Laura Steven: Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk

 

A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Menő Könyvek, 2025

472 oldal

Fordította: Neset Adrienn

Goodreads: 3,80

Besorolás: ifjúsági, fantasy, romantikus

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.

De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.

Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:

1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.

2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.

És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

Erről a regényről mit sem tudtam addig, ameddig a kiadó meg nem keresett jó pár bloggert, hogy meg fog jelenni ez a regényük és egy kis meglepetés csomagot is küldenek mellé. Akkor figyeltem fel először erre a történetre és igen, a fülszövege annyira megfogott, hogy én is jelentkeztem, hogy elolvasnám.

A csomag annak rendje és módja szerint meg is érkezett és tényleg gyönyörű meglepetéseket küldött a kiadó a csodálatos borítójú regényük mellé. A köny mellé érkezett egy levél a szerzőtől, egy piros szalag, amelyre a regény fő idézetét nyomtatták és ami akár könyvjelzőként is használható, egy matrica a főhősökkel és egy kis notesz, amelynek borítóját szintén a regényből származó idézet díszítette. Ezeknek rettentően örültem és még kíváncsibbá tett a történet.

“Szeretlek, és szerettelek, és szeretni foglak.”

A szerző nem húzta az időt vajmi bevezetéssel, felvezetéssel, szinte azonnal belecsaptunk a sűrűjébe. Már az első oldalakon betekintést kaptunk, hogy mi is várható majd a regényben. A két főhősünk Evelyn és Arden, évszázadok, sőt inkább évezredek során élik az életüket, hol gazdagként, hol szegényként, hol fiúként, hol lányként, de egy mindig biztos... Csak 18 éves korukig élhetnek, ahogy a bűvös szám közelébe kerülnek, megölik egymást... Természetesen ez soha nem ellenségekként történik, vagy jóbarátok, vagy szeretők, de leginkább szerelmesek. Minden egyes alkalommal, amikor újjászületnek, valami megmagyarázhatatlan vonzalom húzza őket egymáshoz, így elkerülni sem tudják a végzetüket. Ami furcsa, hogy Evelyn annyira emlékszik minden alkalommal, hogy Arden a párja valódi neve - hívják bárhogyan is őt abban az újjászületésben és egy-egy aprócska emlékszilánk beugrik az előző életükből. De hogy miért veri őket ezzel az átokkal a sors, hogyan tudnák megtörni, mi is történt, ami ezt kiváltotta - arról semmi emléke. Viszont úgy tűnik, hogy Arden mindennel tisztában van, viszont semmi esetre sem hajlandó ezt megosztani Evelynnel. A főhősnőnk bármennyire is szereti az adott családját, a kort, amiben él, minden alkalommal "önként és dalolva megy" meghalni, de most valami megváltozott. Van egy imádott kishúga, aki halálos beteg és csak a csontvelő átültetés mentheti meg. De ehhez Evelynnek nem szabad meghalnia, hiszen ő az, aki donorként segíthet neki. Viszont az óra ketyeg és ki tudja, hogy mikor fog (és kinek a képében) előkerülni Arden, hogy beteljesítse a végzetüket...

"Ha az a hős, aki feladja a szeretteit, hogy megmentse a világot, akkor a gonosz ennek az ellentéte. Aki feladja a világot, hogy a szeretteit megmentse."

Igazán nagyon kettős érzéseim vannak ezzel a regénnyel kapcsolatban, hiszen az alapötletet imádtam. Azt még inkább, hogy betekintést kaphattunk különböző korok világába, bejárhattuk a főhőseinkkel a világot, voltunk Algériában, az I. világháború francia frontján, Oroszországban, a Kínai és az Oszmán Birodalomban, sőt még az Osztrák-Magyar-Monarchiában is (és persze még megannyi másik helyen). Még azt se lehet mondani, hogy mindig ugyanazt kaptuk, hiszen volt itt férfi-nő, nő-nő, férfi-férfi szerelem, volt szeretői kapcsolat, volt barátság és persze más kapcsolatok is, így mindig valami más szerelmi (vagy egyéb) történetet kaptunk. Tetszett a konfliktus is és az is, hogy ahogy Evelyn, úgy mi is egyre inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy mi áll a történet hátterében.

Amivel inkább a problémám volt, hogy számomra nem jött át ez a hatalmas szerelem, valahogy annyi minden történt, hogy elveszett a szerelmi szál és a szereplők se kerültek közel hozzám. Körülbelül a könyv felénél éreztem azt, hogy az jobban izgat, hogy megtudjuk, miért kapták ezt a borzalmas, újjászületős sorsot a főhősök, mint az, hogy végre végleg egymáséi legyenek és egymás mellett öregedhessenek meg.

Ardenre is inkább, mint egy "gonosz gyilkosra" tekintettem, mintsem hősszerelmesre, hiába írt gyönyörű verseket, hiába adott még csodálatosabb szerelmi vallomásokat, attól még ugyanúgy "vadászott" Evelynre és meg akarta ölni, aki egyre inkább szerette volna ezt a sorsot elkerülni.

Aztán persze végül kiderült az átok is, ami számomra elég izgalmasan hangzott és igen, sok mindenre gondoltam, de erre egyáltalán nem:). Itt is az ötlet nagyon jó volt, de a megvalósítás közel sem - én úgy éreztem, hogy sokáig húztuk a történetet és ehhez képest nagyon gyors "megoldást" kapott. 

És a történet vége? Nekem nagyon tetszett, pont valami hasonlót képzeltem el én is. Így volt tökéletes lezárása ennek a regénynek, sőt beismerem, hogy megkönnyeztem a legvégét.

Összességében egy nagyon különleges regényt olvashattam, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik az átoksújtotta szerelmesek történeteit. Vannak hibái, nem a legtökéletesebb regény, de mindenképpen izgalmas és szórakoztató, romantikus fantasy regény. 

Borító: Gyönyörű, amit a teljes mértékben hozzáillő élfestés tesz még különlegesebbé!

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: a különleges történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: hol romantikus, hol szomorkás, hol izgalmas, sőt még egy aprócska +18 karikás rész is került bele

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub
Április 14 - Csak olvass!
Április 16 - Ambivalentina
Április 18 - Kelly és Lupi olvas
Április 20 - Fanni's Library
Április 22 - Kitablar
Április 24 - Könyv és más
Április 26 - Hagyjatok! Olvasok!
Április 28 - Utószó
Április 30 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Május 02 - Sorok között
Május 04 - This is my (book) universe

Bánszky Noémi: Terápia macskákkal

A Kulcslyuk Kiadó jelentette meg Bánszky Noémi állatasszisztált terapeuta és tréner művét, melyben a szerző hozzáértő alapossággal mutatja meg, hogy a macskákkal való foglalkozás, fejlesztés során közelebb juthatunk önmagunk megismeréséhez és a környezetünkkel való kapcsolataink jobbá tételéhez. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

 

Kulcslyuk Kiadó 2025

180 oldal

Besorolás: önismeret, macska, terápia, pszichológia

 

Aki ​szereti a macskákat, pontosan tudja, hogy a velük való kapcsolat önmagában is balzsam a sebekre – akkor is, ha nem vonunk le belőle tudatos következtetéseket. A Bánszky Noémi által kifejlesztett kapcsolatközpontú állatasszisztált módszertan ugyanakkor ennél is többet ígér.
A macskával való munka tükröt tart elénk. Rácsodálkozhatunk saját működésünk jellegzetes mintázataira, és jobban megérthetjük az önmagunkhoz és másokhoz fűződő viszonyunkat. Megtapasztalhatjuk, hogyan tudunk erőszakmentesen együttműködni egy másik élőlénnyel. Közben pontosíthatjuk a kommunikációnkat, és megtanulhatjuk tárgyilagosabban értelmezni a másik fél reakcióit. Átélhetjük, hogy az elfogadás nem csupán egy jól csengő szlogen, hanem aktív és tudatos hozzáállás. Elsajátíthatjuk, miként formáljuk egy macska viselkedését apró lépésekben, kényszerítés nélkül.
Miután pedig már láttuk, hogy mindez mennyire hatékony, rájöhetünk: a saját fejlődésünkre is tekinthetünk úgy, mint a macskák tréningezésének folyamatára. Magunkat is „macskaszámba vehetjük”, hiszen mi is megérdemeljük az elfogadást, az erőszakmentességet és az elvárások racionalizálását. Megtanulhatjuk a saját eredményeinket is ünnepelni, és magunkkal is lehetünk együttérzőek és támogatóak, ha valami nem sikerül. Ezt a szemléletet aztán kiterjeszthetjük a minket körülvevő emberekre is, hogy harmonikusabb kapcsolatokban élhessünk.
Bánszky Noémi könyve az elmúlt időszak egyik legeredetibb, legfrissebb szemléletű pszichológiai műve, mely bemutatja, számára hogyan vált önismereti úttá a macskákkal való együttműködés, és miként alkotta meg azt a módszertant, amely lehetővé teszi, hogy mások is erre az útra lépjenek. Az élményszerű kötet új megvilágításba helyezi a macskákkal való kapcsolatunkat, és bepillantást nyújt abba, hogy bársonytalpú tanítóink természetes bölcsessége hogyan támogathat minket a személyes fejlődésben.

 

A blogunk fennállásának 14 éve alatt csupán néhány alkalommal mutattunk be non-fiction könyveket, de azok szinte kivétel nélkül állatokkal kapcsolatos kiadványok voltak. Lupi és én is tartunk házi kedvenceket, jelen pillanatban mindkettőnknek van macskája, akiket nagy szeretet övez az otthonainkban.

Lupi egy korábbi könyvajánló kapcsán megmutatta már Zeldát az olvasóinknak, itt az alkalom, hogy én is bemutassam a 10 éves kisfiamat, Stricikét. Egyéves kisfiúként került hozzánk, a korábbi otthonában nem jött ki a többi macskával, így fogadtuk be a harmadik emeleti lakásunkba, három nő közé. Tulajdonképpen a neve is innen ered, korábbi nevét leszavaztuk, és a nagyobbik lányom javaslatára lett Stricike. Nos, az eltelt 10 év alatt rengeteg ajnározást, simogatást, szeretetet kapott, cserébe kezdetben leamortizálta a lakást, mára már jóval nyugodtabb, és rengeteg dorombolással hálálja meg a folyamatos törődést. Nyugodtan kijelenthetem, mindegyikünk életét, napi rutinját, szokásait és a személyiségünket is megváltoztatta Stricike. A mi kis kedvencünk megtanult különböző mutatványokat is, és ezen a ponton kapcsolódik a történetünk a könyvhöz, ugyanis nagyon kíváncsi lettem a fülszöveget olvasva, hogy a mi cicánk tudománya hogyan illeszkedik bele ebbe a kölcsönös fejlesztési folyamatba. Nyilván egész más egy lakótelepi macska helyzete egy családban, hiszen egy-két bogárka elkapásán túl nem tud olyan hasznot hozni, mint egy háznál lévő macsek, aki távol tartja a rágcsálókat. Korábban, amikor családi házban éltünk, voltak már macskáink, de ők "kinti" macskák voltak, bár be is jártak, azért többet voltak a vadászterületen. Így össze tudom hasonlítani, mennyivel közelebbi a kapcsolatunk Stricikével. Amikor eldöntöttem, hogy hozzánk költözhet, nagy volt a lányaim boldogsága, de voltak feltételeim. Segíteniük kellett a gondozásban, és a nagyobbik lányom vállalta az anyagiak egy részét is. Azt szerettem volna elérni, amit a szülők ilyenkor általában elvárnak, hogy felelősségvállalást tanuljanak a gyerekek. Abba nem gondoltam bele, hogy a személyiségünkre, vagy a környezetünkkel való kapcsolataink minőségére bármilyen hatással lesz Stricike családtaggá válása, de így utólag azt mondom, nagyon is hatással volt.

Rátérve a könyvre, be kell vallanom, korábban csak nagyon érintőlegesen ismertem az állatasszisztált módszert. Amit lehet hallani erről, az annyi, hogy kórházakban, idősek otthonában, stb. helyeken terápiás céllal segítenek az érintetteken, az állatok jótékony pszichés hatásúak. Meglepődtem, hogy ez a módszer egyre nagyobb teret hódít meg. Egyre több helyen próbálják ki a kisiskolásoknál, hogy egy-egy tanórára is be lehet vonni a kisállatokat, ezekhez az élményekhez kapcsolódó tanulás jobban rögzül. Az állatok közül pedig kiemelkedően hatásos a macskákkal való terápia. Én magam a kutyákat is nagyon szeretem, de tény, hogy többen vannak, akik tartanak a kutyáktól, miközben a macskák ellen nem igazán lehet kifogás. 

A könyv sorra veszi a macskával való foglalkozás, tréningezés módjait, és azt, hogy  ez hogyan hat a saját személyiségünkre. Nagyon sokat lehet tanulni a saját reakcióinkból, hogy tekintünk a jutalmazásra, a büntetésre.

Bár amikor mi családilag tanítottuk a macskát, még nem tudtunk erről a terápiáról, azért sikerült a klikkeléses módszerrel tanítgatni őt, végtelen türelem kellett hozzá, de megtanult forogni, pacsit adni, feküdni. Mai napig szeretjük ezeket kérni tőle, én legalábbis azt látom rajta, imádja teljesíteni a feladatokat, ahogy a játékot is szeretni, amíg kedve van hozzá.

Egyetlen problémám a kiadvánnyal az volt, hogy szívesen nézegettem volna képeket a rengeteg információ befogadása közben. Néhány gyakorlat, foglalkozás közben készített fotó sokat lendített volna az olvasásélményen, akár fekete-fehér változatban is.

Bánszky Noémi részletesen leírja a könyvben, miért érdemes hozzájuk fordulni macskás terápiás foglalkozásokra, sok példát felsorol a módszertanon túl, hogyan segítettek a különféle emberek problémáin, hogyan tart tükröt saját személyiségünk elé ez a folyamat.   

"Tényleg igaz lenne, hogy a macskákkal való kapcsolatunk tükröt tart elénk, és segít jobban megérteni a saját magunkhoz vagy másokhoz fűződő viszonyunkat is? Vajon a macska-ember interakciók valóban hordozhatnak olyan általános érvényű tanulságokat, amelyek átlendíthetnek minket egy-egy elakadáson? Képesek lehetünk arra, hogy a macskákkal átélt helyzetekben felismerhetjük azokat a mintázatokat, amelyek jellemzik és megnehezíthetik az emberekkel való kapcsolatunkat is?" A válasz: igen, igen, igen!!!

Bátran vegyetek részt a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány által szervezett terápiákon, ismerjétek meg a módszerüket, hívjátok fel ismerőseitek figyelmét a különféle lehetőségekre. 

Képek: Google, saját

 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 

Nyereményjáték:

A játékunk során nagy kedvenc rajzfilmes macskákat kell felismernetek. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 
a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:

04.11 Kelly és Lupi olvas
04.13 Pandalány olvas
04.15 Könyv és más
04.18 Zakkant olvas
 

 

 

Jennifer L. Armentrout: Fall ​of Ruin and Wrath – Harag és rombolás (Ébredés 1.)

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából  a napokban hazánkban is megjelenik Jennifer L. Armentrout legújabb sorozatának, az Ébredésnek legelső kötete a Fall of Ruin and Wrath - Harag és rombolás címmel. Gyertek velünk egy igazán izgalmas turnéra és ismerjétek meg jobban a történetet! Mi több, ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025 Zafír pöttyös

448 oldal

Fordította: Szabó Csilla

Goodreads: 3,99

Besorolás: high fantasy, erotikus, mágia

 

Lis ​a megérzéseiből merít erőt. Thorne pedig az ő gyönyöréből.
Valamikor réges-régen a világot elpusztították az istenek. Csupán kilenc várost kíméltek meg, amiket most szörnyekkel és elképzelhetetlen veszélyekkel teli vadon választ el egymástól. Minden városban egy-egy őrző uralkodik: nemesvérűek, akik a halandók élvezetéből táplálkoznak.
Calista jóstehetséggel született, és ez a képessége még soha nem hagyta cserben. A lány tudja, hogy az ereje egyszerre értékes és veszélyes ebben a hataloméhes világban, így Archwood bárójának szeretőjeként, rejtőzködve él. A védelemért cserébe hasznos információkkal látja el a férfit.
Amikor a megérzései egy bajba került nemesvérűhöz sodorják, a belső hangja figyelmezteti, de egyben izgalmakat is ígér. Ma örömét leli benne. Egy nap ő lesz a végzete.
A báró kíváncsiságát felkelti a nemesvérű, ő viszont csak Calistára kíváncsi, ezért úgy döntenek, hogy egy ideig a lány nyújt társaságot a férfinak. De a városban lázadók gyülekeznek, a kapuknál lovagok és szörnyek kísértenek, az ágyban pedig egy éhes nemesvérű várja, így Calista biztonsága már nem csak a megérzésein múlik.
A lánynak döntenie kell: az intuícióját kövesse, ami megóvhatja, vagy a szívét, ami a végzetéhez vezeti.

 

Nemrég fejeztem be a Vér és hamu sorozat ötödik részét, amit nagyon szerettem, és ami a FBAA sorozat első részének újramesélése volt, tehát nem volt éles váltás újra elmerülni egy hasonló világban. Rögtön az elején ezt kell kihangsúlyoznom, hogy aki olvasta a FBAA sorozatot, ne lepődjön meg, hogy egy csomó hasonlóságot fog felfedezni. Na de erre térjünk vissza később.

Calista, becenevén Lis, nem ismerte a szüleit, egy árvaházban nevelkedett, majd később a legjobb barátjával, Grady-vel  Archwood bárójának palotájába került, miután megmentette a bárót egy kellemetlenségtől. Claude  báró azonnal észrevette, hogy a lány nem egy hétköznapi pórvérű. Lis ugyanis képes meglátni mások gondolatait, erős megérzései vannak, és időnkét látomásai, mely a jövő részleteit mutatja meg. A báró közel tartja magához, a bizalmasa lett, szüksége van a képességeire, hiszen nagy a jövés menés a palotában, tudnia kell, kiben bízhat. Lis megelégedett ezzel az udvarhölgy szerű státusszal, hiszen az a célja, hogy biztonságban éljen, nem merült még feledésbe a gyerekkorában átélt félelem, élénken emlékszik a nemesvérűek árvaházi látogatására, akik megijesztették, és menekülésre késztették.

Lis élete azonban megváltozik, amikor megment egy nemesvérűt, akit rossz emberek megmérgeztek és fel akartak darabolni az értékes testrészeiért. Kiderül, hogy azok közül való, akikkel már találkozott az árvaházban, bár a férfi nem ismerte fel. A nemesvérű gyógyulásának kulcsa a táplálkozás, és ezt nem valódi ételből, italból szerzi, hanem a partnere gyönyöréből, el is kezdi a terápiát. Miután Claude báró megtudja, hogy a nemesvérű valójában Thorne herceg, a kíséretével a palotába invitálja, és a herceg kérésére rendelkezésére bocsátja a lányt. Persze Lis-nek nem tetszik, hogy tárgyként bánnak vele, bár igazából minden együtt töltött pillanatot élvez, ami a hercegnek is kedvező. Valójában nem véletlenül kerültek a környékre a nemesvérűek, súlyos politikai hatalmi harcok zajlanak a háttérben, ahol az emberek és városok sorsa egy legyintéssel eldőlhet. Közben zajlanak a helyi intrikák is, Lis-nek pedig nincs könnyű dolga, hiszen nem mindenkibe lát bele egyformán, és a belső hangja, a megérzései is mást mondanak, mint amire számít. Aztán egy pillanat alatt elszabadul a pokol.

 

Nagyon erős jelenettel indított a regény a múltból, amikor Lis először találkozott nemesvérűekkel. Jól megjegyezte azt a Lordot, hiszen már akkor érzett valamit, egy jelzést, hogy lesz még dolguk egymással. Engem ez az első jelenet meggyőzött, és egészen a regény harmadáig szinte egyhuzamban olvastam, vittek magukkal az események, mely Thorne újbóli felbukkanásával indult be igazán. A világfelépítés lassan állt össze a fejemben, kezdetben alig-alig kaptam információt, aztán a regény második felében Lis és Thorne beszélgetéseiből kialakult a teljesebb kép. Caelum királyság egy korábbi világ romjaira épült, kilenc tartományból áll, melyek élén hercegek állnak,  Euros király uralma alatt. A világ eredetére különleges a magyarázat, egész elképesztő, de ezt jobb ha minden olvasó maga fedezi fel. Az olvasás során önkéntelenül összehasonlítottam a részleteket és bizony találtam hasonlóságokat a Vér és hamu sorozattal. A Vérerdő és a Táltoserdő például nagyon hasonló. A felbukkanó lények között is van átfedés, ahogy az ősi lények itt is megjelennek más néven. A különleges tőr is szerepelt, amit combra, később lejjebb csatolt a hősnő. Valahol olvastam, hogy össze is fog érni a két történet, bár lehet, hogy ez csak pletyka, de van alapja, ha visszagondolok. Mindenesetre amíg a FBAA végig magával ragadott, ennél a könyvnél a kezdeti lelkesedésem leült, és csak az utolsó 70-80 oldal hozta fel, de az olyannyira, hogy nem tudtam letenni, akkora feszültség alakult ki.

A karakterek személyisége gyökeresen más, de Lis is hordoz bizonyos JLA-hősnői jegyeket, akik ugyebár indulnak az egyszerű emberből, aztán eljutnak valami sokkal bonyolultabb származás felé. Lis sokszor erősnek tűnt, harcosnak, aztán a kelleténél több volt a sértődöttség, nyavalygás, kétségek, majd a végén olyan szintű visszakozás, amit nem vártam tőle, bár a körülmények magyarázzák, mégis megleptek a reakciói.

Nem lehet elmenni a már megszokott kérdés-felelek áradat mellett sem, amit egyébként sem szeretek, bár JLA hozzászoktatott a regényeiben. Megmondom őszintén, egy fél pontnyi levonás biztosan ebből ered, hogy 100x inkább szeretek cselekményből adódó információhoz jutni, mintsem mesélésből. Ráadásul baromi idegesítő volt most a kérdésre kérdéssel felelés, amit újabb kérdés követ, komolyan, mintha idióták beszélgetnének. Ó, és ne hagyjam ki a becézést, ami szintén már egy JLA védjegy. Itt a cicus és a Na'laa lettek Lis becenevei, utóbbit adta Thorne, és különleges a jelentése, több értelmezése is van. A Királylány és a Liessa jutott eszembe, és nem véletlenül.

Thorne egy újabb jóképű hős JLA palettáján, akitől kellően el lehet ájulni. Két méteres fejfájást tud okozni ez a pasas, ugyanakkor kellemes a modora, udvarias, de nem tagadható, hogy morálisan szürke a karaktere, gond nélkül kaszabol le bárkit, vagy tüntet el városokat a föld színéről. Bár most az első részben még nem kifejezetten a romantikus érzelmek vezérlik, de a végére felcsillant a remény, hogy a vágyra kihegyezett kapcsolatból egész más is lehet. Ugyanis a szerző meglépte azt, hogy ebben a regényben ez a faj, akikhez Thorne is tartozik, a társuk élvezetéből táplálkoznak. Micsoda változás ez ahhoz képest, hogy eddig az ellenkezőjéről olvashattunk más regényekben, egy pici csókkal is lelkeket lehetett lopni, hát most egész más a szitu. Viszont így meglehetősen kevés érzelem van jelen, és számomra azt a hatást érte el az erotika, hogy időkitöltőnek érződik, miközben a cselekmény háttérbe szorul. El ne felejtsem említeni, hogy a Lordnak nincs szíve. Ugye erről nem csak nekem ugrott be Nyktos? Viszont hercegünk meglepően őszinte, mármint persze, hogy az, hiszen a nemesvérűek nem tudnak hazudni, de mellette elég közlékeny, nincs különösebb titkolózás,  ami üdítően hatott. Mondjuk Lis ellensúlyozta, mert ő viszont rengeteg dolgot hallgatott el.

A mellékszereplők meglepően jók voltak. Grady a meleg barát mondjuk elég sztereotip, de kellemes karakter. Claude báró eléggé összetett, felületesnek, élvhajhásznak mutatkozik, de szerintem sokkal okosabb, mint aminek tűnik. Igazi meglepi kis bónuszka nekem Bastian lett, Lordunk bajtársa, aki sok viccesen cuki pillanatot hozott a regénybe. Remélem később még többet szerepel.

Mégsem kellett csalódnom összességében, mert bonyolódnak a szálak, és az ármánykodásnak, árulásoknak köszönhetően elérkezik a konfliktus, ami nagyon durva fordulatokat hoz. Véres, kegyetlen jelenetek sora vonul fel a regény végén, és csak arra tudtam gondolni, miért nem volt ilyen ütős az egész regény? Mint az eleje és a vége?

Nem bántam meg, hogy belevágtam a szerző ebbe a sorozatába is, bár kétségtelenül mást kaptam, mint amit vártam. Kevesebb erotikával és több mágiával jobban tetszett volna, de aláírom, hogy vannak, akik épp ezt szeretik, és ez mindenképp változatosságot hoz JLA repertoárjába. A gyilkos függővéget olvasva nem is dönthetnék másképp, nagyon szeretném olvasni a folytatást, bár még a készüléséről sem láttam információt. 

Képek: Pinterest

 

Borító: Tetszik, a regényben is megjelenik ez a kard.

 

Kedvenc karakter:  Igazán nem került közel hozzám senki (még).

 

Szárnyalás: Az eleje és a vége nagyon ütős.

Mélyrepülés:  -.

Érzéki mérce: Egy új ötleten alapul az erotika, a nemesvérű herceg az élvezetből szerzi az erejét. A társa öröméből... a többit gondoljátok hozzá.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

NYEREMÉNYJÁTÉK 

Mostani nyereményjátékunk ígérjük nem lesz túl bonyolult. Nem kell mást csinálnotok, mint elolvasni a kiadó honlapján közzétett beleolvasót  és válaszolni minden állomáson az ez alapján feltett kérdésekre.  Játékra fel!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI ÉLTETI A  NEMESVÉRŰEKET ?

a Rafflecopter giveaway

 

 

További állomások:

04.10 Kelly és Lupi olvas
04.12 Dreamworld
04.14 Insane Life 

 

Jessica Anya Blau: Mary Jane

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jessica Anya Blau regényét Mary Jane címmel, mely 1975 nyarán játszódik Baltimore kertvárosi részén, ahol az ötéves kislányuk mellé keres bébiszittert az elfoglalt orvos és felesége. Mary Jane élete gyökeresen megváltozik az övénél teljesen különböző mentalitású környezetben, különleges embereket ismer meg, és a nyár végére kiderül, a jelenléte mekkora hatást ért el az őt körülvevő felnőttekre. Kövessétek az állomásokat, és a játékunk során a megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!

 

Maxim Könyvkiadó 2025. Dream válogatás

368 oldal

Fordította: Csiszér-Kiss Erzsébet Janka

Goodreads: 4,13

Besorolás: YA, felnőtté válás, 70-es évek, realista

 

A ​Majdnem híres című film és a Daisy Jones & The Six című könyv keveredik ebben a New York Times Könyvkritika rovata szerint „elbűvölő” regényben. Az 1970-es években játszódó történet főhőse egy tizennégy éves baltimore-i lány, akinek jellembeli fejlődését kísérhetjük végig, amint álszemérmes családja és a haladó szellemű család között lavíroz, akiknek gyermekfelügyeletet vállal a nyárra, és akikhez erre az időszakra történetesen egy híres rockzenész és az ő filmszínész felesége költözik be.
Az 1970-es évek Baltimore-jában a tizennégy éves könyvmoly Mary Jane kedvenc elfoglaltsága, amikor az anyukájával főzhet, de imád énekelni a templomi kórusban is, és minden hónapban tűkön ülve várja a családi musicalklubtagságukkal járó Broadway-darabok dalaiból összeállított legújabb lemezt. Bár ő maga csendes és visszahúzódó, nagyon megörül, amikor megkapja a bébiszitter állást: a szomszédságban lakó orvos kislányára kell vigyáznia a nyáron. Mary Jane édesanyja szerint ez egy tisztességes állás egy tisztességes háztartásban.
Persze lehet, hogy a ház kívülről tisztességes, belül azonban szó szerint és átvitt értelemben is összevisszaság uralkodik: mindenütt rendetlenség honol, az ajtókat matricák borítják, és vacsorára gabonapelyhet vagy elviteles ételt esznek. És ami még rosszabb (és amiről Mary Jane édesanyjának természetesen fogalma sem volt): az orvos apuka pszichiáter, aki egész nyáron egyetlen betegének, egy híres rockzenésznek szenteli minden idejét, hogy támogatni tudja őt a kijózanodás folyamatában. Egy héttel azután, hogy Mary Jane elkezd dolgozni a családnál, a rockzenész és az ő filmszínész felesége is beköltözik a házba.
A nyár folyamán Mary Jane kamatoztathatja háztartási ismereteit: neki köszönhetően keményre vasalt ruhák kerülnek a szekrényekbe, és minden este friss vacsora várja a családot, miközben ő maga első kézből tapasztalhatja meg a szex, a drog és a rock and roll szabad világát (a csoportterápiáról persze nem is beszélve). Az általa eddig ismert és a nyáron felfedezett új életforma összetalálkozása után Mary Jane úgy kezdi a következő tanévet, hogy már tudja, milyen emberként mit akar az élettől.

 

Mary Jane egy egész sor művészt ihletett meg, akik szinte kivétel nélkül a mariguhána becenevére utaltak a dalaikban, nem konkrét személyre. A Maxim Kiadó új megjelenésében viszont egy aranyos, 14 éves Mary Jane-ről olvashatunk, aki igenis megihletett a kedvességével és bájával egy igazi rocksztárt, aki végül dalt írt róla egy különleges nyár emlékére. A könyv bő lére eresztett fülszövege alig szorul kiegészítésre, 1975-ben vagyunk egy tehetős baltimore-i városrészben, ahol a 14 éves Mary Jane Dillard nagy örömmel indul munkába, bébiszittere lesz egy öt éves kislánynak a nyári szünetben. Mary Jane családja konzervatív, patrióta család, apuka ügyvéd, aki minden reggel ugyanakkor indul dolgozni és vacsoraidőre ér haza, amikor is frissen készült étellel várja a felesége és a lánya, akik közösen főznek az előre eltervezett étlap szerint. A család tagja a helyi golfklubnak, ahol eltöltik a szabadidejüket, a feleségek teáznak, pletyiznek, a pasik golfoznak. Vasárnap a család templomba jár, ahol a feleség tanít is, Mary Jane pedig énekel a kórusban, komoly elismeréssel. A jó tanuló, csendes lány rendezett, unalmas, kiszámítható életébe az hoz némi izgalmat, amikor havonta új lemez érkezik a musicalklub előfizetéshez, amit aztán rongyosra hallgat. Ehhez képest óriási változást okoz Dr. Cone otthonába belépnie, ahol minden a fele tetején áll, rendetlenség, sőt káosz uralkodik a ház minden zugában. A feleség nem igazán nevezhető háziasszonynak, ugyanis semmi ilyesmit nem csinál, nem vásárol, nem főz, nem takarít. Mary Jane kézbe veszi a dolgokat, eljár az ötéves Izzy-vel bevásárolni, lépésről lépésre rendbe teszik a házat, és elkezd reggelit készíteni minden nap, később főz esténként is, amivel valósággal lenyűgözi a családot. A szüleinek persze ezt nem vallja be, hogy nem csak a gyerekre vigyáz, hiszen nem erre szerződött, viszont nagyon tetszik neki a feladat és szívesen csinálja. Főleg annak fényében, hogy Dr. Cone új betege egy híres rocksztár, Jimmy Bendinger lesz, aki elhozza magával Sheba-t is, a sztárszínésznő feleségét. Bentlakásos módszerrel fogják Jimmy-t itt kezelni, meg kell szabadulnia a kábítószer függőségétől, mindezt teljes titokban, a sajtó és a rajongók teljes kizárásával. 

Imádtam olvasni ezt a regényt, és ennek számos oka volt. Nagyon jó választás szerintem a 14 éves Mary Jane szemszögéből mesélni a történetet, aki kellően naiv, de nagyon nyitott is egyben, a szerző hihetetlen élesen tudta megmutatni a kontrasztot a két család között, és azt is, mennyire jól tudott alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz úgy, hogy közben ő is jelentősen formálódott. Ráadásul ő is óriási hatással volt az új környezetére a kislánytól kezdve a sztárokig. Nekem az is nagy élmény volt, hogy egyáltalán erről a korszakról olvashatok első kézből, mint kiderült a szerző is itt nőtt fel és nyilván vannak saját családi tapasztalatai, amit beépített a történetbe. Olyan témák is felmerültek menet közben, mint az antiszemitizmus, a szegregáció, osztálykülönbségek, nemi szerepek korlátai, stb. Engem például kiakasztott, hogy Ford elnök képe ki volt rakva a lakásban. Jesszusom! És imádták. A szocit juttatta eszembe, amikor sz intézményekben ki volt téve a főmuftik képe nálunk is, de hogy otthon is lett volna bárkinél, azt nem tudom elképzelni. Ilyen csak Kínában meg Észak-Koreában hihető, mondjuk ott még manapság is.
Nagyon tetszett az a folyamat, ahogy Mary Jane alkalmazta a háztartással kapcsolatos tudását, egyre több terület felett vette át az irányítást, és valódi megbecsülést és dicséretet kapott, ami rá is fért az otthoniakhoz képest, ahol az anyja nem különösebben ajnározta. Cone-éknál lazaság volt, bármiről beszélhettek nyíltan, őt is kérdezték, meghallgatták. Természetes volt, hogy egy tinédzsernek tetszik ez a közeg, ahol nincs tabu téma, szinte felnőttként kezelik. Olvasóként és főleg anyaként azért felvetett pár kérdést ez a család. Gyakorlatilag elhanyagolták a gyereküket, főleg az anyának kellett volna kissé megerőltetnie magát, nem izgatta, hogy tele van romlott kajával a hűtő, és ami ehető, azok is trash kaják. Ez még nem minden, de simán hagyták azt is, hogy egy légtérben füvezzenek, igyanak a két kiskorúval. 

Ugyanakkor szeretetből nem volt hiány, Mary Jane jóformán meg is rökönyödik azon, mennyi ölelést és puszit kap, nem ehhez van szokva, otthon legfeljebb megveregetik a vállát. Ez az egész átalakulási folyamat tetszett, a lány ugyanis egyre több nyíltsággal kérdez rá az őt feszítő kérdésekre, az emberi jogoktól kezdve a vallásig, sőt a szexfüggőség is téma lesz. Persze eljön az a pont, amikor Mary Jane szülei rájönnek, hogy valamit elhallgat a lányuk, nincs minden rendben ezzel a nyári munkával, jön a tiltás és a szobafogság. Mégis, sikerül feloldani a helyzetet, amihez úgy jutnak el, hogy mindenki belátja, hogy a dolgok változnak, ha akarjuk, ha nem. Mary Jane életében óriási változást hozott ez a nyár, a kiszámíthatóság immár nincs kőbe vésve. Rengeteg új benyomás érte, amikre örökre emlékezni fog (bár van pár pillanat, amit szerintem szívesen elfelejtene), rájött, hogy a felnőttek is esendők, hibázhatnak, és nem minden alakulhat mesébe illően. Összességében mégis nagyon menő volt ez a nyár, amikor még egy dalt is írt róla egy híres rocksztár, ő meg megtalálta az igazi önmagát, jóval magabiztosabban indul neki a fiatal felnőtt életének. 

Én nagyon szerettem ezt a történetet, érdekes korrajz volt, főként annak tükrében, hogy a világ másik felén én is akkor voltam hét éves, majdnem Izzy-vel egykorú. Szívesen olvasnék még a szerzőtől, gördülékeny, kellemes a stílusa, a szereplők érdeklődést váltottak ki belőlem, kíváncsi lettem a sorsukra. A fiktív híresség karakterek bevonásával adott némi extra pop-kult élményt is a regényhez, bőven említésre került az akkori valós zenei élet és a színészvilág. A főszereplő kora miatt ifjúsági regénynek tűnhet, de szerintem abszolút ajánlható a felnőtt olvasóknak is.  

Képek: Pinterest

Borító: Tagadhatatlanul 70-es évek hangulat.

 

Kedvenc karakter: Mary Jane

 

Szárnyalás: Nagyon tetszett a végén Mary Jane anyukájának változása.

Mélyrepülés:  Hát apukával nem voltam túl elégedett.

Érzelmi mérce: Sok minden lezajlott a 14 éves Mary Jane lelkében ezen a nyáron, változott és változtatott a környezetén.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:
 

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS: MARY JANE APUKÁJA HÁNYKOR INDUL MUNKÁBA MINDEN NAP?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
02.19 Kelly&Lupi olvas
02.21 Olvasónapló
02.23 Pandalány olvas

Szaszkó Gabriella: Állj mellém (Glens Falls #3)

Maxim Könyvkiadó 2024. Dream válogatás

480 oldal

Goodreads: 4,5

Besorolás: családregény, testvérek, függőség

 

Noah Pennington huszonhárom éves korára már megtervezte az életét: jogi egyetemre jár, az esküvőjére készül és a 2040-es olimpiára edz maratoni futóként. Azonban Glens Falls-ba hazatérve a tavaszi szünetben egy autó lesodorja őt az útról összezúzva egy időre az álmait. A tisztázatlan baleset miatt a szülői házban marad egy teljes nyárra a családjával, ami nem várt módon tépi fel a régmúlt sebeit. Az öccsével, Gabriellel együtt elmerülnek a titokban, a kisvárosi nyárban, ami váratlan önismereti utazást és komoly problémákat sodor magával.
David Pennington a hatvanadik életévéhez közeledve újra küzd a régmúlt démonjaival, a párkapcsolatával, és azzal, mit is kellene feltárnia felnőtt fiainak a múltjából. David retteg attól, hogy a traumái testet öltve ténylegesen bántódást okozhatnak a fiainak.
De vajon tényleg létezik a Pennington-átok? És vajon a generációs traumák elérik a két fiút is, ha nem lesz képes a család minden tagja összefogni és őszintén megnyílni a másik előtt?

 

Az Állj mellém regénnyel befejeződik a Pennington családregény sorozat. Eddig minden megjelent részről olvashattatok itt a blogon, és ez a befejező résszel sincs másképp. A bejegyzésekben párszor leírtam már, hogy különleges kapcsolat fűz a kezdetekhez, hiszen akkoriban amolyan előolvasó voltam a kiadónál,  a Maradj velem 2014-ben került hozzám, és kimagasló olvasásélményt adott. Izgatottan vártam, hogyan dönt a kiadó, mert én hatalmas zöld zászlót lengettem a regénynek. Végül 2016-ban debütált Gabi első magyar szerzőként a Maximnál, és mondhatjuk, hogy ezzel a sorozattal remek rajtot vett az írói pályáján. A Glens Falls sorozat már jóval később, 2021-ben indult, közben Gabi sokat fejlődött, megjelentek más zsánerű könyvei is, saját stílust alakított ki és egy klassz rajongótábort. A számomra nehéz téma miatt ezzel a második sorozattal voltak ugyan problémáim, de ez nem a szerző hibája, inkább amiatt, hogy én mennyire tudom elfogadni és megemészteni a cselekményt, a szereplők döntéseit. Iszonyúan haragudtam James-re, Matthew-ra, Maggie-re, nem tudtam és nem is akartam megbocsátani nekik, ezt jól kiveséztem az első két rész bejegyzéseiben. Mégis úgy éreztem olvasnom kell ezeket a regényeket, ez most nem a szórakoztató olvasásról szólt, hanem tudni akartam David - a számomra igazi főszereplő - sorsának alakulását. Ő volt az, aki a kezdetektől a bőröm alá kúszott, eléggé megkedveltem ahhoz, hogy a rossz döntéseit is tolerálva kitartsak mellette, ameddig csak tart a sorozat.
Az Állj mellém húsz évvel a második rész után játszódik, amikor is Noah már 23 éves jogi hallgató a Columbián, és a következő olimpiára edz, ahol maratonfutóként indulna, tíz éves kora óta erre készül. Öccse a 19 éves Gabriel nem ment még egyetemre, keresi önmagát, jelenleg utazgat a világban. Amy pedig valahol melegebb éghajlaton piheni ki a legutóbbi sokkot, konkrétan azt, hogy David tavaly visszaesett, egy alkalommal kokaint tolt, a terapeutája halála miatt megzuhanva. Ráadásul tavasszal történt egy baleset, Noah-t futás közben elsodorták az út mentén, a vétkes sofőr meg sem állt, szerencsére David a közelben volt. A bokáját műteni kellett, most a rehabilitáción van a sor, ami extra türelmet is igényel. Az erős fájdalmaira oxy-t kapott, ami akár igen veszélyes függőséget is okozhat, ezen van mit aggódni. A folyóparti házukban átmenetileg a 83 éves Adam foglalja el az egyik vendégszobát, mintegy pót-apa és nagyapa szerepben látja el tanácsokkal a fiúkat. David nagyon aggódik Noah balesete miatt, megkéri G-t, hogy jöjjön haza a tervezettnél hamarabb Dél-Amerikából, és Amy is úgy dönt, ideje hazajönnie, hiszen közeledik Noah esküvője Daisy-vel, akivel három éve együtt vannak, és akit egyébként mindenki utál a családban.
Ez a helyzet tehát a regény elején, mindenki újra otthon van, a meglehetősen szétszéledt családnak ideje lenne újra támogatnia egymást. Noah nagyon hasonlít Chris-re, szereti magában rendezni a dolgokat, biztos benne, hogy tudja kezelni a gyógyszerfüggőség árnyékát, majd ő felülkerekedik ezen. De nem ilyen egyszerű ez, főleg, ha egyre több furcsa dolog történik, G idegenekkel teli bulikba, ivászatokba rángatja bele. Feltűnik Noah középiskolás szerelme is, Maeve azonnal hatással lesz rá, pedig mindjárt itt az esküvője. Talán mégsem olyan biztos a jelenlegi kapcsolatában?

Kezdem azzal, ami nagyon tetszett, és ez Noah és G. testvéri kapcsolata. Nekem lányaim vannak, én is lánytestvérrel nőttem fel, így mindig is örömmel olvasok fiú testvérekről, főleg ha azok olyan jó testvérek, mint Chris és David, vagy Noah és Gabriel. Szerintem nem kell ecsetelnem, mennyire szerettem a korábbiakban David és Chris szövetségéről olvasni, James valódi harcosokká nevelte őket, próbálták is megvédeni egymást a körülményekhez képest. David és Amy remekül felnevelték a fiúkat, a regény számtalan pontján tapasztalhattam ezt, és semmi gond nem is volt David visszaeséséig. A fiúk addig csak felületesen, onnantól azonban egyre mélyebben kezdtek érdeklődni a múlt iránt, főleg Gabriel. Noah ezt a problémát legszívesebben dobozba zárná és elsüllyesztené a szekrény mélyére. Hiába volt nagyrészt publikus a családtörténetük, még sok részletet homály fed, Davidnek továbbra is vannak titkai. Noah inkább a drogfüggőségre kíváncsi és a Pennington-átok részleteire. Úgy tűnt sokszor, hogy G. felelőtlen, és lefelé húzza Noah-t, de én betudtam a korának, a "mindent ki akarok próbálni" életérzésnek ezt, mert a valódi drámai pillanatokban helyt tudott állni. Noah elég nyilvánvalóan próbál megfelelni annak, amit szerinte elvárnak tőle, pedig valójában mindenki azt mondja, ráér dönteni az életéről. Noah-hoz kapcsolódik Daisy karaktere, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi értelme volt őt beletenni a regénybe, nulla kémia, nulla érzelem, nulla  leírás a múltról, nem csoda, hogy nekem sem volt szimpatikus ez a lány, bár csak elmondás alapján kellett róla döntenem, ezt sulykolta mindenki. Aztán úgy került ki a képből, mintha sosem létezett volna. Rögtön itt felhozom  a másik kedvenc aspektusomat, ez David és a fiai kapcsolata. Ez is nagyon tetszett végig a történetben, átéreztem David aggodalmát mindkét fiúval kapcsolatban. Ő meg tudta adni a fiainak azt, amit ő korábban nem kaphatott meg, boldog és gondtalan gyermekkort, szerető apa mellett szerető anyát is, anyagi biztonságot, ezekről nagyon jó volt olvasni. Többször is elhangzik, tökéletesek voltak Amy-vel, amíg felnőttek a fiúk, addig nagyon jól tartotta magát David. Adam karaktere egy valóságos főnyeremény, okos, bölcs tanácsokkal látta el az ifjabbakat, Daviddel való kapcsolata különösen meghatározó. Megkockáztatom, hogy David mellett ő vitte most el a kedvenc karakter címet.
És akkor jöjjön a hideg zuhany. Először is, nekem elég érdekes tapasztalat volt David "öregedése", ugyanis kb. pont az ő korában vagyok, illetve Amy-ében, tehát tökéletesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe, legalábbis a felnőtt gyerekek tekintetében. Meg abban, hogyan változik az ember hozzáállása a dolgokhoz. De a párkapcsolati dolgokban nagyon nem! Amy eltávolodása Davidtől, ez nekem óriási trauma volt. Mert ez nem lehetett igaz. Aki olvasta a korábbiakat, hogy együtt voltak jóban és rosszban, 20x éven keresztül, és itt a jóban és rosszban a mennyet és a poklot jelenti, az nem hiszi el, hogy Amy egyetlen visszaesésnek köszönhetően hátat fordít a társának és elmegy Balira fél évre. Mi a fasz? Először is nem, mert szereti Davidet, másodszor is nem, mert nem hagyja itt a fiait, az anyját, stb.  A munkáját nem sorolom ide, mert fájón nincs említésre méltó hivatása, mert bármi lenne, az eltörpülne David írói pályája mellett. Néha gyógyít, ha ahhoz van kedve. Na ne már.  És amikor hazajön, közli David-el, hogy a hat hónapból négy hónapot egy pasival töltött, de végül hazajött, és őt választja. Mert a pasi szerint Davidet mindig is jobban fogja szeretni, és ez így is van.  Ennél nagyobb mélyrepülés nem is lehetne, hogy David reakciója: És jó volt a szex? Amy életkorában élek, ugyan nem éltem át azt, amit ők, de el nem tudom képzelni, hogy egyetlen visszaesés miatt elhagyjam azt, aki mellett ennyit kibírtam, akit végig szerettem. És még be is pasizok. Hú ez nagyon hiteltelen volt, ismerve a karaktert.
A szöveg sokszor lírai, kicsit szokatlan is férfi szemszögeknél ennyi lágy mondatot olvasni, ez a szerzőre jellemző egyébként, és szinte megnyugtató, amikor a párbeszédeknél visszaáll a férfiasabb stílus. Ami még zavart, azok az ismétlések, azt hittem ennél melegebb már nem is lehet, fejezetről fejezetre fokozódott a forróság, azt hittem a klímaválság is része lesz a történetnek, de amint szeptember lett, jött a hideg hál istennek. Aztán számtalanszor találkoztam a hányással, a fejfájással, minden is fájt, ja és a Hudson is túl sokszor került szóba, végül már mindent belelógattak, amit csak lehetett. Nekem a pia is fullon volt, bár kezdek hozzászokni ehhez a trendhez, mégis szerintem hihetetlen mennyiséget isznak a regényekben manapság. Ez így irtó sok volt.
Összességében a cselekmény nem volt túl bonyolult, én legalábbis nem lepődtem meg semmin, és kitalálható volt a baleset magyarázata is. Őszintén szólva nekem nem jött be Maggie 2.0 szerepeltetése, őt egy az egyben kihagytam volna, mert enyhén szólva hatásvadásznak tűnt a karaktere. És a nagy tervükről annyit, hogy ez már egy nagyon más világ. Itt a pénz uralkodik, és ha ez a valóságban történne meg, biztos, hogy a fiatalok pénzt kértek volna, nem függőséget, amit százszor bonyolultabb volt kivitelezni. 

 

A sorozat igazi főszereplője David. Hatalmas utat járt be, mely során számos ponton alakulhatott volna gyökeresen másképp az élete, akár a legrosszabb forgatókönyv szerint. Az ő ereje, hite, elköteleződése, szeretete adja a reményt az olvasónak, hogy igenis fel lehet állni a gödör legaljáról is. Számos hibát követett el az élete során, mégis a sorsdöntő pillanatokban megtalálta magában azt az emberfeletti erőt, amit Chris és James iránti szeretete alapozott meg. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg Amy szerepéről ebben az életútban, nélküle David nem lenne ugyanaz az ember, nem tudta volna végigcsinálni.

Ez a sorozat az én olvasmányaim sorában mindenképp különleges, hiszen nagyon ritkán választok lelkileg megterhelő olvasmányt. Örülök, hogy mégis összehozott az élet David Pennington történetével. Sokat tanultam belőle  a családon belüli erőszak, főleg a gyerekkori traumák hatásairól, a függőségről, a családi kapcsolatok fontosságáról. És azt is megtanultam, hogy nem fordíthatom el a fejem, ha tudomást szerzek ilyesmiről, nem szabad szemet hunyni, csak mert nem az én életem. Imádtam Gabriel ötletét, hogy az örökölt pénzéből alapítványt hoz létre a bántalmazott gyerekeknek. Ez egy remek üzenet.

Gyönyörű lett a néhány utolsó fejezet, szívbemarkoló volt a végén újra olvasni James szemszögét. Méltó szavak a lezáráshoz! Köszönöm ezt a hosszú regényfolyamot, különleges élmény volt. Gabi, David karakterét örökre beírtad a kedvenceim közé, egyenesen a szívembe, köszönöm.

Képek: Pinterest és saját

 

Borító: Illik a sorozatba.

 

Kedvenc karakter: Adam, David

 

Szárnyalás: Gabriel alapítványi ötlete.

Mélyrepülés:  Amy Balin.

Érzelmi mérce: Be sem hegedtek a sebek, amiket újra feltép ez a regény. Lelkileg megterhelő témák szerepelnek ebben a történetben is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

  

 

 

Jennifer L. Armentrout: A Light in the Flame - Fény a lángban (Hús és tűz #2)

A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent  Jennifer L. Armentrout nagysikerű Hús és tűz sorozatának második kötete: A Light in the Flame - Fény a lángban, mely újra elvarázsolja olvasóit Nyktos és Sera ősi istenekről szóló romantasy történetében.
Gyertek és legyetek részesei ti is ennek a varázsnak, tartsatok velünk a blogturnén, a játékunk során lehetőséget kaptok megnyerni a kötetet a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

680 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Goodreads: 4,50

Besorolás: fantasy, romantasy, sárkány, mágia, istenek

Ki ​az egyetlen, aki megmentheti Serát? Az, akinek a meggyilkolására készült egész életében…
Kiderült az igazság Sera tervéről, ami véget vetett a törékeny bizalomnak közte és Nyktos között. A lánynak semmi más nem maradt, csak a kötelessége, miközben olyanok veszik körül, akik nem bíznak benne. Bármit megtenne, hogy végezzen Kolisszal, az Istenek Hamis Királyával és az ő zsarnoki uralmával Elíziumban, hogy elhárítsa a halandók birodalmára leselkedő veszélyt.
Nyktosnak viszont van egy terve, és miközben együtt dolgoznak a megvalósításán, végképp nem hiányzik nekik a perzselő szenvedély, ami folyamatosan fellángol közöttük. Sera nem engedheti meg magának, hogy beleszeressen a megkínzott ősi lénybe. Főleg most, hogy minden eddiginél elérhetőbbnek tűnik számára egy olyan élet, ami nem forr egybe egy fenyegető végzettel. De a közösen megélt gyönyör és páratlan vágyakozás emléke annyira ellenállhatatlan, mint a szirének éneke.
És ahogy Sera kezd ráeszmélni, hogy nem csupán névleg szeretne Nyktos hitvese lenni, elhatalmasodik az őket körülvevő veszély. Egyre nagyobb támadások érik az Árnyékföldeket, és amikor Kolis hívatja őket az udvarába, nyilvánvalóvá válik egy újabb kockázat. Az élet ősi ereje egyre csak erősödik Serában, egyre közelebb taszítva őt a Ritkításának a végéhez. Márpedig Nyktos szerelme nélkül – amit a Halál Ősi Lénye képtelen érezni – nem fogja túlélni a Felemelkedését. Ha egyáltalán eljut a Felemelkedésig, és nem találja meg előbb Kolis. Mert fogy az idő. Seráé és a birodalmaké egyaránt…

Nagyon vártam a második rész érkezését, hiszen a sorozatindító befejezése a szerző jó szokásához híven meglehetősen függővégesre sikerült. Szerencsére még egy teljes évnek sem kellett eltelnie, máris itt a folytatás! Nagy elánnal vetettem bele magam, aztán azt vettem észre, hogy telnek a napok, és alig-alig haladok a könyvvel, egyszerűen nem tudott elkapni a lendület. Már nem azt éreztem, amit az első résznél kifogásoltam, hogy rengeteg a hasonlóság/ismétlés/kérdezgetés, ami az agyamra ment, hanem csigalassúsággal haladt a cselekmény, és ezen bosszankodtam gyakorlatilag a könyv háromnegyedéig, amikor végre történt is valami. Na de sorjában...

Sera meséli továbbra is a történetet, így nem mentesültem a számtalan belső monológtól, melyekben újra és újra felvetődik, hogy a benne elrejtett parazsak a jelentősek ebben a játszmában, ő maga mennyire nem számít. A parazsaknak Nyktos-hoz kell kerülniük, ám ez Sera életébe kerülhet. Tervet kell kovácsolniuk, meg kell találniuk azt a személyt, aki ismeri a megoldást, hogy ez milyen módon kivitelezhető. Közben az eddigi bizalom megtört, újra kell építenie, hiszen Árnyékföldön csalódtak benne, nem ismerik a valódi hátteret. Amit Sera tett Bele életének megmentésével, az elindított egy folyamatot, amit az istenek megéreztek, köztük Kolis is. Keresik a forrást, az elkövetőt és ez állandó veszélyt jelent. Serának és Nyktosnak titokban kell cselekedniük, miközben zajlik a hitvessé fogadás előkészülete. Ráadásul feltűnik egy új szereplő, aki úgy tűnik, elég közel áll Nyktos-hoz, legalábbis hagyja, hogy a vérét szívja, amivel eléggé felbosszantja Serát.

"– Jövőt akarok. Élni akarok. Olyan életet akarok élni, ahol a saját kezemben van a jövőm."

Nos, azt hiszem, kissé átértékeltem Sera karakterét ebben a részben. Az még mindig áll, hogy rengeteg az ismétlés, és a felesleges körök futása, de ezen túllendülve már sokkal értékelhetőbbé vált a két főszereplő karaktere, mint eddig. Ugyanis cselekmény nem sok van a regényben, legalábbis nem olyan hangsúlyos, mint a karakterek fejlődése. Sera kívülről nagyon erősnek és bátornak tűnik, ugyanakkor a szerző meg merte mutatni azt, ami benne zajlik, a kétségeket, a szorongást, azt a bizonytalanságot, hogy eddig sosem ő döntött a sorsáról, de mennyire szeretné ezt megváltoztatni. Közben ott van benne, hogy meg akarja menteni a halandó világot, Árnyékföldet nemkülönben, meg amúgy minden birodalmat. Akkor is, ha ez az életébe kerülhet. De milyen más lesz a megvilágítása a dolgoknak, amikor tapasztal némi boldogságot is... Milyen nagyszerű lehet új életet kezdeni, biztonságban, azzal, akit szeret? 

"– Soha nem akartam szeretni. Amíg nem jöttél te, liessa."

Nyktos karaktere is hoz meglepő fordulatokat, és az egyik épp az, amit már a könyv beleolvasója is leleplez, talán nem nagy spoiler leírni, hogy megtette azt a fontos lépést, amivel biztosította, hogy ne legyen többé gyenge pontja. Kivetette a kardiáját, tehát nem tud többé szeretni, szerelmet érezni. Ez engem nagyon megdöbbentett az elején, hiszen itt jelentős szerelmi szál keletkezett az első részben, aminek vártam a folytatását, különös tekintettel az árulás kiderülésének hatásaira. Aztán mégis megnyugodtam, hiszen nem a vágy veszett el, szóval a vonzalom tovább dolgozik a páros között, sőt, úgy éreztem, sokkal több erotikus jelenetet olvashattam, mint az első részben. Sera érzelmei egyre erősebbek, és végül ki is kristályosodik számára, mit is érez Ash iránt. (Igen, igen, Ash valamiképp visszatér.) 

Nyktos végre megmutatta ebben a részben a valódi erejét, néhány jelenetben láthattam az átváltozásait, ami ijesztő is lehetne, mégis élvezetes volt. Lassan újra közel kerültek egymáshoz, nemcsak testileg, de lelkileg is, a kezdeti kommunikációs hiányosságok után a regény második felében már mélyebbre ható beszélgetések alakultak ki, melyek során fény derült sok mindenre Nyktos múltjából, mit is kellett elviselnie Kolis jóvoltából.

A mellékszereplők közül többen is jelentősebb szerepet kaptak, jobban meg lehetett őket ismerni, szerencsére Sera igyekezett barátságokat kialakítani, visszaépíteni a bizalmat. De ellenségekből sem volt hiány, hiszen Kolis sleppje elképesztő intrikákkal dolgozik a fizikai erőbevetésen túl. Mindenképp meg kell említeni a sárkányokat is, hiszen Nektas ismét hozza a szarkasztikus formáját és a sárkánybébi kártya is újra bevetésre került, sok édes és szívszorító jelenetet eredményezve. Ha már szarkazmus, meg kell említenem, hogy rengeteg vicces jelenet/párbeszéd volt a könyvben, ami mosolyt csalt az arcomra, vagy épp hangosan megnevettetett, a jellemzően komor hangulatot ez kellően egyensúlyozta.

Nagy megkönnyebbülés volt számomra a könyv háromnegyedénél Kolis konkrét megjelenése, hiszen addig szinte állandóan csak róla volt szó, mint a történet főgonosza, végre szemtől szemben állhattak vele a főszereplők. Ezután már nem volt okom panaszra, a szerző megmozgatta a szálakat. A regény során volt pár iszonyú jó csatajelenet, amiken megdöbbentem, mennyire filmszerűen ábrázolja a szerző, és hát a vége... nem volt nehéz kitalálni, hogy ez lesz a következő fordulat.

Azt hiszem, alapjában véve egy fokkal jobban tetszett ez a rész, mint az első, ugyanakkor nem tudom ezt sem 4 pontnál többre értékelni, mert szinte minden egyes csavart kitaláltam, semmivel sem tudott meglepni a szerző, illetve nem olyan állkeresős mértékben, pedig én ezt vártam tőle. A függővég persze bosszant, mert azonnal olvasnám a folytatást, de ami ott feltűnt a végén, az szerintem minden olvasó előtt világos, hogy mit jelent. Látom magam előtt a sorozat befejező részének cselekményét, úgyhogy kíváncsian várom, beigazolódik-e, vagy meg tud lepni a szerző. Az világos, hogy ez a világ függővé tett, a hibái ellenére is szerettem olvasni, nem vitás, a romantasy műfajának Jennifer  L. Armentrout az egyik királynője.

Képek: Pinterest

Borító: Illik a sorozatba.

 

Kedvenc karakter:  Sera, Ash

 

Szárnyalás: Kolis megjelenése.

Mélyrepülés:  Lassan csordogáló cselekmény.

Érzéki mérce: Határozottan többnek éreztem az erotikus jelenetek számát az első résznél, és  szenvedélyesebbnek is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban Jennifer L. Armentrout világába kalauzolunk el benneteket! Ebben a játékban egy kép és egy mondat alapján az írónő ikonikus és híres karaktereit kell kitalálni és hogy melyik sorozatban szerepelnek. Gyertek és játszatok velünk a könyv egy példányáért!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  Démon vagyok, a kígyó tetoválásom nagyon sokat elárul rólam.

a Rafflecopter giveaway

ÁLLOMÁSLISTA:
01.21 Insane Life
01.23 Milyen könyvet olvassak?
01.25 Kelly & Lupi olvas