnie a lányait. Wren és a nővére mindketten sérültek ebben a helyzetben, hiszen az anyjuk él, de inkább egy kommunában lakik szinte csövezve, mintsem velük. Wren a keményebb dió, ő hónapokig inkább nem is beszél vele, nem kerget egy álomképet. Aztán ez a szál is tovább bonyolódik, mikor az anyjuk meghívja a két lányt magához a július 4-i ünnepekre. 

Nekem anyaként (pont két lányom van) elképzelhetetlen ez a helyzet, nem is tudtam beleélni magam. Borzalmas helyzet ez,  a lányokénál is nagyobb csalódást éreztem a fejlemények kapcsán. Wren személyiségét erősen ez határozza meg, a saját maga által felállított szabályrendszerének okai ebben a problémában keresendők.

De térjünk vissza a vidámabb hangulatba! A szerző valami eszméletlen jól ír a testvéri és a baráti kapcsolatokról, volt itt is bőven mindenből. Wren barátnője Kamala és a nővére Zoey, valamint Asher családja és a barátok mind sokat tettek hozzá a regény vicces hangulatához, mert a fenti zűrök ellenére sokat lehet nevetni is a történet kapcsán.

Amit nagyon irigyelek az amerikai oktatási rendszerből, az az, hogy az önkéntes melókkal krediteket szerezhetnek a főiskolához. (Tudom, hogy nálunk is van hasonló kezdeményezés, de inkább hagyjuk is, tudnék mesélni a tűzoltóság takarításáról.) Amerikában rengetegen dolgoznak menhelyeken, és ez óriási segítség az állatoknak, és nagyszerű fejlődés a gyerekeknek. Igazi út a felnőtté váláshoz, a felelősségvállalás elsajátításához.

Wren meséli el a történetet, és nekem őszintén szólva hiányzott, hogy Asher fejébe is belelássak, így a fiú nem került igazán közel hozzám. Hozzátett ehhez a kölcsönös titkolózás, nem éreztem igazán az érzelmek elmélyülésének a lehetőségét, és ez nem is történt meg. Kicsit furcsálltam ez, mert 17-18 éves szereplőknél  ennél több szokott történni, nem pont fizikailag gondolom, inkább érzelmileg, szerintem az olvasók is ezt várnák. Olyan volt, mintha 14-15 évesek lennének a szereplők. Minden jó, ha jó a vége, összességében nagyon olvastatta magát a történet, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet és persze a kutyusnak is végig szurkoltam, hogy méltó gazdára találjon. 

Ha egy könnyed nyári tini olvasmányra vágysz, ami azért mélyebb tartalmat is ad, már meg is találtad.

Kép: saját

Borító: Nem a kedvenceim a rajzolt borítók, de ez cuki. Kár hogy a srác a könyvben nem szemüveges.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Minden ami az állatmenhelyhez kapcsolódik.

 

Mélyrepülés: Az anyuka.

Érzelmi mérce: A főszereplők közötti vonzalom alig-alig bontakozik ki, a korukhoz képest erősebb érzelmi szálat vártam.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

A mostani játékunkban olvasnotok kell, mégpedig a BORROW MY HEART beleolvasóját, ugyanis az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉRDÉS:  Milyen magas Asher?

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09/02 - Kitablar
09/04 - This is my (book) universe.
09/06 - Kelly és Lupi olvas
09/08 - Hagyjatok! Olvasok!

Tillie Cole: A Thousand Boy Kisses - Ezer csók (Ezer csók #1)

 

A Thousand Boy Kisses - Ezer csók című történet középpontjában az igaz szerelem áll. Poppy és Rune nagyon fiatalon találkoznak, és már akkor tudják, hogy ők egymáshoz tartoznak. De az élet nem ilyen egyszerű, és egy sor akadály kerül a szerelmük elé, melyeket ki kell állniuk ahhoz, hogy végül a sorsuk beteljesedhessen. A Könyvmolyképző Kiadó új fordításban hozta el ezt a szívszaggató regényt, melynek olvasása közben szem nem marad szárazon. Tartsatok ti is a bloggereinkkel, és ha részt vesztek a nyereményjátékban, esélyetek nyílik megnyerni egy példányt a kötetből!

Könyvmolyképző Kiadó, 2024

408 oldal

Fordította: Szabó Csilla

Goodreads: 4.07

Besorolás: romantikus, YA

Egy csók egy pillanat műve.

De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú. És van egy lány. A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, amíg kibontakozik.

Ezt a szerelmet nem képes megbontani sem a távolság, sem az idő. Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.

A tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel.

Csupán egyetlen kérdés jár a fejében: a lány, aki a lelki társa volt, aki megígérte, hogy hűségesen visszavárja, vajon miért szakította meg vele a kapcsolatot minden magyarázat nélkül? Akkor a fiú szíve összetört. De amikor Rune megtudja, mi az igazság, a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd.

Megindító történet a mindent felülíró szerelemről.

TikTok-szenzáció, egyre növekvő rajongótáborral. #BookTok • #OlvassEgyJót

Szeress bele!

Erről a könyvről vajmi keveset tudtam, de Kitablar Barbi annyira fűzött, hogy ez egy jó történet, ő imádja, mindenképpen olvasnom kell, hogy úgy döntöttem, rendben, elolvasom!

A történet szerint Rune Norvégiából költözik az Egyesült Államokban kisgyerekként. Utálja az új hazáját, a nyelvet, a helyzetet, nincs egy barátja se, de a szomszédban lakik egy cserfes kislány, Poppy, aki miután találkoznak, ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy márpedig ők barátok lesznek, sőt legjobb barátok. Ez így is lesz, a két kisgyerek hatalmas barátságot köt, ami még a középiskolában is kitart.

Ám egy szép napon Rune szülei úgy döntenek, hogy visszaköltöznek Norvégiába, itthagyva az amerikai életüket. A két fiatal akkorra már többet érez egymás iránt, mint barátságot, így ez hatalmas törést jelent az életükben. Rune teljesen összetörik, főleg, miután Poppy egyik napról a másikra nem jelentkezik, nem reagál a levelekre, mintha a Föld nyelte volna el. A fiú lezüllik, rossz társaságba keveredik, igazi "rosszfiú" lesz belőle.

De a száműzetés véget ér, Rune visszatér az Egyesült Államokba, ahol már csak egy dolog élteti. Kideríteni, hogy Poppy miért szakított meg vele minden kapcsolatot. De az igazság fájóbb, mint bármi más az életben...

Nehezen indult neki az értékelés írásom ebben az esetben, mert felerészt tetszett a történet, tényleg megható, zsepis kategória, másrészt viszont sok-sok problémám volt az olvasás közben.

Az alaptörténet nagyon szívhezszóló és nagyon szívbe markoló, Poppy és Rune között tényleg nagy a szerelem és az ezer csók ötlete is nagyon aranyos - Poppy nyolc éves korában a nagymamája meghal, de előtte még ad neki egy üres üveget és megesketi a kislányt, hogy az üveget megtölti minden csók után papír szívekkel (pontosan 1000 darabbal), - de ezeknek a csókoknak nagyon különlegeseknek kell lenniük, nem lehetnek akármilyenek.

Imádtam Rune fotózásait (szívesen megnéztem volna ezeket a felvételeket:) és azt is, hogy a fiú mennyire kitartott a lány mellett még akkor is, amikor már ő volt a kisváros szépfiúja és minden lány rá hajtott. A kettőjük kapcsolata tényleg mesébe illő volt.

Az is nagyon tetszett (még, ha visszásnak is tűnik), hogy Rune elmegy (még az ok is eléggé reális volt) és rettentően kíváncsi voltam, hogy mi az oka annak, hogy Poppy így eltűnt az éterben.

Ám az okkal nem voltam kiegyezve. Ebben a témában már annyi ilyen regényt olvastam / filmet láttam, és őszinte leszek, ennél lényegesen jobbakat (hogy melyikre hasonlított a legjobban, azt nem árulom el, mert abból rögtön kiderült, hogy miért tűnt el Poppy és azt nem akarom elspoilerezni). De még ezt is meg lehetett volna szerintem jobban csinálni, ha az ok kiderültével nem azzal telik meg a fél könyv, hogy Rune cuki, cukibb, még cukibb és még annál is cukibb. Én értem, hogy a "rosszfiúság" csak álca volt az ő esetében, itt a fájdalom szülte azt, hogy a fiú ennyire letért a jó útról és csak annyi kellett, hogy Poppy elárulja az eltűnése okát és onnantól azonnal visszaváltozott Rune jófiúvá.

Én speciel jobban szerettem volna, ha többet megtudunk Rune norvég életéről (már az elutazása után) és mi jöhetünk rá, hogy a srác mennyire megtört és ez mihez vezetett. Számomra egyszerűen túl hosszú volt az ömlengős rész, őszinte leszek, voltak oldalak, amit simán átlapoztam, mert már untam a tizennyolcadjára is megemlített "mennyire szeretlek" monológokat. Én szeretem magam eldönteni és ráérezni a szereplők tetteiből, hogy mekkora a szerelem köztük (és erre tudnék jó pár példát is mondani, ha kell).

Az, hogy ennyire fiatalon ennyire szerették egymást, az nem zavart. Én hiszem, gondolom, hogy ha együtt nőnek fel, akkor igenis kialakulhat köztük ekkora szerelem. Az elutazásig ezzel nem is volt bajom, tényleg tündériek voltak együtt, ahogy a fiú oltalmazta, szerette a lányt, akinek pedig a világot jelentette Rune. Itt egyedül problémám a visszaérkezés utáni résszel volt. De azzal nagyon.

És az i-re a pontot az Epilógus tette fel. Könyörgöm valaki magyarázza el nekem az ott történteket, mert vagy kétszer is nekifutottam, de vagy nem értettem meg jól vagy pedig az írónő pörgette fel az eseményeket úgy, hogy a szerelmes párunk újra egymásé lehessen. Nem tudom, hogy melyik a jobb...

Összességében ez a regény most nem talált meg engem jó időben vagy csak már túl sok hasonló (és ennél jobb) történetet olvashattam. Ettől függetlenül tudom, hogy lesznek olyanok, akik imádni fogják ezt a regényt ( és bocsánat Barbi, hogy nekem nem jött be igazán :( ), hiszen egy alapjában véve egy nagyon szép romantikus történet, szerethető főhősökkel, itt csak a megvalósítással voltak gondok.

Egy kis plusz, ha jó láttam, akkor a Netflix belátható időn belül meg is fogja filmesíteni, amire azért nagyon kíváncsi leszek. 

Borító: Gyönyörű, utal a történetre is!

Kedvenc karakter: Poppy

Szárnyalás: az ezer csók ötlete

Mélyrepülés: a történet elhúzása

Érzelmi mérce: az olvasáshoz egy csomag 100-s zsepi minimum kelleni fog!

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A regény végén található egy dallista azokból a zeneszámokból, amiket az írónő hallgatott a történet írása közben. Mi ebből a listából válogattunk dalszövegeket a nyereményjáték során, Nektek pedig nincs más feladatotok, mint kitalálni az előadót és a dal címét. A választ írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“I was so scared to face my fears

Nobody told me that you'd be here”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Augusztus 15 - Kitablar
Augusztus 17 - Kelly és Lupi olvas - extra
Augusztus 19 - Kitablar - extra
Augusztus 21 - Kelly és Lupi olvas