Charlotte McConaghy: Egykor farkasok éltek ezen a tájon

 

Az Alexandra Kiadónál nemrég megjelent az ausztrál írónő, Charlotte McConaghy sokrétű és sikeres regénye, az Egykor farkasok éltek ezen a tájon. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!

Alexandra Kiadó, 2022

352 oldal

Fordította: Stemler Miklós

Goodreads: 4,15

Besorolás: fikció, thriller

Inti ​Flynn egy nemzetközi biológuscsapat vezetőjeként tizennégy farkast telepít vissza a Skót-felföldre, amely már évszázadok óta nem látott farkasokat. A csúcsragadozók visszatérése a remények szerint új életet lehelhet a haldokló földbe, és begyógyíthatja a klímaváltozás és az emberi tevékenység által ejtett sebeket.

Inti azonban szintén sebeket hurcol magával: az általa látott és átélt erőszak megváltoztatta őt és ikertestvérét, úgy érzi, semmi sem maradt benne a dühön és a gyűlöleten kívül. Egy sorstársával való találkozás új reményt ad neki, ám épp a reményt és a bizalmat engedheti meg magának a legkevésbé a skót kisvárosban, ahol a megélhetésüket féltő helyi gazdák a farkasok életére törnek. Amikor egy éjjel vérbe fagyva talál egy gazdára, azonnal tudja, hogy a helyiek a farkasokat fogják hibáztatni, és csak egyetlen választása maradt: mindenáron megvédeni saját és fogadott családja életét.

Charlotte McConaghy, az óriási sikerű Az utolsó vándorlás szerzőjének új regénye felkavaró és lenyűgöző olvasmány a bennünk rejlő vadságról, az életünket megfertőző erőszakról és a gyógyulás törékeny esélyéről.

Aki ismer, az tudja, hogy a farkasok a nagy szívszerelmeim, így bármilyen könyv, amiben szerepelnek, az érdekel. Ezzel a könyvvel se volt másképp.

A történet szerint Inti, egy fiatal biológusnő, a csapatával együtt azon dolgozik, hogy a farkasokat visszatelepítse Skóciába, ahonnan már több évszázada kipusztultak - pontosabban kiírtotta őket az ember. A Skót-felföldve érkezvén azonban, ahogy várható is volt, óriási ellenkezés fogadja. A helyi gazdák és pásztorok egyáltalán nem örülnek annak, hogy nagyragadozókkal kell osztozniuk a területen. Természetesen a konfliktus csak nő, amíg végül az egyik fő ellenkező gazda meghal. Inti pedig azon kívül, hogy a szeretett farkasait követi és segíti a beilleszkedésüket, a mentálisan sérült nővérét ápolja, megpróbálja kideríteni, hogy ki vagy mi ölhette meg a gazdát, mielőtt még nagyobb baj történne...

Én naív azt hittem, hogy ez egy "természetkönyv" lesz, rengeteg leírással és dokumentálással, miként lehet farkasokat visszatelepíteni egy olyan helyre, ahol már nagyon régóta nem élnek és hogyan lehet az embereket rávenni arra, hogy együtt éljenek a farkasokkal. Egyedül a végkifejlet izgatott, hiszen a történet elmehet jó és rossz irányba is, mert egyáltalán nem biztos, hogy a gazdák hajlandóak elfogadni a ragadozók jelenlétét. De mekkorát tévedtem!

Forrás

Igen, a könyv jórészt a farkasokról szól. A szerző rettentő alapos munkát végzett (erre a könyv végén lévő köszönetnyilvánításában utal is) a farkasokkal kapcsolatban. Imádtam minden egyes sorát a könyvnek, amikor róluk írt. Részesei lehettünk, miként engedik őket szabadon, hogyan figyelik meg őket, sőt még azt is, hogy hogyan élnek a szabadban, miként alkotnak falkát, hogyan vadásznak, hogyan lehet a nyomaikat követni, hogyan nevelik az utódaikat és hogyan harcolnak a területeikért. Egyetlen egy helyen rezgett a léc, amikor attól féltem, hogy az írónő is beleesik a "minden farkas gonosz" csapdájába. Amikor a gazdát holtan találják, olyan sebekkel a testén, amelyekről nehezen lehetett kideríteni, hogy farkas vagy ember okozhatta őket, nem kicsit izgultam, de szerencsére a szerző ügyesen vette ezt az akadályt is.

A regénynek azonban csak egy része szól a farkasokról. A másik pedig egy jóval sötétebb és több súlyos titkot rejtő történet. Inti erre a projektre magával hozta az ikernővérét is. Akiről eleinte túl sok mindent nem tudunk, csak azt, hogy nem beszél, védeni kell és sérült. Aztán, ahogy haladunk előre, egyre több dolog derül ki róluk - ugyanis két idősíkban játszódik a történet, az egyik a jelen, a másik pedig Inty visszaemlékezése az egyáltalán nem egyszerű gyerekkorukra - és egyre több a kérdőjel, hiszen gyerekkorukban Inti testvére teljesen ép volt, jókedvű, nagy kanállal falta az életet, míg Inti volt kettőjük közül az inkább visszahúzódó, a könyvmoly, aki a tanulásnak élt. Vajon mi történhetett? És Intivel? Hiszen ő volt a nyugodtabb, higgadtabb, de mégis itt a jelenben olyan mérhetetlen indulatok forrnak benne, hogy néha én is féltem tőle...

Természetesen nemcsak a testvérekről szól a könyv "emberi" része, hiszen megismerhetjük a Skót-felföldön élő gazdákat, köztük is vannak jók és rosszak, forrófejűbbek és higgadtabbak, olyanok, akik megértik a farkasok létjogosultságát az otthonuk körül és olyanok is, akik az össsze farkas kiírtanák, attól függetlenül, hogy megöltek-e egy birkát is vagy sem. Eleinte én is dühöngtem, hiszen annyira, de annyira fájt az emberi butaság és rosszhiszeműség, ahogy Intit, a kis csapatát és a farkasokat fogadták. Amikor kilőtték az első farkast, én is ugyanolyan dühös voltam, mint Inti, ugyanúgy képes lettem volna szétszedni azt, aki minden ok nélkül kiírtotta azt a gyönyörű állatot. Aztán lehiggadtam és valahol megértettem a helyieket is. Egy olyan helyen élnek, ahol évszázadok óta nincs nagyragadozó, a tolvajokon kívül nem nagyon kellett mástól megvédeni a jószágokat. És erre a megkérdezésük nélkül betelepítenek három farkasfalkát is - persze azzal az ígérettel, hogy ha kárt okoznak, azt megtérítik nekik. De költségek akkor is lesznek, hiszen kell kerítés, erős pásztorkutyák, felügyelet, minden, amivel a farkasokat távol lehet tartani.

Így teljesen érthető, hogy forronganak az indulatok. Inti próbálja felvenni a harcot az óriási ellenszenvvel, ebben pedig a helyi rendőrfőnök, Duncan lesz a segítségére. Imádtam a közös jeleneteiket, a szócsörtéiket, amelyek végül persze egy romantikus kapcsolattá alakultak:). A számomra legszebb rész az volt, amikor Inti elvitte magával Duncant farkaslesre és az addig nem kifejezetten farkaskedvelő rendőrfőnök megértette, hogy miért fontosak a farkasok és hogy mennyire csodálatos állatok.

Az, hogy ki vagy mi ölte meg a helyi gazdát, egészen az utolsó oldalakig rejtve marad - több eshetőség is fenn áll, mindegyik nagyon valósnak tűnik, de persze a szerző végül teljesen más útra tereli a történetet, olyanra, amire még álmomban se gondoltam volna.

A regény vége pedig? Szerintem tökéletes, bár nekem picit megrázó befejezést kapott, ennél jobb nem is lehetett volna. És kinek ajánlom? Mindenkinek, aki imádja a farkasokat, szereti a természetet és egy izgalmas, néhol megrázó, de rettentő érzelemgazdag történetet szeretne olvasni. Nekem rettentően tetszett ez a regény és azt hiszem az írónő többi művére is kíváncsi leszek!

(azt pedig külön "meggugliztam", hogy Skóciába tényleg vissz akarják-e telepíteni a farkasokat, annyira izgatott a téma! :) 

Borító: Tetszik, figyelemfelkeltő, utal a történetre

Kedvenc karakter: Inti, Duncan és a farkasok

Szárnyalás: ahogy a farkasokról ír a szerző

Mélyrepülés: ami Intiékkel történt...

Érzelmi mérce: aki imádja a farkasokat, mint én, az sokat fog mérgelődni a történeten. De van pici romantikus részeés van nem kevés megrázó része is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ezen regény egyik központi témája a környezetvédelem, ezért a jelenlegi játékunk is erre fókuszál. Minden állomáson találtok egy idézetet, amelyet egy ilyen témájú regényből választottunk ki. A ti feladatotok kitalálni a regény címét és beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„Ezen a bolygón egyedül mi, emberek vagyunk képesek arra, hogy világokat teremtsünk, és aztán elpusztítsuk ezeket a világokat.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 22 – Fanni’s Library
November 24 – Kelly és Lupi olvas
November 26 – Pandalány olvas
November 28 – Könyv és más

Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Az Alexandra kiadó jóvoltából a Blogturné Klub örömmel mutatja be Nektek Veronica Rossi: Végtelen ég alatt című könyvét. December 9 és 23 között 10 blogger segítségével ismerhetitek meg ezt a különleges világot, érdekességeket olvashattok a regényről és természetesen a megszokott játék sem marad el, hiszen 3 példányt nyerhettek a könyvből. Induljatok közös kalandra velünk, Ariával és Perryvel!

Alexandra Kiadó, 2013
328 oldal
Fordította: Bujdosó István
Goodreads: 4,08 (több, mint 36 ezer értékelésből)
Besorolás: disztópia, YA

A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.

Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.

A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak... a lány pedig neki.

Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.

Sok jót hallottam erről a regényről, hatalmas várakozás előzte meg az itthoni megjelenést is, így izgatottam vettem a kezembe a könyvet.

Az éter hatvan éven keresztül égette a földet, folyamatosan tűzvészeket okozva. De nem is ez volt a legrosszabb az emberek számára, hanem az általa okozott genetikai elváltozások, mutációk, amelyek új betegségeket hoztak a földre és ezáltal egész népeket írtottak ki. A szerencsés túlélők bioszférákban húzták meg magukat, egy külön kis világot felépítve a föld alatt, maguknak termesztve az élelmet, és egy különleges e-szem segítségével egy fals világot létrehozva teszik élhetőbbé az egészet.
Aria itt él, több, mint hatezer sorstársával együtt. A kinti világot csak Halálzónának hívják, nem mernek kimenni, úgy tudják, hogy az szennyezett, képtelenség ott élni. A lány édesanyja azonban eltűnik, nem ad magáról több hírt és Aria kétségbeesetten kezdi keresni. A keresés közben egy nap a társaival tiltott helyre megy, ahol összetűzésbe keverednek egy fiatal, külsős férfivel, egy kisebb méretű katasztrófát idéznek elő, és hogy az egyik társa apja, egy nagyhatalmú konzul mentse a fiát a felelősség alól, ezért koholt vádak alapján a lányt száműzik a világukból, kiteszik a Halálzónába meghalni...
A külsős fiú, Perry talál rá a lányra és innentől indul a kettőjük közös, de egyáltalán nem veszélytelen kalandja.

A történetet két szemszögből - Aria a védett bioszférában élő lány, és Perry, a Halálzónában élő fiú - szemszögéből ismerhetjük meg, de E/3-ban megírva. Ritkán olvasni ilyen írásmódot, de én személy szerint nagyon élveztem, mert így kaphattuk a legjobb betekintést a karakterekbe és az őket körülvevő világba.

Perry

A két világ között hatalmas a különbség és nem is tudom, hogy melyikről olvastam szívesebben. Aria futurisztikus, e-szemmel navigált élete is különleges volt, elég sok minden kiderült róla, de... túl hamar léptünk ki onnan és még mindig rengeteg kérdésem maradt, amit remélem, hogy a következő részek majd megválaszolnak. Ezzel ellentétben Perry világa olyan volt, mintha visszacsöppentünk volna valami kora középkori világba. Szegény falvak, törzsek, akik halásznak, vadásznak és akiket törzsfőnökök irányítanak. Ezt a világot sokkal jobban megismerhettük, mint Aria közegét, beleláthattunk a mindennapjaikba, a törzsi, a hatalmi viszályaikba. Nagyon élveztem ezt a betekintést. Ám ne higgyük, hogy a "Barbárok" annyira elveszettek lennének a "Vakondoknak" csúfolt bioszféra lakosokkal szemben. Igen, nekik nincs annyira fejlett technológiájuk, nem tartanak annyira elöl, viszont talán "kompenzálásképpen"? olyan képességekkel rendelkeznek, amivel bőven be tudják hozni a lemaradásukat. Ezekről a különleges képességekről az extrában olvashattok.

Perry és Aria között nem is lehetne mélyebb a szakadék. Két külön világ találkozik és a találkozásuk nem is konfliktusmentes. Mind a ketten lenézik a másikat, de előbb Aria látja be, hogy szüksége van a fiúra, ha életben akar maradni, majd a fiú is lassan más szemmel néz a lányra, ahogy telnek a napok és kiderül, hogy Aria egy valódi túlélő, aki nem adja fel az életbenmaradásért folytatott harcot. Nem kevés vitájuk van, a folyton beszélni vágyó lány és az inkább hallgatag fiú nem túl jó partnerei egymásnak. De mégis... itt is jól működik az ellentétek vonzák egymást klisé:-).
Azonban volt egy kis zűr a zavarban, amit én a fordításra fogok: amikor Perry szemszögét olvastuk, akkor a képzeletünkben egy fiatal srác jelent meg - 18 év körüli, még úgy is, hogy a tetteivel, az ottani világban idősebbnek akart kitűnni.
Viszont, amikor Aria szemszögéhez érkeztünk, a lány folyamatosan férfit emlegetett. Nekem a férfi az egy 30 év feletti embert jelent. Ez a korkülönbség számomra zavaró volt, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy most milyen korú is Perry.
A szereplőket aránylag hamar megkedveltem, Aria tényleg egy valódi túlélő, aki képes a számára teljesen ismeretlen közegben is feltalálni magát, képest befogadni az újat, a lehetetlent. Néha csinál hülyeségeket, de hát fiatal, eddig egy védett környezetben élt, úgyhogy ez nem róható fel neki.
Perry pedig egy nagyon összetett személyiség. Félig még fiú, akinek hiányzik a családi élet, aki bármit megtenne az unokaöccséért, de mellette már félig kész férfi is, aki képes lenne elvezetni a törzsét, jó gondolatai és meglátásai vannak. Mellette viszont meg kell birkóznia a különleges képességei által adott "előnyökkel", amik néha inkább hátránynak tűnnek és persze kezelnie kellene az érzelmeit a furcsa útitársával szemben is.
A két főszereplőnk között pedig lassan alakul ki egy kapcsolat, de annyira jó volt látni, hogy végre nem ugrottak azonnal egymásnak, hanem szépen lassan tapogatózva ismerkedtek a másikkal. Az egyik legaranyosabb jelenet az volt, amikor Perry végre megnyílt Ariának és tanítgatta, hogy ismerheti fel az ehető bogyókat az erdőben. Azért persze Perry fiú végül csak kihúzta nálam a gyufát az egyik tettével, amivel kissé kétségessé tette nekem azt a ménkü nagy szerelmét. Egy szerelmes férfitől picit mást vártam volna...
A mellékszereplők közül pedig kiemelném Roart és Cindert. Roar engem nem hozott annyira lázba, mint az olvasótársaimat:-), bár azt elismerem, hogy a fiú eléggé sármos, jól el tudja adni magát bármilyen közegben és Aria segítsége volt sok esetben:-). Cinderre pedig külön kíváncsi leszek, hogy milyen szerepet kap a továbbiakban.

Összességében nagyon tetszett a könyv, a lassabb kezdést szerencsére átváltotta egy pörgősebb, akciódúsabb folytatás és az apróbb hibáktól eltekintve faltam a sorokat és kíváncsian várom a folytatását. A regényt mind fiúknak, mind lányoknak szívesen ajánlom akár karácsonyra is, pont annyi izgalom és romantika van benne, ami mind a két fél érdeklődését képes fenntartani a könyv végéig.

Borító: Nekem az eredeti borító jobban tetszik, de igazán ez sem rossz (bár a lány lehetne rajta picit fiatalabb:-)

Kedvenc karakter: Perry, Aria, Roar, Cinder

Szárnyalás: Amikor Aria énekel a fiúnak a tetőn

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  Perry és Aria imádnivaló együtt, sok minden történik köztük, de semmi olyan, ami miatt nem lehetne olvasni a fiatalabb korosztálynak

Értékelés:

Blogturné extra - A különleges képességek

Áldottak
Az Áldottak olyan személyek, akik természetfeletti érzékeket birtokolnak: kimagasló Érzékeket. A Kívülállók közül a kisebbséget alkotják, durván a lakosság 20%-át. A Végtelen ég alatt világában, ezeknek a személyeknek van a legnagyobb befolyása.
Az Áldottakat a karjuk köré tetovált szalag azonosít, amit 15 éves korukban kapnak, a Jelölési Ünnepségen.
Minden Érzéknek van egy különleges mintája, amit Jelnek hívnak. Ha egy Érzékkel rendelkező személy nem visel jelet és felfedik a kilétét, akkor a szokásjog alapján száműzhetik a törvénytelen határvidékre, vagy akár meg is ölhetik. Ez a szokás hasonlít a fegyverek regisztrációjához. Ezeknek a személyeknek olyan képességei vannak, amit nyilvánosan ki kell hirdetni.
Szokás, hogy az Áldottak csak olyannal házasodnak és vállalnak gyereket, akik ugyanolyanok, mint ők. Halló Hallóval házasodik. Szagló Szaglóval. Ez azért fontos, hogy megvédjék a tulajdonságaikat. A kevert vérvonalnál a gyerekek legtöbbször nem kapják meg mind a két szülőjük képességét. Vagy az egyik Érzéket kapják meg, vagy nem mutatnak egyáltalán Érzéket. Generációkon keresztül úgy hitték, hogy a kevert Érzékek szerencsétlenséget okoznak. Így jött létre a "kevert vér átka", ami Perryt is sújtja.

Látók
Azokat az Áldottakat, akik kimagasló látással rendelkeznek, Látóknak hívják. Ez a leggyakoribb csoportja a Jelölteknek, durván az Áldottak 70%-a birtokolja ezt a képességet.
A Látók közül kerülnek ki tipikusan az íjászok és az őrszemek. Néhány Látó kétszer-háromszor is jobban lát egy átlagos embernél, hasonló a látásuk, mint a sólymoknak.
A Látóknak gyakran ragyogó színű szemük van - kék vagy zöld a leggyakoribb.

Hallók
Azokat az Áldottakat, akiknek kiemelkedő hallóképességük van, Hallóknak hívják. Ők ritkábbak, mint a Látók, az Áldottak népességének kb a 20%-át teszik ki. A Hallók a leginkább megbélyegzett csoport.
Ők jellemzően pletykákkak üzletelnek és általában sunyi, megbízhatatlan társaságnak tartják őket. Gyakran tehetséges lopakodók is, így kémekként nagyon jó szolgálatot tehetnek a Törzsfőnököknek.
A Hallók általában sötét színűek, beszédesek és társasak.
A legjobb Hallók mindig Halló sapkát viselnek - egy olyan fejfedőt, ami hasonlít egy ódivatú repülős sapkához, a fülük felett lehajtható fülekkel. Ezeket az éterviharok alkalmával, vagy olyankor hajtják a fülükre, amikor túlterhelik őket a zajok.

Szaglók
Azokat az Áldottakat, akik kiemelkedő szaglóérzékkel rendelkeznek, Szaglóknak hívják. Ez a legritkább Érzék, a népesség kb 10%-át teszik ki. A Szaglókat tartják a legfélelmetesebb Áldottaknak.
Megvan az a képességük, hogy a legrosszabb körülmények között is képesek kiszagolni az élelmet. Azoknak, akiknek a legjobb a szaglásuk és képesek érzékelni a vérmérsékletet, azok képesek mások érzemeit is kiszagolni. A Szaglók gyakran manipulatívak. Képesek az emberek félelmeivel és bizonytalanságaival játszadozni. Gyakran, ezekből az Áldottakból lesznek Törzsfőnökök.
A Szaglók magas termetűek. A véreb orruk miatt érdemelték ki a becsmérlő "Ormányosok" nevet.

Az Áldottak, főleg a Szaglók és a Hallók, a szagokat és a hangokat színesztetikus módon észlelik; más szóval az egyik stimuláció felébreszt egy másik érzéket is, azaz, amikor meghallanak egy hangot, az a színt is megjeleníti. Ez egy valóságos állapot, genetikailag öröklődik és úgy gondolják, hogy a mostani népesség kb 10%-ában van jelen. Peregrine, például a súly, az íz és a szín hatására érzékeli a szagokat is.

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

12.09. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Nem harap a...
12.13. - Kelly & Lupi olvas
12.15. - Függővég
12.16. - Insane Life
12.18. - MFKata gondolatai
12.20. - Dreamworld
12.21. - Fantazmo
12.22. - Always Love a Wild Book
12.23. - Roni olvas

Marissa Meyer: Cinder

Alexandra 2012
432 oldal
Goodreads: 4,05 (31e értékelés)
Fordította: Bujdosó István
Besorolás: YA, sci-fi

126 évvel az utolsó világháború után Új Pekingben él Cinder, a 16 éves műszerész lány. Igazi szüleire nem emlékszik, csak arra, hogy egy szörnyű baleset után csak úgy tudták életben tartani, hogy testének jelentős részét újjáépítették. Szilikon, acél, drótok és huzalok alkotják harmadrészben a testét. Cindernek nem könnyű kiborgként boldogulni, hiszen a társadalom is másodrangúként kezeli ezeket az embereket, és a mostohája is cselédként kezeli. 

A piaci javítóműhelyének jó híre még a palotába is eljut, Cinder mindent meg tud javítani, robotokat, lebegőket, netmonitorokat hoznak hozzá az emberek. Egy nap nem más, mint a császár álruhába bújt fia, Kai herceg állít be hozzá elromlott házi robotjával, aki igazi nemzetbiztonsági titkot rejt. Cinder elvállalja ezt a bizalmas munkát, ám nem várt bonyodalmak hátráltatják, úgy mint a pestisjárvány vagy épp a mostohája bosszúhadjárata.

Nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert szinte minden kedvenc külföldi bloggerem  maximálisra értékelte. A történet népszerűségének egyik titka szerintem az, hogy a szerző - akinek hihetetlen, de ez a debütáló regénye - létrehozott egy olyan hősnőt, aki fizikailag nem tökéletes. A fém keze miatt kesztyűt hord és az egyik lába is acélból van. Viszont rendkívül kreatív, ügyes és okos. Nem nyavalyog egy pillanatig sem, sőt, jó adag önirónia szorult belé, humorát gyakran megcsillantja. Lehetetlen nem szeretni, és az első oldaltól az utolsóig szurkoltam neki. 

A többi karakter is nagyon erős ebben a Hamupipőke sztoriban. Tetszettek az androidok, pontosabban az ötlet, hogy személyiség chippel látták el őket, ettől mind egyedi és különleges lett. 

Kai herceg is nagyon szimpatikus, Cinderhez való viszonya és a népe iránti elkötelezettsége viszonylatában egyaránt. Nem egy elérhetetlen álompasi, hanem emberi és tökéletesen megközelíthető. Ez a kis romantikus szál nagyon aranyos, a herceg bálba szeretné vinni Cindert, akinek egyre nehezebb nemet mondania.

A szerző stílusa tetszett, gördülékeny, haladós a történet, és a téma ellenére teljesen érthető volt. Számomra a technikai, technológiai leírások nem voltak bonyolultak, inkább azzal volt a bajom, hogy nem kaptam elég információt például a kiborgok társadalmi helyzetéről. Tulajdonképpen ezért vontam le fél pontot, mert nem derült ki sok más fontos dolog sem, pl: Cinder örökre gyámság alatt marad, vagy a nagykorúság számít valamit? Egyáltalán ki minősül kiborgnak? (Eszembe jutott pár családtagom, ismerősöm, akinek fémcuccok vannak beültetve, mondjuk például pacemaker.) A másik nagy kérdés, ugyanezek a törvények érvényesek az egész világon? Ezért vonzza Cindert Európa?

Lehet, hogy a gyakorlat teszi, vagy a tündérmese beütés, de számomra kitalálható volt szinte minden fordulat. Például amikor meg lett említve egy bizonyos eltűnt személy, nem tudom elképzelni, hogy van olyan olvasó, aki nem gondolt Cinderre.  Ennek ellenére faltam az oldalakat, beszippantott a történet, őszintén szólva azt hittem, túlértékelt a könyv, de nem, tényleg jó!

És még valami, hosszú ideje ez volt az első könyv, amiben nem találtam elütési hibát.

A következő részben a Piroska és a Farkas meséjének alapján folytatódik a történet, és azt olvastam, Farkas belevaló rosszfiú lesz, úgyhogy egy percig se bánd, hogy újabb sorozatba kezdtél bele!

Borító: Az eredeti borítót hagyta meg a kiadó agyon ütős, telitalálat.

Kedvenc karakter: Cinder, Kai

Szárnyalás: A tükör trükk,  és  Cinder humora!


Mélyrepülés: Peony szomorú perceket okoz.

Érzéki mérce:  Nagyon halvány a romantikus szál, de nagyon aranyos ez a vonzódás.

Értékelés: 

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Alexandra 2012
Goodreads: 4,15 (több mint 200e olvasás)
240 oldal
Fordította: Gyuris Norbert
Besorolás: realista, YA

Kedves Charlie,

Először is, tudnod kell, hogy imádtam a történeted minden sorát. Már az első leveledben megszerettelek, amelyben elárultad, hogy 15 éves vagy, most kezded a középiskolát, és mennyire nehéz ez az egész, mert nemrég lett öngyilkos a legjobb barátod. Rettenetesen magányosnak érzed magad, kívülállónak.

Remek, hogy később sikerült barátokat találni, Sam és Patrick jó fejek, bár sok meggondolatlan dolgot művelsz a társaságukban. Miért kell cigarettáznod? Jó, az LSD-s sütiről nem tehetsz, de a piálást féken kell tartanod! Sam és Patrick megértenek téged és rengeteget segítenek, erre nagy szükséged van.

Szerencsés vagy, hogy ilyen klassz tanárt kaptál az iskolától, mint Bill! Az általa ajánlott könyvek és filmek mind rendkívüli élményt nyújtanak. Év végére a tanár-diák kapcsolatotok igazi barátsággá fejlődött. Szeretem benned a tiszteletet a könyvek iránt és azt a tulajdonságodat, hogy minden könyvet kétszer olvasol el, ez nagyon jó ötlet!

Örülök, hogy bemutattad a leveleiden keresztül a családodat, szerintem nagyon aggódnak érted és ez azt jelenti, hogy nagyon szeretnek! A nővéred örökké emlékezni fog rá, hogy azon a borzalmas napon mellette voltál, még ha előtte nem is voltatok túl jóban, hiszen egyszer beárultad őt a szüleiteknek, de ne bánd, az helyes döntés volt.

A zenéhez való kötődésed mély és ez nagyon tetszik, mert én is így érzek. Hozzád hasonlóan állandóan "aktuális kedvenc" CD-ket gyártok. Jó ezeket pár év múlva megtalálni és meghallgatni, ahogy te is szívesen nézegeted a régi fotókat.

El kell mondanom, milyen sokszor megnevettettél, ez nagyon klasszul ellensúlyozta a szomorú pillanataidat.

Charlie, tudom, hogy Sam az a lány, akit igazán szeretsz, a kedvenc levelem tőled az utolsó, amiben annyi minden történt köztetek. Sírtam érted!

Mit szólnál vajon, ha tudnád, a történetedet több mint egymillióan olvasták már, és nagyon sokan megszerettek téged. Hidd el, Európa közepén, ahol én élek, itt is létező fogalmak a kiközösítés, a bántalmazás, a családi feszültségek. De nagyon kevesen beszélnek róla, még maguk előtt is titkolják.

A srácok persze mindenhol ugyanolyanok, fő probléma a csajozás, a szüzesség elvesztése, a népszerűség elérése. És igen, jelen van a drog, az erőszak, a piálás, de nagyon kevesen merik ezeket a problémákat őszintén felvállalni.

Szerintem mindenkinek, nemtől, kortól függetlenül olvasni kell a könyvedet, mert magasan pozitív hatással vagy az olvasókra, az őszinteségeddel eléred, hogy magukra ismerjenek valamelyik gondolatodban, cselekményedben.

Sokszor elő fogom venni a könyvet, megszerettelek, Charlie!

Borító: Örülök, hogy a filmes borító még több fiatalt fog rávenni, hogy levegye a polcról.

Kedvenc karakter: Charlie, Sam, Patrick

Szárnyalás:  A nehéz témák őszinte felvállalása elismerésre méltó.

Mélyrepülés:  Az a furcsa, hogy ennyi JÓ könyv elolvasása után, a végén is teljesen hasonló Charlie stílusa, mintha semmi hatással nem lenne rá a nagy adag irodalom.

Érzéki mérce: Tabu témák! Szüzesség elvesztése, maszturbáció, homofóbia, erőszak, bántalmazás. Mindenről nyíltan, őszintén.


Értékelés: 

A postás csenget (6)

Újabb könyv rendelésen vagyok túl, de csak mert a Bookline-on minden könyv 20%-os leértékelést kapott.

Két könyv a Könyvmolyképzőtől, Blakley-Cartwright Johnson: A lány és a farkas valamint Victoria Forester: A lány aki tud repülni. A Kelly kiadótól a Tündérvilág sorozat második részét vettem meg Melissa Marr: Veszélyes álmok (az első rész eléggé tetszett, folytatom a sorozatot) 

A Trónok Harca igazi ínyencfalat lesz a maga 896 oldalával, elkezdtem nézni a könyv alapján készült sorozatot a HBO-n, nagyon izgalmas.

A sorban az utolsó  Gayle Forman: Ha maradnék című könyve, melyet kedves molyos ismerős Rudolf Anna fordított, kiadta a Cicero Könyvstúdió.  A könyv szemtelenül drága, ahhoz képest, hogy mennyire szörnyeteg a borítója. Persze ugyanaz a tervezője, aki az Alaska nyomában című könyvet is jegyezte, Sebastian Stachowski, akinek a weblapján: www.stian.hu még több hasonló "remekeket" találtam. Továbbra is az a véleményem, hogy ilyen borítókkal sokkal kevesebb példányt tudnak eladni.

Sajnos, vagy épp szerencsére, a könyvkiadók újabb szenzációs könyveket tartogatnak a közeledő Könyvhétre. Június 2-6-ig a budapesti Vörösmarty téren többször is fel fogok bukkanni:))))  Addig is kezdem A lány és a farkast:))))))